Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)

1982-06-02 / 127. szám

Majd beugnink Tarjánba? (IL) Sok szakma, kevés szolgáltatás A hol és mit után a ho­gyan szempontjából is érde­mes megvizsgálni a salgótar­jáni járás községeinek keres­kedelmi ellátását. A vásárlási körülmények alaposan beleját­szanak a helybeliek hangulatá­nak, közérzetének alakulásá­ba. A legtöbb bosszúságot az áruszállítás váltja ki. A fu­varozott áru minőségét meg­bízhatóan csak a konténeres szállítás védené meg, ennek elterjesztéséhez azonban hosz- szabb idő szükséges. Csak­hogy a rekeszeket is lehet óva­tosabban, gondosabban lerak­ni a kocsiról, nem pedig rá­kényszeríteni a vevőt, hogy eleve elsilányult törött-nyo­mott élelmiszerhez jusson. AMIRE NINCS MAGYARÁZAT A szállítási idők lezser nagyvonalúsága is megér egy misét. Mindenhová egy idő­ben természetesen nem érkez­het meg a fuvar, hiszen egyet­len szállítóvállalat sem bő- kezűsködhet a teherautók vá­sárlásakor. Csakhogy a szállí­tási időket kocsiparkjának is­meretében vállalja a fuvaro­zó, így hát aligha lehet mivel megmagyarázni a záróra után, vagy a két-három órás csú­szással befutott árut. A salgótarjáni járási párt- bizottság a téma tárgyalása­kor határozottan leszögezte: a kereskedelmi, vendéglátó üzletek kulturáltságában nem sikerült előbbrelépni. A ven­déglátóhelyek jelentős része nem felel meg az osztályba sorolási feltételeknek, mellék- helyiségeik állapota kritikán aluli. Jelzi a viszonyokat az is, hogy csaknem valameny- nyi harmad-, illetve negyed­osztályú. A külső és belső környezet igénytelensége nem csupán a vendéglátóknak ró­ható fel, nemtörődömségre vall a többiek rendetlen, szennyezett környezete is. Mindez persze, pénzkérdés is, de csak — is. Javítana a helyzeten a rend és a tiszta­ság következetes számonkéré­se, a trehány, piszkot eltűrő dolgozók elmarasztalása. Az ipari és személyi szol­gáltatások aránya a lakossági fogyasztásból a salgótarjáni járásban meglehetősen sze­rény — kevesebb az alacsony megyei átlagtól is. A szolgál­tatási igények szűkebbik felét az erre hivatott vállalatok és Termőföld a Kizil-Kum déli részén (Kö- zép-Ázsia) a Gazli — Dul-Dul közti autóút irányába előnyo­muló 30 kilométer hosszú ho­mokbuckafüzért vékony hár­tya felhasználásával sikerült megállítani. A hártyát egy új homokmegkötő preparátum képezi, amelyet olajipari hul­szövetkezetek, bővebbiket a kisiparosok teljesítik. A szol­gáltatások feltételeit számot­tevően javították a kistere- nyei, nagybátonyi és mátra- mindszenti szolgáltatóházak, a Pentamer Szövetkezet autó­javító részlegének teljesít­ménynövelése, valamint a karancskeszi ipari szövetkezet lakáskarbantartó tevékenysé­gének bővítése. MAGAD, URAM! Ezekkel együtt sem eléggé gyors azonban a járásban igénybe vehető szolgáltatások szélesedése. Visszafogja a gya­rapodás ütemét, hogy a Sal­gótarján központú szövetke­zetek több esetben a megye- székhelyen hasznosítják ma­gukat, kielégítetlenül hagyva jogos községi igényeket. Ma a járásban működő állami, szö­vetkezeti és kisipari szolgálta­tók a jelentkező igényeknek csupán háromnegyed részben képesek megfelelni. Mit tehet hát az, akinek megrendelését nem vállalják. Ha tudja, elvégzi a munkát maga, vagy pedig kontárhoz fordul, kényszerűen elfogad­va az ezzel járó kiszolgálta­tottságot. A legnagyobb hiány az épí­tőipari és vasipari, autójavító szakmákban jelentkezik. A következőkben felzárkózik a sorhoz a cipő- és ruhajavítás, valamint a méretes szabá­szat. Csaknem három és fél ezer személygépkocsi szorul javí­tásra, karbantartásra a járás­ban. Az AFIT-nál, a Penta­mer Szövetkezetnél és a ma­szekoknál sorban állnak az au­tósok. Az autójavítási igények növekednek, ugyanakkor a Pentamer Szövetkezet — gaz­daságtalan üzemelésre hivat­kozva — autójavító részlegé­nek visszafejlesztésén gon­dolkodik. A járási pártbizott­ság ülésén is így vélekedtek, s mások is úgy gondolják: a gazdaságosság inkább szerve­zeti intézkedésekkel védelme­zendő, mintsem a hiány foko­zásával. A jövőben a mostaninál is élénkebb kereslet várható a háztartási gépek és híradás- technikai cikkek javítására. E téren különösen indokolt a bedolgozói rendszer szélesí­tése és a kisipari kapacitás növelése. futAhomokon ladékanyagokból készítenek. A javaslat a taskenti vasúti mérnöki főiskoláról indult ki. Az újdonság kapóra jött a ta­lajjavítóknak. Kitűnt, hogy a hártyával befedett dűnéken két esztendő alatt egyenletes növényzet alakítható ki. Különösen alacsony teljesít­ménnyel rendelkezik az épí­tőipari javító, lakáskarbantar­tó szolgáltatások köre. Mivel a piacon a mester az úr, ki­sebb értékű munkákat nem vállal, tág tere nyílik a jogo­sulatlan iparűzőknek, kik garanciát nem, felelősséget is alig vállalnak munkájukért. A szorító gond enyhítéséből nagyobb részt vállalhatnának a tanácsi költségvetési üze­mek, a községgazdálkodási vál­lalatok, s a Karancsvölgye Építő- és Faipari Szövetkezet is elsősorban a járás falvai­ban, mintsem a városban for­díthatna nagyobb figyelmet a lakáskarbantartásra. ÁTJÁRÓMOZGALOM A személyi szolgáltatásokat végző üzletek hálózata gyara­podott a járásban, mégis sok a kielégítetlen igény. A Sal­gótarjánba bejárók még csak segítenek magukon, de a fal­vakban idősek, gyermekek élnek, akik egy hajvágás ked­véért aligha ülnek buszra. Az átjárómozgalom elterjesztése viszont — egy fodrász 3—4 te­lepülésen dolgozhat — arány­lag kevés költségáldozattal lendíthetne a helyzeten. Mindenféle rendű-rangú- szakmájú ember jár be dol­gozni a salgótarjáni gyárak­ba, némely községekben még­is alig-alig tudnak kisiparos­hoz fordulni az ottlakók. A legkedvezőbb viszonyokat Mi- hálygerge élvezi, a legmosto­hábbat Kazár, ahol ezer la­kosra mindössze három kis­iparos jut. Elsősorban a helyi tanácsok felelőssége, hogy minden lehetséges módon tá­mogassák a kisipari műhe­lyek megnyitását. A járási hi­vatal a KlOSZ-szal kötött együttműködési megállapodás­ba foglalta az ezzel kapcsola­tos teendőket, s célként jelöl­te meg, hogy 1985-ig legalább a székhelyközségekben legyen kielégítő az alapvető szolgál­tatások kínálata. Hasonlókép­pen bőségesen válogathatnak a lehetőségek közt a mostaná­ban alakuló új vállalkozások, hiszen mindeddig a járásban egyetlen gazdasági munkakö­zösség alakult. A salgótarjáni járás keres­kedelmi ellátásáról és szolgál­tatásairól festett kép megle­hetősen változatos. A járás községeiben lakók számára nem minden esetben kifeje­zett előny a városközeliség, noha fordíthatnák ezt az adott­ságot jobban is a maguk javá­ra. Hevertetnek parlagon nem egy kihasználatlan lehetősé­get, mondván, majd beugrunk Tarjánba. Csakhát élni mégiscsak ott, a saját falujukban kell. 'S, hogy falusias, vagy városihoz hasonló körülmények közepet­te — az cseppet sem mindegy! Szendi Márta Egy tanácsülés margójára A tanácsülésnek megvan a maga varázsa. Főleg az ap­róbb településeken, ahol a községi fórum a helyi közélet legjelentősebb eseményének számít. Ezek a gondolatok ve­tődtek fel az emberben a mi­nap, amikor az érsekvadkerti tanács tartotta testületi ülését. * Az érsekvadkertiek az el­múlt öt esztendőben egymillió forinthoz jutottak hozzá ter­ven felül. Nem kilincseléssel, nem elfuserált költségvetés­sel készülő létesítmény miatt. Jutalmat kaptak, amit a ta­nács döntése szerint arra használják fel, ami a legjob­ban éget. Az egymillió forint többletfejlesztési alap a megye települései közötti társadalmi munkavers eny-mozgalom- ban elért helyezésükért du­kált. Tehát nem is egy, több millióról van szó, mert amit a felubeliek saját kezük által létrehoztak, nyugodtan ide­számítható. Hogy kik? — Kérem a tisztelt tanácsot, hogy a legközelebbi falugyű­lésen a tanácselnök elvtárs név szerint is dicsérje meg Kácsor Ferencet, Murányi La­jost, Szabó Istvánt, Hoffman Józsefet a munkájukért — mondta Csalár Istvánná ta­nácstag. Egyik akciójuk során Kácsor Ferenc például egyet­len nap alatt 33 fordulót tett meg tehergépkocsijával, hogy a járdaépítéshez ott legyen a beton, a többiek is a „csapat­hoz” tartoztak. Ugyancsak Csalámé hozta fel a másik példát: az óvoda olajkályháinak karbantartá­sát Jakubecz József, a malom­ipari vállalat helyi üzemének dolgozója vállalta. Természe­tesen társadalmi munkában. Korábban, ha csődöt mondott egy-egy készülék, telefon, le­vél a balassagyarmati szolgál­tatóknak, s egy hét is beletelt, amíg újra szuperált. Azóta Jakubecz Józsefnek üzennek, s ha éppen sürgős elfoglaltsá­ga nem akad, sebesen megre- perálja a kályhát. Ilyen emberekkel véletlen-e, hogy az érsekvadkertiek év­ről évre élenjárnak a közössé­gi munkában? * Ünnepi volt a hangulat. Ko­vács András, a pártvezetőség titkára meleg szavakkal kö­szönte meg a tanácstagoknak aktivitásukat, a tanácsülésen jelenlevő Devcsics Miklósnak, a megyei tanács elnökének ígérte: jövőre is szeretnék, ha az elsők között végeznének. Ugyanis, most négyszázezer forint szabadon felhasználható fejlesztési alaphoz jutottak. „Szabadon felhasználható?” Helye van már a pénznek, ahogy Molnár Imre tanácsel­nök megsúgta, egy klubkönyv­tárat szeretnének kialakítani, hogy a település fiataljai érez­zék a törődést. ☆ Az ünnepi hangulat ellenére megszokott medrében folyt a tanácsülés. Mert a tanácstago­kat kötelezi a választók bi­zalma, s minden alkalmat megragadnak kisebb-nagyobb gondjaik orvoslásához, a tes­tület tájékoztatására. Mik ve­tődtek fel ez alkalommal? Az óvoda dolgozóit aggasztja, hogy ablakuk előtt a sütőipa­ri vállalat boltja. A foglalkozta­Megyeszerte megkezdődött május közepén a lucerna első kaszálása. A megye nagyüze­meiben több mint száz különböző betakarítógép végzi a fontos munkát. A tavaszi száraz­ság miatt a gazdaságokban közepes termésre számítanak a pillangósok betakarítása so­rán. Képünk a szurdokpüspöki termelőszövetkezet határában készült, ahol Kovács Vince egy IHC Windrover járvakaszálóval vágja a szénánakvalót. amelyet kazlakba gyűjtenek. Kotrótól a kompresszorig Fontos fogak a kerékben Hosszú gémű autódaru áll az udvaron, mellette zömök betonkeverő, odébb lerobbant földgyalu, targonca, teherau­tók. Férni is alig lehet tőlük a szűk téren. — Látja — mutat végig a műhelycsarnokon, ahol majd hasonló látvány fogad, Kar- kus János —, nekünk aztán másodpercnyi időnk sincs az unatkozásra. Sőt, gyakorta előfordul, hogy szabad szom­batjainkat meg néha egy-egy vasárnap délelőttöt is bent töltünk, ha nagyhirtelen ösz- szetorlódik a munka. De csi­náljuk szívesen, mert tudjuk: ha ezek a gépek nem üze­melnek, a vállalat sok-sok dol­gozójának keseredik meg a szája íze, s következik be tét­lenkedés, ideges hangulat, káromkodásözön. Ami érthe­tő, hiszen mióta ennyire gé­pesített lett az építőipar ezen berendezések, eszközök nél­kül a munka szinte elképzel- hetelen. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat salgótar­jáni járműjavító telepén több mint százhúsz, különböző rendeltetésű munkagépet1 i ja­vítanak. Legjavát a Karkus tó termekbe kevés napfény jut, kérik hát a bolt áthelyezését. Egy másik tanácstag a segély­kérő telefon állapotát tette szóvá. Sürgős esetekben is előfordul, hogy hiába emelik fel a kagylót. Másik tanácstag interpellált. A falu egyik ut­cájában ma sem tudják, mi­kor jutnak vezetékes ivóvíz­hez, holott a hozzájárulást an­nak rendje-módja szerint be­fizették. írásban is beadta in­terpellációját, papíron kérte a választ is a tanács vezetőitől. Napirendre került a köztisz­taság, környezetvédelem. Az érsekvadkertiek talán még jobban aggódnak, ilyen terü­leten nehogy szó érje a házuk elejét. Pintér Ferenc tanácstag a termelőszövetkezet elnöke kérte a fogalmazás pontosítá­sát, de azt is: az előterjesztést „magyarabbul” kell megfo­galmazni. ☆ Nem volt az érsekvadkerti­ek tanácsülése különös. így zajlanak ezek az események szerte a megyében... Nyíltan, őszintén, hiszen enélkül a kö­zös érdekek aligha érvénye­sülhetnek. S ez így van rend­jén.... M. Sz. Gy. János által vezetett brigád tagjai, akik hetvenhármas megalakulásuk óta ötször lettek aranykoszorús és két ízben — másodjára most, má­jus elsején — kapták meg a Vállalat kiváló ifjúsági bri­gádja címet. — Mondom, ismétli a har­minchét éves „parancsnok” — sok a munka, mi meg ke­vesen vagyunk. Tavaly még voltunk tizennégyen, idén tízre csappant a létszám. Egy­valaki leszámolt, aztán men­tek Irakba, úgyhogy nem te­hetünk mást, minthogy: min­dent bele! ☆ — A Zsukov marsall nevét viselő kollektíva — ad róluk rövid jellemzést a vállalat központjában Gordos István munkaverseny-felelős — né­ha képes csodákkal határos dolgokat művelni. S függet­lenül attól, hogy átlagéletko­ruk alig éri el a húsz-egyné- hány évet, öntudatosak, érzik nagyságát. Keményen rácá­folnak azokra a még mindig létező hitetienkedőkre, akik szajkószerűen ismételgetik: a fiatalokra nem lehet számíta­ni. ☆ — Én — mondja a brigád­nak hetvenhét óta vezetője —, 1959-ben jöttem ide autó­szerelő-tanulónak, s azóta, a katonai szolgálattól eltekint­ve, nem mozdultam innen egy tapodtat sem. Sőt, hogy most már második esztendeje Tarjánban lakom, itt vettünk lakást, még inkább ide kötő­döm. Előtte, hosszú éveken át Nógrádmegyerből buszoz- gattam be meg vissza, s bár kaptam néhány kedvezőbb ajánlatot munkahely-változ­tatásra, mégsem tettem. Na­gyon jól megvagyunk mi így, együtt. A másik brigádtag, a hu­szonhét éves Janovics Sán­dor, aki az itteni KlSZ-alap- szervezet titkára is, rábólint Karkus János szavaira. — Szerintem eddigi ered­ményességünk egyik alapja is a közöttük lévő, kitűnő emberi kapcsolat. A minden­ben összetartás. Akármiről is essék szó, bármilyen feladat teljesítéséről, ismeretlen fo­galom nálunk az a szó: szét­húzás. Mindannyian tudjuk, hogy ha azt akarjuk, ne zö- työgjön s vállalat mechaniz­musának fogaskereke, nekünk igencsak iparkodni kell. Hal­f­lotta már, hogy kifogástalan műszaki állapotban lévő gé­pek nélkül egyszerűen „leül­ne” az építőipar. Hát hogy ez be ne következzen, vagyunk mi. Javít, szemlékre fölkészít, s teszi ezt kemény munkával a brigád, vezetők által is el­ismerten. — Talán nincs is közöttük olyan, aki egy vagy több al­kalommal ne kapta volna meg a Kiváló dolgozó kitün­tetést — igazolja az előbbie­ket Sándor János, a szerelő­ből lett garázsmester, a „kis- főnök.” Aki, hogy gyorsab­ban menjenek a munkák, még anyagbeszerzéssel is foglalkozik. — Nem állhatunk tétlenül, ha véletlenségből ez vagy az az alkatrész, anyag hiányzik, s emiatt nagy teljesítményű gépek, amelyekre kint a termelésben szükség van, napokig, hetekig itt áll­janak bent a műhelyben. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk mégha egy s más feladat nem is tartozik szoro­san a „profilunkba”, hogy gyorsítsuk az átfutási idő­ket Nagy feladatok várnak az építőkre a megyében. Eredményeiket mi jelentősen be tudjuk folyásolni. Ahogy Karkus János sorol­ja a brigád tagjai, kitűnik: szinte valamennyien majd­nem tíz éve tagjai már a NÁÉV nagy csapatának. Igaz, a garázsmester megjárta előbb az AKÖV-öt, aztán meg a szénbányák műhelyeit, de ő is egy híján évtizede dol­gozik az itteni javítóknál. — Szóval — nézek a bri­gádvezetőre —, minden szép, minden jó? — Szó sincs róla! — vála­szol helyette Janovics Sán­dor. — Telente, hiszen kicsi a műhely, hótól, ősszel az esőtől. Meg aztán lassan ki­öregszik a gépjármíípark is: sok az öreg kocsi, berendezés, mind nagyobb a meghibáso­dási arány Nem túlzunk, amikor állítjuk: nagyon ki kell vennünk részünket a munkából. — De megtesszük, ugye — mosolyodnak el és - nagyokat paskolnak egymás vállára... Karácsony György | NOCRAD — 1982. június 2., szerda 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents