Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)

1982-05-13 / 110. szám

A Magyar Nők Országos Tanácsának ülése

Októberben országos nőkonferencia

Szerdán a Parlamentben ülésezett a Magyar Nők Országos Tanácsa. Berecz János, az MSZMP KB osztályvezetője előadást tartott az időszerű nemzetközi kérdésekről. Többek között elmondta: a hidegháborús feszültség ellenére optimisták vagyunk. A nemzetközi életben a magyar nép a szocializmus ügyének érdekeit képviseljük. Nagy megbecsülés és tisztelet övezi népünk kéDviselőinek nemzetközi tevékenységét, akik méltóan képviselik pártunk, kormányunk politikáját, a béke megvédéséért szállnak síkra.

Az ülésen felszólalók elmondták: bíznak abban, hogy a világháború elkerülhető,

A jugoszláv biztonsági erők napja, május 13. alkalmából Szergej Kraigher, az államelnökség elnöke és Dusán Dra- goszavac, a JKSZ KB elnökség elnöke Belgrádban fogadta a biztonsági szervek Franjo Herljevics szövetségi belügyminiszter vezette küldöttségét.

Szergej Kraigher a küldöttség előtt elhangzott, beszédében kijelentette, hogy a jugoszláv biztonsági erők munkája a megromlott nemzetközi helyzet miatt összetettebb és nehezebb lett. A biztonsági szolgálat szerepe fontosabbá és jelentősebbé vált, mivel a külső és a belső ellenség egyre gyakrabban próbálja veszélyeztetni Jugoszlávia szocialista önigazgatású fejlődését, független, el nem kötelezett külpolitikáját, és ehhez többek között a külföldi jugoszláv fasiszta emigrációt is mozgósítja. Az ellenség bomlasztó akciókkal megkísérli destabilizálni rendszerünket, kihasználja a társadalmi-gazdasági fejlődés során felmerülő nehézségeket és ellentmondásokat, főként azokat, amelyeket nem sikerül időben, hatékonyan és tartósan felszámolnunk —■ mondotta Kraigher, majd így folytatta:

— Az albán nacionalisták és irredenták koszovói ellen- forradalmi támadásának nagy tanulsággal kell szolgálnia számunkra. Hasonló dolog másutt is megtörténhet, ha az önigazgatás és a szociálismeggyőződéssel támogatják pártunk és kormányunk békepolitikáját. Hangoztatták: tovább kell bővíteni barátságunkat a világ népeivel. Szavakban és tettekkel nyilvánítsuk békeakaratunkat, ismertessük meg a fiatalokkal a II. világháború tanulságait. Szükséges. hogy az egyszerű emberek is bizonyítsák: mindent megtesznek a veszély elhárításáért. A béke- és barátsági hónap jó alkalom arra, hogy az emberek hitet tegyenek a béke mellett. A nők világszerte eddig nem tanasztalt elszántsággal, önfeláldozással. leleményességgel vesznek részt a békemegmozdulásokta demokrácia alapján nem sikerül megoldanunk mostani problémáinkat és az ellentmondásokat, és ha nem lépünk fel erélyesen mindazok ellen, akik önigazgatás-ellenes, antiszocialista álláspontról tevékenykednek, akik ellenzik független, el nem kötelezett külpolitikánkat, akik nacionalista jelszavakat hangoztatnak és akik kihasználják a gazdasági problémáink megoldására tett lépésekben a fejlődési szint miatt objektíve meglevő különbségeket. Jugoszlávia ellenségei az ország nemzetei és nemzetiségei közötti bizalmatlanság szításával megpróbálják elvonni dolgozóink figyelmét a szocialista önigazgatás fejlesztése érdekében kifejtett építőmunkájuktól.

A jugoszláv államelnökség elnöke a továbbiakban elmondta hogy az ország különböző köztársaságaiból és Vajdaság tartományból Koszovóra küldött rendőrségi osztagok fontos szerepet játszottak és értékes tapasztalatokat szereztek. „Bebizonyosodott, hogy közösen, kombinált akciókkal sikerrel hozzá lehet járulni nemcsak ahhoz, hogy uraljuk a helyzetet, hanem ahhoz is, hogy maguk a dolgozók, az állampolgárok saját környezetükben felkészüljenek az ellenséges próbálkozások letörésére, a nemzetek és nemzetiségek közti bizalmatlanság szítására irányuló törekvések felszámolására.” (MTI)

Ezután a nőtanács tagjai békefelhívásban. fejezték ki aggodalmukat a világ sorsáért.

Ebben többek között hangsúlyozták, hogy a fegyverkezésre szánt összegeket a világ számos országában pusztító éhség, betegség, nyomor, írástudatlanság leküzdésére használják fél. Oszlassák fel a katonai tömböket és szövetségeket, folytassák a fegyverkezés csökkentésére vonatkozó tárgyalásokat. Minden erőnkkel, sajátos eszközeinkkel támogatjuk a Magyar Népköz- társaság kormányának következetes békepolitikáját — folytatódik a felhívás, amelyet eljuttatnak az Országos Béketanácshoz és a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetséghez.

Ezután Sebestyén Nándomé, az Országos Béketanács elnöke a fóti gyermekváros nevelőközösségének átnyújtotta a béketanács emlékplakettjét. Kádár Miklósnénak, a MNOT munkatársának és Juhász Juditnak, a Magyar Rádió munkatársának pedig békejelvényt adott át a magyar békemozgalomban kifejtett munkájuk elismeréseként.

Az ülésen Duschek Lajosné, a MNOT elnöke előterjesztette a nőtanács elnökségének javaslatát: ez év október 30—31. éré hívják össze a III. országos nőkonferenciát. Az elfogadott javaslat szerint a tanácskozáson számoljanak be a II. országos nőkonferencia óta végzett nő- és családpolitikai munkájukról, az MSZMP KB 1970. évi nőpolitikái határozatának. illetve az előző nőkonferencia programjainak megvalósulásáról. A konferencián vegyék számba, milyen változások történtek az utóbbi években a nők életében és irányozzák elő a nők társadalmi helyzetének további javítására. közéletig szerepének fokozására vonatkozó feladatokat A konferencián a nŐta- nács tagjaival egvtítt részt vesznek a nőmozgalom, illetve társadalmunk különböző rétegeinek képviselői, s meg- híviák arra a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség és az európai szocialista országok nőmozgalmának képviselőit.

Az ülésen a nótán ács űgv döntött, hoev em1ékr>!akette+ alsóit Oárdos Marl^V^. a megvár és a nemzetközi nőmozgalom kiváló harcosának emlékére. Az emlékniakettet m,T'- de.i évben — első ízben a itt országos n ókon feren cfán — azoknak a személveknek vaav kollektíváknak adomáwoz- zák. akik tevékenyen etősegf- *!k a nőpolitika megvalósítását.

ban.

Jugoszlávia

Nehezebbé lett a biztonsági erők munkája

USA—Latin-Amerika: a Santa Fé-titok 2.

„Jószomszédi furkósbot"

Theodore Roosevelt, amerikai elnök egy Latin-Ameriká- val foglalkozó beszédében 1900-ban így írta körül a re- nitenskedő államokkal szembeni amerikai teendőt: „Beszélj finoman, de vigyél magaddal egy furkósbotot is; biztosan sikered lesz”. A tanácsot az elnökutódok megtartották. Századunk harmincas éveiig az USA kedve szerint avatkozott be bármely középamerikai, vagy karib-tengeri ország belügyeibe. Ahol a helyi nemzeti gárda képtelen volt „rendet csinálni”, ott — Haititől Panamáig — hamar megjelentek az amerikai tengerészgyalogosok.

A második világháborúba való belépés után az Egyesült Államok igyekezett megnyerni a nélkülözhetetlen nyersanyagokat szállító Latin-Amerikát. A kiegyesúlyozottabb, törvényesség látszatára adódó kapcsolatok korszaka Franklin Delano Roosevelt elnök nevéhez fűződik, aki meghirdette a „jószomszédság politikáját”. Ez az újabb, ezúttal pozitív doktrína csak Roosevelt haláláig tartott; az őt felváltó Truman elnökségét már ismét a Latin-Amerikával szembeni kemény kéz politikája fémjelezte.

DOLLARDIPLOMACIA

Az ötvenes évek latin-amerikai politikáját Washington

kommunistaellenes hisztériája határozta meg. Az argentin gazdasági nacionalizmust meghirdető, s ezért az amerikai érdekeket is sértő Juan Domingo Perón ugyanúgy feketelistára került, mint brazil kollégája, Getulio Vargas köz- társasági elnök. Perónt a hadsereg jobbszárnya buktatta meg, Vargas pedig a puccs elől az öngyilkosságba menekült. A nyilt amerikai beavatkozás egyik iskolapéldája ebben az időben Guetemala volt. Jacobo Arbenz demokratikus kormányát, amely az United Fruits ültetvényeit szét akarta osztani a földtelen indiók között, valóságos antikommu- nista kereszteshadjárat keretében, fegyveresen buktatr ták meg. Az amerikai fegyverek tényleges jelenlétét egy időre felváltotta a dollárdiplomácia és a zsoldoscsapatok párhuzamos alkalmazása. John Kennedy a dollárban bízott. Tíz évre szóló ambiciózus tervet hirdetett meg Latin-Amerika pacifikálására, a „Szövetség a haladásért” nevű programot. A békésnek szánt kísérlet nem sikerült, miként egy dicstelen fegyvertény is Kennedy nevéhez fűződik. 1961 áprilisában ő adott parancsot a CIA-terv megvalósítására, a kubai disznó- öbölbeli zsoldostámadásra.

KUBA ÉS HATASA

A szocializmus felépítését hirdető Kuba megjelenése 90 mérföldre az Egyesült Államok partjaitól, nem késztette az amerikai politikát újraértékelésre. a latin-amerikai társadalmi feszültség valós elemzésére, hanem a konfron- tációs irányzatot erősítette. Nixon és részben Ford elnöksége a jobboldali, sokszor fa- sisztoid latin-amerikai diktatúrák támogatásában merült ki. Carter győzelme reményeket ébresztett konttnensszerte, hiszen az elnök harcot hirdetett az emberi jogok megsértői ellen. Belőlük pedig a latin-amerikai elnöki palotákban ép elegendő volt

A carteri vonal felemás eredményeket hozott. Mandátumának első felében az elnök sikereket könyvelhetett el. Sikerült aláírni a Panama-szerződést, egyezményeket kötött Kubával a tengerjogról, az érdekképviseleti irodák meg2 NÖGRÁD - 1982. május 13., csütörtök

Nemzetközi

párttanácskozás

Szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságainak kulturális osztályvezetői tanácskozást kezdtek szerdán Prágában. Ezen a bolgár, csehszlovák, kubai, laoszi, lengyel, magyar, mongol, NDK-beli, román, szovjet és vietnami testvérpárt küldöttsége vesz részt. Az MSZMP-delegáció élén dr. KornideSz Mihály, a KB osztályvezetője áll.

Az értekézlet napirendjén a pártok kulturális téren való együttműködésének kérdései szerepelnek. (MTI)

Világvallások békekonferenciája

Moszkvában szerdán folytatta tanácskozását a világvallások békekonferenciája. A csaknem száz ország mintegy félezer egyházi személyiségének tanácskozását köszöntötte II. János Pál pápa, akinek jókívánságait J. Long, a Vatikán képviselője tolmácsolta. Mint ismeretes, a tanácskozáson a római katolikus egyház képviselői is részt vesznek, közöttük dr. Kádár László egri érsek.

A pápa képviselője szólt arról, hogy a katolikus egyház feje is állást foglalt a nukleáris fegyverkezés veszélyének elhárítása mellett.

Szerdán befejezték a nukleáris háború veszélyének kérdésével foglalkozó teljes üléseket.

A tanácskozás szerdán délután munkabizottságokban

folytatta a kérdések megvitatását. (MTI)

Olajfák és babérok

Több jel mutat arra, hogy az amerikai diplomácia a SínaíJ félsziget izraeli kiürítése után a maga módján szeretne továbblépni a közel-keleti „rendezés” felé. Legalább ugyanennyi jel mutat arra is, hogy a Camp David-i amerikai koncepciónak ez a továbbépítése a térség realitásaiból következő leküzdhetetlen akadályokba ütközik.

Washington képviselője, Ronald Reagan különmegbízottja, Richard Fairbanks, Kairóba érkezve kijelentette, hogy az érdekelt felek „nem ülhetnek tovább babérjaikon”, vagyis a sínai kiürítés után tovább kellene lépniök az eredeti Camp David-i okmány második legfontosabb pontja, a palesztin' „autón ' Ma” ügyében. Már a szóhasználat érzékelteti az amerikai szándékok és a valóság között tátongó szakadékot: az, olajfák árnyékában, a Közel-Keleten a túlnyomó többség nem érzi valódi babéroknak azt, ami eddig Camp David jegyében történt.

Az igazság az, hogy a sinai kiürítés után a térségben job-i ban vibrál a robbanással fenyegető feszültség, mint valaha.

Az arab országok és a szocialista országok fórumai mindig Is hangoztatták, hogy Camp David — az érdekeltek" többségének kizárásával és elidegenítésével — nem jelenthet valódi megoldást.

Ennek az állításnak az igazsága a Sínai kiürítése óta is napról napra bebizonyosodik. Szinte jelképes, hogy mennyi' feszültség sűrűsödik az úgynevezett autonómiatárgyalások körül.

Mindenekelőtt arról van szó, hogy az ENSZ által is a' palesztin nép képviseletének elismert FFSZ nem izraeli ál-1 lami kereteken belüli autonómiát akar, hanem önálló államiságot és a legutóbbi véres zavargások újra bebizonyitot-f ták, hogy ugyanezt kívánja a megszállt területek lakossága is. S Izrael már a tárgyalások színhelyének kijelölésével megoldhatatlan dilemma elé állítja Egyiptomot — és ezzel: részben még Washingtont is.

Kairó nyilvánvalóan szeretne kitörni a Camp David nyomán bekövetkezett elszigeteltségből — de úgy, hogy ne változtasson az elszigeteltség legfőbb okán, az egyiptomi—izraeli különbékén, illetve annak feltételein. Hogy ez milyen ellentmondásos, sőt reménytelen vállalkozás, arra bizonyság — egyebek között — Beginnek az a követelése, hogy a megbeszélések szinhelye az önkényesen kinevezett fővárosban, Jeruzsálemben legyen. Mubarak tudja: ha erre rábólintana, még az esélyét is elvesztené annak, hogy Egyiptomot egyszer újra befogadja az arab világ.

Mubarak pedig pontosan ezt szeretné, és úgy tűnik, az amerikai stratégia jegyében cselekvő ománi uralkodó közvetítéssel hajlandó neki segíteni ebben. Akkor azonban, amikor az arab világ vallási és politikai érzékenységét olyannyira sértő jeruzsálemi bekebelezés nyomán tovább nő a feszültség, amikor minden pillanatban várható egy Dél-Li- banon elleni általános izraeli támadás — nincs az a közvetítési kísérlet, amely sikerrel kecsegtethet, amely valódi babért ígér.

Harmat Endre

Súlyos veszteségek az iráni—iraki fronton

Kedden változatlan hevességgel folytatódtak a harcok az iraki—iráni front egyetlen jelentős — iráni — városának, Khorramshahrnak a birtoklásáért. Mindkét fél súlyos veszgierő továbbra is hevesen támadja a Khorramshahrt ostromló iráni, erők utánpótlási vonalait a Karun 'folyó nyugati partján. Bagdadi jelentés szerint az iraki harci repülőgépek és helikopterek csupán kedden 206 bevetést hajtottak végre. A teheráni jelentésben ugyanakkor az áll, hogy az irá- ni légierő lelőtt öt iraki repülőgépet. (MTI)

Argentína találkozót kért az Ándok-paktum országaitól

teségekről adott hírt: bagdadi jelentés szerint az elmúlt 24 órában több mint 6700 iráni katona vesztette életét, míg az iraki veszteségek alig haladták meg a 210 főt. Az iráni hadijelentés a keddi harci cselekmények színhelyét „iraki harckocsik, szállítójárművek és katonák temetőjeként” írja le.

Bár a frontról a mostani iráni offenzíva' kezdete óta csak hivatalos tudósítások érkeznek, a legújabb jelentésekből az állapítható meg, hogy eddig egyik fél sem ért el jelentősebb sikert. Az iraki lényitásáról. Az enyhültebb viszonyt mutatta, hogy a két ország késznek mutatkozott a légikalózkodás elleni közös fellépésre. További sikereket azonban már nem aratott Carter. Az emberi jogoknak még a puszta emlegetése is szembeállította vele a dél- és közép-amerikai diktatúrákat. Feszültté vált a viszony Washington, s két legjelentősebb dél-amerikai szövetségese — Argentína és Brazília— között Az elnököt a szenátus jobboldali tagjai azzal vádolták, hogy „idealizmusával” eltávolodik az USA „legjobb barátaitól”. A rövidlátó konzervatívoknak olaj volt a tűzi’e a nicaraguai Somoza-diktatúra bukása. Egyenesen azzal gyanúsították Cartert, hogy a .baráti rezsim” miatta vérzett el, s neki róható föl a marxizmus közép-amerikai térhódítása.

CARTER. A BŰNBAK

I

A latin-amerikai változások fő oka — ezen érvelés szerint — tehát nem belső társadalmi igazságtalanságokban, a feudális állapotokban rejlik. A bűnbak Carter állítólagos lagymatagsága volt, amit csak egy erős kezű új amerikai politika tehet jóvá.

Ezt tűzte választási kampánya zászlajára Ronald Reagan.

Major László

Következik: Megszólal a harsona.

Argentin katonai körök nevetségesnek minősítették azokat a híreket, amelyek szerint brit fregattok és rombolók ellenőrzésük alatt tartanák a Falkland- (Malvin-) szigetcsoport két legnagyobb szigetét elválasztó tengerszorost.

Mint ismeretes, kedden Londonból azt jelentették, hogy egy brit fregatt behatolt a két szigetet elválasztó szorosba, és ott tüzet nyitott egy argentin hajóra. E források azt is tudni vélik, hogy brit fregattok és rombolók rendszeresen jár- őröznek a szorosban, s ezzel gátolják az argentin utánpótlás biztosítását.

Kedden egy argentin kormányszóvivő ismét bírálta London magatartását. Thatcher miniszterelnök „hideg vizet” zúdított az ENSZ-ben folyó tárgyalásokra, azzal, hogy kijelentette: elfogadhatatlan

az esetleges argentin szuverenitás a Falkland- (Malvin-) szigetek felett — mondotta a szóvivő. Argentína — fűzte

Jimmy Carter, az Egyesült Államok volt elnöke az Europe—1 rádiónak nyilatkozva kijelentette. hogy nem borult fel a globális erőegyensúly az Egyesült Államok és a Szov- ief-'niő között. A Szovjetunió fölényben van ugyan bizonyos fegyverek tekintetében, de ezt kiegyensúlyozza, hogy az Egyesült. Államok van fölényben bizonvos más területeken, egészében véve tehát egyensúlyi helyzet áll fenn.

hozzá — már jelezte: nem ragaszkodik ahhoz, hogy a szigetek feletti argentin szuverenitás a tárgyalások előfeltétele legyen. Ezzel a tárgyalások menetét akarta meggyorsítani. Nagy-Britannia azonban nem adott pozitív választ.

Az argentin fővárosban közzétették a Falkland-válság ed* digi argentin áldozatainak számát. A hivatalos kimutatás szerint eddig 53 argentin katona és polgári személy vesztette életét, 366-an eltűntek és 80-an megsebesültek.

A bolíviai fővárosban hozták nyilvánosságra a hirt: Argentína találkozót kért az An- dok-paktum országaival. Kérése a közös piaci országok gazdasági szankcióival van összefüggésben: Buehos Aires az Andok-paktum országaitól (Bolíviától, Perutól, Venezuer látói. Kolumbiától és Chilétől) szeretné megvásárolni ezúttal azokat az árukat., amelyeket korábban Nyugat-Európából szerzett be. (MTI)

A Falkland- (Malvin-) szigeten miatt kirobbant konfliktussal kapcsolatban Carter úgy véli: az Egyesült Államok továbbra is támogatni fogja Ang’iát. katonailag azonban nem fog beavatközni, „Bármi történjék is azonban — tette hozzá —. az Egyesült Államok mindké* ország vonatkozásában veszíteni fog ebben az iigvben. s ez nem első ízben történik... ”

Carter nyugat-európai útján Párizsban tartózkodik. (MTI)

Carter egyensúlyról beszél