Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)

1982-05-13 / 110. szám

Cj üzemrészt építenek Pásztón az UM Szerszám- és Készülékgyárban, melynek költsége 110 millió forint. A formagyártó csarnokhoz szociális létesítmények és egy korszerű tanműhely csatlakozik, átadási határidejük 1982. év vége. A pásztói üzem beruházásának elkészültével lehetővé válik az orosházi és sajószentpéteri üveggyáraknak olyan formák gyártása, melyek a konzervüvegek előállításához szükségesek. Jelenleg a csarnok vasszerkezetének szerelése folyik, épül a darupálya, a szociális rész alapozásával már végeztek. A kivitelező, a Szécsényi Fpitő- Szerelőipari Szövetkezeti Közös Vállalat ütemesen halad munkájával, s a határidőt bizonyára teljesíti. /

Papírfatermelés

exportra

Az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság balassagyarmati központjának fahasználati osztályán Rutai Béla osztályvezető és Papp Antal fahasználati előadó örömmel újságolta, hogy a svéd importból vásárolt kér- gezőgép megérkezett és rövid próbaüzem után megkezdte üzemszerű munkáját. Elmondták, hogy milyen körülmények tették szükségessé a drága tőkésimport megvalósítását.

Piaci igények

Az erdőgazdaság legfonto- Felkészüléssel

*abb nyersanyagát, a fát úgy kell megmunkálni, hogy a piaci igényeket kielégítse. Az Ipoly-vidék iparifa-kiterme- lésére a vékony és a rövid ,,választék” előállíthatósága a jellemző. A jelenlegi termelés ipari fájának is mintegy egy- harmada csak bányadorong- és papírfa céljainak felel meg. A bányadorongigény teljesítése követelmény, népgazdasági „elvárás”. A papirfa pedig elsősorban üzlet, a papír- faexport jövedelmező. A hatodik ötéves terv célkitűzései között az export fokozása az elsők között szerepel.

Vajon az erdőgazdaságban hogyan lehetne az exporttevékenységet fellendíteni, ha az élőmunka évről évre csökken, ha a szükséges technikai színvonalban hiányok vannak, ha a vállalat fejlesztési forrásait az elmúlt esztendőkben a fafeldolgozás korszerűsítése kötötte le és ha ezért az alaptevékenység fejlesztése lényegesen elmaradt?

Az erdőgazdaság anyagi segítségére sietett a LIGNIM- PEX, a bank is hiteltámogatást nyújtott, így valósulhatott meg a CAMBIO kérgező- gép beszerzése — 2,2 millióért. Talán nem érdektelen, ha rövid ismertetést adunk a műszaki adatokról, illetve arról, hogy az eddig használt kérgezőgéppel szembon mit „tud” ez az új... A kérgezhe- tő faátmérő 5—35 centiméter, előtolási sebesség 30—45 m perc, minimálisan kérgez- héő fahosszúság 1 méter, teljesítmény 14 kW elérhető teljesítmény 15 000 köbméter/év.

Miként ezek a számadatok bizonyítják, a kérgezési gondokon igen sokat enyhít majd az új gép. Mintegy 6 000 köbméterrel emelkedik évenként a gazdaság papírfaexportja, mert jelentős mennyiségű

bükk- és akácpapírfa több- letkérgezésére nyílik lehetőség.

Itt kapcsolódik a beszélgetésbe Sipos Ferenc, a nagymarosi erdészet vezetője, a gép első „tulajdonosa”. Elmondja, hogy az 1931. évi dunai uszállyal szállítandó pa- pírfaexport-feladatot idényjellegű munkával és a fakitermelési terv teljesítésének sérelme nélkül megoldani nem tudták. Az erdészet számtalan közreműködő társegységgel is csak keservesen tudta programját végrehajtani.

idegeskedéssel teli hónapok kellet tek ahhoz, hogy kilenc uszály (5500 köbméter) anyag lekér- gezve a rendeltetési helyére, az NSZK-ba kerüljön. Nem a munka volt nagy — mondotta — hanem a műszaki és személyi feltételek hiányoztak. A gépet márciusban kapták meg, amellyel az idén még 11 ezer köbmétert akarnak lekérgezni. Elmondta Sipos Ferenc, hogy sok a megoldatlan kérdés és bizonyára több váratlan akadály jön elő, de az értékesítési gondok miatt minden feladat megoldása rendkívül, sőt életbevágóan fontos. Ezért veszik körül reményekkel a gépet és a géppel közvetlenül vagy közvetve dolgozókat.

Egy év alatt megtérül

Elmondta még Papp Antal, hogy a nagymarosi erdészethez (a szobi uszályrakodóra) a diósjenői, a kemencei és a királyréti erdészet is szállítani fogja a szükséges papírfaanyagot.

Ez a beruházás várhatóan egy év hlatt megtérül. Aztán két év múlva, 1984-ben egy újabb hasonló gép beállítását tervezik — a cserháti területre. Ekkor már nemcsak a papírfa, hanem a bányafa gépi kérgezésére is sor kerülhet. Az erdőgazdaság valamennyi érdekelt dolgozója — a központban és az erdészeteknél egyaránt — igen nagy várakozással és reményekkel tekint e gépek munkája elé és bíznak abban, hogy az alaptevékenységük komplex fejlesztésében hamarosan újabb technikai megoldásokra nyílik lehetőség.

Prókay Gyula

Ember, gép, anyag

Több szakmai részletkérdés megválaszolásával siet a gyakorlati emberek segítségére idén a megyénkbeli építőszövetkezetek szakbizottsága. Egyebek közt foglalkoznak a specialisták a termelésirányítás fejlesztésével, ezen belül az anyag, a gép, a munkaerő rugalmas átcsoportosításának módjaival, a félhasználás észszerű programozásával. Szakmai segítséget nyújtanak az új építőipari technológiák bevezetéséhez a megyei építő szövetkezetekben. Ezeken kívül elemzik az úgynevezett „élő- és holtmunka” belső tartalékainak kiaknázási lehetőségeit, az export módjait, illetőleg a kooperáció bevált eljárásait az építőipar sajátosságai között.

Szovjet, olasz, jordán

megrendelők

Három nagyobb exportmegrendelésnek tesz eleget májusban a balassagyarmati kábelgyár. Egy szovjet vállalatnak százhetven kilométer hosszú, egy kilovoltos erőátviteli kábelt indítanak útnak. Itáliai igénynek is eleget tesznek: az olasz vevőnek négyszázha/- minc tonna „acal” — azaz acél. alumínium — kábelt adnak fel ebben a hónapban. A Közel- Keletre is visznek árut Balassagyarmatról. Egy Jordániái üzletfélnek ötvözött alumíniumból készült kábelt készítettek. A kiszállítandó áru súlya kétszázötven tonna.

Máius 15-én: újítók kongresszusa

Viták, változások, viták...

A gondolkodóember Iegembe

ribb tulajdonsága a kreativitás, az új megoldásokon való töprengés és kísérletezés, ha úgy tetszik, akkor az „újítás”. Őszintén szólva soha nem értettem, hogy miért „mozgalom” az újítómozgalom. S hogy lehet ebben az okoskodásban némi logika, azt — legalábbis számomra — az újítók és a feltalálók közelgő országos kongresz- szusára készített néhány dokumentum bizonyítja. Sehol a „mozgalom” szó; ehelyett úgy fogalmaznak, hogy „újítási tevékenység”. Mi tagadás: nem éppen stilisztikai bravúr, de azért jelez valami nagyon is lényegesnek tűnő szemléletbeli változást.

És fontos változásokat jeleznek egyéb tények is.

Hosszú évek reménytelennek tűnő vitája után, január elsejétől rendezték az újítások megvalósításában közreműködők anyagi ösztönzését. (Egy 1976-ban kelt rendelet értelmében „közreműködői díj” nem fizethető, mert ez visszaélésekre ad lehetőséget, s egyáltalán: maga a „közreműködők” kategóriája is eltörlendő az újítómozgalom szóhasználatából. A törvényhozó okkal gyanakodott a visszaélési lehetőségre; ettől függetlenül képtelenség feltételezni, hogy egy valamennyire is jelentősnek ígérkező újítás műszaki kidolgozása, alkalmazástechnikáilag is kifogástalan előkészítése elképzelhető különböző közreműködők nélkül. Márpedig, ha elképzelhetetlen, akkor a közreműködőket valami módon meg kell fizetni. Januártól már nincs ennek akadálya.

Változott az újítási díjak pénzügyi elszámolásának rendje is; s talán ez a legfontosabb intézkedés. A változás lényege, hogy az újítási díjakat ma már nem a mindenki között szétosztható részesedési alapból, hanem az úgynevezett adózatlan nyereségből fizetik. Ügy is mondhatjuk, hogy az újítók ma már nem mások elől viszik el — a kifizetett újítási díjaikkal — a pénzt, ugyanakkor újításaik remélhető gazdasági hasznával azt a pénzalapot is növelik, amely — például nyereségrészesedés formájában — mindenkinek kifizethető.

Az újítások „remélhető” gazdasági hasznát említettem az imént, s csak azért az idézőjelek közé tett jelző, mert az újítások gazdasági haszna valójában egyre kevesebbeket érdekelt a vállalatoknál. Olyannyira, hogy az elfogdott újítások jó háromnegyed részénél egyáltalán nem vizsgálták a várható gazdasági hasznot. Következésképpen az újítóknak is csak úgynevezett eszmei díjat — magyarul: néhány ezer forintot — fizettek újítási díjként. A korábbi pénzügyi előírásokhoz igazodva ugyanis ez volt a legegyszerűbb, és legkisebb kockázattal együttjáró megoldás. Mert ha egyszer az újítási díjak, a mindenkit megillető részesedési alapból fizetendők, akkor melyik vállalatnál kockáztatnák, hogy az újítási díjak jelentős mértékben megcsapolják ezt a részesedési alapot? S mert jószerével sehol nem kockáztatták, így fordulhatott elő — sokak szerint —, hogy az újítások kalkulált hasznából mindössze — és átlagosan — 3 százalékot fizettek ki az újítóknak. És így fordulhatott elő, hogy míg 1975. és 1980. között az elfogadott és bevezetett újítások gazdasági haszna 2,5 milliárd forintról jóval négymilliárd fölé emelkedett, ugyanebben az időszakban a kifizetett újítási díjak összege 174 millió forintról csak 244 millióra növekedett.

A szakemberek egy része sokáig vitatta —, de végül is belátta —, hogy ilyen elszámolási rend mellett az újítás sem a vállalat, sem az újító számára nem üzlet Más kérdés, hogy miért kellett ezen több mint egy évtizedig vitázni, s hogy miért kellett minden ésszerűsítési javaslatot — még a legutóbbi időkben is — mereven visszautasítani.

Mindeddig a vállalatok legtöbbjénél jelentős gond volt az újítási díjakat fedező pénzalapok előteremtése, és most — egyszerű rendeletmódosítással — meg lehetett teremteni a haszonnal arányos díjak fizetésének pénzügyi feltételeit.

Hogy a pénzügyi szabályozás szempontjából hirtelenjében milyen fontossá vált az újítótevékenység, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy megváltoztatták — nagyon kedvező módon — az újítási díjat terhelő jövedelemadózást is. A korábbi 50 ezer forintról 70 ezer forintra emelkedett a jövedelemadó-mentesség összeghatára. Mindez csupa kedvező, régóta sürgetett, s végre megvalósult változás, rendeletmódosítás. De azért nem lennénk hűek önmagunkhoz, ha nem kezdtünk volna újabb vitákba. Az újítótevékenységgel — mondjam így: újítómozgalommal? — kapcsolatban most újabb két, s egymással homlokegyenest ellenkező nézet foglalkoztatja a szakembereket. Van aki úgy tartja — többnyire a vállalatvezetők körében —, hogy ahol csaknem hibátlan a vállalatvezetői munka, ott aligha van keresnivalójuk az újítóknak. Minden rendszer komplett és komplex, ha egy-egy részletébe „beleújítanak”, akkor annak nem biztos, hogy kedvező következményei lesznek a rendszer egészére vonatkozóan. Mások meg úgy tartják, hogy gazdasági életünk irányítása, szervezeti és szervezési feltételei korántsem elégségesek ahhoz, hogy komplett, hibátlanul működő komplex rendszerekben gondolkodjunk Vagyis: van mit újítani, ésszerűsíteni, racionalizálni; mi több: kifejezetten ösztönöznünk kell az újításra, a racionalizálásra.

vitn P'Éanatnyilag csak elméleti V»Ta jellegű. De máris figyelmezEz a

tét: még mindig vannak, akik megkérdőjelezik az újítótevékenység célját, értelmét és hasznát. Várjuk, hogy az újabb keletű vitában milyen álláspontra jut a május 15-ére összehívott országos kongresszus.

Vértes Csaba

Egy újjászülető építőanyag

A hajtogatott gipszkarton

Az 1900-as évek elején az USA-ban kezdtek egy újfajta építőanyagot alkalmazni. Két papírlap közé gipszet öntöttek, és az így nyert lemezt gipszkartonnak nevezték el. Nem sokkal később, 1917-ben a kontinensen, Angliában is elindult az első gyártósor. Ma a világon évente 1 milliárd négyzetméter gipszkartonlemezt használnak fel. Szakemberek szerint az építőanyag legnagyobb előnye a homogenitása, s megfelelő papír alkalmazásával a nedvszívó képessége is minimálisra csökkenthető. Magyarországon évi félmillió négyzetméternyit használnak fel belőle. Saját gyártás híján KGST-import- ból — az NDK-ból és Lengyelországból — szerezzük be az anyagot.

Á magyar autógyártás

története

A magyar autógyártás történetét, múltját és jelenét mutatja be az a kiállítás, amelyet ma 16 órakor nyitnak meg a kispesti Nagy Balogh János kiállítóteremben.

A kiállítás rendezői a közlekedési múzeum anyagából válogatták össze az 1900-tól napjainkig terjedő időszakban a magyar autógyártás történetét dokumentáló modelleket és fotókat. Öt eredeti modell és 83 fotó tanúskodik arról. hogyan, milyen körülmények között dolgoztak a "karosszéria-, illetve alvázgyárakban az emberek, milyen típusú konstrukciókat készítettek. A tárlat a felszabadulás előtti időből több mint egy tucat, köztük az első magyar autógyár dokumentumait sorakoztatja fel.

A magyar gépjárműgyártás jelenét elsősorban az Ikarus, a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár, valamint a Csepel Autógyár fémjelzi. A kiállítás azt is tükrözi, hegyezek a gyárak milyen úton-módon jutottak el mai fejlettségi szintjükig. Az Ikarus például több mint 30 éves fennállása óta mintegy 160 ezer autóbuszt gyártott, s eddig 58 országba szállított. A Csepel Autógyár pedig 1950. április 4-én mutatta be első teherautóját, s azóta már számos konstrukciója ismeretes.

A kiállítás június 13-ig tekinthető meg a XIX. kér. Ady Endre út 57. szám alatti kiállítóteremben, hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig.

A sík gipszkartonlemezeket — megfelelő keret alkalmazásával — leginkább válaszfalak és különféle burkolatok készítésére használják. E vegyes szerkezeteket drágítja a fémből vagy fából készülő váz. A 60-as évek elején fogalmazódott meg a javaslat: miután statikailag az alakos profilok „többet tudnak” a sík lapoknál, így a gipszkartonból is profiles elemeket kellene készíteni. Akkor szinte egyidőben dolgozott ki a bordás szerkezetekre gyártási eljárást a Magyar Építéstudományi Intézet és egy amerikai cég. Mindkettő bonyolult ,és nagyon drága volt.

A bútorgyártásban régóta használják az úgynevezett haj- togatós technológiát. A fóliázott forgácslapokat a hajlítás helyén V alakban bemarják ■úgy, hogy csak az alsó fólia marad épen. Ezután ragasztóval kenik a felületeket, majd a hajlítás következik. Egyebek közt különféle profilok, kávák és hangdobozok készülnek így. Mihalutti Antalnak az építés- tudományi intézet főmunkatársának agyában született az ötlet: a sík gipszkartonlemezből e hajtogatós technológiával kellene alakos elemeket készíteni. A kísérlet sikerült. A profilos gipszkartonelemek — rövidítve PGE — felhasználásával a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál egy alagútzsalus lakás válaszfalait készítették el, a székes- fehérvári Ikarusban pedig egy 130 négyzetméteres, könnyűszerkezetes CLASP-épület- nél fogják alkalmazni kísérleti jelleggel. Ugyancsak a közeljövőben a Fémmunkás Vállalat FILLOD rendszerébe építik be válaszfal- és tűzvédő burkolatként. Kísérleteket végeznek a fenntartó építés területén is, ahol válaszfal és száraz vakolat készül belőle.

Az elemek felhasználási módja tehát jóval változatosabb, mint a sík gipszkartonlapoké. Az emeletmagas, U alakú profilokból — egymással szembefordítva és két vezetősín közé betolva azokat — termelékenyen építhető a válaszfal, de alkalmas álmennyezetnek, és bepattin- tással rögzíthető falburkolatnak is. A magánépítők különösen jól használhatják, hiszen a PGE-válaszfalat nem kell vakolni, sőt tapétázva kerülhetnek az elemek az építés helyszínére. A tetőtér-beépítésnek is ideális anyaga, mivel a profilok üregeibe hőszigetelő lapok helyezhetők. Az ÉTI- ben most dolgozzák ki a beépítés módozatát.

És mennyibe kerül az új építőanyag? A 120 centiméter széles gipszkartonlemezek ára nem egészen 50 forint négyzetméterenként. (A lapokat a padló és mennyezet távolságának megfelelő hosszban lehet megrendelni a gyártónál.) A sík lapokat kettévágva és a széleiket felhajlítva két darab 45 centiméter széles profil nyerhető. Egy négyzetméternyi válaszfalhoz 2,8 négyzet- méter sik lemez és 0,15 kilogramm, egészségre ártalmatlan vizes diszperziós ragasztó szükséges. Így az egységnyi válaszfalanyag ára körülbelül 170 forint. Tovább kalkulálni ma még nem lehet, hisz az eddig legyártott termékek kísérleti, leginkább asztalosműhelyekben készültek. A Budapesti Lakásépítő Vállalat úgy tervezi, ho-v még a VI. ötéves terv során, egy évi 300 ezer négyzet- méter sík lemezt feldolgozó gyártóbázist hoz létre.

NÓGRÁD - 1982. május 13., csütörtök