Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)
1982-05-23 / 119. szám
Falle! cmdon folynak a csaták fronton és a diplomáciában Küzdelem a John Nőtt hadügyminiszter szombaton délután bejelentette, hogy a brit flotta csoportosítás „Ardent” nevű fregattja a múlt éjjel a falklandi vizeken elsüllyedt Pusztulását argentin bombák és rakéták idézték elő. Ez idő szerint a legénység húsz tagját tartják „eltűntként” nyilván. Nőtt szerint további négy brit hadihajó rongálódott meg, három könnyebben, egy súlyosan. Ez utóbbinak is azonban a fegyverzete. A hadügyminiszter „teljes ■ikernek” nevezte a Port (Puerto) San Carlos térségében végrehajtott partraszállást, és biztonságosnak az ott kiépített hídfőállást. Hozzátette, hogy a partraszállás utáni első „kockázatos órák” elmúltak. A partra tett tengerész- gyalogosok és ejtőernyősök az említett hídfőről kiindulva fogják „fokozott mértékben zaklatni” a Falklandok argentin védőit. Közben Buenos Airesből étyan hírek érkeztek Londonba, hogy a Falkland- (Malvin-) szigetek argentin parancsnoka 4500 főnyi katonai egységet indított útnak nyugati irányban, a San Carlosnál magukat beásó britek ellen. Ami a várható fejleményeket illeti, Nőtt ezt mondta: „Az elkövetkezendő egy-két napban csapataink újabb hadműveletekre számíthatnak — minden kétségen felüL Támadások fogják őket érni... De újból ott vagyunk a Falkland- szigeteken, ■ erősek vagyunk”. * XI. János Pál pápa szombaton békefelhívással fordult Margaret Thatcher brit kormányfőhöz és Galtieri tábornokhoz, az argentin katonai junta vezetőjéhez. A katolikus egyházfő felhívásában „azonnal tűzszünetet sürget, amely megnyithatja az utat a békés rendezéshez" a Falkland- (Malvin-) szigetek birtoklásáért kirobbant fegyveres konfliktusban. Az afrikai körúton levő Francois Mitterrand francia köztársasági elnök szombaton Elefántcsontpart fővárosában, Abidjanban nyilatkozott a brit partraszállás nyomán előállott helyzetről. Az elnök, aki állandó telefonkapcsolatban áll az Elysée-palotával és a külügyminisztériummal, nyilatkozatában síkraszállt „a béke helyreállításáért a jog tiszteletben tartása mellett”. Mitterrand az elefántcsontparti nemzetgyűlésben mondott beszédében első ízben foglalt állást a Falkland- (Malvin-) szigeteken folyó harcokkal kapcsolatban. „Az Egyesült Államok igen nagy hibát követett el, amelyért már most is fizet és, amelyért még éveken át fizetni fog*’ — hangsúlyozta Nicanor Costa Mendez argentin külügyminiszter a Figaro- magazine francia hetilapnak adott nyilatkozatában. Az Európai Gazdasági Közösség által elhatározott argentin-ellenes szankciók — folytatta a külügyminiszter — „arra fogják kényszeríteni Buenos Airest, hogy új gazdasági és diplomáciai stratégiát dolgozzon ki, sőt, hogy újrafogalmazza külpolitikáját”. Hozzátette: „nem tudom, hogy hosszú távon nem Nyugat- Európa veszíti-e a legtöbbet, mert a helyébe léphetnek, (mint Argentína kereskedelmi partnerei) Japán, a kelet-európai országok némelyike, és a latin-amerikai országok, amelyekkel rendkívül szorosra fűztük kapcsolatainkat. Latin-Amerikában — Chilét nem számítva — újfajta szolidaritás alakult ki” — fejezte be nyilatkozatát az argentin külügyminiszter. Újabb bizalmi szavazás az olasz parlamentben Több mint 30 órás ülésezés totán szombaton délelőtt újabb bizalmi szavazásra került sor az olasz parlamentben. Ezúttal te technikai jellegű szavazásról volt szó, mint ahogy a végkielégítésekről szóló törvény parlamenti vitájában, a héten, két alkalommal már történt Á kormány ugyanis ez- ael, az ügyrend biztosította lehetőséggel élve meg akarja akadályozni, hogy a radikális és az újfasiszta párt lényegében obstrukciós felszólalásokkal húzhassa a vitát. Ezt jelzi, hogy a bizalmi szavazás előtt mintegy 40 képviselő volt csupán kíváncsi a felszólalók véleményére a többiek a büfében és a társalgóban várták, hogy sor kerüljön a már előre bejelentett szavazásra. Ennek eredményeként 303 igen, 221 nem szavazattal bizalmat kapott p kormány, majd nyomban hozzákezdtek a következő törvénycikk vitájához, amelyet ugyan, csak újabb bizalmi szavazás kövét, feltehetőleg vasárnap este. Hmánkba látogat a mexikói külügyminiszter Púja Frigyesnek, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meghívására május 23-án hivatalos látogatásra Magyarországra érkezik Jorge Castaneda, a Mexikói Egyesült Államok külügyminisztere. * Jorge Castaneda életrajza Jorge Castaneda mexikói külügyminiszter 1921-ben született Mexikó városban. A mexikói nemzeti autonóm egyetemen szerzett diplomát. 1950- ben külügyi szolgálatba lépett. 1955—58 között a külügyminisztérium jogi tanácsadójaként dolgozott. 1959—60-ig a nemzetközi szervezetek főosztályának vezetője, majd 1961 —62-ben Mexikó ENSZ-képvi- selője volt. 1962—65 között nagykövet Egyiptomban. Hazatérése után 1965-ben a külügyminisztérium főigazgatójává nevezték ki. Ezt követően országa állandó képviselője volt a Genfben működő nemzetközi szervezeteknél. 1958-tól a mexikói autonóm jogi főiskolán, majd 1959 —60 között a mexikói nemzeti autonóm egyetemen a nemzetközi közjog tanára. 1967-től tagja az ENSZ nemzetközi jogi bizottságának. Számos nemzetközi konferencián képviselte Mexikót, az ENSZ-köz- gyűlés több ülésszakán is. Tagja a Nemzetközi Jogi Intézetnek, a Nemzetközi Jogi Társaságnak és a Spanyol—Portugál—Amerikai Nemzetközi Jogi Intézetnek. A nemzetközi leszerelés és tengerjog szakértője. Több országban képviselte hazáját rendkívüli és meghatalmazott nagykövetként. 1975-ben külügyminiszterhelyettes. Jósé López Portillo elnök 2979 májusában nevezte ki külügyminiszterré. Több könyvet írt a nemzetközi kapcsolatok különböző kérdéseiről. Japán—szovjet megbeszélések Az ENSZ-közgyűlés közelgő második rendkívüli leszerelési ülésszaka alkalmából munka- jellegű japán—szovjet külügyi megbeszéléseket tartottak Tokióban a leszerelés általános és regionális problémáiról. A felek — Kadota Sozo, a japán külügyminisztérium ENSZ-hi- vatalának és Vlagyimir Pet- rovszkij, a szovjet külügyminisztérium nemzetközi szervezetek osztályának vezetője — hasznosnak ítélték meg a találkozót, noha több kérdésben eltértek a nézetek. Az ilyen természetű diplomáciai érintkezés felvételében is akkor állapodtak meg, amikor hosszú szünet után idén januárban Moszkvában ismét szovjet—japán külügyi konzultációkra került sor. A középkorú nemzedék még jól emlékszik az iskolai földrajzi atlaszokra, amelyeken a brit gyarmatbirodalmat jelölő zöld szín uralkodott. Kanadától a távoli Ausztráliáig értek egykor Anglia külbirtokai. S, ha mára le Is tűntek ako- lonializmus klasszikus napjai, érdemes áttekinteni, hogy a Földön hol találunk még töb- bé-kevésbé Nagy-Britanniától függő területeket. Brit kül- birtokok még ma is három világrészben vannak, összesen több, mint ötmillió lakossal, akiknek 96 százaléka azonban egy helyen, Hon Kongban él. E legfontosabb brit koronagyarmat ügyét Peking — gazdasági érdekből — egyelőre nem bolygatja, busás hasznot húz belőle, de a múlt században Kínától „bérbe vett” félsziget sorsáról előbb, vagy utóbb dönteni kell. A jelenlegi szerződés 1997-ben jár le. Néhány évvel ezelőtt nálunk jószerével alig ismerték a Falkland nevet. Nemigen tudtunk az Atlanti-óceán déli részén fekvő szigetekről, amelyek körül azóta világpolitikai veszélyekkel terhes Elfogadták a jövő évi költségvetést Az amerikai szenátus hatnapos vita után pénteken 49 szavazattal 43 ellenében jóváhagyta az amerikai kormány 1983-as költségvetését A költségvetés a szociális kiadások újabb radikális csökkentését, az adóbevételek mint- eg 107 milliárd dolláros növelését irányozza elő az elkövetkező három év során. A jövő évi költségvetés 784 milliárd dollár kiadással és 668,2 milliárd dollárnyi bevétellel számol. A költségvetési deficit így megközelíti a 116 milliárd dollárt. Ez jóval nagyobb, min. azt a törvényhozók korábbiakban tervezték. Az előirányzott adóbevételek viszont magasabbak az elnök elképzeléseinél. a katonai kiadósok összer •> pedig az elnök által korábban javasolthoz viszonyítva valamelyest alacsonyabb, A képviselőház költségvetési vitája még tart. a szavazás a jöv" héten várható. iMiswitAÚ - 1982. május 23., vasárnap A hét 3 kérdése Mi a jelentősége Leonyid Brezsnyev tárgyalási javaslatainak? Mintha valamelyest engedne a kelet—nyugati kapcsolatok hónapok óta tartó dermedt mozdulatlansága. Érhető, ha a fogalmazás igencsak óvatos, hisz derűlátásunk aligha lehet túláradó, de a hírek mégis biztatóbbak, mint akár a néhány héttel ezelőttiek. A NATO luxemburgi tanácsülésén — hosszú idő után első alkalommal — ismét szó esett a komoly tárgyalások szükségességéről. New Yorkban, az ENSZ leszerelési világfóruma alkalmából, június első napjaiban találkozni fog Gromika szovjet és Haig amerikai külügyminiszter, s lehet, hogy Gromikót a Fehér Házba is meghívják. .Korábban, ha a szovjet külügyminiszter az ENSZ-ben járt, ez mindig ösz- szekapcsolódott egy - washingtoni utazással, s fogadta őt az amerikai elnök. Tavaly viszont elmaradt ez az összejövetel, nyilván a légkör romlása következtében. Genfben újból a tárgyalóasztalhoz ült Kvielnsz- kij szovjet és Nitze amerikai fődelegátus, hogy az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról folytassa megbeszéléseit Egyre több szó esik egy le- Jetséges őszi csúcstalálkozóról, is, amelyet a Szovjetunió véleménye szerint alaposan elő kell készíteni. Nyilván ez is központi témája lesz majd a Gromiko—Halg összejövetelnek, de elkerülhetetlennek látszik, hogy már addig valamiféle előrelépés történjen a fegyverzetkorlátozási megbeszélések ügyében. Reagan — érezve a hazai és nyugat-európai nyomást, s figyelembe véve az amerikai félidős választások közeledtét — két beszédében Is felvetette a SALT új formájának, a START-tár- gyalásoknak lehetőségét. Szavaiból kitűnt, hogy változatlanul egyoldalú előnyökhöz szeretné juttatni az Egyesült Államokat, s a kiegyensúlyozott fegyverzetkorlátozás helyett azokon a területeken kívánná megkezdeni a korlátozást és a csökkentést, ahol a Szovjetuniót véli előnyösebb helyzetben. Ahol viszont az emerikaiak vezetnek (éppen ez a végső fokon kiegyensúlyozott helyzet jelenti a stratégiai egyensúlyt) ott szabad kezet kíván az amerikai nukleáris erők és hordozóeszközök további felfuttatására. Moszkvában mégis felfigyeltek arra, hogy Reagan első Ízben beszélt úgy tárgyalásokról, hogy a korábbi durva sértegetések helyett elismerte a Szovjetunió tényleges békeakaratát, s nem fűzött megengedhetetlen előfeltételeket a megbeszélésekhez. Leonyid Brezsnyev, aki a Komszomol-kongresszus szónoki emelvényét használta fel a gyors válaszra, ezért nevezte a helyes irányba tett lépésnek Reagan beszédét, miközben nem hallgatta el, milyen nagy különbségek vannak változatlanul a témák megközelítésében. A Szovjetunió, ahogyan azt eddig is számtalanszor kifejezte, hajlandó a kölcsönösen előnyös, a mindkét fél biztonsági érdekeit figyelembe vevő párbeszédre és megállapodásokra. Ilyen körülmények között különleges jelentőséget kapott a fegyverzetkorlátozási és leszerelési megbeszélésekkel kapcsolatos kifejezés: a befagyasztás. Ez gyakorlatilag any- nyit jelent, hogy a két nagyhatalom — amint ezt Brezsnyev javasolta — fagyassza be a jelenlegi szinten a fegyverzetét a tárgyalások tartamára. Ez az Indítvány értelemszerűen megkívánná a megkötött, de nem ratifikált SALT—2 szerződés további hallgatólagos betartását is. A befagyasztás javaslata a világméretű békemozgalomban is nagy visszhangot keltett. A SALT—2 tárgyalások például hét évig tartottak, s a START sem ígérkezik rövidebbnek. Így fennáll a veszély, hogy egy új megállapodás létrejöttéig tovább fokozódik a fegyverkezési verseny. A kérdések tehát változatlanul nem egyszerűek, de nem lehetünk any- nyira elkényeztetve a nemzetközi helyzet Jelenlegi állásától, hpgy ne figyeljünk fel. a kis jelzésekre is. Hogyan értékelte a Pravda a szovjet—kínai kapcsolatok helyzetét? Szinte az előző téma folytatása: a szovjet—amerikai kapcsolatrendszerre természetszerűleg kihat Peking magatartása is. Nem titok, hogy egy merev, szélsőségesen szovjetellenes kínai politika általában megterheli a vllágbékét és kísértést jelent a hidegháborús nézeteket valló amerikai köröknek a „kínai kártya” kijátszására. Moszkva álláspontja szerint a szovjet—kínai szembenállás nem érdeke egyik félnek sem és káros az egyetemes béke szemszögéből is. Ezért hangzottak el sorozatos javaslatok, hogy az elvi nézeteltérések ellenére normalizálják a két ország közötti államközi kapcsolatokat... Nem a szovjet félen múlt, hogy erre mindeddig nem kerülhetett sor. Az elmúlt időszakban — a realitások kényszere következtében — bizonyos változások, ésszerű kiigazítások történtek a kínai bel- és gazdaságpnlitW kában, ám a külpolitikában még nincsenek lényeges módosulások. Ugyanakkor hangvételben, árnyalati különbségek hellyel-közzel jelentkeznek a korábbiakhoz képest. A szovjet értékelés, amely a héten kiemelt helyet kapott a Pravdában, a kapcsolatok normalizálásának közös érdekét hangoztatják. Ugyanakkor — figyelmeztet az SZKP központi lapja — számítani kell zavaró tényezőkre is, s fontos, hogy a kapcsolatok esetleges javítása nem mehet más országok, így Mongólia, Vietnam, vagy Afganisztán rovására. A szovjet—kínai kapcsolatok normalizását Moszkvában nem átmeneti körülményektől teszik függővé. E célzás arra utal, hogy a tajvani fegyver- szállítások miatt felhők vannak az amerikai—kínai kapcsolatok egén. Moszkva, — s ezt a lényeget hangsúlyozzuk ismét — nem a Peking—Washington viszony lehűlését akarja kihasználni, hanem azért kívánja ezt a normalizálást, mert egyaránt érdeke lenne a szovjet és a kínai népnek és a világnak. Milyen következményekkel jár az Izraelben lezajlott bizalmi szavazás? Egy év alatt, amióta a tava-i lyi rendkívüli választásokon ismét Begin nyerte el a kormányalakítás lehetőségét, nyolcadszor került sor bizalmi szavazásra az izraeli parlamenten. A Begin vezette koalíció ismét „súrolta a lécet”, de egy szavazat segítségével hivatalba maradhat. Helyzete azonban változatlanul kritikus, vitatható győzelmét inkább annak köszönheti, hogy az ellenzék még nem volt képes igazán rendezni sorait, s valóját ban nem áll készen a kormányzásra. így valószínűnek tűnik, hogy ami eddig nem történt meg, hamarosan bekövetkezik, s az év végéig újabb rendkívüli választásokat kell majd kiírni. Mindez izraeli belpolitika lenne, ha nem kötődne elválaszthatatlanul a közel-keleti válság egészéhez. Egyrészt igen fontos, hogy az ellenzék, amely maholnap kormányzó erővé alakulhat, mennyiben tud valóban választási lehetőséget biztosítani, azaz mit csinálna másként, mint a mostani Be- gln-kormány egy „nemzeti veszélyhelyzet” mesterséges kialakításával próbál majd magának voksokat szerezni. A tapasztalatok nem túl biztatóak.1 Emlékezzünk csak: tavaly az iraki atomreaktor elleni bombázás és Bejrút bombázása tette robbanékonnyá a választási kampányt... Réti Ervin A brit birodalom „maradéka" Falklandi párhuzamok konfliktus alakult ki. A brit politikusok számára gond az egyetlen megmaradt európai függőség, Gibraltár is, amelyet Spanyolország magának követel. A Földközi-tenger nyugati bejáratát őrző „Szikla” sorsáról tervezett brit— spanyol tárgyalást éppen a Falkland-válság miatt halasztották el június végéig. A megfigyelők szerint bizonyos, hogy a mostani krízis kimenetele Gibraltár ügyét mindenképpen érinti majd. Számos megfigyelő egyenesen „falklandi párhuzamról” beszél, utalva arra, hogy a spanyol katonai körökben vannak hívei a „Szikla” erőszakos visszafoglalásának. A maradék brit függőségek jó része már széles körű autonómiával rendelkezik. A brit kormányzó mellett általában helyi törvényhozás működik, maguk szabják meg pénznemüket, London csak a hadügyben, a belbiztonság ügyében és kül ügyeikben dönt Többségük a nyugat-indiai (karib-tengeri) szigetvilágban található, mint a Turks- és Caicos-szigetek, Szent Kitt-Nevis, Montserrat és Anguilla, a Virgin-szigetek, és a Kajmán-szigetek. Az Atlantióceánban fekszenek még a Bermudák, valamint — Afrika és Dél-Amerika között — a Szent Ilona-sziget, Napóleon száműzetésének helye. Ez utóbbihoz tartozik Ascension szigete, amelynek a mostani brit—argentin konfliktusban stratégiai szerepe van. Innen szálltak fel azok a Vulcan típusú brit nehézbombázók, amelyek — a levegőben újratöltve — támadást intéztek Port Stanley repülőterének kifutópályái ellen, hogy megakadályozzák az argentin csapatok utánpótlását. Falkland- hoz és a hírekből újabban szintén ismert Dél-Georginához tartoznak a Déli-Sand- wich-szigetek. Sőt —, s ez kevéssé köztudott —, e délatlanti tartozékok révén Anglia az Antarktisz egy jelentékeny cikkelyét magának követeli. Említsük még meg a teljesség kedvéért a csendesóceáni Pitcaim-szigeteket, s az Indiai-óceán közepén fekvő Diego Gardát, amit az Egyesült Államok az elmúlt években légi- és haditengerészeti szupertámaszponttá épített ki. Végül brit fennhatóság alatt áll a Kelet-Malaysiába beékelődő Brunei. Tucatnyinál több protektu- rátuson, gyarmaton és társult államon lengeti tehát még a szél a brit lobogót, az Union Jacket. A gyarmattartás felett azonban visszavonhatatlanul eljárt az idő, s a történelem furcsa fintora, hogy London számára egyre inkább nehézséget okoznak külr birtokai. ■ Hogy akkor miért ragaszkodik most mégis fogr gal-körömmel a Falkland-szi- getekhez? Magyarázatul a környékén található dúsgazdag olajmező, az Antarktisz- jog, a stratégiai helyzet és talán — az évszázados birodalmi reflex szolgál. Szegő Gábor
