Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)
1982-05-15 / 112. szám
A kerekMztal-beszélgetéi résztvevői: Szoó Béláné, Llpták Sándor, Menus Ferencné, Berki Mihály, Hegedűs János és dr. Korpái Sándor. Közös gondunkról — kertelés nélkül Kerekasztal-beszélgetés az alkoholizmusról ' Az utóbbi években párt. és tanácsi testületek, társadalmi és tömegszervezetek vizsgálták Nógrád megyében is. hogyan lehetne megállítani, majd visszafordítani az alkoholfogyasztás egyre felfelé ívelő grafikonját. Nem ck nélkül tették. Húsz esztendő alatt az egy (őre jutó alkoholfogyasztás megkétszereződött. A lakosság, a különböző fogyasztási cikkek vásárlására szánt összeg nem kevesebb, mint tíz százalékát alkoholra költi. Az országban élő minden ember — százszázalékos szesztartalmat számolva — 11,7 litert, Nóg. rádban pedig kereken 16 litert ivott 1980-ban. Tavaly már országosan és itt a megyében is mérséklődött — egy literrel — a fogyasztás. A számok azonban így sem megnyugtatóak. Nézzünk csak szigorúan mögéjük. Széteső családokat, súlyosan veszélyeztetett gyermekeket, testben-lélekben megrokkant alkoholbetegeket látunk. A becslések szerint ötezer olyan ember él a megyében, aki több-kevesebb rendszerességgel nem kevés alkoholt fogyaszt S még egy nyugtalanító tény, az erőszakos bűncselekmények, a közlekedési bűnesetek jelentős számánál az igazi vádlott az alkohol. Hogyan lehet elejét venni a mértéktelen alkoholfogyasztásnak? Milyen módon lehet mérsékelni a nyomában járó társadalmi, egészségügyi és szociális gondokat? Ezekről a témákról esett szó azon a beszélgetésen, amelyen Berki Mihály, a Nógrád megyei Ta. nács elnökhelyettese, Szoó Béláné, a Vörös- kereszt Nógrád megyei szervezetének titkára, dr. Herpai Sándor, a Madzsar József megyei kósház osztályvezető főorvosa, Lipták Sándor, a Szénbányák Vállalat vezérigazgató-helyettese, Hegedűs János, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat KlSZ-blzottságának szervező titkára és Menus Ferencné, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szocialista brigádvezetője vett részt. A NŐGRÁD-ot Vincze Istvánná főszerkesztő-helyettes képviselte. NÖGRAD: A Minisztertanács 1980-ban vizsgálta a korábban hozott, az alkoholizmus visz- szaszorltását szolgáló döntések végrehajtásának tapasztalatait. Ml a magyarázata annak, hogy az Intézkedések nem hozták a várt hatást, az alkoholizmus elleni küzdelemnek viszonylag szerény sikerei mutatkoznak; BERKI MIHALT: Itt, a megyében is figyelemre méltó számok mutatják, hogy az alkohol Igen szívósan tartja állásait. Az elmúlt években hozott intézkedések, az többek között, hogy a íéldecis, itallal töltött palackok eltűntek a boltokból, kilenc óra előtt nem mérnek italt a vendéglátóipari egységek jelentős részében, megszűnt a szeszes ital fogyasztása a közterületeken, vagy az alkohol árának többszöri emelése, végül is nem volt hatástalan. Ha csupán egyetlen literrel is, de csökkent az egy főre jutó alkohol- fogyasztás a megyében. Ügy gondolom azonban, ennél számottevőbb lenne az eredmény, ha ezeket az intézkedéseket következetesen betartják valamennyi boltban, vendéglátóipari egységben, s ezt a kereskedelmi szervek a mostaninál szigorúbban ellenőrzik, a mulasztókat pedig felelősségre vonják. < Ám az igazsághoz tartozik az is, hogy a legszigorúbb adminisztratív intézkedések sem fékezik meg önmagukban az alkoholizmus terjedését. Az alkoholizmus elleni küzdelem, ahogy erről a Minisztertanács 2024/1977-es határozata intézkedik, széles körű társadalmi összefogást igényel. S ebben a tevékenységben a felvilágosító, nevelő munkának, az értelmes életmódnak, a szabad idó hasznos, kulturált eltöltésének, a szeszmentes italok választéka további bővítésének és propagandájának éppúgy helye van, mint a szükséges gátló intézkedéseknek. Fontosnak tartom, hogy tovább erősítsük azt a közszellemet, amely elítéli a mértéktelen alkoholfogyasztást. S talál ebben munkát magának a tanács, a Vöröskereszt, a szak- szervezet, a KISZ, meg az orvos, de a gazdasági vezető is. Mert ml tagadás, ma még nem kelt mindenkiben szánalmat, gyakran inkább megértő mosolyt fakaszt, az önmagáról mit sem tudó, az italtól meg- részegült ember. S bizony, nem ritkán azt marasztalják el, aki nem enged az ismerősök, *a barátok csábításának, s nem iszik, vagy nem iszik eleget. NÖGRAD: Manapság azzal Is találkozik az üzemeket járd emoer, hogy az alkohol szinte észievétlenül be-be lopja magát a gyárkapun. Gyakran nem le kell aok belőle, hogy szétszórja a figyelmet, bizonytalanná tegye a jól begyakorolt, megszokott mozdulatokat. Az alkohol — a gépek mellett — tragikus balesetek forrása lehet, hacsak nem előzzük meg a bajt. LIPTAK SÁNDOR: Mi a szénbányáknál két év« társadalmi bizottságokat hoztunk létra az alkoholizmus elleni küzdelem segítésére. A vállalatnál magam irányítom ezt a munkát, a nyolc üzemben pedig az aknavezetők, a gazdasági vezetők. Most már utána vagyunk, hát elmondom: nem kis vita előzte meg létrejöttüket. Azt tartottam én is, a bizottságokkal leszűkítjük a munkát, megfosztjuk társadalmi jellegétől. Nem így történt. Viszonylag gyorsan, reálisan mértük fel tennivalóinkat, s azt is, hogy miben segíthetnek a pártszervezetek, hol a szakszervezet, a KISZ- szervezetek. Hogy van-e eredménye ennek a valóban közös munkának? Igen! Mert én mindenképpen eredménynek tartom, hogy egyre fogy azok száma, akik az alkohol hatására megbontják a rendet, a fegyelmet. A bányatörvény ugyan tiltja, hogy az az ember, aki szeszes italt fogyasztott — legyen az bármilyen kevés — leszálljon a bányába. Csakhát a törvény annyit ér, ameny- nyit sikerül belőle elfogadtatni, megtartani! Ez pedig eddig sem ment, és most sem megy könnyen. Nálunk a bányászok hatvanöt százaléka a környező településekről jár dolgozni. A legtöbb községben meg ott van az italbolt az autóbuszmegálló szomszédságában. Csupán a példa kedvéért említem Nagybátonyt. Az üzemek, az autóbuszmegálló tőszomszédságában italboltot tart nyitva a vendéglátóipari vállalat Túlságosan nagy a kísértés, aminek nem mindenki tud ellenállni. S akkor még nem is szóltam a zugfőzdékről és kimérésekről. Mindenképpen helyénvalónak tartom szigorúbb ellenőrzésüket, kemény büntetésüket Mi magunk is rendszeressé tettük az ellenőrzéseket, s szigorúbbá a felelősségre vonást Évente ötezer szondát „fogyasztunk”. Nem olcsó mulatság, hatvan forintot fizetünk egyért. De úgy gondolom, az emberek egészsége, testi, szellemi épségének védelme nem lehet pénzkérdés. Szerencsére legtöbbjük ért a szóból, elég az egyszeri figyelmeztetés. Akadt, akit felmentettünk vezető beosztásából, mert a mértéktelen alkoholfogyasztás arra alkalmatlanná, méltatlanná tette. Mások a hűségjutalom megvonásánál —, s ez ötvenszázalékos is lehet, ami már nem kevés pénz — kezdenek gondolkodni. Volt olyan, aki a maga főzte pálinkát mérte társainak az öltözőben. S, amikor ez második alkalommal történt, kezébe adtuk a munkakönyvét. Arra Is volt már példa, hogy kényszer-elvonókúrára küldtünk embereket, a múlt évben hatot. Mit mondjak? A család, a barátok mentőakciók sorát indították szinte minden alkalommal, hogy ne hozzunk szégyent rájuk, legyünk elnézőek. Sok okunk van rá, hogy ne tegyük ezt. Milliókat költöttünk arra, hogy korszerű gépekkel szereljük fel a bányákat, tegyük könnyebbé a bányászok munkáját. A gépek, az elektromos berendezések ugyanakkor növelik a baleset- veszélyt. A munkahelyen teljes értékű emberre van szükség. Tulajdonképpen a szükséges kényszerkezeléssel is az a célunk, hogy a beteg ember meggyógyuljon, teljes értékű legyen a munkában, nyugodt, kiegyensúlyozott a családja körében. Egyformán érdeke ez mindannyiunknak. HEGEDŰS JÁNOS: Az alkoholizmus sajnos, nem mai eredetű gondunk. Egészség és közösségromboló hatásáról már réges-régen tudnak, írnak. Én magam úgy gondolom, hogy azokat a körülményeket kell megváltoztatnunk, többek között a káros társadalmi szokásokat, javítani a munkakörülményeket, a munkafegyelmet, amelyek segítik az alkoholizmus terjedését S természetesen formálni az emberek szemléletét, felkelteni, növelni igényüket a kulturáltabb szórakozás, a tartalmasabb életmód iránt, s több lehetőséget is kínál nekik erre. Az építőipari vállalatnál egyik sem tűnik egyszerűnek. A vállalat munkaterülete meglehetősen nagy. Egy kis túlzással Pest megyétől egészen Irakig terjed. Az emberek munkája, magatartása egyaránt nehezebben ellenőrizhető. Csak adminisztratív eszközökkel nem is boldogulnánk. Ahol erre szükség van, természetesen ez sem marad el. A múlt évben negyvennégy fegyelmi határozat született a vállalatnál, s ebből tizenkét esetben az alkohol volt a bűnös. Jó lenne, ha valóban csak annyi lett volna az italozó, a fegyelmezetlen ember. A munkahelyek jó részében azonban ma még elnézőek a munkavezetők, nem tartják be következetesen az előírásokat, mert nine* minden munkára elegendő ember. BERKI MIHÁLY: Bizonyára hasznos volna, ha e tekintetben egységesebb álláspont, jobb összhang alakulna ki az üzemek, intézmények között Semmiképpen sem kapjon például magasabb jövedelmet új munkahelyén az, akit korábbi helyéről a mértéktelen italozás miatt küldtek el. MENUS FERENCNÉ: A kohászati üzemekben is dolgozik társadalmi bizottság. Felvilágosító propagandát fejtenek ki az alkoholizmus ellen, ellenőrzik a munkahelyeket — különösen a kritikusabb délutáni és éjszakai műszakokat —, • ellátogatnak, ha szükségét látják a családokhoz Is. Emellett a gazdasági vezetők, a pártszervezetek, a szakszervezeti bizottságok, a KlSZ-alap- szervezetek is megteszik a dolgukat. Volt olyan párttag, aki sok-sok beszélgetés után, jóindulatú figyelmeztetés ellenére sem tudott megválni as Italtól. Fártfegyelmi-büntetést kapott. Sok példa bizonyítja, hogy az üzemünkben dolgozó majd százötven szocialista brigád sokat tehet és tesz is a rendért, a fegyelemért A ml brigádunk is vállalta, hogy különös gonddal ügyel arra, az alkohol ne kerüljön be az üzembe, s a brigádtagoknál ne legyen állandó vendég otthon sem. Egyik társunkra mégsem tudtunk eléggé vigyázni. Sok időbe került, míg megértette: az igazolatlanul hiányzó, fegyelmezetlen ember nem csupán önmaga és családja, a becsülettel dolgozó társai ellen is vét. Az ő erejüket is fogyasz- sza, hiszen helyette is dolgoznak. NÖGRAD: Dolgoznak tehát a társadalmi bizottságok. Az alkoholizmus elleni következetes küzdelem, a megelőző, felvilágosító, nevelő munka azonban nem lehet csupán az ő gondjuk. Mint, ahogy a valóságban sem az. SZOÖ BÉLÁNÉ: Valóban, az állami, a társadalmi szervek széles körű, jól összehangolt munkájával, a köztük kialakult munkamegosztás fejlesztésével, a lakosság, mindenekelőtt a családok segítségével szoríthatjuk vissza az alkoholizmus terjedését Olyan egészséges közszellem és társadalmi gyakorlat kialakításán kell munkálkodnunk, amely elítéli az egészségre, a családra, a munkára egyaránt káros, mértéktelen italozást. Félreértés ne essék, a Vöröskereszt nem kiáltja ki magát az absztinencia bajnokának. A kulturált életmódot, szórakozási szokásokat propagáljuk. Azt, hogy maradjunk meg embernek, tiszteljük, becsüljük egymást minden körülmények között. Ennek érdekében segítettük megyei szinten a társadalmi bizottság létrehozását, s koordináljuk tevékenységét. Az üzemekben, intézményekben, lakóterületeken sok aktíva támogatja munkánkat. Az alkoholizmus elleni propagandát kiadványokkal, felvilágosító előadásokkal, kiállítások szervezésével segítettük. A Munkásmozgalom az alkoholizmus ellen című kiállítást — 1980- ban — tíz napig vándoroltatok a megyében. Ez alatt jő néhány ankétra, eszmecserére sor került az üzemekben, intézményekben. Az elmúlt öt év alatt csaknem félezer előadást nerrectOnfe, 1 meghaladta a százat a kapcsolódó filmvetítések száma. Az előadásokat több mint huszon- kétezer ember hallgatta meg. Tudom, nincs semmi biztosíték arra, hogy azok ültek a széksorokban, akiknek szükségük lett volna rá. De úgy gondolom, ha egyre többet, s többen szólunk, teszünk az alkoholizmus ellen, azok is kénytelenek lesznek meghallani, akikért mindez történik. DR. HERPAI SÁNDOR: Egy esztendeje vagyok Nógrádban, korábban más megyékben, hasonló területen dolgoztam. Az a tapasztalatom, hogy itt sem rosszabb a helyzet, mint általában az országban. Vizsgálódásaink szerint a lakosság egy szűk rétege az, ahol valóban aggasztó méreteket öltött az alkoholizmus. Ilyen például a városi, az üzemi életbe nehezebben illeszkedő, az iskolázottság, a műveltség viszonylag alacsony szintjén álló segédmunkásréteg. Képzett szakmunkás alig-alig található az alkoholbetegek között. Ugyanakkor az Is bebizonyosodott, elsősorban azokban az üzemekben jelentkeznek ilyen gondok, ahol szervezetlen a munka, laza az ellenőrzés, a fegyelem. Ahol rend van, kevesebb a gond is. Természetesen a szükséges intézkedések mellett fontosnak tartom a felvilágosító, nevelő munkát Magam is tartottam néhány előadást az alkoholizmusról. Azt láttam, ha a munkahelyi vezető, a művezető eljött, a munkások közül is többen meghallgatták az előadást. Mindezt azért hoztam szóba, mert a munkahelyi vezetők példaadását igen fontos tényezőnek tartom az alkoholizmus elleni küzdelemben. Ösztönöznünk kell a nevelő munkát a lakóterületeken Is. Az üzemek és a lakóterületek vezetőinek rendszeresebb, szorosabb kapcsolata mindenképpen hasznos volna. S vállalják fel a nevelő munkát a településeken, ha szükséges a mindennapos felvilágosítást, meggyőzést a Vörös- kereszt és a Hazafias Népfront aktivistái is. NÖGRAD: Mi történik azokkal. akikhez a felvilágosító szavak, legyenek azok bármilyen meggyőzőek, bármilyen okosak, már nem jutnak el, mert betegei az alkoholnak? Milyennek ítéli meg az alkohol- betegek gyógyításának feltételeit, s az utógondozást? DR. HERPAI SÁNDOR: A gyógyítás és az utógondozás feltételeit tovább kell javítani a megyében, éppen az alkohol- betegek hatékonyabb, tartós gyógyulása érdekiében. Ugyanis egyetlen orvosnak tizenhéttizennyolc beteggel foglalkozni egy óra alatt merő képtelenség. S a kórházi ágyak szerény száma — Balassagyarmaton harmincöt — nem teszi lehetővé azt sem, hogy a szükséges Időt töltsék ott a betegek. Ebből következik, hogy több orvosra, egészségügyi szakemberre van szükség és több kórházi ágyra is, Balassagyarmaton és Salgótarjánban egyaránt. SZOÓ BÉLÁNÉ: A Vöröskereszt kezdeményezésére az elmúlt években mintegy hatszázötvenen vállalkoztak önkéntes kezelésre és valamivel több mint hatszáz esetben kényszer hatására tették azt. A nagyfai munkaterápiás alkoholelvonó intézetben öt év alatt mintegy nyolcvan megyei beteget kezeltek. Az utógondozottak száma pedig több mint kétszáz. DR. HERPAI SÁNDOR: Az eredményes gyógyító munka azonban nemcsak a tárgyi és a személyi feltételek függvénye. A mi munkánk azoknál az eseteknél hoz tartós eredményt, ha a beteg kéri, elfogadja segítségünket, minden kényszer nélkül, önként keresi a gyógyulást. Ezt ma még sok minden zavarja. Többek között az a szemlélet is, amely szégyellni valónak tartja ezt a kezelést. Aztán bizonyára lendítene az önként vállalkozók számán, ha a gyógyító munka különböző fázisai jobban kapcsolódnának egymáshoz, kiegészítenék egymást, s a betegek számára nem jelentene tartós elszakadást a munkahelytől, a' családtól. Megint csak tapasztalataim alapján mondom, a rendszer ott működik igazán jól, ahol a gyógykezelést alkoholellenes klub aegftl, «melynek esetleg egy gyógyult alkoholista a szervezője, irányítója. Sajnos, Itt ■ megyében még nincs ilyenre példa. Létrehozásának lehetőségeit most keressük Salgótarjánban. Végezetül talán még annyit, hogy a megelőzés, az alkohol- betegek gyógyítása, az utógondozás nem lehet csupán az egészségügy feladata. A munkahely, a család, a baráti kör egyaránt sokat segíthet abban, hogy a gyógyult beteg nagyobb megrázkódtatás nélkül találja még újra helyét a társadalomban. Ennek érdekében igyekszünk erősíteni kapcsolatainkat az üzemekben, intézményekben a munkahelyi vezetőkkel, a lakóterületek vezetőivel, az itt tevékenykedő orvosokkal, Vöröskereszt-szervezetekkel, társadalmi aktívákkal. NÖGRAD: Ami II további tennivalókat Illeti, gondolom, találnak benne eleget az állami szervek, a pártszervezetek, a társadalmi és a tömegszervezetek Is. BERKI MIHÁLY: Minden bizonnyal. A Minisztertanács rendelete széles körű társadalmi összefogást ajánl a munkában. Időben megszülettek az erre vonatkozó megyei intézkedések is. A feladatok tehát adottak, fegyelmezetten végre kell hajtani azokat a tanácsoknak, az egészségügyi intézményeknek, a gazdasági egységek vezetőinek, a Vörös- keresztnek, minden társadalmi és tömegszervezetnek- Az eredményesebb munka, közös gondunk enyhítésének forrása csakis ez lehet. Természetesen további erőfeszítéseket teszünk a következő években is a gyógyító munka, az utógondozás feltételeinek javítására Balassagyarmaton és Salgótarjánban. Mindkét városra vonatkozóan megvannak az elképzeléseink a jelenlegi körülmények megnyugtató változtatására. A megelőző munkában, mindenekelőtt a fiatalok nevelésében szükséges gondot fordítanunk. Tudatosítani kell bennük: a fiatal, fejlődő szerve* zetre az alkohol mindennél nagyobb veszélyt jelent. Emellett, kihasználva meglevő, s egyáltalán nem kevés lehetőségünket, teremtsük meg számukra a kulturált szórakozás, hasznos időtöltés lehe óságait. S ebben hasznos segítő társunk lehet a KISZ. HEGEDŰS JÁNOS: Sokirányú tevékenységünkből csupán egy-kettőről szólok. Szívós, kitartó politikai nevelő munkával, meggyőző érveinkkel mindenképpen erősítenünk kell befolyásunkat a fiatalok körében. El kell jutnunk odáig: a klubba, a művelődési ház-, ba, avagy a brigádösszejövetelre ne csak a pálinkáért, vagy a sörért menjen el a fiatal, hanem azért, mert jól szórakozik, esetleg ismereteit is gyarapítja érdekes, tartalmas programjainkon. LIPTÄK SÁNDOR: Az alkoholizmus elleni küzdelem igen bonyolult, gyakran ellentmondásokat hordoz. Ennek megfelelően kell tehát munkálkodnunk- Ügy gondolom, hogy a továbbiakban sem mondhatnak le egyetlen üzemben sem arról, hogy gondosan szervezzék, irányítsák a munkát, minden ember ismefje feladatát, s ellenőrizzék azt, mit, hogyan végez. A munkahelyi vezetők példaadását változatlanul fontosnak tartom. Mert, hogyan követelhet az a művezető, munkahelyi vezető, mérnök rendet, fegyelmet, ha a maga dolgát nem végzi el becsülettel, s azt is tudják róla, igencsak jó barátságban van az alkohollal. SZOÖ BÉLÁNÉ: Csupán egyetlen dologra szeretném még felhívni a figyelmet. A párt-, az állami szervek, a társadalmi és tömegszervezetek intézkedései, a közös erőfeszítések, a mértéktelen alkoholfogyasztás visszaszorítására, ezek után is csak akkor lehetnek eredményesek, ha találkoznak a családok megértésével, tá* mogatásával. NÓGRÁD - 1982. május 15., szombat