Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)
1982-05-15 / 112. szám
A hónap műtárgya Mikszáth Kálmán tárgyai Salgótarjánban „Előkereste pipáját a dolmányzsebből megtömte, rágyújtott, s a bodor füst mellett elkezdett gondolkozni..." — hangzik egy részlet a száz éve megjelent A jó palócok kötetből A Filcslk uram bundája címmel megjelent elbeszélés első kidolgozásából. A hónap műtárgya májusban egy kis összeállítás, amely a Mikszáth Kálmán tárgyai címet viseli a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban. (Tehát nem is egy tárgy, hanem több.) Miért? Egyrészt, éppen száz esztendeje jelent meg a A jó palócok című könyv, amint már utaltunk is rá. Másrészt, idén tavasszal eddig számunkra ismeretlen tárgyak kerültek a múzeum birtokába, a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárából. Tekintettel arra, hogy Nógrád megye a Mikszáth-hagyaték gondozója, az akadémia ezúttal 42 tételből álló relikviát adott a múzeumnak. E tárgyakat 1913-ban Mauks Ilona adta át az Akadémiának, pontosan azonostíva őket. Közülük válogatták ki a most látható műtárgyakat is. Ott van a vitrinben egy sel- meci pipa, több selmeei pipafej, az író Berci fia által készített nagyobb hamutartó, szivargyűrűkkel díszítve, ciga- reltatárca — Kedves góbémnak 181. 24. XII. felirattal —, Rónay János ajándéka, egy ezüst gyufatartó, Szent- mártoni Radó ajándéka, a Mikszáth által utoljára viselt evikker s az író fényképe a „horpácsi fundus” előtt. Mindez azonban, természetesen, csak ízelítő. Idén megújul a horpácsi Mikszáth Kálmán-emlékház és kiállítása. Az épület kedvezőtlen körülményei és a kiállítás állaga szükségessé tette, hogy technikai és tartalmi felújításra kerüljön sor, A szóban forgó Mikszáth-relikvlákat is majd ott Iáhatja a közönség. Az ottani gyermekintézmény és a múzeum együttélése, ami nem kedvező, ezúttal sem szűnik meg, de egy részleges leválasztással kicsit gyarapodik az emlékház, valamivel Javulnak a körülmények. Az ideális az lenne, ha az egész épület a múzeum céljait szolgálhatná, azonban a jelenlegi helyzet ezt még nem teszi lehetővé. A megye anyagi lehetőségeinek alakulásával, a mostaninál kedvezőbb időben talán ismét napirendre kerül ez a kérdés. Áddig is örülhetünk a mostani lépésnek. Tekintve, hogy az átalakulás után sem éppen nagy a Mikszáth Kálmán tárgyal horpácsi kiállítótér, a gazdag Mikszáth-életműből elsősorban Mikszáth és Nógrád kapcsolatát kívánják majd hangsúlyozottabban bemutatni. A leendő kiállítás forgatókönyve már elkészült, a muzeológusok az előkészítő munkálatokat folyamatosan végzik. Mit láthatunk majd Horpácson? A belépőt egy enteriőr fogadja, Mikszáth ágyával kétajtós faragott szekrényével (nemrég újították fel), szekreterével, támlás székével, velencei tükrökkel, az Akadémiától kapott személyes tárgyakkal, továbbá képekkel, így Szinyei Merse Pál Virágzó almafák, Pap Emil Erdőrészlet, Malonyay Dezső Carlyle képmása című műveivel, utóbbi kettőt Mikszáth Kálmánnak dedikálva. A továbbiakban megismerkedhetnek a látogatók az író gyermekkorának, iskolai éveinek színhelyeivel, Szklabo- nyával, Rimaszombattal, Selmecbányával, majd pedig Mikszáth és a „tekintetes vármegye” kapcsolatával, fényképek és levéltári „iratok másolatainak és Mikszáth írásainak segítségével. Külön részben tanulmányozhatjuk majd Mikszáth újságírói tevékenységét a Nógrádi Lapoknál, ahol szépirodalmi rovatvezető volt. Itt szerkesztő társait is bemutatják. Mohora, a házassága és a gyerekek című kiállítási egység következik ezután, családi képekkel, Mikszáth és Mauks Ilona levelezésével, családi témájú elbeszéléseivel, Réti Zoltán Mohora című ak varellj ével. Tervezik továbbá, hogy legalábbis villanásnyira bemutatják a korabeli Nógrád vármegyét, Balassagyarmatot, a palóc népi életre utaló viseleteket és tárgyakat, a negyvenéves írói jubileumi korabeli megünnepléséhez kötődő emlékeket, végül Mikszáth Kálmán írói hagyatékának továbbélését napjainkig. Ez utóbbi kapcsán kiállítják, többi között, az író nevét viselő intézmények képeit, a nógrádi kiadványokat, a Mik- száth-mflvek színház- és filmbeli továbbélésének dokumentumait, és így tovább. Az új és a korábbinál jóval gazdagabb tartalmilag sokrétűbb kiállítást idén októberben, a múzeumi és műemléki hónap alkalmával nyitják meg. Addig is érdemes ellátogatni a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumba, tisztelegve a „nagy palóc" emléke előtt. Tóth Elemér Mi újság az Operában? Interjú Mihály Andrással Az Operaház homlokfalán hatalmas tábla mutatja, ki a gazdája és felelőse azoknak az átépítési munkálatoknak, amelyek pár évig eltartanak még, hogy azután a lehető legideálisabb körülményeket kialakítva újból megnyithassa kapuit az újjávarázsolt Operaház. Mi újság az Operában, Milyen ütemben folynak a belső átalakítások, s vajon ebben a kényszeredett helyzetben hogyan dolgozik az Opera társulata? — ezzel a kérdéssel fordultam a Magyar Állami Operaház igazgatójához, Mihály Andráshoz. — Mi most „száműzetésben” élünk. Hiszen az Erkel Színházban hosszú-hosszú évek óta játszunk, de mindig ez volt a mellékágunk, s a főágunk az Operaház. Az Erkel Színházban nagyon nehéz körülmények között kell dolgozniuk a művészeknek. Nemcsak a jelenlegi okok miatt, hanem azért is, ahogy a színházat annak idején építették. Minden szűk, ügyetlenül megépített, ennek ellenére nagy lelkesedéssel remek munkát kapok társulatomtól. — De milyen lesz új otthonuk, az Opera? — A tervek gyönyörűek. Hogy a valóságban minden súrlódásmentesen, jól fog-e működni, az nagyon sok tényezőin múlik majd. Csak egy példa. A színházakban ma általában úgy oldják meg a színpad működtetését, hogy egy külső területen dolgoztatják a motort és különböző áttételekkel kapcsolják be a színpadtérre. Ezt itt a mi Operánkban nem lehet megoldani, mert sokat kellett volna rombolni, az összes házat, ami a színház körül épült. A színház maga megbonthatatlan és ennek következtében vadonatúj megoldást kell kipróbálni. Olyan megoldást, ahol a motorok bent működnek a színpadtérben. — Ez régebben is így volt? — Régebben hidraulikát használtak. Ez Yblék idejében a legmodernebb megoldásnak számított. Nagyszerűen működött. Sajnos az egész világon már sehol nem gyártják. Lehetetlen eredeti módon helyreállítani. Szükséges tehát a mostani műszaki megoldások közül újat kitalálni. Az összes tárgyalás e körül a „zajprobléma” körül mozog. Az Operában ugyanis nyilvánvalóan rendkívül fontos, hogv a nyílt- színi változás zaj nélkül történjék. — A terveket már elfogadták? — Természetesen, sőt már azok alapján gyártják is a Séoezetet. Hogy másról is szót ejtsünk: az öltözőik bősége és nagysága, a kiszolgáló helyiségek is nagyszerű megoldást nyernek majd az új színházMihály András, az Operaház igazgatója ban. Az építkezéstől eltekintve, mondhatom minden a régi kerékvágásban folyik. Hihetetlen bőségében vagyunk a tehetségeknek, akikkel köny- nyű jó előadásokat produkálni. — Milyen művészi feladatok várnak még ebben a szezonban az Opera társulatára? fr- A Lohengrin-premier után még két fontos előadás következik. Lesz egy balettestünk, amely — miután ebben a pillanatban még nem működik nálunk díszletműhely —, izgalmasnak ígérkezik. Előreláthatólag csak júniusban nyílik meg az új díszletkészítő műhelyünk. Ez a produkció addig is több intézmény összefogásával valósul meg. A Magyar Televízió az előadás felvétele érdekében legyártja a díszleteket. A hanglemezgyár lemezen hozza a zenét. Fodor Antal egész estét betöltő balettjéről van szó, amely Nikosz Kazantszakisz Akinek meg kell halnia című regénye alapötlete után készült és amelyben egy reális történet és egy passióeljátszás ötvöződik. A reális történethez a rockzenét Presser Gábor írja, a passió pedig J. S. Bach-zenére készül. Az említett premier június 4-én lesz. Nagy izgalommal és az újdonságnak kijáró idegességgel várom, hiszen nálunk az Operában ez az első alkalom, amikor popzene szólal meg baletthez. Ezután egy Trubadúr-felújítás következik, ami abból a szempontból egyedülálló, hogy díszletműhely nélkül, vetített díszletekkel valósul majd meg Mikó András rendezésében, Med- veczky Adám vezényletével és csak két nevet említenék az első szereposztásból: Tokody Ilona és Nagy János. — Engedjen meg egy személyes kérdést is. Ebben az évadban annyi szép koncertet dirigált már a Zeneakadémián és a rádióban. Még milyen zenei élményt várhatunk öntől 1982- ben? — Még két hangversenyt dirigálok. Egyet májusban, a filharmóniai társaság zenekara élén; Rossini-, Csajkovsz- kij-művek és egy saját kompozícióm, a Fantázia fúvósötösre és vonószenekarra kerül előadásra. Azután pedig Debrecenben lesz a szerzői estem, ahol a hegedűversenyem Pe- rényi Eszterrel, a fantázia és a gordonkaversenyem Peré- nyi Miklóssal kerül előadásra. Bodor Éva Kevés idő van már az ünnepi könyvhét kezdetéig. Erre az alkalomra tudvalevőleg különös gonddal készülnek könyvkiadóink, hogy olvasóközönségünket minél több eredeti újdonsággal ör- ezen belül az életművek fej- vendeztessék meg. Az ünne- lődéstörténetét. Korszakolása pi könyvhét ez évben is má- logikus, s nemcsak „hivata- jus utolsó péntekjén, 28-án ipS” 'irodalomtörténeti felfo- kezdődik, s egy hétig tart. gás szerint, hanem az „egy- Ez időben 100 könyvújdon- szerű”, rendszeresen olvasó ság kerül a könyvesboltokba szempontjából is elfogadható: és az utcai könyvsátrakba, 1945—48 az újrakezdés és példányszámuk pedig mégha- folytatás, 1948—56 — az eredŰJ KÖN Könyvheti előzetes Hermann István Ideológia és kultúra a hetvenes években című tanulmánykötete már nem csupán az iroda- lommmal foglalkozik, hanem a művészet' szinte minden ágával. (A Kossuth Kiadó adta ki.) Az elméleti kérdések tisztázása után a polgári ladja a 2,5 milliót. Noha ezek mények és ellentmondások világ kultúráját veszi bonca kiadványok csak az ünne- korszaka, 1957-től kezdődően pi könyvhét idején kerülnek 1968-ig a kibontakozás kora, majd forgalomba, néhány is- míg az attól kezdődött új mertetésére mégis rátérünk, korszak kezdetén címmel ör idetes, hogv a könyvek tárgyalja a szerző. A Nyugat egy része máris kész, s a harmadik nemzedékétől kezkönyvesboltokba küldésre vár. Pomogáts Béla, a TV .képernyőjéről is ismert irodalom- történészünk nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy összefoglalja a felszabadulás utáni magyar irodalom történetét; a kötetet a Gondődően Spiró Györgyig, Sík Sándortól Konrád Györgyig, a lírikusoktól a szociográfiai irodalomig veszi számba három és fél évtized magyar irodalmát Pomogáts aprólékos filológusi felkészültséggel, s azzal az objektivitással, ami dolat Kiadó adja közre. Az ilyen történelmi távlatból elújabb magyar irodalom 1945—1981 címmel. Harmincöt év magyar irodalmát hossz- és keresztmetszetben tárgyalja a szerző. Kötetének első részében műfajok szerinti történeti áttekintést ad, míg a második részben tárgyalja az egyes irányzatok, s képzelhető és elvárható. A kötet eredménye még, hogy az első tudományos igényű összefoglalást tartalmazza a határainkon túli magyar irodalmakról, valamint nagyszerűen eligazító bibliográfiát és egy valóságos kislexikont irodalmi díjasainkról. 8 NÓGRÁD — 1982. májút 15., szombat kés alá a krízistől az új politikai korszak előkészítéséig. A kötet talán legérdekesebb fejezete az, melyben a szocializmus és kultúra viszonyát, egymásra hatását vizsgálja — ahogyan Hermann nevezi — a szocializmus intenzív szakaszában. Nem hagyja megválaszolatlanul a kulturális élet ellentmondásait sem, s azt a tényt (mely egyébként nemcsak a magyar irodalomra és filmművészetre volt jellemző, hanem a szovjetre is), hogy a 60-as évek dinamikus fejlődése mögött elmaradt a hetvenes éveké. A 60-as éveket a kiugró művészi teljesítmények, míg a következő évtizedet a köz- művelődés általános szintjének emelkedése jellemezte. Megállapításait magyar s világirodalmi példákkal támasztja alá, s foglalkozik azzal a jelenséggel is, mely már a szocializmust történetiségében ábrázolja — tehát az utóbbi 30—35 év az ábrázolás tárgya —, ezért ván egyre több regéhyünk és filmünk az 50-es évekről; mondván először a kezdeteket és a tévedéseket kell tisztázni. Figyelemre méltó megjegyzéseket fűz Hermann a hetvenes évek fő vonulatának természetrajzához, a történetiséghez, példatárát ehhez elsősorban a magyar regény és film-, ül. a lengyel film- művészetből kölcsönzi. Mátrai László Műhelyeim története című esszéjellegű önéletírásából bőven olvashattunk részleteket a Kortárs hasábjain az elmúlt évben. Most a Szépirodalmi Kiadó Műhely sorozatában jfelent meg a teljes memoár, Mátrai László szellemi élményekben s kitűnő barátokban gazdag életének története. De több ez, mint élettörténet, korrajz és -vallomás is azokról a műhelyekről, melyekben a neves filozófus, akadémikus, az Egyetemi Könyvtár főigazgatója megfordult, melyek nevelték őt; majd nevelte ő tanítványait az egyetem bölcsészkarán. A Néprajzi Múzeumban Népi építészet — festményeken Huszonöt év után találkozhat Ismét a közönség Jakab István László képeivel. Az április 16-án nyílt kiállításnak a Néprajzi Múzeum ad otthont s a színhely megválasztása ez esetben egyértelműen utal a látogató elé kerülő anyag témájára. A festő néprajzi tárgyú képeit mutatja be. A két világháború között a bányászok festőjeként ismert Jakab István László a hadifogságból hazatérve került közelebbi kapcsolatba a népi építészettel. Az Iparterv Vállalat mérnökeként járta az országot, s eközben fedezte fel azt a témát, ami az elmúlt három és fél évtized arátt munkáját meghatározta, s a háború előttihez képest más irányba terelte. — Csodálatos lendülettel kezdtünk az ország újjáépítéséhez, szinte napról napra szépült város, falu — mondja a* most hetvennégy éves festő. — Ezzel együtt rohamosan pusztulásnak indult népi építészetünk. A parasztházakat jellegtelen, torz épületekké alakították át, vagy egyszerűen lebontották, és helyére újat építettek. Ezt látva, határoztam el, hogy lerajzolom vagy megfestem a népi építészet jellegzetes darabjait, akva- rell technikával. Határozott vonalak és visszafogott színek — mind a mai napig ezzel dolgozom. A három évtized alatt több mint ötszáz ironvázlatot és mintegy százötven vízfestményt készített. Eljutott a határainkon kívül levő magyarlakta területekre is, majd hazaérkezve tájegységek szerint rendszerezte képeit. Ebből az anyagból nyílik a kiállítás. — Miért váratott magára huszonöt évet ez a nap? — Csendben, visszavonultan festegettem, megnyugtatott az a tudat, hogy megőrzőm a ma* gyár népi építészet emlékeit. Még akkor is, ha csak kevesen tudnak arról, hogy festek. Fatornyos templomok, haranglábak, malmok, érczúzók, utcarészletek — a magyar táj jellegzetességei láthatók a képeken. A kiállítás hat hétig látogatható. Kovács Zoltán A kiállításról
