Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)

1982-04-10 / 84. szám

Munkásakadémia az „öblösben" Hí ánvos portré egy TiT-aJapszervezetről Nem műsoros teadélutánt, nem „ki tud többet” vetélkedőt ké­szültek tartani, mégis csaknem százan jöttek a hívó szóra. Mű­velődési házának klubhelyiségében az CM Salgótarjáni öblös- üveggyárának TIT-alapszervezete tartotta közgyűlését janüár dere­kán. Még nem hangzott el az elmúlt öt esztendőben végzett te­vékenységet értékelő, összegező beszámoló, de mindenki tudta, érezte, — a megjelentek „demonstratív” száma a gyár egészét át­fogó, eredményes munkának szóló elismerés. Sokan állítják, hogy a me­gyeszékhely üzemei közül ta­lán legkorábban az öblös- üveggyárban váltak rend­szeressé az ismeretterjesztő előadások. Tény azonban, A munkásakadémiák a gyár tíz üzemrészében honosodtak meg. Annak helyességét töb­ben vitatták — és vitatják ma is — hogy ezekre az elő­adásokra munkaidő alatt, az hogy önálló TIT-alapszervezet uzsonnaszünetekben kerül sor. csak 1976-ban alakult. És az Csakhogy ebben a valóban is igaz, hogy a kezdeti lel- nem túl optimális időpontban kesedés nem tartott sokáig; nem Picasso „kék korszaká- másfél esztendő után komoly nak” elemzésével bombázzák hiányosságok merültek fel. a dolgozókat az előadók, ha- Vagy nem volt valódi gazdá- nem a dolgozókat közelről ja, vagy túlságosan is sok foglalkoztató kérdésekről szól- gazdája volt a TIT ügyének, nak. Néhány cím a soroza­mindenesetre 1978 végén ’79 elején megérett az idő a „vér­átömlesztésre”. Üjjáalakult hát az alap­szervezet vezetősége, mely — mellőzve minden protokolláris szempontot — a feladatokhoz keresett embereket, nem pe­dig emberekhez feladatot... tokból: „Mitől szocialista a brigád?”, „Munkahelyi de­mokrácia”, „Jogok és köteles­ségek a munkahelyen”, „He­lyünk az üvegiparban" stb. Mindebből következik, hogy TIT-es aktívák a megmond­hatói, akik nélkülözik ezt az „odafigyelést”, vagy éppen ér­dektelenség kíséri tevékeny­ségüket. De hogy konkrétu­mot is említsünk; a gyár igazgatója külön is tájékoz­tatja a TIT helyi előadóit aktuális termelési és egyéb kérdésekről, azokról, melyeket az előadások során várhatóan felvetnek a hallgatók. Emel­lett természetesen rendsze­resek a fórumjellegű talál­kozók is a dolgozókkal. De ezzel már át is léptünk egy másik területre, hiszen az ismeretterjesztő munka nem merül ki a munkásakadémiá­kon, az üzem területén tar­tott előadásokban. Ha a téma, meg a terjede- delem engedné, további olda­lakat töltene meg az öblös- üveggyár „Kossuth” Művelő­dési Házában folyó TIT-mun- ka vázlatos áttekintése is. Természetszerűleg itt tartják a — bizonyos értelemben ma­az üzemi ismeretterjesztést gasajy0 — szemléltetőeszközö­a emberekhez feladatot k?len^fen szazalfkkan helyi ket igénylő, illetve a szűkebb g emDereanez ieiaaatot... előadok, az adott terület ava- zröeklnHésrp wámnt tartó vál Már ekkor megfogalmazó- tott ismerői véazik akik az érdeklődésre _ szamot tartó, vai- __ „ „ cotl; ismerői végzik, akik az toza|:os termeszei- es tarsada­dott az a szándék, hogy a éltalános összefüggések mel­a TIT ne egyike legyen a kü­lönböző szervezeteknek, ha­nem integráns részévé váljon a nagyüzem egészében folyó gazdasági, politikai, közműve­lődési tevékenységnek. Tartalmi vonatkozásban az ismeretterjesztő munka irányát alapvetően annak a lehetőség­nek a felismerése. határozta meg, hogy a „TIT-fórumok” alkalmas csatornái a gyár belső életével kapcsolatos, a dolgozókat közvetlenül érintő ismeretek közvetítésére. Szin­te szállóigévé lett; a TIT út­ján gyorsabban terjed az in­formáció, mint a hivatalos ak­ták útján. Az új vezetőség első „do­bása” a munkásakadémiák megszervezése és beindítása volt. No nem a spanyolviasz­kot akarták feltalálni ezzel a formával, de ott és akkor ez új és sikeres kezdeményezés volt. Az előadássorozatok té­máinak összeállításakor ket­tős szempont érvényesült. Egyrészt a gyár gazdasági ve­zetői és a tömegszervezetek üzemi képviselői tettek konk­rét javaslatokat fontos és ak­tuális témákra, másrészt az üzemrészenként végzett igény- felmérés során választottak témákat a dolgozók az aján­lójegyzékből, illetve tettek ja­vaslatokat abban esetleg nem szereplő témákra. Hogy a ve­zetők által javasolt, és a dol­gozók által kért témák gya­korta megegyeztek — anélkül, hogy „felülről” egyeztették volna — az talán nem is meglepő­lett az adott üzemrész min­dennapi tevékenységével kap­csolatos aspektusokra is rá tudnak világítani. Egy lényeges — vélemé­nyünk szerint jelentőségű — meg kell jegyeznünk, még akkor is, ha erről a hivatalos jelentések legtöbbször szeré­nyen hallgatnak. Arról van szó, hogy bár a gyár első számú vezetői közvetlenül nem vesznek részt az alap­szervezet életében, a „háttér­tozatos természet- és társad» lomtudományi ismereteket közvetítő előadásokat. Az is érthető, hogy itt kilencven százalékban külső előadók ja­vára billen az arány. És ak­kor még nem beszéltünk az meghatározó ugyancsak TIT-keretben zajló momentumot nyelv- és közhasznú tanfolya­mokról, művészi programok­ról. A salgótarjáni öblösüveg­gyár TIT-alapszervezetéről felvázolt „portrénk” már csak azért sem lehet teljes, mert vezetői is vallják; nem biz­tos, hogy az ismeretterjesztő bői” kezdettől figyelemmel munka tegnapi módszerei és kísérik és támogatják a TIT- munkát. Hogy ez milyen je­lentőséggel bír, annak azok a közvetítésire. formái holnap is alkalmasak lesznek az ismeretek hatékony P. K. ben a kulturális élet esemé­nyei a kívántnál kisebb vissz­NapjainV anakronizmusa ? A magányos népművelő Kulturális életünk, közmű- szakköreit, felhívják-e a fi- tam a cikket a fiatalok, a fel- velődési munkánk — nyilván- gyeimet a részvétel lehetősé- nőttek művelődési és szóra- való összefüggésben a már- gére? Megütközve tekintettek kozási lehetőségeiről, szoká- ciusi országgyűlés tanácsko- rám beszélgetőpartnereim: sairól, tágabb körben, a ha- zásával — mostanában újra ugyan, mikor lenne nekünk gyömányok, a társadalmi az érdeklődés’ homlokterébe időnk arra! Kedvezőtlen szerkezet és egyebek jellem­került. Olyasféle figyelem ta- adottságok között dolgozik a zőibén keresve a vigasztalan pasztaiható megyénkben is, gazdaságunk, akad nekünk helyzet okait. Többek között mint amilyen évekkel koráb- fontosabb is, mint a kultur- elmarasztaltam az értelmisé- ban a közművelődési pártha- ház ügyeivel való foglalatos- gieket: a termelőszövetkezet tározat és a közművelődési kodás. Termelnünk kell, le- szakembereit, a pedagóguso- törvény létrejötte idején volt hetőleg sokat és jó minőség- kát, hogy nem támogatták! jellemző. ben, ezt mondta ki a leg- eléggé az egy év után távo­Mindez örömmel és biza- utóbbi pártkongresszus is. zott szakképzett népnevelőt^ kodással tölt el. Már csak Érdemtelen vitatkozni ezek- hogy jórészt felelősek a fenn- azért is, mert az utóbbi idő— ke! a gondolatokkal. IVIillio— allo állapotokért. szór cáfolták országos tekin- Írásom a pedagógustársa-' télyek, helyi szakemberek — dalomban hatalmas ellenér- hangot keltettek. A fejlődés túlhaladt rajtuk az idő. Még- zést kavart. Az iskola igaz- általános és alapvető tenden- ’s foglalkoznunk kell velük, gatója — egyben a terület ciái mellett — nem egysége- rnert újraélednek, hellyel- párttitkára, amint később sen _ több kedvezőtlen je- közzel erőre kapnak, károkat megtudtam — beszélgetésre lenségre figyelhettünk fel. okozva távlatokban is. invitált. Be kellett látnom® Ilyen az öntevékeny művé- X mulasztásomat. Vele a meg­szed mozgalom egyes ágai- pár hónapia cikket írtam irás el°*t ne™ beszéltem. Er­nák — az iskolai színjátszás- egyik községünk kulturális re ?zonbat} 3° okom volt: nem nak, bábozásnak, pávakörök- életéről a falu lakóinak eev az lskoIa es a kulturház kap­nék - tartós, vagy kezdeti részével ésTtaSkánal csőlátóról írtam ugyanis, ha- hanyatlása, helyben járása, az folytatott beszélgetés alapján. n?n?I a feloottek kulturalóca- ifjúsági művelődés eredmé- Több mint egy évtizede ma- Jarol\ s a hozza szükséges in- nyes formáinak lassú terje- gam is viszonylag elfogadha- formációkkal megfelelő hely- dése, a művelődési aktivitás tóan ismerem az ottani kul- , rfn<delkeztem. Több „mu- hullámzása. S idetartozik turális munkát, korábban is lasztast azonban keptelen egyféle elharapódzó magatar- írtam már róla. Tudtam, eb- 'zolta™ elismerni. Hiszen a tás, melyet a legérzékleteseb- ben a községben mindig óriá- beszélgetésünk állításom lé­ben példázattal tudnék meg- sí erőfeszítést jelentett egy- ayeget erősítette meg; azt, világítani. egy kulturális rendezvény ,ogy , a felnottek művelődésé­Történt, hogy egyik köz- megszervezése, a lakosság ak- feoyieg nem, avagy édes­ségünkben a közművelődés tivizálása s rendre-módra eyeset tesznek. De mint ügyes-bajos dolgai iránt ér- alig történt valami érdemle- f)aJ' "erem mondta nem is deklődtem a település egyet- ges. Nem számítva persze az e e *}®k’ sokan a mel­len gazdasági egységében, a iskolát, ahol gondos, felelős, Syeszékhelyrol járnák ki, termelőszövetkezetben. Me- tisztességes oktató-nevelő 0 Syermekes^ családanyák, a sélték: elviszik kirándulni az munka folyt és folyik, és a tamtas után igyekeznek csa­embereket, üdültetik őket. No kulturális tevékenység és helyben hogyan ösztönzik darvadozott — a sem ládjukhoz haza. A nevelők e szakkörök tények mellőzését nehezmé- a művelődést — tudakoltam, működése, a népművelő és az meg néhány . stílus­Szervezik-e a kulturális ren- iskola kapcsolata bizonysága- ,,e.1 dolgot. Aztán mesél- dezvényekre járást, népszerű- képpen. teK, nyakukon a tanítás, a sítik-e a kulturház klubjait, Egy szó, mint száz: megír- ™aga reformdömpingjével. Idejük, erejük nem jut a köz- művelődésre. Durkó Gábor rajza Rendelkezem a megértés képességével. Pár „apró” gon­dolat ennek ellenére foglal­koztat. Például, ha mindenki csak szűkén vett dolgát vég­zi, ki segíti akkor aktívan a közművelődést, a népműve­lőt? Ha mindenki saját ne­hézségeivel takarózik, akkor a népművelő minden közpon­ti erőfeszítés ellenére tovább­ra is magában marad — mini akár tíz, vagy húsz évvel ez­előtt. Akkor a határozat és a törvény, szelleme — némely helyen — holt betű marad. Magam is vallom: a mun­kában való helytállás az el­sődleges. De nem zárkózha­tunk szakmánk bástyái mögé. Szükség van a közösségi, társadalmi tettre, hiszen rend­szerünk lényegéhez tartozik. Tavasz G azdag az idei tavasz a képzőművészek és a közönség számára egy­aránt. Budapesten, a Műcsar­nokban tíz év után újra ösz- szegező kiállításon mutathat­ják be az alkotók újabb tö­rekvéseiket. remélhetően olyan igényességgel, hogy a közönség is képet kapjon a kortárs irányzatokról. A ha­zai képző- és iparművészeti kiállítási programban az utóbbi időben szerkezeti kor­rekciók is történtek, amelyek részben a salgótarjáni tava­szi tárlat koncepcióját is mó­dosították, illetve módosíthat­ják. Amint arra Mazsaroff Miklós, az észak-magyaror­szági területi szervezet mű­vészeti titkára is utal a tava­szi tárlat katalógusában, megfogalmazódott annak igé­nye, hogy valamennyi jelen­tős műfajnak biennálészintű bemutatója legyen, amely át­tekintést ad a műfaj eredmé­nyeiről és gondjairól az adott időben. Mint írja: „Úgy vél­jük, hogy ha perspektiviku­san nézzük a kérdést, célsze­rű igazodni a kialakult hely­zethez és elsősorban területi jellegűvé lenni a bemutató­kat. színesítve az elszárma­zott és néhány ide kötődő művész meghívásával.” Egyébként, az idei tavaszi tárlat már ennek a különben nem egészen úi gondolatnak jegyében jött létre. Jegyezzük meg. hogy külön „műfajt” is kap a város, még ebben az évben itt rendezik az egye- dirajz-biemálét s készülünk az üvegművészeti bieánáléra is. A salgótarjáni tavaszi tár­lat jelentősége mindazonáltal nem csökken, - a belső szerke­zeti változás előnyére válhat, ha a művészek alkotó tevé­kenysége ezt lehetővé teszi. E formában az Idei kiállítás már a tizenkettedik, ez már tisztes múltnak számít s bi­zonyítja a kivívott rangot. Időben hazánk felszabadulá­sának évfordulójához kötődik. Ebben az évben pedig Salgó­tarján várossá nyilvánításá­nak 60. évfordulójához is. A kiállításon 109 művész 203 alkotása szerepel. Mint említettük, az idei tárlaton a korábbinál nagyobb hangsúllyal szerepelnek az Észak-Magyarországon élő művészek. Ez néhány általá­nosabb érvényű következte­tést is lehetővé tesz. Egyrészt, ha nincs is akkora választék, mint a tavalyi kiállításon, amely részben más koncepció alapján jött létre, a tavaszi tárlat színvonala általában jó. De egyúttal .az is igaz, hogy kevesebb helyet kapott a kí­sérletezés, a kiállítás alap­hangja szolidabb. Ez önma­gában (természetesen) nem lenne baj, a jövőre nézve vi­szont elgondolkoztató ,az a tény, hogy viszonylag sok a’ művészeti közéletünkben hosszabb idő óta jelenlévők köréből is a „névjegyszintű'’ szereplés, mégpedig nemcsak az idősebbek közül. Továbbá, úgy látszik, hogy többen kép­telenek felülemelkedni önma­guk — egyébként sok eset­ben tisztes — hagyományain, mégpedig nemcsak stiláris te­kintetben. Itt nem a hagyo­mányok kontinuitását kifogá­soljuk, hiszen ez értékőrzés is lehet, hanem az önismét­lés reális veszélyeire hívjuk föl a figyelmet, ami akkor is terméketlenné válhat egy idő után, ha korábban már kiví­vott tartalmi és szakmai szín­vonalat ismételnek a művé­szek. Vagyis, „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”, föladva bizonyos szellemi kényelmet, vállalva a gyakran gyötrő gondokat okozó keresést a világ és a társadalom, általában a kor feladataihoz igazodva. Itt-ott az effajta frisseséget, szellemi magatartást hiányoljuk, időn­ként még a grafikában is, amely pedig korábban éppen Észak-Magyarországon hozott a tájegységen túl is értékelt pezsgést. Néhány alkotásról is szól­junk, a teljesség igénye nél­kül. így például Muzsnay Ákos lkon című színes réz­karcát említjük, mintegy erő­sítve azt a véleményünket, hogy korunkban változatlanul vannak olyan kérdések, ame­lyeket a művészetben fel kell tenni, elsősorban nem is a művészet, hanem az ember és a világ érdekében. Ezen az i t á r I egyetlen lapon a művész az élet lényeges jellemzőit fogja egybe, oszthatatlan egymás­utániságában, az ember nagy­ságának, ugyanakkor kicsisé­gének is érzékeltetésével. Fe- ledy Gyula és Lenkey Zoltán rekviemjei Csohány Kálmá­nért szólnak komoly tisztelet­tel, balladás tömörséggel (Fe- ledy Gyula: Rekviem Cso­hány ért V., VI., olaj, tempe­ra, Lenkey Zoltán: Pásztor, Völgyben, Madár, tus). Len­key elemzőlapjain a lét kér­dései merülnek fel, allegori­kus megfogalmazásban. Fele- dy a fenyegetettség és a szép­ség együttes megjelenítésével kötelezi el magát az élet igenlése mellett. Banga Fe­renc A lejtőn fölfelé című sorozata polemikus látásmód­jával a kor bizonyos felhívá­sára felel, benne az egyéni út lehetséges irányait kutatva. Szemethy Imre tollrajzai (Máskéntesek, Töxport) a pa- rafázisok nyelvén szól ismert ironikus hangvételével a vi­lágról. Bálványos Huba rea­lisztikusabb eszközökkel érin­ti korunk tragikusabbá vál­ható kérdéseit is (F.cco homo, Körtánc). Korányi Gábor Krúdy-panoptikuma finoman részletező közvetítésre vál­lalkozik egy letűnt kor és napjaink jelenségei között, némi iróniával. Czinke Fe­renc korábban kialakított a t kompozíciós elemeivel építke­zik (Nyár, Zúzmara), ezúttal fametszetekben, A' kiállításon kevés a lát­ványfestészet, több a gondo­lati elem, bár — mint mon­dottuk — találkozni önismét­léssel, vagy éppen az egy­másra figyelés látható hatá­saival. Lóránt János szigorú­sága, olajképei szerint (Akit soha nem vesznek fel, Mát- raalmási asszony) az utóbbi időben, úgy látszik, tovább fokozódott, • belső feszültségei szűkszavú fogalmazásban jut­nak kifejezésre. Földi Péter (Karám) motívumai, jelei gondosan rendezett egység­ben, egyéni színvilágot mu­tatva jutnak kifejezésre, sa­játos élethelyzetet fogalmaz­va meg, a lehetséges válaszok sokféleségét indukálva. Sza­káll Ágnes olaj képein és ecsetrajzában a fotonaturalis- ta alkotói módot képviseli a tárlaton, kiváló színvonalon (Bauer János varróműhelye Gyulán, Ősszel bezárom a műhelyt, Egy magára hagyott éjjeliszekrény). Szabó Tamás szobrai, reliefjei, és grafikái (Egy az útjuk kettőjüknek, Ki ez az ember, Irány a galaxis, illetve Így térnek meg. Jöjje­tek elő, A legyőzöttek) erő­teljes plasztikai invenciót fel­tételez, figyelemre méltó tisz-J tességgel, gondolati igényes­séggel szól bizonyos folyama­tokról, amelyek a kor embe­rének életét befolyásolják, il­letve teszik időnként bizony­talanná is a távlatot, a re­mény lehetőségét azért meg­tartva. El Kazovszkij „pör­gő”’ figuráiban is kissé meg­határozó az idő és a tér, egyelőre a viszonylagos nyu­galmi állapot elérésének re­ménye nélkül. Mind Szabó Tamásnál, mind El Ka­zovszkij nál érzünk bizonyos elveszettséget. Szentgyörgyi József Egyedül című erőtel­jes szín- és formaritmussal épített képén a drámaiság, ezzel ellentétben Iványi Ödön egészen oldott színvilágú Május 1 című alkotásán az elömlő öröm jelenik meg. Idős Szabó István Pietája, Mitsui Sem Nő virággal című márványplasztikája, Berézel- ler Rezső sárgaréz virága, Benedek György portréi, Ba­báig Attila Falum című vö­rösmárvány szobra jelzi a ki­állítás szobrászati Részének színvonalát, nem említve most a gazdag és kitűnő érejh- anyagot. A tavalyi tavaszi tárlat nagydijasa, Tornay Endre András külön részben mutatkozik be, igen magas színvonalú plasztikai anyaggal, gazdag forma kultú­rával, gondolati sokrétűséggel. Tóth Elemér NÓGRÁD - 1982. április 10., szombat 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents