Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)

1982-04-10 / 84. szám

Beszélgetés a presszóban Kísértésről, megtartó , fiatalokról JöJesfl érzéssel nyugtáztam, hegy a telefonbeszélgetés so­rán az orvos nem hárította el kérésemet, ürjigyet, kifogáso­kat, időhiányt hozván fel ment­ségül — készségesen vállalta a riportalany szerepét, sőt azt is felajánlotta, ne a munkahe­lyén találkozzunk, hanem va­lahol „kint”. Már akkor, ab­ban a pillanatban éreztem, hogy szabadon folyó, kötetlen tár­salgásnak lehetek részese, nem sürgeti majd kérdéseimet az állandóan órára tapadó tekin­tet, az elfoglalt, örökkön roha­násban élő emberekre jellem­ző, szinte tudat alatti, reflex­szerű mozdulat. S most itt ülök a presszó pa­rányi asztala mellett, ár. Kai­mé.' Istvánnal, a megyei kór­ház-rendelőintézet fiatal or­vosával, az intézet KISZ-bi- aottságának titkárával Nem hagyhatom, nem hagyom ki a lehetőséget, hogy a KISZ-es té­mához szorosan nem kapcso­lódó sok más egyébről is fag­gassam. Hiszen — mily ritkán adatik meg a tollforgató em- ' bernek! — most nem sürget a riportalany, a szűkre szabott idő. Vágjunk hát rögtön a köze­pébe! Sokakat foglalkoztat, so­kat beszélnek róla, vajon mi az oka annak, hogy a megye­székhelyünkre érkező pálya­kezdő orvosok rövid idő eltel­tével továbbállnak, másutt próbálnak szerencsét. Mi az, «mi akadályozza őket abban, hogy gyökeret eresszenek? — Nagyon nehéz erre vála- »oftnom. Mert én nem men­tem el. 1978-tól élek Salgótar­jánban, budapesti vagyok, min­den szál a fővároshoz köt A mai napig budapestinek érzem magam. Ez a vonzás sok kol­légámban legyőzhetetlenül él — szülők, barátok, az igényes, tartalmas, kulturált élet meg­szokott, ezernyi lehetősége — olyannyira, hogy többen a „ta­nulóidő” letelte után visszapat­tannak a fővárosba. sokszor már előre megcsinált helyre. — Vagyis a vidék számukra amolyan ugródeszka, ön eddig kibújt a vonzás hatása alól. Bizonyára kedvező volt a fo­gadtatás, sikerült jő közérzetet nyújtó életteret kialakítania... .Kalmár doktor elmosolyo­dik: — Furcsa kettősség. Mert ha az életemet átszövő, napjai­mat meghatározó jó és rossz pontokat mérlegre raknánk, ner-. biztos, hogy a jó irányba billenne a mérleg. Ha azonban csak a munkámat, a szakmai fejlődésegiet vesszük számí­tásba, mindenképpen a jó győz­ne.- Megmagyarázná ezt rész­letesebben is? — Négy évvel ezelőtt érkez­tem Salgótarjánba. A nővér­szállón laktam —, de sok pá­lyakezdőt elriasztott a lakás­hiány —, ismerősöm, barátom szinte egyáltalán nem volt. Szomjaztam a színházat, a mo­zit, a tartalmas kikapcsolódást. A városban ilyet elvétve talál­tam. Nagyon szeretem a társa­ságot, egy jó baráti kör se* mindenért kárpótolhatja az embert. De adjon tanácsot, a kollégáimon kívül, hogy ke­rülhetek kapcsolatiba a város­ban élő értelmiségiekkel? Mondom Kalmár doktornak, ott a TIT-székházban működő értelmiségi klub, amely alkal­mat kínál az ismerkedésre. Tagadóam rázza a fejét Még nem hallott róla... — A sokféle hiányérzet elle­nére mégsem ment eh Mi az, ami itt tartja? — Pályakezdő létemre, érke­zésem után azonnal a mélyvíz­be dobtak. A baleseti sebésze­ten jó kollektívára, segítőkész társakra akadtam. Az első pil­lanattól végezhettem műtéte­ket ön talán nem Is gondolja, milyen nagy dolog ez. A pesti kórházakban, a nagy centru­mokban dolgozó fiatal orvo­sok állandóan az* panaszolják, hogy nem kapnak elég lehető­séget a gyakorlati munkára. Évente húsz-harminc műté­tet bíznak rájuk. Én ebben az évben, három hónap alatt ope­ráltam több mint harminc be­teget. A tanuláshoz, a tudo­mányos munkához minden tá­mogatást megkapok. Ügy gon­dolom, szakmai fejlődésem ma­radéktalanul biztosított Az ember közérzetét pedig — sok más tényező mellett — végül is a munkájában, a munkahe­lyében lelt öröme határozza meg. Talán ez a napról napra erősödő érzés gyűri le bennem a főváros kísértését, ebből táplálkozik a megtartó erő. Időközben a lakásgondom is megoldódott Másfél szobás otthonom van az Arany Já­nos utcában. Mi tulajdonképpen azért ültünk össze, hogy a kórház­rendelőintézet KlSZ-szerveze- téról cseréljünk gondolatokat Helyette egy ember portréja rajzolódik ki. Egy emberé, aki. tői elválaszthatatlan a köz­életi érzékenység, a közösség­kovácsolás vágya Talán en­nek köszönheti, hogy négy esz­tendővel ezelőtt, röviddel ide- érkezése után a KlSZ-alapszer- veaet titkára lett, majd kato­nai szolgálata leteltével a kö zeJmúltbam a kórházi KISZ- bizottság titkárává választot­ták. — Altnak, hogy a kórházi KISZ-életről hosszú ideig el marasztalóan beszéltek, az ál­landó személycsere, a fiatalok vándorlása volt az oka. Nem sikerült ütőképes társulatot összehozni Most — úgy tű­nik — új szelek fújdogákiak. Megáll* a vándorlás — kö­szönhetően többek között a lakásviszonyok javulásának — nagy terveket szövünk. Lesz­nek közös kirándulásaink, szó­rakoztató programjaink, ösz- szeállt a labdarúgócsapat, or­vosaink egy tanfolyam elvég­rése után segítik a bányamen­tők munkáját Nemrégiben megtisztelő, ám igen felelős­ségteljes munkával bízott meg a KISZ Központi Bizottsága. Szeptemberben Salgótarján ad helyet egy kétnapos tudomá­nyos konferenciának, fiatal orvosok részvételévet amely­nek szervezője én leszek. Or­vosként és KISZ-titikárként ugyanaz a hitvallásom; ha va­lamit elkezdek, azt igyekszem becsülettel végigcsinálni. Mert a megfutamodás, a megtorpa­nás, a gyávák kenyere. Kiss Mária Budapest, a Duna gyöngye Négyezer fekete-fehér és színes fotó érkezett arra a pályázatra, amelyet az Orszá­gos Idegenforgalmi Hivatal, hirdetett meg külföldiek szá­mára. 16 országból 39 pályá­zó mondta el fényképezőgépe segítségével, hogy milyennek látja fővárosunkat. , Szépség, érdekesség, humoros és meg­döbbentő pillanatok tárulnak elénk az „idegenek” látás­módjával készített fotókon. A pályázat legjobb képeiből a Néprajzi Múzeum dísztermé­ben rendeztek kiállítást. JL-tin,,. • m mm V i , ff ** " , : ' í. ■ -iiiJilií W ' il! ,! NOGRAD - 1982. április 10., szombat Mi befolyásolja az alvást? Svájci kutatók azt vizsgál­ták, hogy elsősorban milyen belső és külső tényezők hat­nak alvásunknak a ritmusá­ra. Kiderült, hogy a környe­zet ingerei közül a fény a legfontosabb. A fény egyúttal egyik belső elválasztású mi­rigyünknek a tobozmirigynek a működésére is hat. Ennek hormonja a me­latonin, amely sötétben meg­szaporodik. A melatoninnak előanyaga az idegrendszer egyik ingertovábbító vegyüle- te, a szerotonin. A vizsgála­tok szerint, ha mesterségesen szerotonint juttatnak a szer­vezetbe, erősdh megváltozik az alvás mechanizmusa. Művelődési ház a periférián Kínlódva, nehézkesen veszi a kanyarokat a busz, mintha tik­kasztaná a hirtelen jött tava­szi meleg. Az utasok is bá­gyadtak, a folyton változó táj, a kedves meglepetésként fel­bukkanó új lankák sem ser­kentik a közönséget. Saját por­felhőjébe burkoltan megáll az Ikarus Somlyó-telepen. Bár imár nem bányásztelep, mégis minden vonásán rajta hordja a bányászkolóniák jellemzőit. Itt ismerősen üdvözlik egymást az emberek. Barják Jánost’ is könnyű megtalálni, hisz, mint a pártszervezet titkárát. a művelődési ház igazgatóját, a kertbarátok elnökét, sokan is­merik. Funkciói szorosan össze­függnek. — Nálunk, a művelődési ház­ban, a kiscsoportos foglalko­zások, szakkörök, a legnépsze­rűbbek, a bőrdíszműves, vagy­is „fürge ujjak köre”, a bar- kácsklub, a kertbarátok köre. Mindegyiknek megvannak a maga napjai, amikor tervsze­rűen, hozzáértő vezető segítsé­gével dolgoznak, de a barká­csolók közül például egy-két érdeklődő mindennap bütyköl valamit a művelődési ház esztergapadján. A klubszoba minden este foglalt, ott gyüle­keznek a fiatalok. Nagyon jól felszerelt; van magnó, lemez­játszó, rengeteg társas- és lo­gikai játék, biliárd. A forgá- csiak is szívesen járnak ide. Ügynevezett nagy rendezvé­nyeink nem is nagyon akadnak, bál, meg efféle. A nagytermet lehetetlenség felfűteni, talán ezért is __ V olt idő, amikor színjátszó csoportja is működött Somlyó­nak. — Operettet is játszottunk, olyan társaság volt. Bejártuk vele a megyét. Tavaly újra fel­lángoltak a fiatalok: legyen megint kultúrcsoport. De abba­maradt. Valahogy nem érdekli má- ez annyira a mai fiatalo­kat. Közben a művelődési ház felé baktatunk, szűk kis úton, közel a házakhoz, közel a ker­tekhez. Rózsabokrot metsz egy asszony a háza előtt, Barják János átnyúl a kerítésen; — Ezt is vágja le, meg ezt is... — s ujjával jelzi a halál­ra ítélt ágakat — Olykor képzőművészeti ki­állításokat is rendezünk, vagy a szakkörök munkáját mutat­juk be. A kertbarátok ter­ménybemutatója egy évben sem marad eL Termelnek már mángoldot, patisont, rebarba­rát is az itteni telektulajdono­sok. Ezeket a növényeke* Bu­ga doktornak köszönhetjük, az ő itteni előadása után jelentek meg Somlyón. Vannak kapcso­lataink a kertészeti egyetemmel és az ország különböző része­in működő kertbarátkörökkel. Cserelátogatásokat, tapaszta­latcseréket is szervezünk. L alakú épület öleli a kis köves térséget Az udvarról külön nyílik a játékterem á csöppnyi könyvtárral, külön a nagyterem, ahoí hetente két­szer filmet vetítenek. Egy el­szeparált kis helyiségben fel­halmozott gyerekjáték. — Most leltároztam őket, azért vannak ennyire együtt. Amikor az anyukáknak kézi­munka-, vagy „fürge újjak’ szakkör van, a kicsik ezekkel játszanak, egy KISZ-es ügyel rájuk. Rengeteg lemezt, mag­nószalagot gyűjtöttünk össze, élesekkel gyerekdalokkal. Ezeket most az óvodának ad­tuk kölcsön. Űj lehetőséget is biztosítunk a gyerekeknek a jövő héttől. Havonta kétszer gyermekfilmvetítésre invitál­juk őket-. Somlyóbánya a hegyek kö­zött csendesen elbújva éli az életét. A Rákóczi Ferenc könyvtárterem —, ahogy a mű­velődési házat jegyzik — ha le­het, még jobban elrejtőzik a szűk utcák, kis házak között. A település egyre kisebb lesz, a fiatalok inkább beköltöznek a városba, a munkahelyhez, a nyüzsgéshez közel. A telektu­lajdonosok teszik forgalma­sabbá a környéket, szabad szombatokon. De a művelődé­si ház L alakú épülete szilár­dan áll, új csatornáival ékes­kedve. Nem ad helyet látvá­nyos, nagy programoknak, de mindennap összehozza a kö­zösséget korára, nemére való tekintet nélkül. (veszprémi) A SZÉCSÉNYI KHNYVTÄR ÉLETÉBŐL Az első negyedévben 939 ol­vasót jegyeztek be a szécsé- nyi Krúdy Gyula nagyközségi könyvtár olvasónaplójába. Naponta átlag százan nyitják rá az ajtót a könyvtárosra. Nagy részük könyvet kölcsö­nöz, de vannak, akiket a fo­lyóiratok, újságok csábítanak. Még másokat a különböző szakkönyvek érdekelnek, vagy a zenehallgatás miatt keresik fel a könyvtárat Az átlagos havi kötetforgalom 3500. örvendetes, hogy a* olva­sók között sok az általános iskolás korú. Az-elmúlt évben a kisiskolások 80 százaléka tartozott a könyvtár rendsze­res olvasói közé. A mezőgaz­dasági szakközépiskola tanu­lói is gyakori vendégei a könyvtárnak. Az iskola és a könyvtár több közös rendez­vénye tanúskodik a két in­tézmény jó kapcsolatáról Az általános iskola és a könyvtár munkakapcsolata az évek során kikristályoso­dott. Szakköri foglalkozások­nak, tanóráknak, napközis rendezvényeknek, úttörő-ösz- szejöveteleknek évek óta ott­hont ad a könyvek birodal­ma. Különböző témájú vetél­kedők, előadások, szavalóver­senyek, vetítések, rajzverse­nyek, író-olvasó találkozók teszik élményszerűbbé a gyer­mekek számára a könyvtári rendezvényeket. A könyvet kedvelők klubja, a könyvba- rátraj tagjai a könyvtár mű­helytitkaiba is bepillanthat­nak. Mérlegkészítés Miskolcon Amatőr filmesek fesztiválja Borsod-Abaúj-Zemplén székhelyén, a vasas művelő­dési központban találkoznak április 9—10—11-én huszon- kilencedik alkalommal az or­szág amatőr filmesei, hogy mérlegre tegyék az elmúlt év termését. Hazánkban mintegy negyvenezer keskenyfilmes kamera forog közkézen, az emberek szívesen örökítik filmszalagra életük fontosabb eseményeit, úti élményeiket A következő lépcsőfok a kife­jezés, az önkifejezés igénye, vagyis egy tudatosabb és cél­ratörőbb filmkészítés, amely magában hordozza — az al­kotófolyamat minőségi válto­zásából adódóan — az érték- teremtés esélyét — Hogyan is kezdődött? A hivatásos és az amatőr filmes fogalma két évtizeddel a film születése után, 1921-ben vált el egymástól: ekkor bocsátot­ta ki a francia Pathé cég el­ső könnyű, 9,5 mm-es kame­ráját, amelyet két évvel ké­sőbb a Kodak színrelépése követett A lelkesen forgató civilek” szerették volna má­soknak is levetíteni filmjei­ket, így természetszerűleg ke­resték -egymás társaságát, spontán módon alakulni kezd­tek a klubok, a különböző szö­vetségek, majd nemzetközi fesztiválokat is rendeztek. Az 1937-es esztendőben 18 tagor­szág amatőr filmesei hivata­tCő és toiás Páncél nélkül, egy ingben... Régi keleti mondás szerint: végy az egyik kezedbe egy kö­vet, a másikba egy tojást és mindegy hogy melyik kezedet ütöd a másikhoz, nem a kő fog összetörni! Valahogy ez a viszony áll fenn azoknál a közlekedési bal­eseteknél, ahol egy gyalogos és egy jármű „ütközik össze”. Az idei első negyedév Salgótarján városi és járási adatai arra mr'atnak, hogy az efféle ..egyenlőtlen feltételekkel” bekövetkezendő baleset túlsá­gosan gyakori. Huszonnégy al­kalomból tizenhatszor fordult elő. Ezen belül kilenc alkalom­má maga a gyalogos volt a felelős figyelmetlenségével, fe­gyelmezetlen magatartásával, a közlekedés szabályainak fi­gyelmen kívül hagyásával. Más oldalról nézve a gyalogosel­ütések közül hatnál gyermek volt a sérült, s hat közül ötöt terhel felelősség a történtekért. Érdekes megfigyelni, hogy a tizenhat eset fele a kora esti, alkonyi órákban következett be. Nem tudni, talán a romló látás^ viszonyok, vagy a csúcs- forgalom. a sietség következ­tében. Zömmel lakott terüle­ten, nemritkán gyalogátkelő­hely közelében, vagy — a ve­zető hibájából — a „zebrán” következtek be a szomorú ese­mények. Szinte minden alka­lommal az úttesten való átha­ladás volt a gyalogos célja. A középkorban, ha valaki nem tudta másként bizonyíta­ni igazát, lovagi tornára állt ki páncél nélkül, egy ingben, vértes ellenfelével szemben. Míg a járművezetőt a karosszé­ria. mint páncél óvja, a gyalo­gost csak a szerencse, és a közlekedési szabályok betar­tása mentheti meg a reá le­selkedő veszélyektől. A ha­sonlat azonban sántít, hiszen a gyalog, vagy járművel közleke­dők nem ellenfelek! Nem sza­bad, hogy azzá legyenek! Köl­csönös figyelemmel, a szabá­lyok betartásával megelőzhetők a tragédiák! — S — , losan is szövetségbe tömörül­tek, megalapították az UNI- CA-t (Union Intemacionale dw Cinema d’Amateur). Az évek során egyre erősödő szervezet nevébe a közelmúltban ke­rült a d’Amateur helyett a nem Professirmel, amelynek esetlen magyar megfelelője, a „nem hivatásos”, is jelzi, hegy a nem foglalkozásszerű­en készített filmek már a művészet mértékegységével mérhetők. A hazai amatőrfilmes-élet jelentős fordulópontja volt 1931, amikor néhányan létre­hozták az Amatőr Mozgó- fényképezők’ Egyesületét, hogy aztán a háború megakadá­lyozza a további munkát Az újjászületésre sokáig kellett várni, 1966-ban — 21 évi szü­net után — a Népművelési Intézet támogatásával alakult meg a Magyar Amatőrfilm Szövetség, amelynek tagja le­het minden 16. évét betöl­tött magyar állampolgár. A szervezet tevékenyen részt vesz az UNICA munkájá­ban, csak megbecsülésnek le­het tekinteni, hogy 1981-ben Siófok rendezhette meg az évenként sorra kerülő UNICA-fesztivált. amelyen minden tagország 75 perces programmal képviseltette ma­gát. Persze szerepet játszha­tott ebben az, hogy 1979-ben a magyar program kapta meg a „Legérdekesebb nemzeti kollekció” különdíját. Azért a gondokról sem árt beszélni. Az elmúlt két év­ben az amatőrfilmes-mozga­lom tömegbázisa nem válto­zott lényegesen, pedig tör­téntek újszerű lépések En­nek ellenére a megközelítőleg ezer főt számláló tagság moz­gékonysága, aktivitása nőtt. a klubok társadalmi rangja emelkedett, jelezve azt az irányt, amely felé a mozga­lomnak- erőteljesebben kell törekednie. A földrajzi táiegységi szem­léken túljutva, most követ­kezik a magasabb szintű számadás. A tematikai vá­laszték bőséges, hiszen meg­találhatjuk a néprajzi, a do­kumentum-, a fikciós filmet egyaránt. A minőséggel kap­csolatban nem lehet előre jó­solni, de a tapasztalatok azt bizonyítják, érdemes a fesa» tiválra felfigyelni. Kakuk Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents