Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)
1982-04-10 / 84. szám
I \ Mire Is gondolhat. először a megyében, s annak mezsgyéjén kívül a távoli vidékeken élő ember e településnév hallatán? Tény, hogy a festői környezetében a Meszes- és a Dongó-hegy völgynek futó lábainál meghúzódó helységet, a sok száz éves legenda, hiedelem ma is látható, vélt bizonyítéka tette — talán nem túlzás a kifejezés — határainkon túl is — híressé. A legenda, amelyből Ander bácsi (nevezett Verebélyi András, nyugalmazott iskolaigazgató, Mátraverebély és környékének fáradhatatlan kutatója) szerint kettő is van. Szól imigyen az egyik; László király, portyázván a vidéken, ellenséges kunokra talált, kik elől menekedvén átugrotta a két hegy között húzódó szakadékot, s lovának patkója nyomán vékony sugárban felfakadt a víz, nevezték pedig azt Szent László vizének, s keringtek csodatevő, megváltó erejéről nagy hírű legendák. Más hiedelem szerint a nyáját legeltető pásztor néma fiának égi jelre fakadt víz a patkónyomból, ki abból, miután ivott, azonnal megszólalt A forrást a települést ma is számon tartják búcsújáróhelyként. Pedig Szentkút éppen olyan település, mint a többi. Éppen olyan emberek, lakják, elfoglalva napi teendőikkel, gondjaikkal, örömeikkel, mint más községeket. Mondják a mátraverebélyi tanácson, ahová közigazgatásilag Szentkút hosszú idők óta tartozik, hogy hanyatlik, pusztulásnak indult a település. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint ötven ember élt ott, jobbára idősek, nyugdíjasok (azóta számuk harmincra fogyatkozott), mert a fiatalok elköltöztek Nagybátony-bá- nyavárosba, vagy más vidékekre. A bánya terjeszkedése miatt építési tilalom van Szentkúton (Mátraverebély- ben is), így hát a várostervező intézet terve, amely szerint Szentkút, táji adottságainál fogva alkalmas a falusi idegenforgalom, üdültetés 'céljaira (a megyében 8—10 ilyen községet jelöltek ki), egyelőre nem látszik megvalósíthatónak. Hiszen a megüresedett, megrongálódott, enyészetnek indult házak nem újíthatók fel, a még életet lehelők — jobbára idős emberek lakhelyei — nem mindenben felelnek meg a követelményeknek.- ««■•■■nwrnnnninni» •■■■ Körültekintve a völgyből a táj, a természeti környezet szinte csalogatja az idegent néhány napos időtöltésre, erdei sétára, annál is inkább, mivel az országos kék túraútvonal áthalad a településen. Aztán ott a látnivalók között az 1763-ban épült barokk műemlék templom, a hegy oldalában rejtőző remetebarlangok — megannyi múltat őrző alkotás. A krónikás szerint 1930-ban már üdülőterületté nyilvánították a települést. A szemfüles Dallos János', a fő- üdültető, emeletes házzal, lacikonyhával, kiméréssel fogadta a kirándulókat. Bata János, a kányási aknaüzem, a terület párttitkára elmosolyodik a fentiek hallatán, s megjegyzi: ő is felvetette már, úgy hét-nyolc esztendeje, hogy hasznosítsák a természeti adottságokat, s létesítsenek Szentkúton üdülő- területet. Kár veszendőben hagyni a meglevő értékeket, odahagyott házakat. Mert előbb-utóbb kihal a település. Az elmúlt két esztendő során öt család költözött be a bányavárosba. A népességet jelenleg a 110 fős szociális ott^ hon jelenti, melynek lakói szabadon jámak-kelnek a településen. Krónikát írni Szentkútról nem lehetne ama első élmény nélkül, mely odaérkezé- sünkkor fogadott A vegyesboltban érdeklődtünk áruellátásról, keresletről, amikor hozzánk szegődött a 82 esztendős Szabó Feri bácsi, a helyi szociális otthon lakója. És hevesen bizonygatta, hogy a bolt vezetője, Sasvári Nándor mindent megtesz azért, hogy az áruellátás kielégítő legyen, bár a forgalom nem nagy. Naponta elfogy tíz liter tej, húsz kiló kenyér. A fő vásárlóerőt a szociális otthon lakói jelentették, most, hogy a gondozási díjat felemelik, bizonyosan kevesebbet járnak majd a boltba az öregek. Így a havi kilencvenezer forintos forgalom is veszélyben forog. Az élmény, melyről az imént szóltunk, Szabó bácsi, hű kísérőnk a nap folyamán, mondják róla, amúgy is úton van reggeltől estig, az otthonba csak aludni jár be. Igen jó, baráti kapcsolatot épített ki a helybeliekkel. Amolyan elmaradhatatlan, kedves színfoltja Szentkút- nak. Reggel hatkor már Ho- molya Mihály erdészéknél issza a gőzölgő feketét, a település legszélső házában. Aztán betér a kocsmába (a sört szereti), s miután erőt gyűjtött, igyekszik a „munkahelyre”, az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság zagyvapálfalvai erdészetének szentkúti telepére. Kezében szorongatja „fűrészélességű” baltáját, s közben elnézi, ahogy száll a forgács, gyarapodnak a féldorongok, a bánya megrendelésére. Hogy elnéptelenedik, kihal a község! Homolya Mihály erdész, a település tanácstagja harcosan kiáll az ellenkezője mellett. Mert bár igaz, hogy sokan elköltöztek már innen, de, aki itt született, itt éltele életének nagy részét, az nem tud megválni Szentkúttól. Sőt, városiak, érdeklődők is kopogtatnak vásárlási szándékkal. Az építési tilalmat majd feloldják egyszer — szabad utat nyitva az újításoknak. Addig meg a lakók gyarapítják, szépítgetik községüket, mint, ahogyan tették már eddig is. Társadalmi munkában buszfordulót építettek, hogy a világgal való összeköttetés zavartalan legyen. Megjavították az elrongálódott hidat, a legutóbbi tanácstagi beszámolón a közvilágítás fejlesztéséért, a vízgond megoldásáért emelték fel szavukat. Április elsejétől orvosa van Szent- kútnak, igaz, hogy Mátrave- bélyben, de mégis az ő orvosuk is. Említik az idősebbek: az unokák gyakran visszajárnak, meg a fiatalok, kik itt nőttek fel. Büszkén emlegetik azokat a szentkúti gyerekeket, akik a Szovjetunióban tanultak hídmérnöknek, nyelvtanárnak. Helybeliek szórakozása a vadásztársaság gazdag programja. Nemrégiben 19 dámszarvast telepítettek a környező erdőkbe — büszkélkedik Forgács László, a társaság gazdasági vezetője. Udvarában is gazdag állatállomány fogad; őzike, vadkacsák és ezernyi csirke . . . Csodáljuk, természetesen hű kísérőnkkel, Szabó bácsival együtt, aki mivel vacsoratájt jár az idő, igyekszik az otthonba, a 30- as évek táján felépült egykori kolostorépületbe. A szentkútiak eddig megvalósulatlan kérésével Homolya Mihály már a búcsúzáskor hozakodik elő. A településen nincs nyilvános, segélykérő telefon. Ha baj van, a szociális otthon irodájába kell szaladni. Elkelne hát a portán is egy telefon a település valamennyi lakójának javára! Kiss Mária Képek Kulcsár József Eled a határ Békés boldogságban élnek Kovács Vince és felesége, a szociális otthon védelmében
