Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)
1982-04-30 / 100. szám
Akadémiai közgyűlés május 6—7-én Május 6—7-én tartja idei, sorrendben 142. közgyűlését a Magyar Tudományos Akadémia — jelentette be az Akadémia székházában csütörtökön tartott sajtótájékoztatón Köpeczi Béla, az MTA főtitkárhelyettese. Az előzetes program szerint a közgyűlésen — amelyre az MTA várbeli korgresszusi termében kerül sor — Szent- ógothai János elnöki megnyitója után átadják a kiemelkedő tudományos munkásságot elismerő akadémiai aranyérmet, valamint az akadémiai díjakat. A közgyűlésen évről évre a tanácskozás homlokterébe állítanak egy-egy olyan nagy jelentőségű tárgykört, amely az ország közvéleményét is foglalkoztatja, illetőleg az Akadémia tudományos vizsgálódásai körében kiemelt kérdéskomplexum. Ezúttal negyed- százados gazdasági fejlődésünk eredményei a világgazdasági korszakváltás mérlegén címmel tart vitaindító előadást Bognár József akadémikus. A közgyűlés zárt ülésén hangzik majd el az Akadémia elnökének beszámolója az MTA testületi munkájáról, továbbá a főtitkár jelentése az akadémiai kutatóintézetek 1976—1980. közötti sokirányú tevékenységéről. Ez utóbbi téma kapcsán Köpeczi Béla megemlítette, hogy megnövekedett az Akadémia szerepe, Jelentősége az országos léptékű feladatok kimunkálásában és megoldásában. Ilyen részvételt jelentettek az utóbbi Időszakban a közoktatás és a felsőoktatás korszerűsítése érdekében végzett helyzetelem- ■ző vizsgálatok, a lakásgazdálkodáshoz kapcsolódó véleményezés, a hazai élelmiszeripar fejlesztésének segítése, az édesvíztartalékok feltárásával, egyáltalán a vízgazdálkodás javításával kapcsolatos lépések, továbbá az öregedés kérdéseivel, az idős népesség helyzetével való foglalkozás. Mivel" a közgyűlés egyészének alapvető célja, hogy elsősorban a tudományos életet meghatározó befolyásoló tartalmi kérdésekről essék szó leginkább, énnek szellemében rendezik meg a közgyűlést megelőző napokban — május 3-tól — az Akadémia székházában a tudományos osztályüléseket is. Ezek sorát a nyelv- é.s irodalomtudományok osztályának Kodály Zoltán születése 100. évfordulójára emlékező tudományos ülése nyitja meg. További osztálytanácskozások témáját jelenti például a hazai termőföld hasznosítása, a daganatos betegségek kezelése. illetve megelőzése. Várhatóan újonnan megválasztott tudós szaktekintélyekkel bővítik a közgvűlés alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia tagjainak számát, amely jelenleg 198. Kádár János NSZK-ban tett látogatásának visszhangja MM mm | mm mm mm f J Különös szükség van a párbeszédre Az enyhülés érdekében teljesített hasznos misszió vök Kádár János kétnapos NSZK beli látogatása — ezzel mondattal foglalható össze csütörtöki nagy nyugatném lapok értékelése. A kormányhoz közel álló. bonni General-Anzeiger 'Vastag betűs főcímben emelte ki: „Kádár több enyhülést és jobb kereskedelmet kíván”. A lap idézi Schmidt kancellárnak azokat a kijelentéseit, amelyek az intenzív munkalátogatás barátságos légkörét és a magyar népgazdaság eredményeit méltatták. Mindkét fél az enyhülés érdekében kifejtett újabb fáradozásként értékelte a találkozót, amelyre a korábbiaknál nehezebb nemzetközi helyzetben került sor — írja a General-Anzeiger. „Kádár szerint különös szükség van a párbeszédre” — ezt a főcímet választotta tudósításának a Frankfurter Rundschau, kiemelve, hogy az MSZMP KB első titkára szerint a párbeszéd és a tárgyalások pozitívan befolyásolhatják a kelet—nyugati együttműködést. A lap — emlékeztetve a nemzetközi helyzet legfontosabb, vitatott témáiról folytatott eszmecserére — megállapítja: a magyar vezetés aggódik a feszültebbé vált politikai légkör miatt, s meg akarja akadályozni, hogy ennek hatása a gazdasági együttműködésre is átterjedjen. A Frankfurter Allgemeine Zeitung „Kádár az együttműködésért száll síkra” című cikkében — egyebek között — azt írja: a két politikus „kifejezésre juttatta azt a közös akaratát, hogy a növekvő nemzetközi feszültség ellenére ápolni kell a két ország közötti párbeszédet és tovább kell fejleszteni az együttműködést a gazdasági élet területén. Természetesen a tárgyalásokon — eme azonos álláspont mellett — mély véleménykülönbségek jelentkeztek a kelet és a nyugat közötti feszültség okainak megnevezésénél és értékelésénél”. Míg a nyugatnémet kormányfő a MATO politikáját képviselte, addig a magyar párt vezetője — Leo- nyid Brezsnyevre hivatkozva — saját szövetségi rendszerének felfogását juttatta kifejezésre A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint itt nem sikerült közeledést elérni, a genfi tárgyalások és a madridi konferencia folytatásáról és sikeres befejezéséről azonban már azonos nézeteket vallott a két fél. Ezért mind Helmut Schmidt, mind Kádár János hasznosnak minősítette a bonni tárgyalásokat. „A kelet—nyugati párbeszéd folytatása.” „Kádár János és Helmuth Schmidt állást foglalt a kelet—nyugati párbeszéd fenntartása mellett” — ilyen és hasonló címekkel számoltak be a szerdai varsói központi lapok a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának bonni tárgyalásairól. A sajtóértekezletről szólva a Trybuna Ludu tudósítója idézte Kádár Jánosnak azt a kijelentését, hogy a bonni tárgyalások jelentőségüket tekintve túlmutatnak a jól fejlődő magyar— nyugatnémet kapcsolatok keretein, és konstruktív tényezőt képeznek a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben. Több lengyel lap ismertette a látogatással kapcsolatos első nyugatnémet kommentárokat, idézve belőlük azokat a részeket, amelyek a bonni találkozó nemzetközi jelentőségét méltatják, s amelyek szerint a Schmidt kancellárral folytatott tárgyalások rangos eseményt jelentenek a kelet—nyugati párbeszéd folytatásában és élénkítésében. A bonni látogatás eseményeiről rendszeresen beszámolt híradásaiban a lengyel rádió és a televízió is. (MTI) Pártkongresszus Laoszban Csütörtökön újabb felszólalásokkal folytatódott a Laoszi Népi Forradalmi Párt III. kongresszusa Vientianéban. A soknemzetiségű ország legkülönbözőbb tartományait képviselő küldöttek egyetértésüket fejezték ki a politikai beszámolóban foglaltaikkal, beszéltek gondjaikról, a' társadalmi-gazdasági előrelépés feltételeiről, a párt irányvonalának gyakorlati megvalósításáról. Phongsaly északi határmenti megye küldötte a kínai terjeszkedők irányította aknamunkával kapcsolatban elmondotta, hogy leleplezik azokat a lélektani hadviselési módszereket, amelyekkel Peking, a nemzetiségek közötti ellentétek szítására törekszik, szembe akarja fordítani őket a laoszi kormánnyal, a testvéri Vietnammal, a Szovjetunióval, a szocialista közösséggel. Valamennyi felszólaló foglalkozott a gazdaságépítés időszerű feladataival'. Péntek délelőtt a kongresz- szus zárt ülésén választják meg az új központi bizottságot. délután tartják a záróülést. FALKLAND-VÁLSÁO Ha jár le a brit ultimátum Nagy-Britannia két napot adott Argentínának arra, hogy tengeri és légi haderejét ki- jícnja, a Falkland- (Malvin-) szigetekről, illetve a szigetek 2Ö0 mérföld sugarú körzetéből. Az ultimátum londoni idő szerint pénteken délben jár le. Attól a perctől életbe lép a blokád. A brit fővárosban kötelességszerűen hangsúlyozzák, hogy a szerdán meghirdetett „teljes blokád” nem jelenti a diplomáciai erőfeszítések végét. Annál is kevésbé, mivel ezúttal egy „eredeti” amerikai terv van az asztalon, amelyet egyik félnek sincs módjában eleve visszautasítania. Londonban általános meggyőződés tárgya, hogy az amerikai „béketerv” Nagy- Britanrdának kedvez, annyiban, legalábbis, hogy nem rendelkezik a Falkland- (Malvin-) szigetek fölötti szuverenitás átadásáról, amihez Argentína ragaszkodni látszik. Ilyenformán az Egyesült Államok „pártatlanságát” a brit fővárosban egyre kevesebb ellenséges érzelem kíséri. A brit munkáspárt, szerdán két határozatban is magáévá tette Miachel Foot pártvezérnek azt az állásfoglalását, hogy Margaret Thather kormánya „illő választ” tartozik adni az ENSZ főtitkárának békefelhívására. A munkáspárt azt szeretné, ha a kormány minden további katonai lépést félretenne egyelőre és az ENSZ „legfelsőbb tekintélyére” bízná magát. Ezt arínái is inkább megtehetné, mert minden lépését a biztonsági tanács 502. számú határozatával indokolja. A munkáspárt vezető szervei ugyanakkor elvetették a baloldali szárnynak azt az indítványát, hogy a párt követelje a flotta visszafordítását a Flakland- (Malvin-) szigetektől. (MTI) Májusi visszaemlékezés Május elseje Liptószentmiklc- son. Az a 64 évvel ezelőtti május elseje volt a szlovák dolgozó nép legjelentősebb megmozdulása. A liptószentmikló- si munkások nemcsak az első világháború előtti követeléseik mellett álltak ki: harcolni a békéért, a nyolcórás munkaidőért, a szavazási jogért, hanem azok mellett is, amelyek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban gyökereztek: az igazságos békéért, a nemzetek önrendelkezési jogáért, a csehszlovák állam megalakulásáért és az egyéni tulajdonban levő nagyüzemek kisajátításáért. Három évvel később Michal Dobrány volt annak a történelmi kongresszusnak a tagja, amely a Szlovák Szocialista Demokrata Párt- és Kárpátalja kongresszusa volt Ily- bochnyán. Akkor 1918-ban még csak 17 éves volt. Dob- rányi elvtárs, áki tavaly a Csehszlovák Kommunista Párt XVI. kongresszusán Prágában a jegöregebb küldött volt, a liptószentmiklósi május elsejékre így emlékezik: — Nagyon sok volt a rosszból, nagy éhség volt Sokat kellett dolgozni és nem volt miből, és mit vásárolni. A szentmiklósi tímárok, fiatalok és idősek, akik készítették a kai onacSizmákra a bőrt, nyerget és lószerszámot a lovakra —, amelyek hordták a lőszert — elkezdtek egyre jobban lázongani. Kilenc nappal május elseje előtt az emlékezetes 1918-as évben az ösz- szes bőrüzemben leállították a munkát. Már ennek előtte is követelésekkel elértek nagyobb mennyiségű fejadagot babból és kukoricalisztből. Ez egyszer azért sztrájkoltak, mert a budapesti kormány betiltotta a Népszava újságot, mert információkat közölt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, s hogy lapjain egyértelműen kijelentették: be kell fejezni a romboló imperialista háborút. Liptószentmiklósra a forradalmi gondolatokat a kőművesek, ácsok, csiszolók hozták Magyarország legnagyobb központjából Budapestről. Forradalmi légkörben készültek az 1918-as emlékezetes május elsejére is, ahogyan ezt felidézi Michal Dobrány visszaemlékezéseiben. — Május elseje szép és napos volt. A vörös zászló alatt meneteltek a dolgozók, élükön az ifjúsággal a liptói utcákon. A zenészek a menetben hegedűn és klarinéton játszod ak. A felvonulók a következő jelszavakat állították össze: „El Vilhernet”, „Leváltani gróf Tiszát”, „Véget vetni a háborúnak”, „Le a kapitalizmussal” és hasonló jelszavakat. A felvonulás befejezte után a gyülekezés a Fekete Sas-udvarban volt. Kettőezer munkás fejezte ki egyetértését a szónokok beszédével. Hiába próbálkoztak a csendőrök és katonák az összejövetelt szétverni, hiába fenyegetőzött a szolgabíróhelyettes, Joób az elbocsátásokkal, a gyülekezés, a terv szerint fejeződött be. Liptószentmiklóson 1918. május elsején a szlovák munkások és az összegyűlt nép először nyíltan csatlakozott ahhoz a gondolathoz, hogy alakítsák meg a szlovák államot. Az új csehszlovák állam, ahogyan remélték, nem hozta meg a várt szocialista igazságot. A csehszlovák május elseiék ezután leginkább a nagyobb darab kenyérért való harcot jellemezték. A mai május elseiék Liptószentmiklóson is ünnepek, és az emberek életbiztonságát Z NÓGRÁD - 1982. április 30., péntek A Csehszlovák Kommunista Párt alapító tagja: Michal Dobrány. jelentik. Az új Lintón új gyárak épültek, víztárolók, értékes villanyerőművek. A nap minden órájában adják a népgazdaságnak és a mi életünknek a vért, az értékes elektromos áramot. Itt Liptón is telve vannak az emberek az előző generáció reményeivel és igyekezetével. Nagyon rövid idő alatt a valamikori elmaradott Szlovákiát, a fejlett és modern or" szagok közé emelték fel. Milan Holéczy Csak rosszabb ne... Ezzel a közkeletű szólással kezdődött szerdán este a televízióban a Havasi Ferenccel folytatott beszélgetés gazdasági életünk időszerű kérdéseiről, mert hiszen nagyon sokak véleményét fejezi ki a megjegyzés: „csak rosszabb ne legyen”. S amint a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára félig komolyan, félig tréfásan, de találóan utalt rá: ebben az immár szólásmondásban éppúgy rejlik elismerés, mint aggódás, hogy tartani tudjuk-e amit elértünk, de a vezetés számára egyben felelősséget is jelent, s mindenki számára a cselekvés feladatát. Ahhoz ugyanis, hogy ne legyen rosszabb a helyzetünk mindenekelőtt tennünk kell, mégpedig az eddiginél többet. Azért volt hasznos és elgondolkodtató ez a tévéinterjú, nert részletesen elénk tárta miért kell többet tennünk, s •og/an. Az tulajdonképpen ma már a gazdasággal kicsit is toglalkozók számára köztudott, hogy 1976-ban az ötödik ötéves tervünk jó gazdaságpolitikai célokat tűzött ki, de időid,' ben a körülmények — főként a külső tényezők hatására - erősen változtak. így azután a dinamikus gazdasági növekedéshez olyan nagyarányú importra szorultunk, amelynek ellentételeként nem állt rendelkezésünkre elegendő exportképes árualap. A hiányt hitelekből kellett fedeznünk, viszont ez az út hosszú ideig nem járható. Ezért volt szükség arra a „pályamódosításra”, amelyre 1978-ban tértünk rá, s amelyet a XII. pártkongresszus is jóváhagyott. Az útkeresés talán kissé sokáig tartott, s tulajdonképpen gyakorlatilag még most sem fejeződött be, de az eredmények érzékelhetően mutatkoznak. A legörvendetesebb, hogy felszámoltuk a tőkésfizetési mérlegben levő hiányt, már a második évben lényegében egyenleggel zárult a külkereskedelmi mérleg. Sikeres az energiatakarékossági mozgalom, a munkaerő-gazdálkodásban is előreléptünk, a korábbinál lényegesen kevesebb munkaórával, tehát termelékenyebb munkával érjük el ugyanazt a nemzeti jövedelmet. A konkrét adatokon túlmenően a tanulságra érdemes figyelni: a magyar gazdaságban, iparban rengeteg a tartalék, csak élni kell tudni vele. Hogyan érinti ez a családokat, vagyis hogyan felel arra az óhajra: csak rosszabb ne?... Világosan és tényszerűen kiderült ez a beszélgetésből, különösen az életszínvonal-politika fejtegetésekor. Megnyugtatóan jelentette ki Havasi Ferenc, hogy az elért színvonalat társadalmi méretekben meg- védjük. Az egy főre eső reálbérben és az egy főre jutó fogyasztásban mérve ez bizonyosság máris. Továbbra is követjük azt a bevált elvet, hogy a pénzhezjutás feltételeit kell igazságosan megszabni, egyes esetekben szigorítani, de a tisztességgel megdolgozott pénzért mindenki megvehesse, amit szeretne, vagyis legyen megfelelő áruválaszték, -kínálat. Túlságosan rózsás képet festett volna a párt Politikai Bizottságának tagja? Korántsem, de mindenesetre reálisat és optimistát, amit az eredményekre alapozott és az utóbbi években határozottan körvonalazódott gazdaságpolitikai koncepcióra. Mondhatnánk úgy is, hogy a körülményekhez alkalmazkodó gazdaságpolitikára, amelyben azonban — igeri hangsúlyozottan — nemcsak a vezetésnek, hanem minden dolgozónak is megvan a feladata, az eddiginél tudatosabb részvállalása. A népgazdaság egyensúlyának megóvása és az életszínvonal megőrzése ugyanis állandó megújulást kíván, s állandó alkalmazkodást a változó viszonyokhoz. Ez egyébként vissza-vis&zatérő fontos motívumként szerepelt a beszélgetésben, kiemelve, hogy az új körülményekhez új megoldásokat kell keresni „fent” is, „lenn” is. Ez minden területre érvényes, a vállalati termékváltásra éppúgy, mint a szabályozó rendszerünkre. Nem mellékesen a bér- és jövedelemszabályozásra, amiben egyébként jövőre megint egy kicsit előbbre szeretnénk lépni. Ám, nagyon nehéz volna csupán központilag javítani ezen. Helyi vezetői, vállalati öntevékenység, bátorság is nagymértékben szükséges hozzá. Mint ahogyan napjaink gazdasági életében mindenütt megnőtt a helyi felelősségvállalás, kezdeményezőkészség je- . lentősége. A megújulás, az újhoz alkalmazkodás, a külgazdasági tényezők rugalmas figyelembevételének időszakában, vagyunk, amihez előbb-utóbb sok mindenfélének kell idomulnia a legfőbb cél, a lakosság jobb ellátása érdekében. Az interjúban is hangot kapott kisvállalkozások, a szolgáltatási igények szervezett kielégítése éppúgy beletartozik ebbe, mint a takarékos, de differenciált beruházáspolitika vagy az intézményrendszerünk továbbfejlesztése. Továbblépésünknék ma már kimutathatók a konkrét garanciái, s ez volt a legbiztatóbb pontja a csaknem egyórás áttekintésnek. Néhány olyan ágazatunk felődött ki az elmúlt években, amely ma nemzetközi összehasonlításban is tiszteletre méltót produkál, s komoly stabilizáló tényezői a magyar iparnak. Biztos támaszunk a szocialista mezőgazdaságunk is. Garanciális tényező az irányítási rendszerünk, amely miközben jogosan apellál az emberek kezdeményezésére, tehetségére, egyben kifejezi az anyagi érdekeltséget is. Erőt jelent a KGST-hez tartozás, s mellette a fejlett tőkés- vagy a harmadik világhoz tartozó országokkal is kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törekszünk. Mindent egybevetve: a magyar szocialista gazdaságnak olyan stabil, biztató pontjai vannak, amelyekre támaszkodva felszámolhatjuk a viszonylagos elmaradásokat A szerda esti tévébeszéigetés erről győzött meg cselekvésre ösztönzően, hogy a „csak rosszabb ne legyen” gondolata puszta óhajból mindinkább akarattá váljék. Lőkös Zoltán Hatásosan segítik alapszervezeteik munkálat (Folytatás az l. oldalról.) és apparátusának tagjai. Több helyen élénkítették az alapszervezeti munkát. Ahol kellett, ösztönözték a kisebb tisztségviselőket: éljenek bátrabban a megnövekedett jog- és hatáskörrel. Számtalan alkalommal cseréitek véleményt a tagsággal, mélyítették a meglevő kapcsolatokat. Sok energiát fordítottak a hathatós érdekvédelemre. Megvizsgálták, esetenként, hogyan éltek az intézmények a bérfejlesztési lehetőségekkel, mekkora teret adtak a differenciálásnak. A demokratizmus erősödésének jele, hogy arra is volt példa: a gazdasági vezetőség véleményét a bizalmitestület neríi fogadta el, helyette új, több variációs tervezetet kért. Hasznos ténykedésért harminckét aktíva kapott elismerést a tegnapi gyűlésen. Dr. Szabó Csabáné, a KPVDSZ központi vezetőségének titkára adta át a díjakat. A Szakszervezeti munkáért kitüntetés arany fokozatát Róth Antalné, a Nemzeti Bank tisztviselője, és Mede Béla KPVDSZ-apparátustag ' kapta. Ugyanennek a kitüntetésnek ezüst fokozatát öze Istvánná MESZÖV-munkatárs és Pál Sándorné, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat dolgozója vehette át. Húsz aktívát oklevéllel, nyolcat emlékpU- kettel jutalmaztak eredményeikért.
