Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)

1982-04-30 / 100. szám

Akadémiai közgyűlés május 6—7-én Május 6—7-én tartja idei, sorrendben 142. közgyűlését a Magyar Tudományos Akadé­mia — jelentette be az Aka­démia székházában csütörtö­kön tartott sajtótájékoztatón Köpeczi Béla, az MTA főtit­kárhelyettese. Az előzetes program sze­rint a közgyűlésen — amelyre az MTA várbeli korgresszusi termében kerül sor — Szent- ógothai János elnöki megnyi­tója után átadják a kiemelke­dő tudományos munkásságot elismerő akadémiai aranyér­met, valamint az akadémiai díjakat. A közgyűlésen évről évre a ta­nácskozás homlokterébe állí­tanak egy-egy olyan nagy je­lentőségű tárgykört, amely az ország közvéleményét is fog­lalkoztatja, illetőleg az Aka­démia tudományos vizsgáló­dásai körében kiemelt kérdés­komplexum. Ezúttal negyed- százados gazdasági fejlődésünk eredményei a világgazdasági korszakváltás mérlegén cím­mel tart vitaindító előadást Bognár József akadémikus. A közgyűlés zárt ülésén hangzik majd el az Akadémia elnökének beszámolója az MTA testületi munkájáról, to­vábbá a főtitkár jelentése az akadémiai kutatóintézetek 1976—1980. közötti sokirányú tevékenységéről. Ez utóbbi téma kapcsán Köpeczi Béla megemlítette, hogy megnöve­kedett az Akadémia szerepe, Jelentősége az országos lépté­kű feladatok kimunkálásában és megoldásában. Ilyen rész­vételt jelentettek az utóbbi Időszakban a közoktatás és a felsőoktatás korszerűsítése ér­dekében végzett helyzetelem- ■ző vizsgálatok, a lakásgazdál­kodáshoz kapcsolódó vélemé­nyezés, a hazai élelmiszeripar fejlesztésének segítése, az édesvíztartalékok feltárásával, egyáltalán a vízgazdálkodás ja­vításával kapcsolatos lépések, továbbá az öregedés kérdései­vel, az idős népesség helyze­tével való foglalkozás. Mivel" a közgyűlés egyészének alap­vető célja, hogy elsősorban a tudományos életet meghatáro­zó befolyásoló tartalmi kérdé­sekről essék szó leginkább, énnek szellemében rendezik meg a közgyűlést megelőző napokban — május 3-tól — az Akadémia székházában a tu­dományos osztályüléseket is. Ezek sorát a nyelv- é.s iro­dalomtudományok osztályának Kodály Zoltán születése 100. évfordulójára emlékező tudo­mányos ülése nyitja meg. További osztálytanácskozá­sok témáját jelenti például a hazai termőföld hasznosítása, a daganatos betegségek keze­lése. illetve megelőzése. Várhatóan újonnan megvá­lasztott tudós szaktekintélyek­kel bővítik a közgvűlés alkal­mából a Magyar Tudományos Akadémia tagjainak számát, amely jelenleg 198. Kádár János NSZK-ban tett látogatásának visszhangja MM mm | mm mm mm f J Különös szükség van a párbeszédre Az enyhülés érdekében tel­jesített hasznos misszió vök Kádár János kétnapos NSZK beli látogatása — ezzel mondattal foglalható össze csütörtöki nagy nyugatném lapok értékelése. A kormányhoz közel álló. bonni General-Anzeiger 'Vas­tag betűs főcímben emelte ki: „Kádár több enyhülést és jobb kereskedelmet kíván”. A lap idézi Schmidt kancellárnak azokat a kijelentéseit, ame­lyek az intenzív munkaláto­gatás barátságos légkörét és a magyar népgazdaság ered­ményeit méltatták. Mindkét fél az enyhülés érdekében ki­fejtett újabb fáradozásként értékelte a találkozót, amely­re a korábbiaknál nehezebb nemzetközi helyzetben került sor — írja a General-Anzei­ger. „Kádár szerint különös szükség van a párbeszédre” — ezt a főcímet választotta tudósításának a Frankfurter Rundschau, kiemelve, hogy az MSZMP KB első titkára sze­rint a párbeszéd és a tárgya­lások pozitívan befolyásolhat­ják a kelet—nyugati együtt­működést. A lap — emlékez­tetve a nemzetközi helyzet legfontosabb, vitatott témái­ról folytatott eszmecserére — megállapítja: a magyar veze­tés aggódik a feszültebbé vált politikai légkör miatt, s meg akarja akadályozni, hogy en­nek hatása a gazdasági együttműködésre is átterjed­jen. A Frankfurter Allgemeine Zeitung „Kádár az együtt­működésért száll síkra” cí­mű cikkében — egyebek kö­zött — azt írja: a két poli­tikus „kifejezésre juttatta azt a közös akaratát, hogy a nö­vekvő nemzetközi feszültség ellenére ápolni kell a két or­szág közötti párbeszédet és tovább kell fejleszteni az együttműködést a gazdasági élet területén. Természetesen a tárgyalásokon — eme azo­nos álláspont mellett — mély véleménykülönbségek jelent­keztek a kelet és a nyugat közötti feszültség okainak megnevezésénél és értékelé­sénél”. Míg a nyugatnémet kormányfő a MATO politiká­ját képviselte, addig a ma­gyar párt vezetője — Leo- nyid Brezsnyevre hivatkozva — saját szövetségi rendszeré­nek felfogását juttatta kifeje­zésre A Frankfurter Allge­meine Zeitung szerint itt nem sikerült közeledést elérni, a genfi tárgyalások és a mad­ridi konferencia folytatásáról és sikeres befejezéséről azon­ban már azonos nézeteket vallott a két fél. Ezért mind Helmut Schmidt, mind Ká­dár János hasznosnak minő­sítette a bonni tárgyalásokat. „A kelet—nyugati párbe­széd folytatása.” „Kádár János és Helmuth Schmidt állást foglalt a ke­let—nyugati párbeszéd fenn­tartása mellett” — ilyen és hasonló címekkel számoltak be a szerdai varsói központi lapok a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának bonni tárgyalásairól. A sajtóértekez­letről szólva a Trybuna Ludu tudósítója idézte Kádár Já­nosnak azt a kijelentését, hogy a bonni tárgyalások je­lentőségüket tekintve túlmu­tatnak a jól fejlődő magyar— nyugatnémet kapcsolatok ke­retein, és konstruktív ténye­zőt képeznek a jelenlegi bo­nyolult nemzetközi helyzet­ben. Több lengyel lap ismer­tette a látogatással kapcsola­tos első nyugatnémet kom­mentárokat, idézve belőlük azokat a részeket, amelyek a bonni találkozó nemzetközi jelentőségét méltatják, s ame­lyek szerint a Schmidt kan­cellárral folytatott tárgyalá­sok rangos eseményt jelente­nek a kelet—nyugati párbe­széd folytatásában és élénkí­tésében. A bonni látogatás esemé­nyeiről rendszeresen beszá­molt híradásaiban a lengyel rádió és a televízió is. (MTI) Pártkongresszus Laoszban Csütörtökön újabb felszóla­lásokkal folytatódott a Laoszi Népi Forradalmi Párt III. kongresszusa Vientianéban. A soknemzetiségű ország legkülönbözőbb tartományait képviselő küldöttek egyetérté­süket fejezték ki a politikai beszámolóban foglaltaikkal, beszéltek gondjaikról, a' tár­sadalmi-gazdasági előrelépés feltételeiről, a párt irányvo­nalának gyakorlati megvaló­sításáról. Phongsaly északi határmen­ti megye küldötte a kínai terjeszkedők irányította akna­munkával kapcsolatban el­mondotta, hogy leleplezik azo­kat a lélektani hadviselési módszereket, amelyekkel Pe­king, a nemzetiségek közötti ellentétek szítására törekszik, szembe akarja fordítani őket a laoszi kormánnyal, a test­véri Vietnammal, a Szovjet­unióval, a szocialista közös­séggel. Valamennyi felszólaló fog­lalkozott a gazdaságépítés időszerű feladataival'. Péntek délelőtt a kongresz- szus zárt ülésén választják meg az új központi bizottsá­got. délután tartják a záró­ülést. FALKLAND-VÁLSÁO Ha jár le a brit ultimátum Nagy-Britannia két napot adott Argentínának arra, hogy tengeri és légi haderejét ki- jícnja, a Falkland- (Malvin-) szigetekről, illetve a szigetek 2Ö0 mérföld sugarú körzeté­ből. Az ultimátum londoni idő szerint pénteken délben jár le. Attól a perctől életbe lép a blokád. A brit fővárosban köteles­ségszerűen hangsúlyozzák, hogy a szerdán meghirdetett „teljes blokád” nem jelenti a diplomáciai erőfeszítések vé­gét. Annál is kevésbé, mivel ezúttal egy „eredeti” ameri­kai terv van az asztalon, amelyet egyik félnek sincs módjában eleve visszautasíta­nia. Londonban általános meg­győződés tárgya, hogy az amerikai „béketerv” Nagy- Britanrdának kedvez, annyi­ban, legalábbis, hogy nem rendelkezik a Falkland- (Mal­vin-) szigetek fölötti szuvere­nitás átadásáról, amihez Ar­gentína ragaszkodni látszik. Ilyenformán az Egyesült Álla­mok „pártatlanságát” a brit fővárosban egyre kevesebb ellenséges érzelem kíséri. A brit munkáspárt, szer­dán két határozatban is ma­gáévá tette Miachel Foot párt­vezérnek azt az állásfoglalá­sát, hogy Margaret Thather kormánya „illő választ” tar­tozik adni az ENSZ főtitkárá­nak békefelhívására. A mun­káspárt azt szeretné, ha a kormány minden további ka­tonai lépést félretenne egye­lőre és az ENSZ „legfelsőbb tekintélyére” bízná magát. Ezt arínái is inkább megtehetné, mert minden lépését a biz­tonsági tanács 502. számú ha­tározatával indokolja. A munkáspárt vezető szer­vei ugyanakkor elvetették a baloldali szárnynak azt az in­dítványát, hogy a párt köve­telje a flotta visszafordítását a Flakland- (Malvin-) szige­tektől. (MTI) Májusi visszaemlékezés Május elseje Liptószentmiklc- son. Az a 64 évvel ezelőtti má­jus elseje volt a szlovák dol­gozó nép legjelentősebb meg­mozdulása. A liptószentmikló- si munkások nemcsak az első világháború előtti követelése­ik mellett álltak ki: harcolni a békéért, a nyolcórás mun­kaidőért, a szavazási jogért, hanem azok mellett is, ame­lyek a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalomban gyöke­reztek: az igazságos békéért, a nemzetek önrendelkezési jo­gáért, a csehszlovák állam megalakulásáért és az egyéni tulajdonban levő nagyüzemek kisajátításáért. Három évvel később Michal Dobrány volt annak a törté­nelmi kongresszusnak a tagja, amely a Szlovák Szocialista Demokrata Párt- és Kárpát­alja kongresszusa volt Ily- bochnyán. Akkor 1918-ban még csak 17 éves volt. Dob- rányi elvtárs, áki tavaly a Csehszlovák Kommunista Párt XVI. kongresszusán Prágában a jegöregebb küldött volt, a liptószentmiklósi május else­jékre így emlékezik: — Nagyon sok volt a rossz­ból, nagy éhség volt Sokat kellett dolgozni és nem volt miből, és mit vásárolni. A szentmiklósi tímárok, fiatalok és idősek, akik készítették a kai onacSizmákra a bőrt, nyer­get és lószerszámot a lovakra —, amelyek hordták a lő­szert — elkezdtek egyre job­ban lázongani. Kilenc nappal május elseje előtt az emléke­zetes 1918-as évben az ösz- szes bőrüzemben leállították a munkát. Már ennek előtte is követelésekkel elértek na­gyobb mennyiségű fejadagot babból és kukoricalisztből. Ez egyszer azért sztrájkoltak, mert a budapesti kormány be­tiltotta a Népszava újságot, mert információkat közölt a Nagy Októberi Szocialista For­radalomról, s hogy lapjain egyértelműen kijelentették: be kell fejezni a romboló impe­rialista háborút. Liptószentmiklósra a forra­dalmi gondolatokat a kőmű­vesek, ácsok, csiszolók hozták Magyarország legnagyobb köz­pontjából Budapestről. Forra­dalmi légkörben készültek az 1918-as emlékezetes május elsejére is, ahogyan ezt felidé­zi Michal Dobrány visszaemlé­kezéseiben. — Május elseje szép és na­pos volt. A vörös zászló alatt meneteltek a dolgozók, élü­kön az ifjúsággal a liptói ut­cákon. A zenészek a menet­ben hegedűn és klarinéton játszod ak. A felvonulók a kö­vetkező jelszavakat állították össze: „El Vilhernet”, „Levál­tani gróf Tiszát”, „Véget vet­ni a háborúnak”, „Le a kapi­talizmussal” és hasonló jelsza­vakat. A felvonulás befejez­te után a gyülekezés a Fekete Sas-udvarban volt. Kettőezer munkás fejezte ki egyetérté­sét a szónokok beszédével. Hi­ába próbálkoztak a csendőrök és katonák az összejövetelt szétverni, hiába fenyegetőzött a szolgabíróhelyettes, Joób az elbocsátásokkal, a gyülekezés, a terv szerint fejeződött be. Liptószentmiklóson 1918. má­jus elsején a szlovák munká­sok és az összegyűlt nép elő­ször nyíltan csatlakozott ah­hoz a gondolathoz, hogy ala­kítsák meg a szlovák államot. Az új csehszlovák állam, aho­gyan remélték, nem hozta meg a várt szocialista igazságot. A csehszlovák május elseiék ez­után leginkább a nagyobb da­rab kenyérért való harcot jel­lemezték. A mai május elseiék Liptó­szentmiklóson is ünnepek, és az emberek életbiztonságát Z NÓGRÁD - 1982. április 30., péntek A Csehszlovák Kommunista Párt alapító tagja: Michal Dob­rány. jelentik. Az új Lintón új gyá­rak épültek, víztárolók, érté­kes villanyerőművek. A nap minden órájában adják a népgazdaságnak és a mi éle­tünknek a vért, az értékes elektromos áramot. Itt Liptón is telve vannak az emberek az előző generá­ció reményeivel és igyekezeté­vel. Nagyon rövid idő alatt a valamikori elmaradott Szlo­vákiát, a fejlett és modern or" szagok közé emelték fel. Milan Holéczy Csak rosszabb ne... Ezzel a közkeletű szólással kezdődött szerdán este a te­levízióban a Havasi Ferenccel folytatott beszélgetés gazda­sági életünk időszerű kérdéseiről, mert hiszen nagyon sokak véleményét fejezi ki a megjegyzés: „csak rosszabb ne le­gyen”. S amint a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára félig komolyan, félig tréfásan, de találóan utalt rá: ebben az immár szólásmondásban éppúgy rejlik elismerés, mint aggódás, hogy tartani tudjuk-e amit elér­tünk, de a vezetés számára egyben felelősséget is jelent, s mindenki számára a cselekvés feladatát. Ahhoz ugyanis, hogy ne legyen rosszabb a helyzetünk mindenekelőtt tennünk kell, mégpedig az eddiginél többet. Azért volt hasznos és elgondolkodtató ez a tévéinterjú, nert részletesen elénk tárta miért kell többet tennünk, s •og/an. Az tulajdonképpen ma már a gazdasággal kicsit is toglalkozók számára köztudott, hogy 1976-ban az ötödik öt­éves tervünk jó gazdaságpolitikai célokat tűzött ki, de idő­id,' ben a körülmények — főként a külső tényezők hatására - erősen változtak. így azután a dinamikus gazdasági nö­vekedéshez olyan nagyarányú importra szorultunk, amely­nek ellentételeként nem állt rendelkezésünkre elegendő ex­portképes árualap. A hiányt hitelekből kellett fedeznünk, viszont ez az út hosszú ideig nem járható. Ezért volt szük­ség arra a „pályamódosításra”, amelyre 1978-ban tértünk rá, s amelyet a XII. pártkongresszus is jóváhagyott. Az út­keresés talán kissé sokáig tartott, s tulajdonképpen gyakor­latilag még most sem fejeződött be, de az eredmények ér­zékelhetően mutatkoznak. A legörvendetesebb, hogy felszá­moltuk a tőkésfizetési mérlegben levő hiányt, már a má­sodik évben lényegében egyenleggel zárult a külkereskedel­mi mérleg. Sikeres az energiatakarékossági mozgalom, a munkaerő-gazdálkodásban is előreléptünk, a korábbinál lé­nyegesen kevesebb munkaórával, tehát termelékenyebb munkával érjük el ugyanazt a nemzeti jövedelmet. A konk­rét adatokon túlmenően a tanulságra érdemes figyelni: a magyar gazdaságban, iparban rengeteg a tartalék, csak élni kell tudni vele. Hogyan érinti ez a családokat, vagyis hogyan felel arra az óhajra: csak rosszabb ne?... Világosan és tényszerűen ki­derült ez a beszélgetésből, különösen az életszínvonal-poli­tika fejtegetésekor. Megnyugtatóan jelentette ki Havasi Fe­renc, hogy az elért színvonalat társadalmi méretekben meg- védjük. Az egy főre eső reálbérben és az egy főre jutó fogyasztásban mérve ez bizonyosság máris. Továbbra is kö­vetjük azt a bevált elvet, hogy a pénzhezjutás feltételeit kell igazságosan megszabni, egyes esetekben szigorítani, de a tisztességgel megdolgozott pénzért mindenki megvehesse, amit szeretne, vagyis legyen megfelelő áruválaszték, -kíná­lat. Túlságosan rózsás képet festett volna a párt Politikai Bizottságának tagja? Korántsem, de mindenesetre reálisat és optimistát, amit az eredményekre alapozott és az utóbbi években határozottan körvonalazódott gazdaságpolitikai kon­cepcióra. Mondhatnánk úgy is, hogy a körülményekhez al­kalmazkodó gazdaságpolitikára, amelyben azonban — igeri hangsúlyozottan — nemcsak a vezetésnek, hanem minden dolgozónak is megvan a feladata, az eddiginél tudatosabb részvállalása. A népgazdaság egyensúlyának megóvása és az életszínvonal megőrzése ugyanis állandó megújulást kí­ván, s állandó alkalmazkodást a változó viszonyokhoz. Ez egyébként vissza-vis&zatérő fontos motívumként szerepelt a beszélgetésben, kiemelve, hogy az új körülményekhez új megoldásokat kell keresni „fent” is, „lenn” is. Ez minden területre érvényes, a vállalati termékváltásra éppúgy, mint a szabályozó rendszerünkre. Nem mellékesen a bér- és jö­vedelemszabályozásra, amiben egyébként jövőre megint egy kicsit előbbre szeretnénk lépni. Ám, nagyon nehéz volna csupán központilag javítani ezen. Helyi vezetői, vállalati öntevékenység, bátorság is nagymértékben szükséges hoz­zá. Mint ahogyan napjaink gazdasági életében mindenütt megnőtt a helyi felelősségvállalás, kezdeményezőkészség je- . lentősége. A megújulás, az újhoz alkalmazkodás, a külgazdasági té­nyezők rugalmas figyelembevételének időszakában, vagyunk, amihez előbb-utóbb sok mindenfélének kell idomulnia a legfőbb cél, a lakosság jobb ellátása érdekében. Az inter­júban is hangot kapott kisvállalkozások, a szolgáltatási igé­nyek szervezett kielégítése éppúgy beletartozik ebbe, mint a takarékos, de differenciált beruházáspolitika vagy az in­tézményrendszerünk továbbfejlesztése. Továbblépésünknék ma már kimutathatók a konkrét garanciái, s ez volt a leg­biztatóbb pontja a csaknem egyórás áttekintésnek. Néhány olyan ágazatunk felődött ki az elmúlt években, amely ma nemzetközi összehasonlításban is tiszteletre méltót produkál, s komoly stabilizáló tényezői a magyar iparnak. Biztos tá­maszunk a szocialista mezőgazdaságunk is. Garanciális té­nyező az irányítási rendszerünk, amely miközben jogosan apellál az emberek kezdeményezésére, tehetségére, egyben ki­fejezi az anyagi érdekeltséget is. Erőt jelent a KGST-hez tar­tozás, s mellette a fejlett tőkés- vagy a harmadik világhoz tartozó országokkal is kölcsönösen előnyös kapcsolatokra tö­rekszünk. Mindent egybevetve: a magyar szocialista gazda­ságnak olyan stabil, biztató pontjai vannak, amelyekre tá­maszkodva felszámolhatjuk a viszonylagos elmaradásokat A szerda esti tévébeszéigetés erről győzött meg cselek­vésre ösztönzően, hogy a „csak rosszabb ne legyen” gondo­lata puszta óhajból mindinkább akarattá váljék. Lőkös Zoltán Hatásosan segítik alapszervezeteik munkálat (Folytatás az l. oldalról.) és apparátusának tagjai. Több helyen élénkítették az alap­szervezeti munkát. Ahol kel­lett, ösztönözték a kisebb tisztségviselőket: éljenek bát­rabban a megnövekedett jog- és hatáskörrel. Számtalan al­kalommal cseréitek véleményt a tagsággal, mélyítették a meglevő kapcsolatokat. Sok energiát fordítottak a hathatós érdekvédelemre. Megvizsgálták, esetenként, ho­gyan éltek az intézmények a bérfejlesztési lehetőségekkel, mekkora teret adtak a diffe­renciálásnak. A demokratiz­mus erősödésének jele, hogy arra is volt példa: a gazda­sági vezetőség véleményét a bizalmitestület neríi fogadta el, helyette új, több variáci­ós tervezetet kért. Hasznos ténykedésért har­minckét aktíva kapott elis­merést a tegnapi gyűlésen. Dr. Szabó Csabáné, a KPVDSZ központi vezetőségé­nek titkára adta át a díjakat. A Szakszervezeti munkáért kitüntetés arany fokozatát Róth Antalné, a Nemzeti Bank tisztviselője, és Mede Béla KPVDSZ-apparátustag ' kapta. Ugyanennek a kitüntetésnek ezüst fokozatát öze Istvánná MESZÖV-munkatárs és Pál Sándorné, az élelmiszer-kis­kereskedelmi vállalat dolgo­zója vehette át. Húsz aktívát oklevéllel, nyolcat emlékpU- kettel jutalmaztak eredmé­nyeikért.

Next

/
Thumbnails
Contents