Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)
1982-04-29 / 99. szám
Kiválóak dicsérete Honi/ országszerte egész kollektívákat ”^37 részesítenek ezekben a napokban elismerésben, hogy a megtisztelő kiváló címet és más rangos kitüntetéseket a legjobban prosperáló vállalatok minden megyében — Nógrádban is — ismét elnyerik; úgyszólván megszokottnak mondható, nincs benne semmi különös. Valóban nincs? Valóban csak egy időről időre megismétli" dő rítusnak volnánk tanúi? Gondolkozzunk el ezen egy percig. Látszat ra — éppen napjainkban — mintha egy reménytelenül időszerűtlen témát feszegetnénk:, megromlott és ma sem javuló külgazdasági feltételek közepette, felismert saját fogyatékosságaink megszüntetésén fáradozva, amikor vívmányaink megőrzése érdekében az egyéni alkotókészség fokozottabb kibontakozása sem nélkülözhető..., vajon milyen szerepe lehet a kollektív elismerésnek? Köny- nyebb erre a kérdésre válaszolni, ha nem csak a kiváló vállalatokra gondolunk, hanem azokra is, amelyek nem azok. Azokra, amelyekben becsületesen dolgoznak ugyan, sőt, sokan vannak olyanok, akik egyénenként példamutató szorgalommal, s képességeik javát latba vetve teszik a maguk dolgát, de valamilyen okból — a nem megfelelő munka- szervezés, a túlzottan óvatos, diktátumhoz szokott vezetés, a szükséges termékváltástól való ódzkodás következtében, vagy éppen a sok baleset miatt — már hosszú évek óta nem kapnak semmilyen kollektív kitüntetést... Ezeknél a vállalatoknál az elismerés elmaradé«a ösztönözhet a munka jobb megszervezésére, piackutatásra épülő termelésre, felelős döntési szintek pontosabb meghatározására, a munkafegyelem megszilárdítására, a legjobb dolgozók fokozottabb anyagi megbecsülésére és így tovább... Mert ellenkező esetben az elismerés elmaradása esetleg arra ösztönözheti a legjobbakat, hogy olyan helyet keressenek, ahol a jó munkáért „szép muzsika jár”. Éppen napjainkban — amikor a munkaerővándorlás hasznos volta is mind nyilvánvalóbb — különös jelentősége lehet annak, hogy egy-egy gyár, vállalat, intézmény tevékenységét, mint csapatmunkát méltányolják kitüntetéssel, amire minden bizonnyal azok a legbüszkébbek, akiknek személyes részük van a sikerben, ök azok, akiket — közkele- ű kifejezéssel élve — „húzó embereknek” nevezünk, akik „nem teszik le a lantot”, Imikor vége a munkaidőnek, nem sietnek az öltözőbe, hanem átadják a váltótársnak a gépet; tőlük nem „ellesni” kell a szaktudást, csak elfogadni a segítségüket; nekik szavuk van a munkatársak körében és a munkahelyi demokrácia fórumain; a számukra — legyenek akár beosztottak, akár vezetők — nem akkor kezdődik a nap, amikor kilépnek a gyárkapun, mert a munkahelyi gondokat akarva-akaratlanul „hazaviszik”, hiszen a fejüket nem hagyhatják odabent Mert tudnunk kell, hogy a munkahelyi gondoktól a legkiválóbb kollektívák sem mentesek, hogy ott sem húzza mindenki azonos elánnal a közös szekeret, s a „húzó emberek” feltehetően többségben sincsenek, de utat kaptak — vagy éppen utat törtek maguknak —, hogy „húzhassanak”. Minden vállalatnál, intézménynél, szövetkezetben, minden munkaszervezetben — a kívülálló számára többnyire észrevétlenül — küzdelem folyik. Köznapi küzdelem ez, amit a tunyaság, a megszokotthoz való ragaszkodás, a látszatbuzgalom, a pozícióféltés, a ködösítés ellen vívnak mindazok, akik saját érdeküknek tudják a közérdeket, akiket a politika csak támogathat, de ez tökéletes védelmet számukra nem biztosíthat, a nehezét — a sebesülés és az esetleges csatavesztés kockázatát is — nekik, maguknak kell vál- lalniok. C_„ munkaszervezet eredmétyyegy nyelnek társadalmi elismerése, a legkiválóbb kollektívák kitüntetése egyfajta köznapi, de példaadó győzelmet jelent, közös győzelmet, ám egyben azoknak a „húzó”, a szocializmus építéséért eredményesen cselekvő beosztottaknak és vezetőknek a sikerét is, akik okosan küzdenek és nem fáradtak el. A. G. Anyagmozgatás - szállítószalaggal ’A gyáriparban, építőipar- kan, bányászatban, mezőgazdaságban egyre nagyobb problémát okoz a különböző anyagok mozgatása, ömlesztett és darabáru mozgatására kiválóan bevált, hatékony eszköz a szállítószalag, amely jól használható tömeggyártó üzemekben a szerelés végzésére is. A szállítandó anyag minőségének megfelelő a szállítórendszer anyaga és szerkezete; nyaga lehet textilheveder, gumiheveder textilbetéttel, acélheveder vagy sodronyheveder. Az utóbbiakat főleg meleg anyagok szállítva hűtésekor használják. A textilbetét a heveder teherhordó anyaga, amelyet gyakran még műszállal vagy acélhuzallal is •rősítenek. A heveder gumi fedőrétegét néha bordásra vulkanizálják, így a szállított anyag nagyobb emelkedési szög esetén sem csúszik visz- sza. Szabályos szögletes anyagok, például csomagok szállítására és gyári szerelőszalagként sík hevedert használnak, ömlesztett anyagokhoz szinte kivétel nélkül vályúsított hevedert alkalmaznak, mert így sokkal nagyobb a rárakható anyagmennyiség, mint a sík szalag esetében. A szállítószalag lényegében olyan folyamatos működésű szállítógép, amely az anyagot két forgódob között kifeszített végtelenített hajlékony hevederrel szállítja. Az egyik forgódob a hajtódob, amely mozgatja a rajta átforduló hevedert, a másik a feszítő- dob, amellyel beállítható á kellő feszültség. A szállítószalag lehet vízszintes vagy 20 fokig ferdén emelkedő. Olykor vízszintes és ferde szakaszok váltogatják egymást, ekkor a heveder töréspontjain terelődobok vannak. A szállítószalagon az anyagot a szállítás irányában mozgó felső szalagág szállítja, ezért azt sűrűn elhelyezett görgőkkel támasztják alá. A szállítószalag szállítóképessége a heveder szélességétől és sebességétől függ. Az üzemen belüli szállítószalag hossza 10 métertől néhány száz méterig terjedhet és áthelyezhetek vagy helyhezkö- töttek. Az üzemek közötti szállítószalag hossza több kilométer is lehet. Az anyag feladása történhet kézi lapátolással vagy valameilyen rakodógéppel, esetleg másik szállítószalagról vagy bunkerből adagolószerkezettel. Képünkön a bányából felérkező szén szállítószalagon folytatja útját. Noválci „nóvumok" Pél tucat újítást nyújtottak be idén eddig elbírálásra a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységének ötletemberei. A jobbító javaslatokból idáig négyet fogadtak el az illetékesek, a másik kettő alkalmazási lehetőségéről vita folyik. Az elfogadott ötletekért mintegy hatezer forint eszmei díjat vehettek át az újítók. A kezdeményezések közül egy érdemel külön is említést; automata részegység beiktatásával egy dolgozó -munkáját helyettesítették. Az ilyenfajta ésszerűsítés kiváltképp hasznos a nováki üzemnek. A túlnyomórészt egyedi gyártásban viszonylag kevés lehetőség kínálkozik nagy horderejű újításokra, így résen kell lenniük az ötletembereknek, hogy a ritkán adódó „ziccereket” kihasználják. Több iparos Mintegy félezer fővel, arányt tekintve húsz-huszonöt százalékkal kívánja bővíteni a szolgáltatással foglalkozó kisiparosok létszámát a megyénkbeli KlOSZ-szerve- zet ebben a középtávú tervidőszakban. Ezeket a mutatókat egyelőre irányszámnak tekintik, tehát nyitva hagyják a menet közben való változtatás lehetőségét. Elképzelésük szerint a legnagyobb mértékben a főfoglalkozású iparosok számát növelik; kétszáznegyvennel. A munkaviszony mellett kisiparos-szolgáltatást nyújtók körét kétszáztíz fővel kívánják gyarapítani. A maszektevékenységbe bevonandó nyugdíjasok száma — az előirányzat szerint — hatvan. A főfoglalkozású iparosok számának gyarapításában főként a szocialista szektorból való átcsoportosításra, illetőleg az alkalmazottak iparváltására számítanak az illetékesek. Energiamegtakarítás Balassagyarmaton Több körülmény együttes hatására a tervezettnél kevesebb energia fölhasználásával oldotta meg első negyedéves feladatait idén a Balassagyarmati Fémipari Vállalat. Az egység nagy figyelmet fordít az energiával való ésszerű gazdálkodásra, több kisebb-nagyobb beruházás is szerepel az előzetes elképzelések között. A legjelentékenyebb tervük: kerá- miarekuperátoros olajégőket kívánnak alkalmazni az öntödei olvasztókemencék füst- gázveszteségeinek csökkentésére. Előzetes számításaik szerint ez az egy módosítás évi hatvan tonna tüzelőolaj megtakarítását eredményezné. Az útkeresés legyében Megújulni, de hogyan? Ahogy az ELZETT szécsényi gyáregységében látják Ha az ember nem kíván a számok mögé tekinteni, akkor az első pillanatban olyan benyomása alakulhat ki, hogy itt bizony különösebb gondok nélkül haladnak a fejlődés útján. Legalábbis ezt tanúsítják a beszédes számok. 1981-ben 188 millió forint értékű termelési értékből 96 milliót képviselt a dollárelszámolású export. A nyereség pedig meghaladta a 25 milliót. Ezzel a teljesítménnyel az ELZETT Művek gyáregységei között jó helyre kerültek a szécsényiek. Ami ezután jön, az bizony elgondolkodtató; az előbbi tiszteletre méltó eredményt csupán 1,2 millió forint gépi fejlesztési alap felhasználásával érték el. Valaki azt mondhatná : bizonyára azért, mert nem volt többre szükség. Vagy? Rendkívül nehéz Róka Miklós, az ELZETT szécsényi gyáregységének vezetője sikereik eredőjét a belső lehetőségek okos felhasználásában a költség-előirányzatok csökkenésében látja. Mivel az előbb említett lehetőségek az idén szűk térre szorultak vissza, a közgazdasági szabályozók pedig a jelenleginél is feszesebb és főleg nyereségesebb gazdálkodást követelnek — feladataikat fejlesztés nélkül rendkívül nehezen tudják megoldani. A piac viszont rugalmasságot, gyorsaságot és a gyártmányszerkezet korszerűsítését követeli meg. Ez irányú tevékenységüket viszont gátolja az igen elavult műszaki, technikai színvonal. De ismét beszéljenek a tények. A gyáregység állóeszköz-állománya 69 millió forint. Ebből 49 milliót képvisel az épület, 20 milliót pedig a géppark. Ez utóbbi ötven százaléka mind erkölcsileg, mind pedig a valóságban egyenlő a nullával. Aki egy kicsit is járatos a gazdálkodási fejlesztési kérdésekben, joggal kérdi: — Ilyen műszaki, technikai feltételek mellett vajon miként tudják tartani a már eddig elért szintet? A kérdés jogos, mert az új gépek vásárlására, illetve a régiek kicserélésére az idén 560 erer forintot kaptak. Ugyanakkor minden tekintetben többet kell produkálniuk, mint az elmúlt esztendőben. — A legminimálisabb igényünk, amiből a legszükségesebb gépeket megvásárolhatnánk, több millió forint. Sajnos az ez ügyben folytatott ismételt tárgyalások sem vezettek eredményre — vélekedik a gyáregység vezetője. Elsősorban nem a termékek alkatrészeit gyártó, hanem az azokhoz szükséges szerszámokat elkészítő megmunkáló gépekről van szó. Az aggály indokolt, mivel évenként háromezer szerszám javítására volna szükség, hogy ne legyen fennakadás a termelés folyamatosságában. Emellett azonban gondok vannak egyes alkatrészgyártó gépek tekintetében is. Gyártmányfejlesztés két megközelítésben Ilyen körülmények között, illetve kényszerítő tények közepette sem mondanak le a gyártmányfejlesztésről, mint a jövő biztosításának egyik fontos feltételéről. Ezen feladatukat kétféle módon közelítik meg. Az egyik, amikor új gyártmányokat fejlesztenek ki. Ide sorolják a rövidesen sorozatra kerülő hárompontos zárakat, amit a belföldi piac is igen jól fogadott. Az új termék előnyei a következők: kivitelük egyszerű, könnyen kezelhetők, s ami fontos szempont, importot pótolnak vele A másik, az igen gazdag termékcsaládoknál az egyes főbb alkatrészek tipizálásának megvalósítása. Ez azt jelenti, hogy olyan alkatrészeket gyártanak majd, amelyeket a legtöbb, illetve mindegyik termékükbe kisebb vagy nagyobb mértékben alkalmazni tudnak. A tipizálás révén a termékek minősége nem romlik, funkciója megfelel az eddigi követelményeknek, ugyanakkor esztétikusak. Ezt figyelembe véve a kereskedelem képviselői is hozzájárultak az . előnyös változtatáshoz. Amennyiben a tipizálással kapcsolatos elképzelések megvalósulnak, akkor jelentősen nő a munka termelékenysége, javul a hatékonyság, kedvezőbb irányba fordul a készletgazdálkodás, rugalmasabbá és gyorsabbá válik a piaci igényekhez való igazodás, a kívánságok teljesítése. A jövő útja: az önállóság A szécsényi gyáregység tevékenységét nemrég tárgyalta a párt balassagyarmati járási végrehajtó bizottsága. Ezen részt vett Kovács Ferenc, az ELZETT Művek gazdasági igazgatója és Hegedűs Béla, az ELZETT Zár- és Lakatgyár igazgatója. Az elhangzott vélemények, kritikai megjegyzések, javaslatok, észrevételek elhangzása után a végrehajtó bizottság a vállalat jelenlévő vezetői egyetértésével a szécsényi gyáregység önállóvá válása mellett foglalt állást. Erre akkor kerül sor, amikor a művek, a gyár, illetve a gyáregység vezetői közösen megteremtik a személyi és a technikai feltételeket. A végrehajtó bizottság az önállósodási folyamattal kapcsolatos feltételek végrehajtásának meggyorsítását is kimondta. Ennek szellemében foglalkozik a gyáregység gondjaival, jövőjének biztosításával. E munkája során arra kíván választ kapni, meggyőződni, hogy a művek mennyiben alkalmas a végrehajtó bizottság állás- foglalására, avagy a gyáregység képes-e az önállóvá válás konkrét, szerteágazó feladataival megbirkózni, feltételeit 'megteremteni. (venesz) Ötletrohammal bevehető várak Négy-öt magyar összehajol — Volt, ahol még nem is hallottak róla, másutt meg összetévesztették az ötletnappal... — Pedig bizonyos helyzetekben, például alternatívák kidolgozásakor igen hatásos és viszonylag könnyen alkalmazható módszer. Van játékos jellege is, ezért az emberek többnyire nem idegenkedtek tőle. Sziporkázó agytröszt A megoldási változatok keresésének alkotó módszerei között — NCM, Delphi, Pólya néven nevezett eljárások mellett — említődik az ötletroham, angol szóval brainstorming a szakirodalomban. „Tulajdonképpen szakemberekből összehívott konferencia” — írja róla a szakkönyv. Azaz: meghatározott célból egy-egy alkalomra összeálló „agytröszt”, amely 15—50 perces pergő szóváltásban kiokoskodja a továbblépés lehetséges irányait, s a kérdésben dönt, vagy a döntést közvetlenül előkészíti. „Gyors döntésekhez nélkülözhetetlen” — írja a módszerről a lexikon. Völgyzáró gát a folyón A nyugat-ukrajnai nagyváros, Lvov közelében nincsenek nagyobb folyók és tavak. Artézi kutak segítségével oldják meg a város vízellátását. Ilyen kutat fúrtak a Sztrij folyó árterületén is. Itt helyezték üzembe a Sztrij—Lvov közötti vízvezetéket, amelynek kapacitása eléri a napi 150 ezer köbmétert. Szivattyú- állomások emelik 40 emelet magasságba a vizet, majd ezután egy körülbelül másfél méter átmérőjű csövön halad tovább. Jelenleg minden városlakóra naponta 320 liter ivóvíz jut. A felépítésre kerülő gát elzárja majd a folyót, s így mintegy 200 millió köbméteres víztároló keletkezik. Ezután nemcsak a körzetben levő városok egyenletesebb vízellátására nyílik lehetőség, de a Kárpátokban lezajló áradások, zivatarok idején megelőzhetik a természeti csapásokat. — önmagában alkalmazni nem szokás — mondja dr. Tre- fimann Imre, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár vezető értékelemzője. — Valamilyen folyamat egyes állomásain lehet hasznos. Például az értékelemzés alkalmazásakor adódnak olyan stádiumok, amelyben érdemes beavatkozni csoportos módszerekkel az alternatívák kereséséért. E csoportos módszer alkalmazását azonban megelőzi a tárgyszerű fölmérés és több más előkészítő szakasz. Gúnyolódni tilos! Az eljárást 1953-ban írta le egy külföldi tudós. Több országban sikerrel alkalmazzák például a prognóziskészítésben, a piacszervezésben, a műszaki fejlesztésben, a reklámban és így tovább. Értesülések szerint Japánban kiváltképp nagy becsben tartják a csoportos ötletfeltáró módszereket. Nálunk egy 1979-ben készített fölmérés szerint a megkérdezett több száz gazdasági és műszaki középvezető egyötöde nem tudott az eljárásról, tized- részüknek az elnevezés volt ismert, és 36 százalékuk volt tisztában az ötletroham lényegével, a többinek halványan derengett valami. A meghatározott témában való jártassággal, a konkrét cél ismeretében ülnek le a szakemberek. A kérdésről rendkívül tömören mondják el elképzelésüket. Tilos elhallgatni a fantazmagóriákat, mert a látszólag képtelen kitalálmány is „generálhat” tippeket a többiek fejében. Egymás javaslatait továbbfejleszteni, variálni kell, ha támad képzettársítás. Lényeges, hogy az ötleteket sem gúnyolni, sem dicsérni nem szabad. A fáradás első jeleire szünetet érdemes tartani, mert kávézás, cigarettázás közben is ki-kipattan az isteni szikra. — Sok lélektani feltétele van a hatásos alkalmazásnak — közli dr. Trefimann Imre. — Kiművelt emberek kellenek hozzá, akik be tudnak illeszkedni az egyenrangú kapcsolatokba. Lényeges az összeszokottság, ez teszi lehetővé, hogy bátran, gátlások nélkül mondják el az eredeti formájukban nyilvánvalóan hibás ötleteket is. A tárgyi környezet sem mellékes; elő kell hogy segítse a fokozott koncentrációt. Végül pedik érezniük kell a csoport tagjainak, hogy fontos dolog, amit csinálnak, nem önmagáért való szórakozás. Az elhangzott „écákat” magnóra vagy papírra jegyrik, s utólag történik meg, részben a csoporttagok bevonásával az értékelés. Gyakorlat teszi... — Nem írható a módszer rovására, ha mondjuk az első egy-két kísérlet nem hoz világraszóló eredményeket — hívja föl a figyelmet a szakember. — Lehet bevált módszereket is balszerencsésen alkalmazni: például ha egy híd ösz- szedől, nem a statikai törvények dőltek össze, csak a számítások voltak hibásak. Az a fontos, hogy például a brainstorming és az ezt magába foglaló gazdasági elemző módszerek, amelyek különösen ma igen hasznosak, megkapják a kellő támogatást: és eredményeiket a gyakorlatban is felhasználják. Molnár Pál NÓGRAD — 1982. április 29., csütörtök
