Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)

1982-04-20 / 91. szám

A vonalon maradni? TELE VAGYUNK SZABÁLYOKKAL. Éle­tűnket különböző rendű-rangú rendeletek, határozatok, utasítások terelgetik, ember le­gyen a talpán, aki követni tudja a változásu­kat. Gazdálkodásunk bonyolult érdekviszo­nyait szinte menetrendszerűen, esztendőn­ként módosuló szabályozók közvetett kény­szere foglalja egységbe. És mégis . . . Nem minden él nélkül jutott ez eszembe az egyik építőipari nagyvállalat vezetőjét hallgatva. A négyezer embernek munkát adó cég évek óta a bérszínvonal-gazdálkodás bék­lyójától szenvedett. így aztán, mikor az ösz­tönzésre, a valóban kiemelkedő teljesítmény elismerésére került sor, képtelenek voltak túl­lépni a látszateredményeken. A szigorú bér- színvonal megkötötte a kezüket. ' Történt, hogy a felügyeleti szerv pályáza­tát elnyerve, januártól áttérhettek a bértö­meg-gazdálkodásra. Joggal hihették, hogy vé­ge a szűk esztendőknek, hiszen a jövőben, ha ugyanazt a munkát — jobb szervezés, avagy nagyobb intenzitás révén — tíz ember helyett nyolcán végzik el, nyolcfelé oszthatják tíz ember bérét. A meglehetősen bonyolult, szá­mukra újszerű elszámolási rendből elegendő volt ennyit megértetni az emberekkel, hogy belássák: ezentúl a szorgalmasabb munkást valóban több illeti meg, mint azt, aki tessék- lássék dolgozik. Igen ám, de szinte örülni sem maradt idejük .máris értesültek a sza­bályozók legújabb változásáról, arról, hogy a bértömeg mértékét korlátozták. Ily módon két lehetősége maradt a vállalatoknak, hogy a korábbinál magasabb bért oszthassanak szét. Vagy jóval nagyobb nyereséget érnek el az előző évinél, vagy csökkentik a létszá­mot. A vállalat azonban — útólag úgy is mondhatni: sajnos — tavaly rekordnyereség­gel zárta az esztendőt, létszáma pedig eköz­ben olyannyira csökkent, hogy néhány.szak­mába most új embereket kell toborozniuk. Azaz: „túl jók” voltak ahhoz, hogy az idén többet fizethessenek dolgozóiknak! Valamit mégis tenni kellett, akik többet dolgoztak, több pénzt vártak. S ekkor tá­madt az igazgatónak egy mentőötlete. Ha túl­adnának a rozzant munkásszállón, szerény számítások szerint is nyolc-tíz millió forintot kaphatnának érte, így megugrana a nyeresé­gük, és valamivel nagyobb bértömeg fölött rendelkeznének. Azt, hogy ennek a pénz­ügyi akciónak vajmi kevés köze van a való­ságos teljesítményükhöz, emberünk egy váll­rándítással elintézte. Ha tavalyi kiváló gaz­dálkodásuk nem juttat többet a borítékokba, akkor most miért szégyenlősködnének?! Még azt sem mondhatjuk, hogy szabálytalanul jár­nak el. Elhallgattam, hiszen a négyezer em­ber boldogulásáért felelős vezetőnek az adott helyzetben aligha papolhattam volna a nép- gazdasági érdek zöld útjáról, vagy más effé­léről. Amint arra a művezetőre sem dobhatok követ, aki rendre megszegi a „játékszabályo­kat”. Mert a kollektíva érdekében teszi ezt, és — furcsa módon — főnökei hallgatólagos beleegyezésével. Tőle tudtam meg, hogy mit értenek az iparágban a homok „szakkifeje- zés”-en. A kubikusok, földgépkezelők soron kívül kiásnak egy gödröt. Prémium viszont a szabályok értelmében csak annak mértékében fizethető, hogy hányszor „karolják el”, az­az, szállítják egyik helyről a másikra a ku­pacot. A művezető viszont megígért egy kis pénzt a munkáért. Így aztán, amikor elérke­zik az igazolás ideje, három „elkarolás” he­lyett négyet, ötöt ír a munkautalványra. Az­az: jogcímet teremt a prémium kifizetéséhez. Ha nem teszi, megnézheti, hogy következő al­kalommal ki kapható sürgős munkára! Ma már szinte nem is tekinthető rátermett vezetőnek, aki nem ismeri a kiskapukat, nem tudja, hogy miként lehet a sokszor merev szabályok kalodájából kibújni. Példák is iga­zolják, hogy olykor bázisszemlélet, más ese­tekben a jövedelemkülönbségektől való ide­genkedés kényszeríti a munkahelyi vezetőket a kétes értékű ügyeskedésre. A munka díja­zásában az iparági átlag, a vállalati átlag, a brigádok közötti és brigádon belüli átlag, mint viszonyítási alap még ma is gátat emel szó és tett közé. GOND CSAK AZZAL VAN, ami a vonal alatt, vagy a vonal fölött van. Vonalon ma­radni, abból lehet a legkisebb baj. Sokan még ma is ezt vallják. A gyakorlat, a látszat egye­lőre őket igazolja. Gazső L. Ferenc Bővülő üzlethálózat Biogáz-beruházás Sietős szécsényiek A Nógrád megyei Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat az idén is tovább bővíti üz­lethálózatát. Pásztón, várha­tóan júniusban nyitnak meg egy 450 négyzetméter alapte­rületű ABC-áruházat, s Balas­sagyarmaton, a Nógrádi Sán- dor-lakótelepen is megkezdik egy az előbbivel azonos mére­tű ABC-áruház kivitelezési munkálatait. A megye másik Az építőipari vállalatok és szövetkezetek első negyedévi munkáját összegző , ÉVM- gyorsjelentés szerint az 1982- re előirányzott 44 100 lakásból az év első három hónapjában 3772-t adtak át. Mintegy ezer lakással építettek fel keveseb­bet, mint a múlt év azonos mi Biztosító volt épületében alakítják ki a 135. számú élel­miszer-csemege boltjukat, amely novemberben fogadja az első vásárlókat. A tervek sze­rint lehetőség van arra, hogy még 1982-ben a megyeszék­helyen, a BRG térségében 120 négyzetméter alapterületű boltot nyissanak, amelyet a gyár és a városi tanács rész. vételével, közös kivitelezéssel építenek meg. időszakában. A szokatlanul kemény tél ugyanis az év első két hónapjában a számított­nál is jobban akadályozta, kés­leltette nemcsak a lakásépítők, hanem az egész építőipar munkáját. A termelés mérsék. lődésénél is nagyobb ütemben. 4,6 százalékkal csökkent a munkaerő száma. Nézsai tervek Régóta dédelgetett elgondo­lásokat valósítanak meg a közel­jövőben Nézsán. A községi kö­zös tanács megrendelte a körze­ti művelődési ház terveit, ame­lyeken már javában dolgoznak a szakemberek. A művelődés ott­hona több mint ötezer ember kulturális igényeit elégíti majd ki, ide számítva a négy — Alsó- petény, Legénd, Keszeg és Nóg- rádsáp - társközséget is. Külön érdekessége a tervezés munkájá­nak, hogy annak a tanulmány- tervnek az alapján készül, ame­lyet a Népművelési Intézet pá­lyázatára Szrogh György — ő tervezte a salgótarjáni József Attila Művelődési Központot — és 8eke Pál készített. Hasonlóan nagy szükség van a nézsai iskola átalakítására, mert a régi kastély már nem fe­lel meg mostani formájában is­kolának. A kiviteli tervek rövi­desen megérkeznek. Az építkezés­re húszmillió forintot költ ebben az ötéves tervben a tanács. A reaktor helyét alakítják ki A mezőgazdasági nagyüze­mek az utóbbi években mind nagyobb figyelmet fordítanak energiagazdálkodásukra, a különféle energiahordozókkal való takarékosságra. Néhány gazdaságnak — köztük a szé- csényi termelőszövetkezetnek — volt olyan szerencséje, hogy az energiaracionalizálási ke­retből 8 és fél millió forintot kapott egy biogáztelep léte­sítésére. Mivel a beruházás összes költsége 20 millió kó­rül lesz, ez nagy segítség... HAT ÉV ALATT MEGTÉRÜL Jelenleg az erjesztőtartály kivitelezését végzik a közös gazdaság szakemberei, akik­nek nem ez az első nagy munkájuk, hiszen nemrégi­ben, alig több mint két év alatt építették föl a termelő- szövetkezet szakosított szarvasmarhatelepét — kala­uzol Széles Ferenc építésveze­tő az épülő új létesítmény környékén. A földbe épített tartály 14 méter magas és ugyanennyi az átmérője. Elkészülte után ebben alakul át, különböző mikrobiológiai reakciók révén a híg trágya egy része a mint­egy 70 százaléknyi metánt tar­talmazó biogázzá. — A keletkező gázt a szom­szédos tárolóba gyűjtjük és onnan kerül majd fölhaszná­lásra. A számítások szerint a szarvasmarhatelepen évente 540 ezer köbméternyi gázt tudnak előállítani az új mód­szerrel, s ez több mint 300 tonna olajjal egyenértékű fű­tőenergiát szolgáltat, mind­a tartályban össze 800 ezer forint fejében. Ugyanakkor keletkezik mint­egy 18 ezer köbméternyi híg­trágya is, ami viszont jelen­tős műtrágya-megtakarítást eredményez a beruházónak. Az osztrák BVT nevű bre- genzi cégnek BIMA rendszerű telepe népgazdasági szinten 7,9 év, gazdasági szinten 6 év alatt térül meg, ami egy­értelműen előnyösnek mond­ható mindenki számára. TÜL GYORSAK Az építkezésen jelenleg 20—22 fő dolgozik, magas szintű szervezettséggel, s rész­ben ennek is köszönhető, hogy a téli nagy hidegek kivételé­vel — amikor nem lehetett betonozni — mindvégig folya­matos a munkavégzés. — Jól hajtanak a szécsé­nyiek — bizonygatja Bíró Fe­renc műszaki szakértő, aki Budapestről érkezett, hogy a műanyagokkal kapcsolatos belső munkáknál segítsen. — Néha bizony még fékezni is kell a lendületet, mert a be­építésre váró műanyag csövek igen érzékenyek a hidegre és könnyen megrepedhetnek. Je­lenleg úgy tűnik, néhány na­pot nekünk is várni kell a ta­vaszra. .. Az ütem nemcsak a mű­anyagnak gyors, de a terve­zőknek is. A szécsényiek épí­tésvezetője nemhiába mondta, hogy nehézségeket okoz a ki­vitelezésnél, hogy a német nyelvű tervekből kell dolgoz­ni, mert jóformán arra sincs idő, hogy lefordítsák. — A szerződésben foglaltak szerint már tavaly év végére kész terveket kellett volna szállítani az illetékes külke­reskedelmi vállalatnak a szé- csényi termelőszövetkezetbe. Mivel ők állnak egymással szerződéses kapcsolatban — mondja Mihály József, azAG- ROBER főmérnöke. — Hogyan jutnak a tervek az AGROBER-hez? — Mi is megkapjuk adap­tálásra, vagy honosításra a német nyelvű terveket, ame­lyeket, az Országos Műszaki Könyvtár és Dukumentációs Központba küldünk fordítás­ra. Ennek ideje — sürgősség­gel is — három hét, ami után még hátravan a lektorálás, ezt mi végezzük, majd a ter­veket elküldjük a termelőszö­vetkezetnek. Amelyik addigra lényegé­ben ki is vitelezi a papíron foglaltakat. Tipikus esete an­nak a jelenségnek, amelyet hétköznapiasan úgy monda­nak, „a kocsi megelőzi a csa­csit.” A másik zökkenőt az okoz­ta, hogy a tervek a legutób­bi ideig hiányosak voltak, jó részük pedig alkalmatlan. Pél­dául nem tartalmaztak sem méreteket, sem a szerkezetek­kel összefüggő adatokat. Oly­annyira, hogy az még alter- vezőnek — a MÉM gödöllői műszaki intézetének — is gondokat okozott. Mindez a legnagyobb jó­szándék mellett történt, amit bizonyít az AGROBER-nél is fellelhető, könyvtárnyi telex- és egyéb üzenetváltás az ille­tékesek között. Csakhát a sok — többé-kevésbé lassacs­kán őrlő — malom úgy elfog­ta egymástól a szelet, kész csodává lépett elő, hogy Szé- csényben mindössze két­hónapos az eddigi lemaradás a tervezetthez képest. A döcögést bizonyltja, hogy alig fél év alatt, az osztrák cég mondván, hogy lépést kell tartani a fejlődéssel, sorra ér­vényteleníti és visszavonja ko­rábbi terveit. Amit azóta le­fordítottak magyarra, netán lektoráltak is. Legutóbb, már­cius végén 17 építési és gé­pésztechnológiai terv érvény­telenítésére került sor, amely­hez mintegy 200 oldalas szö­veg tartozott. „CSÖPÖGTETETT” TERVEK így a terveket az AGRO- BER is, az altervező is csak „csöpögtetni” tudja a terme­lőszövetkezetnek, amely ren­dületlenül épít. Mindenesetre a megyében bíznak az esemé­nyek fölgyorsulásában és ab­ban, hogy minél előbb sikerül elkészíteni a komplett terve­ket. Talán előbb is, mint ahogy a kivitelezés befejeződik. Zilahy Tamás ▼árosában egyébként, az Alla­Csaknem négyezer úi lakás az első negyedévben Főbizalmi em ijed meg a saját árnyékától így ismerik, tömören így jellemzik Balázs Gyulánét, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűz­helygyár sajtolóüzemének fő­bizalmiját. Az előbbi minősí­tés ellen egy pillanatra sem tiltakozik — mondván, a ma­ga mögött hagyott, több év­tizedes szakszervezeti munka tapasztalatai, küzdelmei for­málták ilyenné. Mert az igaz­ságért bizony verekedni is kell... ☆ A jól ápolt, friss frizurával bíró asszonyka 330 dolgozó­társának érdekét képviseli a le­szabó-, a forgácsoló- és a sajto­lóüzemben. Tisztségviselő tár­sai segítségével jutottak el odáig, hogy a gazdasági veze­tők ma már nemcsak elisme­rik, hanem gyakorlatban is tanúsítják; a szakszervezet tá­mogatása nélkül nem tudnák az egyre növekvő és sokszor máról holnapra ugrásszerűen változó feladatokat elvégezni. Igaz ez a megállapítás akkor is. ha az együttműködés nem zavartalan, ha a jó értelem­be vett viták, véleménykülönb­ségek egyeztetése eredménye­ként jön létre. ☆ — Az üzem közepén dolgo­zok, így hát sok mindent lá­tok. Most a legnagyobb gon­dunk az akadozó targoncael­látás kiküszöbölése. Ami tar­goncánk van, az kevés, ugyan­akkor a vezetőik sem azt né­zik, miként tudnának nekünk segíteni. Emiatt gyakori a tü­relmetlen szóváltás. Azt mond­ják nekem munkatársaim: nézd, itt állok már egy órája, nem tudok dolgozni, mert a targoncások nem hozzák az anyagot. Azért jöttünk be, hogy nyugodtan végigdolgoz­zuk a munkaidőt, ne pedig ücsörögjünk. A teljesítmény után kapjuk a pénzt. Szólj, már te is, hogy változzon va­lamit a helyzet! De hiába me­gyek a művezetőhöz, ő csak annyit mond: — Nézd, ezt tu­dom adni, nincs más Sajnos a targoncákon dolgozó fiatalok munkaszeretete, fe»e’ősségér- zete igen alacsony ha pedig szólnak nekik, hamar odavág­ják: — Ilyen melóért másutt több pénzt adnak... — Igaz ez ? — Nem tudom, nem néz­tem utána, meg nem is tarto­zik hozzám. Én és dolgozótár­saim csak azt érezzük, hogy akadozik az anyagellátás. Ad­dig mondjuk gondjainkat, amíg valamilyen megoldást nem találnak. Szerencsénkre most anyagellátási gondjaink nincsenek. — Mi az ami még a kollek­tívát foglalkoztatja? — A bérfejlesztés. Olyan munkatársakkal jövünk dol­gozni az autóbuszon, akik má. sutt tevékenykednek, s már régen túlvannak az ez évi bér- fejlesztésen. Mi pedig még most sem tudjuk mikor kerül erre sor. A gyárrészleg veze­tője is csak annyit tudott vá­laszolni, hogy folyamatban van. Szeretnénk már egyszer elérni, hogy nálunk is év ele­jén legyen a bérfejlesztés — vélekedik a főbizalmi, majd kisvártatva így folytatja: — Hogy ki mennyit kap, azt majd a szakszervezeti bi­zalmiak és a művezetők döntik el közösen. Ök tudják legjob­ban ki mit érdemel. Bizalmi­társaimnak nyomatékosan fel­hívom a figyelmét, hogy csak azt írják alá, aminek van alapja, amiért vállalják a fe­lelősséget, amit be tudnak bi­zonyítani. Hogy mennyire dif­ferenciáltan történik a szét. osztás? Ez attól is függ, hogy melyik bizalmi, milyen har­cos, határozott, vitaképes. Az igazság az, hogy könnyebb ezt mondani, mint megvalósítani. ☆ Később a szakszervezeti bi­zottság titkára, Lipták János az előbbi témával kapcsolat­ban a következőket mondja: — Az idei bérfejlesztés 7 szá­zalékos lesz. Ezt mindenki tudja. Mi nem állunk annyira jól anyagilag, hogy már janu­ár 1-én meg tudjuk valósítani a fejlesztést. ☆ — Nem vagyok kishangú, úgy ismernek, hogy eléggé ki­nyitom a szám. De nem bántok meg senkit. Vallom, hogy sem én, sem pedig bizalmitársaim nem csalhatatlanok. Tudnunk kell elfogadni partnereink jo­gos véleményét, észrevétele­it, kritikáját. Amikor pedig igazuk van, akkor melléjük kell állnunk. Nem végezhetjük munkánkat mindenkinek a szája íze szerint. A jogos kér­déseket viszont mindenkor tá­mogatjuk. Nehéz a dolgozókat meggyőzni arról, ha valami­ben nincs igazuk. Előfordul, hogy egyik-másik csak mond­ja a magáét, oda se figyel, mit válaszolunk neki. Ennek elle­nére meggyőződéssel vallom, hogy a felvilágosító munka egy idő után meghozza az eredményét. — Meg a jó idegrendszer — vetem közbe. — Nem baj, ha az is van. Én nagyon szeretek itt dolgozni, nagyon jól érzem magam dol­gozótársaim között, akik be­csületesek, szorgalmasak, ré­gi, hűséges tagjai a gyárnak. A mi munkánk piszkos, de én mégse cserélnék mással. Igen, érnek, értek kellemetlenségek. Kezdetben a jogtalan meg­jegyzésekre érzékenyen rea­gáltam, most viszont már tu­dom, mit nem szabad mellre szívni és mit igen. Ma is az járja: ha tíz dolgot elintézünk, egyet nem, akkor is bennün­ket szidnak. .. ☆ — Nincs olyan pénz, amiért én elvállalnám, amit Balázsné csinál — mondja tiltakozva kérdésemre Borsovitz József - né, majd így folytatja: — Nem volna hozzá idegem. Amit ő, és ahogyan végzi ezt a munkát, ahhoz különleges ter­mészet kell. Egy biztos: mun­katársai szeretik, ahol tud, ott segít. Haragosai? Biztos van egy néhány, de az itt dolgo­zók döntő többsége mellette áll. — Mindenkinek a szemébe mondja a jót ugyanúgy, mint a hibáit. Sajnos, sokat kell egyesekkel vitatkozni. Néhá- nyam sehogy sem akarják be­fogadni az igazságot. Ellenke­zőleg: megsértődnek — véle­kedik Kövei Árpádné szak­NOGRAD - 1982. á szervezeti bizalmi. Szabó Zol­tán művezető így folytatja: — Nem viseli el a mellébe­szélést, a kertelést. Dolgozó­társaival nagyon jó a kapcso­lata. Sándor Erzsébet a követ­kezőket mondja: — Kérés nél­kül elintézte a segélyemet, azt, hogy könnyebb munkára ke­rüljek. Takács Sándor sajtoló szerint mindig tudja, mit te­het. mit nem, mihez van joga. Králik Miklósné sajtoló na­gyon jó munkatársnak tartja, aki nemcsak a vezetőknek, ha­uen» dolgozótársainak is meg­mondja véleményét. ☆ Balázs Gyuláné fáradságos, idegeket fogyasztó, közösséget szolgáló munkájában nincs egyedül. Ott vannak mellette segítőtársai; Pintye Miklósné, Máté Imréné, Kiss Józsefné, Tót.i Gábor és még mások, akik nem érzik tehernek a kö­zösség szolgálatát. Hogy van erkölcsi alapja a kifogástalan munka követelményeiről be­szélni, amellett kardoskodni, azt az eddig elnyert hat Kivá­ló dolgozó kitüntetés, a Szak- szervezeti munkáért oklevél és ezüst fokozat messzehang- zóan tanúsítja. Venesz Károly ilis 20., kedd 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents