Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)

1982-04-17 / 89. szám

Az ifjúság oktatása, nevelése közös felelősségünk írta: Géczi János Az MSZMP Központi Bizottságának jól be­vált gyakorlata, hogy minden jelentős kér­dés vitáját körültekintő és sokoldalú vizsgá­lódással készít elő. Az igények alapján, a valós helyzet és a lehetőségek reális szám­bavételével hoz megalapozott döntéseket Így történt ez most is, amikor az állami ok­tatásról egy évtizeddel ezelőtt elfogadott ha­tározat végrehajtásának tapasztalatait és a további feladatokat kijelölő irányelveket hagyta jóvá. Széles körű felmérés, sokoldalú, gazdag eszmecsere előzte meg a megyében is a téma tárgyalását. Pedagógusaink, mű­velődési szakemberek, gazdasági, tanácsi ve­zetők, KISZ és pártmunkások több éves ta­pasztalatok alapján mondtak véleményt az iskolában folyó munkáról, a társadalmi és gazdasági fejlődés követelményeinek teljesí­téséről. Vizsgálódásaink, mindennapi munkánk so­rán is azt tapasztaltuk, hogy az 1972-ben el­fogadott határozatot a párttagok, az ipari és mezőgazdasági üzemek munkásai és vezetői, az értelmiségiek, a tanácsokban, a tömeg­szervezetekben dolgozók és mindenekelőtt a pedagógusok egyetértéssel fogadták. Megér­tették alapelveit, legfontosabb céljait Helye­sen érzékelték, hogy fejlődésünkben, felada­taink megoldásában nélkülözhetetlen szerepe van az' általános műveltségnek, a jól meg­alapozott szaktudásnak. Az oktatási reform teljes körű kibontakoz­tatására természetesen egy évtized nem ele­gendő, a határozat megvalósítása hosszabb időtartamú vállakózás. Mégis jelentős ered­ményekről adhatunk számot. Megyénkben is, mint az ország más terü­letein elősorban az óvódai és az általános iskolai hálózat fejlesztésében, az irányítás korszerűsítésében számottevő a fejlődés. Kü­lönösen a mennyiségi növekedés szembetű­nő. Tíz évvel ezelőtt az óvodás korú gyerme­keknek még alig több mint a fele járt óvo­dába, napjainkban 91 százalékuk. Lakossá­gunk iskolai végzettségét, általános művelt­ségének alakulását jól szemlélteti, hogy a nyolc általános iskolai végbizonyítvánnyal rendelkező 15 éven felüli lakosok aránya 1970-ben 44,6 százalék volt, s ez tíz év alatt •0,2 százalékra emelkedett. A 18 éven felüli lakosság középiskolai végzettsége 10 év alatt megduplázódott. Hasonló számbeli gya­rapodás ment végbe az egyetemet és főis­kolát végzettek körében is. Ma a 25 éven felüliek 4,1 százaléka felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Különösen fontosnak tartjuk a tankötele­zettségi törvény végrehajtásában végzett munkát. A tanulók 93 százaléka fejezi be eredményesen általános iskolai tanulmánya­it 16 éves korig, örvendetes továbbá, hogy a végzettek döntő többsége középfokon folytat­ja tanulmányait, szakmát tanul, vagy szak­középiskolai és gimnáziumi érettségit sze­rez. A mennyiségi növekedés mellett nem el­hanyagolhatók azok az eredmények, amelye­ket a minőségi követelmények megvalósítá­sában értünk el. A nevelőmunka céltudato­sabbá, tervszerűbbé vált, s jobban igazodik a tanulók életkorához, képességeihez, a csa­ládi körben megszerzett ismeretekhez, kész­ségekhez. Nyilvánvalóan a tevékenység minő­ségi javulásának irányába hatottak — töb­bek között — azok az intézkedések, amelyek > szakosan leadott órák arányának gyarapí­tását, a képesítés nélküli nevelők számának csökkentését, a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek fokozott támogatását segítet­ték. Ebben a változásban jelentős az iskola­körzetesítés programjának tervszerű, folya­matos megvalósítása, mely révén jól felsze­relt, a korábbinál sokkal kedvezőbb szemé­lyi és tárgyi feltételek között működő kör­zeti iskolák létesültek. Ennek eredménye­ként majdnem minden iskolában szakrend­szerű oktatás folyik. Sikerült a képesítés nélküli pedagógusok számát kétharmaddal csökkenteni, manapság alig 2,8 százalék. ☆ Az oktató-nevelő munka minőségi oldalát jellemzi a kiemelkedő képességű tanulókkal, valamint a fizikai dolgozók tehetséges gye­rekeivel való foglalkozás formáinak terjedő és gazdagodó gyakorlata. Szakkörökben, tu­dományos-technikai, kulturális és egyéb szemléken, versenyeken, nyári tanulmányi táborokban nyílik számukra lehetőség képes­ségeik fejlesztésére, az önképzésre. Az isko­lák sokat tettek a különböző okok miatt hát­rányos helyzetű, jó képességű tanulók esély egyenlőtlenségének csökkentéséért. A korszerűsítés követelményeivel összhang­ban készült tantervek, tankönyvek, külön­böző dokumentumok neveléstörténeti mércé­vel mérve is jelentősek. A pedagógusok zö­me megértette, kedvezően fogadta ezeket és eredményesen végzi oktató-nevelő munkáját. Még akkor is igaz e megítélés, ha jogosnak tartjuk a nevelőmunka hatékonyságát ért bí­rálatokat. a tartalmi feladatok megvalósítá­sát nehezítő tényezők kritikáját. Nevelőink szóltak arról is, hogy az iskolázás mennyisé­gi növekedésével nem emelkedett kívánt mértékben az oktató-nevelő munka színvonala és nem növekedett megfelelően a hatékony­sága. A tanulók ismeretszintjében, a készsé­gek fejlesztésében hiányosságok mutatkoz­nak. Maguk is elégedetlenek a készségfejlesz­tés és pályairányítás eredményeivel. Közoktatásügyünk fejlődésének legfontosabb bizonyítéka, hogy az iparba, a mezőgazdaság­ba, i tet mdfinwMüs, n üet usraden tcrtte* téré magasabb általános műveltséggel, na­gyobb szaktudással rendelkező emberek ke­rülnek. Az alaposabb felkészültség hatását kedvezően érezzük a közéletben, a politikai munkában is. Különösen azért tartjuk ezt figyelemre méltónak, mert megyénket hosz- szú időn keresztül az átlagosnál kedvezőt­lenebb feltételek jellemezték. A közoktatáspolitikai határozat egyik leg­jelentősebb eredményének tekintjük, hogy a feladatok végrehajtása nem maradt szak­mai belügy, hanem a közoktatás, a nevelés kérdései iránt széles körű társadalmi érdek­lődés és segítőkészség nyilvánult meg. A közvélemény jól érzékelte, hogy a fejlődés követelményei, a személyiség sokoldalú fej­lesztésének tennivalói szükségessé teszik a közoktatás korszerűsítését, egyben igénylik az ifjúság neveléséért érzett közös felelőssé­get. A társadalmi összefogás szép példáit mutatják szerte a megyében az iskolák és az üzemek, az úttörőcsapatok és a szocialista brigádok eleven, termékeny kapcsolatai, a gyermekintézmények fejlesztésére szervezett kommunista szombatok vállalásai. A társadalmi méretű szemléletváltozás ter­mészetesen a párt szervei, alapszervezetei munkájában is tapasztalható. A közoktatási és művelődéspolitikai kérdések érzékelhető­en nagyobb figyelmet és rangot kaptak tevé­kenységükben. A politikai nevelőmunka esz­közeivel segítették a célok megértését és el­fogadását Kidolgozták hosszabb-rövidebb tá­vú feladataikat tervszerűbben, átgondoltab­ban és rendszeresebben foglalkoztak a meg­valósítás tárgyi és személyi feltételeinek biz­tosításával, a tapasztalatok elemzésével, s nem utolsósorban oktatáspolitikai propa­gandájukban napirenden tartották a hatá­rozat alapelveit A határozat szükségességének megérteté­sében és elfogadtatásában, az eredmények­ben kiemelkedő szerepük volt a szervezetileg is megerősödött iskolai pártszerveknek és szervezeteknek, a kommunista nevelőknek. Azt tapasztaljuk, hogy az iskolák életében erősödött politikai befolyásuk, szemléletfor­máló hatásuk. Gyakran kezdeményeznek a nevelés színvonalának emelése, a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása érdekében. Szerepük vitathatatlan a pedagógusok politi­kai, ideológiai tájékozottságának folyamatos megújításában, az iskolai demokratizmus fejlesztésében, az alkotó munkalégkör kiala­kításában. Tapasztalataink is bizonyítják, hogy a párt Központi Bizottságának tíz évvel ezelőtti közoktatás-politikai koncepciója helyesnek bizonyult, „... betöltötte szerepét, hozzájá­rult társadalmunk fejlődéséhez”. Az elmúlt évek viszont több olyan tanulsággal is szol­gáltak, amelyek munkánk fogyatékosságaira, a még következetesebb végrehajtás szüksé­gességére mutatnak rá. Ügy látjuk, hogy — a kétségtelen fejlődés ellenére — a legszé­lesebb közvéleményt nem mindig tudtuk a tartalmi változások szükségességéről, lénye­géről meggyőzni. Mindehhez az irányító szer­vek hatékonyabb koordinációs munkájára, s a pedagógusok még figyelmesebb, alaposabb felkészítésére lett volna szükség. Több fon­tos kérdésben — mint az osztályzás, az élettségi vizsga értékelése — megalapozatlan intézkedéseket kényszerültünk korrigálni. S nem kevés gondot okoztak a kevésbé kiér­lelt, vagy késedelmesen megjelent tanköny­vek, a formális és tartalmatlan viták. A közoktatás-politikai dokumentum végre­hajtását a XII. pártkongresszusra való fel­készülés és a kongresszusi határozat nagy­mértékben segítette. Megerősítette legfőbb célkitűzéseit és jelezte: „az oktatás jelentő­sége a tudományos, technikai haladás fel- gyorsulásával mindinkább növekszik, társa­dalmi, gazdasági előrehaladásunk egyik leg­fontosabb tényezője”. Az intenzív fejlődés, a megújulás, a bonyolultabb feltételekhez való alkalmazkodókészség követelményeivel össz­hangban fő teendőként fogalmazta meg a tanulóifjúság általános, szakmai műveltségé­nek megalapozását, a nevelés és képzés haté­konyságának növelését. Így az elmúlt évti­zed tapasztalatainak összegzését, a fejlesztés irányelveinek kimunkálását ebben a szel­lemben végezte el a Központi Bizottság. Ugyanakkor a 80-as évtizedre az irányelvek az iskolai munka legfőbb feladatainak az új követelményekhez való felzárkózást, az alap­funkciók mind eredményesebb teljesítését, a tartalmi munka minőségének javítását jelöl­te meg. ☆ Mindenekelőtt az oktató-nevelő munka tar­talmi megújítását szükséges folytatnunk. S a politikai munka eszközeivel is következe­tesebben kell érvényesíteni a nevelési célo­kat, az alapfunkciók teljesítésére vonatkozó követelményeket. Számolunk azzal, hogy a fiatalokat ma több hatás éri egyszerre. Ar­ra törekszünk, hogy ifjúságunk gondolkodá­sában és magatartásában a marxista—leninis­ta világnézet, a szocialista értékrend váljon meghatározóvá. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy a fiatalokban hiteles kép alakuljon ki a szocializmus valóságáról, népünk történeti múltjáról, nemzeti kultúránkról. Az szüksé­ges, hogy helyes történelmi szemlélettel ér­tékeljék vívmányainkat, a szocializmus tár­sadalmi, gazdasági építésében elért sikerein­ket, valamint a fejlődés során természetsze­rűen jelentkező nehézségeket, a világhelyzet­ből következő feszültségeket. A nevelőmun­kában az eddiginél jobban kell érvényesíte­nünk a szocialista erkölcsiség követelmény- rendszerét, a munka értékmérő szerepét, a közérdek szolgálatának gondolatát, a szocia­lista hazafiság és internacionalizmus eszmé­jét. A Központi Bizottság irányelvei felhívják figyelmünket arra, hogy a felnövő nemze­déknek a jelenleginél szilárdabb általános műveltségre van szüksége. Ez teszi lehetővé az ismeretek önálló elsajátítását, a szakirá­nyú továbbtanulást, a társadalmi munkameg­osztásba való beilleszkedést. Az iskolának nem kizárólag munkaerőt kell képeznie. Olyan szakemberek nevelése a feladata, akik szocialista társadalmunk fe­gyelmezett, rendszerető, kötelességtudó ál­lampolgárai lesznek. Hiszen gyakorlati ta­pasztalataink is arra figyelmeztetnek, hogy ■ társadalmi, gazdasági fejlődésünk legfőbb tartaléka a korszerű műveltséggel, a magas* fokú erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező, tudásának továbbfejlesztésére mindenkor kész és képes ember. A Központi Bizottság megerősítette, hogy iskolarendszerünk jó, alapvető változtatások nélkül alkalmas a tartalmi célok, a minősé­gi követelmények érvényesítésére. Indokolt, hogy hosszabb távon is az általános iskola fejlesztésére fordítsunk fokozott figyelmet, hiszen a széles tömegek számára ez teszi le­hetővé a korszerű alapműveltség megszer­zését. Természetesen nagyon fontos az általános és szakképzés erősítése, a középfokú oktatás különböző formáiban is. Egyrészt ezt igény­lik a gyakorlati munkába való gyorsabb be­illeszkedés, a növekvő társadalmi követelmé­nyek, másrészt így válik elérhetőbbé, hogy a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei bár­mely iskolatípusból eljussanak a főiskolákra, egyetemekre. A szocialista társadalom egész fejlődése összefügg az oktatással, neveléssel, előrehala­dásunk egyik legfontosabb tényezője és tar­taléka a tudás, az emberek általános és szakmai műveltségének gyarapodása. Termé­szetes, hogy az oktatási, nevelési folyamatok­ban továbbra is a pedagógusoké a központi szerep. E gondolat jegyében erősítették meg a Központi Bizottság irányelvei a pedagógus hivatás társadalmi elismertségét és megbe­csülését. A nevelők hatékonyabb munkájához min­denekelőtt alapos szakmai felkészültségre, pedagógiai tudatosságra van szükség. Ehhez több, élőbb, gyakorlatibb segítséget igényel­nek a neveléstudományoktól. Közismert, hogy a számukra is új ismeretanyagot, a közvetí­téséhez kellő módszertani kultúrát gyakran heves viták, energiát fecsérlő feszültségek közepette sajátítják el. Ezért a pedagógu­soknak a jelenlegi időszakban bizalomra és türelemre van mindenekelőtt szükségük, mert csak így lesznek képesek a feladatok végrehajtására, pedagógiai önállóságuk, ér­demi kezdeményezéseik fokozására, alkotó tevékenységük kibontakoztatására. A társadalom bizalma és türelme mellett a célok eredményesebb megvalósítása érde­kében nélkülözhetetlen az iskolák belső mun­kájának fejlesztése. Növelni szükséges tehát az iskolavezetés önállóságát és felelősségét, erősíteni tartalmi, pedagógiai munkáját, mert változatlanul sok bürokratikus, formá­lis vonás, kampányfeladat nehezíti a neve­lési célok hatékonyabb kibontakozását. Más oldalról követelményként jelentkezik a vezetéssel szemben, a társadalmi segítség tu­datosabb igénylése és felhasználása az okta­tó-nevelő munka továbbfejlesztése érdekében. S meghatározó jelentőségű, a mindenkori al­kotómunka szempontjából nélkülözhetetlen demokratikus légkör megteremtése. Az irányelvekben megfogalmazott felada­tok megvalósítása azonban — ezt már a tíz évvel ezelőtti határozat is hangsúlyozta — nem* csupán az iskolák, a művelődési kor­mányzat ügye. Csak az eddiginél még széle­sebb körű és hatékonyabb társadalmi össze­fogás teremthet alapot a szocialista nevelés követelményeinek érvényesítésére, a korsze­rű oktatáspolitikai szemlélet kialakítására. A pártszervek és -szervezetek különösen sokat tehetnek azért, hogy az irányelvben megfogalmazott minőségi, tartalmi követel­ményeket megismertessék a közvélemény­nyel, s a lakosság hozzáértőbben vegyen részt az oktatáspolitika megvalósításában. A párt­munkában kötelességünk a színvonalas ok­tató-nevelő munka feltételeinek biztosítása, a pedagógusok politikai, ideológiai tovább­képzésének segítése. A politikai munka esz­közeivel is hozzá kell járulnunk a pedagó­gusok jobb közérzetéhez, munkájuk értéke szerinti erkölcsi, anyagi megbecsüléséhez. Ebben különösen nagy felelősség hárul a tanácsokra, a művelődést irányító szervek­re. ☆ Ifjúságunk szocialista nevelése közügy, ezért az iskola megkülönböztetett szerepe mellett igényeljük más intézmények támoga­tó részvételét is. Tanulóifjúságunk nevelésében a fokozott társadalmi részvállalás mellett sem nélkülöz­hetjük a szülői felelősséget és gondoskodást A gyermekek érzelmi és értelmi fejlődésé­ben, a társadalmi normák kialakításában a családnak igen nagy szerepe van. Az iskolák is csak akkor érhetnek el jelentősebb ered­ményt, ha tevékenységük a szülők megértő támogatásával párosul. Eredményesebben segíthetnek ebben a munkában a tömegszervezetek, az ifjúsági szervezetek és a Hazafias Népfront-bizott­ságok is. A KISZ bátrabb kezdeményezés­sel, vonzóbb, az életkornak megfelelőbb te­vékenységi formák kialakításával hatéko­nyabban szolgálhatja a diákok szocialista szellemiségű nevelését. A HNF pedig még nagyobb figyelmet fordíthat munkájában a pedagógiai propagandára, a szülők pedagó­giai szemléletének formálására. Az iskola, a pedagógusok a társadalom fe­lelős, cselekvő erőinek összefogása eredmé­nyezheti a közoktatás továbbfejlesztését, a felnövekvő nemzedék általános szakmai mű­veltségének gyarapítását, a személyiség sok­oldalú kibontakozását, társadalmi beilleszke­dését. A megyeszékhely legújabb és egyik legmodernebb iskolájában, a salgótarjáni Beszterce- lakótelepcn a városkörzet diákjai kulturált, ideális feltételek között ismerkedhetnek a tudományok alapelemeivel. A CLASP építési technológiával épített intézmény falai kö­zött zsúfoltság nélkül teremtették meg az oktatás kedvező feltételeit — kép: kulcsár — \

Next

/
Thumbnails
Contents