Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)

1982-03-10 / 58. szám

iürófo’ony helyeit erdő? Az Egyesült Államokban a többi között két fafaj tömeges termesztésével kísérlik meg a kőolajszükséglet egy részének a fedezését. Az egyik az Ar- borecal euphorbia, a gumifa rokona, amelyből a nyersben­zinhez hasonló párlat nyerhe­tő. Az eddigi eredmények alapján egy hektár ültetvény kb. 1600 liter terméket ad. Az előállítás költsége egyelőre másfél-kétszerese a nyersolaj­ból készült benzin világpiaci árának. A tudósok remélik azonban, hogy fejlett agro­technikai módszerekkel a hektáronkénti haszon az 5— 10-szeresére növelhető, s ak­kor e párlat árban is ver­senyképes lesz a nyersolajter- mékkel. A másik növény a Brazí­liában újra felfedezett Copai- bafa, amelynek gyantáját az Indiánok használták bőrbe­tegségek gyógyítására. A vegyelemzés szerint a fa ned­ve lényegében azonos a gáz­olajjal, és dízelmotorok üzem- anyagaként akár közvetlenül Is használható. Mivel mindkét fafaj a szá­razföldi forró, félsivatagi te­rületeken honos, elterjesztése nem csökkentené az élelmi­szer-termelésre szolgáló mező- gazdasági területet. 1982-ben 240 ezer tonna szenet küldenek felszínre a Nóg­rádi Szénbányák szorospataki aknaüzemének dolgozói. Az elmúlt esztendőben és az idén is kimagasló eredményeket értek el a Nováki József vezette szocialista brigád tagjai, akik az elővájást végzik. Biztosítóberendezéseket építenek a vágatokba. Képünkön: Berki Imre és Erdélyi Károly, vá­járok TH ácsolatot helyeznek el — krekács — „Tessék örülni annak, hogy végeláthatatlan ideig várakozni kell a helyijárat­ra!” Naponta többször is kiadom magamnak ezt a parancsot. Hiába. Pedig még északokkal is megpró­bálom alátámasztani, hogy ez jó dolog. A napi vad ro­hanásban meg kell becsül­ni minden percet, amit az ember tétlen ácsorgással tölthet. Meditálhat, rendez­heti magában a gondolato­kat, sorra veheti további teendőit. Ugrálni kéne a boldogságtól, ha az amúgy is ritka járatok közül egy- egy még ki is marad. Két­szer annyi idő jut a lazítás­ra, lelki erőgyűjtésre. Kell ennél nagyobb ajándék a tömegközlekedés felelősei­től? Aligha. S mégsem tu­dok elégedett lenni a sor­sommal. Az én bűnöm, úgy kell nekem. „Meg kell látni a szépet abban, hogy a lakótelep-házszigeteit« sártenger veszi körül!” Még a tanya­siak se lesznek ilyen sáro­sak! — mondta nemrég En vagyok a hibás! egyik szomszédom. Pa­naszként. Holott örülnie kellett volna, hogy urbani- zált életmódjába belopja magát a természet. Ha jár­dán közlekedhetne, belát­hatatlan ideig nem kerülne közvetlen kapcsolatba az édes anyafölddel. így vi­szont a folyosóról, az elő­szobából és cipőjéről mos­hatja naponként a bőséges latyakot. S az lehet az ér­zése, hogy egész napos tú­ráról érkezett. Holott csak a háztól tizenöt méterre merült bokáig az ázott földbe, s vonta be agyagos „krémmel” addig tiszta — — a munkahelyén reggel megtisztított — lábbelijét. Mindennek örülhetne. De nem örül. Én se. Az én vét­kem, megérdemlem, „Tessék jutalomnak te­kinteni, hogy a lakótelepi boltban nincs — például — patron, s mindenből csene- vész a választék!” A cári ukáz nem hangzott olyan határozottan, mint, ahogy ezt időnként vezényelem magamnak. Hatástalanul. Lelkendeznem kéne, hogy forintokat spórolok meg a vásárlás elodázásával. Vagy éppen mert módom nyílik egy kis kiruccanásra a vá­rosközpontba. Hosszan, s kényelmesen várhatom a helyijáratot oda-vissza. Közben morfondírozhatok amiről kedvem szottyan, senki nem korlátoz benne„. Csupa öröm, csupa haszon. Mégsem repesek. Sőt, ba­rátságtalan gondolatok jutnak eszembe. Bűnbakok után kutatok, hogy legalább telepátiával juttassam ei hozzájuk többféle kívánsá­gomat. Természetesen nincsenek vétkesek. Csak egy van, aki borús hangulatomért okolható. Akinek lépten- nyomon kedvében járnak, mégsem tud ujjongni. Jó­magam. mól— Mit jelent vezetőnek lenni ? Sümegi Sándor, a szécsényd termelőszövetkezet termelési elnökhelyettese múlt év végén — közvetlenül a termelőszö­vetkezetek IV. kongresszusa előtt — vette át a Munka Ér­demrend bronz fokozatát Lo- sonczi Páltól, az Elnöki Ta­nács elnökétől a Parlament­ben. Év végi elfoglaltsága mi­att csak most nyílt mód arra, hogy a fiatal vezetővel szót váltsunk arról, mit is jelent napjainkban vezetőnek lenni. nem Áldozat Irodájában éppen termelési tanácskozás zajlik, jó néhány szakember részvételével. Té­ma az évindítás eddigi tapasz­talatai. Ezalatt odakint a me­gyei tanácstól, a vetőmag-érté­kesítőtől és jómagam „előszo- bázunk”. Nagyjából ennyiből is megállapítható, mennyire jó egy vezetőnek... A szószaporítás nem kenye­re a szécsényieknek, így ha­marosan négyszemközt lehe­tünk az elnökhelyettessel. — Mennyi itt egy vezetőnek a munkaideje? — Ki, hogy tudja beosztani. Nekem reggel fél hattól este hatig tart. Kampánymunkák idején tovább. Magáitól érte­tődően, aki a mezőgazdaság­ban dolgozik, az nem érezheti ezt áldozatnak. Ennyire szük­ség van a termelés jellegéből, a biológiai sajátosságokból adódóan. — A következő években sem lát lehetőséget ennek csök­kentésére? — A csaknem 300 milliós árbevétel maradéktalan telje­sítése mellett nem. Ehhez eljutni sem könnyű. Sümegi Sándor a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemen vég­zett 1969-ben és pulykate­nyésztéssel kezdte pályáját a szécsényi közös gazdaságban. Később a pulyka helyett csir­ke jött, majd a növényter­mesztés irányítását vette át. 1979-ben a zárszámadó köz­gyűlésen a tagság termelési elnökhelyetessé választotta. HÁROM SZÁMBÓL — Harmadik éve tölti be ezt a funkciót. Nehéz? — Igen, bár az egyesülések lezajlottak ekkorra, az egyre nagyobb gazdaság, a növekvő követelmények mind nehe­zebb feladatot jelentettek a vezetés számára. Manapság a megkövetelt rugalmasság gyakoribb intézkedést, több döntést igényel. Emellett na­gyobb áttekintőképességre és gyorsaságra van szükáég. Gyorsan és gyakran dönteni, fontos kérdésekben pedig nagy felelősség. Ennyivel is nehe­zebb napjainkban vezetőnek lenni. — Mi az, ami segít egy fia­tal vezetőnek ezen a poszton? — Előny — legalábbis úgy érzem —, hogy szécsényi va­gyok, úgyszólván minden ide­köt. Előny, hogy apám 12 éven keresztül volt a szécsényi ter­melőszövetkezet elnöke 1960- tól. Előny az a munkameg­osztás, amit itt a termelőszö­vetkezeten belül kialakítot­tunk. A módszer viszonylag egy­szerű — a kívülálló szinte csodálkozik —, vajon másutt miért nem követik a szécsé- nyiek példáját. Az elnök a kí­vülről származó információ­kat adja át, helyettese a bent történtekről tájékoztatja. Mindez nem jelenti, hogy ki­zárólag egy-egy területről szerzik értesüléseiket. — Például találkozunk né­hány percre az elnökkel. Idő hiányában csak három számot mondok neki a gazdálkodás valamelyik területéről, s ő en­nek alapján szinte azonnal tud intézkedni, utasításokat adni. Persze ehhez szükség vám • 22 éves gyakorlatára is. AMI BIZTOS — A megnyúlt napi mun­kaidő után vajmi kevés a sza­bad ideje. Ezt hogyan tölti? :— Tanulással, olvasással, családi körben. Jelenleg a VUP — a vezető-utánpótló — „iskoláját” járom. Ez politi­kai gazdaságiam és vezetésel­méleti képzettséget ad, s úgy érzem a szakmérnöki után en­nek is hasznát veszem. Nem­csak én, hanem a közös gaz­daság is. Sümegi Sándor tizedik éve pártvezetőségi tagja a terme­lőszövetkezet alapszervezeté­nek és harmadik éve a nagy­községi párt-vb-nek is. A hatéves kisfiú és az öt- éve^ kislány hétköznapokon sokáig várhatja az apukát... — Jól érzi itt magát? — Jól, különben nem ten­ném. amit teszek. És jóleső érzés, hogy ez a kollektív munka nem hiábavaló. Ellen­kezőleg, évről évre bebizonyo­sodik, hogy érdemes még töb­bet dolgozni, mert az ered­mény nem marad el. Ez pedig minő'g új erőt ad, nemcsak nekem, valamennyiünknek. Kérdés lenne még, de az a j­tón kívül várakozók is szeret­nének közelebb kerülni a ter­melési elnökhelyetteshez, s ez ar-a ösztökéli az embert, hogy átadja helyét a következők­nek. Azoknak, akik a gazdál­kodást érintő kérdésekben ké­rik ki véleményét, tárgyalnak vele, vagy éppen üzletet szán­dékoznak kötni. Két dolog azonban bizonyos. Egy nagyüzem vezetőjének tá­volról sincs könnyű élete napjainkban, másodszor pe­dig, hogy jó helyre került a Munka Érdemrend bronz fo­kozata. (zilahy) Kevesebben eredményesen Jelentős erőfeszítéseket tesz ipari kiegészítő tevékenységé­nek bővítésére a magyamán- dori Galgamenti ÁFÉSZ. Üj profilként bedolgozói varrást indítanak, most szervezik a ki- varróüzemet. Az export szempontjából is számottevő felvásárlói területen sikerült a szövetkezetnek megtartania el­ért pozícióját. Termelékenysé­gére jótékony hatással van, hogy tavaly teljes munkaidős létszámát hét százalékkal csökkentette, az igazgatási fel­adatokat is kevesebben látják el. Sok a szennyvízbírság Tisztítási hatásfok Igen nagy túlterheltséggel dolgozik a balassagyarmati szennyvíztisztító telep. Kapa­citásának túlontúl való ki­használása mellett rontja a tisztítási hatásfokot a hús­ipari üzem által kibocsátott és az előírt határértékeket meghaladó szennyvíz. (Másütt ugyanez róható fel a szécsé­nyi tejipari üzemnek és a nagybátonyi harisnyagyárnak.) Az öt tisztítótelep tavaly ösz- szesen hárommillió forintot fizetett ki szennyvízbírság cí­mén, közülük is a legnagyobb összeget a gyarmati telep után kellett fizetni. A szennyvíz- tisztítás hatásfokán a balassa­gyarmati víztisztító bővítése, valamint az érdekelt vállala­toknál az előtisztítok megépí­tése javít. «« » ***-**********■*** » »a*»** »»»»»a***-»-«-*-**-»*****»»*« ***** ********** ******** j. « * * *■*■*++*■*-*■*•*■*•*■•**■* Konzultáció Szocialista konzultáció — tanulságokkal A z 1956. október 23-án ki­robbant ellenforradalmi lázadás okait az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsá­ga 1956. decemberi határoza­tában a Rákosi-féle szektás dogmatikus vezetés hibáiban, a Nagy Imre-csoport revizio­nista, a szocialista építés ered­ményeit tagadó aknamunká­jában, a belső és külső reak­ció együttes fellépésében fog­lalta össze. A fegyveres el­lenforradalmi lázadás leveré­sét követő utóvédharcok —, amelyek a gazdasági élet szétzilálását és az ideológiai diverzió tartósítását tűzték ki célul — nehezítették a szo­cialista konszolidációt. Ha a szocialista konszolidá­ció viszonylag gyors végrehaj­tását kíséreljük összefoglaló­an jellemezni, akkor elsősor­ban a pártegység megterem­tését, a párt visszatérését a lenini normákhoz, munkastí­lusának gyökeres megválto­zását, tömegkapcsolatának, szövetségi politikájának mar­xista alapokra helyezését, gazdasági és szociálpolitikájá­nak a reális helyzetet figye­lembe vevő alkalmazását kell kiemelnünk. Mindenekelőtt az agitáció széles körű lehe­tőségeivel meg kellett magya­rázni az októberi események ellenforradalmi jellegét, a gyakorlati munkában pedig alkalmazni a kétfrontos har­cot. Ebben a nem kis feladatot jelentő munkában megyénk­ben nagy segítséget adott az 1956. december 9-én megtar­tott megyei aktívaértekezlet, ahol Nógrádi Sándor ismer­tette a KB decemberi határo­zatából eredő feladatokat. Rendkívül jó szolgálatot tett a szocialista konszolidáció meggyorsításának Kádár Já­nos 1957. február 2-án Salgó­tarjánban tett látogatása. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának és a Forradal­mi Munkás-Paraszt Kor­mánynak az elnöke sokrétűen elemezte az ellenforradalom kirobbanásának okait, majd a feladatokról szólva a követ­kezőket mondotta: „Az egészséges fejlődés fel­tételei megvannak, mert az alapvető termelőeszközök ren­delkezésünkre állanak, és sze­rencsére van még valami, amit a tervezőirodákban nem vettek pontosan számba: a dolgozó tömegek hűsége a szocializmus ügyéhez, az el­szántság és az akaraterő”. A párt általános politikájá­ban bekövetkezett gyökeres változás, az élet normalizálá­sára tett intézkedések nagy lendületet adtak Nógrád me­gyében is a szocialista építő­munka sikeres folytatásához. A hogyan tovább kérdésében azonban bizonyos nézetkü­lönbségek mutatkoztak. Vol­tak, akik a legfontosabb fel­adatuknak a termelés beindí­tását látták, s a párt újjá­szervezését csak ezt követően vélték napirendre tűzni. Az MSZMP megyei’ ideiglenes in­téző bizottsága úgy döntött, hogy a szocialista konszolidá­ciót a pártépítéssel kell kezde­ni, mégpedig úgy, hogy a leg­döntőbb nagyüzemekre kell a súlyt helyezni. E döntést alá­támasztotta a már némely he­lyen kialakult gyakorlat, amely azt mutatta, hogy a termelés ott indult meg, ahol a pártszervezetek munkája is működött. Különös gondot fordítottak a bányaüzemekre. Erre annál inkább szükség volt, mert az országban a széntermelésben számottevő volt a kiesés, már­pedig az ipari üzemeket, kór­házakat, iskolákat, lakóháza­kat el kellett látni szénnel. A pártszervezetek ezért felhívás­sal fordultak a bányászokhoz, hogy biztosítsák a szükséges energiát. A nógrádi kommu­nisták felhívására elsőként a kányási bányászok jelentkez­tek. December 14-i válaszuk­ban a munka megindítására szólították fel a még nem dolgozó bányászokat. A szo­cialista kibontakozáshoz nagy segítséget jelentett a szocia­lista országok segítsége. 1957- ben csupán a Szovjetuniótól 1010 millió rubel értékű árut kaptunk hitelbe, ezen kívül 60 millió dollárt kölcsön, hogy eleget tudjunk tenni azonna­li tőkés fizetési kötelezettsé­geinknek. A különböző vas- és acélanyagok, valamint a bányafák, bányagépek szállí­tása közvetlenül segítette a bányák és ipari üzemek ter­melésbe való állítását, ter­melésük növelését. Nem maradtak hatástala­nok a különböző szociálpoli­tikai intézkedések sem. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1957-ben az iparban 13—15 százalékos béremelést rendelt el. A bányászok bére — azzal együtt, hogy bérüket az országos átlagra emelték — átlagosan 48,4 százalékkal emelkedett. Emellett a szocia­lista építés során elsőként ke­rült alkalmazásra a kollektí­vák anyagi ösztönzésének módszere, a nyereségrészese­dés. A pártszervek emellett nagy gondot fordítottak a munká­sok között végzendő tömeg­politikai munkára. Már 1956 novemberében pártnapokat szerveztek a legjelentősebb ipari üzemekben. December­ben megkezdődtek a csoportos beszélgetések, kisgyűlések, ankétok. Januárban immár — a szocialista konszolidációról — közel 6000 ember vett részt a pártnapokon. A szocialista konszolidá­cióban nagy figyelmet fordí­tottak az ifjúság megnyeré­sére, eszmei-politikai tisztán­látásának kialakítására. A re­vizionista befolyás elsősorban a diák- és értelmiségi ifjúság körében volt számottevő. A párt legjobb aktivistáit e te­rületre mozgósította. A me­gyei pártbizottság, valamint a megyei tanács tagjai, vezetői a diákifjúság körében végez­tek hathatós , felvilágosító munkát. Az ipari üzemekben és a szénbányászat területén a pártszervezetek segítségével létrehozott MAFISZ 1957. ja­nuár 10-én alakult meg. Első értekezletén feloszlottnak nyilvánította az ellenforrada­lom idején létrehozott ötös bizottságot. A Magyar Forra­dalmi Ifjúsági Szövetséggel egyidőben létrejött Egységes Parasztifjúsági Szövetség ugyancsak elhatárolta magát az ellenforradalomtól. A kis­diákok körében februárban jöttek létre az első őrszem­csapatok, az úttörőszervezet jövendő osztagai. 1957. már­cius 21-én bontott zászlót a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség. Népszerűségére és befo­lyására jellemző, hogy 1957 márciusára már 86 KISZ- alapszervezet működöt. 2 ■ 13 taggal. Az MSZMP ifjúsági szervezete és az ifjúság tö­megszervezete mind terme­lésben. mind a tanulásban számottevő segítséget nyúj­tott a szocialista kibontako­záshoz M ár 1956 decemoerében megkezdődött az értel­miségi politika új ala­pokra helyezése A megyei pártbizottság mellett műkö­dő előadói csoport rétegtalál­kozók, ankétok, pártnapok so­rán tisztázta az ellenforra­dalom kirobbanásának oka­it, és kérték az értelmiség különböző csoportjait, hogy vegyenek részt alkotó mun­kájukkal. a haladó kultúra terjesztésével a «zocialista építőmunka folytatásában. Felléptek pártszervezeteink az indokolatlan értelmiség- ellenességgel és bizalmatlan­sággal szemben E fontos tár­sadalmi csoportnál is a vég­zett munka szerinti értékelés került előtérbe. Joggal álla­pította meg az 1959-es me­gyei pártértekezlet. hogy... „Elmúlt az az idő, amikor megyénket értelmiségelle­nesnek nevezték, ma már kölcsönös a bizalom, a meg­becsülés, a közös alkotómun­ka szellemében fejtjük ki te­vékenységünket”. Dr. Molnár Pál NÓGRÁD — 1982. március 10., szerda 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents