Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)
1982-03-10 / 58. szám
Kötődésele. kapcsolatok Pedagógusnők gyesen Már tudok olvasni A Móra Könyvkiadó sorozatáról ' „Ezzel a kisfiúval otthon v<i>lt az édesanyja három évig. A másikat nyolchónapos korától bölcsődébe. óvodába hordták. Ugye, micsoda különbség van köztük?—” Bevallom, csodálkozom kissé pedagógus barátném határozottságán, amivel ezt mondja: jómagam semmi lényeges eltérést nem látok a két eaesnete viselkedésében — tálán az egyik uyugodtabb, derűsebb ?,.. Az biztos, nagyszerű dolog a gyermekkel együtt tölteni az első esztendőket, meg- *lapozha,tj.a a jó nevelést. Még akkor is, ha a kismama maga is pedagógus, szükség van erre. Ez egyébként nan kis gond az elnőiesedett pályán. Különösen a viszonylag kisebb testületekben. A Nagyoroszi Általános Iskolában erről kérdeztem meg Sátori Sándor igazgatót: hogyan oldják meg a gyermekgondozási szabadságon levők helyettesítését? — Most csak ketten vannak — Czeglédné Rácz Zsuzsanna magyar—ének szakos és Micsikné Miszkói Mária tanítónő. A szakórákat belső helyettesítéssel oldjuk meg — szerencsére többen vannak magyar szakosak a tantestületben. Micsikné kiesését úgy pótoljuk, hogy eleve nem adtunk neki osztályt, hanem napközibe osztottuk be és ott Borsosberényből átjáró nevelő helyettesíti. Hogy milyen a kapcsolattartás az iskolával? Kettőn ál a vásár — érről többen szóltak a megyei ifjúsági parlamenten is — semmilyen teljesíthető kérés elől nem zárkózunk el — őszszel az új könyvekből, kézikönyvekből szívesen adtunk; Czeglédné mondta, szeretne elmenni tantor vfelkészítőre, ennek is csak örülünk. Amikor bejárnak, mindig tájékozódnak az aktuális dolgokról. beszélgetnek a gyerekekkel is. Bár mindenképpen kiesnek a mindennapos munkából, azért a kötődés az iskolához megvan bennük. XXX Czeglédné! nem sikerült otthon találni — biztosan éppen bevásárol az egyik távolabbi üzletben, a legközelebbiben leltároznak. Micsikné Miszkói Mária a gyerek ebédjét készíti éppen — ez tápszer és Ka- rancsvíz keveréke, rossz a vizük. A rádióban hallottuk A döntés kockázata Közélet szótárunkban a jel- aóknek ás a jelzett szavaknak sajátosan állandó vonzataik alakulnak ki. Íme a próbakérdés : milyen az a gazdasági vezető, aki kockáztat? A válasz szinte gépiesen beugrik: ez a vezető bátor. Ügy gondolom, éppen ideje kérdőjelezni ezt a szópárosítást és róluk is szólni — azokról, akikről alighanem méltatlanul kevés szó esik közéletünk fórumain, pedig ők még bátrabbak, már- már vakmerőek. Igen, róluk — a bátran nem kezdeményezőkről, a halálmegvető vakmerőséggel mozdulatlanná merevedett vezetőkről — van szó, róluk, alak igazán bátran megkockáztatják a magatartást, amely óvatosan kelül minden kockázatot. Nem tréfás nyelvészkedés, nem is cinikus újságírói bűvészmutatvány, ha a „bátor”, a „vakmerő” jelzők efféle áthelyezését teszem szóvá. A gazdálkodás tényei teljes komolysággal indokol ják, hogy *zt a vezetőt minősítjük igazán bátornak, aki veszi a bátorságot a kockázatmentes élet kényelmes-kellemes látszatának megőrzéséhez. Akár tudja, akár nem, kétségkívül ő kockáztat a legvakmerőbben. Nézzük csak ezeket a bizonyos gazdasági tényeket. Nos, az elmúlt év népgazdasági mérlege azt jelezte, hogy az 1980-as esztendőt az ország egyetlen iparvállalata sem zárta veszteséggel, vagy részesedési alaphiánnyal. Ebből — látszólag — az következhetne, hogy igazán semmi ok a nyugodt vállalati vezetést holmi kockázatvállaló nyugtalanság- Ta buzdítani. Valójában éppen ez a teljes és mindenre kiterjedő nyereségesség jelzi a legnyilvánvalóbban, hogy lépni, mozdulni, kockáztatni kell —, mert hiszen a nyereséges vállalat és a sokkal kevésbé nyereséges ország • ellentmondása aligha tartható. S ha még közelebbről vesszük szemügyre a tényeket, az is kitűnik, hogy mind nehezebb a külpiaci értékesítés — ugyanúgy és ugyanazt gyártani tehát ezután is, mint azelőtt —, nos, ez az igazi vakmerőség. Meg aztán: mind kevesebb a munkaerő — a népgazdaságban foglalkoztatottak száma az idén is mintegy 30 ezerrel csökken —, ugyanolyan szervezettséggel dolgozni tehát most, mint eddig — nos: elképzelhető-e ennél vakmerőbb vállalati szándék? Kevesebb pénz jut fejlesztésre-beruházásra — következésképp: arra alapozni a nyugalmat, hogy majd csak csurran némi támogatás valahonnan az irányítás magas- latjairól — kell-e mondani, milyen bátor szembenézés a lehetetlennel, ha valaki efféle pénzekről ábrándozik ? Nemcsak illő, de társadalmi értelemben múlhatatlanul fontos, hogy gondosabban bánjunk a jelzőkkel is. Aki nem kockáztat igazán, megilleti tehát, hogy bátornak minősítsük. Má. kérdés — és fontos kérdés, természetesen —, hogy szabad-e elismernünk, méltányolnunk ezt a bátorságot? Elvégre, aki a kivárásnak, a nyugalomnak ezt a kockázatos szerencsejátékát űzi, az a közjavak terhére-kárára kockáztat. Dicséret aligha illeti érte. Tábori András — Anikó pár napja volt hathónapos. Sokat vártunk rá, most betölti az életünket. A férjem növénytermesztő ag- ronómus a termelőszövetkezetben — nagy véletlen, hogy éppen itthon van, egyébként ritkán látom napközben. Az én szüleim 16 éve-költöztek a községbe, az ő családja régi nagyoroszi. Itt szeretnénk letelepedni — most átmenetileg a „kisházban” lakunk, egy udvarban a szüleimmel, de igényeltünk lakást. — Mennyire jelent kiesés! a gyes? — Semennyire és teljesen — ugyanis az új dokumentumé alapján még csak a matematikát és az anyanyelvet ismertem meg, nem sokat tanítottam. Ha újra beállók, új lesz sz'hte az egész. Hogy miként tudom figyelemmel kísérni az új dolgokat? Amikor bemegyek ebédelni az iskolába, gyakran beszélgetünk a kolléganőkkel —, igaz, ők mindig futnak, elfoglaltak. Itthon? Nézem a televízió pedagógiai adásait. Oj könyveket, folyóiratokat az iskolában veszek kézbe időnként. Amúgy leköt a háztartás, a gyerek — itt nincs fürdőszoba, hordani és melegíteni kell a vizet.- — Ha lenne „beugrási lehetőség” — az ifjúsági parlamenten felvetették az ötletet alkalmi helyettesítések engedélyezésére — vállalnád-e? — Bár nem rossz az ötlet, számomra nehéz lenne kivitelezni, nem tudnám kire bízni a kislányt. Hogy kiveszem-e végig a három évet, ez még nyitott kérdés. Jó lenne figyelni a kicsi fejlődését, sokat jelentene ez az idő. De közbeszólhatnak az anyagiak: a férjem fizetése nem túl magas, nehéz megélni a jövedelmünkből. És ahogy ismerem magamat, a vakáeióvárás és utána a szeptembervárás és gulatához fog hasonlítani, amit egy idő után érzek: vágyakozni fogok a gyerekek. a munka után... G. K. M. A Móra Kiadó nyolcesztendős sorozata már emblémájával jelzi, hogy csaknem önmagával egyidős, 6—7 éves kisiskolásoknak akarja megadni az olvasni tudás örömét, és a gyakorlás lehetőségét. Jókorára méretezett betűtípusai, levegős szedése, sok és olykor kiváló illusztrációja, terjedelme — mind alkalmassá teszik arra, hogy a betűvetéssel éppen esek megismerkedő kisdiák próbálgassa, izmosítsa frissen szerzett tudását. Ami a „külcsínt” illeti, a sorozat maradéktalanul eleget tesz vállalt feladatának. A tartalomról azonban ezt nem mindig mondhatjuk el. Néha mintha elfeledkezni látszanának a sorozat szerkesztői arról hogy mit is jelent első osztályosnak lenni. A gyermek szellemi fejlődésében óriási minőségi ugrás az olvasás-tanulás, talán csak ahhoz fogható, amit a tűz felfedezése jelentett az emberiség számára. És, ha akadnak is olyan gyerekek, akik szinte észrevétlen könnyedséggel lendülnek át a nehézségeken, a többség számára bizony felettébb kemény munka a betűk, a szóképek felismerése, a hangok összekötése. A könnyen átlendülőknek nincs is szükségük külön sorozatra, azok az új tudástól mámorosán, szellemi mindenevőként vetik rá magukat a kezük ügyébe kerülő könyvekre, legyenek azok lexikonok, meséskönyvek, vagy akár képes újságok. Külön sorozatra azoknak a gyermekeknek van szükségük, akik még bíbelődnek a betűkkel, akiknek még igazi, megerőltető munka a szöveg kihámozása, és akik erre a fárasztó tevékenységre egyetlenegy okból szánják rá önként magukat: ha roppantul érdekli őket az, amit a sorok mondanak. Az olvasás lendítőereje: az érdekesség. Minél fáradságosabb a művelet, annál inkább. És itt, ezen a ponton hagy kívánnivalót a sorozat, leginkább utóbbi termésével. Korábban, amikor köteteiben több magyar és külföldi klasszikus kapott helyet, nem is lehetett panasz. Hiszen Balázs Béla, Kipling, Gajdar, Móra, Fekete István és mások apró remekművei valóban „megérték a fáradságot”. Az 1981-es év termésében azonban több olyan gyermektörténet szerepel, amelynek az a baja, hogy nem történet. Inkább kedves életkép, gyermekek bölcs és gazdag megnyilvánulásairól szóló beszámoló, amelyekben gyönyörködhet a felnőtt, sőt, ha ért valamit a pszichológiához, még tanulságos gondolatokat is szűrhet le belőle, csak éppen a hatéves gyermeket nem készteti lázas és öngyötrő erőfeszítésre. Legkevésbé az ez évi egyetlen klasszikus, Gorkij „Ahogy én tanultam” című önéletírás-válogatása illik bele ebbe a sorozatba. A Gyermekéveim a maga megrendítő szomorúságával nem hatéveseknek való, nem is az egészet tartalmazza a kötet, csupán részleteket. Mégpedig a leg- elvontabbakat: szép, fenn- költ sorokat az olvasás nagyszerűségéről. De a hatesztendős nem azért fogja szeretni a könyvet, mert mondják neki, hogy szeresse! Ellenkezőleg, a könyv apoteozisát ásítva hallgatja, és esetleg örökre elriad az írótól; akit néhány évvel később szívébe zárhatna. A fotózás salgótarjáni kezdeteiről Napjainkban egyre inkább kedvelt a fotózás. Ezt bizonyltja a fotóművészeti kiállítások magas látogatottsága. Legutóbb a budapesti Műcsarnokban megrendezett, a magyar fotográfia 140 évét, a kezdetektől napjainkig bemutató kiállítás látogatottsága minden eddigi rekordot megdöntött. A magyarországi fotózás ■kezdete 1840. Salgótarjánban — egyes kellően fel nem tárt esetektől eltekintve — később, az 1930-as évekre tehető a szervezett, művészi igényű fotózás kezdete. Ennek néhány állomását, Kleiban Ernő, 73 éves salgótarjáni amatőr fotóművész visszaemlékezései nyomán kívánjuk bemutatni. Salgótarjánban az akkori acélgyári olvasóegylet keretében 1936-ban alakult fotószakosztály. A kör alapító tagjai között a műszakiak mellett több fizikai munkást találunk. A szakosztály támogatást nem kapott. Tagjai saját pénzükből vásárolták a felszerelést, a nyersanyagot. Tevékenységüket a belsőből jött indíték, a természet szépségeinek ábrázolása jellemezte. Képeikre a szinte kimeríthetetlen természet egy-egy részletének művészi fokon való ábrázolása jellemző. A 15 tagot számláló kör hamar megerősödött és már a 30-as évek végén, majd a 40- es években számos országos pályázaton, kiállításon szerepelt sikeresen. A fotószakosztály egyik erőssége, sikeres szerzője Kleiban Ernő, az 1909. március 20-án született acélgyári munkás volt. A természet finom részleteit ábrázoló, költői szépségű képeivel hosszú időn át eredményesen szerepelt. Már a negyvenes évek elején több díjat nyert országos és nemzetközi pályázatokon. Alkotó tevékenysége során 35 országos, illetve nemzetközi kiállításon szerepeltek művei. Sikereinek jelentős állomásai a dunaújvárosi, soproni, szombathelyi, kassai, komáromi, diósgyőri pályázatok. A felszabadulás új távlatokat nyitott meg a szakosztály előtt. Taglétszáma növekedett. feltételei javultak. Vezetését — az azóta már elhunyt — Barcs József vette át. Kleiban Ernő az ötvenes években még több országos fórumon szerepelt. Ezt követőéi másik szenvedélye, a bélyegek és könyvek gyűjtése miatt felhagyott az alkotó fotográfiával. Több mint húszévi munkásság?. során jelentős életművet alkotott. Képei megőrzik a kor hangulatát, a környező települések népviseletét, a természet szépségét. .Ezen életmű egy kiállítás ’megrendezését a képek megőrzését is indokolja. (veres) A kezdő, bctl3dozó, gyötrődő kis olvasójelöltnek sztori kell a javából, izgalmas, érdekes, humoros, vagy érzelmekhez szóló mindenesetre olyan, amit „nem lehet letenni”. És itt bizony nem ártana újra előszedni a gyermektörténetek legigazibb magyar mesterét, Móra Ferencet, mert a magyar irodalomban talán ő tudott leginkább „gyermeknyelven” szólni. Ügy, mintha ott ülne a térdén a kis „bórembukk”, ő pedig élőszóval mesélne neki. A hatévesnek még nagyon is kell az élőszó testmelege! A ma élő írók közül Török Sándor az, aki ilyen leírt élőszóval tud mesélni. (Legszebb gyermektörténetei valóban úgy is születtek, hogy barátai gyermekeinek mesélte őket, és csak később foglalta írásba.) A sorozat legutóbbi évének terméséből Bakó Ágnes „Egy testvérrel menynyi baj van” című kedves írása közelíti meg leginkább ezt az eszményt. Az ő gyerekhőséi valóságos gyerekek, időnként történik is velük valami (annyi ugyan még velük sem, amennyi egy igazi gyerekkel megesik, amíg kicsi) és főként nem járnak Milne Micimackójának kinőtt cipőjében, amit manapság annyi szerző húz fel szívesen, elfeledve, hogy a Micimackóhoz is meg kell érni, hogy azt inkább a serdülők, s még inkább a felnőttek élvezik. A sorozat legtöbb kötete színvonalas munkát tartalmaz, de olyan aránylag még kevés akad, ami szörnyű nagy kísértést jelentene az olvasásra. Egyféle módon persze; mindegyik használható: Ha apuka, vagy anyuka leül a csemetéje mellé, és nem az olvasókönyvből (amit az talán már betéve tud), hanem a sorozat hasonló tipográfiává köteteiből gyakorolja vele az olvasást. Esetleg kilátásba helyezvén a jutalmat is: „ha te ebből elolvasol három oldalt, én felolvasok neked egy fejezetet az Egri csillagokból, vagy a Pál utcai fiúkból!” De az igazi mégiscsak az, amikor a szigorú esti lámpaoltás után zseblámpát csempész „az a komisz kölyök” a paplan alá, mert nem tud megválni könyvétől és azt hiszi, hogy nem vesszük észre. Pedig de- hogylsnem! Csak éppen biztatásnak is az az igazi, hogy olyankor mégsem szólunk semmit. Inkább örülünk, hogy az ő kis életében is elindult hódító útjára a könyv. Ilyen zseblámpával ágyba hurcolt könyveket szeretnénk látni ebben a sorozatban is. . Bozóki Cva műsor KOSSUTH RADIO: 1.27: Világablak 8.56: Beszélni nehéz S.08: Sándor Judit és Udvardy Tibor operaáriákat énekel §•46: Kis magyar néprajz 9.51: Tarka mese, kis mese 10.05: Diákfélóra 10.35: Válaszolunk hallgatóinknak 10.50: Ä francia történelem dalai — Xl/7. rész 11.03: Dvorzsák: II. szimfónia 12.35: Házunk tája 12.50: Operaslágerek 13.20: Kritikusok fóruma Spiró György: Az Igszek 13-30: Dzsesszmelódiák 14.18: Csillag az égből — II/l. # Eseményjáték Kilián Györgyről 15.05: Bangó Margit cigánydalokat énekel 15.28: MR 10—14 16.10: A Délutáni Rádiószínház bemutatója a taxisofőr 16.18 Filmzene 17.07: Mennyiért iszunk — vizet? Riport 17.32: Csengery Adrienne dalfelvételeiből 18.04: Daróczi Bárdos Tamás: Sárközi vígasság 18*15: Hol volt, hol nem volt... 18.25: Mai könyvajánlatunk 19.15: Közvetítés a Magyarország— Anglia asztalitenisz Szuper Liga-mérkőzésről 20*00: Mahler: V. szimfónia 21.05: A magyar művelődés századai. A középkor első __ tt 2 2.20: Tíz perc külpolitika 22.30: A Prágai Madrigaiisták Lassus-f elvételeiből 22*45: A világ „másik” fele XI. rész. Filmek Ázsiában 23.00: Antigone 0.10: Barabás Mihály táncdalaiból PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Szatirikus dalok 8.20: Tíz perc külpolitika 8.33: Idősebbek hullámhosszán 9.28: Népdalcsokor 10.00: Zenedélelőtt 11.33: A Szabó család 12*03; A Magyar Rádió népi zenekara játszik 12.33: Tánczenei koktél 13.30: Színes szőttes 14.00: Kettőtől négyig... 16.00: Mindenki iskolája 16.35: Néhány perc tudomány 16.40: Barátság slágerexpressz 17.10: Verbunkosok, katonadalok 17*3<* ötödik sebesség 18.33: Barangolás régi hanglemezek között 18.51: Nóták 19.25: Prizma. Bernét György külpolitikai műsora 19.45: A Precedens együttes felvételeiből 20.33: Hívja a 33-43-22-es telefonszámot 22.00: Popturiszt. Beszámoló a Neoton Família japán turnéjáról 23.20: A tegnap slágereiből MISKOLCI STÜDIÖ: 17.00: Hírek, időjárásjelentés, tartalomismertetés. 17.05: Hangversenyen hallottuk. — 17.20: Ablak az országra. Dr. Fodor László jegyzete. — 17.30: Index. A miskolci stúdió gazdaságpolitikai magazinja. (A tartalomból: Háttérüzem Cserépfalun. Nem meddő a meddőhányó. Tavaszt váró szövetkezetek.) — Felelős szerkesztő: Paulovits Ágoston. Szerkeszti: Borsodi Gyula. — Sportbeszámoló a DVTK—Békéscsaba MNK- mérkőzésről. — 18.00: Észak-ma- pvarországi krónika. (A Borsod és Heves megyei országgvűlési képviselőcsoport megbeszéléséről. Az emődi TÜZÉP-télepen.) — 18.25— 18.30: Lap- és műsorelőzetes. TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna. SZ (1sm.) 8.05: T^kolatévé. Földralz <ált Isk 7 oszt.! 8.35: Fizikai kísérletek (középisk IT. oszt) 9.05: Magyar irodalom (ált. isk. 8. ©szt.) 9.50: Stop! 9.55: Delta 10.20: Keresztül-kasul. Magyarul beszélő angel film (ism.) SZ 14.45: Iskolatévé 14.50: Fizikai kísérletek (ism.) 15*00: Földrajz (ism.) 15.30: Magyar irodalom (ism.) 16.20: Hírek 16.25: Boj. Lej, Csingiz és a többiek, szovjet rövidfilm 16.50: Az akasztófa árnyékában Magyarul beszélő francia tévéfilmsorozat (VI/1. rész: A bűntett (ism.) SZ 17.45: Reklám 17.55: Slágerről slágerre 18*25: Helyünk a világban 18.55: A Közönségszolgálat tájékoztatója 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna SZ 19.15: Esti mese SZ 19.30: Tv-híradó SZ 20.00: Televíziós mesék felnőtteknek. Atlantisz 21.05: A hét műtárgya 21.10: Műkorcsolya-világbajnok23*00: TvS-híradó 3. SZ 2. MŰSOR: 20.01: Magyarország—Anglia Szuper Liga asztalitenisz- mérkőzés . 21.10: Tv-híradó 2. SZ * 21.30: Lenkey tábornok. Fekete Sándor történelmi drámája BESZTERCEBÁNYA: 17.55: Autósok - .motorosok 18.30: A Tv-újság sajtóértekezlete 19.10: Esti mese 19.2C: Időjárásjelentés és műsorismertetés 19.30: Tv-híradó 20.00: Szilveszter — 1981. Kabaréműsor — ism. 21.00: Műkorcsolya VB. A párosok versenyének közvetítése Koppenhágából A szünetben: Ez történt 24 óra alatt 22.30: Hírek MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Az ártatlan. (16) Színes olasz—francia filmdráma. — Balassagyarmati Madách: Háromnegyed 6-tól: Az Olsen banda boldogul. Színes, szinkronizált dán bűnügyi filmvígjáték. — Nagybátonyi Petőfi: A transzport. (14) — Nagybátonyi Bányász: A félhold árnyékában. I—II. Színes, szinkronizált szovjet történelmi kalandfilm. — Pásztói Mátra: Háromnegyed 6- tól: Egri csillagok. I—II. Színes magyar film. — Karancslapujtő: Mackó Misi és a csodabőrönd. Színes szinkronizált lengyel báb- in nsefilm. 4 NÓGRÁD — 1982. március 10., szerda
