Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

At. BeeritSz, —lyttMt egyik szobájában üldögélünk huszonkét e-izlendeje készült eL Akkor határozta el'magát a két legidősebb Csáthy, hogy megpróbálja maga felrakni a tetőt a íeje főié Tolmácson. A családfő Albert bácsi, meg a felesége, Katalin néni akko­riban ötvenévesek voltak, több mint harmincévi ke­mény munkával már a hátuk mögött. — Nem bosszantott engem az sose, hogy más gyorsabban gyarapodik — igazítja meg a plédet az idős' férfi. — Ami­kor úgy éreztem, hogy már én is bírom, akkor összedug­tuk a fejünket a legidősebb fiammal, osztottunk, szoroz­tunk és nekivágtunk az épí­tésnek. Évekig még egy pár zokni megvételét is meg kel­lett gondolnunk. Látja, akkor sem volt könnyebb! Plédet emlegettem és annak oka van. Házigazdáim nemrég ünnepelték az aranylakodal­mukat! Három fiú — meg­lett férfiak — a jeles jubileumot még ' emlékeze­tesebbé akarták tenni, mulat­ságot csaptak szüleik tisztele­tére. Mitagadás, táncra per­dültek! Az én házigazdám lábát megnyomorgatta a ci­pő, úgyhogy Balassagyarma­ton kés alá került a meggyűrt talp- Most pihennie kell idő­sebb Csáthy Albertnek, így aztán a nap java részét a vé­kony pléd alatt tölti. — A barátnőim mutattak be bennünket egymásnak, há­zasság lett a vége. Három évig jártunk együtt, amíg megismertük egymást — igazgatja kőtényét Kati néni a délelőtti napsütésben. — No, rég volt, s akkor még mind a ketten szépek vol­tunk. Tudja milyen jóvágású fiatalember volt az én uram? A megbámult fotót Debre­cenben készítették. KI tudja, é) e még, aki a masinát e£- esattín tóttá a markáns arcú, bajszos, reptéri szerelő le­gényre? — Te mindig katona vol­tál, apus — szólja meg a mos­toha múltat az asszony. Az öt évtizednyi házasság alatt Albert bácsi tizennégy­szer rukkolt be! Volt is ott­hon, nem is, Kati néni sok­szor egyedül cipelte a terhe­ket — Már Albert fiam négy­éves volt, amikor Rudi meg­született Mentem az elöljáró­ságra, adnának valamit hisz a férjem katona. Kidobtak! Ha otthon volt a családfő, akkor szegény cipészmester apjának segített, de bizony nehezen éltek a kevés mun­kából. Aztán jött a világégés, aminek utolsó lobbanása le­sodorta a családot Tolmácsra, Kati néni szülőfalujába. Párja a pesti kaptafát, ő meg aWe- kerle utcai irodát hagyta ott a biztosabb megélhetésért Al­bert bácsi élelemért foltozta a rongyos cipőket, úgyhogy hamarosan megpakolhatta a hátizsákját liszttel, kis zsír­ral, tojással. Biciklin kariká- zott apósáékig a béke évének őszén. — Kilencen laktunk egy szoba-konyhát! — húzza ösz- sze a szemöldökét a legidő­sebb Csáthy. — Aztán na­gyobb albérletbe ma'jd szol­gálati lakásba jutottunk. Vé­gül meglett a magunké is. Cipész, vasutas, traktoros, tanácsi dolgozó — Albert bá­csi életútjának egy-egy sza­kasza. „Irodista”, postai al­kalmazott, tanácsi mindenes, mozijegykezelő — Kati néni teendői az elmúlt évek során. Közben a fiúk háromra sza­porodtak, végezték iskoláikat, munkába álltak és az otthon­ról hozott konok céltudatos­sággal tették a dolgukat — Csak azt mondhatjuk, igaz anyus — pillant élete társára Albert bácsi —, hogy büszkék vagyunk a gyereke­inkre. Becsületesen végzik munkájukat. Albert könyvtá­ros lett Rétságon, Rudi tőlem vette át a szolgálatot a mun­kásőrségnél, ahol alapító tag Csáthy családnál vagyok, Laci fiúnk pedig rak­táros itthon, a Gránit-üzem­ben. Szépen haladnak az élet­ben és ez nagy örömünk. Har­monikus életet élnek, menye­ink szeretettel vesznek körül bennünket. Kívánhatunk töb­bet? Kall néni csak a fejét ráz­za, amint élete első, maga­főzte kávéjával megkínál. Erős, mint a méreg. — Nem volt köztünk han­gos szó az ötven év alatt — mondja a fotelba telepedve. — Mindent megbeszéltünk, mindig közösen döntöttünk mindenben. Amikor a fiúk fölcseperedtek, ők is ebben a légkörben növekedtek. Ha­mar beletanultak a felelős­ségbe, és ez hasznukra vált. — Nem történtek a mi éle­dtünkben nagy dolgok — simogatja szemével asszo­nyát Albert bácsi. — Sorsunk elől el nem bújtunk, gyere­keinket fölneveltük hasznos emberré, érezzük gondosko­dásukat, hisz’ naponta együtt vagyunk családjaikkal, az öt unokánkkal. Nem hiányzik nekünk semmi — Higgye el, komolyan így van ez. Mi hiányozna? — kérdez csak úgy, választ sem várva Kati néni. — Minde­nünk megvan. Boldogságunk, a békés sors, a család és a magunk jóléte. Hát akkor mi hiányozhatna? Hiába akar­nék valamiféle panaszt kita­lálni, nem tudok. Baj? — Már, hogy volna baj, anyus! — emeli meg hangját kicsit Albert bácsi. — Min­dennap nyugodtan fekszünk és nyugodtan kelünk. Egész­ségesek vagyunk, mint a makk, tíz éve még röplabdáz- tam. Nem nagyon nyitogat- juk az ajtót az orvosokra, így, ezt mind együtt szokták boldogságnak nevezni. Igaz? Azt hiszem igen, Albert bácsi. Hortobágyi Zoltán Idegenforgalmi kaleidoszkóp '6.) Mit ígér a MALÉV AIR TOURS ? Szándékunk szerint kéthetente, havonta csöngetünk be egy­egy családhoz, ha meghívnak bennünket. Kérjük hát mind­azokat, akik úgy vélik, hogy családjuk sorsa, életük érde­kes, izgalmas vagy netán tanulságos lehet mások számára, fogjanak tollat és írjanak címünkre. A szervezett légi turizmus­ban a MALÉV AIR TOURIS immár 14 éve vesz részt A MALÉV gépeivel nyugat­ra és keletre, sőt a Közel-Ke­let országaiba is el lehet jut­ni, de aki ennél is érdekesebb programot szeretne, az választ­hatja úticélul Ciprus-szigetét is. A ciprusi járatokon, min­dig kitűnő a hangulat. A szi­get éghajlata kellemes, népe barátságos és látványosságok­ban sincs hiány. Télen is nap­sütéses, noha a hegyeket bú fedi; nyáron viszont nem el­viselhetetlen a hőség, mert a tenger felöl jövő légáramla­tok állandóan magukkal hoz­zák a víz kellemes hűvösséget. Cipruson a tavasz csodálatos, amikor minden virágba borul, s az ősz nem különben, ami­kor csupa szín és fény a táj. A gazdag történelmi múlt, a sokszor változó hatalmi hely­zet természetesen ma is lát­ható nyomokat hagyott a szi­get arculatán, de a műemléki látványosságok nagy része megoszlik Nicosia, s a többi városok: Famaguszta, Kyrenia, Lamaka. Limaszol között. Szinte mindenütt van valami együdülálló nevezetesség, de a különböző kultúrák Cipru­son úgy egymásra rétegeződ- tek, mint talán sehol másutt, így például Lamaka, a sztoi- cizmus születésének helye, s a ciprusiak úgy tudják, hogy Paphos fehér szikláinak köze­lében született a habokból Aphrodité, a szerelem istennő­je. A ciprusi útra április 6— 12., május 7—12., május 14— 19. között lehet menni. — Az Arany Prága Nem kevésbé érdekes a csehszlovák főváros az „ezer­éves” Prága sem. Itt a vár­hegyen érdemes a sétánkat kezdeni, ahonnan egész Prága áttekinthető. Elénk tárul a Vltava folyó 13 hídjá- val és látható az óvá­ros a középkort idéző zeg­zugos utcáival, öreg tor­nyaival. A vár uralkodó épü­lete a Szent Vitus-székesegy- ház, amelynek elődjét 930 kö­rül Vencel fejedelem emeltet­te. A mai templomépület I. Károly király nevéhez fűző­dik époúgy, mint Prága sok más gótikus építészeti neve­zetessége. Az óváros téri vá­rosháza tornyának oldalfalán van a híres középkori csilla­gászati óra, az Orloj. Minden kerek órában látható bábjáté­ka közel félezer éves. A tör­ténelmi nevezetességek meg­tekintése után a csehszlovák főváros olcsó és hangulatos éttermei, kiskocsmái is kelle­mes időtöltést ígérnek. A vá­rosnéző túrákat március 19—21., valamint március 26—28. között szervezik. Aki a hosszabb utakat ked­veli, annak érdemes egy szov­jet körutat választani a MA­LÉV AIR TOURS program­jából, amely július 16-tól 30- ig tart, a Moszkva—Alma­Ata—Taskent—Ashabad— Irkutszk—Moszkva útvonalon. O.É A pásztói járásban Jó az egészség­ügyi ellátás Kielégítő színvonalú a pász­tói járásban az egészségügyi ellátás. Minden községben van körzeti orvosi rendelés és biz­tosított a védőnői tevékenység is. Szakorvosi ellátásra — a káli ói és a sziráki fogászati rendelés kivételével — Pász­tón és Salgótarjánban van le­hetőség. Ez gondot jelent a lakosság számára, mert a nagy távolság miatt sok időt vesz Igénybe az utazás. védőnőként végzett egészségügy gépezetében BUDAPESTEN. AZ ELŐTTE ÁLLŐ SZÁMTALAN LEHE-' TŐSÉG KÖZÜL A MÉG JÁ­RATLAN, GÖRÖNGYÖS UTAT VÁLASZTOTTA. ÉREZTE ÉS TUDTA, ITT VAN RÁ A LEGNAGYOBB SZÜKSÉG. AKKORIBAN — NEGYEDSZÁZADDAL EZ­ELŐTT — A MEGYE EGÉSZ­SÉGÜGYE NEM KECSEG­TETTE NAGY REMÉNYEK­KEL. MÉGIS VÁLLALTA A KÜZDELMET... — Milyen volt az indulás, az indíttatás? Egy furcsa vé­letlennek köszönhetem, hogy alföldi lány létemre Nógrádba kerültem. Még főiskolás vol­tam, amikor a salgótarjáni kórház gyermekosztálya a mi­nisztériumon keresztül támo­gatást kért az intézettől: küldjenek olyan önként je­lentkező fiatalokat, akik se­gítenek az éppen dúló gyer- mekbénulásos járvány leküz­désében, szakmai tudásukkal, ismereteikkel, de főként lel­kesedésükkel hozzájárulnak a kisgyerekek gyógyulásához, ápolásához. Emlékszem, bor­zalmas körülmények között működött az acélgyári gyer­mekosztály. Nem volt nővé­rük, barátságtalan szobákban feküdtek az apró betegek. Csináltunk mi mindent. Pe­lenkákat hímeztünk, azzal te­rítettük le az éjjeliszekrénye­Vállalta a küzde met két, így próbáltuk otthono­sabbá varázsolni a környeze­tet. Dolgoztunk éjjel, nappal. Szabadnap nélkül, havi 650 forintért Akkor még nem gondoltam, hogy az első ki­ruccanásból letelepedés lesz — emlékezik Moravszki László- né, vagy ahogyan a megyei kórház-rendelőintézetben kol­légái, munkatársai naponta szólítják; Teca nővér. Pontos titulusa; intézetve­zető asszisztens. — Mielőtt a jelenlegi mun­katerületemről , beszélnénk, ka­nyarodjunk vissza a kezdetek­hez! A kórház gyermekosztá­lyáról 1959-bsn a járóbeteg­ellátásba kerültem. Az acél­gyári körzet üzemorvosi há­lózatát kezdtük építgetni. Kartonoztunk, szerveztük a gondozást, a szűréseket. Mit mondjak? Tapasztalatok híján ez sem volt könnyű feladat. Üjabb állomás. Moravszki Lászlónét 1963-ban kinevez­ték a megyei rendelőintézet főnővérévé. Bizonyára sokan emlékeznek még a régi, zsú­folt, korszerűtlen épületre, ahol beteg, beteg hátán vá­rakozott naphosszat. — A mostoha körülmények mellett munkaerőgondjaink is voltak abban az időben. Je­lenlegi dolgozóink nagy ré­szét mi képeztük "ki munka NÓGRÁD — 1982. március 6., szombat melletti tanfolyamokon. Csak úgy tudtuk biztosítani a meg­felelő gyógyító munkát, hogy a vezetők törődtek velünk, és olyan lelkes együttest sike­rült kialakítanunk, akikre bármikor, bármiben számít­hattunk, s számíthatunk még ma is. Az 1976-os esztendő nagy változásokat, nagy forduló­pontot jelentett Teca nővér számára. Az új, megyéi ren­delőintézet végre megterem­tette azokat az ideális feltéte­leket, amelyek az eredményes jó munk3 alapját jelentik az évek óta dédelgetett szép ter­vek, célkitűzések megvalósítá­sához. — Ekkor már jártam az egészségügyi főiskolára, ahol intézetvezetői szakon végez­tem. Egészségügyi szervezés­ből, vezetésből államvizsgáz­tam, elsőként a megyében. A háttérből, szinte személy­telenül irányítja a hatalmas gépezetet. Ügyel arra, hogy az apró alkatrészek, a fogas­kerekek mindig olajozottan működjenek. Szervezi, irányít­ja, ellenőrzi az asszisztensek munkáját, gondoskodik a szükséges anyagok, eszközök beszerzéséről, ügyel a munka­rendre, a munkafegyelemre, gyakran kap megbízást fel­mérések készítésére, amelyek feltérképezik az egyes szak; rendeléseit forgalmát, a vizs­gálatok számát, milyenségét, a beteg útját a rendelőben. — A közvetlen és közvetett cél minden esetben az, hogy a korszerű betegellátás kö­vetelményeit maradéktalanul teljesítsük, hogy az itt dolgo­zók — orvosok, asszisztensek —, és a bejáró beteg embe­rek egyaránt elégedettek le­gyenek az intézet munkájá­val. E sokirányú tevékenység mellett Teca nővér pártveze­tőségi tag, a NEB városi bi­zottságának tagja, részt vál­lal a Kórházi élet szerkeszté­séből, a közművelődési bizott­ság munkájából, egészségügyi szervezést, ápoláslélektant ok­tat a nővérek, asszisztensek továbbképzésén. Fáradhatat­lan, lelkiismeretes, ízig-vérig közéleti ember Az Alföldről jött, de ma már nógrádinak vallja magát. És nem bán­ta meg, hogy a huszonöt esz­tendővel ezelőtti véletlen Sal­gótarjánba sodorta. Bár számtalan kitüntetés birtokosa — kétszeres Egész­ségügy kiváló dolgozója, egészségügyi miniszteri dicsé­ret tulajdonosa, elsők között kapta meg a Lenin-emlékpla- kettet — azt tartja, az erköl­csi elismerés, a végzett mun­káért kijáró szóbeli dicséret mindennél többet ér. Mert az ember érzi, hogy figyelnek a munkájára, számon tartják. Hogy szükség van rá, az egészségügy óriási gépezeté­ben. (— ria —) Érdekes számok Magyarnándor jövet-menet A megye egyik legnagyobb takarékszövetkezete a ma- gyamándori. Tagjainak szá­ma az elmúlt esztendő végén meghaladta a nyolcezret. Azó­ta tovább gyarapodott, nem csak helybeliekkel, hanem — mióta erre lehetőség nyílott balassagyarmati lakosokkal Is. Naponta tízen-húszan is jelentkeznek a városiak kö­zül, s eddig mintegy kétezren léptek a szövetkezet tagjai közé. A tagság által befizetett részjegyek értéke hétmillió forint, A szövetkezet vezető­jének állítása szerint több mint a megye nyolc takarék- szövetkezetéé együtt. A szövetkezet tevékenysége igen sokrétű. Többek között az ÁFÉSZ-ek által felvásárolt háztáji termékek ellenértékét is itt fizetik ki. Tavaly ilyen címen 15 millió forintot fo­lyósítottak — a megelőző évi 7 millió, több mint kétszeresét. Kül- és belföldi utak szer­vezésével is foglalkoztak, az idén eddig mintegy 10 csoport „jött össze”, az utak értéke összesen félmillió kö­rül jár. Temiészetesen az egyik leg- fontous'eib profil a takarékbe­tét-szolgáltatás. Jelenleg 87 millió értékű betétet kezel­nek, ebben már benne van az idén január 1-től számi- tott mintegy négymilliónyi gyarapodás is. A takarékszövetkezet új lé­tesítményekkel igyekszik mi­nél szélesebb körben biztosí­tani szolgáltatásait. Kirendelt­ség nyitását tervezik Balassa­gyarmaton, betétgyűjtő pénz­tárakat szeretnének alapítani Herencsényen és Szandán. Ahogy beáll a jó idő folytat­ják Nézsán, Szügyön és Bér­ceién az új takarékszövetke­zeti üzletház építését. Ezeket szeretnék még az első fél év­ben átadni. Jó borát a könyv Van, aki már a boltban elkezdi a regény olvasását.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents