Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

»▼ár állott, most kőhalom” — a cserterl vár Járnak még a zabharapók Támaszkodó kíváncsiság i Alkotmány út: Tóth Sándorók vadonatúj háza. A salgótarjá­ni gépkocsivezető Tibor (iának is ideális otthont nyújt Itt a várháromszög tövében, a Pásztóval egybeépülés kü­szöbén olyan törzsökös nép él, amelyet a szorgalom tartott meg a nehéz időkben, s ame­lyet ugyanez tett szó szerint tehetőssé, majd azt írtam: gazdaggá, és nem is csak egyi- ket-másikat, a hasznosiak többségét, akik mára már má­sodszorra építik át falujukat. Egyszer már megváltoztatták az ötvenes években, eltüntet­ve rövid idő alatt a „ho&szu házakat”, pedig nem is na­gyon régen éppen azok a ma- gas-kőlábas, széles-pinceaj- tós, ősi magyar házak jelle­mezték ezt a Mátra tövében virágzó községet A második átépítés meg úgy mégy, hogy nem csupán alapjaiban, be­osztásában, funkciójában vál­tozik a hasznosi ház, hanem felfelé is terjed, újabb szintet kap üveges, erkélyes emele­tet, Ízlésesen modern, kerítést az utcai frontra. Kőlábas hosszú ház mindössze egyetlen egy akad a hasznosi főutcán, azt egy magányos ember lak­ja, de régi mintának valahogy örökre... Emlékezni emlékeznek még az idősebbek arra, hogyan bal­lagott haza a mátrai legelők­ről a ridegen tartott szarvas- marha nagy csapata, de -látni már csak keveset láthat belő­le a látogató Hasznoson is. Megváltozott minden — csak a szorgalom, az itteni „Szézám tárulj”, a bűvös szó maradt a valóságban is. Földbirtokost nemigen ismert az itteni nép; a földek itt legelő formában létezték, meg erdővel sűrűn megrakottan. így az állattar­tás, a fakitermelés-feldolgozás volt az élet alapja, s ez utób­bi maradt is részben, hiszen vagy százan ma is megmun­kálják még az alkalmas fát a Kövicses-patak völgyében, a motoroktól zajos szövetkezeti faüzemben. Készül a fakanál is százezerszámra, hasznosi eszközzel keveri talán még a Hilton szakácsa is a levest, amit nevezzünk előkelőén szupénak, ami jelenti a késő esti étkezést is a fránya fran­ciában. Ha már szóba jött a leves: tésztakészítő kisiparost is talál Hasznoson az, aki ke­res, de alighanem kevés ház­nál nem ismerik a Pásztón is divatban maradt híresen jó ízű csavart mini-csigatésztát, vé­konyra metélt csíkot amit, ha egyszer megkóstol a mai Ízet­len világra született szegény vándor, megemlegeti, míg él jó íze miatt! Krónikáfcszeren- cse, hogy betévedtünk a hasz­nosi Dobó utca 1-es számú porta (van vagy négy ház a telken, régiek, takarosak, szé­pek) „kis házi műhelyébe”, ahol két szorgalmas asszony pederinti egyenként a centi hosszú (?) csigákat, a régi orsó hegyes végét meg az eltávo­zott szövőszék kisfésűjét hasz­nálva szerszámnak. Maksó Jó- zsefné és Kanyó Pálné tudo­mánya a gyári „házitészták” tömegén is győzedelmeskedik. „Nincs ebben viz egy csepp sem, csak a jó pásztói liszt és a sok tojás . . .” Ült MUllti— A Mátrába szaladó főutcán, az Alkotmány úton; 234-ig számoltuk a házakat, de alig­hanem lesz több is, hiszen ép­pen a székhelyhez, Pásztó nagyközséghez közel eső terü­leten alakít ki majd újabb tel-' keket a nagyközségi tanács —, ahogy erről Nagy József ta­nácselnöktől, dr. Mátyus Ist­ván vb-titkártól és a haszno­si tanácstagi csoport vezetőjé­től, a községi párttitkártól, Il­lés Sándortól hallunk részlete­ket is. Az új házak hosszú so­rát felfűző Alkotmány utcá­val párhuzamosain, húzódó Vár utcában ugyanakkor nagyobb­részt csak az egyik oldal épült be. Ott gátat szab a teljes beépítettségnek a főutca felő­li házak hosszan elnyúló tel­keinek birtokjoga, és az a kö­rülmény, hogy a 4—600 négy­szögölek valamennyi rögéhez ragaszkodnak az Alkotmány utcaiak. Hasznos ezerkétszáz lakosa nem csökken, nem is nagyon növekszik, de itt az­után nem kell tartani sem az elöregedéstől, sem a kihalás­tól. Nem ritka az sem, hogy a férjhez menés előtt álló kis­lánynak két szoba teljes be­rendezés a kelengyéje, vagy a fiúnak négyszobás ház a ho­zománya. Aki elköltözik még­is, az elsősorban az ugyancsak egyre erősebb vonzóerőt mu­tató Pásztora megy, talán az ottani munkahely miatt leg­elsősorban, bár, gépkocsi is annyi van Hasznoson, hogy, ha egyszerre mind kiállna a házak elé, alighanem leállna az a hatalmas turistaforgalom, amely viszont tavasztól késő őszig Pásztó felől a mátrai természeti kincsek felé áram­lik ... A jó buszközlekedés, az alapellátásbeli dolgok meg­nyugtató megléte, a kétszere­sére (férőhely' tekintetében) bővített óvoda, a szépen rend­ben tartott iskola, ahol az alsó­sok tanulnak, a korszerűsített orvosi rendelő, a művelődési- mozgalmi ház, könyvtár, bolt, zöldséges — mind megannyi jele a helybenélés javuló fel­tételeinek, __ F igyelemreméltó, hogy név- eredete 1265-re írásos formá­ban is visszavezethető, és az nemkülönben, hogy a latin nyelvű okiratban „Hasznos- kúl fölötti” helyként szerepel. A hasznos nem más ilyenkép­pen, mint a „hasznavehető”, iható, jó víz, amiből lesz itt rövidesen annyi, hogy mások­nak is jut. A vár alatti völgy­ben kirajzolódik a hasznosi víztározó építésének képe, a vízben szegény Nógrád egyik reménysége, az élet minőségét tovább javító törekvés jelképe. Nem más kérdés, sajnos, hogy a Kövicses-patak partját ipari, faipari hulladék „közelíti” nem egészen megnyugtató mó­don, és hát bizony az is csak kevéssé — sehogy sem — prt- hető; miként lehet kihajított háztartási tárgyakat, tűzhelye­ket látni a község területén hú­zódó patak partjain? Éppen itt, ahol a rend szeretete, a tiszta­ság, a porták belseje és a há­zak előtti pedantéria már-már legendásan híres?! De például a társadalmi munkában is élen járnak a szorgalmas hasznosiak. akik tavaly sze­mélyenként mintegy 1600 (!) forint közös munkával gyara­pították önmagukat, környe­zetüket. A tanácsi utak kiépí­tettsége például kerek húsz százalékkal előrébb tart, mint Pásztón — itt nyolcvan száza­lék. ____ A hasznosi ember sokat meg­élt, sokat látott, sokat tapasz­talt, városon, iparban, bányá­ban tanult emberré változott az utóbbi évtizedekben, tehe­tős, sokat dolgozó munkásem­berré, aki nem felejtette él a földet sem, és közben nyitot­tá vált nemcsak útjai által, de bélül önmagában is minden új iránt. Hasznoson járva a megyét keresztül-kasul bebo­lyongó krónikás először el- ámul, majd töprengésbe for­dul azon — mekkora különb­ség lehet ma is még egy-egy nógrádi település között! Mint­ha itt nem Is ugyanazok az emberek laknának, mint húsz kilométerrel arrébb, mintha a mátrai táj jobb szülőanya lenne, mint a cserháti, pedig éppen errefelé találkozik a két hegyvidék. A hasznosi em­ber nyíltsága, derűje, barát­ságos, mindenre élénken figye­lő tekintete más emberi érté­keket is fényre hoz nemcsak a látható, belakható új házak sorát. A víztározó-építő mintegy száz vendégmunkást is úgy befogadta Hasznos, mintha örökké itt éltek volna. Igaz, a „fizetség is motivál”, de más­ként, talán még az idegenfor­galomban is felhasználható készség is munkál a hasznosi- akban. ami nélkül minden te­kintetben szegényebbek len­nének a munkát, a boldogulást mindennél előrébb helyező mai gazdagok. T. P. Ju. Képek: Kulcsár József Európai divatot fésül Babják Zsuzsa ifjú szakmunkás a fod­rászüzletben A K5vicses-patak vizét tározó ba fogják Hasznoson megkapó az új házak harmonikus sora

Next

/
Thumbnails
Contents