Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)

1982-03-28 / 74. szám

VILÁG PROIETÄRJÄ! PGYESOOETEKI1 NÓGRÁD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TÁNÁCS LAPJA XXXVIII. ÉVF., 74. SZÁM ÄRA: MO FORINT 1982. MÁRCIUS 28., VASÄRNAP Kommunista műszakok megyeszerte Termeltek a frontok, berendezések készültek Sikeres volt a bányászszombat is V“ ÁPOLJÁK A KATONA­BARÁTSÁGOT Az ünnepség részeként a Masryar Néphadsereg Központi Művészegyüttese forró sikerű műsort aratott. — kép: kulcsár — Törvények a gyakorlatban Ha röviden össze akarnánk foglalni az országgyűlés másfél napos tavaszi ülésszakának ta­pasztalatait, a kulcskifejezés alig­hanem ez lehetne: törvények a gyakorlatban. Azt vették számba ugyanis a képviselők a parlament plénumán, hogy milyen törvé­nyei, rendeletéi milyen jogrend­szere van ennek az országnak. S az igazságügyminiszteri expozé vitája után külön is górcső alá került egy törvény a sok közül: a közművelődési. Bár a vitában felszólaló kép­viselők szinte mindegyike szoro­san kaocsolódott mondandójával a miniszteri beszámolókban el­hangzott eredményekhez, felve­tett gondokhoz, a szemlélődő szá­mára mégis érezhetőnek tűnt egy bizonyos hangsúlybeli eltolódás az expozék és a hozzászólások között. De ez természetes is. Mig a miniszterek -, mint az igazság­ügy és a művelődési tárca -fe­lelős vezetői - elsősorban átfo­gó képet igyekeztek adni az ága­zat helyzetéről, legalapvetőbb te­endőiről, addig a parlamenti fel­szólalókat mindennapos tapasz­talataik nyomán inkább a konk­rétumok izgatták. Érdekes volt megfigyelni pél­dául, hogy senki nem vitatta Mar­kója Imre igazságügyminiszter meqállapitását, miszerint az el­múlt évtizedben Magyarországon sikerült megteremteni a fejlett szocialista társadalom építésének korszerű jogi kereteit. S bár fon­tosnak tartják ezek méltatását, el­ismerését, az „átlagpolgárokat” inkább a gondok, a még megol­dandó feladatok foglalkoztatják. így került például éles parla­menti kritika kereszttüzébe a túl­szabályozás jelensége, amelyet mellesleg maga a miniszteri ex­pozé is elismert. Arról van szó, hogy sok helyen a jogszabályt valamiféle mindent megoldó cso­daszernek tekintik. Az egyik kép­viselő például igy fogalmazott: „Ma már ott tartunk, hogy szá­mos magától értetődő feladatot is minisztériumi rendelet szabá­lyoz, pedig ezeket a helyi szervek külön előírások nélkül is jól meg­oldhatnák”. Egy másik felszólaló véleménye szerint a jogi szabá­lyozás helyett néhány területen az erkölcsi, a politikai normák ér­vényesülésére, a gazdasági veze­tési, szervezési, ellenőrzési esz­közökre és módszerekre kellene nagyobb figyelmet fordítani. Erőteljes hangsúlyt kapott a parlamenti vitában, hogy min­den jogszabály csak annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. A feleslegesen részletekbe menő szabályozás éppúgy táptalaja a paragrafusok tekintélycsorbulá­sának, mint a végrehajtás követ­kezetes ellenőrzésének elmulasz­tása. S ezzel már az expozé és a felszólalások közötti hangsúly- eltolódás egy másik eleméhez érkeztünk gondolatmenetünk­ben. Nevezetesen arról van szó, hogy mig a miniszter főleg a jog alkotóinak szemszögéből vizs­gálta a különböző kérdéseket, a képviselők inkább a jog alkal­mazása, tehát a gyakorlat olda­larái közelítették meg a témát. Ez utóbbi megközelítés volt jel­lemző a közművelődési törvény végrehajtásáról szóló miniszte­ri beszámoló vitájára is. A képvi­selők egyetértettek Pozsgay Im­rével abban, hogy a törvény meg­alkotása 1976-ban új lendületet adott a közművelődés fejlődésé­nek. De bármilyen magas szintű is legyen egy jogszabály, ezen a te­rületen legfeljebb csak a katali­zátor szerepét töltheti be. Hiába biztosítjuk ugyanis elvileg a mű­velődéshez való jogot, ha a gya­korlatban kevés a megfelelő hi­vatástudattal dolgozó, szakkép­zett népművelő, ha - főleg a kis­községekben - hiányosak a mű­velődési lehetőségek, s ha néhol méq az iskolák nem tudják meg­felelően betölteni alapvető köz­művelődési szerepüket. A tavaszi ülésszak két napi­rendi pontja, a jogalkotás, és a közművelődés, egyaránt olyan té­ma volt, ami szervesen hozzá­tartozik az ország politikai kul­túrájához, annak fejlettségéhez. Aligha vitatható tehát, hogy jól politizáltak a t. ház tagjai, ami­kor beszámoltatták e két ágazat felelős kormányzati vezetőit, s egyben megjelölték a következő éve!: legfontosabb teendőit eze­ken a területeken. A Nógrádi Szénbányák ak­naüzemeiben, a folyamatos műszakban dolgozók mellett tegnap kommunista műsza­ki felajánlásaik teljesítése­ként megint több százan vet­tél; fel a munkát. Jelentős hányaduk szállt le reggel a föld alá és Szorospatak kité­telével a kányási, a ménkesi és a tiribesi két-két frontról csaknem hétszáz tonna sze­net küldtek a felszínre. Kányáson százhuszonötén álltak műszakba, s a fő erő­ket a 15-ös és a 16-os számú frontokra irányították, hogy a több mint háromszáz csil­lés termeléssel is segítsék a lakosság és a TÜZÉP-telepek szénigényeinek kielégítését. Nem tétlenkedtek a külszíni munkára beosztottak sem: rendezték az üzem környeze­tét és jelentős mennyiségű vashulladékot gyűjtöttek ösz- sze. A ménkesi aknaüzemben tegnap reggel kilencvenegyen jelentkeztek munkára, s a két front — az Alfa-ereszkei 6-os számú és a déli bányamező­ben levő 11-es — egyetlen műszak alatt kétszázötven tonna szenet termelt. Telepí­tették az elővájási munkahe­lyeket is, hogy a jövő szem­pontjából igen fontos feltárá­Pattogó ritmusú country­zene fogadta annak a béke­gyűlésnek a résztvevőit, akik szombaton délelőtt a megye- székhely Bányász Művelődési Otthonban jöttek össze, hogy a több órás program kereté­ben emeljék föl szavukat a béke mellett, a biztonságun­kat veszélyeztető imperialista törekvések ellen. A jelenlé­vők előbb a Rodeo együttes műsorát hallgatták meg, majd Somlyó György Csak a béke című verse után, Vincze Béla, a KISZ Salgótarján városi bi­zottságának titkára szólt a meg j elentekhez. — Ifjúság a békéért és a társadalmi haladásért, ez ol­vasható a színpad feliratán, s e néhány szó fejezi ki a leg­hívebben a mai rendezvé­nyünk célját — mondotta, majd beszédében röviden át­tekintette a második vílág­Április 4-re, hazánk felsza­badulásának 37. évfordulójára készülődik az ország, a váro­sok, falvak népe. Mindenütt tisztelettel emlékeznek meg a szabadságot hozó hősökről, s az emlékműveknél elhelyezik a tavasz virágait, a kegyelet koszorúit. Az ünnepnapon több új lé­tesítmény átadására is sor ke­rül. Baján a Magyar Tudomá­nyos Akadémia csillagvizs­gáló intézetének obszervató­riumában avatnak új épület­szárnyat, Békéscsabán a Köz­ponti Statisztikai Hivatal szá­mítástechnikai és ügyvitelszer­vező vállalata kap számítóköz­pontot, Ózdon és Encsen pe­si munkákat meggyorsítsák. A széntermelőhelyek állapota je­lenleg jó, bár a 11-es fronton az elmúlt napokban a rop­pant főtenyomás miatt több szakadás is történt. Szorospatakon tegnap, a százhúsz dolgozó közül csak a tervszerű megelőző, és kar­bantartó munkát ellátók száll­tak le a föld alatti munkahe­lyekre. A többiek a külszínen szorgoskodtak: tavaszi nagy- takarítást végeztek és jelen­tős mennyiségű vashulladé­kot szállítottak el. Széntermelési rekord szü­letett Tiribesen. A Világosi József vezette 6-os és 7-es szá­mú frontokról a szokványos hétköznapi termelést — száz- nyolcvan tonnát — meghaladó mennyiségű szenet fejtettek. Több mint kétszáztíz tonnás teljesítményükkel nagyban hozzájárultak az aknaüzem tervének további túlteljesíté­séhez. A nem munkahelyen dolgozók közül többen a dél­keleti sikló gépházának gép­alap-alapozását végezték, anyagot készítettek elő a fate­lepen és vashulladékot gyűj­töttek. Ez utóbbi tevékeny­ségre mostanság nagy figyel­met szentelnek a Nógrádi Szénbányáknál: nem véletlen hát, hogy Tiribesről tegnap harminctonnányi hulladék­háborút kővető évtizedek bé­keharcait, történelmi esemé­nyeit, megemlítve, hogy az 1975-ös helsinki értekezlet mérföldköve volt a békés egymás mellett élésért való küzdelemnek. Mint mondotta az Egyesült Államok kormá­nya azonban olyan fegyver­kezési programot indított el, amely az emberiség létére alapvető befolyással bír, s ez ellen megmozdult a világ ha­ladó ereje. Ezt követően, Havasi Zol­tán, a Nógrádi Szénbányák vájára kért szót. — Előttem már beszéltek arról, hogy az egész emberi­ség számára nincs fontosabb cél, szebben hangzó szó, mint a béke. S ha ez igaz az egész emberiségre, akkor különö­sen igaz az ifjúságra — mon­dotta a többi között. — Ezért dig két új gyógyszertárat nyit­nak. Szegeden április 1-én avatják fel a 624-es számú Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet kétemeletes, tizennégy tan­termes új épületét, Szentend­rén pedig új postaépület nyit­ja meg kapuit. Nógrád megyében is több új intézmény avatása teszj em­lékezetessé az ünnepet. A me­gyeszékhelyen március 31-én adja át dr. Hanga Mária mű­velődési miniszterhelyettes az új gyermek- és ifjúságvédő intézetet, Balassagyarmaton nyolcvan kisgyermeket fogad új óvoda, s ugyancsak itt, a Balassi Bálint Gimnáziumban anyagot szállítottak el a Ko­hászati Alapanyagellátó Vál­lalat részére. Teljes nagyüzem volt a nagybátonyi szénosztályozón is. A két külszíni fejtés és az aknaüzemek szenével megra­kott irányvonatokat indítot­tak útnak a tiszapalkonyai és a gyöngyösvisontai Gagarin Hőerőműbe, csaknem három­ezer tonnás rakománnyal. ☆ Ugyancsak kommunista mű­szakot tartottak tegnap a FUTŰBER nagybátonyi gyár­egységében. Kétszáznyolc­vanegy fizikai dolgozó és száz­nál több más beosztású vett részt a termelésben. Az álta­luk előállított késztermék ér­téke meghaladta a háromne­gyed millió forintot. A VEGYÉPSZER salgótar­jáni gyárában szombaton négyszázötvenen népesítették be a gyártócsarnokokat. A kommunista műszak alatt a hazai, jelentős beruházások részére megrendelt munká­kon dolgoztak. Folytatták a paksi atomerőműhöz készülő tartályok gyártását, hőcseré­lők készültek a Tiszai Kőolaj­finomító Vállalatnak és to- ronydaru-részegységek a Ma­gyar Hajó- és Darugyár ré­szére. emelünk ma itt szót, az egész haladó ifjúság részeként a békéért, a haladásért. A nagygyűlés résztvevői ezután az Országos Béketa­nács részére a következő szö­vegű táviratot küldték: „Aggodalmunkat fejezzük ki az imperializmus egyre erő­södő háborús fenyegetése mi­att. Mélyen elítélünk minden olyan politikát, amelynek cél­ja az enyhülési folyamat meg­semmisítése, a fegyverkezési hajsza fokozása, az emberiség háborúba taszítása. Mi békét akarunk! Meggyőződésünk, hogy az emberiség döntő több­sége nemet mond a háborúra, s a testvéri Szovjetunió veze­tésével a béke erői győzedel­meskednek az imperializmus háborús törekvéseivel szem­ben. Ifjúság a békéért és a társadalmi haladásért!” kerül sor nyolc új és tíz fel­újított tanterem ünnepélyes avatására. Az ünnep előestjén me­gyeszerte megemlékeznek jeles történelmi napunkról. Április másodikén Salgótarjánban, a Bányász Művelődési Otthon­ban tartanak központi ünnep­séget, s ezen a napon helye­zik el a kegyelet és a hála ko­szorúit a megyeszékhelyi fel- szabadulási és a szovjet hősi emlékműnél. Ugyancsak meg­koszorúzzák a zagyvapálfalvai, a Somoskőújfalui, a vizslási, a forgácsi, a zagyvarónai, a salgóbányai és a Somlyóba t-"' szovjet hősi emlékműveket is. Meghitt, bensőséges ünnep­ségre invitálta a felső korha­tárt elért tartalékos hadköte­leseket a tegnap Salgótarján­ban, a József Attila Megyei Művelődési Központ nagyter­mében rendezett ünnepélyes búcsúztatásra a Hazafias Nép­front Nógrád megyei Bizottsá­ga, a Nógrád megyei Hadki­egészítő és Területvédelmi Pa­rancsnoksága. Radics János alezredes, a Nógrád megyei Hadkiegészíté­si és Területvédelmi Parancs­nokság parancsnoka köszön­tötte az ünnepségen résztvevő több száz, a korhatárt elért tartalékos hadköteleseket ab­ból az alkalomból, hogy ele­get téve a Magyar Népköztár­saság alkotmányában és a honvédelmi törvényben elő­írt hadkötelezettségüknek — kiválnak fegyveres erőink tar­talékos állományából. Külön köszöntötte Tersztenyák And­rás vezérőrnagyot, dr. Varga István ezredest, a hadkiegé­szítő és területvédelmi pa­rancsnokságok pártbizottságá­nak első titkárát, a magyar néphadsereg vezérkarának képviselőit, Skoda Ferencet, a megyei pártbizottság titkárát, Zsuffa Miklóst, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságá­nak tagját, a Nógrádi Szén­bányák vezérigazgatóját, Illés Miklóst, a megyei tanács álta­lános elnökhelyettesét, a párt- és társadalmi szervezetek me­gyei és városi vezetőit, az üzemek, vállalatok, a határ­őrség, a rendőrség, a mun­kásőrség képviselőit. Ünnepi beszédet Terszte­nyák András vezérőrnagy mondott. Többek között han­goztatta: — Önök szorgalmukkal, al­kotó értelmükkel hosszú évti­zedeken keresztül az elsők között voltak a nagy társadal­mi céljaink eléréséért és meg­védéséért folyó küzdelemben. Nemzedékük az elmúlt közel négy évtized alatt többször is jelesre vizsgázott a munka és a katonai szolgálat front­ján tisztességből, áldozat- készségből, a közösség iránti elkötelezettségből. S ha az önökkel szemben támasztott törvényes kötelezettség sorá­ból egy fontos feladat a mai nappal hivatalosan ki is esik, bizonyára nem csökken senki­nél a személyes felelősségtu­dat. Erre a jövőben is épít a társadalom. Dolgozzanak a tár­sadalom javára, személyes és családi boldogságuk biztosítá­sáért. Őrizzék továbbra is em­lékezetükben egykori csapa­taikat, ápolják a katonabarát­ságot. Ezután a honvédelmi mi­niszter parancsait ismertették, majd kitüntetéseket és emlék­lapokat adott át Radics János honvéd alezredes, Szerémi Sándor rendőr ezredes, a me­gyei főkapitányság vezetője, Vincze Zoltán határőr ezre­des, kerületparancsnok. Kö­szöntötték az ünnepség részt­vevőit a Mártírok úti Általá­nos Iskola úttörői és kisdobo­sai. Kiss István tartalékos honvéd, a salgótarjáni gépipa­ri szakközépiskola dolgozója köszönt el a tartalékos had­kötelesek nevében. Meghatóan szép pillanat volt, amikor Varga Gyula tartalékos alhad­nagy, nyugalmazott gyárigaz­gató átadta fegyverét a had­köteles fiának, Varga Csabá­nak. A megye társadalmi és tö­megszervezeteinek megbízásá­ból Marczinek István, a Ha­zafias Néofrrnt Nógrád me­gyei Bizottságának titkára kö­szönt el az obsitosoktól. Az ünnepséget műsor kö­vette, amelyen a Magyar Nép­hadsereg Központi Művész- együttese és fúvószenekara szórakoztatta a vendégeket Nagygyűlés a megyeszékhelyen Ifjúság a békéért és a társadalmi haladásért Felszabadulásunk évfordulójának ünnepére készül az ország

Next

/
Thumbnails
Contents