Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)
1982-03-27 / 73. szám
Szombati társasjáték Mondjuk: pletyka* Mottó: «Minden szóróJ eszébe jut valakinek valami" 1. 2. Nem, én nem adok a szóbe- Egyesek nem átallanak bi- izédre, sőt utálom azokat, akik zonyos „pletykatanról” beszél- a rémhíreket terjesztik. Mert ni, pedig a pletyka tulajdon- ugye a balkézről tovább képpen nem tanítható, nem adott hírek mindig rosszab- tanulható. Igazi alkotói műbodnak és az ötödik változatban egy pofon már gyilkossági kísérlet. Nem, én nem szeretem a pletykát. Sőt! Utálom, aki pletykál. Mint a lep Én meg azt mondom, meg kell becsülnünk fecsegő embertársainkat! Kész szerencse, hogy akadnak, akiknek köny- nyen eljár a szájuk, akik az ember legszemélyesebb ügyeiről is beszámolnak bizalmas barátaiknak, barátnőiknek vészét, amelyhez egy sereg dolog kell. Ha például valaki azt mondja rólam, hogy elcsábítottam J-nét, egyszerűen akik mellesleg általában szin- nem mond igazat! De nem is tén nagy pletykafészkek. Mon- csesszájú Tóthnét, aki órákig jól pletykál, mert én a lányát dóm, meg kell becsülnünk üldögél az ablakban, hogy lás- is elcsábítottam. Itt a haté- ezéket az embereket, mert al- sa, mi történik a környéken, konysággal van a legnagyobb kalmanként igen nagy szolgá- Ha mondjuk a Kovácsnéhoz baj. Mennyivel szebb lenne, latot tesznek azzal, hogy kép- bemegy véletlenül a boltos ha ez a történet így terjedne telenek hallgatni, Általuk Feri, akkor ez a rusnyaszájú szájról szájra: már rögtön rákezdi, hogy biztosan nem csak beszélgetnek, hogy túl sokáig maradt a Feri, a Kovács meg nem is volt otthon, s hogy Feri mindig csak akkor jön, amikor a férj nincs a láthatáron és így tovább. Szó ami szó, sokat jár Kovácsékhoz ez a Feri, de ezt csak magának mondom, köztünk maradjon. Tóthné min— Hallotta? J-né és a lánya hajbakaptak X. miatt, mert mindkettőjüknek elcsavarta a fejét... ugyanis tetszésünk szerint befolyásolhatjuk a közvéleményt, mi több személyes előnyökhöz is juthatunk. Egy megyei oktatási intézmény munkatársa például elterjesztette magáról — persze teljes diszkréció mellett, hogy hamarosan ő lesz az igazgató. A hír a felettesekhez is elFersze ezt a fordulatot ma már nem ismeri a pletykás nagyközönség. Azt, hogy „elcsavarta a fejét”... Helyette jutott, s mikor valóban meg- , más szóhasználat járja, ami- üresedett az igazgatói szék, denkit bemartana, utalatos nek most nincs tere, mert már eszükbe sem jutott mást pletykafészek, borzadok az nem a durvaságról — ellenke- beleültetnl... ilyenektől. Tőle indult az is, zőieg a finomságról, a pletyhogy Loncsosék sikkasztották káról játszik a szavakkal a E2V másik ismerősöm úgy a házravalót, fűnek-fának me- kedves olvasó, kezdte pályafutását munkásélte honnan csencselték'a só- helyén, hogy újdonsült kohódért, a téglát. Mert tudja, Mégis, valahogy össze kelle- gájának — akiről percek alatt Loncsos olyan helyen dolgo- ne foglalni a pletyka ismerete- megállapította, hogy megbízha- zik, ahol ezt megteheti. Hát it. Tehát: legyen benne ártó tatlan — „bizalmasan” elárulmit mondjak? Néha én is lát- szándék, mert különben mit ta, hogy odafönn a minisztétam, amikor a beosztottjai ér az egész? Legyen fülbemá- riumban közeli hozzátartozója munkaidőben hordták a mai- szó, mint a fülbemászó, vagyis foglalkozik vállalatukkal. Isolyasmit tartalmazzon, ami* merősöm karrierje ezt követőszívesen hallanak másról .az en viharos gyorsasággal ívelt emberek. Legyen kicsit hihe- felfelé, s mert történetesen tetlen, mert ami nyilvánvaló- valóban értett munkájához, an igaz, az nem pletyka, hanem még lelkiismeret-furdalása sem igazmondás, márpedig a szó- volt amiatt, hogy ily egyszebeszédnek csak az alapja le- rű módon sikerült elhárítania zott Tóthné lefetyel, amikor hét igaz, a többi a művészet az útjában álló esetleges aka- olyan a lakásuk örökké, mint tárgykörébe tartozik. A jó dályokat. a zsibvásár, havonta egyszer, pletyka tehát olyan, mint a di- Csak azért nem sorolom to- ha takarít. Honnan tudom? vat: valaki felveszi és másnap vább a példákat, nehogy egy- Mesélik! Szóval ez fecsegi te- már mindenkin látható, bele- két terjedőben levő „bizalmas értve a teheneket is. információról” eláruljam, hogy • pletyka az egész... — pat — —tér tért, szabadságon mind nem lehetett, a vállalat teherautója is gyakran fordult, a menetlevelet meg nem ellenőrizheti az ember... Tudja, hogy van ez! Ne szólj szám, nem fáj fejem! Na de ez a kipomádéle a környéket? Font ez!? Nagyon utálom a pletykásokat. Na! — h. — •ft kisorsolt szót Zachar Kálmán Kisecset, Kossuth út 3. szám alatti olvasónk küldte be. Nyereményót — egy 100 forintos kónyv- Htalványt — postán küldjük éli Továbbra is várjuk olvasóink javaslatait! A Javasolt szó — a mellékelt szelvényre Írva — április 3-ic küldhető be szerkesztőségünk elmére: Salgótarján, Palóca Imre ér 4., 3100. (A borítékra kérjük ráírni: „Egy szóval is nyerheti”) Szombati társasjáték clmfl rovatunkkal legközelebb április 10-1 számunkban jelentkezünk! ■ MONDJUK: 7 L i ■ Kongmin király sírja Erdők koszorúzta fennsíkon, távol a városok zajától nemes egyszerűségű síremlék áll. Észak- Korea egyik legszebb és teljes épségben megmaradt műemléke, a Korlo-dinasztla 31. királyának és királynéjának sírja. Amikor az 1352-től 1374-lg uralkodó Kongmin király mélységes bánatában Ide temettette fiatalon elhunyt feleségét, még itt hullámzott a tenger. A habokból kiemelkedő hatalmas sír állítson emléket a feledhetetlen királynénak — így rendelkezett. S oda építtette mellé saját sírkamráját is. A hatalmas kettős sir hét és fél tonnás négyszögletes kőlapjait később félgömb alakban földdel fedték be. Ezek — a kelet—nyugati irányban egymás mellett fekvő — egyszerű földhalmok uralják most a háromteraszos emlékművet. Mindegyik sirt tizenkét derékszögű faragott kőszegély veszi körül — az év tizenkét hónapját Idézve. I.fttuszmotlvumok, felhők és egv-egv őrző istenség képe díszíti a kőtömböket. A sírköveket ugyancsak faragott kőkeretek zárják közre. Kőbárányok — a békesség szimbólumai — és kő- tigrisek — az erő jelképei — sorakoznak egymás mellett. A sírhatom alatti szinten áldozati asztal. Az előttük álló kőlámpásokban illatos füveket, olajokat égettek a temetéskor. Az alső szinteken négy-négy óriási kőszobor vigyázza a királyi pár álmát. Alul állnak a vértes, fegyveres katonák, fölöttébb a kőpalástba öltözött papok — a korabeli hierarchiát idézve. Lenyűgözd méretek, klasszikus egyszerűségű formák. Míves farágások és elnagyolt mesterművek: Fenséges, lélegzetelállító látvány. A középkor nehézveretes remekműve. A sirkamrák — amelyek ma nem látogathatók — varázslatos falfestményeket őriznek. A keleti, nyueatl és az északi falakra tizenkét Istenség állő, teljes alakos mását festette a XIV. századi művész. A keleti öltözetű, palástot. magas koronát viselő Istenségek kardot, jogart tartanak a kezűkben. s felhőkön lépegetnek. Koronájuk állatfejekkel díszes. A mennyezetet a nap, a hold és a csillagok képe borítja. Kép és szöveg: Kádár Márta Óriás kősiobrok Megmagyarázzuk a bizonyítványt, avagy ufoYsá pár elére fuss A jubiláló SZÉT gondjai megyénkben Vannak jogos büszkeségeink és jogos restellnivalónk. Az utóbbiak egyike az az utolsók közötti hely, mely — ezúttal nem a sportban — a szakmunkásokat előkészítő tanfolyamok tárgyában jutott megyénknek. A most tízéves intézmény adatai szerint eddig mintegy 60 fiatalt vettek fel Nógrádból az előkészítőkre, közülük nem egészen 40-et egyetemre, főiskolára. Diplomát azonban mindössze két egykori szakmunkás szerzett. Ebben a búsító sorozatban csupán az a derűt nyújtó, hogy jelenleg 23-an végzik tanulmányaikat a felsőoktatási Intézményekben, Hogyan csináljuk? A statisztika 1979-ig egyenes vonalú felfelé ívelésről tanúskodik. Akkor azonban látványos visszaesés következett be: a SZET-re jelentkezők száma a felére zuhant. 1980- ban mór csak hárman jelentkeztek, míg tavaly kilencen. Tehát ismét emelkedő tendencia nyugodt szivű tanúi vagyunk. De nem oda Buda! Mi az a 9 jelentkező az 1978- as 21-hez képest? Mi lehet a csökkenés oka? A szakemberek megpróbáltak rá választ adni, de maguk is érezték, hogy magyarázataik nem egészen kielé- gítőek, s megszervezték a szakmunkások előkészítő tanfolyamainak megyei értekezletét. A tanácskozás — minthogy egyénileg és társadalmilag hasznos célt szolgál, a tehetséges és rátermett fiatal szakmunkások felsőoktatásban való továbbtanulásának szervezett segítését — megfelelő érdeklődést keltett: tucatszámra jöttek el az üzemek, iskolák képviselői. Választ kaphattunk arra: hogyan szervezik megyénkben a SZET-re jelentkezéseket? Benyomásaim szerint: félkézből. Vagy még úgy sem. Persze a szavak rendszerint nem ezt állítják — éppen az ellenkezőjét. Nem is lenne jogom kételkedni benne, ha sejtéseimet nem támasztotta volna alá a megjelentek egy tetemes hányada, akik alig várták a tanácskozás szünetét. Rögvest kereket oldottak. Zömük az üzemek küldötte volt. Ezek után van-e erkölcsi alapjuk az,elhárításra: mi kérem mindent megtettünk, de hát az emberek, ugye nem akarnak tanulni! Érvek és érvecskék Néhány vélemény hallatán szilárdul meg felismerésem: sok üzemünkben nem a megoldást igyekeznek keresni az arra hivatott emberek, hanem ellenkezőleg. A megoldás le- hetelenségét szándékoznak minden áron megmagyarázni, s elméleteiket a különböző fórumok útján széles körben terjesztik, aztán kényelmesen elterpeszkednek a semittevés babérjain. Csipkedje magát más, náluk nincs értelme. Hajánál fogva előrángatott indoknak vélem, ha az eredménytelenséget azzal magyarázzák, hogy a SZÉT csak katonaviselt férfiak beiskolázását teszi lehetővé. Megítélésem szerint teljesen érthetően. Mert a SZÉT lényegéhez tartozik a 3 éves szakmai gyakorlat, a tapasztalat, amit a katonaság előtt objektiv életkori okoknál fogva képtelenség megsserezni. Különben Is a tizenévesek számára nyitva állnak a felsőoktatási intézmények nappali kapui. Nem tartom szerencsésnek azt a magyarázatot sem, hogy a SZÉT túlzott anyagi terheket ró az üzemekre, ezért a kicsik nem vállalják azt, inkább a nappali tagozatosakból biztosítják utánpótlásukat. Biztos drágább, de a helyből indult megszámlálhatatlanul több előnnyel rendelkezik, mint az, akinek az égvilágon minden új. Az érvek között persze akadnak megalapozottak, cáfolhatatlanok is — mégpedig jócskán. A szénbányászok például valóban alig tudnak valamit is felhozni az ellen a kitérő ellen, hogy nem tanulok, mert akkor elesek a tetemes föld alatti pótléktól. Elfogadható az erdészet, a síküveggyár, a FÜTÖBER és számos más vállalat olyan indoklása is, hogy: befutott szakember vagyok, jól keresek, nem kockáztatok; nyugodtan ledolgozom a nyolc órát, és hazamegyek a családhoz, nem vár tőlem senki pluszmunkát, diplomásként sokat nyüstölnének; kialakult életmódom, -ritmusom van, családom, a feleségem nem rajongana a tanulásomért, ki tudja, mi lenne utána velünk. A továbbtanulóknak valóban alaposan meg kell gondolniuk a döntést. Hiszen kihat a családi életre, nehézségeket okozhat üzemen belül. Országos tapasztalat, hogy nem mindenütt sikerül az egyetemről való visszatérés után a beilleszkedés, nem kap végzettségének megfelelő munkát, beosztást a friss diplomás. Ezen a helyzeten a munkahelyi vezetőknek változtatni kell, különben a SZÉT fejlődését akadályozza. Éppen úgy, mint több helyütt a gazdasági szemlélet egyoldalúvá válása, mely a rövid távú ér« dekekért feláldozza a távlat tit, azaz elhanyagolja a szaki emberkép2ést. Fizessük meg! A szakmunkásokat előkészítő tanfolyamokra szükség van. Politikai, társadalmi kérdés. Fontosságát felismerték a kapitalista országokban is: a legfejlettebbekben a legtehetségesebbek számára szintén adott ez a továbbtanulási lehetőség A tanfolyamok hallgatóinak szervezésével megyénkben is foglalkozni kell az eddiginél mindenképpen átgondoltabban, tervszerűbben. A tanácskozáson fény derült arra, hogy jó pár üzem, vállalat érzi a felelősségét, cselekedni akar, több hallgatót ígér, ám egyelőre nem tudja megmondani, hogyan produkálja. Elsők között — gondolom —' a szemléleten kell változtatni. Az állam 1000—1400 forinttal emelte ősszel a tanulmányi ösztöndíjakat, tehát az anyagiakra való hivatkozás bizonyos mértékig aktualitását veszítette. Az üzemek oktatási, személyzeti osztályainak, társadalmi, politikai szervezeteinek kell az eddiginél meggyőzőbben és határozottabban fellépniük, maguknak megkeresni a tanulásra érdemes — képes embereket. Azokat, akikre hosszú távon számítani lehet és akarnak: Leegyszerűsítve a dolgot: kevesebb vonakodást és több cselekedet szükségeltetik. Az eredményességet segítené, ha a nagyobb tudás, képzettség — kellő produktuná mellett — tényleg nagyobb anyagi elismerésben részesülne. Ne kényszerüljön a dip-1 lomás sok éves várakozásra az előmenetelben. Mert ma a jó szakmunkás valóban nem kockáztat; nem fűződik hozzá, az adott bérrendszerünkben érdeke: sem anyagi, sem egzisztenciális. Ebben a vetü- letben a SZÉT a művezetői utánpótlás közeli gondjaival mutat rokonságot. A szakmunkások húzódoztak a kinevezést elfogadni, mert jobbára az a felelősség megnövekedésével járt. Hosszas huzavonák után aztán rendeződött a dolog. Valószínű, hogy hasonlóan kellene eljárni ebben aa esetben is. Persze megyénk hátul kul- logásán nem ez segit. 7 Csak a magunk felelősségei szorgalma, aktív, fáradhatatlan munkája. A szakmunkásokat előkészítő tanfolyamok megyei értekezletének ez a legfőbb, időben jött, halaszthatatlan tanulsága. Sulyok Lisslö Mocsár Gábor: Délibábjaim városa Mocsár Gábor egy percig cáfolja, hanem , szomorúan „utca embere”; aki a maga sem csinált titkot ábból, hogy igazolja Mocsár Gábor, hogy sajátos eszközeivel igenis le- érzelmeket, indulatokat is mindaz, amit Debrecen új ia- adja a szavazatát. A lakásakar kavarni — akár vitát kónegyedeiről, a város arcú- hirdetéseket tanulmányozva provokálni — a szeretve bi- latának átformálásáról is kis állapítja meg Mocsár, hogy aki rélt városban és városról. módosítással elmondható min- csak teheti menekülni próbál Kevés városunk büszkébb a den városunkról, új lakótele- történelmére, egyáltalán arra, púnkról. A különbség legíel- hogy van történelme és sajá- jebb a vita intenzitásában, il- tos karaktere. Joggal adódna letve a nyilvánosság mértéké- persze az ellenvetés, hogy ben van. Debrecenben ugyanminden településnek van múltja és valamilyen arculata, csakhogy ez nem ig<*z. A kisebbrendűségi érzés és tudat teljesen ismeretlen Deb-' recenben, amely fittyet hány Petőfi, Ady, vagy Gulyás Pál jellemző és ítéleteire. Van ebben az állandóságban. magabiztosságban valami imponáló és lefegyverező, de joggal hívta ki Mocsár Gábor haragját is. Mi az, ami szinte első látásra minden elemzés és tais a helyi sajtóban (a Hajdú- Blhar megyei Naplóban) maguk az építészek indítanak polémiát, „Vita Debrecen építészeti fejlődéséről” cimen. Nem merném állítani, hogy ez általános tünet abból a panellakásból, amelybe csupán néhány7 hónapja költözött be! Mi ez, ha nem kritika? Az említett vitában azonban szenvedélyesen szólnak a már jóvátehetetlen károkról is. Lebontották Csokonai, Kölcsey házát, átformálták a városmagot. .Jellegtelenebbé, de nem használhatóbbá, racionálisabbá. Laikus nem tud dönteni ebben. Mominden városunkban. Sőt! csér sem szakemberként nyi- Városatyáink hajlamosak arra, latkozik. Ami nem azt jelen- hogy a döntéseiket és azok ti, hogy észerevételei nem ra- következményeit „objektív” cionálisak, megszívlelendők, szükségszerűségként tüntessék Példaként az utcaneveket emnulmányozás nélkül (ég előtt) fel, mint a természet jelenségeit. Holott — s ez derül ki a debreceni sajtó- (és egyéb is felháborítja a szerzőt? Két helyen folyó) vitából is egyszóval válaszolhatunk: éppen általán nem Igaz, hogy csak a változás, illetve a panel. Az, egyetlen, az éppen alkalma- amivel jellegtelenné, szürkévé, zott megoldás volt; másrészt már-mór lakhatatlanná tettük ? közvéleményt Igenis foglal- erős az elmúlt évtizedekben várolítem, ami aztán tényleg nem kerül pénzbe. Sajnos ez sem csupán debreceni jelenség, hogy ősi helyneveket (lásd Péterfia. Ajtó, Miklósu.) sem kíméli a „városrendező” kedv. Még Debrecenben sem, ahol a 8 NÓGRAD — 1982. március 27., szombat cívisöntudat. Mit koztatja, hogy a közpénzeket szóljanak akkor a fiatalabb sainkat! Mert egyáltalán nem hogyan használják fel. Mo- városaink? Mocsár kedvtelve, csár Gábort, a szociográfust de kritikusan, helyenként iró- — érthetően — épt^en a köz- nlkusan pásztázza át ezt a vélemény érdekli jobban, az múltat. Különösen Csokonai alakját rajzolja meg nagy szeretettel, vallomósosan. Debrecen súlyos öröksége ő, hiszen csak meghalni fogadta vissza a város, a hányatott sorsú poétáját. Nagy véleménye nincs Mocsárnak Debrecen jelen szellemi életéről, mert nem sok oldalt szán rá. Nehéz vitába szállni sommás ítéleteivel, még akkor is, ha beismeri, hogy elfogult. A könyv felét a Hortobágy- ról, a Nagyerdőről és Mocsár szűkebb szülőföldjéről, a Debrecentől keletre húzódó erdőségekről írottak teszik ki. Ha eddig szubjektív volt, akkor Itt még szabadabban, csapon- góbban az. Milyen lesz Hortobágy jövője? — firtatja, s példák, élmények sokaságával indokolja aggodalmát. Novelláiból (például a Pirostövű nád című kötetből) szociográfiából (lásd Nálunk, vidéken) már jól ismerjük ezeket, a szerző szülőföldjét, a hajdani Debrecen város birtokán levő erdőségeket Mocsár azért látogat haza ismét, hogy ^szembesítse a jelent a néhány évtizede látottakkal. A társadalmi változásokat a családján, szülőfaluján méri le, miközben kis portrékat kapunk, nemegyszer szomorú emberi sorsokkal ismerkedünk meg (mint például a tanyai tanító). A város és környékének hajdani és mai viszonya egyszersmind alkalom arra, hogy néhány társadalmi torzulást is szóvá tegyen. Ezek közül itt azt a dzsentroid magatartást emelnénk ki, amely jellemzővé vált egy társadalmi rétegünknél. Mocsár erkölcsi felháborodása jogos, olykor azonban naivnak tűnik. A társadalmi gyökér nem jelent egyszersmind erkölcsi kritériumot Is. Arra gondolok itt, hogy a munkás- vagy parasztszármazás — önmagában — senkit sem óv meg — igaz, hogy fel sem ment! — a néhai dzsentrik undoritó szokásainak átvételétől, A vadászatok, nagy lakomák, a potya szeretető — olyan emberi gyarlóságok, amelyek ellen aligha elegendőek az erkölcsi dörgedelmek. Hasznosabb lenne — utal Is erre Mocsár — a nyilvánosságban, a közösség oen levő garanciákat erősíteni. Ehhez azonban névvel és ranggal, azaz konkrétan kell megnevezni a dolgokat. Higgyük, hogy mihamarabb eljön ennek is az ideje. A szociográíus egyelőre csupán a jelenségeket nevezte nevén, s ez alig több mint amit az „utca embere" megtesz, megtehet. Mégsem haszontalan, amit Mocsár Gábor tesz. Könyve Debrecenről és környékéről a magyar valóságról szerezhető ismereteinket gazdagítja. Bár minden városunkról Íródna ilyen indulattal és vitázó kedvvel egy-egy könyv! Többet tudhatnánk magunkról, jobban a lábunk alá néznénk. (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1981.) ' KorgAnsl Sándor
