Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)

1982-03-27 / 73. szám

Joseph Haydn születésének évfordulóján r ^Megboldogult apám bognár- mester volt, Harrach gróf job­bágya, a zenének természettől fogva igen nagy kedvelője. Háríázott, anélkül, hogy egyet­len kottafejet ismert volna, én meg ötéves fiúcska koromban rendr€ utána énekeltem egy­szerű, kurta darabjait. Ez kész­tette apámat arra, hogy Ham­burgba adjon, az ottani rokon Iskolamesterhez, hogy nála a zene alapelemeit a fiataloknak szükséges többi dolgokkal egyetemben elsajátítsam. Ha­todik évemben már teljes biz­tonsággal énekeltem a misé­ket a kóruson, s zongorán meg hegedűn is játszottam vala­melyest. Hétéves koromban a Hamburgon átutazó Reuter karnagy úr véletlenül hallot­ta, gyenge, de kellemes han­gomat. Azonnal magához vett a bécsi muzsikaházba, ahol az éneklés tudománya mellett Igen jó mesterektől zongorát és hegedűt tanultam. A Szent István-székesegyházban és az tidvarnál egyaránt nagy si­kerrel énekeltem a szoprán- szólamot 18 éves koromig, ami­kor végül is elvesztettem a/ hangomat. Nyolc teljes évig kellett ezután a fiatalság taní­tásából szűkösen tengődnöm.” A Lajta-menti Rohrau falu­ban, 1732. március 31-én szü­letett zeneszerző Esterházy Miklós hercegnek írta ezt az önéletrajzi levelet. A népből származott a XVIII. század második felének zseniális mu­zsikusa, aki származását so­ha meg nem tagadta. Élete je­lentős része az udvari zene­szerző és karmester tevékeny­ségével telt el; 1761-től 1790-ig a leggazdagabb magyar főúri család, az Esterházyak szolgá­latában, előbb másodkarmes­teri, majd csakhamar zenei vezetői beosztásban. Művei Jelentékeny részét Magyaror­szágon írta tehát. Aki ma hangversenyen, rá­cióban, vagy hanglemezről vo­nósnégyest, szimfóniát, vagy zongoraszonátát hallgat, talán nem gondol rá, hogy ezeknek az elterjedt zenei formáknak Haydn — bár nem feltalálója — forradalmi újítónak számí­tó reformere, első kimagasló Jelentőségű, nagy mestere volt. Hihetetlenül termékeny egy­ben, hiszen fennmaradt 104 szimfóniája, 83 vonósnégyese, több mint 50 zongoraszonátá­ja, vagy 20 operája. S lénye­Rajz Haydnról gében nincs olyan zenei mű­faj, amelyben nagyszámú és jelentékeny alkotásokat ne ha­gyott volna utókorára. Hihe­tetlen • munkabírására jellem­ző. hogy volt olyan év — 1786 —, amikor 125 operaelőadást vezényelt, köztük nyolc be­mutatót/ Messze földön híres volt az Esterházyak megannyi zenei produkciója, megcsodál­ta Mária Terézia császámő csakúgy, mint a bécsi udvar számos más előkelősége. Haydn mint öntudatos, saját értékét ismerő polgár végez­te udvari zeneigazgatói teen­dőit. Ahogyan kiadóival tár­gyalt — számos idevágó leve­le maradt fenn —, vagy aho­gyan 1790 után a modern, nyilvános londoni hangver­senyéletben részt vett, az a feudalizmussal szakító új kor­szak magatartását jelzi. Kétségtelen, hogy Haydn a bécsi klasszika nagy betető­zésének első mestere. Formai újításait, amelyek egyszer­smind tartalmilag is tömérdek újat hoztak, kissé leegyszerű­sítve utalta utódokra „Haydn papa” kedélyes világába. A haydni kedély ugyan kétségte­lenül fontos eleme ennek a művészetnek, ám felöleli az emberi érzések rendkívül szé­les skáláját, nemcsak a zenei humor nyilvánul meg művei­ben egészen sajátságos mó­don, hanem a szenvedélyes drámaiság, a lírai álomvilág is éppúgy sajátja zenéjének. Hogy a népből származott, nemcsak szavakban ismerte el, zenéje is megannyi nyomát viseli ennek. Több részes alko­tásainak menüett-tételei az osztrák néptáncnak adtak mű­vész; keretet. Hányszor is él a nép hangszerének, a dudának jellegzetes effektusaival! Nyo- mn maradt zenéjében annak is, hogy oly hosszú időt töl­tött Magyarországon, s nyil­vánvalóan megismerkedett a részben cigánymuzsikusok játszotta verbunkossal. Né­mely tételének „Allöngarese”, „Álla zingarese” felirata és egész lejtése közvetlenül fi­gyelmeztet e magyar hatások­ra, de nem egy olyan kompo­zíciójából is kihallható a ver­bunkos, ahol Haydn erre kü­lön nem figyelmeztet. Mint igazi közép-európai jelenség­re, hatott rá a délszláv nép­dal is. Művészetét sokáig nem ku­tatták, elemzése annál inkább fellendült az utolsó évtize­dekben, s e munkában a ma­gyar tudomány, Bartha Dénes és Somfai László világra szó­lót teremtett. Jelentőségét a legteljesebben talán Kodály Zoltán foglalta össze: „Haydn volt az első, aki a zene egy arisztokratikus korszaka után a nép hangját szólaltatta meg, maeateremtette magasrendű formákban, ő nem kevés hoz­záértőnek írt, hanem minden­kinek. Halála óta sok új divat, irány, stílus merült fel a ze­nében. Nagy alkotók is jöttek, remekművek születtek. Mind­ez Haydnnak nem ártott. Leg­java műve ma is oly friss élő zene, mintha tegnap írták volna. Nélküle nem lehet szim­fonikus és kamarazene-műsor. Zenéje hármas értelemben de­mokratikus. Először, mert a nép hangján szól. Azután tö­rekszik arra, hogy mindenki megértse. Végül újra megva­lósítja a szólamok egyenrangú­ságát. Az emberiség jótevője akart lenni. Ezt a célját el is érte. Alig volt a világon zene­szerző, aki a lefolyt 200 év alatt több embernek szerzett gyö­nyörűséget és vigasztalást”. Breuer János ' Pénteken fél ötkor hozta az Új gépet egy svéd kamionos. Nagyon kedves kölyök volt, de egy szót sem tudott magyarul. Azért svéd, gondolta Bodó. Mindenki hazament már, a portán meg éppen a reszketős Erzsiké ült, aki azonnal pá­nikba esett, így aztán Bodó vette el a kölyök fuvarlevelét, ráütötte a pecsétet és böngész­ni kezdte az árulistát. A fiú a legelső tételre mutatott, ahol egy R betű állt a rubrikában, mellette hat szám, az összes többi németül. Majd megnéz­zük a dobozon, gondolta Bo- dö. Azt hitte, valami számító- gén. Davaj! — mondta a fiú­nak, azzal felmásztak a kocsi­ra. A kölyök egy akkora ládá­ra; mutatott, amelyben elfért volna egy pianínó. A szentsé­git. mondta Bodó. Nem mond­tad. hogy narancsot hoztál, pajtás! Bement az öltözőbe a fiúkért. Éles már a zuhany alatt állt, csupa szappan volt ,,a képe. Princ akkor vette le a gatváját. Szó nélkül felöltöz­tél és becipelték a ládát a hangárba. Csak másnap tud­ták meg. hogy az ő gépük, egv öntáró hidraulikus emelő, du­da, i. lámpa és minden vacak voP rajta, azonkívül vagv tíz indítógomb. Tanácstalanul álldogáltak a gép előtt. — Szólj a művezetőnek — mondta Bodó Élesnek, azzal leült szalonnázni. Princ a gép színes prospektusát tanulmá­nyozta. Odajött a művezető, körbe­járta a gépet, megnyomogatta az ülés rugóját. — Szólok a főmérnöknek — mondta. — Nem olyan veszélyes —. szólt közbe Princ. — Ezek itt ez; előre kapcsolók. A többi hátra kapcsol. Csörsz István: Az in Felült a gépre és beindította. — Fiúk, ez még a Bodó sza­lonnáját is megsüti! — kiabál­ta, azzal bekapcsolta az - el­akadásjelzőt. Nagy csend lett, Bodó eltet­te á bicskáját. — Azért majd délben idekül­döm a főnököt — mondta a művezető. • Leültek reggelizni, de Bodó- nak valahogy elment az ét­vágya. — Ezt te honnan tudtad? — kérdezte Princtöl. — Mit? — nézett rá Érinc. — Hát ezt az egészet. Princ retket evett: úgy ro­pogott a foga alatt, mint a kukorica. — Egyszerű — mondta. — Ott van a papíron. Egy hib­rid á"amkör vezérli az egészet. Éles felállt és elment egv pohár vízért. Reggel óta fáit a feje. Bodó nem szólt többet, de nehéz lett a szive. A szállí- tóbrigád fogalom volt a válla­latnál. Tíz év alatt mindenfé­le ember megfordult ’itt. még egy tanár is. akit kirúgtak az iskolából Maradtak hárman. Amíg nem iratkozott be az esti iskolába. Pnnccel nem volt semmi baj. Ügy számít­hattak egymásra, mint a test­vérek. Még jobban. Ha költö­zés volt, akármi. karácsony este is elmentek segíteni egy­másnak. Bodónak volt egy kis horgásztan'vája Ráckevén: bármelyiküknek odaadta a dián ■kulcsot, csak azt kérte, hogy csináljanak rendet, amikor el­jönnek, hogy ne tudja meg az asszony. Igazi barátok voltak tíz éve, és ezért fájt most Bo­dó szíve, hogy a Princ el akar menni. Máskülönben miért tanult volna elektronikát? Éles komor arccal hozta a vizet. Járás közben jobbra tar­tott. Reggel óta bevett már egy marék Algopyrint. — Quarelint vegyél be — mondta Princ. — Az micsoda? — kérdezte Éles. Majdnem a láda mellé tett» a poharát. — Az jó erre — felelte Princ. — Az orvos mondta neki, hogy az Algopyrin jó! — szólt közbe Bodó. Nem is szólt még ilyen dühösen Princhez. — Na és jő? — kérdezte Princ. — Neked kívánom — mond­ta Éles. Másnap felíratta ’ a Quarelint az - üzemi orvossal, elrágott két tablettát, de to­vábbra is fájt a feje. Bodó ki­csit megkönnyebbült. Princ felesége ápolónő volt. biztos ő ajánlotta ezt a gyógyszert. Az orvosnak viszont diplomája van. gondolta. Szombaton Princ vizsgázotjt, így aztán Bodó és Éles nélkü­le mentek Ráckevéra. Éles so­kat emlegette Princet. mert még mindig szedte a Quare­lint. és jobban érezte magát. Bodó az egészre nem mondott semmit. Magyarország történelmi emlékhelyei A Magyar Munkásmozgal­mi Múzeum nagyszabású vál­lalkozásba fogott: hazánk tör­ténelmi emlékhelyeinek ka­taszterét kívánja összeállítani. — Elsőként a Magyar Par­tizán Szövetség határozta el, még 1977-ben, hogy számba veszi az ország történelmi emlékhelyeit — válaszolja kér­désünkre dr. Illés Lászlóné, a Magyar Munkásmozgalmi Mú­zeum főmunkatársa. — Az ő felmérésük azonban csak az első világháborút követő kor­szak történelmi emlékhelyei­re vonatkozott. A viszonyla­gos pontossággal összegyűj­tött adatok feldolgozására az Országos Hadtörténeti Intézet és Múzeum levéltárát kérték fel. Ez volt az első lépés a történelmi emlékhelyek ka­taszterének összeállításához. — Hogyan, miként karült át ez a kezdeményezés a Mun­kásmozgalmi Múzeumhoz? — A Magyar Partizán Szö­vetség felajánlotta nekünk az összegyűjtött anyagot. Én ma­gam nagyon örültem ennek, hiszen ezzel a gyűjteménnyel már elkezdhettünk egy na­gyobb szabású vállalkozást, a történelmi emlékhelyek ka­taszterének elkészítését. A Művelődési Minisztérium hi­vatalosan felkért bennünket ennek a nagy munkának az elvégzésére, — Mi is valójában a törté­nelmi emlékek katasztere? — Mindazon személyekhez vagy eseményekhez kapcsoló­dó történelmi emlékhelyek nyilvántartása, amelyeket ha­ladó történelmi hagyománya­ink nyomán állítottak fel az or­szág területén. — Készítettek már ehhez hasonló gyűjteményt más or­szágokban is? — Szomszédaink • közül a Szovjetunióban már található ehhez hasonló jelentős vállal­kozás. Az elmúlt év során minket is felkértek, hogy se­gítsünk összegyűjteni a Ma­gyarországon levő szovjet ka­tonasírok és emlékművek ada­tait. Mi a hazai történelmi emlékhelyek kutatásával pár­huzamosan ezt a munkát Is elkezdtük, és a magunk szá­mára is majd külön kiadványt akarunk szerkeszteni. — Miként kezdtek hozzá a nagy vállalkozáshoz? — Mindenekelőtt a megyei múzeumokhoz fordultunk adatszolgáltatásért De a me­gyei pártarchívumok — ame­lyek már korábban is folytat­tak önálló munkásmozgalmi adatgyűjtéseket — anyagát is . felhasználjuk. Néhány megye, így Bács-Kiskun, Győr-Sop- ron, Veszprém és Zala már be is fejezték gyűjtőmunkáju­kat és adataikat elküldték ne­künk. A gyűjtések anyagát egyeztetjük a már nálunk le­vő adatokkal, és így igyek­szünk kiegészíteni topográfiai nyilvántartásunkat — Kik segítettek ebben a munkában? — A történész-muzeológu­sok felvették a kapcsolatokat a helyi tanácsi szervekkel és a megyei pártarchivumokkal, csakhogy ennél jóval széle­sebb körű segítségre lett vol­na szükség. S bár kaptak tá­mogatást több helyről is, még­is azt tapasztaltuk, hogy a legtöbb megyében a múzeu­mok magukra maradtak eb­ben a nehéz vállalkozásukban. — Milyen korszakok em­lékhelyeit tartalmazza majd a történelmi kataszter? — A szakbizottság döntése alapján az 1832—196? közötti történelmi korszak társadal­mi-politikai mozgalmainak emlékhelyeit gyűjtjük egybe. Olykor persze kérdésessé vá­lik, hogy mit is vegyünk be a kataszterbe. így például Le- tenye, Kcmját Aladár szülő­helye — bár emléktábláját nem a szülői ház falán he­lyezték el, mégis bekerül a gyűjteményünkbe. Vagyis azo­kat az emlékhelyeket is be­jegyezzük, amelyek nem fel­tétlenül az események színhe­lyei. A kataszter két részből áll majd: egyrészt az emlékhe­lyek topográfiai kataszteréből, amelyeket megyénként készí­tünk el, s ezt egészítjük ki a személyi emlékhely-katalógus­sal. (Például Sállal Imre ne­vével megjelöljük az összes fellelhető emlékhelyet.) — Milyen gyakorlati haszna lesz ennek a gyűjtésnek? — Mindenekelőtt az volt a célunk, hogy végre valahol együttes nyilvántartásban le­gyen az összes említett törté­nelmi korszakra vonatkozó emJ lékhely. Eddig ugyanis, bár sű­rűn fordulnak hozzánk, nem tudtunk kielégítő felvilágosí­tást adni. Emellett a kataszter összeállítása során a megyék múzeumainak munkatársai és mi magunk is egy sor olyan tör­ténelmi helyhez és személyhez kapcsolódó adatot derítettünk fel, amelyek mindeddig még megjelöletlenek voltak. Az említetteken túl még készí­tünk egy történelmi emlékhe­lyekhez kapcsolódó életrajzi lexikont is, saját használa­tunkra. Ebbe a lexikonba azok­nak a személyeknek is fel­jegyezzük az életrajzi adatait, akiket eddig csak egyes me­gyék határain belül ismertek, így aztán az emlékhelyek tör­ténelmi katasztere meg a sze­mélyi adatok katalógusa együt­tesen nagyon jó szolgálatokat tehet. — Mit eredményezett az ed­digi gyűjtőmunka? — A megyei múzeumok munkatársai igen lelkiismere­tes munkát végeztek és vé­geznek jelenleg is, bár sajnos kevés támogatást élveztek, és a kataszter összeállításának ötlete sem kapott eddig kellő nyilvánosságot. Természetesen még nem késtünk le semmi­ről, hiszen a gyűjtést, a gyűj­tőtevékenységet egészen 1984- ig szeretnénk folytatni, a ki­adványt pedig 1985-ben kíván­juk megjelentetni. Addig még sok segítséget kaphatunk má­soktól is. Többek között sze­retnénk az iskolák diákjaira is támaszkodni. A KISZ már elindított egy vetélkedőt Év­fordulós játék címen, amely­nek második fordulója a töri ténelmi emlékhelyek gyűjté­sével kapcsolódik egybe. A gyűjtés anyagát a fiatalok: hozzánk küldik be, és ezeket mi örömmel vetjük egybe a már rendelkezésünkre álló, meglévő adatokkal. így meg­van minden reményünk, hogy a mindeddig ismeretlen em­lékhelyeket is megismerhetjük.' Szémann Béla Nem volt kapásuk egész hét végén, pedig a szomszéd ta­nyán négy pontyot húztak ki mátr szombat délután. Kettőt a szomszéd átadott nekik, meg­sütötték, sört ittak rá és fenn voltak éjfélig, mint máskor, de valahogy akadozott a be­szélgetés. A szentségit, morog­ta Bodó, amikor lefeküdtek és utálta a világ összes esti is­koláját Princ jelesre vizsgázott. Ha­zavitt egy üveg bort, az asz- szony disznóhúst sütött. Princ sose szerette igazán a halat és a disznóhús jó volt. Csak ép­pen megszokták, hogy szom­baton mindig halat esznek. — Mesélj a vizsgáról! — kér­te az asszony. — Már elmeséltem — felel­te Princ. Az asszony nem fir­tatta tovább a dolgot. Azt ja­vasolta, hogy feküdjenek le korán. Lefeküdtek, de ez sem sikerült. Fáradt vagy, simo­gatta az asszony Princ hom­lokát, aludj! Princ kiment az erkélyre, és egyik cigarettát a másik után szívta éjfélig. A következő héten nem ment el az iskolába, helyette óriási murit csaptak Bodóékkal Rác­kevén. Igaz, hogy csak egv halat fogtak, de az akkora volt, hogy evezővel verték agyon. Bodó a gyerekkoráról mesélt. Éjjel kettőkor még egymást noszogatták. hogv aludni kellene-. A szél sze­mükbe vágta a tábortűz füst­jét. Princ összekormozta az arcát. Ogy né^el ki.. mint egy indián, röhögött Bodó és utá­na napokig indiánnak szólí­tották Princet. Princ kicsit szemérmesen, kicsit dühösen tűrte és boldog volt. Katona Judit: Meditáció Melyikünk megy el hamarabb? Ki itt marad, az lemarad. Háta meghajlik, lépte fogy, annak ki gyászában konok. Padlón hever, mi leesett: kulcscsomó, fénykép, szemüveg fióknyi apró lom, levél. Nehezebb annak, aki él. • Ki kit kővet? Még nem megyek.' Ne siess, én sem sietek: színültig telt az ég szeme,’ szorít a gyerekek keze. Egyedül mi vár rám s reád? Ki adja meg előbb magát én megyek előbb, te vagy ő? Elfogy a ránkszabott idő s míg számolunk ki a hunyó, halottjainkra hull a hó. Várunk, hogy ki bújt el, ki nem s nem áll mögöttünk senki sem. Köves István: Nemcsak írni nehéz ma a versei Kedvesem ki a költők emlékművét megjelenésük kockáiból építgetnéd hidd el nemcsak írni nehéz ma a verset de benne a sok gyönyörködést utálatot szelídséget dühöt lelkesedést önzést együttérzést eredetiséget a közöny langyos kátrányában capcatva elfogadni sem könnyebb És ma ezért nem írtam verset nyelvi eszközökkel létrehozott műalkotást melynek valóságfelidéső ereje és meghatározott zárt szerkezete van nem is próbáltam meg visszatükrözni az emberileg jelentőssé váló valóság természeti társadalmi gazdasági meghatározóinak labirintusaiban erősködő emberkét stilizálás eszményítés sőt tipusalkotás nélkül hátraszaltóztam a múltba maoriktól polinézektől ellesett mozdulattal míg vérem kivájt fatörzsek üzenetét sodorta három függőleges vágást tettem homlokomra s e vérvaros csíkok jelzik minden testvérem számára felfoghatóan és hihetóén azt a tehetetlen szomorúságot amit hűtlenségeddel te okoztál ezerkilencszázhatvanhat június nyolcadikén mindannylunkna k • nekem.

Next

/
Thumbnails
Contents