Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)
1982-03-27 / 73. szám
Fejezetek a KISZ Nógrád megyei történetéből (6.) Mit vállaltak • és mit tettek ? Komócsin Zoltán Karancslapujtőn A NÓGRÁD RÖMHÁNYBAN Képviselő a gyárban Családi riport helyett „A képviselői munkám nem tudtam volna felfüggeszteni...' (Kulcsár József felvétele) A gazdasági építőmunkában Időközben jelentős fejlemények mentek végbe. A párt Központi Bizottsága 1959. március 6-i határozata megfogalmazta azokat a feladatokat, melyek megvalósítása gyorsíthatta hazánkban a szocializmus építését. „Az egyes munkahelyeken gondos mérlegeléssel meghatározott tennivalók együttesen adnak új, megnövekedett lendületet népünk alkotó munkájának, és hozzák közelebb a szocializmus felépítésének napját hazánkban” — áll a határozatban. A KISZ Központi Bizottsága tizenöt pontban reagált a határozatra. A megyei KISZ- bizottság március 27-i ülésén adott válaszában tíz pontban fogalmazta meg a legfontosabb feladatokat, hangsúlyozva, hogy a célkitűzést reálisnak tartja, és részt vesz megvalósításában. A vállalások végrehajtásának helyzetét legközelebb szeptember 17-én tette mérlegre a végrehajtó bizottság. A terveket szembesítették a tényekkel. Márciusban meghatározták, hogy a VII. párt- kongresszus tiszteletére indított munkavérsenyben szélesítik az ifjúsági brigádok versenyét és elindítják a Szakma ifjú mestere mozgalmat. Sikerült is a szocialista munka- verseny-mozgalom fellendítése, mert 96 ifjúsági brigádban 966-an dolgoztak. A tíz ifjúsági exportbrigád 1,2 millió forinttal túlteljesítette tervét és selejtcsökkentéssel 276 ezer forintot takarított meg. Vállalták továbbá, hogy a bányaüzemekben növelik a szén minőségét és csökkentik a palatartalmat. A Nógrádi Szénbányászati Trösztnél az első fél évben a szén minősége a tervezett 2805 kalória helyett 2807-re alakult, a palatartalom pedig 4,5 százalék helyett 3,8 százalékra mérséklődött. A többi vállalás teljesítésében szintén derekasan helytálltak a nógrádi fiatalok. A 10. pontban például ez állt: 130 középiskolás mozgósítása nyári építőtáborokba. Ä valóságban az történt, hogy a Hanság lecsapólásán 130 középiskolás fiú vett részt és 30 leány dolgozott a Balatonboglári Állami Gazdaságban. A szavakat követték a tettek. Fejlődtek az ifjúsági közösségek. Hogy miként, milyen mértékben és ütemben — ezt vizsgálták meg 1959. áprilisában a salgótarjáni járásban. A megye KlSZ-tagsá- gának zöme (3600) ugyanis az iparmedencében élt. Az alapszervezetek többségében az aktív mag a tagság 3Ő—40 százalékát jelentette. Sőt, Szorospatakon, Salgóbányán és Karancslapujtőn elérte a 65— 70 százalékot. Csak két-há- rom gyönge alapszervezetet találtak. Megállapították, hogy a fiatalok ismerik a KISZ feladatait. Társadalmi munkát végeznek, rendszeres szervezeti életet élnek annak ellenére, hogy az alapszervezetek fele nem rendelkezik saját helyiséggel. Viszont fogyatékosság tapasztalható a megbízatások adása és ellenőrzése, az oktatás színvonala, a tagfelvétel üteme, a kulturális és sporttevékenység lehetőségeinek kihasználása terén — állapították meg 34 alapszervezet munkáját tüzetesen megvizsgálva. Sok múlott persze a vezetésen : hogy milyen a titkár, milyen a vezetőség. A KISZ kádermunkájával foglalkozott május 26-án a megyei végrehajtó bizottság. Január óta tovább nőtt a KISZ taglétszáma. Májusban a 308 alapszervezet már 12 138 tagot tömörített a megyében. A vezetők száma elérte az 1800-at. A titkárok zöme képes volt feladatai ellátására. Felkészítésük rendszeres. „Ahol jó a vezetés, jó a szervezet tevékenysége is” — állapította meg a testület. Ezért kell megszüntetni — fogalmazódott meg — a vezetők kiválasztásában, nevelésében az esetlegességeket. Az sem elfogadható, hogy Erdőkürtön a járási KISZ-bizottság tudta nélkül leváltották a KISZ- titkárt. Végül is milyen a jó KISZ-titkár — tették fel a kérdést. A válasz: politikailag és általánosan művelt, rátermett. van tekintélye, élet-, munka- és mozgalmi tapasztalattal rendelkezik, a munkahelyén jól dolgozik. Igaz, ami igaz, nem kis követelmények! Jelentős ifjúságpolitikai esemény volt, hogy 1959. november 10-én a karancslapujtői ifjúsági nagygyűlésen Komócsin Zoltán, az MSZMP PB póttagja, a KISZ KB első titkára mondott ünnepi beszédet, melyben az ifjúsággal szemben támasztott társadalmi igényekről és a tennivalókról volt szó. Abban a faluban beszélt, ahol 1956. október 23. után sem került le a pártházról a vörös zászló, és az öntudatos munkások elsők között jelentkeztek a karhatalomba, a néphatalom védelmére. Közelgett az év vége. A VII. pártkongresszus előszele már erősen éreztette hatását. Az alapszervezeti, üzemi, területi pártértekezletek után 1959. október 31.—november 1. között Salgótarjánban tanácskozott a Nógrád megyei pártértekezlet. (Folytatjuk) Rozgonyi István Családi riportra számítottam — egészen más lett belőle. Ügy gondoltam, otthon találom Vastag Ottíliát a héthónapos Tímea mellett, a fiatal országgyűlési képviselőnő azonban a kerámiagyár udvarán munkaköpenyben siet elém. — Csak húsz hetet töltöttem otthon — magyarázza. — A képviselői munkám semmiképp sem tudtam volna felfüggeszteni, otthonról pedig igen bajos lett volna az ügyek intézése. Így hát úgy döntöttem, visszajövök. Nehéz elhatározás volt Hiába tudja, jó helyen van akislány a nagymamánál, mégis sokszor fordul haza gondolata: de jó is volna látni, mit csinál most a csöppség! Annyi segítséget mindenesetre kapott a gyártól, hogy nem a termelésben, több műszakban, hanem a szervezési osztályvezetői posztján folytatja decembertől munkáját. Az időbeosztását illetően feltétlen könnyebbség, de amit maga a munka ígér, az bizony nem lesz sétagalopp... — A szervezőket akadékoskodó, kötözködő embereknek tartják sok helyütt. Erre gondol? — Erre is. Ha a szervező munkáját nem ismeri el a főnökség, akkor megfeszülhet az erőlködéstől, mégsem ér el eredményt. Most a szervezők nálunk olyan támogatást élveznek, hogy amit kérnek, az olyan, mintha maga az igazgató kérné, s ez igen nagy dolog. — Ezek szerint jókor került az osztály élére? — Könnyebb boldogulni ilyen légkörben. Más kérdés, hogy éppen a küszöbönálló önállóság esőstől zúdítja ránk a munkát, s némely bizonytalanságot is, amire majd csak az idő adja meg a választ Szerencsére Vastag Ottilia nem az a fajta ember. akit visszariasztanak a halmozódó tennivalók. Mint képviselőnek is jócskán volt alkalma hozzé- edződni a rendszeresen újró- zódó nekirugaszkodásokhoz, hiszen szabad ideje tekintélyes részét is a választókörzet ügyes-bajos dolgainak rendbe tétele viszi el. — Jó volna mór látni, hogy ! minden községben megoldódik a szervezett szemételhordós. Sok területrendezési feladatot ad Romhány és Kétbodony összecsatolósa is. Legszíve- j sebben hajtanám előre az idő j kerekét, hogy minél gyorsab- i ban kialakuljon a kehelyfor- mához hasonló. újjáépített nagyközség. Csakhát nem lehet, nem is érdemes gyorsítani az időt, azzal magunkat rövidítenénk meg szép feladatokkal, élményekkel. Mosolyra, derűre mindig kész Vastag Ottilia. Rangjuk szerint értékeli az élet kellemes perceit, óráit, de ugyanúgy fogékony mások bajára, fájdalmára is. Ilyennek ismerték meg, fogadták el Rom- hányban, hozzá fordulnak hát olyan szomszédviszályokkal, kerítéscsatákkal, családi háborúkkal is, mikben jó tanácson túl kívülálló aligha tud segíteni. Sokaknak azonban a megértő szó, bölcs eligazítás is aranyat ér, hálásak magáért a meghallgatásért is. A keserű sorsokat hallgatva — egyedül ilyenkor riad messzire arcáról a vidámság. S bár nem feladata a magánjellegű bánatok enyhítése, az emberek bizalma nem tűr méricskélést. mint ahogyan a jó szándék sem kiporciózóst. Márpedig ennek a karcsú fiatalasszonynak a dolga nem kevesebb, mint minden erejéből segíteni választókőrzeténels boldogulását. Ifjúsági díj Kányáson Munkával Ünnepelnek Fönt nemrég köszönt e! a hajnal, a kányási dombok mögül fölsejlenek a reggelt hozó napsugarak, amikor lent, a föld gyomrából fölfelé készülődnek az elővájók, hogy aztán a bő háromszáz méteres liftezés után, az éjszakai műszak fáradalmait kipihenjék. A Március 21. nevet viselő ifjúsági brigád tagjai e napokban jobb kedvvel, hangulattal ereszkednek a mélybe, érthetően, hiszen kevés közösség szerzőit olyan elismeréseket, mint ők. Az első örömhír február elején jött: a Vállalat kiváló brigádja címet kapták meg, aztán egy hónappal később, a Parlamentbe szóló meghívót kézbesítette a postás Forgács István részére. — Noha bizonyos „hírforrásokból” tudtam a fölterjesztésről. mégis határtalan öröm fogott el — emlékezik vissza—, oly annyira, hogy amikor az ünnepségen szólítottak, mint e Nógrádi Szénbányák kányási aknaüzemének brigádveze- tő.iét az Ifjúság; díj átvételé-e elfogódottságomban a teljes díszelnökséggel kezet fogtam, ezzel aztán, ahogyan az ezt követő fogadáson elmondták kellemes, „bányászos” benyomást tettem rájuk. Az Állami Ifjúsági Bizottság által adományozandó elismerést ez évben az ország nyolc kollektívája érdemelte ki, a kányásiak a termelési mozgalmakban elért kimagasló eredményükért, a pályakezdők is- tápolásáért, s az Ifjúságmozgalmi munkáért kapták a kitüntetést. A 12 fős brigád, ebben az összeállításban 1980 elején alakult, de jó részük már hosz- szú évek óta részt vesz a szénbányáknál zajló brigádmozgalomban.» Többségük tagja a KISZ-hek, hatan pedig a helyi pártszervezetnek. Mit lehet mé róluk elmondani? Ami a csupasz számokat illeti: öten kaptak Kiváló dolgozó elismerést, 412 óra társadalmi munkát végeztek, az elsők között alapítottak ifjúsági brigádot, ugyancsak nagy részt vállaltak abban, hogy az NSZV, immár hetedszer kiérdemelte a KISZ KB vörös vándorzászlaját. Dehát ezek csupán adatok, érdekesebb, ami mögöttük van. Az elővájás. a feltárás, a frontfejtés címszavak bizonyára az olvasó előtt is jól ismertek, az is köztudott, hogy a bányászat nem tartozik a fiatalok körében a népszerű munkaalkalmak közé. Ha csak a nógrádi helyzetképet vesszük: három esztendővel ezelőtt alig valamivel több mint száz fiatal dolgozott Kányáson, most minden igyekezet mellett 340-en vannak, igaz beleszámítva a tiribesdeket is, ám ez az össz- létszámnak csupán a 23 százaléka. .. Ezekre a fiatalokra vár tehát, hogy az utánpótlást biztosítsák, ahogyan Erhardt Miklós aknaüzem-vezető és Balázs Pál KISZ-titkár említi, nem könnyű örökséget vettek át, de a fejlesztési elképzelések megvalósítása az ifjabb korosztályra vár, hisz’, ha hinni lehet a tervszámoknak, akkor Kányáson 1986-ban már évi 770 ezer tonnát termelnek. A Március 21. ifjúsági brigád törődik a pályakezdők beilleszkedésivel, a megtartásával is. Horváth Albert sok munkahelyen megfordult már. míg végre megállapodott ennél a közösségnél'. — Noha a szakmám vegyésztechnikus, mégis a jó kereset és lakáslehetőség reményében a bányászatta! próbálkoztam — vallja. — Előbb úgy gondoltam, hogy egy kis időt eltöltők itt. de aztán megszerettem. beilleszkedtem. most végzem a vájártanfolyamot. Ujj András vájár szintén a közösség összetartó ereiét tartja a brigád legnagyobb erényének, s noha ő már az idősebbek közé tartozik a kollektívában, mégis, mint, mondja egészen fiatalnak érzi magát. A néhány napja megtartott díjkiosztás után még javában érkeznek a gratulációk, a jókívánságok. dehát erre sok idő nincs, a folyamatos műszák, a sürgető tennivalók kevéssé engedik. Még a jutalommá! járó 25 ezer forintos betétkönyvet. s a kitüntetést sem látta minden brigádtag. Ahogvan Bodzás Gyula vájár a többiek nevében is megfogalmazza: — Munkával ünnepelünk, de azért egyszer jó lenne közösen, egvütt a családtagokkal emlékezetessé tenni a brl?-' téb-en 07,t a n€*v°7p,<a,í mondjuk egy kirándul Romhányi öregek SZÍNE Nagyot téved, aki azt hiszi, hogy az idős emberek napközi otthonára a bágyadt napsütés, a csend, a tétlen időmorzsolgatás jellemző. Mi legalábbis a romhányi napközi otthonban ennek ellenkezőjével találkoztunk. Hatalmas viták, jó kedvű, beszédes temperamentumos Idős emberek, kik szóval tartják az idegent, ha kell énekelnek, anpkdotáz- nak és kifogyhatatlanok az élményekből, emlékekből. Toldi Istvánná, Anka néni tréfásan megjegyzi; — Már mondtam, hogy nem járok ide,, mert akkor sose halok meg. — Ránk fér ez a kis jólét, pihenés. Eleget dolgoztunk az életben. Zsellérkedtünk, cselédek voltunk — a régi falu csak ezt kínálta az asszonynépnek —, elkérgesedett a tenyerünk, elhasználódott. az egészségünk. Ugyan mit kezdenénk otthon a nagy magányunkban? Itt ,meg a régi barátnőkkel társalgunk. Nappn- ta háromszor kapunk élelmet, van rádiónk, tévénk, lemezjátszónk. Mindenféle újságot olvashatunk — imigyen szól Mariska néni, Somlyay Imré- né. y- Most lenne jó fiatalnak lenni — vetem közbe. — A fenét így a jó., ahogv van. Csak még sokáig tartson. — Az idősek napközi otthona 1967-ben nyitotta meg kapuit a községben. Kezdetben nagy volt a húzodozás, éltek még a régi előítéletek a ke- gyelemkenvéres. szegényházas időkből. Aztán egy-két vállalkozó szellemi"' öreg hozta magával a többit Evek óta húsz ember jár közénk megszerették. megszokták az otthont. Sokszor már azon sírnak, vasárnap miért nem vagyunk két kilométert kell gyalogol-' nia. Érthető hát, hogy a régi telepen, az erdők alatt álló öregek napközijébe csak a környékbeli idősek járnak el, mert a túlsó végen lakók nem vállalják a hosszú utat. Ráadásul jókora emelkedő kaptat a napközi otthonhoz. Ha lenne egy autóbusz, amely naponta legalább kétszer végigjárná a községet oda-vlsz- sza, könnyebbé válna az öregek dolga, megoldódna a bevásárlás problémája is, mert a bolt szintén igen messze esik. Az élelmet az öregek az építési kerámiagyárból kapják. Egy Idős, 67 éves néni hordja ki naponta — kézi kocsival — az étellel teli fazekakat az otthonba. Nem lehetne ezen valamiképpen változtatni? A romhányiak segítőkószségét, összefogását ismerve, bizonyára találnak megoldást erre is. — ria — Századfordulóból való négyvonalas telefonközpont segítségével létesítenek egymással és más helységekben lakókkal kapcsolatot a romhányi előfizetők, ahol április 1 -tői megszűnik e postai központ. A romhányiakat a rétsági vonalhálózatba kötik, tárcsázással hívhatják egymást a beszélgetni szándékozók. Jelenleg 32 telefon üzemel a nagyközségben. Sokan várnak új készülék beszerelésére. így sokakat érint a változás. Gyorsabbá. korszerűbbé válik az új rendszerben a beszélgetés ösz- szeköttetése. Képünkön Végh Andrá.sné a matuzsálem központtal me'v a következő hónapban már múzeumi tárgyává válik. — kJ — NÓGRÁD - 1982. március 27., szombat 3 nyitva— mondja Zagyvái Sán- dorné, az otthon vezetője. Szélés körű támogatást élveznek a romhányi öregek. Az egykori iskolaépület csinosításához, otthonossá tételéhez hozzájárultak a helyi üzemek szocialista brigádjai. Az építési kerámiagyár csempét adott a fürdőszoba kialakításához, a gyár üzemi konyhájáról kapják az élelmet az otthon lakói. A termelőszövetkezet autóbuszt biztosit a nyári kirándulásokhoz — így jutottak el Esztergomba, Budapestre. Gyakran látogatják a napközi otthont a helyi iskola úttörői, kisdobosai. VISSZÁJA Az egyik nagy gond a település előnytelen — széthúzódó — elhelyezkedéséből adódik. Ha valaki Romhóny egyik végéből a másikba gyalogszerrel indul el, legalább Lent a mélyben T. L.
