Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)
1982-02-02 / 27. szám
Kiállításon a város Hétköznapok — ünnepnapok •fmmel dokumentupikiállítás látható Salgótarján 60. születésnapja alkalmából a megye- székhelyen a Nógrádi Sándor Múzeumban, ahol korabeli fényképek és az utóbbi években készült felvételek elevenítik fel a hatvan esztendő során elért fejlődést. A reprezentatív tárlatot — képünkön — megtekintették a Stromfeld * Aurél Gépipari Szakközépiskola dolgozói számára szervezett politikai szeminárium tagjai is Szabó Fe- rencné vezetésével. — kj = Brigádteendők az üvegiparban A versenymozgalom bevált elemei mellett több korszerű gondolat is megfogalmazódott az Üvegipari Művek idei mun- kaversenycéljai között. A vállalat munkásközösségei és a verseny szervezői a gazdaság változó körülményeihez igazítják a mozgalom továbbfejlesztését. Egyik kiemelt cél, hogy a brigádtagok az ismeretek gyarapításában, a továbbképzésben is mutassanak példát a nagyobb, a gyári kollektívának. Szakmai tudásukat tanfolyamokon gazdagítsák. Döntő szerep jut a munkás- koilektíváknak az üzemi demokrácia tartalmi továbbfejlesztésében. Elengedhetetlen, hogy a különböző szintű fórumokon a brigádtagok felelősségteljesen járuljanak hozzá a döntések meghozatalához. El kell érni, hogy az eredmények, a gondok az eddiginél nagyobb nyilvánosságot kapjanak, az összefüggéseket és a részleteket is ismerjék meg a dolgozók. A mozgalom minőségi fejlesztése érdekében mélyíteni kell a vállalások szocialista vonásait. Ahol lehetséges, a mozgalom hármas jelszavának második és harmadik elemére: a „szocialista módon tanulni, szociálisa módon élni” részre is konkrét egyéni fölajánlásokat tegyenek a brigádtagok. A munkásközösségekhez tartozó dolgozók ne csak a munkahe-' lyen, hanem lakóhelyükön is példát mutassanak a szocialista életforma megvalósításában. Üzemen kívül is fokozni kell a brigádtagok társadalmi aktivitását, közéleti, érdeklődését. Lényeges teendőként említi a versenymozgalom főbb célkitűzéseiről kiadott dokumentum, hogy a jól dolgozó, nagy múltú szocialista brigádok tekintsék feladatuknak ifjúsági brigádok alapításának, működésének segítését, vagy fiatalok bevonását a már rangos kollektívák tagjai közé. Ilyen szempontból (is) sok feladat vár a tarjáni síküveggyár Komarov, Szocialista Munka és Aurora brigádjára; az öblös- üveggyár Tyereskova, Furák Teréz, Béke és Nógrádi Sándor nevet viselő munkáskollektívájára. Negyedszázad távlatából... írta: Góczi János Huszonöt évvel ezelőtt — 1957. február 2-án — tartották az ellenforradalom utáni második aktívaértekezletüket a Nógrád megyei kommunisták. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága úgy ítélte meg, hogy a konszolidó- * ció viszonyai lehetségessé és egyben — országosan, a fővárosban és vidéken — szükségessé teszik a politikai helyzet elemzését, a párt újjászervezése folyamatában szerzett tapasztalatok és az időszerű feladatok megvitatását a párttagság köreiben. Az aktíva kiemelkedően fontos szerepet töltött be a megye politikai életében, de Kádár Jánosnak, — az MSZMP és a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány elnökének — a részvétele, felszólalása révén jelentősége, hatása túlnőtt Salgótarján város, járás és a megye határain. Mint ez idő tájt valamennyi pártrendezvényt, ezt is nagy várakozás előzte meg, a párttagság felfokozott érdeklődése kísérte. Az emberek sorsdöntő kérdésekre várták választ, jogos igényként fogalmazódott meg bennük az ellenforradalmat kiváltó okok elemzése, az elkövetett hibák tanulságainak megvonása, a nyílt, őszinte párbeszéd a jövő tennivalóiról. Valamennyiünkre — akik részesei lehettünk — nagy erkölcsi, politikai és érzelmi hatást gyakorolt az aktíva tettre kész légköre, a beszámoló és a hozzászólások elkötelezett szelleme, új erőt, biztatást kaptunk a további kitartó, szívós munkához. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elvszerű határozatai, értékelései, helyzetelemző dokumentumai alapján hozzájárult a legfontosabb politikai kérdések tisztázásához, útmutatást adott a konszolidáció további feladatainak megoldásához, a pártszervezés folytatásához, a zavartalan termelés további biztosításához, az állami élet funkcióinak kibontakoztatásához. Az aktíva több mint ezer résztvevője kinyilvánította egyetértését az ország és a megye politikai helyzetének megítélésével, kifejezve bizalmát a párt programja, politikája iránt, elfogadta a bányák, ipari és mezőgazdasági üzemek számára megfogalmazott feladatokat. Határozatában megerősítést nyert, hogy a megye kommunistái, dolgozói támogatják a kormányt, a rend megteremtéséért, és a továbbhaladásért vívott harcaiban, elszántan védelmezik a szocialista társadalom vívmányait, minden erejükkel biztosítják a szocialista fejlődés menetét. A nyílt, őszinte, világos beszéd, a biztató emberi szó, az eszmecsere mindmáig követendő módszernek bizonyult a politika alakításában, megvalósításában, a párttagság tájékoztatásában, nevelésében, a párt tömegkapcsoüatadnak megteremtésében, erősítésében egyaránt. ■ár A párt Ideiglenes Központi Bizottsága és a Forractatané Munkás-Paraszt Kormány nevében a nógrádi pártaktíván deklarált gondolatokban a politikai irányvonal, lényeges vonásai kaptak hangot. Jelentőségüket fokozza, hogy kiállták az idő próbáját, a szocialista építőmuníka gyakorlatában igazolódtak, s két és fél évtized távlatából is követendő érvényűek. Az ellenforradalom megtörését, visszaszorítását követően a párt számára a hatalom megtartása, megszilárdítása volt a legfontosabb feladat. Mindenekelőtt meg kellett erősíteni a proletárdiktatúra mindkét oldalát: a diktatúrát az ellenséggel szemben és a demokráciát a dolgozó tömegek számára. Az ellenforradalmi erők mesterkedésednek, eszmei hatásainak leküzdése továbbra is kemény osztályharcot, hatékony politikai, ideológiai munkát igényéit. Szükségessé tette az ösztönző, szervező, az összefüggéseket magyarázó agdtációs és propagandatevékenységet is. A tények erejével, a forradalmi folyamat objektív törvényeinek bemutatásával kellett a munkásosztályba és a pártija vetett bizalmat, hitet megsokszorozni. Az aktíva nagy figyelmet fordít az októberi események jellegének tisztázására. Egyértelműen állapította meg, hogy a néphatalommal szembeni fegyveres támadás minden esetben ellenforradalom, melynek „célja a hatalom visszaszerzése, s nem az ilyen vagy olyan hibák kijavítása, hanem a régi földesúri-kapitalista világ visszaállítása." A nógrádi kommunisták magukévá tették az Ideiglenes Központi Bizottság állásfoglalását, mely szerint a pártvezetésben elkövetett -hibák, a szektás, dogmatikus politika és gyakorlat, valamint a jobboldali revizionista elhajlások okozta torzulások kedvező talajt teremtettek a belső reakció és a nemzetközi imperializmus összefogott támadására. A régi hibák miatt nagyon sok munkás- és paraszt- embert, értelmiségit, diákot tudtak becsapni, s a „társadalmi megújulás” hangzatos jelszavával félrevezetni. Ezért az újjászervezett párt nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy egyéni elbírálás szerint egyértelmű különbséget tegyen a gondolkodásukban megzavart, bizonytalanná vált emberek, a kétkedők, a csalódottak és a Magyar Népköz- társaságot, a néphatalmat támadó ellenforradalmárok között. Ez utóbbiak büntetése a szocialista törvényesség keretei között történt, a megtévedteket a párt a felvilágosítás, a türelmes meggyőzés eszközeivel igyekezett a szocialista' megújulás cselekvő részeseivé tenni, a politikával való azonosulásukat, egyetértésüket erősíteni. A helyzet szigorúan marxista—leninista elemzéséből következett a hatalom és a szövetségi politika kérdésének összekapcsolása, melyben a dolgozó emberek akaratába, erejébe vetett mélységes bizalom is kifejeződött. A proletárdiktatúra győzelmével, megszilárdításával a munkás- osztály és pártja az egész dolgozó népnek nyújtott programot, a feladatok megvalósításában — alapvető érdekeik azonosságára építve — igényelte valamennyi társadalmi osztály és réteg együttműködését s szövetségüket ma is a politikai gyakorlat lényegi vonásának tekinti. Kádár János 25 gwel ezelőtti beszédében nagy hangsúlyt kaptak a szövetségi politika kérdései, hisz az újjászervezett párt küldetését csak úgy tölthette be eredményesen, ha a tömegek— kommunisták és pártonkívüliek — önként, bizalommal követik programját. „Az alkotó munka az alapvető dolgozó osztályok egysége és összefogása nélkül nem lehetséges. .. az egészséges fejdődésnek a feltételei megvannak, most az alapvető termelési eszközök rendelkezésünkre állnak és szerencsére van még valami, amit a tervező- irodákban nem vettek pontosan számba: a dolgozó tömegek hűsege a szocializmus ügyéhez, az elszántság és az akaraterő... A mi rendszerünk életereje abban van, hogy az ellenséget képes elnyomni, támadásait és erőit megsemmisíteni. .. A mi ügyünket csak a dolgozó tömegekkel együtt lehet győzelemre vinni és fogjuk is feltétlenül győzelemre vinni” — mondotta. A politikai szövetség megteremtésének, megszilárdításainak is alapvető feltétele volt az újjászervezett párt erejének, egységének növelése, vezető szerepének erősítése. Már 1956. augusztusában érezte minden becsületes kommunista, hogy a júliusi központi vezetőségi ülésen megtörtént a fordulat és megszületett a pártban a feltétele annak, hogy a korábbi évek hibái ne folytatódjanak. Ezt a kedvező folyamatot törte meg az ellenforradalom fegyveres támadása. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának decemberi határozatában fogalmazódtak meg a párt újjászervezésének, a lenini normák helyreállításának, a párt és a tömegek közti kölcsönös bizalom kialakításának, megerősítésének elvei. E határozatban a párt elítélte mind a s zek ta r ián izmus t, mind a revizionizmust, amelyek egyaránt elszakították a proletárdiktatúra vezető erejét a dolgozó tömegektől. A kétfrontos harc követelményrendszere — amely jelentősnek bizonyult a párt működésében, módszereinek továbbfejlesztésében— nagy hangsúlyt kapott az aktíva' munkájában is. A beszániolőban, a vitában nagy helyet kapott a gazdag munkásmozgalmi hagyomány, a tisztes örökség, az önzetlen harcosok helytállásának és a párt újjászervezésében elért eredmények elismerése. A tapasztalatok azt mutatták, hogy ahol már a pártszervezet tevékenykedett, ott előbb és határozottabban indult meg a normális élet. Emellett joggal váltottak ki kritikát az álradikális, szektás jelenségek, — az értelmiségiekkel szembeni bizalmatlanság, az ideológiai, elméleti képzés elhanyagolása, lebecsülése, — másrészt a jobboldali, revizionista — a munkásosztály és a párt vezető szerepét vitató, a jobboldali, és ellenforradalmi veszélyt lebecsülő — nézetek, törekvések. Az értelmiség sommás megbélyegzésével szemben joggal hangsúlyozta a párt és a kormány elnöke, hogy „az értelmiség alapvető tömege nem ellenforradalmár. Az értelmiség alapvető tömege a dolgozó néppel együtt boldogul vagy nem boldogul. Ezt az értelmiség is nagyon jól] tudja. És mivel a jövőnk közös, természetes, hogj együtt'• is kell dolgoznunk. Ez — magától értetődően — nem vonatkozik az ellenforradalmárokra, de ezek nem foglalkozás szerint rétegződnek. Egyik dolgozó kategóriával szemben sem szabad elzárkózöán viselkednünk!” A hozzászólók kifejezésre juttatták, hogy az emberek megértették: a termelés a legfontosabb kérdés. A bányák, az acélgyár, a tűzhelygyár, az üveggyárba mezőgazdasági üzemek képviselői biztató helyzetiről, jó eredményekről, elképzelésekről tudtak száhaot adni. Az imperiaEzmus dühödt támadásaira!, aknamunkád javai szemben, az ellenforradalom ellem harcban, a konszolidáció munkájában hatalmas politikai és erkölcsi támogatást jelentett a nemzetközi kommunista mozgalom erőinek támogatása. Eszméink, céljaink azonosságára, történelmi hagyományokra épül a Szovjetunióhoz fűződő barátságiunk. Nagy áldozatot hozott a szovjet nép a fasizmus szétverésiéért, hazánk felszabadításáért és szovjet fegyveres erők támogatásával sikerült az ellenforradalmat leverni, a proletárdiktatúrát megvédeni. Sokoldalú, közvetlen segítségüket éreztük a városban, a megyében is. Ugyancsak elismerően szólt az aktíva arról az önzetlen segítő-' készségről is, amelyet az ellenforradalom nehéz napjaiban a szomszédos Csehszlovákia besztercebányai kerületének kommunistái, dolgozói tanúsítottak irántunk. Pártunk, kormányunk politikájának lényeg! vonása, aí Szovjetunióhoz és a szocialista közösség országaihoz fűződő elvi, baráti viszony. Napról napra érezzük a testvéri' együttműködésben, összefogásban rejlő hatalmas erőt. Megyénk lakossága körében is nagy elismerést vált ki á Szovjetunió következetes békeprogramja, egy újabb világháború elkerülését szolgáló politikája. Mi közvetlenül testvérmegyei kapcsolataink ápolásával, gazdagításával tudunk hozzájárulni a népeink közti barátság elmélyítéséhez. Mint a lengyelországi események is mutatják, a szocializmus ellenségei a legkisebb lehetőséget is megragadják: a népi hatalom megdöntésére. Csak a szocialista közösség^ a szocialista internacionalizmus ereje, az egyes nemzetek helytállása képes a nemzetközi imperializmus meg-meg- újuló támadásait visszaverni, a békét, a haladást, a szocializmust megvédeni. ☆ Az elmúlt negyedszázad bizonyítja, hogy a megy# kommunistái, lakosai elfogadták, magukévá tették a párt programját, célkitűzéseit. Lakosságunk nap mint nap kifejezésre juttatja a tömegek érdekeit szolgáló politika iránti bizalmát, s munkájával eredményesen járul hozzá a helyi megvalósításához, hazánk szocialista fejlődéséhez. Munkások, termelőszövetkezeti parasztok, értelmiségiek, párttagok és pártonkívüliek, marxisták és más világnézetűek alapvető érdekei egybeesnek, közösek céljaik és politikai szövetségben jut kifejezésre alkotó együttműködésük. A dolgozó emberek tudatában vannak, hogy az intenzív fejlődés minőségi követelményei, a nehezebbé Vált feltételek, az összetettebb, bonyolultabb feladatok közepette is a párt következetes politikájának magvalósítása, vezető szerepének erősítése képezi további sikereink forrását. Munkánkban ma is legfontosabb a munkáshatalom további szilárdítása, a gazdasági és ideológiai célkitűzések hatékonyabb végrehajtása. Fejlődésünk fontos feltétele, hogy következetesen érvényesüljenek a szocialista demokratizmus elvei, amelyek széles körű részvételt biztosítanak a döntések folyamatában, ösztönzik, igénylik a kezdeményezéseket, az új módszereket, a türelmes vitákat, párbeszédeket. Az alapvető kédésekben újra és újra egységet kell teremteni, s rendre, fegyelemre van szükség az elhatározások valóra váltásában. E nyílt társadalmi légkörben, közös összefogással eredményesebb minden munka, könnyebb a jóakaratú cselekvés közben ^elkövetett hibák őszinte feltárása, korrigálása is. A felszabadulás óta. a negyedszázada követett, elvi megújulásra kész politika eredményei alapozzák meg reményeinket. hogy az emberek meggyőzésével, nagyobb erőfeszítéssel, jobb munkával megoldjuk nehezebb feladatainkat is — s ha mérsékeltebb ütemben is, de — töretlenül haladunk előre a fejlett szocialista társadalom építésének programja szerint. { NÖGRÁD — 1982. február 2., kedd 3
