Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)

1982-02-26 / 48. szám

friavtw roryrana munKajiat a LEMP plénuma Kelemen István, az AtTl tu­dósítója jelenti: A pártmuuika hatékonysá­gának fokozása, a társadalom párt iránti bizalmának visz- szaszerzése volt a fő téma a LEMP KB hetedik teljes ülé­sének csütörtöki napján is, amikor a résztvevők folytat­ták a vitát a Politikai Bizott­ság szerdán előterjesztett be­számolójáról és a programnyi­latkozat tervezetéről. Több felszólaló hangsúlyoz­ta, hogy mindeddig nem sike­rült kellően kihasználni a IX., rendkívüli pártkongresszus által nyújtott lehetőségeket. Ennek oka nemcsak a szocia­Kstaeltenes erők tevékenységé­ben, hanem a párttagság egy részének passzivitásában is keresendő. Mint egy katowicei henge­rész mester kifejtette: az em­berek keserűen csalódtak az ellenforradalmi irányba ve­zérelt Szolidaritásban, s az így keletkezett űrt a pártnak kell betöltenie azzal, hogy konkrét tevékenységet foly­tat minden munkahelyen. A felszólalások során ja­vaslat hangzott el arról, hogy a hetedik plénum határozatá­ban fogalmazzák meg: a szük­ségállapot bevezetése, min­den más állítással ellentétben, nem cél vett, hanem szükség­szerű döntés és, hogy a Köz­ponti Bizottság tagjai köszö- netüket fejezzék ki a nemzeti megmentés katonai tanácsa el­nökének, s rajta keresztül mindenkinek, aki a nagyon ne­héz Időszakban vállára vette a felelősséget Lengyelország sorsáért. Több hozzászóló az ifjúság körében végzendő pártmunka jelentős élénkítését sürgette, rámutatva arra, hogy a bo­nyolult politikai és gazdasági helyzet különösen nagy súly- lyal nehezedik a fiatalokra. A vita csütörtökön az esti órák­ban még tartott. Nagygyűlés Prágában a szocialista fordulat alkalmából Az 1948. februári csehszlová­kiai szocialista fordulat 34. évfordulója alkalmából nagy­gyűlést rendeztek csütörtökön délután Prágában. A nagy­gyűlésen megjelentek az or­szág legmagasabb rangú párt- és állami vezetői is, élükön Gustáv Husákk^l, a CSKP KB főtitkárával, az ország köztár­sasági elnökével. Ünnepi beszédében Milos Ja­kes, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB titkára a 34 éve lezajlott forradalmi esemé­nyek jelentőségét méltatva megállapította, hogy ezek megnyitották Csehszlovákia szocialista átalakulásának út­ját, és sok értékes, mindmáig hasznosítható tanulsággal szol­gáltak a további fejlődéshez. E tényezőknek, valamint ál­talában a februári * győzelem eszmei örökségének érvénye­sítése nagy segítséget nyújtott az 1968/69. évi csehszlovákiai válság leküzdéséhez, az ellen- forradalom meghiúsításához is. A szocialista rendszer há­rom és fél évtizednyi idősza­kában Csehszlovákia dolgozói nagy teljesítőképességű nép­gazdaságot hoztak létre. Nemzetközi kérdésekről szól­va Milos Jakes Csehszlovákia támogatásáról biztosította azo­kat az intézkedéseket, ame­lyeket a népi Lengyelország-, ban hoznak a szocialista rend­szer védelmére, a korábbi hi­bák kiküszöbölésére, a nép­gazdaság helyzetének javítá­sára, a LEMP tevékenységé­nek megújításéra és marxista —-leninista jellegének megszi­lárdítására. (MTI) Vélemény halogató taktikáról Szabó Zoltán, az MTI tu­dósítója jelenti: Csütörtökön megtartatták Bécsben a közép-európai fegyveres erűk és fegyverre* kölcsönös csökkentéséről fo­lyó tárgyalássorozat 297. ple­náris ülését A Valerian Mi- hajlov szovjet nagykövet el­nökletével megtartott tanács­kozáson dr. Walter Boss nyu­gatnémet nagykövet mondott beszédet Az NSZK küldötte felszó­lalásában közölte: a NATO­tagországok tudomásul vették a négy szocialista ország, a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia és az NDK küldöttsége által a megelőző teljes ülésen előterjesztett újabb javaslatot. A dokumen­tumról, majd annak alapos tanulmányozása után kíván­nak véleményt mondani, any- nyit azonban már előre meg­állapítanak, hogy hiányolják az utalásokat a két fél szá­razföldi haderői létszámára vonatkozóan, — mondotta az NSZK küldöttségének veze­tője. Az ülést követő sajtótájé­koztatón a szocialista orszá­gok képviselője rámutatott, hogy a nyugati résztvevők ha­logató taktikája ellenére vé­get ért a bécsi tárgyalásokon a terméketlen viták korszaka és már nem lehet tovább vár­ni az első konkrét haderő­csökkentési egyezmény meg­szövegezésével. (MTI) Alaptalan vádak Nicaragua és Grenada ha­tározattan visszausította a Rea­gan elnök beszédében nekik címezett rágalmakat. Casimiro Sotelo nagykövet, Nicaragua képviselője, az Amerikai Álla­mok Szervezetében cáfolta azt az amerikai vádat, hogy Ni­caragua fegyverekkel látja el a salvadori hazafiakat. Rámu­tatott, hogy kormánya több­ször kérte Washingtont szol­gáltasson tényeket annak az állításnak alátámasztására, amely szerint Nicaragua fegy­vereket szállít több közép­amerikai ország felkelőinek. Nicaragua ' ENSZ-nagyköve- te, ugyancsak a Reagan-beszéd- re reagálva azt mondta, hogy Washington megpróbálja alá­ásni Nicaragua gazdaságát, miközben a karibi térségnek nyújtott segélyekről beszél. Ki­jelentette, hogy a Reagan-kor- mányzat nemcsak megtagadta Nicaragua gazdasági és pénz­ügyi támogatását, de külön­böző eszközökkel nyomást gya­korolt más országokra, hogy csökkentse g, nicaraguai fej­lődéshez szükséges gazdasági segítséget. Grenada AASZ-nagykövete szintén kategorikusan vissza­utasította Reagan politikai el-. államait rágalmazó állításokat" Panama külügyminisztere Reagan tervét nagy érdeklő­désre számot tartónak nevez­te, Rodrigo Carazo Costa Ri­ca-! elnök pedig olyan prog­ramnak minősítette, amely „gyakorlati választ ad a tér­ség államait nyomasztó prob­lémákra”. Edward Seaga ja­maikai miniszterelnök pedig történelmiként éltette a Rea­gan vázolta elképzeléseket. Befejeződött a francia- nyugatnémet csúcstalálkozó Dobsa János, az MTI tudó­sítója jelenti: Csütörtökön délelőtt „mun­kareggeli” keretében folyta­tódott az Elysée-palotában a 39. francia—nyugatnémet csúcstalálkozó. Szerdán Mit­terrand elnök vacsorát adott Helmut Schmidt kancellár tiszteletére, s mind az elnök, mind a kancellár nyomatéko­san kiemelte: Nyugat-Európa jövője . attól függ, milyen mértékben képes Franciaor­szág és az NSZK közös poli­tikát folytatni. Mindkét ál­lamférfi megerősítette azt az elhatározását, hogy a két kor­mány szoros együttműködés­sel biztosítja hatékony fellé­pését a nemzetközi színtéren. Schmidt kancellár szerdán összesen hét őrá hosszat tár­gyalt Mitterrand elnökkel és Mauroy miniszterelnökkel. Ez­zel párhuzamosan a két kor­mány külügyminiszterei, gaz­dasági miniszterei, igazság­ügyminiszterei és a tudo­mányos kutatással foglal­kozó miniszterei külön tanács­kozásokat folytattak. Csütör­tökön újabb négyszemközti megbeszélésre is kerül sor az elnök és a kancellár között, A csúcstalálkozó csütörtök dél­ben közös nyilatkozat kiadá­sával ér véget, majd Mitter­rand és Schmidt sajtóértekez­leten ismerteti a találkozó eredményeit. (MTI) Asszad nyilatkozata A Muzulmán Testvériség nevű szélsőséges szervezet szította zavargásnak a Szíriái Hama városában vége, s a damaszkuszi kormány nem őrzi magát íenyegetettnek az iszlám fundamentalista cso­porttól — jelentette ki Asz- szaö szíriai államfő az olasz televíziónak adott interjújá­ban. Az interjú szövegét teg­nap hozta nyilvánosságra a Sana szíriai hírügynökség. Asszad kijelentette, hogy a Muzulmán Testvériség nem több egy korlátozott méretű képzeléseit és a térség haladói /bandánál, amellyel szemben a tömegek határozottan fel­léptek. A szíriai elnök szerint a hatóságok elegendő bizonyí­tékot gyűjtöttek össze annak alátámasztására, hogy a cso­port több külföldi forrásból kapott támogatást A szíriai kormány egy nappal korábbi közleménye Jordániát, Irakot, Egyiptomot és Izraelt vádolta a Muzulmán Testvériség támo­gatásával. A keddi közle­mény beszámolt arról is, hogy a február 2-án kirobbant harcoknak a 300 ezer lakosú Hamában mintegy kétezer se­besültje volt. (MTI) «•ummiiiiiii Amerikai fegyverkezés A kalandorság politikája Azóta, hogy a Reagan-kor­mány hivatalba lépésével az előzőnél agresszívebb cso­portok kerültek az Egyesült Államok politikai-katonai ap­parátusának csúcsaira, még Nyugaton is egyre gyakrab­ban fogalmazódik meg a kér­dés : milyen meglepetéseket tartogat még a világ számára ez az adminisztráció, meddig akar elmenni a fegyverke­zésben? A kételyeiknek han­got adó józanabb államférfi­aknak bizonyára az a sorren­di furcsaság is feltűnhetett, hogy még mielőtt kialakulha­tott volna az új kormányzat átfogó külpolitikai irányvona­la, a katonai doktrína gya­korlatilag már kikristályoso­dott. Az alapvető katonapolitikai cél az amerikai imperializ­mus meggyengült pozícióinak visszaszerzése. a vietnami „trauma” kiheverésével az „elvitathatatlan” katonai erő­fölény kivívása. Ehhez ter­mészetesen hatalmas anya­gi-pénzügyi eszközök szüksé­gesek, és elkerülhetetlen a katonai elvek olyan módosí­tása is, amely lehetővé tenné a Szovjetunió, a szocialista közösség elleni első, „győz­tes” csapásméréshez elegendő erők és eszközök maximális mozgósítását. Helyénvaló tehát az a meg­állapítás — kiváltképpen a Reagan-kormányzat legutóbb előterjesztett, csillagászati ösz- szegű katonai költségvetési tervezetének fényében —, hogy az amerikai külpolitika erős militarizálásának va­gyunk tanúi. Erről tanúsko­dik a következő költségvetési évre (vagyis az októbertől kezdődő időszakra) javasolt 263 milliárd dolláros katonai előirányzat, ami az előző év­hez képest 20 százalékos emel­kedést jelent. Az összeg Orosz­lánrészét a hadászati csapás­mérő erők — az MX típusjel­zésű interkontinentális bal­lisztikus rakéták, a B—1-es távolsági bombázók, a Tri- dent-atomtengeralattjárók, a szárnyas rakéták emésztik fel. A Reagan-kormány had­erőfejlesztési programjának jellemzője, hogy bár a raké­ta-nukleáris hadászati támadó erők „felfuttatását” részesíti előnyben, zöld fényt ad vala­mennyi haderőnem nagyará­nyú átfegyverzéséhez is. In­dok —, mint mindig — az ál­lítólagos szovjet katonai fe­nyegetés, noha ilyen fenyege­tés sohasem volt, s ma sincs, az amerikai katonai­hadiipari körök mindig ta­láltak ürügyet a fegyverkezés új fordulójának beindításá­hoz. így volt ez például az 50-es években, amikor azt ál­lították, hogy az atomfegy­ver legfőbb célbajuttató esz­köze, a nagy hatóságarú bom­bázók építésében az USA — úgymond — elmaradt a Szov­jetuniótól. A 60-as években az interkontinentális ballisz­tikus rakéták területén való „vészes lemaradásra” hivat­kozva nemcsak e fegyverek, hanem az Európában elhelye­zendő közép-hatótávolságú ra­kéták gyorsított rendszerbe Állítását is elérték a kong­resszusban. Ugyancsak az Egyesült Államok volt a kez­deményező fél a 70-es évek elején a több robbanófejes rakéták, a neutronbomba és a szárnyasrakéták kifejleszté­sében. Cáfolhatatlan tény te­hát — és ezt számos nyugati békekutató intézet adatai is megerősítik —, hogy a Szov­jetunió nem megelőzte, ha­nem csupán követte az ame­rikai fegyverzetfejlesztéseket. Az amerikai kormányzatot ma sem a „szovjet fölény” sarkallja a fokozott fegyver­kezésre, hiszen a két atomha­talom között viszonylagos egyensúlyi állapot áll fenn, hanem éppen a hadászati egyenlőség megbontásának szándéka, az egyoldalú kato­nai fölény megszerzésének vá­gya. A politikai-katonai szem­pontok mellett persze, a pro­fitérdekek sem mellékesek. Az új és még újabb fegyver- rendszerek szolgálatba állítása sok milliárdos hasznot hoz a hadiipari monopóliumok, konyhájára — és Reagan el­nök épp nekik akar kedvezni. Hová vezet ez a kiszámít­hatatlan következményeket magában rejtő irányvonal ? Képes-e az USA rákényszerí­teni akaratát a világra, külö­nösképpen a vele egyenrangú és legalább ugyanolyan pusz- tításl képességgel rendelkező nukleáris hatalomra, a Szov­jetunióra?! E számítás teljes­séggel megalapozatlan. A „kor­látozott”, (vagy Inkább kor­látlan) atomháború gondola­tával való játszadozás nem egyéb, mint felelőtlen kalan­dorkodás az emberiség sorsá­val, a népek életével. Nyil­vánvaló ugyanis, hogy egy esetleges atomháborúnak nem lehetne győztese, hiszen mind­két szembenálló világrendszer vezető hatalma rendelkezik a kölcsönös megsemmisítés esz­közeivel. Serfőző László alezredes 2 NÚCRÁD — 1982. február 26., péntek Tr US fl ffryivn „különvéleménye" Szembetűnő eltérés mutatkozik Washington és „Hátsó- udvara”, vagyis Közép-Amerika között nemcsak a térség helyzetének megítélésében, hanem a követendő irányvonal tekintetében is. Ez derül ki Reagan elnökinek az amerikai államok szervezetében szerdáin mondott beszédéből. Reagan tulajdonképpen semmi újat nem mondott, amikor Kuba és a Szovjetunió, valamint Nicaragua ellen megismételte jól ismert vádjait A „kommunista veszéllyel” szembep az Eg--- sült Államok törekvése arra irányul hogy fokozott kato ' ű és gazdasági, segéllyel — szóhasználatában biztonsági se'’ '- ségnyújtással — támogassa a hozzá hű rendszereket. A ;- ni, Marshall-terv" keretében 350 millió dollárt folyósít Wa­shington a karibi térség és Közép-Amerika együttműködés­re kész néhány országának. A segély egyharmada Salvador­nak jut. Reagan szerint a térségben „a szabadság védelmezésére” van szükség. Valójában egészen másról van szó. Arról —, s ezt számtalan helyszíni beszámoló, szemtanúk serege, egy­házi körök segélykérelme igazolja —, hogy néhány ország­ban az Amerika-barát junta lábbal tiporja a szabadságjo­gokat, halomra gyilkolja a diktatúrával szembenálló lakos­ságot, a félelem és a terror légkörét tartja fenn csak azért, hogy uralmát meghosszabbítsa. Guatemalából és Salvador­ból a napokban katolikus papok fordultak a pápához fel­hívással: lépjen közbe a hívők és az egyházi személyek ül­dözése ügyében. Két amerikai demokratapárti képviselő — mindketten nemrég jártak Salvadorban az amerikai kong­resszus ténymegállapító küldöttségének tagjaként — köve­telte Reagan elnöktől, hogy haladéktalanul függessze föl a juntának nyújtott katonai segélyt. Hpgy miért? Egyszerűen azért, mert szerintük az USA kormányának az a feltevése, miszerint Salvadorban az emberi jogok helyzete javult — hamis. López Portillo mexikói elnök a közelmúltban közvetítő szerepre vállalkozott Washington és Havanna, illetve Mana­gua között, s a salvadori válság ügyében is szívesen tenne békéltető lépéseket Nicaragua hárompontos béketervet jut­tatott el az ENSZ főtitkárához, s javasolta: Közép-Amerika államai kössenek egymással meg nem támadási szerződést. Fidel Castro Portillo elnökhöz írt levelében ugyancsak kész­nek mutatkozott a közép-amerikai feszültség csökkentésé­hez hozzájárulni. Mindez azonban falra hányt borsó. Washington tapod­tat sem enged „különvéleményéből”, amelynek értelmében a közép-amerikai társadalmi feszültségért, az elnyomás miatti elégedetlenkedésért, a jogtipró diktatúrákkal szembeni fegy­veres harcért Kubát, a Szovjetuniót és Nicaraguát teszi fe­lelőssé. Ezekből a hamis feltevésekből indulnak ki Reagan helyzetelemzői, s ahelyett, hogy levonnák a szükséges tanul­ságokat, tovább szítják a feszültséget, növelik a társadal­mi robbanás veszélyét közvetlen szomszédságukban. Gyapay Dénes Amerikai gabonaszállítótok a Szovjetunióba Magyar Péter, az MTI tu­dósítója jelenti: Az antwerpeni kikötő — amely évek óta a Szovjetunió­ba irányuló amerikai gabona­szállítmányok fő átrakodóhe- lye — hatalmas forgalmat bo­nyolít le az utóbbi hetekben. Egymást érve futnak be mó­lóihoz az 60—60 ezer tonnás nagy amerikai szállítóhajók telve a Szovjetuniónak eladott szemes terménnyel, főként ku­koricával. Ezek a hajók mély merülé­sük miatt nem tudnak bejutni a jeges balti-tengeri szovjet kikötőkbe, ezért szállítmányu­kat itt átrakják szovjet és egyéb nemzetiségű kisebb te­herhajókra. A gabona egy ré­szét az antwerpeni kikötő ga­bonatároló silóiban raktároz­zák, amíg hajóra nem kerül. Jelenleg 130 ezer tonna ame­rikai kukorica vár behajózás­ra a Szovjetunióba. A forgalom az utóbbi he­tekben — párhuzamosan az­zal, hogy Washington a nyu- gat-európalakft a Szovjet­unióval folytatott kereskede­lem korlátozására igyekszik rávenni — erősen megnőtt, még a tavalyi évhez képest is. Az elmúlt évben az Egyesült Államok 5,8 millió tonna ta­karmánybúzát és közel hat­millió tonna kukoricát adottéi a Szovjetuniónak. Monstre per a Szadat-iigyben A Szadat egyiptomi elnök elleni merénylet mögött álló terrorista szervezet akciója az ország határain túlmutató összeesküvés része — állítják a kairói hatóságok. Az Al- Musszavar cimű hetilap, hi­vatalos forrásra hivatkozva csütörtökön arról számolt be, hogy az „iráni tipusú forra­dalmat” importálni szándéko­zó mozgalom terveiben Egyip­tom csak a kiindulópont volt, s célként a többi arab orszá­got Is magába foglaló iszlám állam — kalifátus — felállí­tását tűzték ki. A terrorista összeesküvés kapcsán mintegy ezer személy ellen indítanak pert, a vád­emelés márciusra várható —• írja a lap. A felgöngyölített szervezet­ben betöltött szerepük alapján a monstre per vádlottait há­rom csoportra osztják. A szervezet legfelső vezetésé­nek név szerint megemlített tagjai közül többen vádlot­tak az október' 6-i elnökgyil­kosság ügyében most zajló perben. Vezéregyéniségként Omar Abdel Rahman sejket jelölik meg a hatóságok, ugyanazt a „muftit”, aki a wallás elő­írásaira hivatkozva törvé­nyesnek mondta ki Szadat megölését (MTI) India elhalasztotta a Pakisztánnal való tárgyalásokat India meghatározatlan időre elhalasztotta a március 1-re tervezett pakisztáni—indiai tárgyalásokat, amelyekre a ja­nuár 30—31-én Üj-Delhiben megtartott külügyminiszteri találkozó folytatásaként Isla- mabadban került volna sor — jelentette be Naraszimha Rao indiai külügyminiszter csütör­töki parlamenti beszédében. A tárgyalások célja a két ország közötti meg nem támadási szerződés előkészitése lett vol­na. A döntést indiai részről az­zal indokolták, hogy Pakisztán svájci képviselője a hónap elején Genf ben az ENSZ Em­beri Jogok Bizottságához for­dult és kijelentette: Kasmír helyzete hasonló Palesztina és Namíbia helyzetéhez. Ez In­dia szemében világos célzás volt arra, hogy Pakisztán nem tekinti véglegesnek az Indiá­hoz tartozó kasmíri területek jelenlegi státusát. 1 A két ország külügyminisz­terei január végén Űj-Delhi- ben állapodtak meg abban hogy márciusban folytatják a tárgyalásokat a Pakisztán ál­tal javasolt meg nem táma­dási szerződésről.

Next

/
Thumbnails
Contents