Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)
1982-02-26 / 48. szám
Fc!fc!vG! »lűánylista" Egy felszállás utóhatásai Többre Jutnitakarékosabban — A felszólalás nagyobbik része inkább mintha termelési tanácskozásra kívánkozott volna, s nem, ifjúsági parlamentre. . . — Igen. A szöveget az üzemi vezetőkkel együtt állítottuk össze. A legtöbb gondolat termelési tanácskozáson és más megbeszéléseken is elhangzott már. Szó a pusztába? Tavaly novemberben tartotta ifjúsági parlamentjét a salgótarjáni síküveggyár. Az egyik fölszólaló, Síirányi József gépész számos üzemi gonddal előhozakodott a fórumon. Alkalmasint érdemes taglalni, hogy az azóta eltelt negyedév alatt lett-e valami foganatja szavainak, avagy — képletesen — pusztába kiáltotta őket. — Említette, hogy a nyolc általános elvégzésére „hatékonyabb agitá dóval” kell biztatni az embereket. Komolyan gondolja, hogy a lelki fröccsök ezen a területen érnek valamit? — De még mennyire’! — bólint nagyot a harmincéves fiatalember, s az egyik munkásra mutat. — Öt például brigádvállalásként győzködtük három éven keresztül, hogy fejezze be áz általános iskolát. Végül kötélnek állt. Most végezte el a hetediket — jelessel! Ma már azt mondja: nyolcadik után sem hagyja abba a tanulást: megy tovább szakközépiskolába. Ezt el lehet érni majdnem mindenkivel, csak borzasztóan nehéz. Az ifjúsági fórumon egyúttal intelem is elhangzott: az egyéb tanfolyamokon tanulók miatt valamelyest csökken a■, teljestímény, s ez anyagilag hátrányosan érinti a „fejtágítón” résztvevőket. Külön keretet volna érdemes — vélekedésük szerint — képezni a kiegészítésre. Erre azonban a lehetőségeket nézvén: ke-: vés esély látszik. „Szóbrózó" targonca „A targoncák állapota katasztrofális” — hangzott el a túlzásnak ható kijelentés a parlamenten. — Ez most is fönnáll. Gyakran hurcoljuk kézzel a .ládákat. Ritka az a nap amikor nem adódik fennakadás... Mint az üzemiek 'elmondták: nullára leírt masinákkal fuvaroznak. Rámutattak egyre, amely hónapok óta „szob- rozik” a letörőszint sarkában. Nemrég „hiánycikk” volt a targoncavezető is. Ennek megoldására már megtették az alkalmas szervezési módosításokat. „Nincs szerszám” — fogalmazódott a tömör kifogás a gyári ifjak képviselői előtt. — Ezzel kapcsolatban „megmozdult” valami — közli elégedetten a fiatalember. — Mindjárt másnap két kocsira való itt volt belőlük. Igaz, hogy nem mindet lehetett használni. Mert valószínűleg hibás méreteket adtak meg a pásztóiaknak: de a lényeg az, hogy lett mivel dolgoznunk. Nem kellett az akkor még működő Zagyva—lire rohangálnunk lehúzóért, merítőkanálért. < „Másfél éves problémánk — hangzott el, némelyekben megrökönyödést keltve —, hogy a kettes és a nyolcas letörőgép fölött beesik az eső.” A hetvenes évek közepén átadott épület tetejének egy részét a gyáriak szerint ki kellene cserélni. Alkalmi megoldásként — a parlament óta — lemezekkel egészítették ki a gépek fölött a ge- rendázatot, sőt még szivacslapokkal is pótolták a tető hiányosságait. Így a víz „csak” az emberekre csuroghat, nem a tűzforró üveglapokra. Termelni már lehet, s ennek is örülnek. A hozzászólás formájában előadott hiánylista még folytatható lenne. örvendetes, hogy az ifjak nem mennek el szó nélkül a gondok mellett, hanem mint saját ügyüket a fórum figyelmébe ajánlják. Ez önmagában bizakodásra adhat alapot a jövőre vonatkozólag. Valami történt — Volt-e. van-e kézzel fogható haszna, hogy a parlamenten termelési kérdések hangzottak el? — Igen — mondja Együd János gyáregységvezető. — A sorszámok ügyében, a tető ügyében, ha nem is végleges megoldás, de valami történt. Kedvezőbb lett a megítélése a gyáregységnek a vezetők által. Ennek köszönhető, hogy a tmk-rendszert átszervezték: ők most a veszteségidőtől függően kapnak prémiumot. A tavalyi bérgondjainkat is a „helyére teszik”... Mindegy, milyen fórumot használunk fel. lényeg, hogy a bajok megoldódjanak. (molnár) Az egyik kisváros tanácselnöke így fogalmazott: volt idő, amikor az esztendő vége felé igencsak főtt a fejünk, hogy mire költsük el a megmaradt pénzt — különben elveszik. .. Lényegében most is az a gondunk, hogy mire adjuk ki a forintjainkat, de mostanában inkább az okoz főfájást, hogy minél okosabban, takarékosabban, gazdaságosabban forgassuk a pénzt, a köz javára. .. Talán ez a néhány mondat is jól érzékelteti azt a szemlélet vátozást amely ma már a tanácsok többségét jellemzi: nem az a cél hogy a rendelkezésükre álló — köztudott hogy a korábbiaknál lényegesen soványabb — pénzügyi kereteket, kimerítsék, hanem az, hogy kevesebb pénzből Is többre jussanak. S ez nemcsak gazdasági kérdés, mert az emberek megértik, hogy a népgazdaság jelenlegi helyzetében nem futja többre, viszont jobban odafigyelnek arra, hogyan sáfárkodnak az állam — mind- annyiunk — pénzével, szembetűnőbbek a meggondolatlan kiadások, érzékenyebben érinti a közvéleményt egy-egy elhibázott lépés... De hogyan lehet többre jte- ni kevesebből ? Semmiképpen sem pénzügyi manőverekkel, hanem a korábbinál nagyobb figyelemmel, a fejlesztési elképzelések nagyon céltudatos rangsorolásával, a lakosság javaslatainak, ötleteinek megvalósításával, felajánlott segítésének okos, célszerű felKözösségért Cereden A Ceredvölgye Termelőszövetkezetben tavaly 12 kollektíva — 143 brigádtag, közel fele nő — vett részt a szocialista munkaversenyben. A brigádok közül öt elérte az arany minősítést, négy bronzkoszorús, három pedig zöld koszorús lett. A megérdemelt címeket a közelmúltban lezajlott zárszámadó közgyűlésen vették át a brigádok. 1981-re 3280 társadalmi murv kaórát vállaltak, melyet több mint 300 órával teljesítettek túl. Munkájuk összértéke 100 ezer forint. Tevékenykedtek a tsz-irodaház építésénél, a községben parkosítottak, játszóterek tereprendezését végezték munkaidőn túl, vagy szabad szombatok során. A munkában is igyékestek többet nyújtani, az xgéniyeSt- nél. A Diesel Ssowzíiíte itri- gád például a latina/k^«snó- ter önköltséget közel egy £o-' rinttal csökkentette. A traktorosok az üzemanyag és alkatrész felhasználásából faragtak le az 1980-as értékekhez képest öt százalékot. A normál hektár megmunkálásának önköltségét is mintegy száz forinttal csökkentették. Az Eresztvényben dolgozó Sagarin kőbányai szocialista brigád tagjai a Somoskőújfalui időseket támogatták, amit a Salgótarjáni városi Tanács elismerő oklevele bizonyít. Äz idén már a vevő diktál Úf utaltat keli keresni Romhányban — Megvan az a sebesség és feltétel, amivel át tudjuk ugrani az árkot — érzékelteti a jelképes kifejezéssel az idei esztendő indulásának jellegzetességét Fábri István, a Romhányi Építési Kerámiagyár igazgatója. — Vajon mit takar az előbbi magvas gondolat? — Először azt, hogy a termelőberendezéseink teljesítőképessége azon a szinten van, amit az olasz cég a szerződésben garantált — veszi vissza a szót az igazgató, majd így folytatja: ,— Az előbbiek azt jelentik, hogy átépítettük présgépeinket és ezzel megteremtettük a lehetőséget a váratlan meghibásodások csökkentéséhez. Megoldottuk a selejtcsökkentéssel kapcsolatos tennivalókat: porleválasztókat építettünk be, kijavítottuk a kiszolgálóegységeknél jelentkező hiányosságokat. megszüntettük a munkakörülményeket zavaró okokat, új gépeket állítottunk munkába, illetve megszüntettük az üzemelés közben felszínre került beruházási hiányosságokat. Másodszor: az ez évi nyereség előteremtése céljából továbbra is legfontosabb feladatunk a mennyiségi előírások teljesítése. Harmadszor: a múlt évben végrehajtott személyi változások és szervezési intézkedések, ha lassan is, de egyre jobban éreztetik kedvező hatásukat. Negyedszer: nemcsak azok dolgoznak eredményesebben, akik korábban is .szalagon voltak, hanem az új munkások többsége is egyre jobban megszokja a szalagszerű munkát, tudomásul veszi, hozzáigazodik az új követelményekhez. Ötödször: még nem teljesen, de már magunk mögött tudjuk a gyakorlatlanságból és tapasztalatlanságból fakadó gondok egy részét is. A gondokból tehát jutott erre az évre is. Sőt, újak jöttek hozzá. Talán nagyobbak, mint az előző esztendőben voltak. Közülük jelenleg a legnagyobbat a belső és a külső piac alacsonyabb igénye jelenti. — A múlt évben e tekintetben kedvező helyzetben voltunk. Nem éreztük a beruházások visszafogásából minket érintő kellemetlenségeket. Az év vége felé viszont már globális egyensúlyba került a kereslet és a kínálat, illetve megszűnőben volt korábbi előnyös helyzetünk. Ebben az esztendőben már az év elején, de más előjellel megbomlott az elmúlt: év végén bekövetkezett egyensúlyi helyzet — a vevők kerültek kedvezőbb pozícióba. Ez azt jelenti számunkra, hogy egyre inkább a különböző rétegek igényeihez kell igazítani programunkat, megszervezni a gyártást, illetve új, felújított és esztéti- kusabb termékekkel kell a fogyasztók elé állni. — Bel- és külföldön egyaránt? — Külföldi piacon kettős gondunk van. Vissza kellett fognunk a tőkésexportot, mert nem gazdaságos. Annak ellenére sem, hogy termelésünk első osztályú arányának döntő többségét a külföldi vevők-' nek küldjük. A visszamaradó másod-harmad osztályú termékek elhelyezése pedig azért okoz gondot itthon, mert például a mintás termékekből a belföldi piac pillanatnyilag el van látva. Ráadásul itthon csak a fő irányokat ismerjük az értékesítésben, a részleteket viszont, nem, mert elhúzódtak a belföldi igényekkel kapcsolatos konkrét tárgyalások — vélekedik az igazgató. — Ne haragudjon, de szóvá teszem: ellentmondást látok az előbbi gondolatok között. Ön szerint a mennyiség teljesítése, illetve a kapacitás kihasználása a nyereség és a gazdaságosság ' szempontjából a legfontosabb feladat. Ugyanakkor a piac igényei arra figyelmeztetnek, hogy nem kérik a gyár által előállítható mennyiséget. — Igaza van. Figyelembe véve azt is, hogy a mintás csempék árát január elsejével leszállítottuk, a kiutat a következőkben látom: gondolkodásunkban, s ehhez igazodó gyakorlatunkban meg kell szoknunk, tudomásul kell vennünk, hogy az idén már a vevők piaca határozza meg termelést-gazdálkodást irányító munkánkat. Tehát termelési programunkat a mindenkori igényeknek kell alárendelnünk. Vagyis állandóan jó minőséget kell adnunk. E tekintetben még eléggé sebezhetőek vagyunk. Az előbbivel egyidőben bővítenünk kell a jól gyártható termékek körét. Az előbbiek egyúttal azt is jelentik, hogy korszakváltásra van szükség gyárunkban is. Nem tudomásul venni a bekövetkezett pozíciócserét, egyenlő a fejlődésről való lemondással. Erre viszont nem kerülhet sor. Abból kell kiindulnunk,, hogy a vásárlókat nem érdekli, könnyen, vagy nehezen, kis fáradtsággal, vagy naggyal állítjuk elő termékeinket. Egyedül és jogosan csak arra kíváncsi, hogy érdemes— annyit fizetni termékünkért, vagy sem. — Miért hangsúlyozza az előbbieket? — Mert a folyamatos termelés előkészítésénél vannak gondjaink. Pedig itt dől eí, hogy less-e jó minőség, miként alakul a hatékonyság, termelékenység, gazdaságosság. Az idén,' januárban elért 60 százaléknál valamivel nagyobb első osztályú részarány ismételten és nyomatékosan figyelmeztet: nem kielégítő a technológiai és íjiunkafegyelem, de van, mit tenni a karbantartói munka hatékonyságának javítása érdekében is. Előbbi gyengeségeink megszüntetése felelősségteljesebb munkát kíván a műszakiaktól — hangsúlyozza Fábri István, Máskülönben veszélybe kerül az 1982. évi 780 millió forint értékű terv teljesítése, ami 3 miliió 500 ezer négyzet- méter csempét és a tavalyinál 19 millió forinttal nagyobb árbevételt jelent. — Mit tesznek az előbbiek elérése érdekében? — Mivel a padlóburkoló lapból nőttek az igények, ezért az R—1 csempegyártó gyáregységet az előbbi termékek gyártására állítjuk át. Mivel az R—1-ből került ki a tőkésexport zöme, ennek teljesítését az idén az R—3 dolgozóinak kell átvállalni, illetve biztosítani. Szerencsénkre segít a vállalat központja is. Olyan piacot kutat fel, ahová osztályos árut tudunk elhelyezni. Egyébként az átcsoportosítással kapcsolatban mindenki tudja konkrét feladatát, és azt. hogy milyen anyagi elismerésben részesül, ha teljesíti feladatát — mondja az igazgató. De a jövedelmező gazdálkodás irányába kényszeríti a gyár vezetőit és dolgozóit az új gyárral, az R—3-mal kapcsolatos hitel-visszafizetési kötelezettség is. Ez, valamint a piaci helyzetben bekövetkezett változás nyomatékosan felhívja a figyelmet, hogy a tr.or,ioVf) mellett. sürgősen, újabb utakat is kell keresni. Venesz Károly használásával —, esetenként pedig látszólag egészen apró dolgokkal. Nehéz lenne mindenhol egyformán jól alkalmazható módszereket ajánlani hiszen minden településnek megvan a maga sajátos arculata eltérőek a gondjai, mások a körülményei, lehetőségei. Néhány példát' azért érdemes megemlíteni, már csak annak bizonyítására is, hogy milyen sokféle módot lehet találni a takarékosságra akkor, ha ez nemcsak értekezletek témája, hanem mindennapos gyakorlattá válik a tanácsi gazdálkodásban. Szándékosan egy aprósággal, látszólag „forintos, üggyel” kezdem. Az egyik város tanácsánál például elhatározták, hogy a postai költségek emelkedését ellensúlyozandó —, csak a legszükségesebb esetekben küldik el a' leveleket, jó drágán megszámított tértivevénnyel. Talán maguk is meglepődtek, amikor azt tapasztalták, hogy a sima levélre is bejöttek a tanácsra azok, akiket invitáltak. (Akik pedig notórius tanács- és tö.r- vénykerülők, azoknak valójában annyit sem számít a térti- vevény, mint egy sajtcédula...) Ugye nem nagy ügy? Még a tekintélyes mennyiségű tanácsi levelezésben is csak százezer forintra rúghat az az összeg, amelyet fly módon megtakarítottak. De jól tükrözi azt a gondolkodásmódot, amely más esetben talán milliókat eredményezhet. Mert nem véletlen, hogy ugyanennél a tanácsnál egy másik töprengő szakember-tisztviselő olyan ötlettel állt elő, amely több mint tízmillió forintot hozott a tanács konyhájára... Valakinek eszébe jutott, hogy minek a középületeket szombaton és vasárnap is fűteni, amikor ott olyankor az égvilágon senki sincs... A műszaki megoldás úgyszólván forintokba került és a sokszorosát „hozta vissz?”. Hosszan lehetne még sorolni azokat az apró ötleteket, egyszerű megoldásokat, amelyek kímélik, legalábbis az eddiginél jobban kímélik a tanácsok pénztárcáját —, hiszen az esetek többségében olyan dolgokról van szó, amelyek hallatán a fejére csap az ember: „hogy ‘ez nekem eddig miért nem jutott eszembe... 7” Tapasztalataim szerint nehezebb megfogni ott a pénzt, ahol sokról van szó. Furcsának tűnhet ez a megállapítás, pedig igaz és elég egyszerű a magyarázata. Például egy új lakótelep építését egy ember aligha láthatja át —, legfeljebb az apróbb dolgokat veszi észre, holott esetleg az egész ismeretében milliókat lehetne „spórolni”. Egy jól együtt dolgozó, egymást értő kollektíva viszont már nagyobb horderejű „takarékossági ötlettel” is előállhat. A Szolnok megyeiek például most úgy fogják meg a pénzt, hogy évekkel ezelőtt kiadták. Akkoriban jelentős összeggel támogatták az ugyancsak gyengélkedő építőipart —, „cserébe” viszont most van néhány jól felszerelt építőipari vállalatuk, amelyekkel olcsóbban, hatékonyabban tudnak építtetni. Ráadásul úgy, hogy iskolát, óvodát, bölcsődét egy tagolt épületben hoznak létre, s így lényegesen kevesebbe kerül az ésszerűen összekapcsolt oktatási tömb, mintha külön-kü- lön húznák fel az épületeket. Egyebek között a takarékosságot is szolgálhatja az az intézkedés, amely szerint az úgynevezett kapcsolódó beruházások — iskolák, egészség- ügyi intézmények, üzletek — már nem tartoznak a célcsoportos beruházások körébe. Ez ugyanis annyit jelent, hogy a tanács maga döntheti el, hogy a lakosság jobb ellátására höl, mit és mennyit épít fel ezekből a létesítményekből. Egy példával megvilágítva: nyilvánvaló, hogy teljesen felesleges, mohdjuk, üzletet építeni egy új lakótelep szélén, amikor onnan százméternyire, a régi városrészben egymást érik az üzletek... Bizonyára ebből a néhány példából is kiviláglik, hogy nagyon sokféle, változatos módja lehet a takarékosságnak. Kónya József Tüzelő- és építőanyag- ellátás Az idén várható tüzelő- ér építőanyag-ellátásról tartott a minap egyeztető tárgyalási a megyei tanács kereskedelmi osztálya az Észak-magyarországi TÜZÉP Vállalat és a MÉSZÖV részvételével. A megyében működő hét állami és több mint tíz szövetkezeti TüZÉP-teJep már megkötötte idei szerződéseit, s a TÜZÉP- Vállalat tájékoztatása szerint ebben az évben komoly ellátási zökkenőkkel nem kell számolni. Jó hír a lakásépítőknek, hogy a kisméretű tégla, a speciális vasbeton gerenda és a békéscsabai tetőfedő cserép kivételével igény szerint szolgálják ki a telepeken a vásárlókat. Valamelyest elmarad a kereslettől a mázas padlóburkoló lapok kínálata. Az újtej/a padlófedés divatja most van terjedőben. A tavalyitól jobb ellátást ígér a TÜZÉP a tüzelőanyagoknál. Tűzifából az előző évihez képest háromezer tonnával többre, összesen 35 ezer tonnára köthetnek szerződést a telepek. Továbbra is gond viszont a tűzifa fűrészelése, a hozzávaló gépet most szerezte be és adja ki próbára a vállalat. Kelyheket készítenek belföldi piacra a salgótarjáni öblös- üveggyárban. Képünkön a festő 2-es és 3-as üzem Farkas Bertalan MHSZ szocialista brigádjának tagjai láthatók. NÓGRÁD - 1982, február 26., péntek 3