Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)

1982-02-25 / 47. szám

Egyik állomásnak tekinthetjük Aki alkotni akar, annak szabadot jelez a A néhány évvel ezelőtti hullámvölgyhöz viszonyítva nem túlzás azt állítani, hogy a Nógrád megyei Állami Épí­tőipari Vállalat viszonylag jó esztendőt hagyott maga mö­gött 1981-ben. Ami a legjobban érzékelteti az előnyös fej­lődést, az a csaknem háromszor annyi nyereség, mint, amennyit elértek 1980-ban. Alapvető változásnak vagyunk tanúi a lakásépítési terv teljesítésében, ugyanakkor javult a minőség, kedvező fordulat történt a határidők betartásá­ban, a gazdálkodás színvonalának javulásában. Jelentős előrelépés volt a termelékenység növelésében. Helyes volt a megtett út — Tulajdonképpen egy jó­irányú, céltudatos és követ­kezetesen végrehajtott folya­mat egyik állomásának te­kinthetjük az elmúlt évet — kezdi a beszélgetést dr. Szitt- ner András, a vállalat igaz­gatója. — Egyébként az ered­mények a kijelölt, és megtett út helyességét tanúsítják, amelyet a vállalati középtá­vú komplex terv foglal mél­tó keretbe, illetve szabja meg a termeléssel és gazdálkodás­sal kapcsolatos feladatokat. Az előbbiekből adódik, hogy az 1991-es esztendőt csak a mainál nagyobb sike­rek eléréséhez vezető útnak szabad és kell tekinteni, s ez a természetes. — Figyelembe véve a kül­ső hatásokat — veszi vissza a szót az igazgató — az idén más körülmények és feltéte­lek közepette, de magasabb szinten kívánjuk tartalmasab­bá tenni és szélesíteni az ed­digi folyamatot, kiegészítve néhány új intézkedéssel, ten­nivalóval. Szükség van az előbbiekre, mert két egymás­sal ellentmondó jelenség kö­zepette végezzük munkánkat. Kedvező számunkra, hogy a módosított építőipari ársza­bály új lehetőséget ad gaz­dálkodásunk további stabili­zálásához. Eszel élni fogunk a vállalkozói tevékenységünk során. A másik jelenség ne­hezebbé teszi munkánkat. Ez pedig a termékösszetétel-vál­tozás. Az 1982-es esztendő a befejező munkák éve lesz. Ehhez pedig sok hozzáértő munkáskézre van szükség. Már most látjuk, hogy szak- és szerelőipari munkásgár­dánk egymaga nem képes megoldani az előbbi tevé­kenységgel kapcsolatos, sok­irányú és tömegében egész éven át folyamatosan jelent­kező feladatokat. Külső segítséggel — gazdasági munka­közösséggel — Milyen elképzelésekkel próbálják feloldani az előbb említett ellentmondást? — Különböző munka el­végzésére alvállalkozókat ké­rünk fel. Igyekszünk haszno­sítani azokat a lehetőségeket, amiket a Nógrád megyei Épí­tőipari Gazdasági Társulás biztosít. De még ezzel sem tudjuk megoldani gondjain­kat! Ezért a vállalat dolgozói­ból olyan gazdasági munka- közösségeket hozunk létre, amelyek munkaidő után se­gítik termelési programunk megvalósulását. A működé­sükkel kapcsolatos feltétel- rendszert két héten belül ki­dolgozzuk. Azért lesz szüksé­lámpa günk a korábbiaknál nagyobb külső segítségre, mert növel­jük az exportmunkát, illetve jobban ki akarjuk használni termelőberpndezéseinket. Az exportmunka jó, mert magas termelékenységet, és jó árbe­vételt biztosít számunkra — mondja dr. Szittner András. — Akad-e más ösztönző az idei feladatok jó elvégzésé­nek serkentésére? — Igen. A bértömeg-gazdál­kodás. Ennek lényege, hogy bármelyik termelőszervezet csak annyi bért használhat fel, amennyit az elért eredménye megenged. Ha jól élünk ez­zel a lehetőséggel, akkor a differenciálásban erőteljeseb­ben léphetünk előre. Ez az ösztönzési módszer kikénysze­ríti azt a gyakorlatot, hogy, aki többet dolgozik, az többet is kapjon. Ugyanakkor az ésszerűség határáig szorgal­mazza az improduktív létszám csökkentését. Az ily módon felszabaduló pénzt megfelelő teljesítmény ellenében a fi­zikai dolgozóknak ki lehet fi­zetni. Jó ez a módszer azért is, mert segít abban, hogy jelentősen csökkentsük a meglevő bérszínvonal-elma­radásunkat. Az előbb felso­rolt esetekben találkozik a vállalat és a termelőszerve­zet érdeke. Szükség van er­re, mert az idén 30 százalék­kal nagyobb nyereséget kell elérni, mint 1981-ben — ér­zékelteti a fejlődés útján, az újabb lehetőséget az igazgató. Az említett bértömeg-gaz­dálkodás önmagában nem hoz semmit, ezért szükség van frissítő, munkakedvet tovább pezsdítő, más jellegű intéz­kedésekre is. Például az ala­posabb teljesítményelszámo­lásra, a jobb munkanormák­ra, a körültekintőbb, ésszerűbb és gyorsabb munkaszervezés­re. Ügy is mondhatjuk, hogy szigorítani kell a kiáramló bérfelhasználást. Átcsoportosítás, Sok kampány — Kampánysokk A z idősebbek még bizonyára emlékez­nek rá, hogyan vettük fel a harcot a kolorádóbogár ellen. Nálunk, a nyu­gati határszélen fekvő szülővárosomban elő­ször is arról értesültünk mi, kisiskolások, hogy az Amerikából származó kártevőt el­lenségeink csempészik át hozzánk. De hiába mesterkednek, mi összeszedjük a csíkos bo­garakat, megvédjük a burgonyákat. Buzgal­munkat fokozta, hogy úgy hírlett, jutalmat is kapunk a begyűjtött bogarak után. Sűrűn hajladoztunk, és keveset találtunk. Ha úgy tetszik, összeszedtük mindet. A dolognak két apró szépséghibája volt — az átcsempészés- ről szóló mesét nem számítva. Először is elmaradt a jutalom: másodszor: a bogarak tovább terjedtek. Ha gyerekként lett volna érzékünk az általánosításra, kimondjuk, hogy némely dolgainkat nem oldhatjuk meg a még oly jól szervezett kampánnyal sem. A példa több évtizedes, már-már anekdo­taszámba vehetjük, ám az alapkérdés, ne­vezetesen, hogy mi oldható meg kampány­nyal, és mi nem, korántsem a múlté. Szeret­jük a kampányt, a kampányfeladatot. Ma­gyarázata egyszerű: a kampány meghatáro­zott ideig tart, amikor is egyesíteni lehet erőinket és aztán befejeződik. Helyénvaló is —, hogy a mezőgazdaságnál maradjunk — példának okáért a betakarítás idején. Mond­juk is, írjuk is eleget, hogy elkezdődött, vagy éppen befejeződött a cukorrépakampány. (Legfeljebb azon akadhat fenn a kényesebb ízlésű stiliszta, hogy miért éppen kampány­nak tituláljuk azt, ami így is, úgy is azt jelenti, hogy a répát ki kell szedni a föld­ből, elszállítani, feldolgozni, és ez már ak­kor is így volt, mikor nem kampánynak ne­vezték.) Minden ironizálás nélkül: vannak időszaki tennivalóink, évenként ismétlődő- ek, vagy ritkábban adódóak, mint például a népszámlálás. Ilyenkor valóban valamiféle kampány cselekvő, vagy passzív részesei va­gyunk. De csak ezeket szervezzük kampány- nyá? Hadd soroljak néhány példát! Az energia- hordozók, nyersanyagárak drasztikus emel­kedése után kezdődött a „takarékossági kampány”. Emlékezetem szerint szerencsére senki nem nevezte így, de sorra értesülhet­tünk róla, hogy X vállalatnál a tehergépko­csik máról holnapra öt-tíz százalékkal keve­sebbet kezdtek fogyasztani. Józan ésszel ar­ra következtethet az ember, hogy ezeknél a vállalatoknál a takarékossági intézkedés ki­adása előtt pazaroltak, és ennek sikerült gá­tat vetni. A takarékosság anyaggal, energiá­val, szellemiekkel ennél azért bonyolultabb ügy, ma sem jutottunk a végére és vélhető­leg nincs is vége. Ebben is van és lesz fej­lődés, következésképpen, ami ma még éssze­rű felhasználás, az holnap pazarlás lehet. Avagy: volt már gyerekév, nők éve, s tavaly a mozgássérültek éve. Mindegyik kö­zös célja, hogy felhívja a világ figyelmét egy~egy réteg megoldatlan gondjaira. Sike­rült nálunk is közüggyé tenni a róluk való gondoskodást. Közüggyé abban az értelem­ben, hogy nagyobb nyilvánosságot kaptak a problémák és az eredmények, hogy szerve­ződött néhány igen hasznos akció. De ezek­ből is az derült ki, hogy e rétegek helyzetét nem az az egyetlen esztendő határozta meg. Hanem az évtizedes-évszázados előzmények. Gyökeres változásra, vagy csupán a folya­matos fejlődésre úgyszintén nem az az egy év az elégséges idő. Ennek ellenére azért, mondjuk a gyerekév után, érezhetően csök­kent az érdeklődés, lanyhultak az akciók, ami nem változtat ugyan a lényegen — a társadalmi gondoskodáson, a szülői felelős­ségen —, de a közfigyelemben mégis csak volt valami kampányszerű. E reszkedjünk „alsóbb szintre”. Mondjuk pártalapszervezeti szintre. Időről idő­re taggyűlési téma a KISZ-szervezetek munkája, az oktatás, <a nőpolitikái határozat végrehajtása, stb. Nagyon helyesen, hiszen így nyílik lehetőség egy-egy időszak értéke­lésére, az újabb teendők megfogalmazására. Csakhogy a gyakorlatban — tisztelet a szá­mos kivételnek — a taggyűlés előkészítése­ként erőteljes gyűjtőmunkába fognak. Nem elemzésbe. Elő kell keresni annak a koráb­bi taggyűlésnek a jegyzőkönyvét, mert nem­igen emlékeznek rá, hogy mit is határoztak: Kinek javasoltak és milyen oktatást; mi volt a dolgozó nők sérelme, megoldódott-e már; mit is csinálnak azóta jobban-rosszabbul a KISZ-tagok. Mindez azt bizonyítja, hogy a taggyűlés környékén volt valami felbuzdulás — kampány —, majd a következő témára koncentráltak, aztán megint a következőre és így tovább. Holott mindenki egyetértett vele, azon a taggyűlésen is kimondták, hogy ez nem lehet kampányfeladat. Mint, ahogy nem is lehet. De valahogy mégis a „letu­dott” dolgok közé került az, amit soha nem lehet „letudni”. Ettől persze, még nem állt meg az élet. Tanultak is, legfeljebb keveseb­bet, vagy mások, mint akiknek feltétlenül kellett volna; a nőpolitika sein maradt ab­ba, legfeljebb néhányan érzik úgy, hogy ve­lük nem törődnek . . . Ezzel a logikával vi­szont — eltúlozva persze — odáig juthatunk, hogy a célokat úgyis kitűzi az élet, és amit meg kell oldanunk, úgyis megoldjuk, mert arra meg rákényszerít az élet. Túlzás nélkül viszont úgy igaz, hogy a kampányok mindig látványosabbak, a folyamatosan megoldandó feladatokból viszont több van. És bármeny­nyire szeretnénk is olykor, nem cserélhetjük fel őket. Maros Dénes Kooperációban jelzőlámpákat készítenek belföldi piacra az írószer Szövetkezet salgótarjáni üzemegységében. Képünkön: Végh Angéla látható szerelés közben. — gy — Gyarmati gyermek bútor Óvodai gyermekbútorok gyártását kezdte el tavaly nyáron a balassagyarmati Ipoly Bútorgyár. A fóliakasí­rozott kivitelben készülő óvo­dai berendezésekből azóta mintegy húszmillió forint ér­tékű került ki a gyárbó’. Az új gyártmányból 18 da­rabos termékcsaládot alakított ki a gyár. Csak szekrényből tízfélét készít, de tagjai a csa­lódnak az étkezőaszta .ok, öl­tözőállványok, padok ás a fektetők tárolására szolgáló alkalmatosságok. ősszel a balassagyarmati Deák úti óvodának próba­használatra adták ki a búto­rokat. Azóta az első visszajel­zések meg is érkeztek: ezek szerint más megoldást kell ki­találni a bútorhúzó gomboknál, mert a gyerekek könnyen ki tudják csavarni, s célszerű volna az ülőpadok tetejét mosnatóva tenni. A vélemé­nyek alapján kidolgozta a gyár a bútorok továbbfejlesz­tett változatát. Áprilistól már eszerint gyártják a termék­családot. Az új megoldások­kal készült bútorokat ugyan­csak próbára adják ki vala­melyik gyermekintézménybe. A bútorokat a TANÉRT Vál­lalat forgalmazza a belföldi piacon, ezen túl a gyártás kezdetekor a gyári kapacitás bővítéséhez anyagilag is hoz­zájárult. Tette ezt bizonyára azért, mert a gyarmati gyer­mekbútoroknak még hosszú évekig biztos piaca lesz. A gyár ügyel arra, hogy új termékcsaládja folyamatosan kapható legyen. S mivel azo­nos felfogásban, színben ké­szíti a bútort, az óvodák rész­letekben is beszerezhetik, s biztosak lehetnek abban, hogy a hiányzó darabokkal ké­sőbb kiegészíthetik a berende­zést. kérésre Az említettekkel azonban még nem zárult le az idei esz­tendő sajátossága, illetve új­szerűsége. Részben a régi, részben az új feladatok ered­ményesebb elvégzése néhány szerkezeti változtatást is ki- kényszerített. — Néhány területen az ér­dekelt termelőszervezetek vezetőinek kérésére átszerve­zéseket hajtottunk végre ja­nuár elsejével. Egy kézbe ke­rült a gépgazdálkodás. Ettől az intézkedésünktől nagyobb szervezettséget és eredményes­séget várunk. Ugyanilyen meggondolások vezettek ben­nünket a szállítási tevékeny­ség átszervezésénél. Létszám­mal megerősítettük a terme­lési osztályt, az ár- és orga­nizációs csoportot és tovább­léptünk a minőségellenőrzés javításában. Az átszervezése­ket zömmel belső átcsoporto­sítással oldottuk meg. Ezzel egyidőben a termelőszerve­zetekben tovább folytatjuk a fiatalítást. A gyakorlat azt bi­zonyította, hogy a magasabb szintű követelmények jó el­végzéséhez, a szakmai hozzá­értésen kívül mai szemlélet, nagyobb kezdeményezőkész­ség, lendületesebb munka, és kockázatvállalás szükséges. Ezek a tulajdonságok az al­kati és egyéb sajátosságaik­nál fogva elsősorban a fiata­loknál jelentkeznek, ók azok, akik szíveseboen vállalkoz­nak a magasabb, bonyolul­tabb, összetettebb követelmé­nyek elvégzésére — állítja ha­tározottan az igazgató. A további fejlődési folya­mat kibontakozásának ez évi előírásai ilyen -sajátossá­gok közepette jelentkeznek. Ami pedig a feltételeket ille­ti, ezek alapjában megvannak, így hát minden alkotnivágyó előtt szabadot jelez a lámpa. Csak élni kell a lehetőségek­kel! Venesz Károly Hévízen, Gyulán új gyógyüdülők nyílnak t Kedvezményes SZOT- üdültetés 1982-ben Az idén, a tavalyi lehetősé­gekkel azonosan mintegy 390 ezer szakszervezeti tag, illet­ve családtag részesülhet SZOT- beutalásban, az ország külön­böző tájain — hegyvidéken, vízpart mellett — levő üdülő­inkben. Mindenekelőtt a családok üdültetését helyezzük előtér­be: összesen 129 ezer személy igényét elégíthetjük ki, ebből főszezonban 69 ezer szülőt gyermekeikkel együtt tud­nak fogadni a balatoni és más üdülőhelyi létesítményeink. Ez utóbbi szám 12 ezer 500-zal több mint az elmúlt év hason­ló időszakában, vagyis 7 ezer felnőttel és 5 ezer ötszáz gyer­mekkel többet üdültethetünk majd a nyári hónapokban. A főidényben összesen 150 ezer dolgozó és hozzátartozó­ja töltheti szabadságát a SZOT kedvezményes keretei között, 100 ezren kaphatnak kéthe­tes belföldi beutalót, 84 ez­ren juthatnak el gyógyüdü­lőkbe, 40 ezer diák részesül­het a nyári szünidőben, vagy a tanév alatt iskolás gyógy-, illetve szanatóriumi üdülés­ben. Megszerveztük 11 ezer szakmunkástanuló csoportos üdültetését, s ugyancsak eb­ben a kategóriában tízezer tizenéves részesülhet három­hetes üdülőszanatóriumi el­látásban. Még mindig az év közepén, kánikula hónapjaiban akar­ják legtöbben kivenni sza­badságukat, épp ezért a fő­szezon hat turnusára jut a családos, felnőtt, diák és gyér­Segítsél a lakáshoz Dolgozói lakásépítésének támo­gatására minden évben jelentős összeget fordít a salgótarjáni öb­lösüveggyár. Anyagi támogatásra a kolónia felszámolására idén fej­lesztési alapjából több mint öt­millió forintot tervez elkölteni. Ennek csaknem felét Kolóniasza­nálásra fizeti ki, a többit húsz OTP-Iakás közműfejiesztési hoz­zájárulására, tíz MÉSZÖV rélkész- ház lakás építésének indítására és kislakásépítők támogatására szán­ja. mek üdültetésének harmada. Ugyancsak ilyenkor utaznak legtöbben külföldre is: tíz or­szágba 18 ezer felnőttet küld­hetünk turistaútra, vagy ha­jóüdülésre. Az idén két új létesítmény­nyel bővül üdülőhálózatunk: áprilistól várja a beutaltakat a 300 ágyas hévízi gyógyüdü­lő; júniusban nyílik a gyulai 400 felnőttet befogadó gyógy­üdülő, mely a főszezon 6 tur­nusában a családoké lesz: 80 szobájába 2 gyermekes, 113 szobájába 1 gyermekes csa­ládok kapnak beutalót. Há­roméves szünet után január­tól már újból a vendégek ren­delkezésére áll az összkomfor­tos ított sziivásváradi üdülő főépülete. A szezonra elkészül­nek a hozzá tartozó faházak is, amelyeket a családosok vehe­tik igénybe. Az idei SZOT-beutalókat már szeptember közepén át­vették — taglétszámuk ará­nyában — a szakszervezeti központok. Az alapszervezetek részére novemberben továb­bították a jegyeket; évszakon­ként, üdülési típusonként, táj­egységenként és az üdülők há­rom komfortfokozata szerint is differenciálva. Az alap­szervezeteknek így maradt idejük az igények felülfoírá- latára. A körültekintő — mun­kahelyi és szociális körülmé­nyeket mérlegelő — kiválasz­tás szükséges is, mivel mindig jóval több az igénylő, mint amennyi a beutaló. A szakszervezeti tagság 7,4 százaléka juthat az idén SZOT- beutalóhoz. Ha viszont a vál­lalati. intézményi és hivatali saját kezelésű üdülési lehető­séget is számításba vesszük, jóval kedvezőbb az arány. így összesen 1 millió 200 ezer dol­gozó, illetve családtagja üdül­het kedvezményesen. Bányai János Milliós értékek a háztájiból Változatlanul jelentős he­lyet foglal el a felvásárlás a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ tevékenységében. Több mint 55 és fél millió forint értékű árut vásároltak az elmúlt évben. Az átvett áru nagyob­bik része, min légy 40 millió forint értékű a háztáji gaz­daságokból származik. A legnagyobb előrelépés a zöldség, gyümölcs felvásár­lására jellemző. Csaknem hat­ezer mazsa burgonya, zöldség és gyümölcs jelzi, hogy idejé­ben felkészült a szövetkezet a termeltetésre és a szerződé­sek megkötésére. Jól bevált a kistermelők téli oktatása is. ahol hasznosan kamatoztatna- tó szakmai tanácsokkal lát­ták el őket a szakemberek. A gcmbatermesztő szakcsoport csak az év elején alakult, de decemberig 72 mázsa sampi­nyont értékesített 470 ezer fo­rint értékben. A háztáji gazdaságoktól fel­vásárolt vegyescikkek értéke is jócskán meghaladja a 35 millió forintot. A legnagyobb mennyiséget továbbra is a nyúl képviseli: a tervezett 45 vagon helyett 47 vagonra va­lót kínáltak fel a kisterme­lők, s ez a tőkésexportban je­lentős tétel. Ugyancsak ex­portcikk a méz. A szövetke­zettel kapcsolatban levő mé­hészek a tavalyihoz hasonló mennyiséget, másfél ezer mázsa mézet állítottak - elő. A szük­séges kannák hiányában két­száz mázsa még mindig átvé­telre vár. Igen keresett cikk külföl­dön az éticsiga, ebből 110 ezer forint értékű mennyiséget gyűjtöttek tavaly. Növekedett a gyógynövény-felvásárlása: az előző évi 9 ezer forint he­lyett tavaly 45 ezer forint ér­tékűt vett át a szövetkezet. NÓGRÁD — 1982. február 25., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents