Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)

1982-02-25 / 47. szám

Gondolhattam volna i,Gimnazisták, szakközépis­kolások, szakmunkástanulók vegyesen, összesen majdnem százan. Elég fegyelmezetle­nek” — közölte lakonikusan a táborvezető. Mikor kide­rült, hogy előadásomat ráadá­sul szabad ég alatt kell meg­tartanom, már tudtam, hogy valóban nem lesz könnyű dolgom. Mindez még múlt nyáron történt, megyénk egyik ifjúsági táborában. Jól indult a dolog. A tüc- kadó hőség ellenére érdeklő­dést véltem felfedezni az ar­cokon. Csupán egy kisebb csoport — három-négy srác — igyekezett felhívni magára a figyelmet szellemesnek szánt „beköpésekkel”. A többiek ugyan nem túl nagy jelentő­séget tulajdonítottak meg­jegyzéseiknek — nyilván meg­szokták tőlük —, engem azonban felettébb zavart az idétlenkedés. Néhány egyér­telmű pillantás után ellentá­madásba lendültem, tudván, hogy idejében kell megfékez­ni a rendetlenkedőket. „Me­lyik iskolából jöttetek?” — kérdeztem fenyegető éllel. „A szakmunkásképzőből” — jött a bátortalan válasz és én —, mint, akinek akkor „esik le a tantusz” — homlokomra csaptam. „Gondolhattam volna?” — szaladt ki a számon, de még ki sem ejtettem az utolsó szót, éreztem — ez övön alu­li ütés. A srácok még vála­szoltak valami olyasmit, hogy „ugye, mi már csak ilyenek vagyunk”. Aztán elcsende­sedtek. És ez a csend ettől kezdve jobban zavart, mint a korábbi hangoskodás. Nem tudom, hogy sikerült az elő­adás. Beszélni beszéltem ugyan, de agyamban egyre csak az iménti mondat vissz­hangzott: „Gondolhattam vol­na . . .!” Mert mit is takar ez a pe­dagógiailag abszoiút elhibá­zott megjegyzés? Természete­sen előítéletet. Paradox mó­don ezzel a mondattal látszó­lag felmentettem őket „vét­keik” alól, de ez valójában a legsúlyosabb büntetés volt; Ifjúság és komoly zene Évek óta résztvevője vagyok a különböző szervezésű ifjú­sági hangversenyeknek. Ez idő alatt jó pór élményem össze­gyűlt, amit talán — az ügy ér­dekében — nem árt megoszta­ni másokkal is. Megyénkben több szervezet állandó művelődéspolitikai teendői közé tartozik ezen hangversenyek megrendezése és szervezése, például a TIT Élő zene sorozata, vagy az Or­szágos FilhaiJikxnia és a me­gyei művelődési központ közös szervezésű ifjúsági bérletso­rozata. Nem kis gond ezek szakmai biztosítása, hiszen ezekre hivatásos együttese nincs a megyének, ezt a három zeneiskola tanárai, illetve a sal­gótarjáni városi szimfonikus zenekar látja el. Mégis a szak­mai rész folyamatosan bizto­sított, megtervezett műsorral, rendszeres fellépéssel. Érdekes viszont a megye kü­lönböző részein tapasztalt he­lyi hozzáállás. A cél — leg­alábbis a szervezők részérő) — az ifjúság ízlésének fejleszté­se, ismereteinek bővítése és nem utolsósorban zenei él­mény nyújtása. A szerepűé gárda minden alkalommal, időtől és helytől függetlenül igyekszik ezen követelmé­nyeknek megfelelni. Most nem a szakmai felkészültségre gon­dolok, hiszen ez elengedhetet­len, hanem például arra, hogy a zenekar minden hangverse­nyen egyenruhában jelenik meg, akár reggel nyolc óra­kor is. Ez nem külsőség, ha­nem az ügy tisztelete és eszté­tikai követelmény. Igen jóleső- en tapasztaljuk, ha hasonló figyelemmel készítik fel a részt vevő fiatalokat is. Mivel oly sok átélt alkalom áll mö­göttem. higgyék el nekem, ez nem lényegtelen. Azok a fia­talok, akik a nem mindennap előforduló esztétikai, művé­szi eseményre fel vannak ké­szítve, egészen másképip hall­gatják és fogadják be a ne­kik készült produkciót Nem azt akarom, hogy min­den iskola egyenruhában lé­gyen, de például a salgótar­jáni közgazdasági szakközép- iskola fiataljai a zenekar ked­vencei. Egészen más úgy ját­szani, ha érezzük, hogy ők valóban hangversenyre jöt­tek (felvették az egyenruhát —, mint ahogy mi is!), mű­vészi élményt várva, várako­zástól sugárzó hangulatban le­sik a karmester első intését Nem szabad nem odafigyelni, a legjobban kell játszani, ne­künk ennyit jelent ez, az így született produkció élményé­ért pedig érdemes volt nekik is eljönni. Természetesen, nem egy-egy fiún, vagy lá­nyon múlik mindez. Jól szer­vezett pedagógia a háttér. Nem egyszer játszunk világ­hírű szólistáikkal. Mindig meg­hatódnak attól a szál virágtól, amivel ezek a fiatalok meg­köszönik a muzsikát. Sokfelé játszunk, sokszor fázunk, olyan is van, ahol fel­ügyelet híján sétálnak köbben, de nem ezt őrizzük meg. Iga­zából azt szeretnénk, ha min­dig „kedvenceknek" muzsi­kálhatnánk. Becse Lajosné íme, az ipar, a belkereske­delem és az ihletettség közös nagy csodája: Bélkorroghy Giccspancs Jenő modern szo­bortárlata, amelyet az elmúlt hét végén (szerdán) nyitott meg a nagyközönség számára a kavicsbirizgai községi ta­nács elnöke. Korunk a „self made” típusúaknak kedvez: mindazoknak, akik nem ri­adnak vissza az eszközöktől, akik vállalják a veszélyt, ke­zükbe veszik a vésőt és a ka­lapácsot. Művészünk ilyen autodidakta, s végeredmény­ben tévedés lenne mindjárt naivnak is nevezni, mert cseppet sem az! A „Csináld magad !" isko­la fogadta be Bélkorroghyt a nyolcvanas évek elején, ami­kor már mindenki ráállt az öntevékenységre egy sor te­rületen. Az alkotót erős ha­tások érték valamennyi szol­gáltató helyen (cipész, fod­rász, szerelő, kőműves, ács- élványozó stb...) ezek ösztö­nözték végeredményben az öntevékeny megoldások irá­nyába, így kötelezte el ma­gát az iskola legkiválóbb irányzatai mellett, pem tö­rődve semminemű előzetes natúréval, nem koptatva sem­milyen iskola, pláne akadé­mia megcsontosodott padjait. Ülő( bútor) című műve ma­ga a korszerűség. A három és fél lábon álló(?) alkotás korunk szorongásait fejezi ki, labilitásainkat a magánélet Tiszta kabaré! „Gyerek­játék...!" szféráiban és idegrángásain- kat nagy közös dolgainkban. Sőt, egészen kis dolgainkban is. Eaért sugárzik ebből a szoborból mindaz, ami a töb­bi művet is jellemzi, a fan­tasztikus variációs készség. A szemlélőben felébredhet a vágy, hogy kipróbálja ülésben is ezt a magával rántó alko­tást, ám ne tegye! Téves az a vélemény a tárlaton látha­tó szoboralkotásokról, hogy „ezek azért talán mégis jók lehetnének valamire.” Vitat­kozni kell mindazokkal, akik ebben nem a tiszta művésze­tet látják, és minduntalan a naturalizmus uszályába ke­rülnek. Tudomásul kell ven­ni, hogy lehetnek alkotók és alkotások a „csináld magad” iskola mezsgyéin, amelyek nem a parlagi vágy kielégíté­sét, a henye kényelem szem­pontjait szolgálják, hanem igenis szórakoztatni akarnak. A tárlat a legpregnánsabb példája annak, hogy minden­ből kivirágozhat a magas művészet. Mer csak rá kell pillantani például az „lr(t)ó- asztal” című műre ahhoz, hogy belássuk, érdemes vál­lalná a küzdelmet az eredeti­leg össze nem illő részek, fa­lapok, csavarok, lábak és le­mezek ihletett összeszerelését. Az alkotó itt és most vállalta korunk korszerű szlogenjé­nek, a bútorösszeszerelési reklám nagyszerű manifesz- tumának valamennyi betűjét! „Gyerekjáték...!" Ezt kell ko­molyan venni. Ehhez kell a bátorság, a művészi alkotói munka teljes szuverenitása, az egyén kiteljesedését elő­mozdító értelmes-szép-em- beri-nagyszerű törekvés. Ahogy ezeket a lélek nélkül való ipari termékeket töretlen hittel felvállalta, megvette valamelyik nehezen megköze­líthető bútorboltban, kész­pénzt fizetett a eladóknak borravaló címén, anyagi ál­dozatokat vállalt a hazaszál­lítás érdekében, áttanulmá­nyozta az ide vágó reklám­irodáimat, „nagy lelket csi­nált magának”, hogy a , haj­szás alkotás útjait bejárva végül is diadalmasan elénk álljon a „csináld magad, lé­gyél_ a társunk, a közremű­ködőnk, hiszen gyerekjáték a bútorszerelés” mai papja. A tárlat negyvennyolc absztrakt szoboralkotásának lánglelkű művésze, akit nem­rég még Kis Gazsiként is­mert a hálátlan világ, s aki eddig motorszerelő volt egy huszadrangú téeszben. Evőé, belker! (T. Pataki) „Szakmunkástanulók vagytok? Ja, az más! Akkor minden meg van bocsátva”. Mi ez, ha nem egy megmásíthatat­lan előítélet kinyilvánítása?! Hogy mondhattam volna meg nekik ezek után, hogy tulaj donképpen „nekik drukko­lok”? Hogy hitessem el ve­lük, hogy engem valójában már a táborvezető által — önkéntelenül — felállított sorrend is zavart: „Gimnazis­ták, szakközépiskolások, szak­munkástanulók”. Mire fel remélhetünk ered­ményt tanárok, népművelők, újságírók, ha épp akkor nem tudjuk elfojtani előítéletein­ket, amikor a legnagyobb szükség volna rá?! Mert az előítéleteket letagadni nem lehet. És persze, nem is ma­guktól alakulnak ki. Hisz de­hogyis lepett meg válaszuk! Az első pillanattól kezdve gyanítottam, hogy az idétlen- kedő táborlakók honnét jöt­tek... Mint, ahogy az utcán randalírozó, a presszókban hangoskodó fiatalok többsé­géről is tudom. „Gondolhattam volna...!” — ötlik fel bennem újra a mon­dat, és már nem is tudom, kire haragszom előítéletem miatt. önmagámra, vagy azokra, akik kialakították és nap mint nap erősítik ben­nem ezt az érzést. Könnyű i volna nyilvános penitenciát gyakorolva, önmagamat hi­báztatni. És persze jogos is volna, hisz az általánosítással azokat is sértem, akik — és ők vannak többen — nem hangoskodnak, nem randalí­roznak, nem kiáltják világgá primitívségüket... Csak épp nem volna őszin­te ez az önkritika. Anélkül, hogy felmenteném magam, már nem bánom, hogy kicsú­szott számon a mondat. Sőt, remélem, tényleg megsértőd­tek a srácok! És egyszer ta­lán kikérik maguknak. Egy­szer talán ök is rácáfolnak előítéletemre. Talán már hol­nap bebizonyítják — az ut­cái», a presszókban, az isko­lák ban, a táborokban —, hegy viselkedésük, intelligen­ciájuk alapján nem lehet megkülönböztetni őket a töb­bi fiataltól. — pintér — A festő Michelangelo 3. A dicsőség csúcspontján Michelangelo tudta, mit ér. Ezt megmutatta korának leg­hatalmasabb embereivel való érintkezésekor is. Egyszer, amikor II. Gyula pápa (IV. Szixtusz unokaöccse) nem akarta azonnal fogadni, az önfejű művész rögtön tovább utazott Firenzébe. És, amikor később Gyula pápa a szixtu- szi kápolna festési munkáira adott neki megbízást, így szájaskodott Michelangelo: „Én szobrász vagyok, és nem festő”. És: „itt csak az időmet vesztegetem!” A képek tar­talmáról is olyan sokáig vi­tatkozott a pápa és a művész, hogy végül Gyula pápa le- verten feladta: „Csinálj, amit akarsz!” Michelangelo ezt tette. De volt valami, amiről nem tu­dott: A tervet, a szixtuszi kápolna festését, két híres kortársa és haragos ellensé­ge is kinézte magának. Az építész Bramante és a festő Raffael ki akarta űzni a szobrászt, aki a Dávid-szobor felállítása óta már Firenzé­ben is híres volt; „ha figye­lembe vesszük, hogy mihelyt festenie kellene, a freskóban való tapasztalat hiányában, kevésbé dicséretes művet hozna létre” (Vasari). 1508- ban kezdte meg Michelangelo a munkát a szixtuszi kápol­nában. Segítőit hamar elküld­te alkalmatlanságuk miatt. „A fresco” festett, ez azt jelenti, hogy a frissen felvitt vakolat­ra. Ha a hely megszáradt, nem lehetett rajta többé vál­toztatni, hozzátenni, javítani; akkor lehetett volna, ha a v»3 kolatot leverik. Így naponta csak a mennyezet egy ki$ darabját lehetett kialakítani. Michelangelo — ellentétben a legendával — nem fekve, hanem állva festett, „arcát felfelé fordítva, ami rontott látásán, úgy, hogy több hóc napig csak alulról felfelé tu­dott levelet olvasni és újsá-j got átnézni.” (Vasari) 1512. október elején elké­szült a mennyezeti mű. Októ-; bér 31-én megnyitották a lá­togatók előtt a kápolnát. El­lenségei reményei nem telje­sedtek, mert „mindenki meg« döbbent és elnémult” (Vasa­ri). A pápa meg volt eléged­ve, 600 dukáttal és gazdag ajándékokkal jutalmazta Michelangelót. Egy „mellék- művel” jutott a dicsősége csúcspontjára a szobrász, akit festésre „kényszerítettek”. Ar­nold Hauser múvészetszocio- ! ógus: „Felemelkedésében megtörtént az utolsó fordu­lat is: többé nem a művé­szete, ő maga lett a tisztelet tárgya — divattá vált. A vi­lág, aminek a dicsőségét hir­dette, most az ő dicsőségét hirdeti”. Michelangelo így látta ezt élete végén: „Sokat tettem egy asszonyért, a művésze-; tért, aki örökké kínzott, gyer­mekeim a művek, melyek hát-) ramaradnak tőlem, ametyekj ha semmire sem alkalmasait; mégis örökké élnek”. (Következik: 4. A keresztény* ség botrányképe) , A vb előtt Szécsény egységes művelődési terve A Szécsényi nagyközségi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága a napokban tárgyalta Szécsény nagyközség egységes művelő­dési tervét. A testület elé ke­rült terv egyik erénye: a rea­litás, őszinte hangvétel. Elem­zi az intézmények elért ered­ményeit, nem hallgatja el a hiányosságokat, hibákat. A cél reális, konkrét. Az óvodáktól az üzemekig átfogja és meg­határozza a közművelődés he­lyi feladatrendszerét. Számba veszi a helyi lehetőségeket, ha­gyományokat, a lakosság fog­lalkozásában, életvitelében be­következett változásokat. A Nógrád megyei és Szécsény nagyközség középtávú műve­lődési tervére épülő 1982-ea egységes művelődési tervben bevették az újonnan jelentke­ző feladatokat. Megvalósítható tervet fogadtak el. Differenciáltabb, összehan­goltabb, hatékonyabb közmű­velődési tevékenységet kell folytatni a nagyközségben. A terv megállapítja: nagy súlyt kell fektetni az iparban és a mezőgazdaságban dolgozó munkások műveltségének eme­lésére. Azt sugallja a közmű­velődési intézményeknek, hogy tevékenységi rendszerükben kerüljenek előtérbe az élet­módot formáló, a termelő- munkát segítő közművelődési formák. Az általános iskolai végzettséggel nem rendelkező felnőttek beiskolázását közös üggyé kell tenni. A gazdasá­gi egységek vezetőinek bizto­sítani kell, hogy minél több dolgozójuk vehessen részt szakmai továbbképzésben, a szakmával nem rendelkezők számára pedig lehetővé kell tenni, hogy szakmát szerezhes­senek. A feladatok között találjuk az ifjúság nevelését, oktatását szolgáló művelődési formák gazdagítását, színvonaluk nö­velését, az iskolás korú gyer­mekeknek pedig komplex sze­mélyiségformáló oktatásban és nevelésben kell részesülniük! Erősíteni kell az oktatási és közművelődési intézmények között kialakult jó kapcsolat- rendszert. Az üzemek és is­kola kapcsolatainak tartalmi jegyeit kell bővíteni. „A meglevő anyagi és szel­lemi erőinket az eddigieknél koncentráltabban kell a köz- művelődés szolgálatába állíta­ni” — olvasható a tervben. Nem új dolog Szécsényben a törekvés. A múzeumi hang­versenyek, az üzemi tárlatok; az új iskola aulájában szerve­zett irodalmi rendezvények; hangversenyek, kiállítások, a művelődési központ és a mú­zeum közös galériája már erH nek a szellemében fogantak; Mégis azt kell mondani, hogy még bőven akad ezen a terü­leten tennivaló. A terv ezek „felkutatására”, megvalósítá­sára, gyakorlati alkalmazásá­ra „szólítja fel” az intézmé­nyeket. Sz. F. 15.28 16.05: műsor KOSSUTH RADIO: 8,27: Zenekari muzsika 9.44: Játsszunk a billentyűkkel Farsangi mulatság lfl.05: Diákfélóra 10.35: Népdalcsokor 11,19: A Válaszolunk hallgatóink­nak különkiadása 11.39: Tatárpuszta Dino Buzzati regénye folytatásokban. XX/3. rész 12.30: Rádióbörze 12.35: Bevallom magának 12.50: Zenemúzeum 13.52: Szabadpolc 14.22: Zenés játékokból 18.15: 18.25: 19.15: 20.14: 21.12: 21.31: 22.20 22.30: 23.30: 0.10: Régi híres énekesek műsorából Csiribiri Déry Tibor: Napok hordaléka. Könyvszemle Két divertimentó A magyar néphadsereg zenész tiszthelyettesképzö szakközépiskolájának réz- fúvósegyüttese játszik Nincs magyarázat? Szél Júlia műsora Részletek Leigh: La Mancha lovagja című filmzenéjéből A Délutáni Rádiószínház be­mutatója. Kis árva agrak. Gordan Mihic hangjátéka Hol volt, hol nem volt... Mai könyvajánlatunk Nótaest Opera-művészlemezek A Dunánál Berg: Lirikus szvit Tíz perc külpolitika Kapcsoljuk a 6-os stúdiót Szimfonikus táncok Idrányi Iván táncdalaiból PETŐFI RADIO: 8.05: Népdalkórusok 8.20: Tíz perc külpolitika 8.33: Napközben 4 NÖGRÁD — 1982. február 25., csütörtök 10.09: Zenedélelőtt 11.33: Csak fiataloknak! 12.33: Nemzetiségeink zenéjéből 12.55: Kapcsoljuk a miskolci kör­zeti stúdiót 13.25: Látószög 13.30: Muzsikáló természet 13.35: Tavaszi ének 14.00: Szórakoztató antikvárium 16.00: Látogatóban 16.35: Idősebbek hullámhosszán 17.30: Mozaik 18.33: Hét végi panoráma 19.55: Slágerlista 20.33: ,,...az az ember...” Beszélgetés Franklin Delano Rooseweltről 21.08: Kabarécsütörtök 22.08: A tegnap slágereiből 23.20: Granadai vásár Részletek Eidherr operettjé­ből MISKOLCI STÜDIÖ: 17.00: Hírek, időjárásjelentés tartalomismertetés. — 17.05: A Ti­szától a Dunáig. . . Észak-magyar­országi képeslap. Telefonügye­let: 35-510. (A tartalomból: Hiva­tása: pedagógus. — Este a tűz­oltó ügyeletén. ,,Farkas”-e a farkaskutya?) Szerkesztő: Tolnai Attila. — 18.00: Észak-magyaror­szági krónika. (A Hatvani városi Tanács VB a magánerős lakásépí­tésről tárgyalt. — Szakmunkás­utánpótlásról Nógrádban. — Zöld­ség az iparvárosok piacaira Put- nokról.) — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. TELEVÍZIÓ: 8.00: Idősebbek is elkezdhetik tévétorna SZ (ism.) 8.05: Iskolatévé 8.40: Angol nyelv 10.05: Osztályfőnöki óra (ált. isk. 7—8. oszt.) 11.05: Fizika (ált. isk. 6. oszt.) 11.35: Kamera (középiskolásoknak) 12*10: Világnézet (középisk. IV. oszt.) 13.40: Iskolatévé. Fizika (ált. isk. 6. oszt.) (ism.) 14.10: Osztályfőnöki óra (ism.) 14*30: Fizika (ált. isk. 7. oszt.) (ism.) 15.05: Világnézet (ism.) 16.00: Hírek 16.05: A British Múzeum kincsei angol filmsorozat 16.30: Reklám 16.40: Telesport 17.55: Ígéretek és valóság — rl- portfilm 18.25: Pedagógusok fóruma 19.05: rdősebbek is elkezdhetik tévélorna SZ (ism.) 19.15: Esti mese SZ 19.30: Tv-híradó SZ 20.00: Család Tévéjáték Claes Andersson színművéből SZ 21.20: Riporter kerestetik III. középdöntő SZ 22.50: Tv-híradó 3. SZ 2. MŰSOR: 17.26: Angol nyelv 17.35: Oroszul beszélünk 17.55: BSE—Minor Pernik Női kosárlabda BEK-mérkő- zés. A szünetben: reklám 19.30: Tv-híradó SZ 20.00: Várospódium — Gyoma­Endrőd. A szegedi körzeti stúdió műsora 20.40: Reklám 20.45: Pulzus, könnyű, zenei pa­noráma SZ 21.30: Tv-híradó 2. SZ 21.50: Egészségünkért! 22*00: Alkonyat Budapesten. Dokumentumfilm (ism.) BESZTERCEBÁNYA: 18.00: Sportrevű 18.30: Tv-fórum 19.10: Esti mese 19.20: Időjárásjelentés és műsor­ismertetés 19.30: Tv-híradó 20.00: Nagy kisvlzek — tévéjáték 21.40: Nyitva vannak a világűr ablakai. Tévésorozat 2. rész 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Versösszeállítás a februári évforduló alkalmából 22.50: Hírek MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: du. fél 4-től: A vízesés fia. Színes amerikai kalandfilm. Háromne­gyed 6 és 8 órától: Szamurájok és banditák. I—II. (16) Színes japán kalandfilm. — Balassagyarmati Madách: A birodalom visszavág. Színes, szinkronizált amerikai fan­tasztikus kalandfilm. — Nagybá- tonyi Bányász: Nevem: Senki. Színes, szinkronizált olasz-fran­cia—NSZK western. — Pásztói Mátra: A koncert. Színes, zenés magyar film. Este 8-tói: S^rpico. Színes USA bűnügy) film. (14) — Szécsényi Rákóczi: Kettévált mennyezet. (14) Színes magyar film. — Kisterenyei Petőfi; A tü­zelés ára. (14) Színes, szinkroni­zált NSZK bűnügyi film. — £r- sekvadkert: Szabadlábon Velen­cében. (14) Színes, szinkronizált francia^—olasz bűnügyi film. — Nagylóc: Hurrikán. (14) Színes USA film. — Jobbágyi: A Sdüz és a szörnyeteg. (14) Színes, színit* ronizalt csehszlovák film.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents