Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)
1982-02-23 / 45. szám
PíUcsa'J’éj) Asszonyok a Dolinkee-vöigyben Szakértő kezekkel... Fotó: Gyurkó A hó borította táblán vakítóan szikrázik a napfény. A csendet a metszőollók csattogása töri meg. Vidám beszélgetés, csevegés hallatszik. Láthatóan jó hangulatban folyik a munka. A karancsla- pujtői Karancs/ Mgtsz asszonyai szorgoskodnak a 17 hektárnyi málnatelepítésű területen. Visszametszik a vesz- szőket. — Nem fáznak? — érdeklődünk Varga Ernőnétől, aki ugyancsak szaporázza a munkát. — Nincs időnk rá! — mondja nevetve. — Mikor kezdtek? — Ma jöttünk először. Nyolctól fél ötig dolgozunk. — Hoztak-e védőialt? — Legfeljebb teát. — Sokan dicsérik ezt a brigádot. — Nézze, jól együtt van a kollektíva. Szorgalmasak az emberek, de meg is becsülnek bennünket. — Honnan a szakértelem? — Betanított munkások vagyunk, vizsgát is tettünk. — Mikorra végeznek itt a metszéssel? — Reméljük négy nap alatt befejezzük. — Milyen a kereset? — Egy méter után tíz fillér jár. Gondolom 150—160 forintot megkeresünk egy nap. — Nem fáradtak? — Egy kicsit. Munka közben azonban beszélgetünk, énekelünk és így könnyebben megy a metszés. — Feltartottuk a munkában. Elmaradt a többiektől? — Sebaj! — mondja mosolyogva — nálunk az a szokás, hogy kisegítjük egymást. Jó munkát kívánva elköszönünk, s amikor kis idő múlva visszanézünk, már ott dolgozik Varga Ernőné az elsők között. a. I. Nőtincsi tapasztalatok Javasol és segít a lakosság A tanácsok sokrétű feladataik ellátásában nem nélkülözhetik a lakosság véleményét, javaslatait. Általános gyakorlat, hogy a közvetlen demokrácia fórumain, vagy egyéb formában megtett közérdekű bejelentéseket és panaszokat nyilvántartják, megvizsgálják és az intézkedésekről tájékoztatják az állampolgárokat. A Nőtincsi községi közös Tanácshoz —, amely Szendehely, JCatalinpuszta, Felsőpetény és Ösagárd településeket fogja össze — 1981- ben 45 bejelentés érkezett Ezek elsősorban a kereskedelmi ellátással, az utak, járdák állapotával, a közvilágítással és a vízellátással foglalkoztak. Többen a köztisztaságot, a környezetvédelmet, a parkosítást érintő észrevételeiket továbbították a tanácshoz. A közös tanács vezetése szerint nagyrészt a realitások figyelembevételével történtek a bejelentések és javaslatok. A kifogásolt állapotok megszüntetésében azonban a szigorú fejlesztési rangsor megtartására törekedtek. Az 1980-ban meghirdetett megyei társadalmi munkaversenyben Nőtincs a második helyen végzett, és az érte járó kétszázezer forintot a gondok enyhítésére fordították. Az anyagi eszközök csoportosításakor számításba vették a lakosság öntevékenységét, társadalmi összefogását. A közösség erejét különösen az utak és járdák építésében elért eredmények dicsérik. Megoldották a földutak megvédését: átereszek elhelyezésével szabályozták a vízelvezetést. Nőtincsen és társközségeiben nemcsak igényeket jelentenek be az emberek, de megajánlják azt a munkaerőt és pénzt is, ami egy-egy feladat megoldásához szükséges. Így készült el Felsőpe- tényben a Mező Imre és Szendehelyen a Lenin utca. Az útépítéshez szükséges követ a lakosság vásárolta meg, a szállítást a tanács vállalta. Alig múlt el vb, vagy tanácsülés, hogy ne hangzottak volna el közérdekű bejelentések. A múlt évben is voltak visszatérő „örökzöld” problémák, mint a már említett kereskedelmi ellátás, vagy az ősagárdiak által hosz- szú idő óta kért újabb buszmegálló. Bár ez utóbbi ügy végére lassan pont kerül, tavasszal ugyanis hozzáfognak a megépítéséhez. A. L. Küldöttgyűlés Palotáson A palotási művelődési házban tartották meg a sziráki és palotási körzeti TIT-szerve- zet összevont küldöttgyűlését. A szép számmal megjelent tagság előtt Racskó Gvörgv TIT-csoportvezető számolt be az elmúlt öt év munkájáról. A két körzetben m°star- tott ismeretterjesztő előadások «zárna különösen az utóbbi két évben növekedett. Tavaly Szirákon és a tagközségekben közel 40, a palotási körzetben 64 előadást tartottak. A beszámolót vita követte, majd megválasztották a járási küldötteket. Palotásról Racskó Gvörgvöt és Dombos Jenőt, míg Sz'rá.kr’ól Bányász Erzsébeté* és Tímár Agostonnát tisztelték meg a jelöléssel. A teljesítmény legyen a döntő Lucfasma'ális Ludason Döbrögi-díj átadása, Ludas- fórum, lúdszépségverseny, kirakodóvásár, rikkancsverseny, tombola, karikatúra-kiállítás és még számos látványosság szerepel azon a vidám mulatságon, amelyet a Ludas Matyi szerkesztősége rendez május 29-én, szombaton és 30-án, vasárnap a Heves megyei Ludas községben. A vidám találkozó két programjához a szerkesztőség közreműködőket, előzetes jelentkezőket keres. Aki híres emberre hasonlít, küldje be fényképét a Ludas Matyi Budapest VIII., Gyulai Pál utca 14. szám alatt levő szerkesztőségébe. A legjobb hasonmásokat a hetilapban is bemutatják, meghívják Ludasra, ahol közönségzsüri díjazza a három legjobb „dublőrt”. Aki több hangszeren játszik, nyolc nyelven beszél, erőművész, fakir-, vagy egyéb csodabogár-produkcióval szórakoztat, pódiumot, fellépést, lehetőséget kap Ludason. Mindkét műsorszámhoz a jelentkezési határidő: március 20. Titán és aluminium Az előrejelzések szerint a titán és az elsőrendű minőségű alumínium egyre keresettebb hiánycikk, ezért az Egyesült Államok vezető repülőgépgyárai aligha tudják idejében teljesíteni szállítási kötelezettségeiket közforgalmi és katonai repülőgépekből. Titánból 1968-ban mintegy 4 millió kilogrammot használtak fel, ám 1981-ben ennek a duplájára volt szükség. Titánszivacsból 1980-ban az Egyesült Államokban 19 854 tonnát használtak fel, s ebből 1476 tonnát Japán, Nagy- Britannia és a Szovjetunió szállított. A behozatal lehetőségei azonban fogyatkoznak. Ezért a titán óra rohamosan növekszik. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal az elmúlt hetekben sorozatban szervezte a szakmai vitákat a bér- és keresetszabályozás korszerűsítéséről. És milyen furcsa: a szigorúan szakmai körökben folytatott viták híre napok alatt elterjedt, s a nem éppen szakmai közvéleményt is foglalkoztatja. A napokban művezetők kérdezték: igaz-e, hogy az „okos közgazdászok” most azon törik a fejüket, hogy miképpen lehetne valójában teljesítményösztönző bérrendszert megalkotni? Mert eddig azt tapasztaltuk — így a művezetők —, hogy a bérezésre fordítható, nem túl sok pénzt sokféle szempont szerint kellett elosztani, de a munkateljesítmények szerint a legkevésbé. Valóban: hovatovább eljutunk oda, hogy nálunk a bér —, s méginkább az év elején esedékes bérfejlesztés — afféle szociális szempontok szerint szétosztott támogatásnak, juttatásnak minősíthető. Sokak szerint ez megengedhetetlen, gazdaságilag és társadalompolitikailag is felmérhetetlen károkat okozó gyakorlat. MINDENKINEK MINDEN ÉVBEN? Mások, túljutnak az egyszerű felháborodáson, s továbbgondolják a dolgot. Bebizonyítják például, hogy a vállalati bérezés egyik meghatározója —, s ez ellen jelenleg szinte semmit nem tehetünk —, az árszínvonal-emelkedés kompenzációja. Mert, hogy a rossz lakáskörülmények között élő, sokgyermekes alacsony keresetűeknek sem adják olcsóbban az élelmiszert, vagy a ruhaneműt, meg sok minden mást, csak azért mert ő kedvezőtlenebb körülmények között él. S bár elvileg a béreket a munkateljesítmények alapján kellene differenciálni, ám a folyamatos, sőt: a megtervezett árszínvonal-növekedés körülményei között, minden vállalatnál számolni kell a „mindenkinek, minden évben valami béremelést” hangoztató tömegigénynyel. Ez a jelenlegi körülményeink között érthető, logikus és méltánylandó. Végtére is a rossz lakáskörülmények között élők legtöbbje nem tehet arról, hogy nincs lakása, a többgyermekesek sem arról, hog” az állami szociálpolitika csak annyit segíthet rajtuk, amennyit segít (például családi pótlékkal), s az alacsony keresetűek sem feltétlenül alacsony teljesítményeik miatt kapják a mindennapi megélhetésüket éppen csak fedező munkabéreket. S, hogy kinek milyen lehetőségei adódnák a kisegítő gazdaságban, az szerencse dolga. A vállalati bérgazdálkodásnak tehát — tetszik, nem tetszik — vállalnia kell az állami szociálpolitika funkcióit is, ez utóbbi tökéletlen működése miatt. TÖBB TELJESÍTMÉNY — TÖBB ÁRU A munkaadó — gyanítom — zokszó nélkül vállalná is, ha emellett biztosítva látná a „bérautomatizmusok” működését. De erre nincs garancia. A központi bér- és kereset- szabályozás alapelve ugyanis a vásárlóerő és az árualap összhangjának megteremtése. A baj csak ott van, hogy a szabályozás a fogyasztói piac egyensúlyát szinte kizárólag a keresleti oldalról védi, őr-, zi; vagyis arra koncentrál, hogy semmiképpen se kerüljön több pénz a forgalomba, mint amennyi mögött árufedezet áll. A kínálat oldaláról viszont a szabályozó rendszer már-már megfeledkezik. Nem veszi tudomásul, hogy egy egészséges konstrukcióba a bérnövekmény mögött teljesítménynövekménynek kell állnia; vagyis nemcsak több pénz, hanem több áru is forgalomba kerül, s az egyensúly stabilitását végül is semmi nem veszélyezteti. S mert erről megfeledkezik —, vagy egyszerűen fél attól, hogy a gyakorlatban is érvényesítse ezt az összefüggést — a keresetszabályozás oly kevés pénzt biztosít a teljesítményekkel arányos differenciálásra, hogy egy-egy dolgozó, vagy brigád, csak mások rovására kaphat többet. Hogy csak a legkézenfekvőbb példákat említsem: ha egyesek az átlagosnál magasabb béremelést kapnak, a többieket károsítják; ha a részesedési alapból nagyösszegű újításokat kell finanszírozni, annak a többiek látják a kárát; ha valahol komolyan veszik a bérezési automatizmusokat, akkor azzal is számolniuk kell, hogy nem lesz év végi részesedés, sőt: az adózási szabályok miatt még a bérfejlesztésre szánt összeg is elfogyhat. Ha valahol, valakik úgy döntenek, hogy gyakori túlórakényszerbe hozzák magukat, mert szükségük van a túlórapótlékkal megfejelt magasabb keresetekre, akkor ez megint csak mások rovására fizethető ki, akár csak az átlagosnál magasabb teljesítmények után járó bér, vagy az egyösszegű utalványozás szabályai szerint kifizetett munkabér. És mindez csak azért, mert a szabályok értelmében a többletteljesítmény, egy bizonyos ponton túl, képtelen létrehozni a hozzá tartozó többletbér. fedezetét! A KORSZERŰSÍTÉS ELODÁZHATATLAN Vagyis kialakult az a képtelen helyzet, hogy nagyon megfontolandó a munkateljesítmények fokozása, növelése, s nemcsak a munkavállaló, hanem az egész vállalat szempontjából is. Nem egy példával bizonyítható, hogy az a vállalat, amelyik — engedve a teljesítményarányos bérdifferenciálással kapcsolatos rábeszéléseknek —, valóban kidolgozott és gyakorlatilag is érvényesített egy valóban ösztönző bérrendszert, néhány hónap elmúltával riadtan lefújta a kísérletet, mert be kellett látnia, hogy az ilyesfajta kezdeményezéseket a szabályozó rendszer azonnal megtorpedózza. Felismert veszélyről van szó, s az illetékes hivatalok emiatt lépéskényszerbe kerültek. Ezért is született a döntés: a bér- és keresetszabályozási rendszer átfogó korszerűsítése elodázhatatlan. A szakmai viták nagyobb részén már túlvagyunk, de egyelőre még csak reménykedhetünk: 1983-tól olyan bérszabályozási rendszerek működnek majd, amelyek a szociális megfontolásokon túl, a valóságos munkateljesítmények szerinti fizetséget is lehetővé teszik. A bérezés szociális funkciójáról ugyanis egyelőre —, s feltehetően még hosszú ideig — nem lehet lemondani. Ehhez az egész állami szociálpolitika kritérium- rendszerét és működési mechanizmusát kellene megváltoztatni. Vertes Csaba Energiatakarékosság az ötvözetgyárban „Kemencekoszt": koksz Mi a véleménye SzatSimári Gézának a megye távközlési A termelési értéknek mintegy a fele energiaköltség a salgótarjáni ötvözetgyárban. Kokszra és villanyáramra jóval több, mint kétszázmillió forintot adnak ki évente. Ennélfogva elsőrangú kérdés náluk az energiatakarékosság: apróbb ésszerűsítések is tetemes összeg megspórolását eredményezhetik az üzem számára. Remény; a 4-esben Sokat várnak idén az átszerkesztett, fölújított 4-es kemencétől, amely tavaly az év végén kezdett működni. Az elődjénél nagyobb és előnyösebb fölépítésű berendezés több ötvözőanyagot ad kisebb fajlagos fogyasztással. Igen kedvezőek a kemencével kapcsolatos januári mutatók. 75 százalékos ferroszilíciumból 208 tonnát állítottak elő a hatalmas szerkezettel. Ezt az anyagot korábban 11 001 kilo- wattóra/tonna fajlagos föl- használással készítették. Januárban mindössze 9l60 kilo- wattóra/tonna volt ez a fontos adat. Egy közérthetőbb mutatóval szemléltetvén: 382 ezer forint volt az energiaköltség-megtakarítás egy hónap alatt. Ilyen jó eredményre huzamosabb időn keresztül nem számíthatnak; 9800 kilo- wattóra/tonna fajlagos mutatót tartanak hosszú távon elérhetőnek — ez is örvendetes. Ebben az esztendőben olyan megtakarításra, amely beruházás eredménye, nem nyílik lehetőség. Ezért szervezési módossá'okra alapozzák az 1982-es takarékossági tervet. i így is több mint 3 millió forint spórolást irányoztak elő tavalyhoz képest. Hasznos hulladék A 6 pontból álló energiamegtakarítási terv első pontja épp a már említett 4-es kemencével kapcsolatos. E berendezés megnövekedett teljesítőképessége lehetővé teszi, hogy az 1-es, a 2-es és a 3-as kemencék a maximális terhelés helyett — fémki- hozatal szempontjából — optimális terheléssel üzemeljenek. Ennek következtében javulnak az energiafölhasználás mutatói. Mintegy félmillió kilowattóra megtakarítása várható ezek révén. Százezer tonna koksz megspórolására látnak lehetőséget a fölhasznált faapríték arányának megváltoztatásával a gyáriak. A forgácsnak az elegybe való adagolásával kedvezőbbé teszik a kemence üzemvitelét és jobbítják a gyártás gazdaságossági mutatóit. Az illetékes műszakiak már elvégzett kísérletekkel bizonyították, hogy a faapríték hányada tovább növelhető az elegyben, a koksz „rovására”. A hulladékok hasznosításával is javíthatók az energiafölhasználás adatai. A keletkezett ,hulladék” — kőporral szennyezett ötvözőanyag — hasznosításával már tavaly is foglalkoztak. Idén ezt fokozni kívánják. Számításaik szerint a ferroszilícium és fémszilícium kiválogatásával ráadásként 50 tonna értékesíthető terméket nyernek. Ez villanyáramban 550 ezer kilowattóra, kokszban 50 tonna megtakarítással egyenértékű! Az eladásra nem alkalmas ferroszilícium is fölhasználható egy másfajta ötvöző gyártásához: ez az előzőhöz hasonló nagyságú spórolást eredményez. Csökkenteni kívánják a részben importból származó koksz fölhasználását „helyettesítéssel” is: hazai kőszenet adagolnak az elegybe. Idén 500 tonna kőszénnel 350 tonna kokszot „cserélnek le”. Az arány — várhatólag — tovább növelhető a kőszén javára. Föltárni a lehetőséget! Kisebb jelentőségű —, de fontos — teendők is várnak idén az energiafölhasználás felelőseire az ötvözetgyárban. A gőzfogyasztás hatásosabbá tételét kívánják elérni azáltal, hogy a helyiségek úgynevezett programozott fűtését az egész gyárra kiterjesztik. 200 ezer forint megtakarítást várnak ettől az intézkedéstől. A gépkocsik fogyasztását is vissza akarják fogni valamelyest. Ésszerűsítik az alkalmazott normákat. Hatékonyabbá teszik a kabantartást — mindebből 15 tonna gázolaj megspórolására számítanak. A többé és kevésbé lényeges föladatok sorából arra lehet következtetni, hogy energiatakarékosság szempontjából mind teljesebben sikerül a .belső tartalékokat” föltárni és hasznosítani az ötvözetgyárban. (molnár) helyzetéről Az elmúlt héten a megyei távközlési üzemnél megtartott szabad pártnapon részt vett Szathmári Géza, a BUVIG vezér- igazgatója is, akit megkérdeztünk: mi a véleménye megyénk távközlésének helyzetéről. — Annak ellenére, hogy az elmúlt ötéves tervben a posta igen nagyarányú fejlesztést hajtott végre Nógrád megyében, el kell ismerni, a távközlés helyzete nem kielégítő. Tartozunk azonban az igazságnak azzal, hogy ennek ellenére sem tartható az említett időszak fejlesztési tempója. Ugyanis az egyre növekvő igényekkel a lehetőségek nem képesek lépést tartani. Különösen rosszak a balassagyarmati állapotok. Ezekben csak annyi változás várható, hogy — különböző műszaki megoldások révén — talán már az idén javul a település helyközi beszélgetésekbe való bekapcsolódásának lehetősége. Sajnos, erőink ismeretében nem mondhatunk mást: jelentősebb változásra, fejlesztésre a jelenlegi ötéves tervben nincs kilátás. Ez természetesen nem zár ki apróbb változásokat. Többek között megkezdődött kisebb egységes hálózatok kialakítása, a községekben. — Természetesen nem csak rosz- szat lehet mondani a nógrádi távközlésről, hiszen túlzás nélkül állíthatom, Salgótarján ellátottsága lényegesen- kedvezőbb az országos átlagnál. Végső soron, ha az elkövetkezendő öt esztendőben nagyobb fejlesztésre nincs is módunk, számos tervünk előkészítő fázisa zajlik le ez alatt az idő alatt, a későbbiekben további javulást tesznek lehetővé. — 8- — T NÓGRÁD — 1982. február 23., kedd
