Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)
1982-02-18 / 41. szám
Ülést tartott az Országos Béketanács r (Tolytatás az 2. oldalról.) hogy ne csak hazánkat, hanem a szocializmus ügyét is képviseljük, saját példánkra hivatkozva verjük vissza — ha kell — a szocializmus úgynevezett általános válságával kapcsolatos rágalmakat. A békéért folyó küzdelem tehát a szocializmus védelmét is jelenti. — A 80-as évek kihívására úgy válaszolhatunk, ha mozgósítjuk a nemzetközi közvéleményt a háborús veszély elhárítására, a leszerelés ügyének előmozdítására. Elsősorban kontinensünkre, Európára kell összpontosítani erőfeszítéseinket, mind többekben tudatosítva, hogy földrészünk sorsa elválaszthatatlan saját jövőnktől, egyéni boldogulásunktól. Eközben megőrizzük a békemozgalom egyetemességét, állást foglalva a világ feszültséggócainak felszámolása, a haladás, a nemzetközi szolidaritás mellett. — Hazai munkánkban arra törekszünk, hogy a magyar békemozgalom kezdeményezései egész közvéleményünk érdeklődését felkeltsék. Ezért kérjük, várjuk az írók, a tudósok, az értelmiség nagyobb részvételét, cselekvő közreműködését tevékenységünk formáinak és mondanivalójának alakításában — hangoztatta Sebestyén Nándorné. A beszámolót követő vitában felszólalt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront főtitkára. A szocialista országok kormányait, a békeszerető emberiséget ért imperialista kihívásról szólva hangsúlyozta: a bármily durva támadásokra sem válaszolhatunk meggondolatlanul, megfontolatlanul. A megoldást keresve azt mondjuk, tárgyalni és megegyezni kell. Az emberi cselekvésnek, akaratnak, a békevágynak rendkívül nagy szerepe van abban, hogy elkerüljük a háborút. De csak meggyőzéssel, csak szóval nem lehet lefogni a fegyvert emelők kezét. Ehhez a másik félnek is rendelkeznie kell megfelelő eszközökkel, még akkor is, ha támadásra soha, csupán védekezésre kívánja használni. E két tényező együtt jelentheti csak a megoldást, hiszen az erőnk tudata is szerepet játszik abban, miként tárgyalunk partnereinkkel. — Az a tény, hogy Magyarország területén nincsenek atomfegyverek, nem jelentheti azt, hogy a béke és a háború kérdésében semlegesek vagyunk —, mnndotta, majd rámutatott: a legfontosabb cél tekintetében nincs ellentét a nyugat-európai békemozgalmak és a mi törekvéseink között; a mi álláspontunk is az: mindkét fél egyszerre, egyidőben kezdje meg a fokozatos lefegyverzést, és jusson el a teljes leszerelésig. Világosan kell tehát látnunk, s láttatnunk: az Európában állomásoztatott rakéták, nukleáris eszközök kivonásáról szólva, a szovjet kormány is, mi is mindkét katonai tömb fegyvereire gondolunk. Sarlós István a magyar békemozgalom megújulásának szándékát üdvözölve arra figyelmeztetett, hogy a közvéleményt formálni csak az állampolgárok gondolatait, véleményét valóban ismerve lehet. — Milliók hangját kell meghallani, s csak ennek ismeretében beszélhetünk milliók nevében. Az Országos Béketanácsnak az a feladata, hogy az eseményekről gyorsan reagálva, azokról széleskörűen tájékoztatva, ösztönözze az állampolgárokat állásfoglalásra, közös cselekvésre. A vitában felszólalók a magyar békemozgalom tevékenységének fejlesztésével, meggyőző, mozgósító erejének növelésével összefüggő tennivalókkal foglalkoztak. Az értelmiség közéleti részvételének fontosságáról szólt Hollán Zsuzsa akadémikus és Zsebők Zoltán egyetemi tanár, akik utaltak a világszerte mind erőteljesebben kibontakozó nukleáris háborúellenes orvosmozgalom eredményeire. Az írókra, a művészekre is mind nagyobb szerep vár a békemozgalomban az emberiség sorskérdéseifr vizsgáló alkotásaikkal, s közérthető, az értelem mellett az érzelemre is ható állásfoglalásaikkal egyaránt — hangsúlyozta Hubay Miklós, a Magyar írók Szövetségének elnöke', Páskándi Géza író, Mezei András költő, újságíró. Koncz Zsuzsa Liszt-díjas énekesnő arra figyelmeztetett: a fiatalok társadalmi igazságérzetét, lendületét csak úgy hívhatja a békemozgalom segítségül, ha kendőzetlen, őszinte szóval, a teljes valóság feltárásával fordul hozzájuk. A nemzetközi és a hazai politika folyamataiban való eligazodás fontosságáról, a tájékoztatás felelősségéről szólt Hajdú János újságíró, a Hét főszerkesztője. Pethő Tibor, az OBT alelnöke felszólalásában a háborúellenes mozgalom tudományos megalapozásának jelentőségét, a békekutatás elemző és előrejelző szerepének erősítését hangsúlyozta. Számos hozzászólás hangzott még el. Az ülésen szervezeti és személyi kérdésekről is határoztak. A békemozgalom megnövekedett feladatainak eredményes teljesítése érdekében önállóbb, a társadalmi vezetésre jobban támaszkodó munka kereteit teremtették meg. így az Országos Béketanács — a Hazafias Népfront politikai keretei között — a jövőben önálló szervezetként tevékenykedik. Az ülés határozata alapján az OBT 48 új taggal bővült, kibővítették az Országos Béketanács elnökségét, és létrehozták operatív vezető testületét, az ügyvezető elnökséget. Az Országos Béketanács főtitkárává Sarkadi Nagy Barnát választották. Sebestyén Nándorné — nyugállományba vonulása mellett — változatlanul betölti az Országos Béketanács elnöki tisztét. Az OBT ülése Boldizsár Iván zárszavával fejeződött be. ☆ Az Elnöki Tanács eredményes munkássága elismeréseként nyugállományba vonulása alkalmából Sebestyén Nán- dornénak, az Országos Béketanács elnökének a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést a Központi Bizottság székházában Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára adta át Jelen volt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Baranyai Tibor, a Központi Bizottság osztályvezetője és Boldizsár Iván, az Országos Béketanács elnök- helyettese. Á kubai miniszterelnök- helyettes Budapesten Szerdán Budapestre érkezett Jose Ramon Fernandez, a Kubai Köztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese, a magyar—kubai gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság kubai tagozatának elnöke. Tárgyalásokat folytat Marjai József miniszterelnök-helyettessel, a bizottság magyar tagozatának elnökével a két ország közöt' ti gazdasági együttműködés időszerű kérdéseiről. ítéletek a szükségállapot bevezetése óta A szükségállapot beveztése óta a katonai bíróságok mintegy negyven személy ügyében hoztak ítéletet — állapítja meg a lengyel katonai főügyészség közleménye. A dokumentum kiemeli: a haditengerészet bírósága egyebek között hét-, öt- és négyévi börtönbüntetésre ítélt személyeket amiatt, hogy a szükségállapot intézkedései ellenére sztrájkokat szerveztek és irányítottakA katonai ügyészségek az elmúlt hét során 117, bűncselekmények elkövetésével gyanúsított polgári személy ügyében indítottak vizsgálatot. Elsősorban az a vád ellenük, hogy illegális szervezetet alapítottak a „nemzeti újjászületés földalatti mozgalma — Gránit elnevezéssel. A vádlottak között vannak közönséges bűncselekményeket, mint például betöréses lopást és illegális határátlépési kísérletet elkövetők is. A varsói katonai körzet bíróságának tájékoztatása szerint február 23-án kezdődik a Lenin Kohómű „Szolidaritás” szervezete munkásbizottsági elnökének és a bizottság egyik volt tagjának a pere. Mindkettőjüket azzal vádolják, hogy december 13-án, a szükségállapot kihirdetésekor más személyekkel együtt regionális sztrájkbizottságot hoztak létre, s a Lenin Kohóműben és más vállalatoknál sztrájkok szervezésével foglalkoztak (MTI) Egvip om Szádot nélkül — Mubarakkal I Milyen napjaink Egyiptoma? I . Az új elnök, Mubarak első külföldi körútja kapcsán gyakorta teszik fel ezt a kérdést mostanában a megfigyelők. Kairóiban köztudott volt Szadatról, hogy reggelente, hosszan és szívesen maradt ágyban. Előbb elolvasta az újságokat, megreggelizett, még * sétált is egyet, és csak ezután, tizenegy óra tájban látott munkához. Utódja, már az első nap új munkastílust vezetett be az elnöki palotában. Tizenegy óráig éppen három megbeszélést tartott, egyebek közt a teljes kabinettel is tanácskozott... Természetesen, nincs két politikus, aki teljesen azonos módszerekkel kormányozna. Mubarak esetében azonban talán nem egyszerűen arról van szó, hogy a volt légi- marsall új seprő és mint ilyen, jól akar seperni. A KORMÁNY ÁTALAKÍTÁSA A stílusváltás ugyanis több má's területen is szembeötlő. Mubarak a többi közt megszüntette az egyesek által titkos kamarillának, vagy konyhakabinetnek nevezett, elnöki tanácsadó testületet. Olyan nagyhatalmú személyiségektől vett búcsút, mint amilyen Szajed Maréi és Oszmán Ahmed Oszmán, akinek gyerekei Szadat lányokkal házasodtak össze. Mubarak a nagy testület helyébe igazi szakértőkből álló tanácsadó triumvirátust szervezett. Még fontosabbnak tűnik a kormány átalakítása. Kilenc poszton történt változás. E tárcák túlnyomó többsége gazdasági, pénzügyi jellegű. Az új miniszterek pedig egytől-egyig tapasztalt szakemberek, a kairói egyetem ismert professzorai. Amikor az új kormány megalakult, a megfigyelők árgus szemmel figyelték: meg- tarthatja-e bársonyszékét az a miniszterelnök-helyettes, aki közismert volt panamáiról, korrupciós ügyleteiről. Abdul Meguid menesztése sokak számára biztatás volt. Arra engedett következtetni, hogy az új egyiptomi elnök által meghirdetett keresztes- hadjáratot a korrupció és a nepotizmus ellen komolyan lehet venni. REFORMOK A GAZDASÁGBAN Ha a gazdasági élet tisztasága Mubarak koncepciójának egyik fő tétele, a másik a gazdasági élet hatékonysága. Az infitah, a nyugati nyitás politikája a szadati évek alatt kétségtelenül átformálta, de nem kedvező irányban az egyiptomi gazdaságot. Ebben az időben a behozatal nagy részét fogyasztási cikkek alkották. A hitelek, segélyek pedig nem a termelésre orientált gazdaságot fejlesztették — egy olyan országban, ahol a lakosság évente egymillió fővel gyarapodik, s ahol ennek megfelelően évente 300— 400 ezer új munkahelyre lenne szükség. Mubarak a hatalomra jutása óta eltelt négy hónap alatt többször is és igen határozottan leszögezte: fontos gazdasági reformokat tervez. Ennek keretében visz- sza kívánja szorítani az importot, hatékonyabb területekre próbálja átirányítani a külföldi beruházásokat és segélyeket, illetve azt is jelezte, hogy csökkenteni fogják az óriásira duzzadt állami szubvenciót. (Becslések szerint az állami költségvetés 30 százalékát fordítják az alapvető élelmiszerek árszintjének fenntartására. Most azt az elképzelést fontolgatják, hogy a szegények ingyenes élelmiszeri egyeket kapnának. Ez ugyanis kevésbé terhelné az állami költségvetést, mivel az állami szubvenciót, ezzel egyidejűleg megszüntetnék.) EGYÜTT AZ ELLENZÉKKEL Érdekes új fejlemény: az új egyiptomi elnök e gazdasági reformok bevezetését úgy képzeli el, hogy a. kormánypárt és az ellenzék előbb széles körű szakértői konferencián tárgyalja majd meg a tennivalókat. Más jelek is arra engednek következtetni, hogy Mubarak számít, támaszkodni igyekszik — mondjuk így — hivatalos ellenzékére. Az a csapkodás, amely- lyel a múlt év szeptemberében Szadat legkülönbözőbb politikai ellenfeleit igyekezett megzavarni, szétzilálni, lényegében felszínre hozta, hogy a belső ellenzék széles skálán helyezkedik el. Mubarak e belső ellenzéket észrevehetően megpróbálja szétválogatni. A törekvés a belső frontok átrendezésére feltűnő módon nem terjedt ki a szélsőséges iszlám erőkre, ami valószínűleg nem annak következménye, hogy az iszlám fanatikusok- ölték meg elődjét. A távolságtartás oka inkább az, hogy a Szadat politikáját elutasító ezrek az iszlám fundamentalisták zászlai alatt gyülekeztek, s valójában ma már igen sokan tartoznak azok közé, — külső példák nyomán, sőt ezek biztatására, — Egyiptomot is iszlám köztársasággá szeretnék átalakítani. Ma még természetesen nem lehet megjósolni, hogy az ország irányításában kitapintható változások mennyire hatnak majd e belső vallásos ellenzékre. Annak idején Szadat általában azt hangsúlyozta, hogy elődjének örökét ápolja, rövid idő alatt mégis hátat fordított a nasszerizmusnak. Mubarak politikája más. Nem magyarázkodik, nem ígérget, egyszerűen csak nem követi a rossznak bizonyult régit, A változtatás igénye fellelhető bontakozó külpolitikai programjában is: első perctől készségét hangoztatta az arab világgal való újbóli együttműködésre, másrészt, láthatóan normalizálódni igyekszik a Szadat által mélypontra jutott szovjet— egyiptomi kancsolatokat. Önody György 2 fJóGRÁD — 1932- február 18., csütörtök Á zimbabwei erőpróba Joshua Nkomo, a zimbabwei kabinet tárca nélküli mS nisztere keserű hangú beszédben utasította vissza Mugabe miniszterelnök vádját, amely szerint ő és az általa vezetett szervezet államcsínyre készült volna. Beszéde talán legfontosabb mondata az volt, hogy a jelek szerint a kormányfő és pártja, a ZANU—HF, szeretne megszabadulni kisebbségi koalíciós partnerétől. Ez a megállapítás — akár igaz az államcsínyvád. a1-ár nem 1— megalapozottnak tűnik. Hogy miért, ahhoz egy pillantást kell vetnünk az előzményekre. Robert Mugabe és Joshua Nkomo. a hazafias front két szárnya, a ZAN'J. illetve a ZAPU vezetője az egykori Rhodesia független^ ;i küzdelmének két legjelentősebb alakja. A politikai harc« :- ban eddig Mugabe személye és pártja bizonyult jóval e sebbnek — s ez érvényes a két gerillamozgalom fegyvi s erejére is (Mugabe saját ex-gerilláit sikerrel beolvasztott a kialakuló nemzeti hadseregbe, Nkomo volt partizánjai c k részben engedelmeskedtek az ezzel kapcsolatos utasításoknak). Ami a politikai porondot illeti, Mugabe a maga szempontjából érthetően ragaszkodott ahhoz, hogy a függetlenséget követő választásokon a két felszabadító erő kü'On induljon. Az eredmény őt igazolta: a koalícióban pártjáé az elsöprő többség, Nkomónak a huszonhat tagú kabineti : n pedig mindössze öt minisztere van — őt magát is beléé - ve. Mugabe azóta megfontolt lépésekkel tovább erősíte ne saját hatalmi pozícióit. Most lesz éppen egy esztendeje, hogy egy belső botrány ürügyén elvette Nkomótól a kulcs- fontosságú belügyminisztériumot és „tárca nélküli miniszterként” tartotta meg a kabinetben. Nkomo szervezete és gerillaserege megmaradt ugyan, de a kormányfő a jelek szerint felismerte, hogy ennek az amúgy is kisebbségben levő politikai és katonai hálózatnak tömegbázisa fokozatosan csökken. Még valami hozzájár:- hatott ahhoz, hogy Mugabe elszánta magát Nkomo teljes semlegesítésére: az afrikai közegben sosem lebecsülhető törzsi háttér: míg a kormányfő a legerősebb etnikai csoporthoz, a shona törzshöz tartozik, addig Nkomo a kisebbségi ndebele törzs tagja. Nkomo azt jósolta, a mostani szakítás komoly belpolitikai megrázkódtatást jelenthet a fiatal ország számára. Mugabe nyilván nem így látja az esélyeket — és ő az az afrikai politikus, aki eddig nem vétett komoly számítási hibát Harmat Endre Brandt az Atlanti Szövetségről Folytatni kell az enyhülési politikát A NATO-nak ki kell tartania amellett a politikai alapállás mellett, amely a védelmi képesség fenntartásával egyidejűleg súlyt helyez az enyhülés és a leszerelés érdekében kifejtett erőfeszítésekre is, mert azok elősegíthetik a további kelet—nyugati együttműködést, és az előrelépést a leszerelés terén. Lényegében ez a mondanivalója annak a szerdán Bonnban nyilvánosságra hozott nyilatkozatnak, amelyet Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke adott a The Times című londoni lapnak. Brandt egyúttal nyomatékosan szembehelyezkedett azokkal a — különösen Washingtonból hallható — szemrehányásokkal, amelyek szerint a Német Szövetségi Köztársaság feladta a Nyugat egynémely alapvető meggyőződését és egyezkedik a Szovjetunióval. Az NSZK és más európai, NATO-országok álláspontja szerint a probléma lényege az, hogy az Atlanti Szövetség védelmi képességének fenntartását össze kell kapcsolni az enyhüléssel és a kiegyensúlyozott leszerelésre irányuló erőfeszítésekkel. Nem az Atlanti Szövetség létéről, vagy nemlétéről van szó, hanem po-' litikájának alapelveiről — fejtette ki Brandt. Az SPD elnöke nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a NATO-nak ki kell tartania 1967-ben kidolgozott alapvető politikája mellett, amely, — szerinte — 1969 után Európában lehetővé tette az enyhülési folyamatot, Helsinkit és a SALT-tárgyal ásókat, s amely egyedül eredményezheti a sürgősen szükséges áttörést a leszerelési tárgyalásokon. Brandt a továbbiakban kifejtette, hogy napjainkban as elrettentés és az enyhülés — szerinte a béke biztosításának két eszköze — egyaránt veszélybe került. A világméretű konfrontációban olyan irányzat mutatkozik, hogy az ellenfelet a katonai potenciál növelése mellett az „agyon- fegyverkezés” stratégiájával gazdaságilag is sarokba szorítsák. Félreérthetetlen utalással a Szovjetunióról elhangzó amerikai megnyilatkozásokra, Brandt figyelmeztetett: aki az ellenfél belső ösz- szeomlására spekulál, az olyan győzelem gondolatával játszik, amely katonai győzelemhez lenne hasonló és megfelelő ellenlépést válthatna ki. (MTI) „Ostoba" politika A The New York Times szerdán szerkesztőségi cikkében úgy vélekedett, hogy az Egyesült Államoknak egyszerűen nincs közel-keleti politikája, vagy — ha az összehangolatlan és egymásnak ellentmondó lépéseket annak tekintjük —, ez a politika meglehetősen „ostoba”. „Szaúd-Arábiában megalázkodás, Jordániában ködösítés, Izraelben felháborodás — ezzel az eredménnyel járt Weinberger hadügyminiszter közel- keleti útja” ,— hangzik a cikk. „Miután Reagan elnök keserves erőfeszítéssel keresztülhajszolta az AVACS-ügyletet, a szaúdiak köntörfalazás nélkül megmondták Weinberger- nek: viszonzásul ne számítson politikai, vagy katonai kedvezményekre”. „A szaúdiaknak szóló fegyverszállítások és a Jordániának tett fegyverszállítási ígéretek felháborították Izraelt” — hangzik a cikk, majd emlékeztet: „Tel Avivot Reagan elnök azzal az ígérettel próbálta csillapítani, hogy Washington továbbra is fönntartja Izrael katonai fölényét. Ez a politikai módszer új válságot, vagy háborút követel, melynek elsőként az arab— amerikai kapcsolatok esnének áldozatul.” Tömeggyilkosság Űjabb tömeggyilkosság történt Guatemalában: a középamerikai ország nyugati részén, Uspantan közelében az újságírók 51 lefejezett paraszt holttestére találtak. Az áldozatok között nők és gyermekek is vannak. A guatemalai tévé bemutatta a holttestekről készült felvételeket is. A tö-. meggyilkosság elkövetői isme-í retlenek, de az újságírók felhívják a figyelmet arra, hogy a guatemalai hadsereg a közelmúltban nagyarányú tisztogató hadműveletet tartott a térségben. A katonai hatóságok viszont azt állítják, hogy a gerillákat terheli a felelőség. (MTI/
