Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)

1982-02-17 / 40. szám

tJíra megválasztották az elnöki tisztségbe Gáspár Sándort Befejezte Gáspár Sándort, a Magyar Szakszervezetek Országos Ta­nácsának főtitkárát újra meg­választották a Szakszervezeti Világszövetség (SZVSZ) elnö­kévé. A Havannában tartott X. szakszervezeti világkongresz- szus hétfői utolsó munkaülé­sén, amelyen az SZVSZ-hez tartozó szakszervezetek vettek részt, megválasztották az SZVSZ vezetőit és a világ- szövetség vezető testületéit. Az SZVSZ főtitkárává Ibrahim Zakaria szudáni szakszerve­zeti vezetőt választották meg, aki eddig ideiglenes megbí­zatással látta el ezt a felada­tot. A csehszlovák Karel Hoffman, a kubai Roberto Veiga, valamint az indiai, a benini, a libanoni és a cip­rusi szakszervezetek képvise­lői töltik be az SZVSZ alel­nöki tiszteit. Az SZVSZ irodáját 35 ta­gúra bővítették ki, miután az SZVSZ-hez csatlakoztak An­gola, a Jemeni Népi Demok­ratikus Köztársaság és Laosz szakszervezetei. Az SZVSZ irodájában, a világszövetség történelmében először, a tex­tilipari, a fémkohászati és a szállítási dolgozók nemzetközi szakszervezeti szövetségei is helyet kaptak. Az SZVSZ főtanácsa a vi­lágszövetséghez tartozó szak- szervezetek, valamint a nem­zetközi szakszervezeti szövet­ségek két-két képviselőjéből áll. munkáját Gáspár Sándornak, az SZVSZ újraválasztott elnökének zár­szavával hétfőn este befejez­te munkáját a X. szakszer­vezeti világkongresszus. A hat napig tartott tanács­kozás munkájában 400 szak- szervezeti tömörülés mintegy ezer küldötte vett részt. Kö­zülük csak kilencven szerve­zet tartozott a Szakszervezeti Világszövetséghez. Általános vélemény szerint a X. világkongresszus elérte alapvető céljait: sikerült a fő figyelmet olyan alapvető kérdésekre fordítani, mint a világbéke megvédése, a dol­gozók jogos követeléseiért ví­vott harc fokozása és a fegy­verkezési hajsza megfékezése. Gáspár Sándor záróbeszédé­ben rámutatott, hogy a reak­ciós erők minden próbálkozá­sa ellenére a dolgozók harca eredményre vezet. Emlékezte­tett arra, hogy húsz évvel ezelőtt még senki sem hitte volna, hogy Kubában lehet megtartani a szakszervezeti világmozgalom X. kongresz- szusát. Gáspár Sándor kiemelte an­nak jelentőségét, hogy a kü- különböző irányzatú szakszer­vezetek a legfontosabb célok érdekében akcióegységet való­sítsanak meg, és hangsúlyoz­ta, hogy az SZVSZ elvi ál­láspontjából, osztályalapok­ról való kiindulásából soha­sem enged, de taktikai kérdé­sekben mindig kész az új kö­vetelményekhez alkalmazkod­ni'. Az SZVSZ újjáválasztott elnöke annak a meggyőződé­az SZVSZ sének adott hangot, hogy a lengyel népnek magának kell problémáit megoldania, és le­szögezte: Reagan amerikai el­nöknek semmi joga arra, hogy recepteket adjon az egyes szocialista országok szakszervezeti mozgalmainak tevékenységére. Gáspár Sán­dor végezetül köszönetét mon­dott a házigazdáknak a X. kqpgresszus kiváló előkészíté­séért és megrendezéséért. Ez­után átadta az SZVSZ zász­laját Roberto Veigának, a kubai dolgozók központja fő­titkárának, aki azt az ugyan­csak jelenlevő Fidel Castro elnöknek nyújtotta át. A X. szakszervezeti világ- kongresszuson „A szakszer­vezetek és a 80-as évek ki­hívásai” címmel fődokumen­tumot fogadtak el. Ezen kí­vül jóváhagyták a társadalmi biztonság chartáját, a latin­amerikai helyzetről szóló be­számolót, és határozatokat és felhívásokat fogadtak el. Fidel Castro, a kubai ál­lam- és minisztertanács elnö­ke hétfőn este fogadást adott a X. kongresszuson részt vett küldöttek és vendégek tiszte­letére. Ibrahim Zakaria, az SZVSZ főtitkára bejelentette: az SZVSZ úgy döntött, hogy Le- onyid Brezsnyevet és Fidel Castrót a Szakszervezeti Vi­lágszövetség aranyérmével tüntetik ki „A nemzeti fel­szabadításukért és a reakció erői elen küzdő népekkel vál­lalt szolidaritásban való aktív részvételükért”. (MTI) M agyar—bolgár gazdasági tárgyalások ' Marjad Józeef miniszter- eOmök -helyettes és Sztanis Bonev, a Bolgár Népköztársa­ság minisztertanácsának el­nökhelyettese a magyar—bol­gár gazdasági és műszaki tu­dományos együttműködésd bi­zottság társelnökei vezetésé­vel kedden Budapesten meg­kezdődött a bizottság 17. ülés­szaka. A plenáris ülésen át­tekintették a két ország kor­mányfőinek elmúlt évi talál­kozójából, a bizottság előző ülésszakának határozataiból, valamint a tagozatok elnö­keinek találkozóiból eredő, feladatok teljesítését. Nagy figyelmet fordítottak a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság közötti gaz­dasági és műszaki tudomá­nyos együttműködés, a szo­cialista gazdasági integráció távlati fejlesztésének lehe­tőségeire. A felek kölcsönö­sen tájékoztatták egymást a népgazdaság egyes ágazatai­ban, így a közlekedés és szál­lítás terén, a mezőgazdaság­ban, a könnyűiparban, vala­mint az építő- és építőanyag­iparban megvalósított együtt­működés helyzetéről és to­vábbi feladatairól. Értékel­ték az 1981-es évi árucsere­forgalom alakulását, s meg­határozták az idei feladato­kat. N. ☆ Lázás- György, a Miniszter­tanács elnöke, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, kedden, a Parlamentben fo­gadta Sztanis Bonevet. A szí­vélyes, baráti légkörű meg­beszélésen részt vett Marjai József, valamint Sebestyén Jenő, hazánk szófiai, és Bon- cso Mitev, a Bolgár Nép- köztársaság budapesti nagy­követe. (MTI) Vádak — ellenérvek A madridi találkozó napi­rendiére nem tartozó kérdést vétett föl, s a Szovjetunió rá­galmazására használta fel Max Kampelman nagykövet, az Egyesült Államok küldöttsé­gének a vezetője, a delegáció- vezetők keddi, nem hivatalos tanácskozását. Az amerikai küldött felszólalásában azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy az elmúlt években különböző helyeken vegyi fegyvereket alkalmazott. Korábban hason­ló vádakat hangoztatott Haig külügyminiszter is. Leonyid Iljicsov szovjet külügyminiszter-helyettes eré­lyesen visszautasította az amerikai rágalmakat, ame­lyeknek egyetlen célja, az — mondotta — hogy igazolni próbálják Reagan amerikai el­nöknek a vegyi fegyverek gyártásának felújításáról ho­zott döntését. A szovjet kül­döttség vezetője rámutatott: az egyetlen hatalom, amely az utóbbi években bebizonyí- tottan vegyi fegyvereket al­kalmazott, az Egyesült Álla­mok volt, vietnami háborújá­ban. | Több semleges és el nem kötelezett ország képviselője az elhangzottak nyomán han­goztatta: még nagyobb szük­ségét látják egy, a katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó értekezlet megtartá­sának. Kedden délután a találkozó még nyitva maradt kérdései­vel foglalkozó szerkesztő bi­zottságot hívták össze. Szer­dán a találkozó teljes ülést tart. Tanácskozik az IPU A parlamenti képviselők vi­lágszervezetének, az Interpar- lamentális Uniónak (IPU) a szocialista országokban műkö­dő nemzeti csoportjai konzul­tatív találkozót kezdtek ked­den Prágában, hogy megbe­széljék törvényhozó szerveik munkájának egyes tapasztala­tait, valamint a béke, a biz­tonság és a nemzetközi együtt­működés szilárdítására irá­nyuló tevékenységük egyezte­tésének soron levő feladatait. A kétnapos tanácskozáson Bulgá­ria, Csehszlovákia, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság, Kuba, Lengyelország, Ma­gyarország, Mongólia, az NDK, Románia, a Szovjetunió és Vi­etnam képviselői vesznek részt. A magyar küldöttséget Barcs Sándor, az Elnöki Ta­nács tagja, a nemzeti IPU- csoport elnöke vezeti. (MTI) 2 NÓGRÁD — 1982- február 17-, szerda Varsói hangulatkép Kelemen István, az MTI tu­dósítója jelenti: Két héttel a február 1-én életbe lépett nagyarányú ár­emelések után a piac helyze­tét értékelte Zdziglaw Kra- sinski miniszter, a lengyel ál­lami árbizottság elnöke a keddi varsói lapokban meg­jelenít nyilatkozatában. A miniszter ehncntdoCtae az emberek egy részében még nem tudatosult, hogy vannak, és lesznek bizonyos cikkek, amelyek az áremelés nyomán számukra pillanatnyilag el­érhetetlenné válnak. A koráb­bi időszakban sok terméket azért nem lehetett vásárolni, mert egyszerűen nem volt, ma viszont azért nem, mert nem mindenkinek van rá pénze. A varsói üzletekben járva, az élelmiszer-ellátás lényeges javulása tapasztalható. A sorok jóval rövidebbek, mint néhány hónappal korábban. Különösebb fennakadás nél­kül vásárolhatók a tejtermé­kek, amelyekért pedig az 1980—81-es tél idején rend­szeresen három-négy száz em­ber állt sorban egy-egy üz­let előtt. Ugyanez vonatko­zik a húsra és húskészítmé­nyekre, bár ezekből továbbra sem kielégítő sem a mennyi­ség, sem a választék. Mint a Rzeczpospolita cí­mű lap beszámolt róla, a nem­rég létrejött társadalmi ár­bizottság a fogyasztóktól be­érkezett jelzések alapján ja­vaslatot tett egyes felvágott- félék árának csökkentésére, a mostani ár ugyanis nincs arányban a minőséggel. Ugyanez a bizottság túl drá­gának minősítette az iskola- étkeztetést. Vizsgálatot kért a bizottság több ifjúsági ru­házati és sportcikk árát ille­tően is. Ügy tűnik, tartósan, megszűntek a sorok a ben­zinkutaknál, amióta bevezet­ték az üzemanyag adagolá­sának rendszerét. A hangulatot javító hír a közigazgatási, területgazdál­kodási és környezetvédelmi minisztériumnak az a keddi bejelentése, hogy a hosszabb ideje folyó kampány ered­ményeként országos viszony­latban eddig több mint 800 ezer négyzetméter alapterü­letű irodai és egyéb hivatali helyiséget minősítettek át lakás céljára, s ezeket főként fiatal házasoknak utalják ki. Koprivstica — műemlék város Bulgáriában nagy becsben tartják a múlt emlékeit, le­gyen az művészeti, építészeti, vagy éppen népművészeti al­kotás. Milliókat költenek ása­tásokra, egyházi, vagy világi épületek restaurálására, kép­ző- vagy iparművészeti re­mekek konzerválására, megőr­zésére. Koprivstica — a Szófiától alig száz kilométerre levő vá­roska — teljes egészében mű­emlék. A népi építészet, a bolgár reneszánsz hasonlítha­tatlanul szép és gazdag gyűj­teménye minden utcája. Elő- reugró faerkélyek, finoman faragott díszítések, áttört fa- ,csipkék,, fakeretes ablakok, színesre festett falak. Magas kerítések, cizellált, kapuzárak, girbe-görbe utcák. A legtöbb ház ma is lakott, s lakói ál­tal eredeti formájában ápolt, megőrzött (persze erre kötele­zik is a műemlék városka pol­gárait). Az új házak is hagyo­mányos stílusban épülnek. Nagyméretű terméskövekből, nyersszín fából. Az ódon hangulatú főtér közelében kobaltkék, címeres, zsalugáteres épület. A szom­széd porta sárgán, fehéren ra­gyog. Több épületet kitárnak a turisták előtt: úgy rendez­ték be, amilyen száz évvel ezelőtt lehetett. Az Oszlenkov- ház — gazdag kereskedőcsa­lád tulajdona volt; az épület fényűző gazdáiról vall. A négy oszloplábon álló, előre- ugró erkély, az. íves oldal­erkély, az áttört facsipkés fa­lak némi török hatást mutat­nak. Csakúgy, mint a beren­dezés egyes tárgyai. Oszlen- kov sokáig élt külföldön, s a konstantinápolyi kereskedő­házak mintájára építette sa­játját. Dúsan faragott a meny- nyezet, díszesek a falak. A padlót szőnyegek borítják. A falak mentén kerevet fut körbe, népi hímzésű párnák­kal, térítőkkel díszítve. A leg­több koprivsticai ház két­emeletes, nagy zárt verandák­kal, erkélyekkel. Az épülete­ket magas kőfal veszi körül, egyszerű fakapus bejárattal. Odébb a mesteremberek ut­cája vezet fel a dombra. Az egyik üzletet — cipészét — be is rendezték: régi szerszá­mokkal, kaptafákkal, ódivatú lábbelikkel. S felötöztettek egy bábot, odaültették a kap­tafához. A hegyre futó girbe-görbe utcák, régi kőhidak, csörge­dező patakok vezetnek el a város legrégibb építészeti em­lékéhez, a Pavlikjanszka-ház- hoz. A 300 éves épület szinte csodával határos módon ép­ségben túlélte a XVIII. százacj végi, XIX. század eleji város­égéseket. Koprivstica temploma, az 1817-ben épített Szűz Mária- templom értékes ikonosztáz- zal, püspöki trónnal, faragott kereszttel és egy 1644-ből származó kézzel írott evangé­liummal büszkélkedhet. A templom udvarán helyezték cl a város szülöttének, a nagy bolgár költőnek Dimcso De- beljanovnak különös síremlé­két. A fiát visszaváró anya életnagyságú szobrát mintázta a művész — Ivan Lazarov — a sír fölé. A festői fekvésű város a török időkben forradalmak, a nemzeti felszabaditási moz­galmak központja volt. Itt született Ljuben Karavelov, a forradalmár — szülőháza — ma a forradalmak és a fel­szabadító harcok emlékmúze­uma. (Karavelov mint a moszkvai lapok tudósítója ké­sőbb Újvidékre került és a szerb nacionalista mozgalmak­kal való kapcsolata miatt Pes­ten bebörtönözték.) Sok poli­tikust, forradalmárt, írót, köl­tőt adott e város a bolgár népnek. Itt született Kab- leskov, Benkovszki, Doroszi- ev — házaik múzeumként őr­zik emléküket A város köze­pén — fákkal, bokrokkal kö­rülvéve mauzóleum áll. Az „első puskalövés” emlékművé­nek is nevezik, s azon a he­lyen emelték, ahol az 1876. április 20-án a törökökre az első lövést leadták a koprivs­ticai és a környékbeli hazafi­ak. E mauzóleumban nyug­szik Todor Kableskov is, s a felkelés sok vezetője. Az egyik emelkedőn, tömeg­sírban a fasizmus ellen har­coló és elesett hősöknek állí­tottak emlékművet. Kádár Márta Csehsz oválf kisériet Szárítás napmeleggel 1985-ig a csehszlovák mező- gazdasági vállalatoknál már nyolcszáz olyan szénatároló üzemel majd, amelyben a zöldtakarmányt (fű, lóhere, lucerna) a padló alatti rácso­zat alá fújt levegővel szárít­ják. A széna tápértéke szem­pontjából ez az eljárás" igen előnyös, mert a meleg leve­gőnek alacsony a relatív ned­vességtartalma, s így magas a szárítóképessége. A szárítás időtartama ily módon egyhar- madával csökken. Márpedig régi tapasztalat, hogy a széna annál jobb minőségű, minél hamarabb szárad meg. Gaz­dasági szempontból ez az el­járás azonban — az eddig használatos módszerekkel — túlságosan energiaigényes. A napenergia felhasználásá­nak ötlete a széna szárításá­hoz a prágai mezőgazdaság­technikai kutatóintézet két munkatársától, Václav Sladky tudományos kandidátustól és Jiri Branda mérnöktől szár­mazik. Néhány mezőgazdasági vállalatnál már működnek víz- melegítésre használt napkol­lektorok, s a szoláris szénatá­roló sikeres próbaüzemelése bebizonyította, hogy ezzel a módszerrel jelentős mennyisé­gű fűtőolajat, nyersolajat, il­letve villanyáramot takaríta­nak meg. A közép-csehországi Sedl- cany állami gazdaságának egyik szénatároló csarnokában nagy felületű legmelegítő be­rendezést alkalmaztak. Lénye­gében két további réteget (fó­liát és fekete bádoglapot) raktak már a hőszigetelt tető­re. Az üvegházakban szokásos hőhatás elve alapján előbb a bádoglap melegszik fel, majd a tető és a közötte lévő hé­zagban áramló levegő, A fel­melegedett levegőt ventilláto­rok a padlórácsozat alá fújják. Energiára tehát csak a ventil­látorok üzemeltetéséhez van szükség. Csehszlovákia — földrajzi helyzeténél fogva — ami a napenergia gyakorlati célokra történő kihasználását illeti, a lehetőségek határán fekszik, de a kísérlet bebizonyította, hogy a szoláris szénatárolók alkalmazása az ország terüle­tének túlnyomó részén reális. A sedlcanyi állami gazdaság, ahol a kísérletet folytatták, 400 méter tengerszint feletti magasságban fekszik a közép- cseh magaslaton, és időjárási feltételei átlagosak. A szoláris szénatároló há­romréteges tetejének levegője akkor is felmelegszik, ha az idő felhős. A melegítőberende­zés csak akkor nem működik, ha esik az eső. A takarmány szárításához elég, ha a leve­gő csupán néhány fokkal me­legebb mint a kinti hőmér­séklet. A napenergiának levegő felmelegítésére szolgáló beren­dezés viszonylag olcsó: a me­zőgazdasági vállalatok szük­séges befektetései — a felhasz­nált anyagoktól függően — 3—5 év alatt megtérülnek. A sikeres kísérlet alapján a gyártók most próbasorozatot készítenek. A takarmány hagyományos, napon történő szárítását, kombinálva a tető alatti szá­rítás előnyeivel, a jövőben a csehszlovák mezőgazdasági vállalatok felhasználják majd a gabonaneműek és más me­zőgazdasági termékek szárí­tására is. t-l-n)

Next

/
Thumbnails
Contents