Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)
1982-01-24 / 20. szám
Amit az amerikaiak elhallgatnak Szovjet könyv az erőviszonyokról r Á szovjet katonai költség- vetés összege az utóbbi években gyakorlatilag nem változott, míg az amerikaié állandóan növekszik — mutatnak rá többek között annak a könyvnek a szerzői, amelyet „Honnan indul ki a béke elleni fenyegetés?” címmel a •szovjet honvédelmi minisztérium jelentetett meg. Mint azt korábban már jelentettük, a kötetet a Szovjetunióban válaszként szánták arra a kiadványra, amelyet az Egyesült Államokban a szovjet védelmi erőről adtak ki. A szerzők megállapítják, hogy a Pentagon brosúrájában a valóságnak meg nem felelő összehasonlító adatok találhatók a szovjet és az amerikai hadiiparról. így például az amerikai kiadvány hangsúlyozza, hogy a Szovjetunióban 135 hadiüzem működik, de elhallgatja azt a körülményt, hogy az Egyesült Államokban 146 hadiüzem és mintegy négyezer magáncég állít elő haditechnikát. Az amerikai katonai költségvetés összege 1978 és 1980 között évi átlagban 13 százalékkal, 1981-ben pedig 19 százalékkal emelkedett. A következő évekre szóló előirányzatok azonban még ennél is nagyobb növekedési ütemmel számolnak: 1985-ben az Egyesült Államok már 340 milliárd dollárt fordít majd katonai célokra — írják a szovjet kiadvány szerzői, majd megállapítják, hogy a Pentagon brosúrája nem csupán az objektív valósággal, hanem önmagával is ellentmondásba keveredett. Mikor ugyanis arról elmélkedik, hogy a Szovjetuniói úgymond, fegyveres erejének globális kiterjesztésére törekszik, akkor kénytelen elismerni, hogy szovjet csapatok külföldön csupán néhány szövetséges keleteurópai ország területén, valamint Afganisztánban és Mongóliában állomásoznak. Ezzel szemben amerikai csapatok több tucat ország területén találhatók. A szovjet kiadvány emlékeztet arra is, hogy az Egyesült Államok a világ legnagyobb fegyverexportőre, s egymaga a nemzetközi fegyverkereskedelem 45 százalékát bonyolítja le. Kedden rendkívüli tanácskozás Eliasz Szárkisz libanoni elnök országa teljes szolidaritásáról és a szíriai álláspont feltétel nélküli támogatásáról biztosította Hafez Asszad szíriai államfőt az arab külügyminiszterek rendkívüli értekezlete előtt. A konferencia — amint az Arab Liga szóvivője szombaton az időközben történt halasztást bejelentette — nem vasárnap, hanem kedden kezdi meg tanácskozását Tuniszban a Golan-fennsík izraeli annektálása nyomán kialakult helyzetről. Szárkisz üzenetével szombaton érkezett Damaszkuszba Fuad But- rosz libanoni külügyminiszter, aki egyébként az Arab Liga tanácsának soros elnöke. Abdel Halim Khaddam szíriai külügyminiszter egyrészt az ismétlődő izraeli katonai fenyegetésekről, a Dél-Libanon védelmét szolgáló arab stratégia részleteiről, másrészt a libanoni belpolitikai válság rendezéséről, az Arab Liga négyes bizottságának tevékenységéről folytatott eszmecserét libanoni vendégével. A két kormány között teljes az egyetértés atekintetben, hogy mielőbb el kell hárítani a libanoni nemzeti megbékélés útjában álló akadályokat. Új Bajkáf-térkép A Szovjetunió Tudományos Akadémiája szibériai tagozata több más kutatóintézettel együtt a Bajkál-tóról és vízgyűjtő területéről tudományos atlaszt készítenek. A térképen feltüntetik a legújabb kutatások alapján szerzett adatokat: például a normálistól eltérő mágneses és gravitációs területek elhelyezkedését, a Bajkál-tóban fellelhető víz alatti zátonyok helyét és magasságát, a tó környékének geometrikus forrásait. Első ízben készül úgynevezett szinoptikus térkép, amely a körzet időjárási változásainak titkaira ad választ. Feltüntetik a levegő mozgásának irányát évszakonként és a szél sebességének maximális értékeit. A Bajkál-tóról legutóbb 1969-ben jelent meg térkép, ami ma már könyvritkaságnak számít. Ebben a kiadványban a Bajkálról készült különböző vonatkozású térképek kizárólag a tóval foglalkoztak. Az atlasz népszerűségéhez az is hozzájárult, hogy földünkön a Bajkál-tó egyedülálló jelenség, mivel ez bolygónk legnagyobb édesvíztárolója. Guatemalai népi felkelők Guatemalában fokozódik a népi forradalmi gerillaháború — jelentették ki a Január 31. Népi Front, az FP—31 vezetői. Antonio Calele, Magdalena Ti- paz és Damian Lopez, a szervezet vezetői pénteken Mexikóvárosban tartottak sajtóértekezletet. A Január 31. Népi Front — mondotta Damian Lopez — a nép önvédelmi rendszerének fejlesztésén munkálkodik és tájékoztat a katonai junta ellen fegyveresen küzdő katonai-politikai szervezetek harcáról. Haig—Gromiko találkozó Az amerikai külügyminisztérium szóvivője pénteken az újságírók kérdéseire válaszolva hangsúlyozta: Washington változatlanul számít a jövő keddi > Haig—Gromiko találkozó megtartására, de a SALT kilátásai helyett elsősorban a lengyelországi helyzetet veti fel a kétnaposról egynaposra rövidített tárgyalásokon. Dean Fischer külügyi szóvivő azt állította, hogy a Rea- gan-kormányzat érdekeltsége a fegyverzetkorlátozásban változatlan, ugyanakkor hozzátette: nem lehet elválasztani a stratégiai fegyverek korlátozásáról folytatott tárgyalásokat más világpolitikai fejleményektől, így a kelet—nyugati kapcsolatok alakulásától sem. Merénylet áldozata lett Charles Ray alezredes, az Egyesült Államok helyettes katonai attaséja Párizsban. A képen letakarva a földön az áldozat, néhány perccel a merénylet után, nem messze a lakásától. A hét 3 kérdése 1. Hogyan alakult a lengyel- országi helyzet nemzetközi visszhangja? A lengyel ügyet azok akarják nemzetközivé tenni, akik másfél éven át egyebet sem hangoztattak, mint, hogy maradjon lengyel belügy. Washingtonból indul ki az az elképesztő politikai, diplomáciai, gazdasági és propagandakampány, amely szinte mindennap szolgál valami vádaskodással, fenyegetőzéssel. A nyomás fő célpontja Lengyelország, illetve a Szovjetunió, de az USA megpróbálja a saját szövetségeseit is a kíméletlenkemény vonala mellé felsorakoztatni. A hét talán legfontosabb eseménye ezen a téren a COCOM párizsi ülése volt. Tudni kell, hogy a COCOM (a rövidítés két eleme: CO, azaz kommunista, COM, azaz kereskedelem) a hidegháború idején alakult, már akkor is avégbői, hogy ellenőrzés címén tulajdonképpen akadályozza a kelet—nyugati kereskedelmet, a tőkésállamok által a szocialista országokba irányuló szállításokat. Már arra is fel kell figyelni, hogy — Párizs volt a színhelye a COCOM rendkívüli titoktartással övezett ülésének. De az is figyelemre méltó, hogy az ülés végén kiadott szűkszavú közlemény csak arról tett említést: a szervezet felülvizsgálja a régebbi korlátozások „korszerűsítését” szolgáló eszközöket. Arról ellentmondó hírek szivárogtak ki, hogy a nyugat-európai országok és Japán képivselői jóváhagyták-e a szigorúbb ellenőrzést, amelyet az Egyesült Államok szorgalmazott. Japán külkereskedelmi és ipari minisztere New Yorkban Lengyelország és a Szovjetunió elleni intézkedésekről nyilatkozott de nyomban utána Tokióban kijelentették, hogy ez korántsem a japán kormány döntése, csak a miniszter — magánvéleménye. Az Associated Press amerikai hírügynökség szemleírója, így sumázza a helyzetet: Nvugat-Európa és az USA szavakban egyformán ítéli el a lengyel katonai rendszert, de a szankciók vagy bármilyen konkrét intézkedés kérdésében már mély szakadék van közöttük. Reagan amerikai elnök sajtóértekezletén azt állította, hogy Lengyelországban a ..helyzet csak romlik”, de ahogyan a moszkvai és varsói válaszokban erre nvomatékkal mutattak rá. ezt semmivel *em tudta bizonyítani. A lengyel hivatalos visszhangban, az is állott, hogv az amerikai szankciók csak a lengyel népet sújtják, így aztán épp az ellenkező hatásuk lesz, mint amit Washingtonban azoktól vártak. Mindenesetre Reagan január 30-ra — igazi amerikai elképzelések és ízlések szerint — a „szolidaritás napját” hirdette meg, amelynek során az amerikai kormány kivételes méretű propagandaműveletre készül elsősorban a nyugat-európai közvélemény meggyúrása céljából... Számos politikai megfigyelő szerint mindenekelőtt azért, hogy ellensúlyozni tudja az amerikai rakétafegyverkszés elleni nyugat-európai tiltakozást, amelyhez itt és ott már az USA „túl kemény lengyel vonala” elleni bírálat is csatlakozik. 2. Hogyan alakul a szovjet— japán viszony? Két éve nem volt olyan szintű szovjet—japán konzultáció, mint amilyenre a héten került sor Moszkvában. Fir- jubin szovjet és JanagijaKen- szuke japán külügyminiszterhelyettes tárgyalt a két ország közötti kapcsalat alakulásáról és néhány 'nemzetközi kérdésről. A japán vendéget fogadta Gromiko külügyminiszter is. Eszmecseréjük után azt közölték, hogy mindkét fél kifejezte azt a véleményét, amely szerint szükséges a két ország közti politikai párbeszéd fenntartása és a szovjet—japán kapcsolatok fejlesztése. A 70-es évek elején, az enyhülés időszakában ígéretesen alakultak ezek a kapcsolatok, az utóbbi időben — Washington és Peking közös nyomására — Tokió visszakozott. Nem csoda, hogy a szovjet külkereskedelemben Japán a korábbi második helyről az ötödikre esett vissza. A tokiói reakció területi követelést támaszt a Szovjetunió ellen: a Kuril-szigetcsoportnál a második világháború után kialakult helyzetet próbálná megváltoztatni. Nemcsak ezt utasítják vissza Moszkvában, hanem azzal kapcsolatban is bíráló megjegyezések hangzanak el, hogy Japán és az USA között szervezett formákat ölt a katonai együttműködés. Eközben a szovjet—japán viszony új kulcskérdése, hogy Tokió csatlakozik-e Washington ..kemény vonalához”, az amerikai magatartás, mögött persze az húzódik meg. hogy vissza akarja tartani Jaoánt a kölcsönösen hasznos együttműködéstől a Szovjetunióval, am°’v nye-^anvaunkkal tudna fizetni a szigetországnak, ha annak inara részt venne Szibéria hasznosításának történelmi jelentőségű munkájában. 3. Mi várható a közel-keleti események felgyorsuló ütemétől? Az Egyesült Államok — mint ez várható, volt, megvétózta a Biztonsági Tanácsban az el nem kötelezett országoknak azt a határozati javaslatát, amely elmarasztalta volna Izraelt a Golan-fennsík bekebelezése miatt. Hol van már a tavalyi — rosszallás? Washington ugyanis december közepén még — szavakban —■ elítélte Begin akcióját, sőt, ugyancsak nyilatkozat formájában az amerikai—izraeli stratégiai együttműködés jövőjét is megkérdőjelezte. Á Biztonsági Tanácsban a nem hivatalos diplomáciai alkudozások tovább tarthatnak, de mert valószínű, hogy az USA ellenállásán megtörik minden új kísérlet, az izraeli eljárást megbélyegző határozat elfogadtatására akár még az ENSZ egy rendkívüli közgyűlését is összehívhatják. Izrael diplomáciája ugyan-' ekkor igyekszik az új egyiptomi vezetést is megtartani, a Camo David-i vonalon. Sáron hadügyminiszter Kairóban járt, Fogadta őt Mubarak, egyiptomi elnök is. A Sínai- félsziget áprilisban esedékes izraeli kiürítése volt a fő téma. A palesztin autonómia ügyében viszont eltérő Kairónak is. Jeruzsálemnek is az álláspontja. Izrael — nyilván az USA támogatásával — engedményekre akarja bírni e téren Egyiptomot. Alighanem ez lesz a jövő héten Haig amerikai külügyminiszter újabb közel-keleti tárgyalásainak a középpontjában. Szíria áll az arab világ keleti felében az imperialista támadások középpontjában, mint, ahogy Észak-Afrikában Líbia az az arab ország, amely ellen összpontosított politikai, gazdasági és katonai akciókat szerveztek az imperialista hatalmak fővárosaiban. Damasz- kuszban megcáfolták azokat a híreszteléseket, amelyek szerint államcsínykísérletet lepleztek volna le. Később annak jött híre, hóm’ a szír—jordán határon rejtélyes fegyveres összetűzés zajlott le. Líbia államfője, Kadhafi ezredes Algériában járt és a líbiai—algériai kapcsolatok szorosabbra fűzéséről tár- gvalt. Üjból felmerült a két állam egyesítésének korábban már elfogadott terve, itt lehet megemlíteni, hogv 1980 szorjtemberéhen Szíriával kötött hasonló megállapodást Líbia, de ennek megvalósítása még várat magá-s. Pálfy József NÓGRAD - 1982. január 24., vasárnap Gandhi asszony ellenzéke Ügy tűnik, támadásba lendült az indiai ellenzék. A hét elején úgynevezett sztrájknapot tartottak, a hírek szerint százezrek csatlakoztak az akcióhoz. Igaz, Indira Gandhi miniszterelnök ellenfelei azt szerették volna, hogy a munkabeszüntetés országos méreteket öltsön, ezt azonban a szubkontinensnyi országban nem sikerült elérniük. Sajánlatos módon néhány összetűzés is lezajlott, 12 ember életét vesztette, hetvenen megsérültek, tízezer tüntetőt pedig őrizetbe vettek. Többségüket néhány óra elmúltával szabadon engedték. Ázsia második legnépesebb, leghatalmasabb államában többféle irányzat áll szembe Gandhi miniszterelnök-asszonnyal. Tevékenyen működnek a Kína-barát erők, főleg az ország keleti, északnyugati részében. A mizo törzs szakadár szervezete, a mizo nemzeti front nem titkolja: a Banglades és Burma közé ékelődő államokat mizoföldhöz csatolva el kíván szakadni Indiától. Assam, Ma- naipur és Tripura államok városaiban és falvaiban hemzsegnek az ügynökök, akik pekingi támogatással az elszakadásra bújtogat- nak. Más ellenzéki erők — tnost ocsúdva a választásokon elszenvedett és számukra váratlan vereségből — India alkotmányának tervezett módosítását nehezményezik. Főleg azért, mert Indira Gandhi korlátozni szeretné az úgynevezett államminiszterek hatáskörét, túlzott önállóságát. Az ország históriájában gyakran előfordult, hogy egy-egy központi intézkedés — bármily kívánatos is lett volna végrehajtása — a helyi vezetőkön megbukott vagy éppen a visszájára sült el. Azt is kifogásolta a Dzsanata Párt, amelytől 1980. januárjában Indira Gandhi visszahódította a többséget, hogy a parlament a kormány javaslatára szigorú törvényt hozott a felforgató elemek ellen. Ennek értelmében letartóztathatnak és bírói vizsgálat nélkül meghatározatlan időre, de legalább két évre börtönbe vethetnek bárkit, aki megsérti a sztrájktilalmat vagy a társadalmi rend ellen komoly vétséget elkövet. Gandhi asszony húszpontos gazdasági programja is felbőszítette az ellenzéket, amelyhez a kormányfő igyekszik parlamenti támogatókat szerezni. Ha az ország fellendítését célzó nagyszabású program a törvényhozásban megkapja a szükséges többséget, nincs kétség afelől, hogy Indira Gandhi és a Kongresszus Párt ismét hosszú időre megalapozza hatalmát. Az ellenzék részéről a kormány külpolitikáját is gyakran éri támadás. Az el nem kötelezettség mellett szilárdan kitartó indiai kormányra Washington szirénhangjai nem hatottak: az USA ázsiai terveihez Űj-Dolhi nem segédkezik. Gyapay Dénes Schmidt Lengyelországról Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár pénteken Hamburgban a lengyelországi események visszafogott és mérsékelt megítélésére szólított fel. A szociáldemokraták tartományi ülésén mondott beszédében Schmidt hangsúlyozta, hogy ilyen hozzáállással az NSZK hozzájárulhat egy világméretű konfrontáció elkerüléséhez. Az NSZK-nak nem érdeke az, hogy egy kelet— nyugati konfliktus veszélyeztesse például azokat a kapcsolatokat, amelyek a két német állam között épültek ki a múltban — mutatott rá a kancellár. A nyugatnémet kormány Lengyelországgal kapcsolatos álláspontját bíráló támadásokra válaszolva Schmidt kijelentette, hogy a bonni magatartás „sem a német—amerikai, sem a német—francia barátságot nem veszélyezteti”.
