Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)
1982-01-24 / 20. szám
Uj otthonokért A lakáskérdés a legfontosabb társadalompolitikai feladatok egyike. Az ifjabb, vagy idősebb családoknak lehet-e sürgősebb kielégítésre váró vágya, mint a lakáshoz jutás? Légyen az új otthon állami, szövetkezeti lakás, családi ház, a végeredmény ugyannaz: korszerű körülmények között élni, Ami Nógrád megyét illeti, az elmúlt évtizedben a tanácsok, a lakosság és a gazdálkodó egységek erőfeszítései nyomán több mint 16 ezer új lakás épült fel, s ezzel minden negyedik nógrádi állampolgár új otthonba költözhetett. A statisztikai adatok beszédesek. A megyében a lakásállomány 28 százaléka a városokban található, a teljes lakásállomány kétharmada a felszabadulás után épült. Jelentősen javult tehát a lakásellátottság s amíg 1970-ben 115 volt a 100 lakásra jutó családok száma, ez az arány 1980-ra 110-re mérséklődött. Örvendetes, hogy az új otthonokba elsősorban a fizikai munkások, fiatal házasok költözhettek, s az elbírálásnál előnyt élveztek a nagycsaládosok. Az elmúlt évtized adatait böngészve kitűnik, hogy az összkomfortos és komfortos lakások száma megháromszorozódott, a komfort nélkülieké pedig felére csökkent. Közben olyan megyei sajátos feladatot kellett orvosolni, mint a szociális követelményeknek nem megfelelő kolóniái lakások pótlása, s a meglevő lakás- állomány felújításáról való gondoskodás. Ami az utóbbit illeti, az V. ötéves tervciklusban csaknem 1300 lakás felújítására került sor, s ezen belül Salgótarjánban és Nagybátonyban megközelítőleg ezer lakás gázellátására. A törekvések ellenére sincs azonban összhang a lakáselosztásfoan és lakás- gazdálkodásban. Megvolt ugyan az igyekezet, hogy lehetőleg a rászorulók új otthonhoz jussanak, de jelenleg is több mint három és fél ezer lakásigénylőt tartanak nyilván Nógrádiján. Nem csökkent tehát a lakásra várók száma, s hiába a VI. ötéves tervre szóló előirányzat, a hétezer lakás megépítése, az e területen jelentkező gondokat aligha oldja meg. Erről is szó esett csütörtökön a megyei pártbizottság ülésén, ahol napirenden szerepelt a lakásgazdálkodás és -elosztás helyzete, valamint az ezzel összefüggő feladatokra készült javaslatok is. Ismeretes, hogy a népgazdaság teherbíró képessége véges. Ennek egyenes következménye, hogy a korábbinál kevesebb jut egyebek között a lakásellátás javítására. Annak ellenére, hogy társadalmunknak egyik kiemelt programja. Ilyen körülmények között nagy szükség van arra. hogy minden erőt összpontosítsanak a lakásépítésekre, s mozgósítsák az e területen meglevő tartalékokat is. Megnövekedett a magánerőből történő családiház-énítések jelentősége, s ezzel párhuzamosan az építőkről, az építőanyagokról. s egyébről való gondoskodás. Kell tehát a beépítésre alkalmas^ telek, a közművesítés, a vállalati támogatás, a társadalmi szervezetek kezdeményezése. Szükségesek a gyors lakáshoz jutásra törekvést szolgáló ötletek, s illő átgondolni társadalmi méretekben is a jelenlegi lakáselosztási rendszert, az ösztönzés, az elosztás formáit, a meglevő lakásállomány felújításának módozatait. Bizonyos, hogy az elkövetkező években az állami erőforrásokból kevesebb jut a lakásépítésre. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy eddig sem ez jelentette a kizárólagos megoldást. A családi házak, OTP-beruházá- sú lakások, szövetkezeti keretekben készülő otthonok megannyi lehetőséget nyújtanak. Azonnali és megnyugtató megoldást viszont aligha. A szemléleten is változtatni kell, főként a lakáscsere mechanizmusában, az igények és lehetőségek jobb összhangjának megteremtésében. Gyakori példa akad rá, hogy három-négy szobás lakásban csupán ketten élnek, amíg talán éppen a szomszédban egy-két gyermekes fiatal házaspár vár lakásigénylésének kielégítésére. A nemzedékek együttélése, a frissen családot alapítók otthonhoz jutása, a lépcsőzetes lakásmegoldá- dásokkal szorosan összefügg. A megyei pártbizottság ülésén sok szó esett arról is, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács kidolgozta a lakásépítés, a lakásfenntartás, a lakásgazdálkodás és -elosztás fejlesztésének irányelveit. A hozzászólók hangsúlyozták, hogy ideje e társadalompolitikai kérdést fontosságának megfelelően, egységesen kezelni, s szerteágazó területeit külön-külön és együttesen felhasználni a lakáshelyzet javítására. A vitában hangot kapott, hogy a családok és a népgazdaság teherbíró képességének megfelelően indokolt a lakáshoz jutás lehetőségeit mérlegelni. Társadalmi vitában, széles körű véleménycserében kristályosodnak ki az elképzelések az otthonteremtés bevált és új módozatairól, a teherviselés mértékéről, az ösztönzésről és támogatásról. Továbbra is kulcskérdés marad, hogy a lakossági erőforrásokat, hogyan sikerül mozgósítani a különböző gazdasági egységek miként ismerik fel tennivalóikat dolgozóik életkörülményei javításának érdekében. A lakásgazdálkodás társadalmi ügy. Nem közömbös tehát, hogy ki mikor költözhet, olyan otthonba, amely alkalmas az erőgyűjtésre, a pihenésre. Aligha férhet kétség hozzá, hogy a következő esztendőkben — s már akadnak idei példák is —, az otthonteremtésben a magánlakás-építés játssza a döntő szerepet. Nem csupán a hagyományok miatt, a lehetőségeink is ezt szorgalmazzák. E területen viszont számos még a tennivaló kezdve az engedélyezési eljárás gyorsításától az építőanyag-ellátás javításáig. A recept látszólag egyszerű: a megyében a VI. ötéves, tervben felépülő lakásokkal ’ kielégíthetők a jelenleg nyilvántartott igények. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a lakáskereslet évről évre növekedik. Ahhoz, hogy a második tizenöt éves lakásépítési program megvalósuljon, közös erőfeszítésekre van szükség. Az állam, a gazdasági egységek, a családok összefogására. Azért, hogy a rászorulók mielőbb új otthonba költözhessenek. M. Szabó Gyula Marci« József r* Szovjetunióba utazott Marjai József a Miniszterta- si kormányközi bizottság ma- nács elnökhelyettese a magyar gyár tagozatának elnöke Tbi- —szovjet gazdasági és műsza- liszibe utazott a bizottság so- ki tudományos együttműködé- ron következő, 28. ülésére. XXXVIII. ÉVF.. 20. SZÁM ARA: 1,40 FORINT 1982. JANUAR 24., VASÁRNAP /ILÄG PROLETÁRJAI, EGVESöLJETEíCl Ifjúsági parlamentet tartottak a Nógrádi Szénbányáknál Minden negyedik dolgozó tia a A Nógrádi Szénbányák ifjúsági parlamentjét szombaton Salgótarjánban, a Bányász Művelődési Házban tartották meg. Színvonalas, kulturális összeállítás után Fiikor Balázs, a vállalati ifjúsági bizottság tagja nyitotta meg a tanácskozást, melyen részt vett Kovács László, a BDSZ főtitkára is. Az írásos beszámolóhoz Zsutfa Miklós, a Nórádi Szénbányák vezérigazgatója fűzött szóbeli kiegészítőt, majd a vállalati KISZ- és szakszervezeti bizottság állásfoglalásának ismertetése következett. Milyen mérleget is készítettek a nógrádi bányászfiatalok, amely a három évvel ezelőtti ifjúsági parlament óta eltelt időszakot ölelte át? A fiatalokkal a vállalat vezetése megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott. Nem csak a szénbányászatnak, de a fiataloknak is van jövőjük Nógrádban. A vállalat minden negyedik dolgozója a fiatal korosztályba tartozik. Ez a tény meghatározza a róluk való gondoskodást. Summá- zatként leszögezhető, hogy az elmúlt három évben a változó és egyúttal nehezebb ' körülmények között, túlnyomó többségben megvalósultak az ifjúságpolitikai célkitűzések. A fiatalok érzik, s tapasztalják az erkölcsi, anyagi és szociális megbecsülést, a velük való törődést. Jól érzik magukat — ennek széles körben hangot adtak az üzemi parlamenteken is —, biztos jövőt látnak a vállalatnál. A számvetés során megfogalmazódott, hogy a főiskolát és egyetemet végzett fiatalok száma az elmúlt három évben 26-ról 39-re növekedett. Jelentős szellemi erőt képviselnek a munkában. Sokan végeztek középiskolát, és szereztek második szakmát. Fokozatosan csökken a nyolc általánost nem végzettek száma. Fejlődött az Egy üzem, egy iskola mozgalom. Míg három éve 19, napjainkban már 28 oktatási intézménnyel van együttműködési szerződése a vállalatnak. Az eszmecserén szóba került, hogy viszonylag alacsony a vezetésben dolgozó fiatalok aránya. Sok a teendő a pályakezdő fiatalok munkahelyi beilleszkedése területén. A legtöbb szó arról esett, hogy miként vesznek részt a fiatalok- a vállalat termelési feladatainak végrehajtásában. Az ő munkájukat is - könnyítette, hogy az elmúlt ötéves tervben több mint félmilliárd forintot költöttek a szénbányászat korszerűsítésére. Míg 1978-ban 11 ifjúsági brigád dolgozott 166 taggal, ma már 26 ifjúsági brigád 329 fiatalt tömörít. A KISZ istápolásával 23 védnökséget vállaltak, 703 fiatal tevékeny részvételével. A számvetés során mérlegre került az ifjúság szociális helyzete, művelődési lehetősége és a sportolás, az üdülés számos feltétele. Felvetődött a KISZ-szervezetek érdekvédelmi és érdekképviseleti munkájának több tapasztalata, az ifjúsági törvény, illetve a vállalati intézkedési terv végrehajtásának számos tanulsága. A felszólalások után Zsuffa Miklós válaszolt a felvetődött témákra, majd a 75 küldött elfogadta a számvetést és az 1984-ig szóló intézkedési tervet. Végezetül megválasztották az iparági parlamentre a két küldöttet1 Jákóhalmi Ferencet, a vállalati KISZ-bi- zottság titkárát, és Wihl Attilát, kányási dolgozót. Készülő múlt Hétköznapok, ünnepnapok Salgótarjánban, 1900—1980 Korábban már hírt adtunk arról, hogy a közelmúltban a múzeum gyűjteményébe került Gábler Vilmos hagyatéka, amely több mint hatszáz üvegnegatívot tartalmaz. Ezek az üvegnegatívok igen változatos tematikájúak, adalékot jelentenek Salgótarján múltjának jobb megismeréséhez. Közöttük nagy számban találhatunk utcafelvételeket, korabeli eseményeket megörökítő gótarjánt, a város hétköznapi felvételeket, s dokumentálják életét, ünnepi hangulatait, jel- a század első felétől a min- legzetes utcáit és környékét, dennapi élet színes változatát. Érdekességként említjük A mostani kiállítás főként meg, hogy feliratokat ezút- ezekből az üvegnegatívokból tál nem helyeznek el a kiál- készült fényképeket mutatja lításon. Ezek helyett hangfelbe. A tárlaton nagyméretű vételek segítenek a tájékozó- íényképeket is kiállítanak, a dásban. Szabó Zoltán Cifra rendezők igyekeznek változa- nyomorúság című könyvéből tos formában közelebb hozni vett, a városra vonatkozó rész- a mai nézőnek a hajdani Sál- letek, a korabeli sajtóból, péltegnap. A Kubinyi Ferenc Múzeum több éves törekvésének jegyében, — amelynek célja, hogy a látogatók az ország más múzeumainak anyagából is kapjanak „kóstolót”, — a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum gyűjteményéből nyitottak tárlatot. A vásárhelyi festőiskola legkiemelkedőbb alkotásaiból 40 alkotásban gyönyörködhetnek a látogatók. Tornyai János mellett Rudnay Gyula, Kurucz D. István, Németh József, Hé- zső Ferenc, Endre Béla és Fejér Csaba műveiből válogatott többek között dr. Dömötör János a Tornyai múzeum igagatója, a tárlat rendezője, aki több mint félszáz érdek- Szécsény látványos kiállítás lődő jelenlétében nyitotta meg megnyitójának színhelye volt a kiállítást. Készül Salgótarján múltja, pontosabban annak egy kisebb, a hétköznapokhoz közelebb álló változata a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban, ahol már ren- .dezik a „Hétköznapok, ünnepnapok, 1900—1980” című kiállítást. A sajátos emlékanyagot bemutató és sajátos hangulatot árasztó tárlat, amelyet január 27-én nyitnak meg Salgótarján hatvanéves évfordulója alkalmából, nyolc évtized mindennapjaiból ad ízelítőt. dául a Munká-ból, a Szabad Nógrád-ból, a Nógrádi Népúj- ság-ból választott közlemények hangoznak majd el. Egy hirdetőoszlopon régi és újabb plakátokat mutatnak be. így elevenedik meg sajátos légkört árasztva a hajdanvolt világ. ☆ . I ,!l - • V,|"l| r Y.V .'.p A pataki szőlők alatt- kj -
