Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

150 éve született E. Manet Az új művészet mestere Hölgy legyezővel Monet birkája ' „Szeme keskeny, mélyen tozott azon törekvéseikben, ifilő, eleven, fiatalos tűző, szá- hogy töretlen frisseséggel ad­ja jellegzetes, vékony, moz- ják vissza a közvetlen be- gékony, száj szögletében kissé nyomásokat, de a színek gúnyos vonás. Az egész finom, módszeres felbontásában nem szabálytalan, értelmet sugárzó ment el - olyan messzire, mint arc, rugalmasságot és merész- ők. séget árul el; az ostobaság és Bár mindvégig kívül raa- a köznapiság megvetését. Az rac)t az impresszionisták moz- arcáról a személyére áttérve, galmán „Manet valóban kiér- Edouard Manet-ben nagyon demelte az impresszionizmus szeretetreméltó, nagyon udva- vezéregyéniségének helyét — rias, választékos, modem, ro- [rja Raymond Cogniat —, konszenves férfira lelünk” — amelyet általában neki tulaj­írta Zola, aki kritikusként Ma- donítanak, és éveken keresz- net művészetének első propa- tül az egyetlen, aki harcot gátora volt. hirdet egy olyan új művészet Manet nagypolgári szárma- megteremtéséért, amely a hét- zású festő, aki akarata nélkül köznapi élet jeleneteinek és a művészeti forradalom legna- a természetnek közvetlen meg- gyobb hatású alakja lett,, aki- figyelésében keresi a művé­nek pályfutását hangos bot- szi inspiráció és technika rányok és gyűlölködések ki- megújúlásának útjait Csemaí Zolién: Levelek, élmények, tanulságok Egy sci-fi-író feljegyzései sérték, s akit fiatal kollégái —az impresszionizmus meg­teremtői — vezérüknek kiál­tották ki. Tanuló éveiben összeütkö­zésbe került akadémikus mes­terével, ezért a felsőiskola he­lyett a Louvre termelt járta — felismerve, hogy többet ta­nulhat a régi mesterektől és a természettől. Tiziahot, Tin- torettot, Velázquezt' tartotta példaképeinek. S a hollan­diai, németországi és itáliai utazásai során megismert Frans Hals és a velencei re­neszánsz mesterek iránti ra­jongás alakította művészetét. Később spanyalországi utazá­sán megerősödött Velázquez iránti csodálata, és Goya ha­tott rá a felfedezés erejével. Amikor 1863-ban a Vissza­utasítottak Szalonjában kiállí­totta Reggeli a szabadban cí­mű képét — az akadémiz- muson nevelkedett közönség és a kritika heves támadást indított Manet ellen. Noha a kép témája is „illetlen” volt — egv meztelen nő ült a fű­ben két korabeli divat sze­rint öltözött fiatalember kö­zött —, a festésmód, a friss, eleven színek, a széles ecset­kezelés döbbentették meg a közönséget.' Az Olympiát — a modern festészet egyik legszebb alko­tását — ugyancsak botrányos fogadtatásban részesítették. A fiatal festők, akik hama­rosan az impresszionizmus megteremtői lettek, vezérük­nek ismerték el Manet-t. A mester is úi ihletet, ösztönzést merített festőtársainak a ra­gyogó. xdlágos színek iránti rajongásából. Bár nem vett részt az imoresszionisták 1874­K. M. A z ország sok vidékén megfordultam az elmúlt évti­zedben. Mint segítő szervező, előadó, vagy egysze­rűen csak mint meghívott író igyekeztem egyrészt széles körben megismertetni a tudományos-fantasztikus iro­dalom történetét, klasszikusait, irányzatait, jellemző voná­sait, másrészt tapasztalatokat gyűjteni fogadtatásáról, vissz­hangjáról, különféle hatásairól. Bevezetésül a könyvtárak gyermekolvasói részére ren­dezett sci-fi tárgyú író-olvasó találkozókról szeretnék szól­ni. Eleinte a programok megkezdése előtt mindig az volt a legnagyobb gondom, hogyan egyszerűsítsem mondanivaló­mat a zsenge korú hallgatóságnak. De már az első mon­dataim után záporozó közbekiáltásokból rá kellett jönnöm, hogy ilyesmire nincs szükség... A tizenéves korosztály al­sóbb rétegei is olyan nagyfokú olvasottságról győztek meg, ami szinte hihetetlennek tűnik, de amit mégsem tudok egy­értelműen örvendetes jelenségként értékelni. Ezek a gyere­kek mindent összeolvasnak, ami sci-fi, vagy annak lát­szik, de buksi fejükben még nem képesek helyére tenni, sci- f-i módon értelmezni az olvasottakat. Mindent elhisznek és összefüggéseiből kiragadva, mély meggyőződéssel,, csillo­gó szemmel szajkózzák az „időutazás” vagy a fénysebesség­nek fittyet hányó űrutazás ma még „tudománytalanul” fantasztikus feltevéseit... E tapasztalataim nyomán a gyer­mekösszejövetelek előtt ma már tehát nem az egyszerűsíté­sen töröm a fejemet, hanem azon, hogyan elevenítsem fel középiskolai szintű fizikai, kémiai, csillagászati alapismere- teámet, hogy a sci-fi rakétapályáján túl messzire elsuhanó gyermekagyakat lefékezzem, visszahuppantsam a jelen ka­nyargós, zökkenős útjára. Az országszerte alakuló sci-fi-klubok többségében a fi­atalok nagy lelkesedéssel dolgoznak. Nyüzsögnek, szervez­nek, csillogó szemükben csillapíthatatlan kíváncsiság tük­röződik. Teljesen magukénak érzik, s vallják a műfajt, oly­annyira, hogy megtámadhatatlanul helyesnek vélt kritiká­jukat sem rejtik véka alá. örvendetes még akkor is, ha sokszor olyan rázós kérdéseket tettek is fel, amelyekre csak alapos fehérnemű-felkötés után tudtam válaszolni. A gyerekeknél tapasztalt hatást a felnőttebb nemzedék­nél is felleltem: sajnos többnyire jóval torZultabb megnyil­vánulási formákban. Találkoztam felnőtt olvasókkal, aki­ket a műfaj iránti lelkesedés „csak” idealista álmodozóvá lényegített át. A legsúlyosabb, „klinikai” változattal egy TIT-rendezvényen találkoztam. Előadásomban szinte szót sem ejtettem Danikenről, mégis már az első felszólaló — egy zilált külsejű fiatalember — A jövő emlékei című film országszerte nagy bonyodalmakat kavaró téziseit kezdte a fejemhez vagdosni. A vita során többször felugrott, és to­vább támadott, de gyanúm csak akkor vált felismeréssé, amikor világos ellenérveim úgy pattogtak le róla, mint a falra hányt borsó. Végül a klub vezetője teremtett rendet, miközben megsúeta, hogy ez a szerencsétlen fiatalember a klub réme, akinél a film hatására paranoiás rögeszmévé vál­tak Danikén tudománytalan, ál sci-fi tézisei. 1980 elején patronálni kezdtem a Láng Művelődési Köz­pont újonnan alakult Galaktika klubiát. Előadássorozatot indítottam a sci-fi-irodalom történetéről. Már az elején közöltem velük — úgv is mint feltételt — hogv a tudomá­nyos fantasztikus irodalomnak elsősorban irodalmi oldalát szeretném bemutatni, megkedveltetni. Mivel sci-fi-iroda-' lomról van szó — talán meglepőnek tűnik; pedig nem alaptalanul ragaszkodom hozzá mindenütt, ahol csak meg­fordulok. Néhány sci-fi-klub berkeiben ugyanis különös jelen­ségekre figyeltem fel. Elsősorban és legáltalánosabban arra, hogy a klubok tevékenységében túlteng a tudományos, techni­kai, csillagászati ismeretterjesztés és aránytalanul kevés szó esik az irodalomról. Ez a tendencia kimutatható mind a meghívott előadók összetételében, mind a klubok egész mű­sortematikájában. A klubokban figyeltem fel egy olyan vélekedés elter­jedésére is, hogy a sci-fi alacsony színvonalú, könnyen el­sajátítható, „nem irodalomigényes” műfaj — bárki művel­heti!... Magyarán mondva: a sci-fiben „szabad a vásár!”; itt joga van érvényesülni bárkinek, aki az „űropera” és az. „űrwestem” színvonalán jól bír fantáziáim, és verni tudja az írógépet Ez a hiedelem nemcsak a klubokban, hanem a „szervezetlen” olvasók körében is hódít... Nyugatot is meg­járt, de „visszaszakadt hazánkfia” ismerősöm — kissé eg- zaltált, igen határozott egyéniség — a múltkoriban felkere­sett, és mélységes írói öntudattól eltelve átnyújtott harminc oldal sűrűn telegépelt helyesírási hibáktól hemzsegő kéz­iratot azzal, hogy mondjak véleményt „művéről”, illetve se­gítsem elő a kiadatását... Mondanom sem kell, hogy a „mű” zagyvaság, űrwesternzsargonban odevetett kifejezések ho­mályos zűrzavara, időutazással, galaktikus háborúval, hiber- nálással, teleszkóprugózású lábon ugráló idegen lényekkel, meg mindenféle frinc-franccal, amit „írója” a nyugati pony- va-sci-fikben összeolvasott... Most azután törhetem a feje­met hogyan bújtassam vissza végzetes sértődés nélkül is­merősömet írói rögeszméjéből a mindent összeolvasó jám­bor sci-fi-olvasó bőrébe!? Végül saját írói „visszajelzéseimből” szeretnék elmon­dani egy esetet az írói felelősségről. lvasói levelet kaptam 1971-ben egy 20 éves fiatal- ^ embertől... Kétoldalnyi volt, sűrű kézírással, benne lelkes véleménye sci-fi-regényeimről. Levele egészében jó benyomást keltett, barátságosan megválaszoltam, és fel­ajánlottam segítségemet szóban vagy írásban, ahogy kérte... Eltelt négy év, de ő nem válaszolt, és személyesen sem jelentkezett. 1976 elején azután váratlanul megkaptam második levelét: tíz oldal ritka soros, az elsőnél szebb, ki­forrottabb kézírást... Bevezetésképp elnézést kért, hogy „a körülmények alakulása miatt” nem tudott személyesen fel­keresni, majd ezt irta; „...rossz családi körülményeim, gyenge fizikumom, labilis idegeim és érzékszervi problémá­im vannak...” Ezután legnagyobb ámulatomra így folytatta: „Néhány hónap alatt átformálódott a világnézetem: Krisztus­hívővé, kereszténnyé váltam, és ez csodálatos boldogságot jelent számomra!”. A levél következő oldalain zavaros krisztusi-dänikeni tanok következtek: „az Egyetlenszerű Transzcendens Intellektus — azaz Isten” — létezésének bár­gyú, összekapkodott bizonyítás kísérletei, elsősorban Dani­kén „paleo-asztronautológiai” téziseire alapozva... Levélíróm ezután „tovább írta” az én „Atleóntisz” című regényemet, imigyen: „... Annia kinyújtja kis kezét Rád Zson felé... Rád Zson gyöngéden megfogja és átöleli asszonyát. Ket­ten együtt alkotják az Isten képmását, aki férfivá és nővé teremtette az embert”. A levél végén a regényemben fel­lelt „csillagemberi életérzést” így költötte át: „Vajon a sá­táni Kar Von-nak bátran nemet mondó Rád Zson nem vál­lalhatja, hogy krisztusi emberré lesz?!”. Végül így fejezte be levelét: „Szeretnék találkozni Rád Zsonnal. Atleóntisz- ba nem mehetek utána... Engedje meg, hogy felkeressem, s írójában találkozhassam Vele!” Az „írójában”-t én húztam alá, most, hogy ezzel is nyo- matékot adjak akkori megdöbbenésemnek. Nem tudom, más író mit tett volna a helyemben, „Rád Zson” — min­denesetre — nem találkozott sem személyében, sem „író­jában” vele. Írtam neki egy rövid levelet, amelyben ud­variasan, de határozottan értésére adtam, hogy „teremtő­je szándéka szerint” az én Rád Osonom „csillagember”, és nem „krisztusi ember”; és, hogy bármennyire örültem is levelének, nem óhajtom „világnézetemet átformálni”... Azóta nem hallottam róla. Hallatlan ideológiai szilárd­ságról tanúskodó levelem hatásosnak bizonyulhatott, mert nem háborgat. Nekem viszont néha eszembe jut, s Ilyen­kor lelkiismeretfurdalás környékez.... Vajon mi lehet vele? Akkori csigaházba bújásom helyett nem kellett volna-e mégis mellette maradni; meggyőzni, visszaráncigálni a va­lóság talajára. Szerencsére ily gyenge pillanataimban egy­részt levélíróm valószínű egészségi állapota, másrészt azok a nála jóval veszedelmesebb „sci-fi-próféták” jutnak eszem­be, akikkel a sors összehozott Például az a megszállott „zse­ni”, aki kinyomozta a lakáscímemet, s otthon személyesen támadt rám a váddal, hogy telepatikus úton kiloptam a fejéből saját sci-fi-ötleteit! Az esetek tanulságaként igyek­szem csínyján bánni a tisztelt olvasóimhoz fűződő szemé­lyes nexusaimmal. iiiiiiimiiiiiiminiiiiiHHiiinitiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiHMiiiHiiMHiiiiiiimiiiiiiiiiiiimmiMMjHiiiim'nHiiMiiiiti! Sok az eszkimó, kevés a „Néhány igazgató kollégá­val közös a sorsunk mostaná­ban: jószerével a kertek alatt kell hazamennünk... Csak így tudjuk elkerülni a protekció- tossági sorrend. Három me- túlképzés veszélye több terű­ért ostromlókat, a kiskaput g ének (Nógrádon k£vül He- létén! keresőket. Olyan esetek van- ves és Szolnok) van egy ilyen nak, hogy azt sem tudja tl usú Népiskolája. Vonzó — Beiskolázás, „bekerülés’ — mennyire tudják a képes­egyes nyilvánvaló esetekben sem. Közösen kellene többet tennünk1 kezdeti próbálko­zások vannak csak, mint pél­dául a nyitott napok, a kö­kezik az utánpótlás, sokan Ezen aZ ■ itt f^iirtotni a to. osszejovereien ban már több helyről jelent­szeretnék itt folytatni a ta­nulást. Vannak félreértések. szó esett a to­vábblépés terveiről is. Részt venni egymás munkaközös­időnként az ember, nevessen, !U5.airn,1ir a í-Nési ’ forma - , yí: „IZ. Már említettem hogy egy bi- venm egymás munkakozos­vagy dühöngjön...” sokaknak a képzési forma, segelt, ratermettseg alapjan ^ar emiitetiem nogy egy' ni ségi foglalkozásain maskor iSi Az. hogv negv ev után ugv— - «vüroiröiroti zonyos tanulmányi szint „.— ,, —,. - - . , ­Az, hogy négy év után úgy­mond „kész emberként” hagy­hatják el az iskolát. Szub­megszűrni a gyerekeket? Az utóbbi két évben már egészen jó „gyerek zonyos tanulmányi alatt (minimum 3,8—4-es rendű legyen a gyerek) nem együtt meghallgatni a felvé­teli elbeszélgetésen a gyere­keket, a nyitott napokra szü­A fotel, amelyben ülök, az érkezésem volt jektív tényező: az itt végzet- ™agbóF’választhattuk 'ki "Ä az S' elhívni. A jobb együtt! tek, többségé jo velemeny- di/kfainkat Az összoont- raa azt “ak_.a^red: működés igénye szükségsze­rem előtt is foglalt nyel van a tanári gárdáról, a s'lmnLkkatcsakAZeevharmadát ményes sporttevékenység a rí elkerülheTetlen! vuh; egy srác állt fel innen szakközépiskolai átlagnál na- fe ThnÍJfnfr fontos, hiszen sportolókat ru> elKerulnetetlen. kicsit kínos, de hasznos be- gyobb arányban felvételiztek töt?bit itt kell megszerezni szélgetés után — tanulmányi sikerrel tőlünk felsőfokú in- “""f vaíamelvest § visszaeséséről folyt az esz- tézményekbe és emberileg is . , , ? . mecsere. Alig telik el pár kaptak valamit az „almama- s perc, csöng a telefon, szülők ter”-től. Demokratikus érdeklődnek a beiskolázási körre talán a leendő ményes sporttevékenység fontos, hiszen sportol képzünk. Hogy végül is kik­nek kell ide jönni? Akiket j1! valóban érdekel a sport, szívből csinálják. Sportoló Beszélgetésünk közben le­lehetőségekről, felvételekről, hallottuk, hogy egy felmérés- Nyitva áll az ajtó, de segítsé- bői kiderült: szakközépisko- get és pozitív döntést csak lásaink 95 százaléka a szak­i. uvuiuiuouhu. lég- Palyara val° alkalmasságot akar jenn{; de a gimnáziumi galább ötször kopogtak be, el­törekszünk. Örömmel °®aK a^, amla?a? , a' követelményeknek is meg csípték a folyosón diákjai az nulónak van esélye. Alsó ha- tud akar) felelni. Avagy igazgatót. Hétköznapi pilla- tart természetesen megsza- sportszervezéssel, -irányítás- natok, bánatok. ÍTa’ sál szeretne foglalkozni és a nem lesz diszkó Januárban sokaknak a jogos esetekben adhat, hoz- mában helyezkedik el végzés 8 «tfín.'víííáVi- mozgáskultúra hozzátartozik tanulásra kell inkább kon­hat az igazgató. ' után. Csík Pál, a salgótarjáni — Mennyire feszítő a hely- Madách Gimnázium és Épi- zet a beiskolázásban? tőipari Szakközépiskola igaz- — .... (ez egy hosszú só­gatója két dolog miatt szó- hajtás). Eddig a két másik . . komoiv munka kö­morú és mérges legjobban, megyéből nem érdeklődtek _A_ ___, h ogy sokan jelentkeznek ma- különösebben — most élén­fontos hogy az intellektuális az életéhez. Isten őrizzen es fizikai adottságok har­móniájára figyeljünk. Sokan hajlamosak szem elől tévesz teni: nem a centrálni! bivalyerős, de buta fiatalok- nincsenek tói! Bejutottak, de „bérelt helyek!” , , Befelé menet azon töpren­elég bekerülni, ~ . Mindezzel mennyire gek> hany ’ vannak tisztában az általános es£k iskolai pedagógusok? és hány helyen szó hasonló gondokról. .. ,„.... ...... Adott egy-egy megyei, váro­. . , , , . , ..... . , . A„,.cp,»u,c, luuigcujrpa, na- . Nemrég tartottunk közös si Népiskolai struktúra — w gyobb az óraszám, szakmai, \fg^zást "-^közösségi sehol sem lehet ez minden gyakorlati feladatok sokasé- r0glalK0zasl vetkezik! Az építőipari szak középiskola időigényes, na deklődésüket, lehetőségeiket kor az építőiparban egyáltalán nem mérlegelve, sebb a megrendelés, keve­emiatt diudj-dii nem uicucgcivc. a uicgiciiucica, címeiül váría a diákokat TCp<?7iil- lOAuiavcncuunnciv. wüü cusLiii mogratiai hullámzás, a Esetleg még el is veszik a szűkebbek az elhelyezkedési g. keUJ & szakmára! A test. kértek fel vitaindító tartá- dasagi helyzetünk által . , , , salgótarjáni igényt kielégítő; adott a de­jskolave^toknek. ^ Ott engem mográfiai hullámzás, a gaz­helyet másoktól, akik rátér- lehetőségek. Az lenne az 'op- ,. tagozaton mettebbek. És azért, hogy timális, ha a két építőipari . .. Gimnáziumi sokan a megvesztegetés esz- osztály közül az egyik me- pd7ések az “**«*<« közéhez nyúlnak. Nem hiszik gyei, másik megyén kívüli «nnrt «nt pályaválasztási nem cse- követel­el, hogy kudarcra ítélt mód- gyerekekből állna és azokat a szer! nógrádiakat, akiknek nem si­— Hogy miért lett divatos került bekerülni, a két másik az iskolánk? összetett dolog megye szakközépiskoláiban tői kezdődő kiállításain, ősz- ez. Nehezen eldönthető a fon- — például vegyipariban — fogadnák. Ezt szabályozni 1 s N0GRÄD — 1982. január 23., szombat kellene sürgősen kenne az alul-, vagy sara. Azt mondhatom erről a szabott lehetőségek. Feszült­kérdésről, amit akkor is;-nem ségek keletkeznek, melyek az vagyok hivatott a kollégák iskolában csapódnak le és pályaválasztási munkájának kompromisszumokkal ott is megítélésére. Őszintén tiszte- keR megoldani őket. De ho­lem, elismerem mindazt az gyan lehetne az eddiginél a fo-tr, 0,,~i a« erőfeszítést, amit az iskolák jobban?! Talán az említett “ ifi,J1♦ \ ag°?aton nyitottságáért tesznek. De so- regionális szervezés, beisko­m lehet kicsi a tolongás... kan túlzottan óvatosak, ami- iázas segítene. Érdemes fog­— A megyében ez az egyet- kor a továbbtanulásról van iaikózni a gondolattal! ezzel csők- len ilyen középfokú képzési szó. Nem írják rá a laDra, éppen forma, bár általános iskolá- hogy nem javasoljuk még G. Kiss Magdolna aktív sport igényelnek sok energiát, friss szellemi ké­pességeket. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents