Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

A megyei múzeumok tudományos és közművelődési terveiről csesztvei Madách-emlékház körül Gondok a Amint arról korábban be­számoltunk, a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága már a múlt év végén áttekintette a megyei múzeumok tevé­kenységét s mint megállapí­tották, ezen intézményeink eredményesen végezték mun­kájukat az 1981—85. évre ki­dolgozott középtávú terv alap­ján. A múzeumi szervezet munkatervi feladatait a jobb ellátottság és felszereltség mellett, változatlanul aktív, folyamatos múzeumi tevé­kenységek időarányos realizá­lásával jellemezheti. Megvitatták az ez évre szó­ló munkatervet is. Eszerint, a múzeumi feladatok sorában továbbra is elsőbbséget élvez, többi között, a múzeumi szer­vezet gyűjteménygyarapító, tudományos és műtárgyvédel­mi teendőinek állandó fej­lesztése, a belső gyűjteményi rend, nyilvántartás folyama­tosságának, a kutathatóság­nak fokozása, a munkásságra és az ifjúságra koncentrált gyűjtő-, feldolgozó és közmű­velődési munka további ja­vítása. Ezen általános megjegyzé­sek után néhány fontosabb feladatról érdemes kicsit részlétesebben is szólni, ter­mészetesen, a teljességre va­ló törekvés szándéka nélkül. Dr. Horváth István megyei múzeumigazgatóval beszélge­tünk. — Amint azt korábbi tanácskozásukon megfo­galmazták, 1982 -ben is arra törekszenek, hogy a középtávú tudományos és közművelődési tervben foglaltakat időarányosan teljesítsék. Szó esett arról is, hogy ugyan differenci­ált mértékben, de a mú­zeumi szervezet erre az év­re érkezett el oda, hogy valamennyi vállalt szakte­rületén hatékonyan dolgoz­ni tud. Milyen lényegesebb feladatokat emelne ki a múzeumok tudományos tervéből? — Valóban, csupán néhány fontosabb feladat említésére van most mód. A munkásság történeti fejlődésének, struk­túrájának és tudatviszonyai­nak vizsgálatán belül tovább- gyűjtjük a regionálisan irá­nyításunkra bízott munkás- életmód-kutatáson belül a bá­nyamunkásság életmódjának, politikai harcának, kulturális életének tárgyi és dokumen­tációs emlékanyagát (Etes— Baglyasalja—Karancsvöl- gye). Az ötéves terv végére jelentős eredményeket aka­runk elérni e kutatómunká­ban. Mint ismeretes, a salgó­tarjáni Nógrádi Sándor Mú­zeum a Művelődési Miniszté­riumtól megkapta a bányász- életmód-kutatás országos ko­ordinációját. E munkában Ba­ranya, Komárom, Heves, Bor- sod-Abaúi-Zemplén és Nóg­rád megye vesz részt. Annál is inkább szeretnénk komoly eredményt fölmutatni erre az időre, mert 1984-ben lesz ne­gyedszázados múzeumunk, s eredményeinket így is méltó­vá kívánjuk tenni szerény jubileumunkhoz. Nagyon fon­tos az idei év olyan szem­pontból is, hogy a palóckuta­tás irányítói szerint — e munkában több megyéhez ha­sonlóan mi is részt veszünk — 1982-ben fejeződik be a publikációk elkészítése. Eb­ben a néprajzi és történeti muzeológiának szintéti jelen­tős vállalt feladata van. Már túlvagyunk a kezdeti lépé­seken a középrétegek (közép­nemesség) kutatásában. E munka folytatása a múzeumi szervezet számára is lényeges. Ez irányú tudományos tevé­kenységünket szeretnénk ösz- szekötni azzal is, hogy a szé- csényi Kubinyi Ferenc Múze­umban a tervidőszak végére létrehozzuk és megnyissuk a feudális kori Nógrád megye történetét feldolgozó és be­mutató állandó kiállítást is. Ebből következően a kiállítás tudományos programja esedé­kes részének elvégzése fon­tos teendőnk. Mint mondot­tam, a tudományos tervben megfogalmazott sokirányú feladatok közül csak néhá­nyat említettem. Még annyit tennék hozzá, hogy a Művelő­dési Minisztérium támogatásá­val több kollégánk külföldi kutatásban vehet részt. Így terv szerint dr. Szvircsek Fe­renc bányaműveléssel kap­csolatos levéltári kutatást vé­gezhet Selmecbányán, Balázs László múzeumpedagógiai gyakorlaton vehet részt az NDK-ban, dr. Praznovszky Mihály általános tapasztalat-' szerzés céljából utazhat Cseh­szlovákiába, Vonsik Ilona és dr. Zólyomi József egyhóna­pos szlovákiai ösztöndíj pályá­zaton indulhat. — Milyen fontosabb cé­lokat tűztek maguk elé a múzeumi közművelődési munkában? — Egyrészt kapcsolódni kí­vánunk a megyében folyó, más intézmények által szer­vezett mozgalmakhoz. így például továbbra is kapcso­lódunk a munkásművelődés­hez, az ifjúság kulturális és történeti ismereteinek gazda­gításához. Ezen túl Nógrád megyét, Salgótarján várost megfelelően szeretnénk kép­viselni olyan rendezvényeken, amelyek nagyobb közfigyel­met válthatnak ki. Például Salgótarján hatvanéves év­fordulójához érdemi módon járulunk hozzá, az októberre tervezett első országos rajz- biennálé megszérvezése szin­tén sokirányú szakmai felada­tot jelent. Közművelődési munkánkra jellemző, hogy a kialakult változatos formák­hoz és eszközökhöz nem le­szünk hűtlenek. Itt is emlí­tek példákat. A múzeumók te­vékenysége iránt érdeklődők­kel differenciáltan foglalko­zunk. Ezért nagy figyelmet fordítunk, többi között a múzeumbarátkörökre, ilyen céllal is szervezzük a közép- iskolások honismereti tábo­rát, a szocialista birgádoknak történelmi vetélkedőket, múzeumbarátkörökre, ilyen éppen zenei programjainkat, ahol a történetiségre helyez­zük a hangsúlyt. Az idei ki­állítási programunk minden eddiginél koncentráltabbnak ígérkezik, igen jelentős kiál­lításokkal, amelyeket most nem részletezek. — Hogyan alakulnak a múzeumi tevékenység anyagi feltételei? — Ami a gazdasági helyze­tünket, a feladatcár és a pénz­ügyi feltételek szinkronját il­leti, teendőink elvégzéséhez fenntartó szerveink 1982-re megfelelő anyagi feltételeket nyújtanak. Ez nemcsak a mú­zeumok, hanem a megye egész kulturális élete szempontjából fontos. Felhívom azonban a figyelmet arra, hogy 1983-ban Madách-évforduló lesz — szü­letésének 160. évfordulója és a Tragédia bemutatásának centenáriuma —, ennek mél­tó megünneplése szellemi éle­tünk kiemelkedő eseménye. Mindez azt is követeli, hogy a csesztvei, az egyetlen Ma­gyarországon levő Madách- emlékház körülményeiben alapvető változás következzen be. A megyéhez és a költőhöz méltó reprezentatív kiállítást enélkül nem leszünk képesek rendezni. Erre a kiállításra egyébként lelkiismeretesen ké- seülünk. T. E. Közművelődésről Karancslapujtőn Mérleg, mérleg — azután terv és terv. Ez jellemző a közművelődésre is sok he­lyen — különösen, ha a köz­ségi tanáccsal közösen szer­kesztik meg a lakosság kul­turális ellátásának tervét. Egy kisebb településen mást foglal magában a művelődési terv, mint nagyobb helyen: óvodaügyek, napközis fej­lesztés, iskolai elképzelések és kimondottan kulturális prog­ramok egyaránt helyet kap­nak benne. Karancslapujtőn, a községi közös Tanács az elmúlt év értékelésével kezdte az idei tervek benyújtását elfogadta­tó tanácskozását. Sikert köny­velhettek el az óvodák integ­rálásának ügyében: javult az iskolára való felkészítés, bár egyes tagóvodák kihasznált­sága nem megfelelő. Az ál­talános iskolában (Karancs­lapujtőn, a körzeti központ­ban) a művelődési ház nagy­termének tornatermi felhasz­nálása ősztől javítja a test­nevelés feltételeit. A közművelődési intézmé­nyekben előrelépést jelentett a társadalmi és tömegszerve- zetek, a társadalmi vezetőség javuló munkája, az MMK szolgáltatási programja. To­vábbra is baj a körzeti könyvtár zsúfoltsága, a mű­velődési otthonok vezetésében bekövetkező változás. A tár­sadalmi vezetőség további ja­vításával, az öntevékeny cso­portok fellépésével, készülé­sének jobb biztosításával, az iskola és a művelődési ház összehangolt tevékenységének megteremtésével, a körzeti in­tézmények irányító tevékeny­ségének javításával erősíteni lehetne a közművelődést Ka­rancslapujtőn és társközségei­ben. Ennek ellenőrzését, szá­monkérését is megtervezték a közelmúltban elfogadott mű­velődési terv passzusaiban. Ahogy a gazdasági életben, remélhetően itt is komolyan veszik a segítő munkát és az ellenőrzést. Kiss .ttlla két rajza (részlet) A félezer éves Cetinje Centinje, Crna Gora egykori fővárosa, az idén ünnepli fennállásának 500. évforduló­ját. A hegycsúcsoktól övezett fennsíkon, az 1749 méter ma­gas Lovcen tövében épült te­lepülés ma a látnivalókban gazdag múzeumvárosok életét éli. Nevét a cetinjei mezőn eredő Cetina búvópatakról kapta. A jubileum megünneplése köztársasági jelleget öltött, az évfordulót színes és változa­tos rendezvénysorozattal te­szik emlékezetessé. November 13-án, a város felszabadulá­sának évfordulóján kerül sor az Ivan Crnojevic-emlékmű felavatására. A történelmi sze­mélyiség az országnak nevet adó Crnojevic feudális birto­kos család leszármazottja, aki a törökök elől menekülve te­lepedett meg Cetinjében, s 1484-ben megalapította a vá­ros híres kolostorát. A következő hónapokban el­készül a város monográfiája, s Cetin je öt évszázados fejlő­déséről tudományos tanácsko­zást tartanak. December közepén még ép­pen csak beköszönt a nagy­városba az orosz mesékből a Télapó* és Hópelyhecske. Azó­ta mindketten valóságos fő­szereplővé váltak minde­nütt, azokban az országokban, ahol ismerik a telet... De az orosz tél! Az más. Talán nem is veszi komolyan sok millió moszkvai ezt a havat, hide­get, ami nekünk már gondot okoz, cipőt áztat, hajat borot­vál a fejedről, ha otthon hagytad a sapkát. Hej, a kékróka, barnamed­ve, ki-tudja-miféle csodaszőr sapkák a moszkvaiak fején! A nőkén a legutóbbi divat szerint, mert a kucsmában, sapkában, usánkában is van divat; van amelyik az ismert orosz népviseleti pártát for­mázza, van olyan is, ame­lyikből éppen csak kivillan a nők szeme... Azóta persze közlésre érdemes hírré vált * az is, hogy a moszkvai tanács kemény hangú figyelmezte­tésben részesítette mindazokat az intézményeket, amelyek a nagy havazásban elhanyagol­ták a járdák tisztítását. Ha valaki arra gondoj — ismerve hazai viszonyainkat —, hogy ez is olyan, mint az a bizo­nyos szenteltvíz, nagyot té­ved. Szégyen egy ilyen fi­gyelmeztetés. A balassagyarmati járásból, városból szerveződött baráti IBUSE-csoport Moszkvát-lá- tott tagjairól úgy terjed át 1 Rfl Útonjáró BRR ZDRAVSZTVU) MOSZKVA! mindenkire a vidámság ebben nyüzsgő télben, mint meleg­házban a nátha és éppoly tar­tós is. A Bolyongók Klubja is azért alakulhat meg már a második moszkvai napon, mert senki sem elégszik meg azzal, amit egyedül, vagy egy-két útitársával napköz­ben látott, tapasztalt, átélt — az esti Kozmosz szállóbeli programok rendre így zajla­nak: a hetvenhetes szoba ál­lománya (kétágyas szobák, osztályon felül!) átballag a hatvannyolcasba, onnan már együtt bolyonganak az ötven- hetesbe, ahol csatlakozik a hatvannégyes, a negyvenhetes — de minek ezt „ragozni”? —, majd mindnyájan elindul­nak valahova a harminceme­letes épületben, ahol rövide­sen összetalálkoznak egy újabb bolyongó csapattal. Akkor azután vagy elkísérik egymást ötször-hatszor oda-vissza, vagy összejönnek egyetlen szobában. A Nagy Magyar Bolyongó cím az első este el­kelt, a Nagy Szélfogó „ke­resztelője” a Kreml belső épületeinek környékén esett meg, amikor több fázós barát a háta mögött keresett és ta­lált szélcsendes zugot. On­nan hallgatták az INTOURIST-ék Ibolykájának igazán nagyszerű előadását a Szpaszkaja, Trojiekaja to­ronyról, a Kongresszusi palo­táról, amelyet később a Pil­langókisasszony előadásán be­lülről is megismerhettünk, meg a Templom tér épület­remekeiről. A V oznyeszensz- kij verssorok is ebben a szél­csendben juthatnak az ember eszébe: „Lenin iskolája —az, amit építettünk... Lenin is­kolája — a földünk... Mi­kor felépült a hóolvadásos Moszkvában, mint korunk jelmondata, zöld akvamarin- ragyogással, egyszerű-szép oszlopsorával a leninien kris­tályos, világos, áttetsző kong­resszusi palota, ha kérdezték: Miféle stílus?' Azt feleltük: A Lenin-iskola stílusa!'’ A hóolvadásos Moszkva most, a korán jött téli estén, ezüstreszeléket szór az ar­cunkba. Ilyen havat talárt a legöregebb bolyongó sem lá­tott, a magasra helyezett hi­ganygőz lámpák fényében kü­lön villog valamennyi. Elmo­sódik a közeli Dzerdzsinszkij szobor markáns sziluetje.. A teret is a Vasemberről nevez­ték el, szobrát vasból öntöt­ték. Ebben a hirtelen nőtt ''ót viharban úgy állunk ré'ná- nyan a tér sarkán, mim akik most jöttek á Holdról; „hol lehet a Kirov utca?” Az is érdekes, hogy ismernek ben­nünket? A Kirov utca „a magyarok bevásárló utcája”. Még így is egyszerű odatalál­ni, hiszen lám csak, itt jön három balassagyarmati pol­gár, ők már végigjárták a „Kirovót...” Karácsony előtti program a kevéske szabad időben gyerek­játékok után bolyongani. Ez szinte sportként honosodik meg a kis társaságban és per­sze éppen úgy, mint a mesé­ben, itt is, ebben is a legfia­talabb viszi el a pálmát, ő vásárol a legügyesebben mind­amellett, hogy valamennyi idegenforgalmi programon részt vesz. „Csak mahorkát nem kaptam" — kesereg, mert megígérte otthon vala­kinek. Mahorkát 1981-ben? Hát, nem tudom. Ha világ­márka kölnikre, cigarettákra, italokra vadászik valaki — elég ha a GUM-ba besétál, de az okos bolyongó azt is tud­ja, hogy a nagyáruházakban a tömeg nagy része nem moszkvai. A helybeliek az ott­honaik közelében mindenütt megtalálható szakboltokban vásárolnak... Így vesz valaki ök/perc alatt a szállóval szem­ben konyhai robotot, miután minden időből kifogyva üres kézzel indult volna hazafelé. Másvalaki úgy oldja meg a szuvenírgondokat, hogy „avantgárd majmokat”, piros fülű moncsicsiket vesz, szám- szerin ötöt, azokkal aztán vé­gig vonul-repül fél Európán nem kis derültséget keltve. A barnabőrű gimnazisták fáznak. Valahonnan délről jöttek, a Szovjetunió mindig meleg tájáról, osztályfőnökük az élen halad, példát mutat tartásban is. A moszkvai arák hófehér lenge öltözéke is pél­dát mutathat a télben. Nem múlik el óra, hogy a házas­ságkötő termekből az első gratulációk után ne jönne a Sándor-kertbe három-négy if­jú pár, akiket persze elkísér­nek a tanúk, mellükön ke­resztbe vetett széles szalaggal és a közeli hozzátartozók. Ép­pen másfél évtizede, 1966. de­cember 3-án, a moszkvai csa­ta negyedszázados évforduló­ján létesítették ezt, a külföldi kormányfők által minden lá­togatáskor megkoszorúzott emlékhelyét. Azóta járnak ide virágaikkal Moszkva leg­ifjabb házaspárjai. Az Isme­retlen Katonát a súlyos har­cok színhelyéről, a leningrádi országút mellől hozták ide a Sándor-kertbe, itt temették el földi maradványait, s emel­tek fölé öröklánggal őrzött emlékművet. De a megraga- dóan szdp szokás sokkal ré­gebbi, korábban a Lenin-mau- zóleum közelében jelentek meg minden órában az ifjú párok. „Neved ismeretlen, hőstetted halhatatlan”. A ko­vácsoltvas remekmívű kapun túl, a kert, a zöld sziget fe­nyői, az évszázados fák csend­je kormányfők és az életre in­dulók közös zarándokhelye. Több ez mint jelkép. A Vaszilij Blazsenij székes- egyház mellett, már a Vörös tér szélén, ott, ahol valami­kor, évszázadokkal ezelőtt vesztőhely állt — megeleve­nedne a húszas évek, vagy a még korábbi évtizedek Moszk­vája, ha a rendező elégedett lenne a képpel. Még tart a beállítás, a nagycsizmás sta­tiszták fázósan topognak, a lovasszánok mellett színészek iSszák a forró teát. A moszk­vaiak talán megszokták ezt a forgatási jelenetet, hiszen nyilván itt veszik fel vala­mennyi múltat idéző képet — de a turistának mindez így együtt, nem várt ajándék. Hát nézzük is, fotózzuk is több százan. Eközben a nagyváros to­vábblép körülöttünk. Régi meg új? Együtt igaz az egész. Zdravsztvuj Moszkva! T. Pataki László NÓGRÁD - 1982. január 23., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents