Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-10 / 289. szám

Műszakiad mé1+ánvTása a síküveggyárban

ffM" mint mérnök

Műszaki életünk számos gondja került be a köztudatba az utóbbi időben. Az általánosításokban több olyan nehézség is említődik, amely egyes konkrét munkahelyeken egyáltalán nem jellemző. Varga László 31 éves mérnök mint az MTESZ megyei szervezetének itjúsági felelőse és mint a salgótarjáni síküveggyár gyárcgységvezetöje egyaránt tájékozott az általános viszonyokról és egy konkrét üzem helyzetéről.

— Felelős vélemény szerint: „Ma még gyakori, hogy tehetséges, alkotásra éhes fiatalok lézengenek a vállalatoknál, üzemekben”. Ön la- pasztalt-e effajta bajt?

— Ezt minálunk elképzelhetetlennek tartom. Mint vezető igyekszem olyan ütemet diktálni, hogy ne legyen megállás. Egyébként magát a jelenséget rendkívü1 nagy hibának tartom ott, ahol előfordul. Azok, akik kallódnak, nem csak haszontalanok, hanem előbb utói;b kükké szerveződhetnek, és ronthatják a hangulatot. Részben jogos kifogások el túlzó savai.

— Az általánosító panasznak ellentmondani látszik az is, hogy ön 31 éves létére egy nagy és fontos gyáregységet irányít.

— A feldolgozó gyáregység 23 vezető beosztású dolgozójából 15-én harmincévestől fiatalabbak. így a vezetői korátlag nálunk húsz százalékkal alacsonyabb a gyárinál. És ezek a fiatalok mindig „mélyvízben” voltak. Ez nem a mi érdemünk. Bevett gyári gyakorlat, hogy a beruházási munkákba fokozatosan bevonják azokat a fiatalokat, akik később a termelést ott irányítják majd. Ez természetes is, hiszen új munkákról van szó, amelyeket fiataloknak érdemes megtanulni.

— Fölkapott pletykatéma, hogy külföldi utazások előtt szakértelem helyett vállalati „protokoll” dönti cl egyes helyeken, hogy kik utaznak. Fölfigyelt-e már ilyen esetre?

— Én annak idején technológiai tervező voltam, azaz nem vezető. Mégis abban a beosztásomban eljutottam szakmai kiküldetésben Jugo- szláviába, Lengyelországba, az NSZK-ba. Mióta gyáregységvezető vagyok, lassan egy éve, azóta sehol nem jártam. Ezt nem panaszként mondom. Csak, mert így alakult. A helyzet hozza, hogy ki utazik. A ragasztott üzem indítása előtt húszán mentek tanulmányútra Lengyel- országba, köztük sok fizikai dolgozó is. Persze, az orAz építőiparban keletkező, évi mintegy 250 ezer köbméter fenyőfahulladék gazdaságos újrafelhasználásának műszaki megalapozására kötött együttműködési szerződést az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a Faipari Kutató Intézet, valamint az Alba Regia, illetve a Bács- Kiskun, Somogy és Zala megyei Állami Építőipari Vállalat. A kutatási, fejlesztési megállapodás további célja, hogy a fafeldolgozás — ajtó,

szágban előfordulhatnak vadhajtásai ennek a dolognak. De nem minden „protokoll”, ami az első pillantásra annak látszik. Egy több százmilliós beruházás előtt természetes, hogy az igazgató is kiutazik tapasztalatot szerezni, mielőtt felelősen dönt.

— Újabban gyakran elhangzik a figyelt!1 eztetés, hogy a mostani viszonyok közt kisebb baj, ha valaki a jó ügyért való fáradozásában hibázik, mintha elmulasztja a cselekvési...

— Ezzel egyetértek. Én cselekvésre biztatok mindenkit

— önöknél előfordul-e a szükséges te't elmulasztása?

— Volt pár eset, amikor

művezetőktől elvontunk jutalmat. Ilyen akkor történt, amikor egy-egy fontos művezetői beavatkozás elmaradt. Például: későn vette

észre, hogy sok selejt készül. Olyanért, hogy egy kezdeményezés balul ütött ki, még soha nem róttunk meg senkit.

— Tapasztalta-e tnár hogy önnél „felsőbb” vezető mulasztotta el a kellő cselekvést?

— A gyáregységünk nagy önállóságot kapott. így nehéz eldönteni, hogy, ha esetleg elmarad .valamilyen cselekvés, akkor az miattam maradt el, vagy a feletteseim miatt. Egy biztos: bármikor kértem segítséget, megkaptam. A segítség persze, mindig feltételekhez: eredményekhez volt kötve.

— Mi a biztosíték arra, hogy ön nem mulasztja el a szükséges cselekvéseket az irányításban?

— A vezetőt nálunk, ha jól

dolgozik, legtöbbször a presztízs hajtja. Nem a fizetése. Nincs arányban az anyagi megbecsülés a fe'olcsséggel, a sokszor önként meghosz- szabbított munkaidőt el és azzal, hogy az ember haza is viszi a gondok jó részét magával.

— Tehát csak a becsvágy a biztosíték? Önben elég nagy ehhez a becsvágy?

ablak és beépített bútorok gyártása — során lézeres méréstechnika alkalmazásával növelje a kihozatalt, javítsa a termékek minőségét. A szerződés hivatalosan 1982. első negyedévétől lép életbe, s a tervidőszak végéig tart. Ezalatt az alapanyagot és a keletkező hulladékot pontosan felmérik, kidolgozzák a minőség szerint átválogatott hulladék feldolgozásának műszaki feltételeit, s elvégzik a hasznosítás technikai, technológiai vizsgálatát is.

— Becsvágy mindenkiben van. Csak egyik emberben kisebb, másikban nagyobb. Én úgy érzem, hogy bennun az átlagnál nagyobb becsvágy van.

— Fontos intelem, hogy a külföldi gép és liccne ellenünk fordulhat, ha nincs ügyes fogadógárda, amely a megvétel pillanatában továbbfejleszti a portékát...

— Ez így igaz. Mi is ehhez tartjuk magunkat. Üzembe állítottunk nálunk egy NSZK gyártmányú gumizsákcs kemencét és egy szintén nyugatnémet hajlítókemencét. Mindkettőt továbbfejlesztettük. Ma már az eredetinél nagyobb teljesitmén>re képesek úgy, hogy kevesebb energiát fogyasztanak.

— Aczél György szerint: „Sok helyen nem nagyon szeretik a valóban gondolkodó, újat akaró, tehát »problémát okozó« embereket, a »sima modorú«, gondot nem okozó ügyeskedőket viszont megtűrik, holott ezek nem viszik előre az ügyünket”. Észre- vett-e hasonlót az ön gyakorlatában?

— Alapvető az a szabály, hogy egy vezető olyanná alakítja a környezetét, amilyen ő maga. A jó képességű vezető okos munkatársakat választ. A gyenge Képességű vezető pedig buta emberekkel rakja körül magát . . .

— E logika szerint senki nem panaszkodhat a főnökére; legalábbis arra a vezetőre, aki öt a pozíciójába helyezte. Mert, ha a főnökével elégedetlen, e gondolatmenet szerint, önmagáról is rossz bizonyítványt állít ki.

— Én nem azt mondtam, hogy a jó főnök és a jó munkatársa között nem fordul elő nézeteltérés. Egyszer igaza lehet a specialista beosztottnak is, mert olyat tud, amihez a főnöke nem ért. De máskor igaza lehet a vezetőnek is, mert a specialista nem látja át az egész területet

— Újszerű gondolat, hogy érdemes ismertté tenni a mai Kandó Kálmánok nevét, mert vannak jó műszakijaink, de a háttérben maradnak. Elfogadható-e az ismeretlenség a művészekhez, sportolókhoz képest, akik saját területükön sokszor gyöngécskébbek, mint a mérnökök a sajátjukon?

— Ez arra az általános megítélésre vezethető vissza, amely szerint „kulturált ember” az, aki agyonolvasta magát regényekkel, színházba jár. Hogy a csavarról nem tudja: jobbra-e, vagy balra kell meghúzni, nem számít. Egyesek még kérkednek is vele, hogy soha nem nyitották még fel a kocsijuk mo- torházte tejét.

— Sikk a műszaki analfabétizmus?

— Ha valaki beleássa magát a műszaki tudományokba, és nem ismer egy-két divatos regényt, agyból rásütik: „szakbarbár!” De, ha egy irodalombarát nőm tudja, mi a csavarhú?i, nyugodtan „művelt embernek” tudhatja magát. Arra meg várhatunk, amíg a megíttVos attól függ, ki hoz nagyobb (hasznot az országrak.

Molnár Fii

Hulladékot hasznosítanak

Jogok és emberek

z évfordulók és ünnepek alkalmat adnak Nógrádban is arra, hogy az emberek elgondolkodjanak egy-egy esemény Vagy intézmény jelentőségéről, az abban megfogalmazott eszmények sorsáról, alakulásáról. Ma az emberi jogok napja van. Harminchárom évvel ezelőtt az Egyesült Nemzetek Szervezete elfogadta az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, amely leszögezte: „Az emberiség családja valamennyi tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon.”

Magától értetődő gondolat ez, valamennyiünk számára természetes és elfogadható. Mint ahogy természetes az élethez, az egészséghez, a munkához, a kultúrához, a szabad gondolathoz való legalapvetőbb emberi jog. Az emberek egyenlőségének gondolata ugyan nem új dolog, de ha meggondoljuk, alig néhány évtizede még a mi hazánkban is pusztíthatott a rasszizmus, az az őrült eszme, ami az embereket alsóbb- és felsőbbrendű fajokra osztotta. De hát az emberi jogok közé tartozik a női egyenjogúság is, s ki állíthatja, hogy e téren a világon — vagy nálunk — minden úgy megy, ahogy azt a dokumentumok magasztos szavakkal megfogalmazták.

A jogok biztosítása és a joggal való élés lehetőségeinek megteremtése olyan ügy, amit a szocialista államok elsőrendű kötelezettségeik közé sorolnak. A szocialista társadalom a polgári jogok közül törölte a kizsákmányolás jogát, s nem teszi lehetővé egyes tagjai számára, hogy a köz ellen fordítsák jogaikat. Ugyanakkor nem lehet egyetérteni az emberi jogok szélsőséges értelmezésével. A nyugati világban felháborodást keltett — és méltán — az alábbi eset. Egy közismert, s baloldalinak tudott nyelvésztudós vállalkozott arra, hogy egy hirhedt fasiszta áltörténész munkájához előszót írjon. A szerző, többek között Hitlert akarta tisztára mosni, azt bizonygatva, hogy a haláltáborok nem léteztek! A nyelvész kijelentette: nem osztja a történész nézeteit, de őtőle (mármint a fasisztától) sem lehet elvitatni a vélemény ismertetésének jogát... Nos, a mi társadalmunk, amikor elismeri a véleményformálás és -kifejezés jogát, igenis megvonja azt azoktól, akik háborút, gyűlöletet, közösségellenes eszméket hirdetnek.

Nem egyszerű dolog tehát az emberi jogokról beszélni — általában. Azért sem az, mert az elmúlt években az 1948-ban megfogalmazott nyilatkozat politikai üggyé, a két világrendszer ideológiai csatározásainak tárgyává vált. Elsősorban az Egyesült Államok vezető körei voltak azok, akik a sajátosan értelmezett jogokat akarták számon kérni a szocialista országoktól, mindenekelőtt a Szovjetuniótól. „Hadjáratukban” felhasználtak minden eszközt, hogy lejárassák a szocialista rendszert. Az emberi jogok védelmének ürügyén megpróbálkoztak azzal is, hogy beavatkozzanak a szocialista országok belügyeibe, s tanfelügyelői szerepben tetszelegtek a különböző nemzetközi fórumokon. Így most Madridban többek között az obst- rukció ezen eszközével akadályozzák az európai biztonsági tanácskozás előrehaladását; Időközben persze az is kiviláglott, hogy kétélű propagandafegyverhez nyúltak, hiszen a legalapvetőbb emberi jogok — mint a munka joga — korántsem érvényesülnek maradéktalanul a fejlett polgári demokratikus országokban; s az Egyesült Államok közeli szövetségesei között tarják számon a föld legsötétebb, jogtipró rendszereit. Elég, ha csupán két országnevet említünk: Dél-Afrika és Salvador. Az előbbiben a faji megkülönböztetés, a rasszizmus állami ideológiaként biztosítja a fehér kisebbség uralmát, Salvadorban a katonai kormány irtóhadjáratot folytat saját népe ellen, nem kímélve az egyházi embereket, sőt az észak-amerikai emberi jogi aktivistákat sem. Egyik rezsim sem maradhatna fenn, ha nem lennének nagyhatalmú támogatói!

z emberi jogok napja alkalmat ad tehát, hogy elgondolkozzunk a világ ügyeiről és sajzát dolgainkról. Világos, a jogok deklarálása még nem elegendő, nagyobb feladat ezeknek a jogoknak a megvalósítása.

Miklós Gábor

Saját erőből több mint ötvenmillió

Folytatódik a nyomdaipar rekonstrukciója

Eredményesen gazdálkodott az elmúlt években a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat. A termelés értéke megkétszereződött az elmúlt öt esztendőben. Íme a számok: 1975- ben 57,4 milliót számoltak, 1980-ban pedig már csaknem 117 milliót. S úgy tűnik ez a kedvező folyamat az idén, s a következő években sem ér véget.

A gyártmányszerkezet fejlesztésére különösen nagy figyelmet fordítottak a vállalatnál. A korszerű követelményeknek megfelelő öntapadós címke gyártásában ugrásszerű emelkedés következett be. Emellett több új termékkel is jelentkeztek. A termelés gyors ütemű emelkedését segítette a műszaki fejlesztés, a gépesítés. Fontos feladatuknak tartották Kisteleken a címkeüzem korszerűsítését, a tervezett gépi rekonstrukció megvalósítását. Az elmúlt öt évben több mint tizenötmillió forintot fordítottak a telep korszerűsítésére. Eredményeként ma három korszerű címkegyártó gépsor dolgozik három, műszakban. S a nagy értékű gépek folyamatos munkája érdekében más részfolyamatokat is — így az anyagmozgatást, a formakészítést — gépesítettek.

Eső és szárazság

Földünk szárazföldi felületének jó egyharmada sivatagos vagy félsivatagos, aszályos, kietlen, művelésre vagy a puszta tengődésnél jobb megélhetésre alkalmatlan táj. Roppant terület ez, legalább 57 millió négyzetkilométer. A szárazság sújtotta vidékek közül a legszerencsétlenebb a Szahara északi része: a Sza- hel-övezet, amely nyolc országot — Csád, Niger, Felső- Volta, Mali, Mauritánia, Szenegál, Gambia és a Zöldíoki- szigetek — foglal magába, közel 30 millió lakossal. A növényi életre csak ott van remény, ahol a csapadék havi mennyisége eléri az 50 mm-t, azaz minden négyzetméterre

50 liter eső hull. A Szahel- övezetben júniustól októberig tart a nedves, októbertől májusig pedig a száraz évszak. A két csapadékhatár: 2350 km széles sáv déli részén 300, északi részén 50 mm a lehulló csapadék mennyisége. Ahol 200—400 mm között van, ott folytatható juh-, kecske-, szarvasmarha-, ' tevetenyésztés. A 70-es évek abnormális szárazságot hoztak Afrika sok vidékére, nagy éhínséget okozván. A tudomány és a technika legmodernebb eszközeivel a sivatagokat megpróbálják „visz- szaalakítani” vegetációs vidékké.

n Balti-tenger tisztaságáért

A kisteleki cirakcüzemben készül (többek között) a filterteák címkéje, árazöszalag az önkiszolgáló boltoknak, • a szemes kávék papírdobozainak zárócímkéje.

Litván, lett és észt szakemberek a Balti-tenger délkeleti részén kutatásokat végeztek a tengerfenék tulajdonságaira vonatkozóan, s megállapították a legszennyezettebb zónák elhelyezkedését. A geográfusok véleménye szerint a legtisztább vizű részeken kell keresni a halak nagy csoportjait; az ívás is itt történik. A mérések azt mutatták, hogy a szennyeződések nemcsak a vízben, de a fenéken is felhalmozódnak. Az intenzíven szennyezett területeken a különféle ipari melléktermékek és az olaj hatására hosszabb idő elteltével szinte egy, a természetes tengerfeneket elborító második fenék keletkezett, s megváltozott a víz vegyi összetétele is. A különösen nagymértékben szennyezett részeken a halak különféle megbetegedésekben szenvednek, kipusztulás fenyegeti a növényvilágot. A szakemberek véleménye szerint a Balti-tenger bizonyos mikroorganizmusok aktivizálásával saját erőit mozgósítja a szennyeződésekkel szemben. A tudósok célul tűzték ki, hogy megismerjék e sajátos folyamat mechanizmusát, s megtalálják az öntisztulás meggyorsításának módját.

De gépekkel gyarapodott az utóbbi években a nyomdaipari vállalat salgótarjáni és balassagyarmati telepe is. összességében az ötödik ötéves tervben a vállalat telepein üzemelő gépek, berendezések értéke megkétszereződött. Ezekben az években a vállalat nem kevesebb, mint 38 millió forintot költött a termelés korszerűsítésére, fejlesztésére.

A műszaki fejlesztés, a folyamatos munka, az ésszerű gazdálkodás eredményeként a vállalati nyereség, a korábbi 9,2 millióról csaknem 22 millióra szökött. Mindez lehetővé tette, hogy folyamatosan javítsák a nyomdaipari dolgozók élet- és munkakörülményeit. Jelentős mértékben nőtt a bérszínvonal és gyarapodott a szociális juttatások mennyisége, értéke is.

A hatodik ötéves tervben tovább folytatódik a nyomdaipari vállalat rekonstrukciója. A lapgyártás technológiájának korszerűsítése mellett a címkeüzem termelésének további bővítésére is sor kerül. A vállalat gazdálkodása, a nyereség lehetővé tette. hogy több mint ötvenmillió forintot fordítsanak fejlesztésre saját erőből.

NÓGRÁD — 1981. december 10., csütörtök 3