Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-09 / 288. szám

RelconsfruV<*T<5, plusz beruházás — dupla terme'és ts teidiibörognek a gépek BALASSAGYARMATI I HOGRIQ BIUSSIGYIRMIII IIELIÉKLEIE Utolsó simítások a ma avatandó csarnokban A Magyar Kábel Müvek balassagyarmati kábelgyárá­ban ma ünnepélyes külsőségek között átadják az erősáramú kábelgyártó üzemet. — Látja — mondja Márton Sándor íőmérnök — két év hatalmas munkája belefér egyetlen mondatba. Persze ért­hető, hiszen tényt közöl. Ám ami e szavak mögött van ... A rengeteg munka, a végesincs tárgyalások, a töprengések, az álmatlan éjszakák. Egyszóval minden, ami velejárója egy gyár gépi rekonstrukciójának és egy új üzem felépítésének. — Ahhoz képest — jegyzem meg —, hopv holnap lesz a hivatalos, kis átadási ünnep­ség, nem látszik idegesnek. Elmosolyodik. — Azon már rég túl va­gyunk. S egyébként sincs okunk kapkodásra, nyugtató tabletták szedésére. Minden a lehető legnagyobb rendben van. Az utóbbi esztendőkben szerte a világon megnőtt az érdeklődés a kábelipar termé­kei iránt, s természetesen ez alól Magyarország sem kivé­tel. A piaci igények emelke­dése szükségessé tette a gyár­tókapacitások növelését, s így kezdődött meg 1978-ban a balassagyarmati kábelgyár gé­pi rekonstrukciója, valamint egy új, erősáramú kábelgyár­tó üzem felépítése. A munka nagyságát jelzi, hogy ezen idő alatt csaknem hétszáznegyven millió forintot költöttek el. A gyáriak — helyesen — hatal­mas összeget, több mint öt­száznegyven milliót fordítot­tak új gépek beszerzésére. A nagy teljesítményű, nyugatné­met, svájci és dán berendezé­sek olyan műszaki paraméte­rekkel rendelkeznek, amelyek Európában a legkorszerűbbek közé emelik őket. A szabad - vezetéket gyártó üzem rekon- stukcióia a múlt esztendőben befejeződött, az új erősáramú kábelgyártó részben pedig ma. a város felszabadulásának napján dübörögnek fel teljes erővel a kilenc gépsor beren­dezései. szervezett munkát végeztek, alig több mint két év alatt. S ez nagy szó, hiszen ennek eredményeként a VI. öt­éves terv végére termelési ér­téke megduplázódik és eléri az évi hárommilliárdot. Hit­tük-e volna néhány évvel eze­lőtt — kérdi szinte önmagá­tól —, hogy viszonylag ilyen rövid idő alatt Balassagyar­mat városszélén a megye egyik legtöbb termelési értékét elő­állító egysége lesz ... ? *— S most itt van. — De egyszerű így kimon­dani ... Mert nagyon sokat kellett tenni azért, hogy meg­oldjuk a gondok sokaságát. Hiszen — csak egy példát em­lítenék —, hiába lennének a lehető legkorszerűbb gépek, berendezések, ha nem lenne kezelésükhöz megfelelő szá­mú szakember. Akik mindazt ki tudják hozni belőlük, ami az igazi teljesítményt jelenti. — Sikerült e téren is felké­szülni az üzemelésre? — Igen. A szakmai képzést és továbbképzést mi évek óta nagy ütemben folytatjuk. Nálunk ez szükségszerű, sőt: törvényszerű. Ezzel az egyre korszerűsödő technikával csak megfelelően képzett emberek tudnak lépést tartani. A balassagyarmati kábel­gyárban jelenleg ötvennégy egyetemi, főiskolai végzettség­gel rendelkező dogozó van. Közülük hat speciálisan kép. zett kábelmérnök. 1978-tól, mióta megkezdték a kábel­gyártó szakmunkásképzést, hatvannyolvan kapták meg ok­levelüket, s jelenleg is har­mincegyen készülnek vizsgá­ikra. És mind több és mind több magas szakmai tudással rendelkező ember kell. Hiszen a technika fejlettségére és bo­nyolultságára híven jellemző, hogy a karbantartók között négy üzemmérnök van és ió- néhány esveiemi végzettség­gel rendelkező, fiatal diplo­más tölt be művezetői posztot. fotó: Kulcsár A csarnok, a benne lévő gé­pekkel impozáns, alapterülete tízezer négyzetméter. Ügy, hogy cseppet sem csodálko­zunk, amikor Elecz Lajos vil­lamos üzemmérnök kisbicik- lin fékez melletünk. — Ha ez nem lenne — üt a kormányra —, már rég lejár­tam volna a lábam. A fiatal mérnök az új beru­házás megkezdése óta a sze­relési munkálatok helyi irá­nyítója. — így hát — célzok a kö­zelgő átadásra — jócskán meg­csappantak a gondjai. — Valóban. Sok komplikált feladatot kellett megoldanunk ám látja, munkánk sikerrel járt. A kilenc gépsor közül már öt most is folyamatosan termel, s befejeztük a többin is a próbákat. Kilencedikén indul a teljes műszak — mondja és elhajt. Ott maradunk a szépen csil­logó tömlőzőgép mellett Mik- lea Lászlóval, aki az új üzem­be került dolgozni. No, nem új fiú, hiszen hetvenháromtól kábelgyári. — Nagyon örülök, hogy ide jöhettem — mondja, miköz­ben csillogóra törli a gépet. — Bár tudom, itt aztán perc­nyi lazítás, figyelemkihagyás sem lehet, de kényelmesebben jobb körülmények között le­het dolgozni. Azzal is tisztá­ban vagyok, hogy itt maga­sabbak a követelmények, s megállás nélkül kell tovább fejleszteni a szakmai tudást, de ez sem zavar. Sőt. hasz­nomra válik. A gyarmati kábelgyár tör­ténetének jeles napja lesz a mai. Űiabb lépés a további si­kerek felé. .. Karácsony György Felszabadulásunk ünnepén Irta: Rith Lajosné, az MSZMP városi bizottságának első titkára r_an a hűvös téli napon röpke időre a város lakói félbehagyják dolgukat, s hálásan gondolnak azokra, akik harminchét esztendővel ezelőtt felszabadították Balassa­gyarmatot, életüket áldozták azért, hogy a háború borzalmait örökre elfeledjük, új tár­sadalmat építsünk mindannyiunk boldogulá­sára. Tudatosan tisztelgünk a háború hősei előtt azért is, mert a felszabadulás óta felnö­vekedett egy újabb generáció, amelynek tag­jai személyesen nem élték át a pusztításo­kat, s gyermekeik történelemkönyvek lapjai­ról ismerik az akkori eseményeket. Köteles­ségünk újra és újra minden nemzedék, de fő­ként a fiatalok előtt felidézni a harminchét évvel ezelőtti napok jelentőségét életünkben, hangsúlyoznunk, hogy a népek számára, mit jelent a béke, az alkotás öröme. Az ünnep jó alkalom arra is, hogy számba vegyük: miként haladtunk azon az úton, amelyre több mint három és fél évtizede lép­tünk, hogyan tudtunk élni a számunkra leg­többet jelentő szabadsággal. A felszabadulás óta eltelt időszakban népünk a legemberibb társadalmat, a szocializmust építi. A párt ve­zetésével sikeresen teljesítette célkitűzéseit. Lerakta a szocializmus alapjait, korszerű ipart és mezőgazdaságot teremtett, létrehozta a feltételeket a társadalom valamennyi tagja számára a nyugodt élethez. Jelentősen javul­tak a munka- és életkörülmények, a műve­lődés, oktatás, egészségügy fejlődésének lehe­tőségei. Miként az ország településeit, ez jel­lemzi Balassagyarmatot is. Az elmúlt évtize­dekben megváltozott a város arculata, olvan ipari üzemek létesültek, mint a Magyar Kábel Művek gyára, a fémipari vállalat, amelyek termékeiket nemcsak a hazai felhasználókhoz, az ország határain túlra is eljuttatják, s ál­taluk a várost joggal illeti az ipari jelző. Az elmúlt öt esztendő különösen gazdag volt Ba­lassagyarmat történetében. Tovább gyarapo­dott a város, megközelítőleg 1100 új otthonba költözhettek be a boldog tulajdonosok, bővül­tek a gyermekintézmények, emelkedett a ke­reskedelmi ellátás színvonala, sok jutott az egészségügyi ellátás korszerűsítésére, amely­ből kiemelkedik a városi kórház rekonstruk­ciója. A város fejlesztéséből az állampolgá­rok, szocialista brigádok, üzemek és intézmé­nyek egyaránt kivették a részüket. Az V. öt­éves terv sikerei nehezebb körülmények kö­zött születtek, s jó alapot biztosítanak a vá­ros további fejlődéséhez. Maradtak azonban megoldásra váró gondok is, mint az ivóvíz- ellátás javítása, az oktatás, a művelődés fel­tételeinek korszerűsítése, a gyermekintézmé­nyek zsúfoltságának csökkentése, s a fejlődés­sel újabb feladatok is jelentkeznek. Balassagyarmat VI. ötéves fejlesztési terve biztosítja a gyarapodás folyamatosságát, a különböző beruházásokra rendelkezésre álló anyagiak meghaladják a korábbiakat. To­vábbra is megkülönböztetett feladat a lakás­építés, emellett a meglevők állagának megóvá­sa. Az otthonteremtésben az eddigieknél foko­zottabb szerephez jut a magánerő, a családi házak kivitelezése. A társadalompolitikai cé­lokkal összhangban folytatódik a kórház re­konstrukciója, az időskorúakról való fokozott gondoskodás. A tervek között szerepel 100 személyes óvoda építése, az oktatás már a terv­ciklus első évében tantermekkel bővült. Ha­marosan megnyugtatóan megoldódik az ivó­vízellátás, bővül a kereskedelmi hálózat. A VI. ötéves tervi célkitűzések valóra vál­tásához elengedhetetlen a város lakóinak, vállalatainak, munkáskollektíváinak önkéntes társadalmi munkavállalása, amelynek Balas­sagyarmaton méltó hagyományai vannak. Az összefogással, a rendelkezésre álló anyagiak okos felhasználásával sem szüntethető meg azonban az összes feszültség. Lehetőségeinket reálisan kell számba venni. Az például, hogy ebben az időszakban a művelődés feltételei­nek jobbítására kevesebb jut, nem jelenti, hogy e terület fejlesztése lekerült a napirend­ről. Nagyobb figyelmet indokolt fordítani meglevő létesítményeink jobb kihasználására, amely a differenciált fejlesztés és a különbö­ző igények egyidejű kielégítésének fontos esz­köze. Eddigi eredményeink forrása is a becsüle­tesen végzett munka volt, s ez nem lesz más­ként az elkövetkező években sem. A népgaz­daság teherbíró képességéből fakadóan ez a feltétele az életszínvonalban elért vívmánya­ink megőrzésének. A nehezebb nemzetközi feltételek, a külgazdaság kedvezőtlen vonásai arra ösztönöznek valamennyiünket, hogy az eddigieknél is nagyobb figyelmet fordítsunk, ki-ki a maga területén, a munkára. Nem elég csupán többet dolgozni, a tevékenység minő­ségének javítására van szükség az élet min­den területén. Az értelmes, olykor áldozatok­kal is együttjáró cselekvésre, a képességek teljesebb kifejtésére. A város párt- és állami vezetése úgy véli: Balassagyarmat lakossága tisztában van azzal, hogy mai körülménveink között az eredmények elérése több erőfeszí­tést kíván. S abban is biztos, hogy célkitűzé­seink, közös törekvéseink megvalósításban al­kotó módon egészséges lokálpatriotizmustól áthatottam, tettekkel vesz részt. Mert azt a lehetőséget, amelyet harminchét: esztendővel ezelőtt a Vörös Hadsereg felsza­badítói megteremtettek számunkra, csak együtt — munkás és műszaki, orvos és keres­kedő — használhatjuk ki mdndannyiunk javá­ra, a fejlett szocialista társadalom megterem­téséért. A íinnOnalkalmából a városi pártbi- MZ Un ne p zottság nevében eredményes munkát, sok sikert és jó egészséget kívánok Balassagyarmat minden lakójának! A Télapó kellemes megle­petéssel szolgál néhány ba­lassagyarmati családnak: új otthonba költözteti. Nem ar­ról van szó, hogy azok, akik ezekben a napokban költöz­nek nem rendelkeztek otthon­nal. Igen, volt nekik, csak éppen nem a mai egészségügyi és szociális követelményeknek megfelelő. Ezért az új lakás alapvető változást, sőt fejlő­dést jelent az életükben. Ezen héten minőségi cserével 26 család költözik új helyre, például a háromgyerekes Ri­gó István, a listára észrevé­tel alapján felkerült Kiss Ti­bor, özv. Varga Ferencné. A kettes nem tartozik a bűbájos számok közé, nincs varázsereje, mint a három­nak, hétnek, tizenkettőnek. Végre otthon! Vargáék számára mégis jelen­tősége van. Ök ugyanis a Le­nin lakótelep 2. épületének második lépcsőházában, an­nak második emeletén laknak a 2-es számmal jelölt ajtó mögött A zsúfolt, jó indulattal két­szobásnak nevezhető lakásban ramazuri fogad. A kisebbik szobában most pakolászik, szedi össze stafírungját Sztrés- né Varga Katalin, aki 15 hó­napos kislányával gyermek- gondozási szabadságát tölti. — Gyáriak é-- társpartnerek — mondia Imre István osz­tályvezető — hatalmas, jól Állunk a kivilágított, hatal­mas csarnok közepén, mellet­tünk már az utolsó simításo­kat végzik a géneken. Ebben a részben, a hagyományos lég­vezetékek mellett gvártják az egy kilovoltos alumínium alapanyagú, PVC-sz'vetelésű kábeleket, kizáró' ««osan Ba­lassagyarmaton. S ez egyben a műveken belüli szakosodást is jelenti. Az új üzem termé­kei importot szüntetnek meg. s lehetővé teszik a szintéit kábel- és vezetékexport növe­lését. Mii tárgyal a két testület? A Balassagyarmati Városi tanács ma délelőtt ünnepi ülést tart. Ezen Rith Lajosné, a városi pártbizottság első titkára emlékezik meg a vá­ros felszabadulásának évfor­dulójáról. Ülést tart a városi tanács januárban is A végrehajtó bizottság de­cember 14-én tartja soronkö- vetkező ülését. Ezen napiren­den szerepel a felújítási cím­jegyzék elfogadása. Helyszíni végrehajtó bizottsági ülést tartanak a Szondi György Ipari Szakmunkásképző Inté­zetben, ahol az igazgató szá­mot ad az iskola munkájá­ról. A januári végrehajtó bi­zottsági ülésen a tanács és a végrehajtó bizottság mun­katerveinek megvitatása sze­repel. — Most lett kész a szép, modern házunk — meséli a fiatalasszony —, oda költö- rönk. Ideje már. Hat éve, hogy a férjemmel, a kislány­nyal ebben a szűk szobában szoroskodunk. — A nagyszobában én la­kom — mondia az édesanya, özv. Varga Ferencné —, a tizenkét éves kislányommal. Vargáné nincs még ötven­éves. Három leányt nevelt, illetve nevel fel. Hosszú évek óta beteg, vékony testalkatú, egészségi állapota miatt nyug­díjas asszony. Aktív dolgozó korában a nemzeti bank he- lvi fiókjának tisztviselője volt. Nagyon örül az új otthonnak, mert számos megerőltető munkától mentesül. Lényege­sen kényelmesebb, jobb kö­rülmények közé kerül kisko­rú leányával. — A város másik végébe költözünk, a mostaninál vala­mivel közelebb a belvároshoz, a legidősebb lányomék mel­letti bérházba. Nem kell töb­bé fát hasogatnom a cserép­kályhába, a központi fűtés jól melegít. A lányom egye­dül neveli két gyerekét. Kö­zelebb leszek az unokákhoz, jobban tudok segíteni nekik Vargáéknál nagy hát az öröm. A kimondva rendkívül egyszerű minőségi cserének összesen három család nyolc tagja ujjong. Joggal, megér­demelten. — Majd a saját házunkban nézzen meg bennünket — mondja Sztrésné, a beszédes, mozgékony fiatalasszony. — Ide még szőnyeget sem vet­tünk, minek, úgyis csak át­meneti állapotnak tekintettük. De majd az új lakásban!... Berendezem úgy, hogy örö­münk teljen benne mindany- nyiunknak. A városi tanács „Télapója” januárban újabb 26 családnak szerez örömet; az igényjogo­sultak második csoportja ak­kor veheti birtokba régen várt, korszerű otthonát. (ok.»

Next

/
Thumbnails
Contents