Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-31 / 305. szám

Bacchus szelleme — palackba zárva Egész évben szilveszter! Friss, üde és elegáns — az Italok szépségkirálynőjét, a pezsgőt illetik e szavakkal a borászati szakemberek s asze­rint díjazzák, hogy milyen a színe, íze, zamata, illata. Ma­napság egyre többen nemcsak az óévet búcsúztatják a gyön­gyöző, könnyed itallal, hanem mintha egész évben szilveszter lenne, családi és baráti össze­jöveteleken, hivatali ünnepsé­geken is pezsgőt bontanak. Az üzletekben akkora a vá­laszték a díszes palackokból, hogy tanácstalanul töpren­günk: melyiket emeljük le a polcról? Mivel nincs még olyan kifinomult, több évszá­zados érzékünk, ízlésünk a ki- 1 választáshoz, mint a franciák­nak, érdemes betekintenünk a pezsgőgyártás titkaiba. A fővárosban Budafokon ta­láljuk a Hungarovin birodal­mát, csaknem 30 kilométer hosszúságú pincerendszerét. Itt születik a ma már messze földön híres magyar pezsgő is. 1982 augusztusában lesz ép­pen 100 éve, hogy a Rózsavölgy szomszédságában Törley Jó­zsef által alapított gyár első palackos pezsgői „beértek”. A tulajdonos — aki a pezsgőt ha­zájában Reimsben tanulmá­nyozta a bonyolult, kényes technológiát és elsajátította a Bzakma fortélyait — csakhamar felvirágoztatta gyárát. Közép- Európa egyik legkorszerűbb üzeme lett, amely még ma is az ugyancsak Budafokon levő , Hungária Pezsgőgyárral együtt az ország pezsgőtermelésének nagy részét adja. Garamvári Vencelbe*, a Hungarovin Borgazdaságok Export Vállalatának igazga­tóhelyetteséhez nehéz bejut­ni, a külföldi partnerek, üz­letkötők szinte egymásnak ad­ják a kilincset nála. Szobája valóságos pezsgőmúzeum, ahol már láthatók a jubileumi év­ben forgalomba kerülő szép palackok. — A gyárainkban előállított pezsgő hatvan százalékát kül­földön értékesítjük. Vevőink: a Szovjetunió, NDK, Csehszlo­vákia, Románia, Lengyelor­szág, a tőkéspiacon az NSZK és az Egyesült Államok. Idén 18 millió palack pezsgőt gyár­tottunk. Az ország több gyára — a mecseki, az izsáki, a hosz- szúhegyi, a kiskunhalasi, a szikrai állami gazdaságok — együttesen csaknem 30 millió palacknyit termelnek évente — tájékoztat az igazgatóhelyet­tes. — A* utóbbi évtizedben ha­zánkban is divatba jött a pezsgő. Elterjedt viszont az a vélemény is, hogy gyenge mi­nőségű borból készül. Igaz? — A vád alaptalan. A gyár­tásra alkalmas alapborokat a hazai híres borvidékekről vá­logatjuk össze. Nem különleges tájjellegű szőlőfajtákat, ha­nem olyanokat, amelyeknek íze és zamata megfelelő, a savtartalmuk magas, színük vi­lágoszöld, fehér, vagyis vé­kony, elegáns bor lesz belőlük. Nem cél a magas alkoholtarta­lom, mert gátolná a másodger­jesztés folyamatát. Fontos a szüretelés időpontja, továbbá, hogy a feldolgozáskor a must­nak csak a legértékesebb ré­szét használjuk fel. — Azt tartják, hogy a pa­lackban érlelt ital sokkal jobb a tankpezsgőnél. — így igaz. Az előbbi klasz- szikus eljárással készül; van­nak fajták, amelyeknél 2—3 évet igényel az érlelési folya­mat. A tankpezsgő két hónap alatt készül. Érdemes köze­lebbről megismerkedni a gyár­tással — indítványozza. Csakhamar a cseppkőbarlan­gok teTmeihez hasonló tágas pincékben járunk, üvegekből rakott hatalmas máglyák kö­zött. A palackokat nemes pe­nész borítja, alattuk szunnyad a felséges ital. Boros László, üzemvezető elárulja a pezsgő­recept lényegét: — A borhoz finomított cuk­rot és speciális borélesztőt adz majd palackba Ax erjesztőüzemben ellenőrzik a pezsgő minőségét Békés, boldog éj esztendőt! vagy tartályba töltjük. A bor ezután pincehőmérsékleten másodszor is erjedni kezd, széndioxid képződik. A vastag falú üvegek 20 atmoszféra nyo­mást tűrnek. A pezsgő hosszú ideig érik a palackokban, ez alatt kialakul sajátos, különle­ges finom illata, zamata. Majd az italt elválasztjuk a seprűtől vagyis az élesztőüledéktől úgy, hogy kristálytiszta maradjon, de szénsavtartabnabói ne ve­szítsen. A tankpezsgőből egyszerűen kiszűrik a seprőt, a palackok­kal már bonyolultabb a mun­ka. Rázóállványokra rakják az üvegeket szájjal lefelé, majd egy hónap múltán az üveg nyílkát 3—5 centis részben befagyasztják, meg­bontják a kupakot, s az üledé­ket is tartalmazó jégdugót a belső nyomás kilövi. A meg­üresedett részt borból készült likőrrel pótolják, aszerint, hogy milyen édességi fokot kíván­nak elérni. Ezután automata gépsorokon díszes palackokba áttörik, a műanyag dugót le­szorítják drótkosárral, ne­hogy Bacchus szelleme kiszök­jék a palackból. Felkerül a fényes sztaniod sapka is, a ] vállszalag és a hascímke. Ez ; utóbbi a pezsgő névjegykár­tyája, melyből mindent meg­tudhatunk. Garamvári Vencel segíti megfejteni az ajánlást: — A brut 0,5 százalék cukor- tartalmú száraz, nyers pezsgő, a szakértők kedvence; a dry 0,5—2,5 százalékos száraz, a demi sec 2,5—3,5 százalékos félszáraz, a demi doux 3,5—4,5 százalékos félédes és a doux 4,5 százalék fölötti édes ital. A magyarok a harsogóbb íze­ket, a Charmant douxt, a Törley Extra Rubint, a mus­kotályős Fortunát kedvelik, a külföldiek inkább a szárazabb, a természetes, ízesítés nélküli fajtákat. Például a Hungária Brut az ínyencek itala, az Extra Dry a száraz italokat kedvelők pezsgője. Mintegy 20-fajta pezsgőnket a legigé­nyesebb étrenddel is össze le­het hangolni. Hideg, meleg elő­ételekhez, sültekhez, halakhoz is való a pezsgő, nemcsak desszerthez, süteményhez. Legelőnyösebb nem kehely, hanem fuvola formájú poha­rakban, 2/3 részig tölteni a pezsgőt, így jobban érvénye­sül a szüle, a seénsavfüzérek játéka. Csak hűtve fogyasszuk! A fehér és rosé pezsgő ideális hőmérséklete 4—6 C-fok, a vö­rösé 7—fl C-fok. 8 végül egy jő tanács a Hungarovin igazgatóhelyette­sétől: — Nem jó összekeverni az italokat. Általában a nagy vi­gasságokat követő görcsös fej­fájások vádlottjaként emlege­tik a pezsgőt, de jogtalanul. Mire éjfélkor asztalra kerül a pezsgő, már előzőleg jó pár pohárnyi konyakot, vodkát, li­kőrt, sört, bort, bólét fogyasz­tottak. A pezsgő legfeljebb a száraz fehér és vörös bort tű­ri. Tehát ne házasítsunk, min­denki maradj«» hű kedvenc italához és akkor nem kezdi „macskajajjal” az új esztendőt. Horváth Anita Micsoda buli! Nosztalgikus időket élünk. Talán a köz- és magánélet problémáinak világméretű fel­duzzadása teszi, hogy a fel­nőttek — nem kell feltétlen nagymamáknak vagy aggas­tyánoknak lenniök — epeke- dő szívvel gondolnak vissza ellobbant gyerekkoruk, if­júságuk élményeire. Hiszik, hogy azok voltak az „igazi szép napok”. Az emlékezés erényt kovácsol a gyengeség­ből is. Akkor még tudtak örülni az emberek a nyíló vi­rágnak, a gyerekek, ha a zsí­ros kenyérre retek került. Mi­ért, talán ma nem örülnek? Dehogynem — hallom a ka­pásból jött válaszokat, — csak leginkább másnak és másképpen. — Csodálatos nagy bálok voltak a Kohászban mindig — emlékezik lelkesülten Bo­lyős Lászlóné, a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ igazgatója. — Csak meghívó­val lehetett bejönni, s aki ka­pott, az megtiszteltetésnek érezte. Nem lehetett akár­hogyan felöltözni, kizárólag ünneplőbe. Ehhez mindenki tartotta magát... Este nyolctól reggel hatig tartott a muri. Az éjfélt, az újesztendőt vil­lanyoltás jelezte, és akkor a ház összes termében megszó­lalt hangszórón, a Himnusz. A családok, de még az ide­genek is egymás nyakába bo­rultak... A tévé később, a hat­vanas évek vége felé jött széles körűen szokásba. De a bálok, a közös szórakozások nagyrajongói éjfél után, a műsor befejeztével, felugrot­tak hozzánk. Az alkalmat tel­jesen semmi szín alatt nem hagyták volna ki. Sajnos, nekem nincsenek ilyen bátl élményeim. Divat­juk fénykorában még gyere- keskedtem, csak az utcabeli gumitalpú cipós, csőnacis le­gényekre irigykedtem, hogy megszorongathatják a szomszé­dék gimnazista lányát, a sö­tétben talán még csókot is lophatnak. Fahm laktam, a kuTtúrház adott helyet a min­denkori mulatságoknak. De a táncos rendezvények az or­szág, a technika gazdagodá­sával a televízió, a beatzene, majd a discó betörésével fo­kozatosan kiszorultak a mű­velődési otthonokból, a ven­déglátóhelyeken, éttermek­ben, eszpresszókban találtak befogadásra. — Évente 10—12 nagy bált szerveztünk — mondja Bo- lyós Lászlóné — óriási ér­deklődés mellett. Egy-egy szil­veszteri mulatságra 800—1000 ember jött el... Aztán kényte­lenek voltunk, úgy a hetve­nes évek elején, módszert vál­toztatni. A több mint száz­éves intézményünk külső, belső felújításra, korszerűsí­tésre szorult, átalakítottuk. Megszűnt a fenti büfé, a he­lyébe került alsó pedig már nem tudta igényesen ellátni a szilveszteri bál vendégeit. S nem kívánatos események is történtek a vendégkör átala­kulásával... X A megyeszékhely másik, háromnegyed évszázados fenn­állását most ünneplő, az al­kalomra ugyancsak kívül-be- lül „megfiatalodott” kultúr- házában az öblösüveggyár Kossuth Lajos Művelődési Házában kísérteti hasonlatos­sággal ment végbe a folya­mat: a nagy bálok korszaká­tól a jelenkori szokásokig. — Körülbelül a hetvenes évek közepén nálunk is ab­ba maradtak a nagy szilvesz­teri bálok — meséli Vratni József igazgató. — Egysze­rűen megszűnt a vonzása, nincs igény rá. Az emberek családi körben, a tévé előtt akarják tölteni az ünnepet, más részük vendéglátóhelye­ken, és divatba jöttek az ott­honi, házi rendezvények is. Valóban: az újévi malacok ma már az éttermekben visí­tanak, ott énekel X művésznő és ott kacagtat Y művész úr, ha egyáltalán műsora van a szilveszteri zenés, tombolás vi­gadalomnak. A mai ember a bensőséges vigasság híve. Ha választhat óriási étterem, ha­talmas bálterein és viszonylag apró presszó, kultúrházi klub­szoba között, akkor a többség az utóbbiak mellett dönt. Is­merős, zártabb körben védet­tebbnek és felszabadultabbnak érzi magát. A kultúrházi kis helyiségeket pedig még saját maga is díszítheti, ízlésének megfelelően. így cselekedtek az SKÜ szo­cialista brigádjainak tagjai, akik december 27—30. között a művelődési központ termei­ben rendezték meg kollektív (elő) szilveszteri összejövete­lüket. A ház népművelői és aktivistái szintén közösen ün­nepelitek. Az öblösüveggyári művelődési központot a hallás- sérültek klubjának tagjai ve­szik birtokukba. Magyarnán- dorban és Palotáson az ifjúsá­gi klub törzsközönsége szer­vez közös évbúcsúztatót. S akárhány művelődésiház-ve- zetővel beszéltem, mindegyik valamelyik szakkörnek, klub­nak, amatőr művészeti cso­portnak a terveiről számolt be. Sajnáljuk-e a régi, százakat megmozgató nagy bálokat? Ke­seregjünk-e a változáson? Dőre dolog lenne. A fejlődés objektív törvényszerűségeivel, melyek a szokások, a hagyo­mányok átalakulását hozták, csupán szélmalomharcot foly­tathatnánk. Törődjünk bele hát a változásba, s a mai for­mákat igyekezzünk a lehető legízlésesebb, legélménytelibb módon felhasználni — ma­gunk és mások örömére. Ma este sokáig égve marad­nak a villanyok, hogy — kép­letesen szólva — ők is köszönt­hessék fényükkel, ragyogá­sukkal a következő évet. Á lemezjátszó Karády Katalin, Vámosi János, Záray Márta dalait búgja, varázsszeme egy­mást karoló ember párokkal kacérkodik.. „Micsoda buíf? Őrület. / Wt- csoda buli! De csuda jó ve­led. ..” — játssza a Hungária Fekete Gyula és Fenyő Miklós szerzeményét Szilveszter, új esztendő. Remélj®:, nyugal­mat. békét tartogat valameny- nyiönknek. Sulyok Laszti 1 Könyvárusok zimankóban Lehet, ágy mínusz üt fok. A papirkartonból, Iccékből összeeszkábált alkalmi köny­vesbódé fedelét, a csonttá fa­gyott nylonfóliát csattogtatja a hideg szél. De a két „vál­lalkozó”, a baglyasaljai hét­közi otthon gyermekfelügye­lője és a felesége hősiesen kitartanak. — Forgalom? — A hidegtől függetlenül sokan megállnak a jövő-me­nő emberek közül. Főleg a gyerekek számára vásárol­nak mese- és verseskönyve­ket. Sokan vesznek krimit, ebből többszőr is kell pótol­ni a készletünket. Sajnos ke­vés szépirodalmi és képző- művészeti könyv után érdek­lődnek, még most is nagyon sok értékes művet tudok ajánlani. Eddig mindennap megvolt az ezernyolcszáz­kétezer forint körüli bevé­telünk. Amíg Lengyel Ma­ximmal beszélgetünk, a fe­leség, Nógrádi Erika ajdnljß ■ könyveket, kiszolgálja m vásárlókat. — Most először vállalták ezt a munkát? — Nem először szegőd­tünk él. Áruljuk a könyve* a tavaszi könyvvásáron, a könyvhéten meg más alkal­makkor is. Jól jön a pénz, hiszen a gyermekfelügyelőr ség mellett levelezőn végzem Dunaújvárosban a tanárkép­ző főiskolát. A másik ok, amiért áruljuk és terjesztjük a könyvet, hogy mindketten nagyon szeretünk olvasni. Szép számmal van már Ott­hon könyvünk, s egy kis pm. tekcióhoz fs jutunk, ha egy* egy ritkább példányt szeret­nénk. Sz. Gy. S. 4 NÓGRÁD — 1981. december 31, csütörtök Ideális körülményeket teremtettek Balassagyarmaton az úttörő- és ifjúsági házban a fiatalok időtöltésére. Kényelmes klubot rendeztek be számukra, a híradástechnikai berendezésekkel, játékokkal, folyóiratokkal. kép: kulcsár —

Next

/
Thumbnails
Contents