Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
IA « A C í> LA PJ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. ÉVF., 305. SZÁM ÁRA: 1,80 FORINT 1981. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK cs ÚJÉVI rkeznek az újévi jókívánságok. E Rokonok, barátok, ismerősök — és ismeretlenek — az aláírók között. Szikrázó havon Csilingelő szánkó, durrogó pezsgőspalackok. Maszatos arcú kéményseprő mosolyog a lapokon. Az utcán szilveszteri hangulat, felsivalkodik egy-egy trombita, fogynak a színes sipkák, az éttermek jó- előre megteltek. Csörög a telefon, a beszélgetés lényege egyetlen tőmondat: boldog új évet kívánok! Tiszta szívből — mondjuk egymásnak, s őszintén gondolunk arra, hogy 1982. valóban boldog lesz. Közben eszünkbe ötlik, vajon az év, amelytől búcsúztunk, amelynek esztendővel ezelőtt hasonló kívánságokkal vágtunk neki, boldog volt-e, valóra váltak-e takargatott vagy nyíltan megfogalmazott kívánságaink? Mit hozott hát az óév, miként is őrizzük meg emlékezetünkben? Leltárt, számadást készít a világ Moszkvától Washingtonig, Párizstól Budapestig. Mindenki számára legfontosabb, hogy Európában immáron harminchét esztendeje béke van! De nem hallgatnak a fegyverek más kontinenseken, népek csatáznak elnyomóik ellen. Történelmi szerepet játszanak a világ haladó erői, a Szovjetunió, s a többi szocialista ország, mert állhatatosan küzdenek az enyhülésért, az esztelen fegyverkezés csökkentéséért, a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett éléséért. S a hidegháborúra jellemző feszült légkörben nyugtalanító hírek érkeznek az éterből terrorakciókról, beavatkozásokról, gazdasági megkülönböztetésekről. Ilyen nemzetközi körülmények között élünk és dolgozunk. Közös munkákról készített számvetést a közelmúltban az országgyűlés. A magyar állampolgárokat némi nyugalommal, de mindenképpen bizakodással tölthette el, hogy a háromszázhatvanöt nappal ezelőtti országos fogadalmakat közös erőfeszítéseink révén túlnyomórészt sikerült teljesíteni. Az ország — közte néhány megyei — ipari üzemeinek termékei öregbítették a magyar munkás hírnevét hazai és nemzetközi piacokon, új termelőberendezések tették korszerűvé és hatékonnyá a termelést, gazdaságosabbá az exportot. A korábbinál jobban sikerült bánni munkaerővel, anyaggal, energiával, egyszóval, meglevő lehetőségeinkkel. A mezőgazdaságban dolgozók — köztük a kedvezőtlen termőhelyi adottságok között tevékenykedő nógrádi termelőszövetkezetek tagjai — ismét letették névjegyüket, dacolva időjárás viszontagságaival, hozzájárulva a népgazdaság exportkötelezettségei teljesítéséhez, a lakosság ellátásának javításához. Az MSZMP XII. kongresszusa határozatai lendületes végrehajtását bizonyítják Nógrád megyében is az új otthonok, óvodák, bölcsődék, általános iskolai tantermek, szilárd burkolatot kapott utak, a művelődést, a szabad idő hasznos eltöltését szolgáló újabb létesítmények. Ezek is mind fontos tényezői a célkitűzés valóra váltásának: őrizzük meg életszínvonalunk elért vívmányait, s erőnkhöz mérten igyekezzünk életünk körülményeit jobbítani. A számok, ha valamivel szerényebbek is az elmúlt tíz-tizenöt esztendőben megszokottnál, mutatják gyarapodásunkat, az 1981-es esztendő sikereit. S a sikernek nincs mértékegysége. Legyen kevesebbnek tűnő is, akik részesei, azoknak a legtöbbet jelenti. Mint ahogy arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy szűkebb hazánkban az elért évtized alatt korszerű ipari üzemek Mai számunkban: telepedtek le, a régiek rekonstrukciójára folyamatosan sor kerül, ez pedig fejlődésünk nagy tartaléka. Eredményeink másik kiapadhatatlan forrása a lelkiismeretesen végzett munka volt. A tisztes helytállás a szikrákat hányó kohók mellett, a feketén csillogó szénfalaknál, a tarlókat hasító gépeken, az iskola padjainál, kórházak ágyainál... Ez a biztosíték a továbbiakban is az országépítés nem kis feladatai teljesítéséhez. Mert kétség aligha férhet hozzá, hogy a múlóban levő esztendő utolsó napján megint ott motoszkál a gondolat a fejekben: mit hoz a holnap, az 1982-es év? S ahhoz sem, hogy tennivalóink számbavételekor figyelmen kívül hagyhatók a munkánkat befolyásoló és nehezítő nemzetközi tényezők, s tevékenységünk megszívlelendő tanulságai. Űjabb közös próba előtt, állunk. Hiszen az új, átadott otthonok ellenére, ezrek várnak lakáskiutalásra, még mindig van különbség város és falu között, idősek, hátrányos helyzetűek várják a segítő kezeket... Az ünneplés óráiban sem szabad megfeledkeznünk a hétköznapokon tapasztalható fogyatékosságokról, amelyek fellelhetők a munka szervezettségében, termékeink minőségében, a termelés jövedelmezőségében. Ahhoz, hogy az új esztendőben az általánossá váló ötnapos munkaheteken, a VI. ötéves terv második évének gazdasági es társadalompolitikai célkitűzései megvalósuljanak, az eddigieknél is fegyelmezettebb, átgondoltabb munkára van szükség. Mindenkinek azon a helyen, ahová a nagy „előadásnak” — a fejlett szocialista társadalom építésének — szereposztása állította. S ebben a munkában nincsenek statiszták, néhány percre színpadon feltűnő epizódisták. Mindannyiunknak egyformán jut teendő, kinek- kinek az építkezés állványain, az intézésre váró iratoktól zsúfolt íróasztalok mellett, vagy a gyáregység szalagjainál... Forgatjuk a színes újévi üdvözlőlapokat. Küldött Özdról Kati néni, ©abiék Budapestről, az ismerős igazgatóhelyettes, Valeri j Leningrádból, s a többiek. Számon tartjuk egymást, gondolunk a másikra. Mint, ahogyan számon tartjuk azokat, akikkel együtt, egymás mellett dolgoztunk az esztendőben. A reggeli találkozáskor az üdvözlést gyakran helyettesítette barátságos vállonveregetés, s nem jutott idő a legjobbakat kívánni, mert a napi feladat felemésztette a figyelmet, az energiát. Pozsonyból is érkezett egy lap. Azt kívánják benne barátaink, hogy őrizzük meg az általa irigyelt optimizmusunkat. Igaza van, őrizzük meg 1982-re valamennyien az optimizmusunkat! Azzal a bizalommal tekintsünk az új esztendő elé, amely táplálja az alkotó embert, hitet ad neki, hogy képes a nehezebb körülmények között is meggyűrkőzni a reászabott feladatokkal. Abban bízunk, hogy nemcsak az ünnepekre hallgatnak el a fegyverek, hogy az éhező milliók asztalára is kerül mindennap táplálék, hogy a józan ész jövőre is felülkerekedik az esztelenségen, hogy a gazdag bor- és búzatermés, a békesség nem csupán újévi jókívánság marad! A z egyik borítékból ilyenkor szokatlan zEi\ lapocska csúszik elő. Esküvői meghívó JLIV az esztendő utolsó munkanapjára. Aligha akadna jobb példa az optimizmus megtestesülésére, mint igent mondani egymásnak, igent mondani a jövőre, a boldog új esztendőre, a boldogabb holnapra. Interjú Devcsics Miklóssal Egész évben szilveszter! Mire vagyunk érzékenyek! Csak a szépre emlékezem Fiúk a Művész-telepről Beszélgetés Berek Katival Tücsök és bogár Elutazott J. V. Andropov A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghívására december 28—29-én hivatalos, baráti látogatást tett Budapesten J. V. Andropov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió állambiztonsági bizottságának elnöke. A látogatás során megbeszélésre került sor Horváth István belügyminiszterrel. Eszmecserét folytattak a két felet kölcsönösen érintő kérdésekről. Kádár János, az MSZMP KB első titkára fogadta J. V. Andropovot és szívélyes baráti légkörű megbeszélést folytatott vele. J. V. Andropov kedden elutazott Budapestről. Búcsúztatására a Keleti pályaudvaron megjelent Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Horváth István belügyminiszter. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. (MTI) Utolsó nap — fontos témák Bizalmiértekezlet a Nógrádi Szénbányáknál Megyénk egyik legnagyobb hagyománnyal és munkáslétszámmal bíró vállalata, az 1981-bein az önállósult gazdálkodás útjára lépett Nógrádi Szénibányák- Dolgozói az idén, a megváltozott körülmények közepette olyan teljesítményeket produkáltak, amelyek messze meghaladják .az előző esztendők teljesítményeit. Hiszen a mélyművelésű négy aknaüzem és a két külszíni fejtés — Kányás, Ménkes, Szorospatak, Tiribes, valamint Homokterenye-Kő- tető és Kazár-Pólyos — az idén az , előzőeket meghaladó mennyiségű szenet, egymillió-húszezer tonnát bocsátott a népgazdaság rendelkezésére. A vállalati szakszervezeti bizottság tegnap megtárgyalta a vállalat 1982, évi tervét, állást foglalt a jövő évi bér- fejlesztések ügyében. Döntött a szociális, sport-, segélyezési és üdültetési alap felhasználásáról, határozott a következő esztendei új munkarend és munkaidő beosztásának szabályozásáról. A salgótarjáni Bányász Művelődési Házban. tegnap megtartott ülés fő témája a vállalat 1982. évi termelési és gazdálkodási terve volt. amelyet Zsuffa Miklós, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgatója terjesztett a nagyszámú résztvevők elé. Az NSZB-nek — miként azt hangsúlyozta —v jövőre a tervben, szereplő egymillió-húszezer tonna szenet kell kitermelni, mely mennyiség a szocialista brigádok felajánlásai révén még tovább növelhető. Különös gondot kell fordítaná a vágathajtásra; ennek össz- hosszát az idei tizennégyezer méterről tizenhatezerre szándékoznak növelni úgy, hogy tovább emelik a korszerű biztosítással hajtott vágatok arányát. S, hogy ne csak a vállalat érdekei teljesüljenek, fordítanak nagyobb figyelmet jövőre a lakossági szénigények kielégítésére. Az elképzelések szerint 1982-ben legkevesebb hetvenhétezer tonna kiváló minőségű, darabos szenet adnak, a TÜZÉF-le- iepeknek. A gazdálkodás hatékonyságának növelése miatt január elsejétől szervezeti változások js történnek a Nógrádi Szénbányáknál. A központban, az árbevétel további növelése, céljából kereskedelmi osztályt hoznak létre, egységes vezetés alá — ösz- szevonás eredményeként — válik egy üzemmé Kányás és Tiribes. A szénen kívüli termelőmunkát folytató nagy- bátonyi körzet, amely Kiste- remyét is magában foglalta, tevékenységi karének megfelelően, kettévált. Az ezen tevékenység eredményességének fokozását jelző intézkedések hatására, a tervek szerint, 1982-ben a mostani 460 millió forintnyi árbevételről ez au összeg 473 millióra nőFelvétel: Kulcsár József
