Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-03 / 283. szám

A Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyárában az idén 1 milliárd 600 millió forint értékű terméket gyártanak. Jövőre — az új üzem belépésével — már 2 milliárd 200 mil­lió forint lesz a termelési érték. 1985-ben, a hatodik ötéves terv végére az összeg három és fél milliárd forintra növekszik. Megyénk leg dinamikusabban fejlődő üzeme a konvertibi­lis valutáért exportáló vállalatok között a legelső és ezt a dobogós helyet meg kíván­ják őrizni a továbbiakban is. Képünk a korszerű gépekkel ellátott kábelgyártó üzemben készült. Népi ellenőrök az ellenőrzésről M int az a népi ellenőrök egy nemrégiben végzett — az ipari szövetkezetek belső ellenőrzésének színvonalát felmérő — vizsgálatukban megállapították: a belső el­lenőrzés tevékenysége még nem minden szövetkezetben felel meg a négy évvel korábban hozott kormányhatározat elő­írásainak. Igaz, ellenőrzési tervek csaknem mindenütt ké­szülnek. Ezek tartalmi megvalósítása azonban helyenként várat magára. Pedig a rendelet egyértelműen előírja, hogy az ellenőrzés része a vezetésnek, tevékenységének át kell fognia a szövetkezet belső életét, a gazdálkodás minden te­rületén. A belső ellenőrzés hivatott arra is, hogy segítse a döntésekben megjelölt célok elérését, segítse a munka hatás­fokának javítását, valamint a közérdek és a jogos egyéni ér­dekek védelmét. Ahol mindez ma még csak vágyálom, ott alighanem a vezetők szemléletében van a hiba. Emiatt a belső ellenőrzés még több szövetkezetben nem tölti be valódi szerepét. Mert néhol szükséges rossznak tartják a belső ellenőrzést, s ezt a munkát osztott, vagy kapcsolt munkakörben végzik. A né­pi ellenőrök találtak olyan szövetkezeteket is, ahol a belső ellenőr feladata az volt, hogy a szabadságon, vagy betegál­lományban levő kollégákat helyettesítse. A példák igazolják; rendelet előírásaival ellentétben még nem mindenütt tettek meg mindent, hogy a belső el­lenőri munka megfelelő színvonalra emelkedjen. Jelzi ezt a belső ellenőrök egy-egy szövetkezetben elfoglalt helye is. A megye egyik ipari szövetkezetében például a szervezési, má­sutt pedig a közgazdasági osztály vezetője határozza meg a belső ellenőr tennivalóit. Képtelenség, hogy az ellenőrök ko­molyan minősítsék, bírálják éppen azoknak a munkáit, akik­től előléptetésük, anyagi megbecsülésük függ. így aztán —, mert erre is volt példa —, néhol egy-egy osztott munkakör­ben dolgozó belső ellenőr csak saját gazdasági munkáját vizsgálhatja elmélyült elemzéssel. Az esetek jelentős hánya­dában ugyanis a belső ellenőrök csak azt vizsgálják, hogy munkatársaik pontosan írják-e be a jelenléti ívre érkezé­sük és távozásuk időpontját. De abban a szövetkezetben sem lehet sok becsülete a belső ellenőrnek, ahol munkaidejének jelentős részében a szállítási jelentések és a tmk-sok tevé­kenységének vizsgálatával kell foglalkoznia. Jó esetben az átfogó elemző munka helyett cél- és témavizsgálatok elvég­zésére kapnak lehetőséget, de megesik, hogy csak akkor, ha már városszerte beszélnek a szövetkezeti munka egy-egy fo­gyatékosságáról. A népi ellenőrök megállapítása szerint napjainkban ke­vés az összefüggések feltárására történő elemző vizsgálat. Több olyan vizsgálatra van szükség, amely nem csak a té­nyek feltárására, hanem az okok és összefüggések kutatásá­ra helyezi a hangsúlyt. Mert néhány követésre méltó példa azt igazolja, hogy azokban az ipari szövetkezetekben, ahol rangjának és tisztének megfelelő feladattal bízzák meg a belső ellenőrt, nem csak a munka szervezettsége javult je­lentős mértékben, hanem a munkavégzés hatásfoka is emel­S az is eredmény, hogy jelentős sikereket értek el a tár­sadalmi tulajdon védelmében. Igaz, ezekben a szövet­kezetekben a munkahelyi vezető több fegyelmi hatá­rozatot volt kénytelen aláírni, mint a korábbi években. Én­ek kedvező hatása azoban nem csupán a közös vagyon meg­óvásában, hanem a gazdasági eredményekben is érezhető. Cs. N. L. Íz UTINFORM jelenti Az UTINFORM jelentése sze­rint szerdára jeleentősen meg­javultak a közlekedési viszo­nyok az ország útjain. Éjsza­ka a keleti országrészben ugyan még számottevő — 2—7 centiméter — hó hullott, de a fő közlekedési utak ezen a te­rületen és a hegyvidékeken is járhatóak. A járművezetők la­tyakos, a nyugati megyékben túlnyomóan nedves, de sehol- sem síkos útra számíthatnak. A mellékutak többsége hó­kásás, Nagyvázsony térségében enyhe hóátfúvásra számíthat­nak az arra közlekedők. A Mátra útjai a letaposott hótól helyenként síkosak. Az ország útjain mintegy 230 útfenntartó gép dolgozik. Szakmérnöki képzés Újabb lehetőséget kapnak a mezőgazdasági szakemberek szakmai tudásúk gyarapításá­ra, a legfrissebb tudományos eredmények megismerésére. A MÉM szakoktatási és kutatási főosztálya az agrártudományi, a kertészeti és az erdészeti egyetemeken kétéves szak­mérnöki képzést indít 1982. el­ső fél évében. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdaság-tudo­mányi kara környezetvédelmi, növényvédelmi, vadgazdálko­dási, genetikai, vízügyi és vállalatgazdasági témakörök­ben indít évfolyamokat. A gö­döllői tanárképző intézet mér­nök- és műszaki tanári, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem takarmánygazdálko­dási, a Budapesti Kertészeti Egyetem magtermesztési, a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem pedig fatermesztési szakmérnökoktatást szervez. A felvételi pályázatokat 1982. január 15-ig lehet benyújtani az egyetemek dékáni hivatalai­hoz. ..... — Milyen ember az újító? — Nyitott szemmel jár a vi­lágban. Szívós, kitartó, ala­pos. Erős benne az alkotni akarás. — ön ilyen ember? — Van néhány újításom. Hat, hét. Ennyit vezettek be. Gondolom ilyen vagyok. Vaspál Dávid, a Salgótarjá­ni Kohászati Üzemek kistere- nyei üzemegységében dolgo­zik. A harminckét éves fia­talember nyolc esztendeje szerzett vegyigépész-diplomát. Előző munkhelye, a Budapes­ti Rádiótechnikai Gyár szak­mailag nem elégítette ki, így amikor Kisterenyén kezdődött az építkezés, munkahelyet változtatott. — Milyen munkakörben dolgozik? — Ma még technológus va­gyok. Holnaptól viszont már technológiai csoportvezető. A fiatalember a KISZ Nóg- rád megyei bizottságának FMKT-pályázatát nyerte meg nemrégiben. Előtte munka­helyén a mérnökök, közgazdá­szok, technikusok házi vetél­kedőjén lett első pályamunká­jával. — Az újításai közvetlenül munkájához kapcsolódnak? — Mélyebbek annál, mint amivel foglalkozom. De több­nyire egy-egy munkahelyi problémából indulok ki. Nem vagyunk, megelégedve a tér­Kérdőjelek a gépiparban „MINDENKI csak eladni akar, de venni senki” — pa­naszkodott egyik gépipari vállalatunk igazgatója, meg a külkereskedők, miután haza­tértek egy rangos külföldi vá­sárról. Tapasztalatukat így összegezték: túlkínálat, áruBő- ség, ingadozó és kiszámítha­tatlan árak, óriási konkurren- cia, sok érdeklődővel, kevés komoly vevővel. A többit már csak egy kézlegyintéssel in­tézték el. E mozdulatban ben­ne volt a gépipart sújtó meg­annyi gond, a korszerűsödő, de még mindig nem piacképes termelési szerkezet, az anyag­ellátás, a háttéripar, a terme­lékenység mind sűrűbben em­legetett problémái. Sajnos, az idei év eddigi tapasztalata — nevezzük ne­vén : eredménytelensége — magán viseli az általános visszaesés jegyeit. A szinte mindenhol lelassult ipari nö­vekedés erősen érezteti hatá­sát exportunkban. Mindez pe­dig érzékenyen érinti egész gazdaságunkat, mert a magyar gépipar kiviteli lehetőségei az ország gazdaságára nézve meghatározóak. Az évi körül­belül 2,5 milliárd rubelt és 1—1,2 milliárd dollárt kitevő ágazati export döntő szerepet játszhat a népgazdasági egyensúly megteremtésében. A magyar gazdaság köztu­dottan nyitott gazdaság. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy ez nem kizárólag kivitel­orientáltságot jelent, hanem behozatali kényszert is. Gép­iparunk közel félmilliónyi dolgozója ugyanis képtelen annyiféle és olyan mennyisé­gű terméket gyártani, ami elegendő lenne a belföldi és a külföldi igények kielégítésére. Márpedig, ha importálnunk kell technológiákat, gépeket, anyagot és fogyasztási cikke­ket, a külkereskedelem ex­portszerkezete sokkal nagyobb hangsúlyt kap. A kínálatnak, jelen esetben a gépipar kivi­teli választékának olyannak kell lennie, amellyel megnye­ri a vevőket — végső soron tehát az exportért kapott el­lenértékből kifizetheti az im­porttételeket. így iparunknak azt kell gyártania, amit a vevő kér és nem azt, amit — mint gyártó — eladni akar. Hogy ez milyen módon való­sul meg, az rendkívül fontos, hisz’ a gépipar termelésének 59 százaléka kerül a külpiac­ra. Milyen gyártástechnológiá­val, illetve termelési szerke­zettel rendelkezünk mindeh­hez? Elöljáróban megállapít­hatjuk1 gépiparunk színvonala nem egységes. Vonatkozik ez a műszaki-technikai szintre éppúgy, mint a gyártmányvá­lasztékra. Dolgozik világszín­vonalú gyártósorunk, automa­tikus mikroszámítógépekkel irányított üzemünk, de van 50—60 éves gépparkkal, s még manufakturális körülmé­nyek között termelő műhe­lyünk is. A kéziformázású, balesetveszélyes öntödék mel­lett épülnek a néhány mérnök irányította konverter acélmű­vek is. A gépipar megújulása csak az elmúlt két ötéves tervidőszakban gyorsult fel, de a korábbi évtizedek hátránya­it mindmáig nem tudta be­hozni. EZÉRT TALÄN érthető, ha a gyárak, üzemek vezetői ál­landó beruházási lázban ég­nek. Az elavult technológiák lecserélésére gyakran csilla­gászati összegeket igényelnek. A bank pedig sok esetben nem lát garanciát arra, hogy a nagyösszegű hitelek megté­rülnek. Ugyanakkor azt is tu­domásul kell venni, hogy je­lenlegi gazdasági körülmé­nyeink között indokolt a be­ruházásokat szűkebb keretek közé szorítani és szigorúbban szabályozni. Mindez alapvetően befolyá­solja a végtermékgyártást, a gyártóvállalatok megítélését, további sorsát. A megválto­zott piaci és gazdálkodási kö­rülmények között rossz hely­zetben startolok még kedve­zőtlenebb helyzetbe kerülhet­nek, a többiek pedig relatíve megerősödnek. A kiút keresése egyaránt feladata a gazdasági vezetők­nek, az irányító szerveknek és a gazdálkodó egységeknek. Ezért is fontos a háttéripar fejlesztése, amely messze el­maradt az igényektől és dön­tően befolyásolja a végter­mékgyártást, az ipari terme­lési szerkezetet. A háttéripar fejlesztési programja kereté­ben 14—15 gyártmánycsoport korszerűsítési lehetőségét vizsgálják, köztük a ková­csoltárukét, az öntvényekét, a hidraulikaelemekét, a szi­vattyúkét. Mindent persze nem fejlesztenek, erre se idő, se pénz, se kapacitás nincs, de nem is kell. Gazdaságunk nyitottsága e téren is érvé­nyesül majd. Vagyis a szük­séges importot gazdasági ex­porttal kívánják ellentételez­ni. Az érdekelt iparvállalatok már tárgyalnak a fejlesztési hitelekről. Ugyancsak kiemelt program a VI. ötéves terv­időszakban az elektronikai al­katrészgyártás fejlesztése is. Az elektronizáciőt már mi sem tudjuk elkerülni, hazai megszervezése nagy teher, de megtérülő fejlesztés. Az el­képzelések szerint a program megvalósulása több ötéves tervidőszakot vesz igénybe. A munkába mintegy 40 gyárat, szövetkezetei vontak be, szin­te a teljes hazai műszeripart. E PROGRAMOK mellett ösztönzik a kooperációs együttműködéseket is. Ahol ugyanis a termelési együtt­működések már kialakultak, ott a piaci recesszió sem hat úgy, mint a késztermékek ver­senyében. Az sem baj, ha a termelővállalatok nagyobb piaci mozgásteret biztosítanak saját maguknak, akár úgy, hogy a sorozatban készülő járműipari hátsóhidak és ca- mionok mellett jövedelmezően eladható kisgépeket vagy egyedi berendezéseket gyárta­nak. Sz. L. Sok nyakaszegett malac Tervének szerény mértékű túlteljesítésére számít — he­tekkel az év vége előtt — a Karaites Húsipari Szövetkezeti Közös Vállalat. Az egység az előirányzat minden lényeges mutatóját a valóságban is ed­éri, itt-ott túlhaladja. Valóra váltják — előrelát­hatólag — a vágási tervet: nem kevesebb, mint negyven­négy és fél ezer disznónak szegték, szegik nyakát ebben az esztendőiben. A sertések föl­dolgozását az eredeti elkép­zelésekhez képest módosítot­ták, így az előirányzott száz­ötvenöt vagon készítmény he­iiimniiKiiiitnmiiKiniiiiNiiiiHiiiiHtiittiHntiniiiiHn lyett százhatvanöt vagownyit állítanak elő idén. Ezek az ér­tékesebb termékek megnövelik az árbevétel summáját: terv­készítéskor kétszáznyolcvan- négymillió forint „kasszírozá- sára” számítottak, most két- százkilencvenötmilliő forint bevételére nyílik kilátás. Ezzel párhuzamosan gyarapodik a nyereség is: hétmillió helyett nyolc-, nyolc és fél millió fo­rint eredményt könyvelhetnek el alkalmasint. Az említett pénzösszegek so­kasodása csak részben szár­mazik árváltozásból. Maga a termelés is nőtt, belső számí­tások szerint mintegy három vendetes, hogy az igényeknek és a jövedelmezőségnek egy­aránt kedvezően módosult a termékösszetétel is a Kanancs- húsmál. A sokszor raktáraikban tornyosuló zsír gyártásának a rovására nagyobbították a szalonna részarányát. Ez a termék gyorsan fogy. Megfi­gyelhető, hogy bizonyos idő­szakokban különösen nagy a szalonna keletje: ahogy meg­jelenik a piacon a paprika, a paradicsom, vagy — például — a retek, veszik hozzájuk i a szalonnát is. Augusztust a nyárson való sütés idényeként tartják számon, akkor is bő­ven vásárolnak ebből a ter­mékből. [■umtimimm— és fél, négy százalékkal, ör­miiitiniiiifimiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiimtHiiiiiiiitmiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiimn rom a fejem, olvasok, tanulok, a megoldást a helyi viszonyok­hoz igazítom. Vagy újat talá­lok ki. Az új persze viszonyla­gos, mert lehet, hogy már va­lahol alkalmazzák a módszert, csak én nem tudok róla. — Hogyan fogadják a mun­káit? — A főnökeim örömmel ve­szik, s a mihamarabbi beveze­tésre törekszenek. Persze kez­detben nem így volt. Előbb bi­zonyítani kellett. Két év ta­nulás után az idén jutottam el arra a színvonalra, hogy a munkámnak igazi gyakorlati haszna van. Sok segítséget ka­pok. Például alkalmat a kí­sérletezésre. — A munkások? — Akkor kerültem Kiste- renyére, amikor a beruházás még csak zajlott. A munka­társaimat én tanítottam. Jó a kapcsolatunk, nemcsak elfo­gadják az újításaimat, de se­gítenek is. Annál inkább, mert a változtatás után többet ke- r<v!TV“k. az ő borítékiuk vasta­godik a munkám nyomán. — Nem fárasztó? Hisz egy- egy gond megoldása nem a munkaidőre korlátozódik. — Csak olyan dolgokkal fog­lalkozom, ami érdekel. Több­nyire a galvanotechnikával és környezetvédelemmel. Ma­gyarországon nem túl kidol­gozott a téma. Rengeteg a le­hetőség. Ez köti le a szabad időm nagy részét is. A felesé­gem örül ennek, mert inkább tanuljak, dolgozzak otthon, mint másutt keressek szórako­zást. Ez a munka lendületben tartja az embert, s én az a tí­pus vagyok, akinek folyton új feladatokra van szüksége. Köz­gazdasággal szintén foglalko­zom, mert a munkámhoz az is elengedhetetlen. Eddig magá­nyos farkasként dolgoztam, minden segítség ellenére ezt kell mondanom. Most csapatot alakítottunk. A laborossal és gépkezelővel fogunk közösen töprengeni. Ök látják legoon- tosabban a problémákat. Köny- nyebb lesz az ötletek kivite­lezése. Mert minden új csak annyit ér, amennyit megvaló­sítanak belőle. Nem a saját gondolatom, de magamévá tet­tem. .. — v. e. — NŰCRÁD - 1981. december 3., csütörtök 3 Pályázatot nyert Újító Kisterenyén melés mennyiségével, maga­sak az öblítési költségek. Tö-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents