Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-03 / 283. szám
Képzőművészeti zsebtonyvtór A kerámiaművészet kezdetei r Az agyag megmunkálása a kézművesség legősibb formája. Az ősi anyag az emberiség történelmének hajnalán már az emberi tevékenység részéhez tartozott. A kerámia elnevezés jóval későbbi eredetű, a görögöktől származik, a ke- ramosz szóból. Amit azonban e fogalom takar, már a neo- litikumban, az új kőkorszakban létezett. Legalábbis a kerámia kezdeti formája, amely már az ősember barlangjában is ott voft. Ha az ősi mesterségeket vizsgáljuk látjuk, Engels is utalt rá, a fazekasság megjelenése a barbárság alsó fokán jelenik meg. A későbbiekben alakul ki a többi mesterség, például a szövés és a fonás. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata által néhány éve indított kitűnő Képzőművészeti zsebkönyvtár sorozatában már 1978-ban megjelent egy kerámiával foglalkozó kötet, Katona Imre A magyar kerámia és porcelán című könyve. Ebben a könyvben a szerző foglalkozik a kerámia fogalmával, felosztásával, formai és díszítésben sajátosságaival, a kerámiajegyekkel, a magyarországi középkori kerámiával, a reneszánsz kerámiával, Mátyás budai műhelyével, a habánnal és a fajansszal, a magyar porcelánokkal, és így tovább. Most ismét egy kerámiával foglalkozó kötet került asztalunkra a zsebkönyvtár sorozatban : Domanovszky György A kerámiaművészet kezdetei című műve. Annak ellenére, hogy a két könyv a kerámiával foglalkozik, jellegében különbözik egymástól. Ha úgy tetszik, szerencsésen egészíti ki egymást. Miről van szó? Arról, hogy Domanovszky György, aki a legutóbbi kutatások eredményei ismeretében mutatja be a kerámiaműves- ség eredetét, egyúttal a művéIsmét működik az úttörő-fúvószenekar Zeneoktatás jobb feltételek között Ä Nagybátonyi Állami Zeneiskola (sokáig úgy tűnt), mostohagyermeke a nagyközség vezetésének, hiszen épületének állaga évről évre rohamosan romlott, az oktatótermek kulturáltsága, esztétikája erősen kifogásolható volt. A nagyközségi tanácson tisztában voltak az intézmény mindennapos gondjaival, az anyagi eszközök szűkössége, valamint több más fontos feladat miatt azonban képtelenek voltak az áldatlan helyzeten változtam. Persze —, bár bajok most is adódnak, például a termek hangszigetelése nem éppen a legmegfelelőbb — mindez már a múlté. 1978—79-ben a nagybátonyi zeneiskolát jelentős költségráfordítással felújították, pvc-vel borították be a helyiségeket, átszerelték az életveszélyes villanyhálózatot, megjavították a tetőzetet. A hangversenyterem kopott ülőalkalmatosságait 100 darab kárpitozott székre cserélték. Bővítették a hangszerállományt, a meglevőket a tanárok maguk javítják társadalmi munkában. A nagybátonyi zeneiskolának Pásztón mintegy nyolcvan, Kisterenyén negyven gyermek részvételével fiókintézménye működik. Az ösz- szes tanulói létszám: 345. Külön örvendetes, hogy az utóbbi öt-hat évben hatszorosára nőtt a zenét tanuló nagybátonyi gyerekek száma. Mindezeket azért fontos hangsúlyoznunk, mert a település és környéke elsősorban iparvidék, s a számadatok a zene társadalmi térhódítására engednek következtetni. A gyerekeket 16 főiskolai végzettségű pedagógus oktatja, hegedű, szolfézs, gordonka, zongora, oboa, klarinét, vadászkürt szakon. Az intézmény figyelemreméltó eredményekkel büszkélkedhet. Az utóbbi két évben hét növendék zeneművészeti szakközépiskolára, négy a pedagógiai főiskolára felvételizett sikerrel. Ángyán Krisztina pedig kilenc-, Ángyán Tamás tízéves korában került, a budapesti zeneművészeti főiskola előkészítő tagozatára — zongora, illetve hegedű szakra. Tóth Tamás, aki jelenleg a budapesti zeneművészeti szakközépiskola elsőévese, 1979-ben Zalaegerszegen, az országos rézfúvósversenyen a Kulturális Minisztérium kűlöndíját nyerte el. A bányász fúvószenekar utánpótlása szempontjából elengedhetetlen az úttörő-fú- vószenékar léte. Két éve megalakult, de személyi gondok miatt egy év után megszűnt, s csak egy hónappal ezelőtt sikerült újra megszervezni. Az általános iskolában tartott próbákat Bartus László és Becze Lajos zenetanárok vezetik, 32—35 gyerek részvételével. A zeneiskola az utóbbi években mind többet vállal a közművelődési feladatokból is. Tanárai rendszeresen koncerteznek — a salgótarjáni szimfonikus zenekarban, a nagybátonyi kamarazenekarban —, ismeretterjesztő előadásokat tartanak. A helyi ipari szakmunkásképző intézettel szerződés alapján gyümölcsöző együttműködés folyik. S fél évtizede évente 24 hangversenyt adnak a környékbeli községekben. Érdekességek '' Kínában az egyik tartományban él egy 15 éves fiú, akinek nincs haja, szőrzete, és verítékmirigyei sincsenek. A fiú nyáron annyira szenved a hőségtől, hogy naponta tizenkétszer is megfürdik, aludni pedig csak vizes lepedőkbe burkolózva tud. Télen ellenben nagyon könnyen öltözik, és ennek ellenére soha nem fázik meg. Ezzel ellentétes jelenség ugyancsak Kínában, az a kb. 30 ember, akiket a szokásosnál sokkal dúsafob haj illetve szőrzet borít. Közöttük van egy kislány, Li Ksiamao, akinek egész testét 9 centiméter hosz- szú, rendkívül sűrű szőrzet borítja be. Néhány hónapja New York szenzációja egy süketnéma színésznő, Phyllis Freilich, aki a Broadway legnagyobb színházában főszerepet játszik. A fiatal nő megkapta „Az év legjobb színésznője” cimet pedig nemrég még senki nem akart hallani seim arról, hogy süketnéma színésznőt alkalmazzon. Pszeng Csing-lien 16 éves kínai lány a világon á legmagasabb nő: magassága 2.35 méter. A Guinness-féli* Rekordok Könyve szerint eddig a világ legmagasabb asszonya egy chicagói nő volt, aki 2,32 méter magasra nőtt. Az 55 éves auszráliai Patrícia Biggs soha nem tudott megtanulni úszni, mert ebben krónikus asztmája megakadályozta. Ennek ellenére bármilyen pozícióban kiválóan fennmarad a víz színén, az úszómedencében, a folyóban, a tengeren — akár egy parafa- dugó. Eddig még nem sikerült megmagyarázni ezt a ielensé- get. szét gyökereit is kutatja. Annak eldöntésére, hogy az általa fölvetett régészeti és népraja új szempontok mennyiben válthatnak ki további tudományos vitákat, természetesen nem vállalkozhatunk. Inkább csak arra szorítkozunk, hogy a könyvről az érdeklődő olvasónak nyújtsunk ezúttal némi — távolról sem teljes — tájékoztatást Mindenesetre az új fölvetések izgalmasak és a laikus számára is távlatokat nyitnak anélkül, hogy azokban föltétlenül állást kellene foglalnia. A távoli múlt kutatása egyébként más területeken is újabb és újabb meglepetéseket hoz, hiszen ez a kút — Thomas Mannái szólva — mélységesen mély. És ebből a 'mélységből nemcsak az agyagtáblák üzennek, hanem más „nyelven” ugyan, de „olvashatóan” az agyagedények és tárgyak is. Ennek az üzenetnek a megértését segíti Domanovszky György könyve. Hatalmas idő az — emberiség története —, amelyet a kötet a kerámiát és előzményeit vizsgálva átfog, s földrajzilag is az egész földgolyó. A téma alapvetését a szerző, többi között a különböző tudományos nézetek ütköztetésével, néhány fontos lelet elemzésével, s tömören fogalmazott történeti áttekintéssel végzi el. Egyúttal már a bevezetőben utal a későbbi vizsgálódási körökre is, amikor két szempontot emel ki: „az egyik, hogy bár a paleolitikum még a vadászok korszaka és így vizsgálódásunk határán túlesne, mégis az agyagfigurák miatt, amelyek a mezolitikumban fokozott jelentőséget kapnak, foglalkoznunk kell vele; a másik, a fazekasság nélküli neolitikum, amelyben ugyancsak megvannak az agyagfigurák, de azon kívül kőből való edényei is vannak, amelyek a fazekasság keletkezésénél fontos szerepet játszik majd". A következőkben a szerző a kerámia kezdeteit vizsgálja a neolitdkumiban, s a többi között a fazekasság kezdeteinek kérdéseit elemzi, kiterjesztve e kört a Közel-Keletre, Európa, a Közép-Kelet, a Távol- Kelet, és Amerika térségeire. Európán belül itt szól például a magyarországi, kora neolitot képviselő Körös-kultúráról. A továbbiakban az agyagedény- nyel foglalkozik, külön-külön vizsgálva a forma és a díszítés szempontjából. Végül a figurális kerámiáról és edényről ad összefoglalót. Külön érdemes kiemelni a kötet gazdag illusztrációs és képanyagát, valamint a gazdag jegyzetanyagot. (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1981.) Tóth Elemér Programok pedagógusoknak Balassagyarmaton Ingrid Bergman: Életem (15.) Újra Amerikában Évek óta jól működik, gyakran hallat magáról a Magyar Pedagógiai Társaság Nógrád megyei tagozatának nyugatnógrádi munkacsoportja. E közösség tagjainak célja a pedagógiai-pszichológiai kultúra fejlesztése, magas színvonalú szakmai programok biztosítása, kutatómunkára, írásra buzdítás. A szekció előadásait a városi TIT pedagógiaipszichológiai szakcsoportjával közösen szervezi. Legtöbbnél szélesebb érdeklődésre számítanak — a bázis, a Szántó Kovács János Szakközépiskola nevelőtestülete, emellett sokaknak küldenek meghívót. A közelmúltban például az Egészségnevelés-piszicho- higiéne című előadásra, melyet dr. Székely Lajos, az egészségügyi főiskola intézet- vezetője tartott a Balassagyarmati városi Tanács dísztermében, eljöttek a város és a járások vöröskeresztes tanárelnökei, titkárai, óvónők, egészségügyi dolgozók is. A rokkantak éve konferenciasorozat részeként — mint arról hírt adtunk — is volt egy rendezvényük. Ma délután háromkor dr. Bakonyi Pál pszichológus A pedagógus személyisége és hivatástudata címmel tart előadást, amelyre szintén szélesebb, megyei körből is várnak hallgatókat. Ez bevezetője lesz a márciusra tervezett nagyszabású kerekasztal- konferenciának a témáról. A következő hetekben A pedagógus értelmiség funkcionális szerepe Balassagyarmat városban címmel Korill Ferenc, a városi pártbizottság csoportvezetője tart vitaindítót a város pedagógusai előtt. A jövő év elején várják dr. Buda Béla pszichológust, akinek az empátiáról szóló könyve már sok pedagógus érdeklődését felkeltette — e témáról szól a szerző. A közösségi nevelés kérdéseiről Makarenko és a mai iskola címmel dr. Petrikás Árpád, a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem tanszékvezető tanára februárban tart előadást. Végül a pedagógiai társaság nyugat-nógrádi, munkacsoportjának záróprogramja /a már említett kerekasztal-kon- ferencia lesz, több előadóval. Alig került a felvétel a dobozba, már rohantam is ki a stúdióból, még jelmezben, a munkatársaknak hangos vi- szontlátásrát kiáltottam és már be is vetettem magamat a kocsiba, ami az utolsó pillanatban ért velem a New York-i vonathoz. Az „Intermezzó” sikere megért minden izgalmat. Graham Greene akkoriban filmkritikus volt a „Spectator”- nál, ezt írta 1940 januárjában: „Feltétlenül meg kell nézni ezt a filmet, hogy megismerjük Ingrid Bergmant, az új sztárt, aki olyan természetes, mint a neve.” Több mint három hónapja utaztam el. Petter nagyon örült, hogy visszaérkeztem. Amit Piáról már nem mondhatnék el. Csak rámnézett, és már torkaszakadtából kiabált Nem akart tudni rólam, de egy idő múlva ismét megszokott engem. Ügy folytattuk az életünket, mint korábban. Petter fogorvosként dolgozott, és tovább képezte magát az orvostudományban. Én ismét filmeket forgattam Svédországban — és a nácik belehajszolták a világot egy nagy háborúba. Nem tartott Sokáig, és ismét hallottam Selznikről. Azt irta, vigyem a gyerekemet és a férjemet, és a lehető leggyorsabban hagyjam el Európát, amíg lehet. Nem tudta pontosan, mit kezdjen velem Hollywoodban, de biztonságban akart tudni. Négy hónappal a visszatérésem után ismét az elutazásomat készítettem elő. Petter úgy döntött, hogy egyedül utazzam Piával. ö orvos, és ezen kívül esetleg katonai szolgálatot is kell teljesítenie. Nem futhat el, ha szüksége van rá a hazájának. Nem akartam, de hagytam meggyőzni magam. Petter kísért minket a vonathoz, ami keresztülhaladt egész Európán. A francia és az angol kikötőket már lezárták az utaszállító hajók előtt. Itá- liáig kellett utaznunk a vonattal. Olasz hajók még indultak New Yorkba. Berlinen is keresztülutaztunk. Az egész városban elsötétítés volt, az emberek, min a szellemek futottak át a sötétségen, mindenki félt, Petter Genováig kísért bennünket. Onnan hajóval indultunk New Yorkba. Hollywoodban nem volt mit csinálnom. Selznik javaslatára tehát New Yorkban maradtam. Nem voltam boldog, mert nem volt munkám. Jég- krémet ettem, és szenvedtem. Egy napon fogtam Piát, és keresztülutaztam az amerikai kontinensen Hollywoodba, Selzniknek eszébe juthatott valami, mert különben a verandáján éjszakázhattam, volna. Kikölcsönzött a Columbia filmtársaságnak, ahol két filmben játszottam. Következik: 16. , A Casablanca és Bogart Európa és a fejlődő országok NÓGRÁD — 1981. december 3., csütörtök A cserhátsurányi műemlék kastélyban a helyi termelőszövetkezet kapott otthont, ezzel biztosítva az épület műszaki állapotának megőrzését. A közös gazdaság — anyagi lehetősége arányában — igyekszik a kastély állagának fenntartására. Sőt apródonként a már megrongálódott részek helyreállításában is részt vesz. = kj Százmilliókat érintő témával foglalkozó tudományos ülésszak zajlott le Budapesten november 11—15. között. Itt tartotta harmadik konferenciáját az EADI, magyarul a Fejlesztési Intézetek Európai Társasága. A több mint százharminc európai intézményt tömörítő szervezet a nemzetközi tudományos élet neves fóruma. Bár nem rendelkezik anyagi vagy politikai eszközökkel, s így nem dönthet a fejlődő országoknak szánt támogatásokról, segélyekről, de tagjai javaslatokat tehetnek, s tesznek is kormányaiknak a fejlődő országok megsegítésére. Az EADI így komoly szerepet tölt be a mai világgazdaságban, s az elkövetkezendő években sokat tehet a fejlődő országok s a világ fejlettebb régiói között egyre mélyülő szakadék felszámolásáért. A budapesti konferencia megnyitó ülésére és az azt követő több napos tanácskozásra a fejlesztési kérdések számos nemzetközi hírű szak- tekintélye érkezett hazánkba. Köztük volt Willy Brandt is, a Szocialista Internacionálé és az NSZK szociáldemokrata pártjának elnöke, Amir Jamal, Tanzánia pénzügyminisztere, Francisco Delich argen- | tin szociológus és sokan mások. Miről tanácskoztak a meghízott vendégek és a magyar vendéglátók, a téma hazai szakértői? Az ún. harmadik világ gondjairól folyt az eszmecsere. Mint Bognár József akadémikus, az MTA világgazdasági kutatóintézetének igazgatója az ülésszak megnyitásakor elmondotta, a mai világgazdaságot sújtó két legnagyobb probléma a fegyverkezési verseny és a kelet—nyugati együttműködés nehézségei. A fegyverkezés az emberiség legsürgősebb tennivalóitól, pl. a „harmadik világ” egyre súlyosabb gazdasági nehézségeinek megoldásától vonja el a szellemi és anyagi erőforrásokat. Mivel a fegyverkezési verseny tulajdonképpen csak következménye a kelet—nyugati viszony alakulásának, ez azt jelenti, hogy a világ politikai és gazdasági klímája ma is függvénye ezeknek a kapcsolatoknak. A konfliktusok további élezése így nem csak esy újabb háború kirobbantásával fenyegeti a világot, de katasztrofális hatással lehet a jövő világgazdaságára is. Willy Brandt referátumában azt hangsúlyozta, hogy „Észak” és „Dél” államai kölcsönösen egymásra vannak utalva, s éppen ezért közös tervet kell kidolgozniuk a „harmadik világ” hátrányainak leküzdésére. A legutóbbi energiaválságos évek bebizonyították, hogy alig van olyan, ország, amely gazdaságilag olyan erős, vagy a nyersanyagpiactól annyira független, hogy le tudna mondani a fejlődő országokkal folytatott kereskedelemről. A fejlesztési kérdések másik világszerte elismert szakembere, a tanzániai pénzügy- miniszter egy afrikai ország politikusának tapasztalataival gazdagította a tanácskozást. Azt fejtegette, milyen nehéz felszámolniuk a függetlenné vált egykori gyarmatoknak a gyarmatosítók által hagyományozott gazdasági örökséget. Hiszen a fiatal afrikai államokban megvalósuló fejlődési modellek egytől-egyig a francia, brit, portugál, belga, spanyol,! illetve olasz kormányzási módszerekben gyökereznek. A másik súlyos gondot az jelenti — mondotta Amir Jamal —, hogy a „harmadik világ” országainak nem sikerült kitörnie az Észak és Dél között kialakult munkamegosztás hagyományos kereteiből az északi államok fejlett technikájáért, egyre több nyersanyaggal kell fizetniük. Azok a kirívó egyenlőtlenségek, amelyek ily módon a világ különböző részei között kialakultak, hosszú távon a földgolyó gazdagabb országai számára sem kifizetődőek. Ezért Európának sürgősen meg kell találnia a megoldást, hogy kiszabadítsa a fejlődő országokat e bűvös körből. Az érdekes eszmecsere a konferencia második napján a televízió Szemle című műsorának kamerái előtt folytatódott. A társadalomtudományi figyelő meghívott vendégei: az angol Dudley Seers, a holland Louis Emmerij, a francia Jean Masini, valamint a már említett tanzániai Amir Jamal, valamennyien közgazdászok. A közgazdaságtudományi egyetem tanárával: Szén. tes Tamással és a műsorvezetővel: Kalmár Györggyel arra a kérdésre keresték a választ, mik a legsúlyosabb akadályai a feilődő országok gazdasági nagykorúsításának, s mit tehet Kelet és Nyugat a „fejlődők” több évszázados elmaradottságának enyhítése érdeké^ ben. Sz. L l I
