Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-22 / 299. szám
Méterről méferre a síküveggyárban Tyukodiék megdolgoztatják a kemencét! A főgépész belepillant a kemence kémlelőnyílásán. Vörösen izzik az üvegolvadék. Kampót húz elő a tagbaszakadt munkás, s bedugván a nyíláson belemartja a parázsló masszába. Kihúzza, s fölmutat egy tüzes üvegcsöppet. Majd megrázza a vashorgot, és a kihűlő jegec leesik. Szárazai koccan a vaspadlón7ó(nak mondható) Októberben kezdődött a munkába állítás a salgótarjáni síküveggyár Zagyva III- nak elnevezett, több hónapos erőfeszítéssel fölújított kemencéjében. Az előirányzat szerint három hónap kellett még ahhoz, hogy a joggal elvárható mennyiségű és minőségű termeléssel rukkoljon ki a monstruózus szerkezet. — A termelés novemberben meghaladta a tervezettet — mondja Sápi Lajos, gyáregységvezető. — így reális esély van arra, hogy a csúcsot három hónap helyett két hónap alatt érjük el. Akkurátusabban ez azt jelenti: „napi átlagban 19 ezer 960 négyzetméter jó üveget állítson elő a Z III. f” — tervezték előzetesen. A valóságban viszont 22 ezer 366 négyzetméternyi, adott esetben jó. 7rak mondható síküveget húztak naponként átlagosan. Ez a tényszám karnyújtásnyira megközelíti a decemberre számított tervszámot: a 24 ezer 658 négyzetméteres huszonnégy óránkénti termelési középértéket. A jő és a jónak mondható fokozatok közötti különbség érzékeltetése azért fontos, mert ma még „csak” minél több „B” minőségű üveg előállítására törekszenek. Ennek aránya jelenleg mintegy 60— 70 százalék. Az exportpiacon méginkább keresett és vastagon megfizetett „A” minőségű üveg nagy hányadban való gyártása csak a jövő esztendő föladata lesz. Ennek számításba vételével is: a jelenlegi gyártásnövelésd ütem számottevő sikerként jegyezhető föl! 0,2 helyett 7 — .Mindezt olyan körülmények között értük el — így a gyáregység vezető —, hogy a keverőház nem üzemel. Pedig az eredeti terv szerint: az új keverőháznak együtt kellett volna indulnia a felújított kemencével. — Valóban nagy gond ez? — Vegyük csak a mai esetet — felel Szoták Ferenc művezető. — Az adagolás kimaradása miatt hét milliméterrel csökkent az olvadék szintje-., különben írjon inkább csak hatot... — Nyugodtan mondjál hetet, Feri — legyint a közelben ülő fiatal kolléga. INFLUENZA A századunkban esetleg bekövetkező 6. nagy influenzajárvány előtt az egész világra kiterjedő előzetes felmérés és védekezés munkálatait indították meg a víruskutatók. Ma már nyilvánvaló, hogy az emberiség nem tud véglegesen megszabadulni az influenzától, ennek vírusai más természetűek, mint az egyéb betegségek kórokozói. De jobban fel lehet készülni a betegség támadása ellen. Vizsgálják például a vírusoknak két járvány közötti időszakban elszórtan fellelhető tartózkodási helyeit. Feltehető, hogy állatokban húzódnak meg. Ha ez beigazolódik, elősegítheti olyan hatásos gyógyszerek előállítását, amelyek az influenza leküzdésére alkalmasak. \ Nem szőrszálhasogatás, ha egy milliméteres szintkülönbségen is hajba kapnak a szakemberek. A hatalmas kemencében ugyanis az előírás szerint mindössze 0,2 mm; azaz nulla egész két tized milliméter lehet az olvadék szintjének ingadozása. Ha „csak” hat milliméterrel számolunk, akkor is harmincszoros a túllépés. A túl nagy szintcsökkenés következtében széttörnek a sarkakban „megfagyott” részek, belekerülnek a húzott szálba, és „köves” lesz az üveg. Két műszakon keresztül is bele-beleronthat az üveg minőségébe az ekként előadódó „kövesedés”. örvendetes, hogy az új keverőház két Zagyva IH-at is el tudna látni anyaggal. Erre ugyan nem lesz szükség, mert a Zagyva II a napokban beszünteti működését, a rajta dolgozók nagyrészt átkerülnek a Z III-ra. így a kétszeres teljesítőképesség mgnyugtató anyagellátás reményére ad alapot. Csak ki kell várni, míg elkészül.-. Seppolós, távozz! — Az üzemindulás előtt minden munkakört érintően ismeretfelújító tanfolyamokat tartottunk — közli a gyáregység vezetője. — Ennek eredményeként növekedett a szakértelem, fokozódott a fegyelem, és a balesetelhárítás is javult. Ezeknek is köszönhető a gyorsabb növekedés. És annak, hogy ez a kemence jól kezelhető, a gépészeknek jobban „engedelmeskedik”. — Léptünk előre — bólint Tyukodi Gábor főgépész. — Jobb a hővezetés, hosszabb az élettartam, kevesebb a selejt. A napi munkában kevesebb a seppolás: a „fagyos” üveg lehúzása. A felújítás előtt többet kellett seppolni... A kékruhás dolgozó visszalépked birodalmába, kilenc húzószekrény közé. A magasra nyúló fémhasábok nézőkéjén jól látni, amint a vörös, izzó gép tetejéből vékonyodó üveglap húzódik föl a letörőszint irányába..(molnár) Az Iparcikk-kölcsönző és Szolgáltató Vállalat salgótarjáni boltja igen népszerű a vásárlók körében, amit az is bizonyít, hogy vannak rendszeresen visszatérő kölcsönzők. Igen sok szezonális jellegű áruval rendelkeznek. A 2,5 milliós készletben megtalálhatók az egyszerű fényképezőgé péktől a szőnyeg- és kárpittisztító gépekig kereskedelmi forgalomban nem kapható készülékek is. Mit ér a forint, ha magyar? MINDENKINEK van véleménye arról a pénzről, amely- lyel fizet az üzletben, s amelyért megdolgozik. Nemzeti fizetőeszközünk, a magyar forint az utóbbi időben egyre gyakoribb beszédtéma. Indulatokat vált ki, vitára ösztönöz, szidjuk, dicsérjük, hason- lítgatjuk, vagy keveselljük; mindenképpen beszélünk róla. Hogy milyennek látjuk a forintot? Másként látja a bankszakember, másként a laikus. Az ellentmondás olykor skizofrén módon az állampolgár tudatában is megnyilvánul, aki egy személyben gazdálkodó és fogyasztó, s személyes gyarapodását másként értékeli, mint saját hozzájárulását a társadalom boldogulásához. Üjabban azért egy dologban kezd közelíteni egymáshoz a magán- és közvélemény: kevés a pénz, hovatovább általános a forintszűke. A közpénzeket és a munkajövedelmeket egyaránt visszafogottan adagolják. Ez pedig sok panaszra ad okot. Nincs elég pénz a jogos és indokolt közkiadásokra. Sok családi költségvetés pénzzavarral küszködik fizetés előtt. Többet költünk élelmiszerre, nő a rezsi, sokba kerül a tankolás, drágább a cigaretta, a rövid ital, kevés a zsebpénz, Pedig minden arra csábít, hogy költekezzünk. Mindent kapni akarunk — többnyire sorban állás nélkül —, ami a napi megélhetéshez szükséges. A hasunkon egyébként sem spórolunk, a lakásrezsin pedig nem lehet. A ruházkodásban a divatváltozások, a lakásfelszerelésben az új igények — az energiatakarékos automata mosógéptől a HI-FI- toronyig — költekezésre csábítanak. Hogy nem áll rendelkezésre korlátlanul, az egyénileg lehet kellemetlen, mégis végső soron valameny- nyiönk közös érdeke. A viszonylagos bőség ugyanis a jelenlegi gazdasági helyzetben nem teremthető meg nélküle. A forintnak azért is van értéke (árufedezete), mert kevés van belőle. A magyar gazdaságirányítási rend törvénye, hogy a vásárlóerő növekedése nem haladhatja meg az árualapok bővülését. Sőt, az a cél, hogy több áru legyen a piacon és kevesebb pénz, ha azt akarjuk, hogy a hentes előre köszönjön, s a sorban állás megszűnjön. A jó ellátás meghatározza az életszínvonalat, s gazdasági hatása is jelentős. Amelyik valutáért például hiánycikkek is beszerezhetők, az óhatatlanul felértékelődik a nemzetközi turizmus „szabad piacán”. De bárki tapasztalhatja, hogy a hiánynak nagyobb az árfelhajtó hatása, mint a rugalmas árpolitikának. AZ ÁRUELLÁTÁS színvonalát egyebek közt mérhetjük a beszerzésre fordított idővel, a lakosság - felvásárlási hajlamaival, az anyagi ösztönzés érvényesülésével. Csak olyan forintért dolgozunk többet, jobban, másként, amely segít bennünket vágyaink elérésében. Az anyagi érdekeltség hatásfoka attól is függ tehát, hogy a jövőről, az utódokról gondoskodó fogyasztó képes-e maga elé távlati célokat tűzni. A napi megélhetésért ma már nem kell túl nagy erőfeszítéseket tenni. Szorgos munkára késztethet viszont a személygépkocsi, vagy a HI-FI-torony, sokakat a lakás (vagy jobb lakás), a kertes ház megszerzése. A virágzó mezőgazdaság megteremtésében, a szorgalmas közös és a háztáji munkában főként a nagyszabású falusi építkezések teremtettek mozgósító erejű célt. A készülő új lakásrendelet, valamint a kis termelőszervezetek megalakítása a városi lakásépítésekben, illetve az ipar, a szolgáltatások fejlesztésében rejlő hasonló lehetőségek kiaknázását kívánja elősegíteni. A FORINTSZÜKE a gazdasági, a piaci egyensúly fenntartásának nélkülözhetetlen eszköze. Ám hovatovább kimerülnek a javak elosztásában, újraelosztásában levő tartalékok. A beruházások tovább már nem csökkenthetők a jövő veszélyeztetése nélkül. Az életszínvonal megőrzése, a forint értéke, becsülete, árufedezete a mind nehezebb külgazdasági feltételek közt az eddiginél fegyelmezettebb és szervezettebb, rugalmasabb és hatékonyabb munkát követel. A forint értékállóságát, az áruellátás színvonalát tehát alapvetően a munkahelyeken teremtik meg. Mit ér a forint, ha magyar? Napjainkban már ismert a válasz. A magyar forint értéke ugyanis kifejezhető holland forintban, angol fontban, francia frankban, japán jenben, NSZK márkában, svájci frankban, svéd koronában, román leiben, kubai pesoban, lengyel zlotyban, NDK márkában, szovjet rubelben, vietnami dongban. Az újságok hetente közlik az éppen érvényes hivatalos árfolyamokat. A forintnak három hónapja egységes árfolyama van. Ahogyan az a heti közlésekből is kiderül, a turisták, a vállalatok, a közületek számára azonosak az átszámítási kulcsok. Nem titok, hogy nemzeti fizetőeszközünk külső konvertibilitásának megteremtésére törekszünk. Vagyis nincs szó teljes konvertibilitásról, arról, hogy a központi jegybank minden pénztulajdonos — vállalati, vagy magánszemély — nemzeti valutáját korlátozás nélkül átváltja más valutára. Csupán külföldi szállítók — áruik, szolgáltatásaik fejében — juthatnak konvertibilis forinthoz, amiért magyar árut, szolgáltatást vásárolhatnak. Vagy éppen átválthatják más konvertibilis valutára s. ha úgy akarják, elhelyezhetik megőrzésre a Magyar Nemzeti Bankban. Ezek a betétek pótlólagos hitelforrást teremtenek a magyar népgazdaság számára. A magyar vállalatok fo-' rintban köthetnek majd üzleteket külföldi partnereikkel, s így mentesülhetnek a tőkésvaluták rapszodikus értékváltozása által előidézett árfolyamkockázattól. Ám a forint konvertibilitásától önmagában még egyetlen hazai terméket sem lehet könnyebben eladni a világpiacon. Nem lehet tehát csodaszernek tekinteni a konvertibilitást. Viszonylag stabil nemzeti fizetési eszközünk csupán szerény nemzetközi szerepet vállal majd: a tőkésországokkal folyó külkereskedelemben konvertibilis valutát pótol. (A KGST-országokkal továbbra is transzferábilis rubelben számolunk el.) AZ MNB 1981. december 1-i hivatalos árfolyamán 100 dollár 3443 forintot ért. Ez lényegében azt jelenti, hogy a magyar külkereskedelemben egydollárnyi bevételre átlagosan 34 forint 43 fillér kiadásráfordítás jut. Érdemes megemlíteni, hogy egy dollár „kitermelése” 1968-ban még 60 forintba került Ilyen mértékben javult volna a magyar termékek versenyképessége az amerikaiakéhoz viszonyítva? Nem, gazdaságunk versenyképessége a cserearányromlás hatására inkább romlott Az ellentmondás magyarázata egyszerű: a dollárárak a legutóbbi 10 esztendőben csaknem megkétszereződtek, míg a forintárak nem egészen 50 százalékkal növekedtek. A Magyar Nemzeti Bank aktív árfolyam-politikája pedig kiszűrte és kiszűri a tőkéspiaci inflációs hatásokat, tehát felértékelte a forintot az inflálódó devizákhoz, köztük a dollárhoz képest. Szolgáljon mindez szerény bizonyságul arra, hogy a magyar forint- viszonylag stabil. Kovács József Évzáró taggyűlés A Jövő biztosítékaként AZ ÉVZÁRÖ taggyűlés színe elé tették a szállítási főosztály minden gondját, sikerét és ebben a párttagok munkáját. így zajlott le a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szállítási főosztálya párt- alapszervezetének decemberi taggyűlése. A gyár életében fontos szerepet töltenek az itt dolgozók. Feladatuk a készárut a megfelelő helyre szállítani, a kijelölt időpontra. A pártvezetőség a beszámolójában így fogalmazott, amit Huszár László, a párttitkár tolmácsolt a taggyűlésnek; „Pártalapszervezetünk tevékenységében legfontosabb feladat a gazdasági munka segítése.” Számokban mérve csupán az exportterv negyvenezer tonna áru. A hazai piacokra szállított cikkek mennyisége is sok-sok ezer. tonnában mérhető. Nekik azt jelenti, hogy az elkészült terméket a vagonokba, gépjárművekbe kell rakni, elszállítani, amihez összesen — és ebbe beleszámítandók az adminisztrációban vezető tisztségben, jármű- és szerelőbeosztásban dolgozók — kétszáz főt sem számolnak. A pártalapszervezet vezetősége azért lehetett magabiztos, mert az alapszervezetet úgy irányította, hogy a mindennap« munka sikeres végrehajtása érdekében rendszeresen a taggyűlés elé terjesztette a feladatokat, azt megbeszélték, és kijelölték azt is, hogy a párttagságra milyen tennivaló, magatartás hárul a jól végzett munka érdekében. A taggyűlést a szállítási főosztály kis ebédlőhelyiségében tartották meg, szerény külsőségek mellett. De az a nap tulajdonképpen befejező aktusa lett annak az alapszervezeti munkának, amelyet mar jóval korábban kezdtek az egyéni beszélgetésekkel, valamint a pártcsoport-megbe- szélésekkel. Ott kezdődött az egész évben végzett munka mérlegelése, a párttagok példamutatásának, a pártvezetőségnek az irányításban, szakismeretben, a szocialista brigádmozgalomban kifejtett munkájának megítélése. A beszámoló taggyűlés színe előtt Birkäs Zoltán főosztályvezető, aki egyszemélyben is felelős a szállítási munkáért, kijelentette: „A pártalapszervezet a szállítási főosztály életében nagyon fontos szerepet költ be.' A párttagok többségére mindig számíthatunk.” A taggyűlés után a párttagok közül néhányan még leültek a fehérasztalhoz és folytatták, amit a taggyűlésen abbahagytak. Azt, hogy ha a kohászoknál kemény munka van, akkor semmivel sem könnyebb az élet a szállítási feladatokat elvégzőknél. És elmondta a főosztály vezetője, hogy az emberek milyen találékonyak, most jól érzik magukat a munkahelyükön, mint az a taggyűlésen is megfogalmazódott. Különböző eszközöket készítettek a hulladékok tárolására. Nem kell botladozni ezek után az udvaron. A raktárakban rend, különböző újításokat vezetnek be a szállítás segitésére. Ezernyi megnyilvánulása a felelősségteljes munkának minden területen. A TAGGYŰLÉSEN elhangzott felszólalások is arra utaltak, hogy nincs megnyugvás, mert újabb és újabb feladatok jönnek és azt nekik kell megoldani. Szó esett arról is, hogy további szakmai és politikai képzésre van szükségük az embereknek. Schuer Gyula, a pártvezetőség egyik tagja, aki sokat tapasztalt mozgalmi ember, felajánlotta, hogy képességeinek megfelelően tanítja az embereket. De egységes volt az álláspontja Kalmár Ferencnek, a KISZ- titkárnak, Molnár Sándor szakszervezeti főbizalminak, Fiikor Béla pártcsoportvezető- nek, Kalocsai Ferenc raktárosnak és mindazoknak, akik rajtuk kívül hallatták még hangjukat. Egységesek abban, hogy a gazdasági munkát tovább kell javítani és ebben a pártvezetőség mutassa az utat. Legyen ott mindenütt, a párttagok pedig igazolják, hogy rátermettek a párttagságra. A vezetőség jelentése így foglalta össze: „Égészében véve elmondható, hogy a főosztályunk kollektívája a párttagok vezetésével jól oldotta meg a feladatát ebben az esztendőben.” A taggyűlés mindezek mellett nem hallgatta el azokat a hibákat sem, amelyek ellen az ev során sokat kellett birkózniuk és gátja volt a még jobb eredménynek. Feltárta a taggyűlés, hogy nem kielégí- tőek a munkakörülmények és ez gátolja a munkát. Ez igaz, mert nem kifogástalan például a garázs állapota és rosz- szak ott a munkakörülményem Elavultak a raktárak. Jóllehet Birkás Zoltán már jelenthette a taggyűlésnek, hogy türelmet kér, mert készül egy korszerű raktár. Űj szállítógépeket Is vásárolnak. Természetesen ez a jogos bírálat hangját nem befolyásolta. A pártvezetőség is kellő intelemben részesült, de a beszámoló nagyon önkritikusan utalt erre is. Arra tudniillik, hogy nem volt folyamatos a vezetőség munkája. Aztán nem hallgatták el azokat a hibákat sem, melyeket egyes párttagok követtek el. Személyre szólóan bírálták őket. Többüket azért, mert elhanyagolták a tanulást. A SZÁLLÍTÁSI főosztály egész esztendőben végzett munkájára, a pártvezetőség tevékenységére és a párttagok magatartására kiterjedő vizsgálat volt ez a beszámoló párttaggyűlés a kohászati üzemekben. A taggyűlés után a fehérasztal mellett sem tudtak a résztvevők elszakadni a taggyűléstől. Terveztek, lelkesedtek a feladatokért. És ez már biztosíték arra, hogy az elkövetkező esztendőben még jobb munkára készülnek a szállítási főosztály párttagjai. B. Gy. NÓGRÁD - 1981. december 22., kedd
