Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-20 / 298. szám
Vasárnapi társasjáték Mondjuk: szív Mottó: «Mindenkinek eszébe jut valamiről valami’ hetünk erősek, amíg akadnak gyengék", akik szivük rlnt szóinak. , — tér — Wem tudom, orvosdoktor-e a kisorsolt szó beküldője. Ha netán szívsebész, remélem, elnézi nekem, hogy a „szív”- ről - nem a jobb pitvar, meg a bal kamra jut eszembe. Mert hiába tudom, hogy érzéseink inger hatására keletkeznek, meg, hogy különböző savak bomlása működteti a „lelket”, valahogy nem szívesen veszem tudomásul, hogy ennyi az egész. Vállalva hát a tudománytalanság ódiumát, magam is arra a korszerűtlen álláspontra helyezkedem, hogy Duna' félő? megérkeznek „a szív az erzelmek forrása”. ................. - -----N a mármost, erről meg az jut eszembe, hogy manapság mintha apadófélben volna ez a forrás. Félreértés ne essék, nem a transzparensekről hiányolom a túláradó szeretet, vagy a gyűlölet jelszavait Végtére is a szívügyek elsősorban magánügyek, nem kívánkoznak széles nyilános- ság elé. Legbensőbb érzéseink csak ránktartozn: k, no meg rnézeskalácsos Hogy milyen az, szivet fába faragni, azt zavartalan boldogsággal az életben csak egyszer próbálhatod ki, nincs több első szerelem, csak egy van; hogy milyen a szív alakú tó fenn a hegy gerincén, azt csak tavasszal nézheted meg, amikor a kankalinok sárgát virágoznak, amikor a a szelek,, Alsópetény fölött; hogy milyen lehet a kőből való szív, amely mégsem a keménységre, hanem a szépségre emlékeztet, azt is csak nyáron, a Duna partján, mondjuk Győr fölött, a Szigetköz vadvizein túl, a nagy- bajcsi parton találhatod-láthatod meg, ha szerencséd nagyobb bóklászó türelmednél; hogy milyen a tükrös szív, a azokra, akikre irányainak. De mintha önmagunk és a hozzánk legközelebb állók előtt is szemérmesen titkolnánk érzelmeinket Jó, tudom, sokan lejáratták már a „szív szavait**. Kinyilvánított érzéseink sokszor szolgáltak gúnyos megjegyzések céltáblájául, és sokszor éltek vissza őszinteségünkkel. Mégis meggyőződésem; többet árt, mint használ, ha a szívből jövő hangokré, indulatokra álruhát húzunk. Ha kínosan ügyelünk; Msek, mit. soproni Hofman mester sütödéjéből, azt már régen elfeledte mindenki, helyette ott a rágógumi; hdgy milyen a sportszív, arról mostanában keveset hall az ember; hogy miért érzel mindent, ami közel áll hozzád, éppen azon az oldalon, ahol a szív dobog, ezt nem is érdemes magyarázni; hogy mi- lye az anyai szív, arra minden anya példa, de erre éppen az anyák nem tudnak szavakkal válaszolni; hogy volt-e szive a fasisztának, aki szabad idejében virtuózam he- hogyan . . . Például, ha, mint gedfflt, arra az áldozatok vámost — szívügyekről szólva is kiszólnak; hogy a szívet *1— bekalkuláljak a hatást, nem húzza-e el a száját az olvasó mondván; „no csak, lelkizik a zsurnaliszta**. Ám legyen! Higgyük azt, hogy akkor vagyunk erősék, ha mindig, minden körülményben úrrá tudunk lenni érzéseinken. De nem árt tudni, csak addigterejtheti az ész, a ráció, a felvett ridegség, a divatos cinizmus, a magunkra erőltetett- kényszerftett, magunknak köszönhetően kemény világ; hogy milyen a szovjet ember szíve, amikor a kígyózó sorokban Leninhez megy vendégségbe, azt csak köztük tudhatod meg; hogy milyen a szived, azt nem te mondod meg. — tm s. Nincs olyan ember, akinek a szívről csupa vidám, vagy csupa szomorú történet jutna eszébe. Most bennem is sok minden megfordul, a mézeskalács szívtől a szívküldiken át az infarktusig. Ez utóbbit idézi fel első pillanatra maga a szó. Pontosabban 1981. október 22-ét, amikor milliónyi nézőtársammal együtt a képernyő előtt szemtől szemben találkoztam a halállal. Mondhatom, valami döbbenetes volt. Igaz, naponta szólnak a híradások ilyen vagy olyan szerencsétlenségről, eny- nyi, meg annyi halottról, de ez valahogy más volt, ez maga voit az „életre keit” HÁLÁL. Nem tudom, hogy másokra hogyan hatott, én napokig betege voltam. Talán azért is, mert olyan helyen (és műsorban) játszódott le szemünk előtt a tragédia, ahol nem vártuk. A tévé összefoglalójában bemutatta a nemzetközi lab- darúgókupa-íorduló előző napi eseményeit, köztük az említett esetet; Szófiában, a CSZKA—Slentoran mérkőzésen Bobby Mc®or, az ír csapat 54 éves gyúrója egyik játékosát ápolta, . amikor végzetes szívrohamot kapott. Kórházba akarták szállítani, de már nem vett szükség rá. A sportember szíve becsapta gárdáját, meg berniünket, nézőket íz. Mert a ssemOnk IMMra (a valóságában egy nappal korábban) meghalt agy ember, ügy ember, olyan, natet te, vagy én. Végezte (szívvel?) mindennapos munkáját, és egyszer csak kész, vége, nincs tovább! Az élet — s kegyetlen, az Ismételhet*#»«!, a gyönyörű — pedig imsgy towább.. —X — ? •tatti lakos kOTrtt« be. Nyeretttéayéi — ványt — postán küldjük el! December 28-lg várjuk olv — s mellékelt szelvényre írv» nerkcsztéségünk címére: Salgóta borítékban csak egy szelvény, tm norepelbot. A, borítékra kérjük Vasárnapi táraowjáték cínrrfl 81-1 számunkban jelentkezünk! December 21-tői január 2Ig tart az idén a téli szünidő, s amilyen nagy öröm ez a gyerekeknek, éppoly nagy gondot jelent a szőlők számára nem egy családban. Persze, a napközi mindvéA téli vakáció de ünnep tarkítja a vakációt, a család gyakran lehet együtt. Valóban töltsük együtt szabad időnket a gyerekkel. Sokszor elmondott igazság, hogy mindenféle drága ajándéknál jobgig működik. Séta, szánkózás, gát, ritkán alakul ki közöttük h^^laman^vüTt múzeum- és mozilátogatás baráti viszony, nem rendez- óráknak. Inkább mond szerepel a. programban. / S, nek közös programokat Ká- WUtott órajtnai!- Inkább mondamikor sehova nem mennek, rát gyermekeik látják, akkor is metes’ teremben tár- Ha nem állandó felügyelet sasjáíékkal, diafilmmel, tévé- alatt tölti a gyerek a téli va- nézéssel szórakozhat csenne- kációt, akkor első dolgunk le- ténk pajtásai között Nagyobb gyen új napirendet készíteni gond a középiskolák alsó év- vele együtt Ebből pontosan Zeneszerző és Emlékezés Síervónszky Endrére A Bartók-centenárium évében egy másik magyar zeneszerzőre is emlékezünk. Het- venesztendős lenne ez év decemberében Szervánszky Endre. Fiatalkori műve, as L Vonósnégyes ősbemutatóján így nyilatkozott művéről; Bartók tanulmányozásának eredménye. A XX. századi zene ugyanis elképzelhetetlen Bartók Béla nélkül. Az epigo- nok, az utánzók sokaságából azonban kiemelkednek azok a művészek, akik egyéniségek, akik igazán tehetségesek, akiknek önálló mondanivalójuk és kifejezésformájuk van. Saervánszky Endre, aki a XX- század egyik legnagyobb mesterének tartotta Bartókot, sokat tanult tőle, ahogy a magyar népzenei hagyományokra is építkezett, művei azonban sajátosak. Első jelentős művének ősbemutatója öt esztendőt váratott magára. A kor jelentős kritikusa, Bartha Dénes így méltatta művét: „a hangverseny kimagaslóan legjelentékenyebb darabja Szervánszky Endre X. Vonósnégyese. Ez az egészen különlegesen megmunkált mű meggyőződésünk szerint ... a mai magyar zene legjobb teljesítményei közé tartozik...” Zeneszerző volt és zenepa- dagógus. Szívesen és nagy kedvvel tanított Tanulmányai befejezése után (Siklósi Albert professzornál tanult a Zeneakadémián) zeneiskolában zeneelméletet tanított, majd a Nemzeti Zenedében (.a Bartók Béla szakiskola Szervánszky Endre portréja elődje) partitúraolvasást zeneszerzést Ez utóbbit később a Zeneművészeti Főiskola professzoraként. Tanítási módszerére, de szókimondására és emberi magatartására is vall, amit Barna István, a Mai magyar zeneszerzők sorozatban 1965-ben megjelent könyvében írt: Egy zeneszerző növendéke mindig mindent nagy hangerővel játszott. Partitúraolvasási gyakorlatnál Szervánszky Endre egy ideig szótlanul tűrte egy Beethoven- műnek ezt a meggyalázósát, majd így szólt: „Próbáljon meg tekintettel lenni a darab finomabb dinamikai árnyalataira is. Ha mindig hangosan játszik, akkor az olyan emberre has ordít, aki azért kiabál egyre, mert nincs igaza. Mint Hitler”. Talán nem érdektelen megjégyezni, hogy mindez 1943-ban történt. Szerette a zenét. Legkedvesebb szórakozásai közé tartozott a zenehallgatás. Értékes hanglemezgyűjteménye volt. Bach, Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Muszorgszkij, Debussy, Bartók, Kodály, Sztravinszkij, Berg műveit hallgatta a legtöbbet és a legszívesebben. Szerette az irodalmat is. A prózát is, a verset is. Mindez nem csak a pihenését szolgálta, hanem témát is szolgáltatott. József Attila emlékére írott Concertója (1955), a Nyolc Petőfi-dal (1952), a Három dal (Tóth Árpád, Juhász Gyula verseire 1955—56), Petőfi verseire írott kórusmű (többek között e művéért kapta meg másodízben a Kossuth- díjat 1955-ben) és kínai versekre is komponált kórusmű tanúsítja ezt. Alkotásai — melyekért kétszer kapott Erkel-díjat is — sók műfajúak. Irt dalokat, kórusműveket, zenekari műveket, színpadi kísérőzenét, balettzenét, filmzenét (például; Akiket a pacsirta elkísér, Légy jó mindhalálig, Megöltek egy lányt), komponált zongorára, klarinétra, és természetesen írt pedagógiai műveket. Hosszú betegség után. 1977' nyarán ragadta el a halál. (K. Gy.) Haza* haladás, humanizmus Sarlós István könyvéről körökbe tmer- nemzeti egységről hadd idéz- Olyan stílus, amely tulajdon-' vezödaek Sarló« István, az zünk ebből a beszédből: „Ha képpen nem egy ember saját- MSZMP Politikai Bizottsága Magyarországon akarjuk a ja, hanem az elmúlt huszon- ■ tagja, a Hazafias Népfront fő- nemzeti egységet erősíteni, öt év során a szemünk előtt titkára Haza, haladás, hum»- akkor a fejlődé* minden sza- vált ismertté, s amelynek rxizams című kötetének gon- kaszában a vállalt feladat ki- egyik legfontosabb eleme a no J dolatai. A válogatott beszéde- dolgozásakor az általános po- szerénység. Szívesen olvassuk " " és a a politikus személyes életútmunkásosztály te- jónak emlékeiről szóló része- fejgzetefnaafc i- Városról, Ha- paszta!atainak átvételén túl, két, de Sarlós István mindig érvényesülnie kell minden- finoman visszahúzódik, arainak, ami a magyarokat *a mamtm be coiaou. a t&íobswou neszeae- aaigozasaicor az aixaiai Mrc,zteL CteVi két, etMsrfcettartóim traókönyv litöral cél kijelölésén J szerkezete t* tükrözi ezt: a nemzetközi munkáooszi zárói, VI lé gr® — Jeteik a gondolatkörök sugarának növekedését, amelynek középpontjában a népfrontpoi! tlka áll. Persze, a táguló gondolatkörök mögött a politikus személyes életútjának különböző állomásai i* ott rejlenek: » Szociáldemokrata Párt mélyen gyökerező tagja a felszabadulás után ke- nyok és szokások, ami a gyárrá teszi. Jelen kell < . legyen minden történelmi tapasztalatunk, a magyar nép múltjának minden megpróbáltatása és sikere, szerepet kell, hogy játszanak azok a hagyomáfolyamaira járó diák a szülőnek. Egyik növendékem egyszer így mesélte el szüneti napirendjét: alvás délelőtt 11 óráig, ezután a jégpálya, ebéd késő délután, estefelé disco, ahonnan éjfél előtt érkezett haza. Szüléivel nem tudom, hol és mikor találkozott. Arderüljön ki, hogy a nap melyik szakában, hol található a gyerek, mivel tölti el idejét, s nem utolsósorban: kikkel? Azt is feltétlenül tudnunk kell, kik a társai, milyen gyerekek; milyen társaságukban iák te ilyenkor a kulönfcere- aetet, a túlórát, ha lehet, szenteljük időnket a családnak. Tanuljon-e a diák a szünidőben? Csak akkor, ha bukásra áll. Az első félév január végén fejeződik be, a javításra felkészülni itt a nagyszerű alkalom. De, ha csak gyenge, akkor ne nyúzzuk őt a tankönyvekkel. Inkább olvasson kedvére szépirodalmat, vagy olyan tudományos népszerűsítő könyveket, ame- irányt vehet lyek nem iskolás módon, élgyermekünk vezetes stílusban növelik gyerra még csak gondolni sem időtöltése. Ezért, ha nem tét- mekünk merek, hogy valamit segített tűk idáig, meg kell ismerked- .dását otthon a megnövekedett sza- nünk velük. Erre számtalan bad idejében. De ez elrettentő alkalom adódik. Példa. Az eltervezett napirend melAz lenne a jó, ha a gyerek lett egy biztos pontnak len- ezünidejének megszervező- nie kell a gyerek életében, sére összeszövétkezne 4—5 egy ismerős néni vagy bácsi, aki mindig megtalálható, és szükség esetén hozzá lehet fordulni bármilyen váratlan problémával.' Mondanunk sem kell, milyen hasznos, ha a gyerek kimozdul a megszokott környezetből. Ha a vidétájékozottságát, tu- Atányi László rulett titkár lesz, majd kérőbb, a fővárosi tanács elnöki tiszte után az országos politika résztvevőjévé válik. Időben az elmúlt negyedszázad politikájának ívét rajzolja fel a könyv. Akár jelképes is lehetne az első, 1957 februárjában született cikk címe: Harcokban szereztük vissza a budapesti utcát Jelképes és lényegi, mert az MSZMP népfrontpolitikája ekkor születik, a korábbi rossz politikai gyakorlat felülvizsgálata nyomán. A kötetzáró írás a Hazafias Népfront Országos Tanácsának beszámolója a mozgalom VII. kongresszusán, 1981. március 14- én. A szövetségi politika negyedszázados eredményeiről, a kirajzolódik a kötet olvastán. a múltban és a társadalmi együttélésben kialakítottunk, meghatározó szerepe kell legyen annak, amit a magyar ember alkatának szoktunk nevezni.” Am az egy üttm unkáik ódáinak nem csak a szocializmus lényeges kérdéseiben váló egyetértés az alapja, hanem a hétköznapok ügyeinek, gondjainak a felvállalása, a meggyőzés, a részvétel, a haza otthonossá tétele is. Ezért sorakoznak cikkek és beszélgetések, beszédek a környezetvédelem feladatairól, éppúgy, mint a nők gondjairól vagy az olvasás, a betű hasznáról, örömeiről. Egyfajta politikai stílus is kor úgy tűnne, nem közérdekű kérdésekről van szó. Ez a szerénység nem csak »„nagy- politikai” kérdések iránt fogékony, hanem a hétköznapok apró-cseprő ügyei iránt is, hiszen ezek a látszólag „kis ''ügyek” valóságos érde- amelyeket kék hordozói lehetnek, s ak- jelenben, a kor bele kell épülniük az intézkedésekbe, a politikai döntésekbe is. család. Felváltva vinnék őket szánkózni, síelni, túrázni. Városnézőprogramra, kulturális rendezvényekre. Vagy éppen 'valamelyikük otthonában töltenék el az időt. Jó hangulatban, játékkal, beszélgetéssel, zenehallgatással. Az étkezés ki. vagy a fővárosi rokonnál is könnyen megoldható lenne mindennap más-más családnál. Ha leszámítom a munkaszüneti napokat, egy, legfeljebb két alkalom jutna minden családra. S mennyivel nyugodtabban dolgozhatnának a szülők. Azt már nem is említem, hogy a gyerekeknek is tölti a vakáció egy részét. S, ha nincs rokon, aki elvállalná, baráti családok is kicserélhetik a szünetekben csemetéiket. Felváltva hol itt, hol ott vakációzhatnak. A téli szünet az erőgyűjtés, a kikapcsolódás ideje. Lehetőleg ne a tv előtt, moziban, mennyivel hasznosabb, ha füstös discohelyiségekben töltkulturált körülmények között vannak együtt. De sajnos, az ilyen szövetkezésekre ' nálunk kevés példa van. Az egy osztályba 'járó gyerekek szülei nem keresik egymás társasáse fiunk, lányunk a szünet nagy részét. Mozogjon sokat, töltsön órákat a szabad levegőn. Túrázzon, sétáljon a hegyekben vagy a környező üdülőközpontokban. Társasélet egy bányászfaluban Az agyag- és kaolinbányá- segíti a helybeli népi együtszat hazájában, a meisseni tes programjainak megterve- tájon, aprócska bányászfaluk zését, összeállítását, sorakoznak egymás mellett. A A klub 1966-ban nyitotta 22 bányásztelepülés egyike meg kapuit,' és azóta 7500 lá- Löthain. Mindössze 350 lakó- togátó írta be nevét a ven- sa van.- Az itteniek ősidők óta dégkönyvbe. Schnell munká- foglaíkoznak agyag- és kao- ját 12 tagú klubvezetőség se- linbányászattal. A mai Lötha- gíti. Legnépszerűbb szakkör a in virágzó település ahol — fotósklub. Az idevalósiak klubjukban — a pihenés órá- életéről készített színes diait ts többnyire együtt töltik a pozitivekből már gazdag falu lakói. archívummal rendelkezik a A klub1 vezetője már 15 éve falu. A legszebb felvételeket zésében a 23 éves Peter Hoffman lakatos vezetésével a klub tagjai vettek részt. A falikép .3400 darab mozaikból készült el. A klub az értékes alkotásért állami kitüntetést kapott. az egykori bányász Hans-Die- ter . Schnell,, a Meissen környéki kaolinbánya igazgatója. Sokoldalú ember, aki a gazdasági ismeretei, szervezői képessége mellett művészi hajlamokkal is rendelkezik. Szenvedélyesen rajzol, tervez, és Ha megkérdezik Hans-Die- ter Schnellt, mire a legbüszkébb, így válaszol: „Árba, hogy a fiatalok szívesen részt vesznek mindenben, érdeklődésük sokoldalú, s bár szeretnek szórakozni, ez nem merül ki csupán a táncrendezvények látogatásában. Ezért remélhetjük, hogy 35 méteres falikép mu- klubunk nem csak ma. hanem be a helyi bányászat holnap és holnapután is tara különböző ünnepi összejöveteleken mutatják be. A klubház _ 250 személyes előadótermének érdekes dísze van: tatja történetét. A kompozíciót a talmas órákat nyújt az klubvezető tervezte, kivitele- bereknek...” De ejtsünk szót a SStet mindennapi értelemben vett stílusáról is. Gyakran vagyunk tanúi annak, hogy ünnepi és kevésbé ünnepi alkalmakkor az előadó beszéde nélkülöz bármiféle egyéni jellegzetességet, ízt. Sarlós István eredetileg előszóban elhangzott beszédeiben jó érzéssel fedezzük fel az ismétléses gondolatritmust adó szónoki fordulatokat. Az egyszerű, de plasztikus^, nyelvű részletek meg-megszakítják az addigi beszédtempót, együttgondolkodásra késztetnek, logikus okfejtést sugallnak, megismételt mondat- szerkesztésükkel e meggyőzést szolgálják. Minden meggyőzés alapja a bizalom, amelyről ugyancsak a népfrontkongresszuson így szólt: „Természetesen nem • csak a meghatározott világnézetű emberek összefogásáról van szó hanem azokéról is. akik a közömbösökhöz vasy látszólagosan világnézet nélküliekhez tartoznak. Ök is köztünk és velünk élnek, jól vagv kevésbé jól helytállnak az életben, azért akarva-aka- ratlanul, a jelen és a jövő formálásának tényezői. Ha velük rendszeresen foglalkozunk, lehetővé válik magatartásuk és szemléletük megváltoztatása, közéleti tevékenységük megszervezése.” A kötet címére akár a következő gondolatsort ts rímel- tethetjük: bizalom, meggyőzés, együtteseiekvés. . Marafkő László