Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-20 / 298. szám

Vasárnapi társasjáték Mondjuk: szív Mottó: «Mindenkinek eszébe jut valamiről valami’ hetünk erősek, amíg akadnak gyengék", akik szivük rlnt szóinak. , — tér — Wem tudom, orvosdoktor-e a kisorsolt szó beküldője. Ha netán szívsebész, remélem, el­nézi nekem, hogy a „szív”- ről - nem a jobb pitvar, meg a bal kamra jut eszembe. Mert hiába tudom, hogy érzéseink inger hatására keletkeznek, meg, hogy különböző savak bomlása működteti a „lelket”, valahogy nem szívesen ve­szem tudomásul, hogy ennyi az egész. Vállalva hát a tu­dománytalanság ódiumát, magam is arra a korszerűtlen álláspontra helyezkedem, hogy Duna' félő? megérkeznek „a szív az erzelmek forrása”. ................. - -----­N a mármost, erről meg az jut eszembe, hogy manapság mintha apadófélben volna ez a forrás. Félreértés ne essék, nem a transzparensekről hiá­nyolom a túláradó szeretet, vagy a gyűlölet jelszavait Végtére is a szívügyek első­sorban magánügyek, nem kí­vánkoznak széles nyilános- ság elé. Legbensőbb érzéseink csak ránktartozn: k, no meg rnézeskalácsos Hogy milyen az, szivet fá­ba faragni, azt zavartalan boldogsággal az életben csak egyszer próbálhatod ki, nincs több első szerelem, csak egy van; hogy milyen a szív ala­kú tó fenn a hegy gerincén, azt csak tavasszal nézheted meg, amikor a kankalinok sárgát virágoznak, amikor a a szelek,, Alsópetény fölött; hogy milyen lehet a kőből való szív, amely mégsem a ke­ménységre, hanem a szépség­re emlékeztet, azt is csak nyáron, a Duna partján, mondjuk Győr fölött, a Szi­getköz vadvizein túl, a nagy- bajcsi parton találhatod-lát­hatod meg, ha szerencséd na­gyobb bóklászó türelmednél; hogy milyen a tükrös szív, a azokra, akikre irányainak. De mintha önmagunk és a hoz­zánk legközelebb állók előtt is szemérmesen titkolnánk ér­zelmeinket Jó, tudom, sokan lejáratták már a „szív szavait**. Kinyil­vánított érzéseink sokszor szolgáltak gúnyos megjegyzé­sek céltáblájául, és sokszor éltek vissza őszinteségünkkel. Mégis meggyőződésem; töb­bet árt, mint használ, ha a szívből jövő hangokré, indu­latokra álruhát húzunk. Ha kínosan ügyelünk; Msek, mit. soproni Hof­man mester sütödéjéből, azt már régen elfeledte minden­ki, helyette ott a rágógumi; hdgy milyen a sportszív, arról mostanában keveset hall az ember; hogy miért érzel min­dent, ami közel áll hozzád, éppen azon az oldalon, ahol a szív dobog, ezt nem is ér­demes magyarázni; hogy mi- lye az anyai szív, arra min­den anya példa, de erre ép­pen az anyák nem tudnak szavakkal válaszolni; hogy volt-e szive a fasisztának, aki szabad idejében virtuózam he- hogyan . . . Például, ha, mint gedfflt, arra az áldozatok vá­most — szívügyekről szólva is kiszólnak; hogy a szívet *1­— bekalkuláljak a hatást, nem húzza-e el a száját az olvasó mondván; „no csak, lelkizik a zsurnaliszta**. Ám legyen! Higgyük azt, hogy akkor va­gyunk erősék, ha mindig, minden körülményben úrrá tudunk lenni érzéseinken. De nem árt tudni, csak addigte­rejtheti az ész, a ráció, a fel­vett ridegség, a divatos ciniz­mus, a magunkra erőltetett- kényszerftett, magunknak kö­szönhetően kemény világ; hogy milyen a szovjet ember szíve, amikor a kígyózó so­rokban Leninhez megy ven­dégségbe, azt csak köztük tud­hatod meg; hogy milyen a szived, azt nem te mondod meg. — tm ­s. Nincs olyan ember, akinek a szívről csupa vidám, vagy csupa szomorú történet jutna eszébe. Most bennem is sok minden megfordul, a mézes­kalács szívtől a szívküldiken át az infarktusig. Ez utóbbit idézi fel első pil­lanatra maga a szó. Ponto­sabban 1981. október 22-ét, amikor milliónyi nézőtársam­mal együtt a képernyő előtt szemtől szemben találkoztam a halállal. Mondhatom, valami döbbe­netes volt. Igaz, naponta szól­nak a híradások ilyen vagy olyan szerencsétlenségről, eny- nyi, meg annyi halottról, de ez valahogy más volt, ez ma­ga voit az „életre keit” HÁ­LÁL. Nem tudom, hogy má­sokra hogyan hatott, én na­pokig betege voltam. Talán azért is, mert olyan helyen (és műsorban) játszódott le sze­münk előtt a tragédia, ahol nem vártuk. A tévé összefoglalójában bemutatta a nemzetközi lab- darúgókupa-íorduló előző na­pi eseményeit, köztük az em­lített esetet; Szófiában, a CSZKA—Slentoran mér­kőzésen Bobby Mc&regor, az ír csapat 54 éves gyúrója egyik játékosát ápolta, . ami­kor végzetes szívrohamot ka­pott. Kórházba akarták szál­lítani, de már nem vett szük­ség rá. A sportember szíve be­csapta gárdáját, meg berniün­ket, nézőket íz. Mert a ssemOnk IMMra (a valóságában egy nappal ko­rábban) meghalt agy ember, ügy ember, olyan, natet te, vagy én. Végezte (szívvel?) mindennapos munkáját, és egyszer csak kész, vége, nincs tovább! Az élet — s kegyet­len, az Ismételhet*#»«!, a gyö­nyörű — pedig imsgy towább.. —X — ? •tatti lakos kOTrtt« be. Nyeretttéayéi — ványt — postán küldjük el! December 28-lg várjuk olv — s mellékelt szelvényre írv» nerkcsztéségünk címére: Salgóta borítékban csak egy szelvény, tm norepelbot. A, borítékra kérjük Vasárnapi táraowjáték cínrrfl 81-1 számunkban jelentkezünk! December 21-tői január 2­Ig tart az idén a téli szünidő, s amilyen nagy öröm ez a gyerekeknek, éppoly nagy gondot jelent a szőlők számá­ra nem egy családban. Persze, a napközi mindvé­A téli vakáció de ünnep tar­kítja a vakációt, a család gyakran lehet együtt. Való­ban töltsük együtt szabad időnket a gyerekkel. Sokszor elmondott igazság, hogy min­denféle drága ajándéknál job­gig működik. Séta, szánkózás, gát, ritkán alakul ki közöttük h^^laman^vüTt múzeum- és mozilátogatás baráti viszony, nem rendez- óráknak. Inkább mond szerepel a. programban. / S, nek közös programokat Ká- WUtott órajtnai!- Inkább mond­amikor sehova nem mennek, rát gyermekeik látják, akkor is metes’ teremben tár- Ha nem állandó felügyelet sasjáíékkal, diafilmmel, tévé- alatt tölti a gyerek a téli va- nézéssel szórakozhat csenne- kációt, akkor első dolgunk le- ténk pajtásai között Nagyobb gyen új napirendet készíteni gond a középiskolák alsó év- vele együtt Ebből pontosan Zeneszerző és Emlékezés Síervónszky Endrére A Bartók-centenárium évé­ben egy másik magyar zene­szerzőre is emlékezünk. Het- venesztendős lenne ez év de­cemberében Szervánszky End­re. Fiatalkori műve, as L Vo­nósnégyes ősbemutatóján így nyilatkozott művéről; Bartók tanulmányozásának eredmé­nye. A XX. századi zene ugyanis elképzelhetetlen Bar­tók Béla nélkül. Az epigo- nok, az utánzók sokaságából azonban kiemelkednek azok a művészek, akik egyéniségek, akik igazán tehetségesek, akiknek önálló mondanivaló­juk és kifejezésformájuk van. Saervánszky Endre, aki a XX- század egyik legnagyobb mesterének tartotta Bartó­kot, sokat tanult tőle, ahogy a magyar népzenei hagyomá­nyokra is építkezett, művei azonban sajátosak. Első jelentős művének ős­bemutatója öt esztendőt vá­ratott magára. A kor jelen­tős kritikusa, Bartha Dénes így méltatta művét: „a hang­verseny kimagaslóan legje­lentékenyebb darabja Szer­vánszky Endre X. Vonósné­gyese. Ez az egészen külön­legesen megmunkált mű meg­győződésünk szerint ... a mai magyar zene legjobb teljesít­ményei közé tartozik...” Zeneszerző volt és zenepa- dagógus. Szívesen és nagy kedvvel tanított Tanulmá­nyai befejezése után (Siklósi Albert professzornál tanult a Zeneakadémián) zeneiskolá­ban zeneelméletet tanított, majd a Nemzeti Zenedében (.a Bartók Béla szakiskola Szervánszky Endre portréja elődje) partitúraolvasást zene­szerzést Ez utóbbit később a Zeneművészeti Főiskola pro­fesszoraként. Tanítási mód­szerére, de szókimondására és emberi magatartására is vall, amit Barna István, a Mai ma­gyar zeneszerzők sorozatban 1965-ben megjelent könyvé­ben írt: Egy zeneszerző nö­vendéke mindig mindent nagy hangerővel játszott. Partitú­raolvasási gyakorlatnál Szer­vánszky Endre egy ideig szót­lanul tűrte egy Beethoven- műnek ezt a meggyalázósát, majd így szólt: „Próbáljon meg tekintettel lenni a darab finomabb dinamikai árnyala­taira is. Ha mindig hangosan játszik, akkor az olyan em­berre has ordít, aki azért kia­bál egyre, mert nincs igaza. Mint Hitler”. Talán nem ér­dektelen megjégyezni, hogy mindez 1943-ban történt. Szerette a zenét. Legkedve­sebb szórakozásai közé tarto­zott a zenehallgatás. Értékes hanglemezgyűjteménye volt. Bach, Haydn, Mozart, Beetho­ven, Schubert, Muszorgszkij, Debussy, Bartók, Kodály, Sztravinszkij, Berg műveit hallgatta a legtöbbet és a legszívesebben. Szerette az irodalmat is. A prózát is, a verset is. Mindez nem csak a pihenését szolgál­ta, hanem témát is szolgál­tatott. József Attila emlékére írott Concertója (1955), a Nyolc Petőfi-dal (1952), a Három dal (Tóth Árpád, Ju­hász Gyula verseire 1955—56), Petőfi verseire írott kórusmű (többek között e művéért kap­ta meg másodízben a Kossuth- díjat 1955-ben) és kínai ver­sekre is komponált kórusmű tanúsítja ezt. Alkotásai — melyekért két­szer kapott Erkel-díjat is — sók műfajúak. Irt dalokat, kó­rusműveket, zenekari műve­ket, színpadi kísérőzenét, ba­lettzenét, filmzenét (például; Akiket a pacsirta elkísér, Légy jó mindhalálig, Megöltek egy lányt), komponált zongorára, klarinétra, és természetesen írt pedagógiai műveket. Hosszú betegség után. 1977' nyarán ragadta el a halál. (K. Gy.) Haza* haladás, humanizmus Sarlós István könyvéről körökbe tmer- nemzeti egységről hadd idéz- Olyan stílus, amely tulajdon-' vezödaek Sarló« István, az zünk ebből a beszédből: „Ha képpen nem egy ember saját- MSZMP Politikai Bizottsága Magyarországon akarjuk a ja, hanem az elmúlt huszon- ■ tagja, a Hazafias Népfront fő- nemzeti egységet erősíteni, öt év során a szemünk előtt titkára Haza, haladás, hum»- akkor a fejlődé* minden sza- vált ismertté, s amelynek rxizams című kötetének gon- kaszában a vállalt feladat ki- egyik legfontosabb eleme a no J dolatai. A válogatott beszéde- dolgozásakor az általános po- szerénység. Szívesen olvassuk " " és a a politikus személyes életút­munkásosztály te- jónak emlékeiről szóló része- fejgzetefnaafc i- Városról, Ha- paszta!atainak átvételén túl, két, de Sarlós István mindig érvényesülnie kell minden- finoman visszahúzódik, arai­nak, ami a magyarokat *a mamtm be coiaou. a t&íobswou neszeae- aaigozasaicor az aixaiai Mrc,zteL CteVi két, etMsrfcettartóim traókönyv litöral cél kijelölésén J szerkezete t* tükrözi ezt: a nemzetközi munkáooszi zárói, VI lé gr® — Jeteik a gondolatkörök sugarának nö­vekedését, amelynek közép­pontjában a népfrontpoi! tlka áll. Persze, a táguló gondo­latkörök mögött a politikus személyes életútjának külön­böző állomásai i* ott rejle­nek: » Szociáldemokrata Párt mélyen gyökerező tagja a felszabadulás után ke- nyok és szokások, ami a gyárrá teszi. Jelen kell < . le­gyen minden történelmi ta­pasztalatunk, a magyar nép múltjának minden megpró­báltatása és sikere, szerepet kell, hogy játszanak azok a hagyomá­folyamaira járó diák a szülő­nek. Egyik növendékem egy­szer így mesélte el szüneti na­pirendjét: alvás délelőtt 11 óráig, ezután a jégpálya, ebéd késő délután, estefelé disco, ahonnan éjfél előtt érkezett haza. Szüléivel nem tudom, hol és mikor találkozott. Ar­derüljön ki, hogy a nap me­lyik szakában, hol található a gyerek, mivel tölti el ide­jét, s nem utolsósorban: kik­kel? Azt is feltétlenül tudnunk kell, kik a társai, milyen gye­rekek; milyen társaságukban iák te ilyenkor a kulönfcere- aetet, a túlórát, ha lehet, szen­teljük időnket a családnak. Tanuljon-e a diák a szün­időben? Csak akkor, ha bu­kásra áll. Az első félév janu­ár végén fejeződik be, a javí­tásra felkészülni itt a nagy­szerű alkalom. De, ha csak gyenge, akkor ne nyúzzuk őt a tankönyvekkel. Inkább ol­vasson kedvére szépirodal­mat, vagy olyan tudományos népszerűsítő könyveket, ame- irányt vehet lyek nem iskolás módon, él­gyermekünk vezetes stílusban növelik gyer­ra még csak gondolni sem időtöltése. Ezért, ha nem tét- mekünk merek, hogy valamit segített tűk idáig, meg kell ismerked- .dását otthon a megnövekedett sza- nünk velük. Erre számtalan bad idejében. De ez elrettentő alkalom adódik. Példa. Az eltervezett napirend mel­Az lenne a jó, ha a gyerek lett egy biztos pontnak len- ezünidejének megszervező- nie kell a gyerek életében, sére összeszövétkezne 4—5 egy ismerős néni vagy bácsi, aki mindig megtalálható, és szükség esetén hozzá lehet fordulni bármilyen váratlan problémával.' Mondanunk sem kell, milyen hasznos, ha a gyerek kimozdul a megszo­kott környezetből. Ha a vidé­tájékozottságát, tu- Atányi László rulett titkár lesz, majd ké­rőbb, a fővárosi tanács elnö­ki tiszte után az országos po­litika résztvevőjévé válik. Időben az elmúlt negyed­század politikájának ívét raj­zolja fel a könyv. Akár jel­képes is lehetne az első, 1957 februárjában született cikk címe: Harcokban szereztük vissza a budapesti utcát Jel­képes és lényegi, mert az MSZMP népfrontpolitikája ekkor születik, a korábbi rossz politikai gyakorlat felülvizs­gálata nyomán. A kötetzáró írás a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának beszámo­lója a mozgalom VII. kong­resszusán, 1981. március 14- én. A szövetségi politika ne­gyedszázados eredményeiről, a kirajzolódik a kötet olvastán. a múltban és a társadalmi együttélésben kia­lakítottunk, meghatározó sze­repe kell legyen annak, amit a magyar ember alkatának szoktunk nevezni.” Am az egy üttm unkáik ódái­nak nem csak a szocializmus lényeges kérdéseiben váló egyetértés az alapja, hanem a hétköznapok ügyeinek, gond­jainak a felvállalása, a meg­győzés, a részvétel, a haza otthonossá tétele is. Ezért so­rakoznak cikkek és beszélge­tések, beszédek a környezet­védelem feladatairól, éppúgy, mint a nők gondjairól vagy az olvasás, a betű hasznáról, örömeiről. Egyfajta politikai stílus is kor úgy tűnne, nem közérde­kű kérdésekről van szó. Ez a szerénység nem csak »„nagy- politikai” kérdések iránt fo­gékony, hanem a hétközna­pok apró-cseprő ügyei iránt is, hiszen ezek a látszólag „kis ''ügyek” valóságos érde- amelyeket kék hordozói lehetnek, s ak- jelenben, a kor bele kell épülniük az in­tézkedésekbe, a politikai dön­tésekbe is. család. Felváltva vinnék őket szánkózni, síelni, túrázni. Vá­rosnézőprogramra, kulturális rendezvényekre. Vagy éppen 'valamelyikük otthonában töl­tenék el az időt. Jó hangulat­ban, játékkal, beszélgetéssel, zenehallgatással. Az étkezés ki. vagy a fővárosi rokonnál is könnyen megoldható lenne mindennap más-más család­nál. Ha leszámítom a munka­szüneti napokat, egy, legfel­jebb két alkalom jutna min­den családra. S mennyivel nyugodtabban dolgozhatnának a szülők. Azt már nem is em­lítem, hogy a gyerekeknek is tölti a vakáció egy részét. S, ha nincs rokon, aki elvállal­ná, baráti családok is kicse­rélhetik a szünetekben cse­metéiket. Felváltva hol itt, hol ott vakációzhatnak. A téli szünet az erőgyűjtés, a kikapcsolódás ideje. Lehető­leg ne a tv előtt, moziban, mennyivel hasznosabb, ha füstös discohelyiségekben tölt­kulturált körülmények között vannak együtt. De sajnos, az ilyen szövetkezésekre ' nálunk kevés példa van. Az egy osz­tályba 'járó gyerekek szülei nem keresik egymás társasá­se fiunk, lányunk a szünet nagy részét. Mozogjon sokat, töltsön órákat a szabad leve­gőn. Túrázzon, sétáljon a he­gyekben vagy a környező üdü­lőközpontokban. Társasélet egy bányászfaluban Az agyag- és kaolinbányá- segíti a helybeli népi együt­szat hazájában, a meisseni tes programjainak megterve- tájon, aprócska bányászfaluk zését, összeállítását, sorakoznak egymás mellett. A A klub 1966-ban nyitotta 22 bányásztelepülés egyike meg kapuit,' és azóta 7500 lá- Löthain. Mindössze 350 lakó- togátó írta be nevét a ven- sa van.- Az itteniek ősidők óta dégkönyvbe. Schnell munká- foglaíkoznak agyag- és kao- ját 12 tagú klubvezetőség se- linbányászattal. A mai Lötha- gíti. Legnépszerűbb szakkör a in virágzó település ahol — fotósklub. Az idevalósiak klubjukban — a pihenés órá- életéről készített színes dia­it ts többnyire együtt töltik a pozitivekből már gazdag falu lakói. archívummal rendelkezik a A klub1 vezetője már 15 éve falu. A legszebb felvételeket zésében a 23 éves Peter Hoff­man lakatos vezetésével a klub tagjai vettek részt. A falikép .3400 darab mozaikból készült el. A klub az értékes alkotásért állami kitüntetést kapott. az egykori bányász Hans-Die- ter . Schnell,, a Meissen kör­nyéki kaolinbánya igazgatója. Sokoldalú ember, aki a gaz­dasági ismeretei, szervezői képessége mellett művészi haj­lamokkal is rendelkezik. Szen­vedélyesen rajzol, tervez, és Ha megkérdezik Hans-Die- ter Schnellt, mire a leg­büszkébb, így válaszol: „Árba, hogy a fiatalok szí­vesen részt vesznek minden­ben, érdeklődésük sokoldalú, s bár szeretnek szórakozni, ez nem merül ki csupán a táncrendezvények látogatásá­ban. Ezért remélhetjük, hogy 35 méteres falikép mu- klubunk nem csak ma. hanem be a helyi bányászat holnap és holnapután is tar­a különböző ünnepi összejö­veteleken mutatják be. A klubház _ 250 személyes előadótermének érdekes dísze van: tatja történetét. A kompozíciót a talmas órákat nyújt az klubvezető tervezte, kivitele- bereknek...” De ejtsünk szót a SStet mindennapi értelemben vett stílusáról is. Gyakran va­gyunk tanúi annak, hogy ün­nepi és kevésbé ünnepi alkal­makkor az előadó beszéde nélkülöz bármiféle egyéni jel­legzetességet, ízt. Sarlós Ist­ván eredetileg előszóban el­hangzott beszédeiben jó ér­zéssel fedezzük fel az ismét­léses gondolatritmust adó szónoki fordulatokat. Az egy­szerű, de plasztikus^, nyelvű részletek meg-megszakítják az addigi beszédtempót, együttgondolkodásra késztet­nek, logikus okfejtést sugall­nak, megismételt mondat- szerkesztésükkel e meggyő­zést szolgálják. Minden meggyőzés alapja a bizalom, amelyről ugyancsak a népfrontkongresszuson így szólt: „Természetesen nem • csak a meghatározott világ­nézetű emberek összefogásá­ról van szó hanem azokéról is. akik a közömbösökhöz vasy látszólagosan világnézet nél­küliekhez tartoznak. Ök is köztünk és velünk élnek, jól vagv kevésbé jól helytállnak az életben, azért akarva-aka- ratlanul, a jelen és a jövő formálásának tényezői. Ha velük rendszeresen foglalko­zunk, lehetővé válik maga­tartásuk és szemléletük meg­változtatása, közéleti tevé­kenységük megszervezése.” A kötet címére akár a kö­vetkező gondolatsort ts rímel- tethetjük: bizalom, meggyő­zés, együtteseiekvés. . Marafkő László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents