Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-20 / 298. szám

«ft»; „Komoly üzem ez már most is, pedis még csak az elején tartunk” — mondja Szeles József, a tsz—Chinoin társu­lásról Erdők alján vidám az élet A fiatalok bátran vállalják községüket A régi Szakai nevezetességeit hosszan so­rolhatja a krónikás, akinek különös szerencse folytán nem annyira a környvek lapjairól ki­olvasva — inkább néhány nógrádi, vagy nóg­rádinak ismert ember révén sikerül a mai és a tegnapi szálakat összekötni. De azért itt-ott még a könyvek is segítenek, ha hiányzik is egy olyan megyei monográfia, amelyet kézi­könyvként használni lehetne, amelyből kiol­vasható lenne az olyan nagy múltú, nevezetes helyek története sorról sorra, amilyen Nóg- rádszakál is. A vetdász az erdőket, völgyeket, vízparti füzes területeket dicséri ékes sza­vakkal, már-már szerelmes áhítattal, hajnali lesekről beszél szívesen, meg ködökről, ha­vakról, nyomokról, kutyákról, emberekről mond Bársony István tolla után kiáltó törté­neteket. Olyanokat, hogy az aszfaltvérű ur­bánus puska után kapdos. OOOOOOOOO Másvalaki a megyeszékhelyen váltig a sza­kait csevicét emlegette, s minduntalan arra biztatta az útonjárót, hogy ha teheti, jártá- ban-keltében merítse meg a tízliteres mű­anyag kannát a szakali csevice gyógyító ere­jű vizében. Hát erről a vízről újabban az a hír- járja, hogy a közeli Ipoly partján kivá­gott fák elkorhadt gyökerei már nem fogják meg a talajt, s vele a vizet és így a folyó egy­re közelebb kerül a szakali forrás eredetéhez, felhígítva az egykor híres vizet. Hiába hát, hogy kutat is emeltek a forrás fölé... Nevezetes hely volt ez a történelmi idők­ben azért is, mert, miként a XIII. századi ira­tok bizonyítják, erre vonult évszázadokon át a mindenkori fővárosból Zólyom felé a kirá­lyi menet, hiszen királyaink, például IV. Béla is, a székhelyeken inkább csak a teleket töl­tötték, de azután egész évben mentek valaho­va hatalmas kísérettel, s útjukon szakaszon­ként más-más vidék urai kalauzolták. Az út­vonalak mellett meg mindenütt szolgáltató­falvak léteztek — ilyen volt a solymászáiról híres Kelecsény, Szakai, Rárós, Losonc, is Ilyenformán nézve solymásztelepként indult Szakai, néveredetéről meg azt tartja a tudo­mány, hogy a török alapú magyar szakáll fő­névből való. JkHH AlL Szabó Lajos a szakali faipari üzem vezető­je, tanácselnök-helyettes őszintén örül ennek a nevezetességnek és ebből-két dolog is lát­szik azonnal. Az egyik, hogy itt helyben sem­mi érdembeli nyoma a történelmi, irodalom- történeti összefüggésnek, a másik, hogy pél­da Bogomér tekintetes maga is arra nézve, amit Szabó Lajos egész életével bizonyítani igyekszik: tartalmason élni mindenütt lehet. A kis üzem az egykori határőrségi épületben nyolc esztendeje működik, már a harmadik gazdája a jelenlegi, a Fővárosi Faipari- és Kiállításkivitelező Vállalat, amelynek két fő profilja az igényes zsöllyeszékek gyártása és a kiállítások kivitelezése. A műszaki és ház­tartási kefetestek szakali megmunkálói meg mindössze 28-an vadnak. Közülük hat ci­gányszármazású, de az igazi nagy gond az ál­landó munkaerő-vándorlás. Innen könnyen to­vábbmegy a fiatal a közeli üzemekbe, ahol sokkal többet keres. Ilyen üzem négy van még az országban, három a fővárosban, egy Kecelen, a bükkfa a dunántúli területekről érkezik, s nem is mindig időben. A termelé­si érték így is egyre több, az idén 3,2 millió, jövőre elérik a négymilliót. OOOOOOOOO A székhelyközség Ludányhalászi, ott a szö­vetkezeti központ is, a gondoskodás meglát­szik abból, hogy éppen a szövetkezet létesí­tett Nógrádszakálon az asszonyoknak egy varrodát, a Chinoinnal pedig, vagy két éve, egy olyan jól prosperáló társulást, amely le­hetővé tette, hogy ebben a kis községben na­gyon igényes csomagológépek készüljenek egy kastély és a hozzá tartozó gazdasági épület teljes modernizálása, kibővítése révén. So­kan így is eljárnak a községből a két város üzemeibe. A fiatalok iparhoz vonzódása sem mai keletű. Megkezdődött ez a folyamat már az ötvenes években, helyben meg az egyetlen igazán igényes munkahelyre csak a jól kép­zett szakmunkások, technikusok kerülnek in­nen és a környékről a csomagológép-gyártás­hoz. OOOOOOOOO OOOOOOOOO Ha már eddig eljutottunk, mondjuk el a kö­zelebbit, a legértékesebbet, azt, hogy a ma­gyar irodalom legvilágirodalmibb alkotását, Az ember tragédiáját is ide kapcsolhatjuk Madách Imre legbensőbb barátja, az európai hírű könyvbarát, Szentiványi Bogomér szakali birtokos révén, akinek művét így dedikálta a költő: „Tekintetes Szentiványi Bogomér úr­nak tisztelete jeléül a szérző. Asztregova — 1862. január 31.” Azaz, azon melegében, ahogy megjelent, hiszen tudjuk: az első kiadáson ugyan az 1861-es évszám szerepel, de valójá­ban a könyv, a nagy mű a következő év ja­nuár 16-án hagyta el a nyomdát... Madách elsőként ide, Szakaiba hozta a könyvét, ide sietett a baráthoz. Itt szerette volna látni Bogomért, ahogy az első példányt kézbe ve­szi, elhelyezi a sokezernyi kötet között. Há­rom első példányt ismer a kutatás, egy ezek közül Szakaihoz kötődik! Hová lett a nagy könyvtár? „Elvitte a háború.— így mond­ják a szakaliak. Híre maradt kőbe vésve, a szakali temetőben Bogomér sírja »fölött: „Könyv és honszeretet ti valótok élete világa, sírja felett e két psillag örökre ragyog.” Ezt a sírt csak nehezen találta meg évekkel ezelőtt a magányos kutató. Megszabadította a ten­gernyi gaztól, lefényképezte, valamit meg­mentve ezáltal értékes múltunkból, de hogy a két csillag bárhogy is ragyogna... ? A szakali Kő-hegyről nemigen hiszik el még a helybeliek sem, hogy 400 méter magas! Sza­bó Lajos ismeri azokat az ösvényeit, ame­lyeken erdész barátjával a szép nyári idők­ben egy-egy napot járkálnak, átkelve a má­sik oldalra, ott húzódik meg Szécsényfelfalu. Valamikor a környező dombokon híresen jó szőlő, gyümölcs termett, de Szakaiban ma­napság még a háztájizás is komoly akadály­ba ütközik, hiszen a huszonöt kilométerre, iparba eljárás elviszi az időt, az erőt. Bár, a székhelyközségben meg éppen az utóbbi idők­ben lendült nagyot a kertek újraművelése, a szőlők telepítése; a dombok ott sorra benépe­sülnek, csak el kellett kezdeni valakinek... OOOOOOOOO A nagyobb gyerekek Ludányhalásziba jár­nak iskolába, ott igazán jó a szakos ellátás, a szakali kis iskolában már csak két peda­gógus tanít, s várhatóan az alsósok is elke­rülnek innen. De a régi gond még ma is gond: a téli idők megviselik a gyerekeket a hideg buszváróban, annak a fűtését szeretnék mi­előbb megoldani. „Szakaiban a lakók élet­módján áll, hogy tovább milyen legyen a jö­vő, rajtuk is múlik, hogy él-e, kihal-e a köz­ség...” — vélekednek néhányan. Szakai meg Rárós híres volt már sólymairól. Híres lehet, vonzó is a közelben megtalált meleg vizéről.. . X. Pataki László Képek: Kulcsár József Szánkón utazik a malacoknak a kukorica A tsz melléküzemágában különféle berendezések, így tasa­kos tejet csomagoló gépek is készülnek. A műszaki és háztartási kefetestek készítői mindössze hu- szonhatan vannak. A termelési érték az idén 3,2 millió fo­rint NÓGRÁD — 1931. december 20., vasárnap 5 /

Next

/
Thumbnails
Contents