Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-20 / 298. szám

\ Hét kérdés — hét ©dzőhőz Mélyen a léc alatt Szabó Géza, az STC edző e A* 1981—198S-BI labdarúgó-bajnokság ósri idényének befejezésével hét kérdést intéztünk az NB U-ben, illetve a. területi bajnokság Mátra-csoportjában szereplő nógrádi csapatokhoz. Lapunk munkatársainak a hét együttes vezető edzői válaszoltak a következő kérdésekre: 1. Milyen célkitűzésekkel indultak a bajnokságban? 2. Mit sikerült megvalósítani és mit nem? 3. Milyennek értékeli a bajnokság mezőnyét? 4. Kikkel volt elégedett? 5. Terveznek-e változtatást a keretben? 6. A fejkészülés menete? 7. Hányadik helyre várja csapatát? Válaszol Földi Attila — bár meg sem közelítette korábbi önmagát — hat góljával vezeti a házi góllövőlistát. maradt Amit beütemeztünk, azt csak részben sikerült tel­jesíteni. ‘ A csapatépítésben a védel­met úgy, ahogy sikerült sta­bilizálni, hiszen egy mérkő­zéstől (Debreceni Kinizsi) — eltekintve mérkőzésenként viszonylag kevés gólt kap­tunk. Nem sikerült viszont az ed­dig is gyengélkedő támadó­sorban megtalálni azokat a befejező embereket akik a kritikus helyzetekben — fő­leg a hat döntetlenül végző­dő találkozón — a javunkra tudták volna eldönteni a mérkőzéseket. Hiányoztak csapatrészen­ként az egyéniségek, akik megadják a „fazonját” a csa­patjátéknak. 3. Csak az őszi idény alapján tudok véleményt mondani. Varga S., Cséki, Balga, Ko­vács, Földi esetében. 5. Mivel a jelenleg engedé­lyezett 20 fős keret nincs ki­töltve és még katonai bevo­nulás is előfordulhat, három­négy játékos jövetele várha­tó. Főleg saját játékosaink, akik rövidesen leszerelnek. Az esetleges egyéb igazolások érdekében az új szakosztály­vezetőség mindent elkövet. e. December 12-től szabad­ságra mentek játékosaim. 1982. január 4-én kezdődik a felkészülés a tavaszi idényre. Az első két hetet hazai kör­nyezetben, napi két edzéssel, napközis formában oldjuk meg. Majd edzőtáborban foly- tatluk. Ökölvívás Megérdemelten nyerte a CSB-t a Bányász-válogatott Székesfehérvárott az utolsó menetet vívta Réder az ököl­vívástól búcsúzó Bolla Lász­lóval, a Vasas válogatottjával, a Békési SE versenyzőjével és mindenki tudta: Réder győ­zelme biztos, 16—8-ra nyert a Bányász-válogatott. Miután 6 volt a pontkülönbség a nagy rivális Honvéd előtt, minden­ki* izgatottan várta, vajon, hogyan végződött Budapesten a Honvéd—Építők összecsapás. Gyors. számolás kezdődött 18—6 jó a Bányásznak, 19—5- ós győzelemnél minden egyen­lő — a magasabb súlycso­portban aratott több győzelem dönt, 20—4-gyel nyer a Nép­hadsereg-Válogatottja. Szám- lálgatás, izgalom az arcokon, tippek, reménykedés. Még benn a sportcsarnokban egy kis csoport egyik tagja zsebé­ből kis rádiót húzott elő. Pár pillanat, s már fel is csendült az ismert szünetjel, s a be­mondó hangja: „Kossuth rá­dió Budapest. 19 óra van, rendkívüli sporthírt közlünk. Az ökölvívó CSB budapesti találkozóján a Néphadsereg válogatottja 20—4-re legyőzte az Építők csapatát, s így min­den valószínűség szerint el­nyerte a csapatbajnoki címet.” A hír futótűzként terjedt és az elkeseredés még gyorsab­ban. „Elvesztettük, lefeküd­tek, nem érdemeltük meg!” — jöttek a félmondatok. Má­sok vigaszt keresve mondták maguk elé: „Végig vezettünk, mi vagyunk az erkölcsi győz­tesek, szép az ezüstérem is.” Pár percre elkeseredés költö­zött a Bányász-fiúk öltözőjé­be, mígnem egyszercsak nyílt az ajtó, s megjelentek a Va­sas vezetői, és gratuláltak. Előkerült a rádiónak hitt mi- mmagnó is, amiről újra be- játszották a 19 órai közle­ményt, pedig már fél nyolc volt. Most aztán minden a visszájára fordult. A Bányász­vezetőkkel és fiúkkal madarat lehetett volna fogatni, olyan nagy volt az öröm. Pár perc múlva pedig már bontották a palackokat, csatakiáltások hallatszottak, mert megszólalt a folyosói telefon, amit ki más vehetett volna fel, mint Szabó János, a tarjániak tech­nikai vezetője. Gyors hír jött Pestről — a bányászok meg­bízott embere jelentette —, hogy a budapesti találkozó is 16—8-ra végződött, s így baj­nok lett a Bányász-csapat! Ennyit epilógusként az idei ökölvívó CSB értékeléséhez, amelyet az elmúlt évhez ha­sonlóan újra — tegyük hoz­zá megérdemelten — a Bá­nyász-válogatott nyert meg. A bányászok végig vezettek és csak ősszel szenvedtek két vereséget, ám előnyüket így is tartani tudták a szorosan nyomukban levő Néphadse­reg-válogatottjával szemben. A Bányász-válogatottat a Tata­bánya, az Oroszlány, a Borso­di Bányász és az STC ver­senyzői alkották, a négy egye­sületből a tíz összecsapáson 28 ökölvívó jutott szóhoz. Kima­gaslóan jó eredményt produ­kált Hranek Sándor, aki mind a tíz találkozóját megnyerte, s ezzel a válogatott legeredmé­nyesebb versenyzőjének bizo­nyult! A legjobb tíz verseny­ző teljesítménye. 1. Hranek S. (STC) 10 10 - - M 2. Botos Tibor (STC) 10 9 - 1 18 3. Somody F. (TBSC) 9 8 - 1 16 4. RÓZEfa A. (TBSC) 8 6 1 1 13 5. Farkas S. (STC) 9 5 2 2 13 6. Pintér I. (TBSC) 8 5 1 2 11 7. Takács G. (Bors: ,B.) 5 5 - - 10 B. Molnár T. (Oroszl.) 5 3 2 - 8 9. Bara András (B. B.) 5 3 117 10. Réder J. (TBSC) 6 3 12 7 Az STC szakosztálya 5 ver­senyzőt adott a válogatottnak. A rangsorban szereplőkön kí­vül Révai György (1 győze­lem 1 döntetlen) és Szőrös Mi­hály (1 döntetlen) jutott szó­hoz. Az öt tarjáni ökölvívó összesen 54 pontot gyűjtött, 3 ezzel az STC a legeredménye­sebb szakosztálynak bizo­nyult! A Tatabányai Bányász 11 ökölvívót küldött szorítóba, akik 52 pontot szereztek. A Borsodi Bányász 9 versenyző­je 22, az Oroszlányi Bányász 3 sportolója 14 pontot mond­hat magáénak. Visszatérve a legjobb tíz versenyző teljesít­ményére: csak sajnálni lehet, hogy a tavasszal kitűnően sze­replő Takács Gábor őszre ab­bahagyta a versenyzést, az ugyancsak veretlen Molnár Tibor katonai szolgálatra vo­nult be, Bara András pedig megsérült. Hát ezért lett szo­ros az őszi küzdelemsorozat. Az STC ökölvívóinak vezető edzőjétől, Szerémi Andortól kérdeztük a további progra­mot — December 18-án volt Ta­tabányán a CSB ünnepélyes díjkiosztása, bankettel egybe­kötve. Januárban kezdődik a Válogatott felkészülése és a CSB-re is megtörtént már a sorsolás. Február 21-én Bá­nyász—Dózsa, február 28-án Honvéd—Bányász, március 17- én Bányász—Vasas, március 20-án Bányász—Építők, már­cius 28-án Vasutas—Bányász találkozókra kerül sor, de, hogy hol, arra nem tudok vá­laszolni, mert a helyszínről még nincs döntés. Bízom ab­ban, hogy Salgótarján még a tavaszi fordulók során kap egy találkozót (SZ. L.) Óvodásoknak, iskolásoknak Sítanfolyam Eresztvényben A ritka őszi pillanatok egyike: gólöröm. Aki bemutatja: Kerek (7-es számmal) a Kazinc­barcika elleni 1—1-re végződött salgótarjáni mérkőzésen. Első és legfontosabb cél­kitűzésünk az volt hogy csa­patot alakítsunk ki abból a játékosanyagból, ami az elő­ző bajnokságról megmaradt, illetve, akiket sikerült igazol­ni. Ez a csapatépítés nem ment zökkenőmentesen, mert a saját posztjaikról kellett elmozdítani a játékosokat, például Vargát és Balgát Rá­adásul nem ismertük az újon­nan igazoltak teljesítőképessé­gét. Csak a mérkőzéseken me­net közben derült ki, hogy többen még nem ütik meg az NB II. szintjét. Mivel az elő­ző bajnoki évben a csapat az ötödik helyen végzett — a játékosanyag új összetételét figyelembe véve — nem ter­veztünk konkrét helyezést Az volt a tervünk az őszi idény­ben, hogy lehetőleg legalább az 5. helyet szerezzük meg. Az átigazolás során nem si­került kiegyenlíteni a minő­ségi különbséget a nyáron el­távozott és az újonnan igazolt játékosok között rÁz ötödik helyre emelt léc, mint iránymutató csak terv eddig nem volt módom fel­mérni a csoport csapatainak erejét A látottak alapján elmond­hatom, hogy majdnem min­den együttesben található há- rom-négy-öt jó játékos, aki­ket az átlagon felüli gyorsa­ság, 'vagy éppen a gólszerzés tudománya jellemez, vagy ki­váló pontrúgások. Ezek az egyéniségek általában el tud­ják dönteni a mérkőzéseket. Sajnos mi nem tudtunk fel­vonultatni ilyen szintű játé­kosokat az őszi idényben. Ez meghatározó lett az eredmé­nyességben. A Keleti csoport köztudottan a legkiegyensú­lyozottabb. A jelenlegi helye­zési sorrend reálisan mutat­ja az erőviszonyokat. Az elöl levő csapatok minőségileg jobb játékosanyaggal rendel­keznek. Az STC-t tehát mi­nőség tekintetében kellene feljavítani. Egy ilyen helyezés után elé­gedettségről nagyon nehéz beszélni. Helyesebb egy-két mérkőzésen nyújtott átlagon felüli játékot kiemelni, pél­daként megemlíteni Kocsis, 7. Minden NB II-ben műkö­dő edző álma most a bűvös 5. hely. Jelenleg öt ponttal lemaradva sem adjuk fel a reményét annak, hogy mi is oda kerüljünk. A cél érdeké­ben viszont sokkal többet kell tenniök a játékosoknak, a vezetőknek, a városnak és a megyének egyaránt. — mátyus — A gyorsan beköszöntött tél megtölti a lejtőket a téli spor­tok kedvelőivel. Az eresztvé- nyi sípálya is vonzza a kicsi­ket, nagyokat. Mivel a környék adottságai kiválóak a sízéshez, már hagyományos, hogy a leg­kisebbeknek megrendezik a sítanfolyamokat. Az idei prog­ramról kérdeztük Szokács Andrást, az STC sportági cso­portvezetőjét. — Az a célunk, hogy a hi­degebb hónapokban a lehető­ségek szerint minden salgótar­jáni óvodás, iskolás tanuljon meg sízni. Ehhez adottak a feltételek. Jó alkalom például a téli iskolai szünet. Ezért az STC vezetősége, a klub síszak­osztálya, a megyei síszövetség aktivistáival együttműködve intenzív sítanfolyamokat szer­vez. A foglalkozásokat szak­képzett edzők irányítják, a részvételi díj önköltséges. — Ez mit jelent? — Egy tanfolyamon való részvétel díja, amely nyolc al­kalommal három-három órás foglalkozásból áll, kétszáz fo­rint. A díjat a klub gazdasá­gi osztályán kell befizetni, vagy a helyszínen. Ez egyben a jelentkezés módja is. Ekkor közöljük — az érdeklődésnek megfelelően —, hogy ki, me­Áz NB I. is befejezte A labdarúgó NB I-ben is be­fejeződtek az idei küzdelmek. A csapatok tulajdonképpen már a harmadik tavaszi for­dulónál tartanak, és szomba­ton került volna sor a negye­dikre, ám az MLSZ vezetői —; nagyon helyesen — úgy dön­töttek, hogy tekintettel az idő­járásra, illetve a pályaviszo­nyokra, az idén már nem ren­deznek mérkőzéseket. Ezért tegnap csupán egyetlen talál­kozóra, a szerdáról elhalasztott Vasas—Volán SC mérkőzésre került volna sor, de Palotai játékvezető a jeges pálya mi­att már az első félidő 22. per­cében véget vetett a „játék­nak”. NÓGRÁQ — 1981. december 20., vasárnap VALAMIKOR úgy gondol­tuk —, szerencsére nem soká­ig —, hogy a gyermeknevelés feladatát lassan a társadalom vállalja magára, s a család sze­repe e téren fokozatosan hát­térbe szorul. Aztán hamaro­san felismertük, hogy a csalá­di nevelés szinte pótolhatat­lan, nincs olyan intézmény, amely tökéletesen átvállalhat­ná a szülői gondoskodást. Generációk váltották egy­mást, de a család régi szere­pét nem lehetett, de nem is kellett visszaállítani. Társa­dalmunkban a család, mint termelési alapegység — szór­ványos .kivételektől eltekint­ve — megszűnt létezni. A gyerek már nem munkaerő, egy dolgos kéz a háznál, ha­nem a jövő társadalmának fej­lődésben levő tagja. Távol álljon tőlem az • álta­lánosítás, az idealizálás még inkább, már csak azért is, mert mindennapos panaszunk: nincs időnk gyerekeinkre. Ro­hanó korunk egyik sajnálatos velejárója, hogy a munkája (sokszor a pénzhajhászó túl­munkára !) fordított időt a csa­lád sínyli meg. Gondoljuk csak meg, mi mindenre jut, vagy Család —szabad idő — sport Megtalálni az alkalmat! kell, hogy jusson időnk! Időt kell áldozni a kertre, a hét­végi házra, ugye az autót is meg kell néha nézetni, aztán a meccsre is ki kell nézni, majd ott a tévé, az önművelés, a hobbi — szinte lehetetlen min­dent felsorolni. Az említett időigényes lehetőségek közül ki-ki beállítottsága szerint választ, s hogy meg is teszi, arra éppen a gyerekeink ne­velésére fordított idő megrö­vidülése az egyik legjellem­zőbb bizonyíték. Természetesen az említett feszültség feloldására történ­tek és történnek— nem egy­szer sikeres — kísérletek. Egyéb vonatkozásai mellett ilyen például a világon első­ként hazánkban bevezetett gyermekgondozási segély. Az eltelt néhány év tapasztalatai — a kétségtelenül létező gon­dok ellenére — egyértelműen bizonyították az elképzelés he­lyességét. A legújabb intézkedés, az ötnapos munkahét általános premierjére jövő év januárjá­ban kerül son Kétségtelen, hogy a kezdeményezésnek nem elsődleges és egyetlen célja a család szerepének növelése, de a döntésnél minden bi­zonnyal ezt is mérlegelték az illetékesek. Tanár ismerősöm meséli, hogy iskolájuk már szeptem­ber óta az új „munkarend” szerint dolgozik. Három hó­nap gyakorlata máris — má­sok számára is — megszívle­lendő tanulságokkal szolgál. Eleinte különösen a testneve­lők panaszkodtak sokat, hogy hétfőnként „leeresztett” gye­rekek érkeznek az iskolába, s mindent lehet kezdeni elölről. A hétközi „munka” szinte nyomtalanul elvész, ha szom­bat-vasárnap leenged a gye­rek. lyik csoportban ismeredhet meg a sízés alapelemeivel. Mi­vel intenzív a tanfolyam, ezért, hogy hatékony is legyen, egy- egy csoportban legfeljebb tí­zen, tizenöten lesznek. Várjuk óvodások, napközi otthoni cso­portok együttes jelentkezését is. A sípálya a menetrendsze­rinti autóbuszokkal közelíthe­tő meg. — Mikor lesz az első fog­lalkozás? — Kedden reggel kilenc órá­tól déli tizenkét óráig. S a helyszínen is be lehet kapcso­lódom a sítanulásba — fejez­te be a tájékoztatást Szokács András. És itt elérkeztünk mondan­dónk lényegéhez, a megnöve­kedett szabad időhöz. Szám­talan újságcikk, tanulmány és szociológusok sora foglalkozik szabad idő eltöltési szokása­inkkal, s nem egy hasznos ta­nácsokkal is szolgál. Százan és százan bizonygatják, hogy az ésszerű szabadidő-kihaszná­lásban az aktív pihenésnek, a sportnak is helye van. Igaz, még távol vagyunk az ideális feltételektől, de valljuk be, aki sportolni akar, az megta­lálja önmaga és családja szá­mára a lehetőséget. Fölösle­ges felsorolni az utóbbi öt­éves tervben a megyében meg­valósult létesítményeket, ame­lyek a versenysport mellett a tömegek Igényeit is hivatottak kielégíteni. Lehetőség van, csak kevesen akarunk élni vele. PEDIG a sport —ha köz­vetve is — hovatovább terme­lési tényező. Ezt nem valami mesterkélt, öncélú határozat mondatja velünk, hanem az élet kényszeríti ránk. Az élet, amely egyre nagyobb követel­ményeket állít az emberek elé! Kiss László

Next

/
Thumbnails
Contents