Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-17 / 295. szám
» Az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyárában Lipcse környéki külszíni fejtésekhez szállítószalagot készítenek. A részegységek zöme már kiszállításra került Jelenleg egy 126 mázsás elem szerelési munkálatai folynak. — Fotó: Gyurkó — Kézfogé Útra kész az ötösfogat Mind több és több nógrádi termelőszövetkezet, állami gazdaság keresi az együttműködés különböző módjait a mezőgazdaságban. És mivel, aki keres az talál, egyre több nagyüzem lel tárásukra, akár egy-egy feladat elvégzésére, akár a legszélesebb körű együttműködés érdekében. Ezért is adunk örömmel hírta legújabb üzemek közti „házasságról”. Puding és a társulás Egy angol közmondás szerint a puding próbája, hogy megeszik. Eszerint —, ha az együttműködni kívánó közös gazdaságokat, minden hátsó szándék nélkül pudingnak tekintjük —, akkor, hogy menynyit ér összefogásuk, az a mindennapi gyakorlatban derül ki. Erről az újonnan alakult kiskörzeti együttműködésről beszélgetünk Kovács Jánossal, a kishartyáni termelőszövetkezet elnökével, akit kollégád — a négy másik szövetkezet elnöke — a minap választottak elnöküknek a következő két évre. — Mi a célja az együttműködésnek és mennyiben különbözik a korábbi üzemek közti kooperációtól? — A gazdasági együttműködés célja: elsősorban a rendelkezésre álló anyagi-műszaki bázis jobb kihasználása. Ezenkívül egymás munkájának segítése a termelés egész területén- Ez benne az új! Nemcsak a betakarításban, vagy a mélyszántásban, hanem például az üzem- és munkaszervezés területén is együttműködünk. Ennek érdekében az öt termelőszövetkezet — a karancs- lapujtői, a karancssági, a nóg- rádmegyeri, a nagybárkányi és a kishartyáni — részvételével három albizottság alakult a múlt héten. A növénytermesztési, a műszaki és az üzemszervezési albizottságokban valamennyi közös gazdaság képviselői jelen vannak. A távlati tervek szerint sor kerülhet egy állattenyésztési albizottság / létrehozására is, amennyiben a feltételek erre megérnek. Egys?erűbben — olcsóbban — Milyen konkrét lehetőségeket reit magában ez az együttműködési forma? — Példaként említeném az anyagbeszerzésben rejlő lehetőséget. Elhatároztuk, hogy amennyiben valamelyik gazdaságból 100 kilométeren túli távolságra indul anyagibeszerző, bejelentik a többieknek... — Néha fél napba telik egy telefon lebonyolítása. Nem lesz lassú ez az eljárás? — Van már telex is és bevezetjük a CB-készülékek alkalmazását. Ez azt jelenti, hogy állandóan kapcsolatban állunk egymással- Lényegesen olcsóbb, mint öt anyagbeszerző kocsival járni az országot— Feltétlenül! Van több ilyen ésszerű és célszerű kezdeményezés ? — A közeljövőben megkezdjük a specializálódást a gépjavításban. Így egy-egy gazdaságiban csak 2—3 erő-, vagy munkagép javításával kell foglalkozni. Ezekhez kellenek speciálisan képzett szakemberek és egyedi alkatrészek. Nem kell mindegyikünknek felesleges anyagokkal teletömni a raktárakat. Kovács János ezután megemlítette, hogy emellett arra is törekszenek mind az öt nagyüzemben,' hogy a lehetőséghez mérten egységes gépparkot alakítsanak ki, a vásárlások összehangolásával. — Az üzem- és munkaszervezés területén milyen lehetőségek vannak az együttműködésre? — Egyeztetjük például a működési, szervezeti, és bér- szabályzatot. Utóbbival például megkíséreljük elejét venni a munkaerő-csábításnak. Nem jelent nagy hasznot a termelőszövetkezeteknek, ha egyik üzemből a másikba botorkálnak az emberek néhány forintnyi fizetéskülönbség miatt, mert itt a tehergépkocsi - vezetőket fizetik jobban, amott meg a traktorosokat... negyedévenként más-más tér. melőüzemben üléseznek és egyben megtekintik a gazdaságot, átadják egymásnak tapasztalataikat. — Személy szerint mit vár ettől a gazdasági együttműködéstől? — Ä meglevő anyagi eszközeink eddiginél sokkal jobb kihasználását, nagyobb hatékonyságot és termelékenységet a gazdaság minden területén. Biztonságosabb termelést és jobb minőségű termé- feejpet. Miért ne lenne így? A gazdaságok többsége eddig is együttműködött a termelés egy-egy területén. Miért ne sikerülne ez egy mindenre kiterjedő együttműködés keretében? A puding elkészült. Már csak hozzá kell látni a falatozáshoz. A recept pedig másolható ! Zilahy Tamás iiiiiiiimiiiniutnifiififiiniiimiinifiiiiiiniNfivii Hajrában Megtoldjuk a napi munkaidőt SALGÓTARJÁNBAN, a Beszterce-lakótelepen épülő CLASP-rendszerű óvodába majdnem úgy lehet bejutni, mint a régebbi várakba : egy deszkahídon keresztül. Itt most a deszkahidat deszkapallók helyettesítik. Bent, a kellemes, fűtött helyiségekben viszont nagy a nyüzsgés. A befejező munkálatokat végzik az idesereglett brigádok, szakemberek, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Köztük van az új létesítmény felépítésében oroszlán- részt vállaló Hartman József vezette 14 tagú szerelőbrigád is- Döntő többségük kőműves. Sokfelé dolgoznak az épületben. Hartman Józsefire, az ápolt külsejű, kellemes benyomást keltő szakemberre az egyik vizesblokkban találok rá, amint Gordos Oszkár tanulót a gyakorlatban ismerteti meg az álmennyezet felrakásának szakmai fortélyaival. Pár percnyi türelmet kér, amíg befejezi a kezében levő lap fel- illesztését, s nem sokkal később ezeket mondja: — Vállaltuk, hogy az álmennyezet felrakásával december 22-re készen leszünk. Nagyon kell sietnünk. Mivel a napi munkaidő szűknek bizonyul —, amikor szükség van rá — néhány órával megtoldjuk. Sőt, szombat és vasárnap is bejövünk. Miért nem válaszolok úgy, hogy biztosan készen leszünk? — kérdi szinte önmagától, majd így folytatja: — Későn léptek a cső- és vízvezeték-szerelők, elhúzódott az asztalosok munkája. S mindez nekünk nem tett jót... — Milyen feladatokat kell még elvégezni az előbb említett határidőre? — Kétszáz négyzetméternyi álmennyezet vár felrakásra. Jelenleg húsznál tartunk. — És a minőség milyen? — Ugyanolyan, mint a CLASP-áskolánál- Ügyelünk arra, hogy minden lap minősége megfelelő legyen. Találunk közte görbéket is. Ezeket nem dobjuk el, hanem felhasználjuk kisegítőnek. A jelenlegi kollektíva a nyáron alakult. Az eltelt rövid idő elég volt ahhoz, hogy segítőkész kollektívává formálódjon. Ebben nagy részük van azoknak, akik korábban már együtt dolgoztak. Ezek közé tartozik Ország József, Kovács Máté, Balázs László, Bódii István. Rájuk mindig számíthat a brigádvezető. Hartman József a sikereik titkáról tömören csak ennyit mond: — Párban dolgozunk. Egy gyakorlottabb szakmunkás és egy fiatalabb. Valamint egy tanuló. A nagyobb helyiségekben hárman, a kisebbekben pedig, amint nálam látta, ketten rakjuk fel a lapokat. Még néhány szót vált, aztán elnézést kér, s folytatja tovább félbehagyott munkájátÉn meg a közelében tevékenykedő Ország Józseftől kérdem: — Készen lesznek-e a vállalt határidőre? — HÁT MOST NEM vagyunk valami rózsás helyzetben. Szerencsénkre nem a mi hibánkból. Egy-két hétig, egykét szerelvény átmenetileg hiányzott, s ez zavarta az ütemes termelést. Egyébként dolgozik itt mindenki, ha megvan hozzá minden feltétel. Most nem panaszkodhatunk. Túlórákkal szombat-vasárnapi munkával valószínű teljesítjük vállalásunkat. Ez nemcsak nekünk jó. hanem érdeke a vállalatnak is —, vallja a szakmáját jól értő kőműves, aki megkapta a Kiváló dolgozó kitüntetést és birtokosa a Kiváló munkáért miniszteri kitüntetésnek is. A túlórákban végzett munkáért megkapják a törvényben előírt összeget. Ehhez jön még a mozgóbér —, ha teljesítik vállalásukat —, aminek a nagysága személyenként hat- száz forinttól ezerötszáz forintig terjed. — Igen, én is szívesen jövök be szabad szombat és vasárnap is, mert jól járok. Egyébként is elégedett vagyok a keresettel — kapcsolódik a beszélgetésbe Bódi István kőműves, aki ugyanúgy, mint többi társa, bízik abban, hogy feladataikat az általuk vállalt határidőre teljesítik. Kisvártatva kiegészítésképpen még hozzáfűzi: — A CLASP-iskola építésénél olyan gyakorlatot szereztünk, amit jól hasznom sítunk. Nemcsak szerelünk, nemcsak kőművesmunkát végzünk, hanem a szükséges mélyépítő feladatokat is teljesítjük- Látja ott azokat a kivezető csatornákat? Azt is mi csináltuk meg. összetartó, jó kollektíva a miénk. Az ifjú szakmunkások, meg a tanulók is jól beleilleszkedtek a kollektívába. A mellettem dolgozó Bogár Béla is mutat az ifjú szakemberjelöltre. Ez követően hallgassuk meg Mester Józsefet, a generál művezetőt. — Csak elismeréssel szólhatok a Hartman-brigád munkájáról. Az általuk említett egy-két heti eltolódás egyes szerelvények későbbi érkezésénél — nem zavarta a folyamatos munkát. A félreértések elkerülése végett közlöm, hogy a december 22-i határidő, a vállalat vezetőségével kötött egyezségre vonatkozik. Egyébként az új óvoda, szerződésben vállalt határideje 1982. május 1. Ügy igyekszünk, hogy már február első napjaiban birtokukba vehessék a kicsinyek az új, szép, korszerű létesítményt. Hogy így légyen, esetenként én is beállók dolgozni. Annyit kapok, amennyit teljesítek- A mostani gyorsabb tempó időszakában a korábbiaktól eltérően a hivatalos munkaidő befejezése előtt megkérdem a brigádtól: hányán maradnak benn munkaidő után? Van, amikor az egész társaság igent mond. Máskor meg kevesebben jelentkeznek, mert pihenni is kell. A HARTMAN-BRIGÁD pedig a tőle megszokott pontossággal, fegyelmezetten és önállóan dolgozik. Mert kényesek ígéretükre, szavuk megbízhatóságára. v. k. Takarmányliszt a kistermelőknek A gabonaforgalmi vállalatok újabb takarmányfélével segítik a háztáji gazdálkodást. Forgalomba hozták az úgynevezett egységes takarmánylisztet, amely jelentős mennyiségű korpát tartalmaz, s amellett növényi és állati fehérjék vannak benne, továbbá jó tápértékű gabonafélék. A háztáji gazdák a sertéseket hizlalhatják vele, de felhasználhatják a szarvasmarhatartók is. Az új készítményt mázsánként 440 forintos áron hozzák forgalomba. Elkészült a Gabonaipari recept- könyv, amiben a malomipari termékek összetételét. ismertetik. Harmincezer példányban hozták forgalomba. A könyvesboltokban bárki megvásárolhatja. Az egészségügyi intézményeknek és más egészségügyi hatósági szerveknek díjmentesen küldik meg. A szép kivitelű könyv a háztáji termelőknek is fontos, a benne levő receptúrák alapján — amennyiben úgy gondolják változtathatnak az eddigi takarmányozási módon. Mindenekelőtt a helyi alapanyagokkal rendelkező háztáji gazdáknak ajánlható a könyv. A gabonaipari vállalatok a háztáji ellátásra a tavalyinál nagyobb mennyiségben hoznak forgalomba takarmánykoncentrátumokat. Ezeket a kukoricához keverhetik és így magas tápértékű, jól hasznosítható takarmánnyal láthatják el a különböző állatfajokat, fajtákat, és a kor, illetve korcsoportok szerint is elkülöníthetik a takarmányozást. A gabonaipar jövőre is változatlan áron hozza forgalomba a takarmányok papírzsákjait, az ipari termelői áremelkedést nem hárították tovább a kistermelőkre. A menetrend már kész — Aláírták az együttműködési szerződést. Mi a következő lépés? — Megkezdődik az a munka, amely során január 15-lg részletesen kidolgozzák az 1982 évi terveket- Január második felében pedig az elnökökből álló tanács valameny- nyi termelőszövetkezetre kötelező döntéseket hoz. Ezután lltlllllllllllllltffit Pozíció, presztízs, pénz — Azt hiszem, ideje Lenne a „szakmai karrier” vállalati feltételeit és kereteit szélesebb körben megteremteni — írja Gyöngyösy Zoltán a Vezetés- tudomány című szakfolyóiratban. — Egyáltalán nem látszik lehetetlennek, hogy a beosztott kiemelkedő teljesítményű mérnök többet keressen, mint az átlagos teljesítményt nyújtó vezető. Ez még abban az esetben is megvalósítható, ha történetesen a mérnök saját vezetőjéről van szó. VETÉLKEDÉS VAN-E? Az elméleti szakember által megvalósíthatónak vélt „sakkhúzást” nem mindig tartják lehetségesnek a gyakorlatban tevékenykedők. Solymár András a Salgótarjáni Ötvözetgyár osztályvezetője, kohó- mérnökként a műszaki élet sűrejében éli hétköznapjait. — Elképzelhető. Sőt ez lenne jó —, bólint a gyakorlati ember. — Azért lenne jó, mert megszakadna a beosztás és a fizetés közötti kapcsolat. A pénz a végzett munkát fejezné ki. — N“tn lenne jó — csóválja fejét Hulitka István mérnök, az iménti szakember beosztottja. — A hierarchiával együtt kialakul egy pénzbeli rangsor is. Egy főnöknek nagyobb a felelőssége, amit meg kell fizetni’ Ezenkívül a tekintélye is megromlana, ha egy-egy beosztottjánál kevesebbet keresne. Mert ilyen szempontból nem mindig a tudás, a munka számít; az emberek anyagi oldalról is nézik a dolgot. — A jobban megfizetett beosztásért elvileg vetélkedés folyik. Tapasztalható-e ez az ötvözetgyárban ? — Nem nagyon — közli az osztályvezető. — Ez rossz is meg jó is. Rossz azért, mert a vetélkedésből jó eredmények szoktak születni. Jó azért, mert az osztályokon nyugodtan folyhat a munka, mindenki a feladatára koncentrál. ÖRDÖGI KÖR — Olyan versenyhelyzetet kell teremteni — véü Gyöngyösy Zoltán — amelyben a mérnök egyre jobb teljesítményre tör, ,a vezető pedig e?vre eredményesebben igyekezik gyakorolni funkcióit —. többek között azt is, hogy megteremti „versenytársénak” a versenyzéshez szükséges feltételeket. Ezt a logikát a fizetés szempontjából végiggondolva egyfajta „ördögi kör” sejlik fel. — Ha a részterületeken jól dolgoznak — fejtegeti a műszaki ember —, akkor az egész munkacsoport jó eredményeket ér el, tehát a vezető magas díjazást érdemel. Ugyanez — alkalmasint —, fordítva is érvényes: eredménytelenségért a részterületek felelősei sem érdemelnek vastag borítékot. — Tudok olyan példáról —, így Solymár András —, hogy egy kollégám, aki egyébként nem a mi gyárunkban, sőt nem is a mi megyénkben dolgozik, többet keres a főnökénél. Kiváló szakember és sok dolgot produkál, ami kiemelkedő- De olyan a szituáció, hogy főnökként erre nemigen lenne módja. Ezért nem is akar főnök lenni... — A kiemelkedő teljesítményt meg kell fizetni — bólint Hulitka István. — De célprémiummal, vagy egyéb juttatással, és nem eleve a főnökétől magasabb alapfizetéssel. KI MIT TUD? — Természetes dolog, hogy vannak olyan részterületek. amelyekről a srácaim többet tudnak, mint én — mondja az osztályvezető. Hulitka István diagrammot rajzol, s azon ábrázolja: miként oszlik meg egy vezető és négy-öt beosztott tudásanyaga egymáshoz viszonyítva. — A specialisták ismeret- anyaga csak kis átfedésekben azonos. De a vezető minden részterületen középszintre fejleszti a tudását. Így képes az egészet átlátja irányítani. Rajzából kitetszik, hogy ideális esetben a vezetői tudás- mennyiség nagyobb, mint egy- egy specialistáé- De ki dönti el. hogy konkrét esetekben na- gyobb-e; és van-e módja, hogy részműveleteket és irányítást közös mércével mérjünk?— A legegyszerűbb közös értékmérőnek: a pénzre és az erkölcsi megbecsülésre való átszámítás látszik — vélekedik Gyöngyösy Zoltán. — Ennek alapvető feltétele, hogy a teljesítmények elbírálása demokratikusan történjen! A demokratizmus feltétele pedig az elfogulatlan, hozzáértő fórum. Jelentősebb alkotó ielle- gű megoldásokat célszerű len. ne olyan szakmai kollektívákban is megvitatni, amelyek többé-kevésbé mentesek a hierarchikus szintek szerinti megítélés esetleges korlátáitól. M. P. NÓGRÁD — 1981. december 17., csütörtök 3
