Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-17 / 295. szám
Folyóiratok tucatjai találhatók a pásztói könyvtár olvasótermében. A látogatók többsége általános, vagy középiskolába jár. Zombola Lilla és Kádárkuti Enikő is gyakori vendége az intézménynek. Iskolai .tanulmányaikhoz keresnek kisegítő anyagot. (Fotó: P. Tóth) Nyolcadikosok írták Iskolalátogatáson az iskolából Elraboltam egy osztályfőnöki óra felét, „zsákmányoltam” 25 írólapot (egyik-másikon csak pár sor szerénykedik, felén tömött oldal jelzi, mennyi mondanivalójuk volt a megkérdezetteknek, a salgótarjáni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola nyolcadik ásainak). Kurucz Miklósné igazgató- helyettes, pályaválasztási felelős kísért el. Mint megtudom: bár e tisztségben még újonc, osztályfőnökként gazdag tapasztalatokat gyújtotta témáról, ő is kérdez: — Miért mondta, hogy a harmadik kérdés (Mit segített az iskola, a pályaválasztásodban) talán rázós lesz? Hirtelen nem js tudok válaszolni — tényleg, mi indokolta» hogy tudat alatt így fogalmaztam meg a kérdést? Valószínűleg az, hogy a már középfokon tanuló gyerekekkel beszélgetve a legtöbb esetben az derül ki, a szülők, rokonok, haverok példája, tanácsai alapján döntenek, kevesebben szóltak a pedagógusok, osztályfőnökük segítségéről. Végül is ez természetes — csak az izgat, tehetne-e többet az iskola? Fogós kérdés. Ha a döntésekről adott válaszokat nézem, szemet szúr, milyen sűrűn szerepel a Madách Imre Gimnázium és Építőipari Szak- középiskola. Csak nem leendő építészmérnökök gyülekezete ez az osztály? Amikor a nyitott kapuk napjai idején az iskolalátogatásokat szervezték, a legnagyobb érdeklődés ezt az iskolát kísérte. A Mit adott az iskola? kérdésre az :de pályázók szinte száz százalékban említik az iskolalátogatást. Nem irigylem a pedagógusokat — bizony, sok gyereket kell lebeszélni erről, mert megalapozatlan a döntés. Hiányoznak a képességek. Matematikában. fizikában gyenge, nem a legjobb kézügvességű diák is ezt választja. És kinek a hatása, befolyása érvényesül? \ masam és szüleim döntése alapján a Madách . . . „Szüleim javasolták. . .” „Én a Madách testnevelés tagozatára szeretnék menni. Befolyásoltak (a válaszadó ezt pontos j-vel írta) az edzőm, a szüleim és a tornatanárom”. A fenti válaszon kívül a 25-ből még 5—6 gyerek emlegeti a döntés formálásában tanárai szerepét. Két kislány az egészségügyi szakkört, egy a raiztanárt. hárman az osztályfőnöki órákon folytatott beszélgetéseket emelik ki. Az, aki talán a legtöbb (és legváltozatosabb) szakmát ismeri. és leghatározottabb a döntésben — nem szakmát, pályát. hanem hivatást választ. a, fr legszebben erről. „Én közösen beszéltem meg tanáraimmal, szüleimmel és br-átaimmal Védőnő szeretnék lenni. Figyelembe vettem az adottságaimat és így alakult ki bennem a pálya irán- í't'l ’H 1 q Az egészségügyi sz.akközéoiskolába fogok-n’pp^.o-zr)! ,&7 icVolg ^JCfV merjem ezt a pályát, iskolalátogatást szerveztek, könyveket adtak és igen sokat beszéltünk az osztályfőnöki órákon is ezekről a gondokról. Az élővilágtanárom is sokat segített”. A választásokban második helyre a Stromfeld Aurél Gépészeti és Gépgyártástechnológiai Szakközépiskola került Van olyan kislány, aki esztergályos szeretne lenni. Hogy mit szólt emellett, amikor szülei nem repesnek az ötletért? „Mindebből legjobban az tetszik, hogy érettségit és szakmát is ad. Ha másért nem, az érettségiért és a pénzért érdemes, mert lehet, hogy a négy év után nem az esztergályosszakmában fogok dolgozni, mert egy lánynál ez kicsit furcsa. Kétféle elgondolásom volt: az egyik, hogy eladó leszek . . ., de a jövőre gondolva az anyagiak miatt lemondtam erről a pályáról. Gürcölni rengeteget kell, és a pénz nagyon kevés. Másik az esztergályosság. . .” őszinte szavak —, de nem lesz-e kudarc négy év múlva e döntés eredménye? Sokan emlegetik a gépipariban induló gépszerkesztőosztályt. Középfokú képzési célú; gépekhez értő műszaki rajzolókat szeretnének kibocsátani, akik közül a legjobbaknak továbbtanulási esélyük is lesz. Vonzó, sokak számára bizonyára megfelelő Is — csak a képességekről, azok mérlegeléséről nem szabad elfeledkezni! Van, hogy a gyerek jobban érzi ezt, mint szülei: „Még nem tudok dönteni, mert az iskolában nem jól Szín a tanácselnök szobája „valahol délen” (de az sem kizárt, hogy itt a szomszédban). A berendezés hivalkodóan régi, a tanács szegény, maga harangozik, ha beteg a harangozó- A tanácselnök is régi, de hallott már valamit arról, hogy mindenkit támogatni kell. Bejön az ajtón a falu öregje, zsebéből a Magyar Közlöny legutóbbi száma kandikál ki. Nem ül le, pedig hellyel kínálja az elnök. Az öreg is régi (típusú). Sapkáját gyűrögeti, közben előadja: — Hát, adjon az isten, elnök elvtárs! — Magának is bátyám. Aztán mi járatban ilyen hívatlan, direkt időben? — Mán én csak benéztem, mert reggelfelé azt álmondta az asszony, hogy a róka bejött az ablakon... — Bejött? — Be az, kérem. — És miben segíthetnénk? — Sóder kellene, teccik tudni a házhoz, merthogy bedűl az oldala. Azért— Aztán mennyi kéne Simon bátyám? — Egy kis kupac, éppen annyi. De el is kellene hozatni a házhoz, mert az én isiászom, ugye. . tanulok és nincs zenei hallásom. Szüleim a Bolyait akarják, de nagyon félek tőle! Tehát az óvónői pályáról lenne szó, emellett a varrónői érdekli. Úgy véli azonban, hogy az MTH-ban (így!) nagyon alacsony szinten, csak szalagmunkára tanítanak. Azt hiszem, a mindössze hat-hét szakma (zömében úgynevezett divatszakmák) említése és ez a tájékozatlanság az ipari szakmunkásképző intézet nevében, beszédesen árulkodik a bizonytalanságról. Ügy tűnik, azt a típust képviseli, amelyiknek a legnehezebb a döntés, legszűkebb a választási lehetőség. Most jövök rá, milyen minimális a szakmák iránti érdeklődés. Jogász, tanár, közgazdász, postai tisztviselő szeretne lenni egy-két gyerek, a rendőrtiszti (nyomozói) hivatás iránt is van érdeklődés, de a már említett esztergályos, egy kamionos, vagy más gépkocsivezetés és egy fodrász (nem is indul ősszel egyáltalán!) — rajtuk kívül senki nem jelölt szakmát. Bármennyire sok a jó képességű gyerek, ez irreálisnak látszik. Nyolcadikosok nyilatkoztak. Kiderül, a döntések többsége a szülőkön áll, vagy bukik. Még van idő átgondolni, melyik pálya, szakma kínál az érdeklődésnek és képességeknek leginkább megfelelő lehetőségeket. Jót akarva, ne tegyünk rosszat a gyerekkel, hogy saját meg nem valósított vágyaink alapján irányítjuk döntését! G. Kiss Magdolna — Meglesz. — De az igazság szerint tégla is kellene ám! Most, hogy bontják a régi pajtát, gondoltam.. . — Mennyi? — Hát úgy egy nagyobb rakás! Teccik azt tudni az elnök elvtársnak. -. — Tudom hát, hogyne tudnám. .. Meglesz a tégla is. Tiszta kabaré! Csak sóder? — Na. ha már itt vagyok, gondolom szóba hozom, a gerendát is. Nem kéne az is? Nem gondolja az elnök elvtárs? — De bizony elkelne a gerenda. ha már így van. ugye. — Szóval akkor döntse el az elnök elvtárs, mert én nem érek ám rá... — Kell a tégla, kell a sóder, kell a gerenda— Na ugye! A kerítéshez meg vasak kellenek, állítólag. .. — Vas nélkül csak fakerí1 NÓGRÁD - 1981. december 17., csütörtök tés lehet. De kinek van ma már fakerítése? Lesz vas is! Szita lós2Őrból Egy nagy múltú kismesterség eszközeivel, a szitás- és rostásmú- hely fölszerelésével gyarapodott a szegedi múzeum. A szakma utolsó szegedi mesterének, a néhai Bogdán Mártonnak a családja ajándékozta a mintegy harminc darabból álló berendezést az intézménynek. Múzeumi tárgy lett a rostaszövő gép, az orsózó, a lószőr- fésülő gereben és a sziták, s rosták készítéséhez használt sok más munkaeszköz. Lószőrből szitákat, vékony drótszálból rostákat a századfordulón még tucatnyi mester készített Szegeden, ahol ezek az eszközök a messze földön híres tarhonya, paprikaőrlemények és a gabona tisztítására szolgáltak. Múzeumi mozaik A Múzeumi mozaik, a Nóg- rád megyed Múzeumok Igazgatóságának tájékoztatója, aa ided hetedik szám gazdag tartalommal jelent meg Salgótarjániban. Dr. Horváth István megyei múzeumigazgató beszámol a történész-muzeológusok tanácskozásáról. Az új és leg- újabbkori muzeológusok továbbképzését idén májusban Salgótarjánban rendezték meg. A tanácskozás jól segítette a helyi múzeumi munkát, állapítja meg az igazgató. Dr. Zólyomi József a balassagyarmati Palóc Múzeum új szerzeményeiről tájékoztat. Ez időszakban, többi között, a gyűjteményből még hiányzó menyecske ünnepi öltözetek beszerzését szorgalmazták, Kiste renyén, Nézsán, Etesen, Szügyben vásároltak komplett öltözeteket. Néhány viseletdarab beszerzésére is sor került, továbbá teljes férfiöltözetet vásároltak Bánkon. A lakás- kultúra begyűjtött tárgyi emléked közül a lakástextíliák a legjelentősebbek. A gazdálkodás tárgyait Cserhátsurányban, Balassagyarmaton gyűjtötték. Megkülönböztetett figyelemmel végezték a társadalma rétegződésre utaló tárgyi emlékek összegyűjtését. Baráth Ferenc közművelődési előadó a balassagyarmati Palóc Múzeum ided első félévi kiállításairól táiékoztat. Dr. Praz- novszky Mihály a Nógrád megyei ifjúsági honismereti táborról ír, Soós Virág pedig a tábor régészeti csoportjának ásatásáról a saécsényi Ültetés nevű dombháton. A tájékoztató hírt ad a mú- zeumbarátkőrök tevékenységéről, gazdag híranyagot közöl a szécsényi Kubinyi Ferenc. a salgótarjáni Nógrádi Sándor és a balassagyarmati Palóc Múzeumból. Telek Béla muzeológus a csesztved Madách Imre-emlékmúzeumot mutatja be, mint megyénk egyik legismertebb múzeumi kiállítóhelyét- A tájékoztatót a Nógrád megyed Múzeumok Igazgatóságának közművelődési csoportja szerkesztette. A lábazathoz máshol követ használnak. Azt mondják. — Hát az bizony könnyen meglehet. Mennyi legyen? — Egy jó nagy rakás. De a ‘ nyílászárókról külön intézkedik a Magyar Szabvány, itt van la, a Közlönyben, megnézi? — Hány ablak, hány ajtó? — Hát éppen annyi, ameny- nyi kell, ugye.. • A zsúpfedéi sem divat ma már. Meg tűzveszélyes is. — De hiszen nincs is zsúpfedele, bátyám! — Ki mondta, hogy 'nekem van? De nem is lehet. A tűz miatt. — Szóval pala kellene? — Hódfarkú cserép nincs? — Megnézzük, azt hiszem meglesz az is. — A csövekkel hogy állnak manapság? — Be lehet szerezni. Gondolom. — Hát szerzze csak be elnök, mert anélkül nem megy! Meg a többit is, ami kell, én meg elkezdem a bontást. •. — Bontást? Hiszen csak a ház oldaláról volt szó! — Viccel elnököm'’ Ki lakik ma már olyan régi házban? A telket nem említette. Az rendben lesz ugye? Na. isten áldja. Csak egy kis sóderért ugrottam be. (T. Pataki) IMGRID BERGMAN ÉLETEM (27.) Roberto pálforduláso Régi barátom, Jean Renodr rendező volt az, aki megmentett. Hollywoodi barátságunk idején gyakran mondtam Jeannak, hogy feltétlenül együtt kellene dolgoznunk. Jean bölcsen rám nézett és azt mondta: „Még nem jött el az ideje, Ingrid. Te túlságosan nagy sztár vagy nekem. Mfeg- várom, míg egy kicsit lejjebb száll a dicsőséged. Hollywoodban ez mindenkivel így történik. Ha veled is így lesz, jövök a hálómmal és káhalász- lak”. 1956-ban Jean Renoir meglátogatott bennünket Róma melletti villánkban, „Santa Marinellában” és azt mondta: „Ingrid, itt az idő- Készen van a hálóm. Szeretnék Párizsban filmet forgatni veled”. Megmondtam neki, hogy ez ‘ teljesen lehetetlen. Roberto soha nem engedné meg nekem, hogy más rendezővel dolgozzam. De Jean nem engedett és azt mondta, beszél Róbertéval. És mit válaszolt Roberto? Azt mondta, ez ragyogó ötlet Jeantól. így azután elutaztam Párizsba, hogy leforgassam az „Elena és a férfiak”-at. Roberto pálfordulásának falán azokhoz a házassági problémákhoz volt köze, melyek időközben adódtak. Fgy évvel korábban írtam egy eléggé kétségbeesett levelet egyik barátomnak : „ ... Roberto éppen most utazott el Olaszországba és azt mondta, soha nem jön vissza. Nála van egy levelem, amelyben egyetértek a válással és azzal, hogy a gyerekeket csak Olaszországban, vagy Francia- országban lehet nevelni- A levelet Roberto erőszakolta ki belőlem. Magával vitte a gyerekek útlevelét is. Mint már korábban mondtam neked, nem tudom, hogy komolyan gondolja-e, vagy sem. De félek. Ügy gondolom, hogy ez alkalommal komolyan gondolja”. Miután Renoir filmje elkészült, felhívott egyik nap egy barátnőm és aizt kérdezte, nem akarok-e találkozni a hollywoodi rendezővel, Ana- tole Litvakkal. Nagyon-na- gyoin fontos lenne. Egy szálloda bárjában beszéltünk meg találkozót, és Litvak a filmjéről, az „Anasztáziáról” mesélt nekem. Eljátszanám-e a szerepet? Ha igen, a többi embert is meggyőzi. A „többi ember” az amerikai Twentieth Century-Fox filmtársaság volt, akiknek a szemében én még mindig méreg voltam a mozipénztárak számáira. Érdekelt a dolog. A Fox többször foglalkozott az ügygyei. Végül megkaptam a táviratot : Egyetértettek- Már csak Róberténak kellett megmagyaráznom, hogy filmet fogok készíteni és ráadásul Angliában. Róberténak ez egyáltalán nem tetszett. Kerültük egymást, azzal fenyegetett, hogy Ferrarijával nekihajt a legközelebbi fának. Mindig is ijesztgetett öngyilkossági ötletével. de már nem hittem neki. Megmondtam. feltétlenül le akarom forgatni ezt a filmet. Jó szerep, és ezenkívül a pénzre is szükségünk van. Űj- ra olyan filmeket kell forgatnom, melyek megfelelnek a stílusomnak, amelyek sikeresek. Következik: 28. Színpadon Párizsban. Fafaragók múzeuma Oroszország mindig híres volt aranykezű ácsmesterei, ről. Az északi Jeges-tengertől a Csendes-óceánig mindenfe. lé csodálatos házak, magtárak, templomok, szélmalmok hír. dették a fafaragók művészetét. Természetesen minden egyes tájnak megvolt a maga sajátsága. Napjainkban, amikor megnövekedett az érdeklődés a népművészeti alkotások iránt, egymás után nyílnak a népi fafaragó művészet emlékeit bemutató múzeumok. Moszkvától nem messze, Isztra faluban, 40 hektárnyi területet foglal e! a XVI—XVII. századi fafaragók művészi munkáját bemutató szabadtéri múzeum. Itt látható egy 300 éves templom, egy parasztház, egy gazdaház, egy szélmalom, és egy óratorony is. A szabadtéri múzeum festői szépségű tája méltó keretet képez a művészeti alkotásoknak. Képünkön: Leonyid Kosztyicin saját maga díszítette házát csipkeszerű fafaragásaival. HUMOR — Éá akkor rávetettem magam a farkasra — meséli társainak a vadász —, és egyetlen vágással lenyisszantottam a farkát. — De miért nem a fejét vágtad le? — Tudjátok.. . ezt valaki már megtette előttem! — Itthon van a papád, kisfiam? — Nincs itthon? Elveszett a kutyánk és ő elment megkeresni. — És mikor jön haza? — Hát azt nem tudom. A kutya már egy órája itthon van. ..
