Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-15 / 293. szám

Képernyő előtt A szovjet televízió estje r A Magyar Televízió jeies kezdeményezése, hogy alkal­manként nemzeti programo­kat állít össze, mintegy rep­rezentálva az adott ország té­véművészetét. Legutóbb a szovjet televízió estjének le­hettünk szemtanúi. Az alka­lomra a szovjet és a magyar tévések rendkívül gazdag kínálatot készítettek. Lát­hattunk kisfilmeket a Szov­jetunió ismert és kevésbé is­mert tájadról, a hős városok- egyikéről, Tuláról, a labda­rúgás fellegváraként számon- tartott Tbilisziről, Grúzia fővárosáról, rokonaink, az észtek természeti értékeiről. S ha már a Szovjetunióról van szó, nem hiányozhatott a cirkusz és a tánc sem, mely­ben a szovjet művészek mindig az élen jártak. A Du­rov név kiváló márka a cir­kusz világában, az a le- ningrádi Kirov Balett is a táncosok körében. A szovjet televízió estjének középpontjában Sugár And­rás műsora állt a moszkvai tévés túdióból, valamint Az együttélés viszontagságai cí­mű filmvigjáték. Sugár And­rás jó ismerősként kalauzolt végig bennünket a stúdiókon, a szerkesztőkkel beszélgetve bepillanthattunk a szovjet te­levíziózás sajátos rejtelmei­be, elmerenghettünk azon, milyen problémákkal jár az időzónák és a műsor egyez­tetése, milyen nehézségeket kell áthidalni a tévéseknek egy olyan hatalmas ország­ban, amelyiknek egyik végén még este van. a másikon pe­dig már hajnalodik. Lényegé­ben ez a bepillantás szolgál­tatta az est újszerűségét, el­térését a korábbitól. Érdekes volt látnunk a csinos beman- dónőt, Fufacsevát — ottho­nában egyszerű háziasszony­ként, vagy munkához készü­lődve. Legnagyobb várakozással mégis — ahogyan lenni szo­kott — a nagy játékfilmre tekintettünk. Elsősorban azért, mert a hazai filmgyár­tásban a vígjáték hiánycikk­nek számít, míg a szovjet fil­mesek gyakran és kedvvel vállalkoznak rá, s néhány ér­tékes művet már sikerült is létrehozniuk ebben a mű­fajban. Az együttélés viszontagságai sajnos nem győzött meg az alkotók rátermettségéről. A film írója, Valentyina Azer- nyikova sablonos történetet tálalt elénk. A témával kap­csolatos ismereteinket semmi­vel sem gazdagítja. Valóban nehéz dolog együttélni a kü­lönböző korú, neveltetésű em­bereknek, különösen akkor, ha az anyós maga sem túl­ságosan öreg, ráadásul csinos és egyedülálló asszony. Az alaphelyzet tehát nem éppen eredeti, de nem is ez a fő baj. Sokkal inkább, hogy kü­lönösebb vitalitást, fantáziát a történet iránt maga a ren­dező, Alekszej Korenyetv sem mutat. Így aztán a humoros helyzetek is meglehetősen ha­tástalanok maradnak. Kore- nyev megpróbálja menteni a forgatókönyv eredetietlensé- gét és laposságát azzal, hogy a zenét és a képet ellenpon­tozza egymással, némi mo­solyt fakasztva az ajkukon, de ezek a megoldások sem hatnak mindenkor meggyő­zően. A logopédus szerepel­tetése pedig kifejezetten bán­tó a filmben: neki kellene a helyes beszédet tanulnia, nem pedig oktatnia. Pöszesége, selypítése bohózatba illő, bár csöppet sem eredeti ötlet. Sajnos, mindvégig az az em­ber érzése, hogy már látta ezt a filmet valahol, ha nem is így egészében, de részle­tedben mindenféleképpen, s az alkotók nem csináltak egyebet, mint összeollózták vígjátékukat. S igazán kár érte, mert a főszereplő, Ga­lina Polszkih kitűnő színész­nő. A szovjet televízió estje így — megítélésem szerint — fél­oldalasra sikeredett. A re­mek kisfilmek, az érdekes riportok után a filmvíg játék csalódást keltett Élményszámba ment viszont Révész György huszonnégy évvel ezelőtt készült filmje, az Éjfélkor. Úgy éreztem, hogy a film — ez ugyancsak nagy szó — alig öregedett. Jó a ritmusa, karakteresek a szereplői, hitelesek a hely­zetei. Meggyőző Károlyi Já­nos választása: marad, nem keres új országot. A filmet közismerten napi aktualitá­sok szülték, a százezreket megfertőzött disszidálási láz, mégsem lett a pillanathoz szo­rosan kötődő, „történelmi” film — eleven, izgalmas al­kotás ma is. Révész György kitűnő társakkal dolgozik: az operatőr Hegyi Barnabás, a zeneszerző Bágya András, az írók Boldizsár Iván, Bánk László. Három kiváló színész játssza a főszerepet: Gábor ■Miklós, Ruttkai Éva és Rozsos István. Rozsos azóta nincs az élők között, hiánya fájdal­mas. Különösen a film vé­ge felé érezzük ezt, a búcsú- zásl jelenetben, amikor vala­mi leírhatatlan mosollyal az arcán, barátságosan megbok­szolja Gábor Miklós vállát. Nagy művész volt. Ezért is érdemes volt az Éjfélkort fel­újítani. (ok) Befejeződött az írószövetségi közgyűlés Vasárnap folytatódott Bu- színvonalas munkáért elisme- képviseleti szerepen túl az dapesten a Magyar Írók Sző- rés jár. Minden okos szó fi- irodalom bensőséges műhe- vetségének közgyűlése. A két- gyeimet érdemel. Bizalomért lyévé. A választmány tekint- napos tanácskozás programjá- bizalom a válasz — mondta, se feladatának, hogy az Írók nak megfelelően folytatták az majd hangsúlyozta:^ folytat- fokozódó igényét a belpoliti- előző közgyűlés óta végzett juk eddigi kulturális politd- kai, közművelődési, gazdasá- munkát értékelő, a további kánkat, amelynek mint po- gi és nemzetközi tájékozta- feladatokat elemző vitát. litikánk egészének, alaptör- tás, a kendőzetlen eszme­óvári Miklós, az MSZMP vénye a nép szolgálata. Ez a csere iránt folyamatosan ki- Politikai Bizottságának tag- politika becsüli, igényli és elégítsék és gazdagítsák. Se- ja, a Központi Bizottság tit- hasznosítja is a kultúra sem- gítse az új vezetőség — fo­kára átadta a Magyar Szó- mi mással nem pótolható köz- galmazták meg — a valóság cialista Munkáspárt Köz- reműködesót a társadalom hiteles humanista és szocia- ponti Bizottságának üdvöz- javára. Széles körű együttmű- lista eszmények jegyében letét, amely — mint mondta ködésre törekszik minden be- kritikus ábrázolására törek- — mindazoknak szól, akik csületes szándékú, tehát a vő alkotókat Tartsa szem értékes irodalmi alkotó- szocializmust építő nép ér- előtt, hogy az írókat nem- munkájukkal gazdagították dekeit szem előtt tartó aiko- csak az irodalom érdekli és a magyar kultúrát és közéle- tóval, és éppen ezért vitára főképpen nem az irodalom ti tevékenységükkel részt is kész az álláspontok köze- ihleti meg, hanem a valóság vállalnak népünk közös erő- ütésére, a kérdések megoldá- Ezt követően a vita tanul­ságait Dobozy Imre foglalta feszítéseiből. Támogatásról sa érdekében. Változatlan biztosította azt a törekvést, törekvésünk mutatott rá össze, maid megválasztották a hogy növekedjék az iroszo- —, hogy biztosítsuk az al- Magvar frók Szövetségének vétség tekintélye sajat tagsa- kotoi szabadsagot. Soha nem üi választmányát. Ezzel a ga és a közvélemény előtt, mondtuk, hogy ez a szabad- közgyűlés befejezte munkáját. Politikai életünknek — sag korlátlan. Most sem hangsúlyozta — jól működő mondjuk. Ilyen szabadság se- (MTI) szervezetekre van szüksége, s hol a világon nincs, igazi tekintélyt csakis a fe- Szükség van szelektálásra lelősségteljes, komoly, ered- érték szerint is és a nép ér- ményes munka ad. Az írói deke szerint is, a színvonal munka tekintélyét pedig a érdekében is és politikai ér­művek adják. dekek szerint is. Az írószö­Szólt arról, hogy megvan- vétség, ha komolyan veszi nak a feltételek az írószövet- feladatát, ezekkel az érde­ség jó működéséhez. A tár- kekkel is számol, sadalmi környezet becsüli, Ami pedig a viták szelle­szereti a kultúrát. A P° 1 mét illeti, ezzel kapcsolatban kai környezet a szocia óvári Miklós kiemelte azt demokráciát, a taraa a fontos sajátosságát az elvi szervek szerepének nőve ésé vitáknak, hogy hatalmi szó­szorgalmazza. A ga as gi va^ szótöbbséggel nem zár­környezet pedig minden te- hatók ,e Az iIyen viták le_ rületen a valódi érteke nieg- -írásának egyetlen módja a becsülésere sarkall, támoga tények pontos vizsgálata, az a szocializmus iranyaba mu- okok és következmények ala- tató minden kezaeményezést, pos elemzése az érvek és el­az értekek szerinti differem- Mérvek elfogulatlan mérle- ciálásra törekszik. Amit az gelése írószövetségtől, az irótársada- 6 ' .... ... lomtól kérünk - mondta -, Felszólalt a vitóban Aczél az a szavak számát tekintve György, f( . IfS7-M - Polrtit- kevés, a szavak súlyát tekint- ’<ai . Bizottságának tagja, a ve sok és nehéz: a nép erő- Minisztertanács elnokhelyet- feszítéseinek támogatását az tese ls­irodalom eszközeivel. E fel- A közgyűlés részvevői ha­adat felvállalása a magyar tározatban foglalták össze írók megtisztelő kötelessége, javaslataikat és ajánlásaikat mert népünk érdekeinek az írószövetség újonnan tiszt­odaadó szolgálatát jelenti. ségbe lépő választmányának. A színvonalas munkáért— Az új vezetőség feladatává a Központi Bizottság titká- tette például, hogy az írószö- rának szavaival — csakis a vétségét formálja az érdek­A HAB Közleményei első száma Megjelent a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Miskolci Akadé­miai Bizottsága (MAB) Közle­ményei első száma Miskolcon. A szerkesztő bizottság elnöke dr. Kun László a kötetet dr. Takács Ernőné és dr. Terplán Zénó ál­lította össze. Az első számban szerepel a MAB szervezeti felépítése, szer­vezeti szabályzata, eseménynap­tára, szakbizottságainak beszá­molója, az idei évvel kezdődő öt­éves ciklus terve. Hasznos kiegé­szítésként a MAB illetékességi területén, Észak-Magyarszágon, vagyis Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyében je­lenleg, vagy a múltban itt dol­gozó tudományos minősítettek, valamint az MTA levelező és rendes tagjainak névsora is sze­repel a kiadványban. Dr. Zambó János, az MTA rendes tagja, a MAB elnöke közli az előszóban, hogy a MAB Közleményei a jövő­ben is tartalmazza a MAB, va­lamint az egyes szakbizottságok tevékenységének legfontosabb dokumentumait, ötévenként — a megbízási ciklus befejezésekor — átfogó értékelés közzétételét xs tervezi. A közlemények széles körű tájékoztatást kívánnak ad ni elsősorban a MAB Illetékessé­gi területén dolgozó kutatók szá­mára, hogy ezzel is erősödjék egymás segítése, végső fokon az elért tudományos eredmények megvalósulásának folyamata. A MAB Közleményei első szá mában olvashatjuk a jegyző­könyveket a MAB 1979—80. évi üléseiről, az együttműködési meg­állapodások szövegét a MTESZ illetve TIT megyei szervezeteivel beszámolókat a MAB szakbizott­ságainak múlt évi munkájáról. A gazdag tartalmú kiadvány pótol­hatatlan mindazok számára, akik a MAB-ban tevékenykednek, vagy érdeklődnek a bizottság keretein belül folyó tudományos tevé­kenységről. A kiadványban szá­mos nógrádi vonatkozású közle­mény is található. INGRID BERGMAN? ÉLETEM (25.) IIj család, új élet Aztán Emeet Hemingway jelentkezett telefonon: „Mi ez?” — kérdezte. „Amerika tel­jesen felfordult. Botrány, mert egy gyermek születik?! Hihe­tetlen! Ikreket kívánok neked. Én leszeli a keresztapjuk és megígérem neked, hogy elvi­szem őket a Szent Péter-bazi­likába, mindegyik karomon egyet.” 1950. február 2-án jött a vi­lágra a fiam. Robertino. A bé­kés szülészeti klinika, melyet mosolygós apácák vezettek, hirtelen bolondokházává vál­tozott. Az egész kórházban mindenhol szólt a telefon. Ro­berto utasítására bezártak minden vasajtót a földszinten és utasították a személyzetet, távolítsák el a betolakodókat. Kint elfoglalták a helyüket a fényképészek és a lehetőségre vártak. Tizenkét napig marad­tak. A fákon gubbasztottak, minit a majmok lógtak körbe a falon, ami a házat körülvet­te. Az egyik leesett és eltörte a karját. Mások a kórházzal szemben béreltek lakást, min­den ablakban lógott egy, ab­ban a reményben, hogy onnan sikerül valami használhatót lekapni. Megpróbálták meg­vesztegetni az alkalmazottakat és az apácákat. Természetesen nem akar­tuk a sajtó martalékául dobni a gyerekünket. Neki ugyanúgy joga volt a magánélethez, mint nekünk. Roberto kidolgozott egy haditervet, hogyan hagy­hatnánk el észrevétlenül a kór_ házat. Az éjszaka közepén je­lent meg és közölte: „Me­gyünk!" Tehát éjjel egy óra­kor felkeltem, fogtam Rober- tinót és Róbertéval együtt le­rohantunk a lépcsőn. Még az apácák sem tudtak bizonyosat. Mögöttünk szaladtak és ki­abáltak, hogy nem mehetünk így el. Mi beugrottunk Rober­to kocsijába, elszáguldottunk. A mi kocsink mögött egy ba­rátja jött. Nem sokkal később keresztbe állította a kocsiját és ezziel elzárta az utcát a minket követő riporterek elől. így értünk háborítatlanul ha­za. Ekkor a szentév alkalmából Róma tele volt turistákkal és zarándokokkal, minden ablak­ban zászló lógott és én — a megvetett, a bűnös köztük voltam. Mindenhol — különö­sen Amerikában — gyűlöl'-'' tek ellenem és Roberto er Megpróbáltam testileg szellemileg kipihenni mac - Űi családom volt, új életem. Elhatároztam, úev fogok élni, mint egy normális asszony, akinek férje és gyerekei van­nak. Közben Roberto és én min­dent megpróbáltunk, hogy gyorsan el tudjunk válni elő­ző házasságunkból. A helyzet elég bonyolult volt: én svéd voltam, akinek a férje Ame­rikában él, és Roberto szá­mára a katolikus Olaszország­ban nem volt lehetőség a vá­lásra. Egyetlen lehetőségünk Mexikó volt. 1950. február 9- én kaptam egv táviratot, amelyben közölték, hogy ott elfogadják a válásomat és ah­hoz megyek feleségül, akihez csak akarok. Következik: 26. Az ikrek. Közéletiség de nem bármilyen áron! KEZDJÜK EGT általános!- közéletiséget takart. Harmad- tással — melyről jól tudjuk, szór: ahogy a pedagógusifjú- hogy általában hamis, azaz sági parlamenteken, őszi ne­Dontosabban csak gokat mond­féligazsá­velési értekezleten is sokszor szóba került, sokan vállalnak Sokéin tartják: még kisebb ma társadalmi kötelezett- településeken, falvakban is sógeket, felelős funkciókat, mások ma már a pedagógusok, Csak — és ez szerencse, hogy mint régen- Kevesebb szere- van — ma már nem csu- pet vállalnak a közélet po- Pán a pedagógus értelmiség, rondján, a mindennapok for- hanem számos más rétegben málásában- Régebben szinte dolgozó ember is tud és akar nem volt olyan politikai szer- a közéletbe bekapcsolódni, vezet, tömegmozgalom, mű- Gondoljunk csak az üzemi, velődési közösség, amelyben a tevékenység motorja ne peda­szövetkezeti művelődési bi­zottságokra. a falujukba visz­gógus lett volna- Akkoriban szakerülő érettségizett fiata- — úgy vélik — nem csak a lókra, az egész nyitottabbá gyerekeket, a felnőtteket is váló közéletünkre! jobban nevelték. És ma? A De itt vissza is kanyarod- tantervreformmal, az új do- hatunk az általánosítással kumentumok megvalósításá- szemben felhozott első érvek- val járó tengernyi feladatra hez: letagadhatatlan, hogy a hivatkozva „visszahúzódnak a fentebb említett tényben nagy közélettől”. részük van maguknak a pe­Több dolog Is ellene mond dagógusoknak. Abban. hogy e vélekedésnek. Először is egyre inkább érzékelhető, tisztázatlan, mit is értsünk a nem tekintik üres szólamnak pedagógusok közéletiségének a kapuk kinyitását. A szülői fogalmán. Másodszor — ezzel munkaközösségek tartalmi összefüggésben — a hivatko- munkájának segítése, talál- zási alapul szolgáló új neve- kozók, közös kirándulások lési feladatok, a nyitottság szervezése szocialista brigá- megteremtése az óvodában, is- dokkal, sok-sok tanórán, isko- kolában valójában egyfajta Ián kívüli feladat „társadal­masítása”, a pályaválasztás­ban, a horizont, ismeretkör szélesítése — mindez elkép­zelhetetlen a pedagógusok ak­tív közreműködése nélkül. És akkor még nem szóltunk arról, mit tehetnek — és tesz­nek is — a szocialista ember­ré nevelésben a tanórákon, délutáni foglalkozásokon, ho­gyan formálják a gyerekek gondolkodását, szemléletét vi­lágunkról, a szocialista de­mokráciával való élésről. TERMÉSZETESEN nem egyformán a pozitív hozzáál­lás jellemző mindenkire — de károsnak érzem az egves kö­rökben terjedő „előítéletet” a pedagógustársadalommal szemben. Mert bármennyire is hat egyfajta kontraszelek­ció, ha kerülnek is a pályá­ra közepes képességű, pluszt nyúitani nem akaró pedagó­gusok. a többség nem ilyen. És erősödik az a nézet, hogy oktató-nevelő munkájuk alap­ján ítéljék meg a nevelőket, annak legyen nagyobb becsü- Síléccel, szánkóval felszerelkezett gyerekek veszik birto- '“te. elismerése, akt többet kukba ezekben a napokban a hegyoldalakat, hódolva a téli tesz az oktatáspolitikai célok sport nyújtotta lehetőségeknek. Felvételünk Nagylóc határa- l'“t*konv megvalósításáért, ban készült. a>o! a gyerekek naponta ellepik a sportolásra Ebhez hozzátartozik, hogv alkalmas területeket. Rigó Zsolt, Kozma Gábor naponta 'dónként tudjanak „nemet” is megmásszák a hegyoldalt, hogy csúszkálhassanak léceiken I mondani, amikor különböző bizottságokba, értekezletek­re hívják őket, szelektálni a fontosság alapján. Ennek egyik akadálya lehet, ha na­gyon egyenlőtlen a terhelés. Ide kívánkozik „az érem másik oldala”, szólni kell a funkcióhalmozókról is. Talál­kozhatunk még olyan veze­tőkkel, akiknek kissé torz a „munkaidőmérlege”. Minden társadalmi szervben, fóru­mon szinte ők képvise­lik az Iskolát. VB-ta- gok a tanácsnál, csúcstitká­ri funkciót vállalnak a párt- szervezetben, emellett HNF- elnökségben, a pedagógus­szakszervezetben is dolgoz­nak, és folytathatnánk a sort. Tévedés ne essék: jgen js szükség van a széles körű kapcsolatok kiépítésére. Hasznos az iskolának, a köz­oktatás-politikai célokat jól szolgálja az együttműködés minden olyan fórummal, ahol a nevelési lehetőségek széle­sítéséről tárgyalnak és dönte­nek. Legyen szó akár a csa­ládpolitikáról, a társadalmi munkaakciókról. Ifjúságvéde­lemről, környezetkultúráról, közművelődésről: mindez a gyerekeket és a tantestüle­tet egyaránt érinti. Az élet­módformálást, az ötnapos munkahétben rejlő hatalmas energiák kihasználását sem tudják az oktatási intézmé­nyek partnerek nélkül szol­gálni. Elkerülhetetlen lenne akkor mégis a funkcióhalmozás? Nem — csak átgondoltabb munkamegosztással kellene él­ni egyes helyeken. Nem az a jó vezető, aki mindent maga akar megoldalni, hanem aki jól koordinálja a munkát, megbízik 'helyetteseiben, pe­dagógustársaiban. Végső soron ez elválaszthatatlan a tantes­tületi demokráciától. KÖZÉLETISÉG — de nem bármilyen áron. Meggyőződé­sem, hogy többet tesz le a köz asztalára az a pedagógus, az a vezető, aki a legfontosabb munkáját, a nevelést végzi teljes intenzitással, mint a mindenhol nyüzsgő, szereplő ember, a funkciógyűjtögető. Annyit és azt érdemes vállal­ni, ami nem gátja hanem se­gítője a pedagógiai munká­nak. Csak így tud valóban közéleti, a munkája iránt fe­lelősséget érző embereket ne­velni a fiatalokból. G. Kiss Magdolna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents