Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-15 / 293. szám

„Hazámról énekelek... Az elmúlt napokban megszaporodott a rovat postája, újabb úttörőtudósítók jelentkeztek a megye általános isko­láiból, s a közölt rejtvényünkre is szép számmal érkezett megfejtés, szinte kizárólag helyesen oldottátok meg a fel­adatot. készítés volt.. . ” — tájékozta­Rádiós szakkörben kai és a műszaki tudnivalók elsajátításával. Minden va­sárnap délelőtt találkozunk. — Volt már valamilyen vizs­gád? — Igen. Operátor és „A” vizsga. — Ez mit jelent? — Az operátor az első, az „A” pedig a második fokú vizsga. — Teremtettél már kapcso­latot az éteren keresztül? — Több országgal is. A leg­távolabbi és legérdekesebb egy új-zélandi összeköttetésem volt... Szenográdi Péter Szécsény.” a rejtvény Arany János út 3. A jutalma­kat postáin küldjük el! Ojabb rejtvényünk beküldési határ­ideje: december 24. Várjuk le­veleiteket! A címünk: NÓG- RÁD szerkesztősége, 3100 Sal­gótarján, Palóc tér 4. A borí­tékra írjátok rá: .„Űttörősa- rok”! Petőfi-idézet A „közönségdíjas” Bogdan Fergeteges népi tánc — fergeteges taps Bazilitov, aki magyar operett­‘ slágert énekelt — magyarul (Fotó: Bábel László) A tárgyalóteremből Egy tolvaj, akinek jó szíve van tott Balogh Magdolna tari őrs­vezető. Jobbágyiból Herbst Orsolya és Gattyán Éva az öre­gek napi ünnepségről számol­tak be. Berceli Judit Erdőkürt­ről írt. Újságolja, hogy tánc­csoportjukat meghívták az al- sótöldi művészeti találkozóra. Alberti Gabriella Kisterenyé- ről jelentkezett. Tudósításában a Hámán Kató nevét viselő úttörőcsapat iskolai ünnepsé­géről emlékezett meg. A név­adóról a hetedikesek c. osztá­lya adott műsort. Gál Attila Bujákról írt. A Fóka őrs segíti az elsősöket, s a tanév kezde­te óta már jó néhány közös rendezvényen találkoztak. Szovjet művészegyüttes Salgótarjánban Idén másodszor járt Salgótarjánban a szovjet művészegyüttes Télapó-estek után A salgótarjáni Mártírok úti Általános Iskola riporterszak­körének tagjai is megrendez­ték a Télapó-ünnepélyt, mint azt hírül adja Kovács Gábor: „Egymást csomagokkal leptük meg. Az előző szakköri foglal­kozáson húztuk ki a neveket. Persze nem árultuk el senki­nek a kihúzott pajtás nevét...” — írja, s felsorolja az ünnepség tréfás, részleteit is, zizit ettek pálcikával, üdítőt szürcsöltek cumisüvegből. A pásztói Kun Béla Általános Iskolából Nagy Ágnes tudósít róla, hogy meg­ajándékozták a harmadik osz­tályosokat. Ugyancsak Pásztó- ról számolt be a Mikulás-napi megemlékezésről Zeke Andrea. Hozzájuk ellátogattak a Váci Kötöttárugyár helyi gyáregy­ségétől segítőik is. „Nálunk minden évben megrendezik a Télapó-ünnepélyt. Egy lányt öltöztettünk Télapónak az idén, s énekszóval, csengővel elindultunk a 3. osztályba, ahol nagy volt az izgalom a krampuszok láttán. Végül is örültek, mert a puttonyból ju­tott mindenkinek ajándék... ” — írja Endrefalvéról Oláh Katalin. Búvárok Budapesten A salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Iskolából jelentke­zett Szalai Éva, aki arról szá­molt be, hogy Makk Marci Búvár klubjuk tagjai a közel­múltban a fővárosba látogat­tak. Megnézték az Állatkertet, a növényházat, megcsodálták a kaktuszokat, ékszerteknősöket, majd a TIT stúdiójában filmet tekintettek meg, vetélkedőn vettek részt. A salgótarjáni beszterce - lakó telepi iskola di­ákjai is szellemi tornát ren­deztek, mint arról Karcagi Ri­ta beszámolt. A téma Salgótar­ján története volt. Szellemi to­tó kitöltése után a város üze­meinek múltjáról kellett elő­adást tartaniuk, nem hiány­zott az ügyességi játék sem. „Fele sem igaz” címmel ve­télkedtek a kallói pajtások, amelyről Török Judit küldött Qudósítást rovatunknak, s ajánlja a játékot más csapa­toknak is. Arról is írt, hogy az ünnepi könyvhét keretében könyvtombolát rendeztek, 900 forint értékű könyvet sorsol­tak ki. Az akció annyira sike­rült, hogy karácsony előtt is­mét sor kerül hasonlóra. A kazári pajtások: Oravecz Teodóra, Medve Katalin, Sza­bó Erzsébet 6. osztályos tanu­lók a Ságvári Endre raj tag­jai, s elnyerték a legjobb raj címet. Bemutató rajfoglalko­zást tartottak, amelyen részt vettek az úttörővezetők, raj- titkárok is. „Pár hónappal ez­előtt meglepetés érte iskolán­kat. A salgótarjáni Angyal László elvállalta a régi tánc­szakkör felelevenítését. Így minden csütörtökön irányítá­sával ismerkedünk a néptánc szépségeivel...” — újságolja Mátraverebélyből Gáspár Ma­rianna. Barátunk a könyv A pajtások „barátja” nem­csak az újság. Endrefalván a 6. osztályosok őrsei Barátunk a könyv... akció keretében ve­télkedtek az Egri csillagok kö­telező olvasmányból. Erről számolt be Várhegyi Gabriel­la. A Gagarin raj pedig nályá- választási vetélkedőről és ma­tematikai versenyről küldött tudósítást. Az endrefalvaiak igazán bővelkednek az esemé­nyekben, hiszen Kovács Erika arról írt. megkapták a társa­dalmi munkájuk ellenértékét a hetedikesek, hétezer forin­tot Az összeg felhasználásáról közösen döntöttek. „Szerződést kötöttünk a hely­beli KISZ-szervezettel. Meg­állapodtunk közös programok szervezésében. Az első ilyen­re november végén került sor, a KISZ-esek szerveztek vetél­kedőt. Voltak tréfás feladatok, földrajzi és irodalmi kérdések. Legérdekesebb játék a szobor­„Csapatunkban nagyon sok szakkör működik. Közülük több a vállalatoknál, intézmé­nyeknél. Így a háziipari szö­vetkezetben a hímző-, a múze­umban a honismereti, a kul- túrházban a fotó- és táncszak­kör, az ELZETT-ben a bar- kácsszakkör. Közülük az egyik legérdekesebb az MHSZ-ben működő rádiósoké. Rigó Gábor­ral, a szakkör egy legszorgal­masabb tagjával beszélgettem. — Mióta jársz erre a szak­körre ? — Tavaly szeptember óta, Joo Ferenc vezeti a foglalko- zásoikst — Mivel töltitek időtöket? — Adás-vétellel, a techni­Népszerű Legutóbb közölt rejtvé­nyünkre több száz megfejtés érkezett. Könyvjutalmat nyer­tek: Kun Tünde, Mátramind- szent, Béke út 93., Kodák Eri­ka Buják, Felszabadulás út 17., Nagy Zsolt, Magyarnándor, Mohorai út 13., Varga Veroni­ka, Kisbárkány, Béke út 29., Bakos Zsolt, Salgótarján, Petőfi Sándor Csokonai cf­mű verséből kaptok idézetet, ha az itt felsorolt betűket az ábra üresen hagyott négyze­teibe, a megfelelő helyre írjá­tok be. A. A, A, A, A, Ä, B, D, D, D, É, H, H, H. K, L, M, O, O, R, T, T, T, Z. Különleges új szemüveg Svédországban újfajta védő- szemüveget gyártanak he­gesztők számára. A szemüveg a legerősebb elektromos ív­fénytől, az ibolyántúli és az infravörös sugárzástól is meg­védi a szemet. Üveglemezek közé két folyékony kristály­réteget helyeznek, amelyek vastagsága a milliméter szá­zadrésze. A kettős folyé­kony kristályrétegnek nagyon ió optikai tulajdonságai van­nak. és az éles fényre a perc tized része alatt reagál. Hiszik, nem hiszik, ilyen is akad a rossz úton járó emberek között, legalábbis Makrai Kázmér esete ezt bi­zonyítja. Bár vékonydongájú hősünk Szombathelyen lakik, azért gyakran föltűnt Tereskén. Mivel szülei ebben a szép­fekvésű megyénkbeli község­ben laknak, az ember azt gondolná, hogy apjához, any­jához húzta vissza szíve a távol élő fiút. Ez azonban hiú ábránd, kedves olvasó! Szó sincs gyermeki. szeretet- ről az alábbi történetben. Makrai Kázmér az egyik meleg délután Szombathelyen nagyot gondolt magában, el­búcsúzott szerepeitől és vn- natra-buszra ült, majd né­Minden jó, ha a vége jő — igazolódott be a mondás szombat este Salgótarjánban, a József Attila Megyei Művelődé­si Központban, amikor a mint­egy húszperces várakozás után szétnyílt a függöny, meg­érkeztek a vendégművészek. A város felszabadulásának közelgő évfordulója tisztele­tére négy nagyüzem (a két üveggyár, a vasöntöde és tűz­helygyár valamint az SKÜ) MSZBT-t&gcsoportja hívta meg a szovjet déli hadsereg­csoport művészegyüttesét Üres szék alig maradt a szín­házteremben: a megyeszék­hely 18 tagcsoportjának kép­viselői jöttek el a műsorra. hány óra múlva bekopogta­tott Tereskén, a szülői ház aj­taján. Az efféle utazgatások­hoz volt ideje bőven a 27 éves fiatalembernek, hiszen kitanulva az épületburkoló­szakmát ipart váltott és ön­álló kisiparosként csupán ak­kor dolgozott, ha kedve szoty- tyant. Az utóbbi időben állí­tólag nem akart belerokkan­ni a munkába... Sőt! Ennek ellenére — saját bevallása szerint — havonta mégis si­került mindig „összekapar­nia” hat-hétezer forintot. Sok­szor viszont ez kevésnek bi­zonyult. , Olyannyira, hogy nemegyszer kisebb-nagyobb adósságokba keveredett anya­gi gondjai miatt Mert ugve. ha az ember nem dolgozik, Sűrűn felzúgott a taps. Több előadónak tíj ráznia kel­lett, ráadást adni. A nézők soraiban sokan ismerősként üdvözölték a művészeket — szombaton immár negyedik alkalommal láthatta a salgó­tarjáni közönség bemutat­kozásukat. És ami legdöntőbb az elismerő tapsban: a szí­nes repertoár. Az egyetemes értékű szovjet kultúrából ad­tak ízelítőt. Tisztán, ércesen, dinamikusan hangzott fel a kórus éneke. Hazámról éne­kelek — ez volt a címe a nyi­tószámnak, de lehetett volna a műsor egészének mottója is. A folklór elemei ötvöződ­tek a szülőföldről, a népek barátságáról, a katonai élet­akkor nem keres, ha nem keres, akkor pedig pénze sincs. A tisztességesen kereső kisiparost miért ne segítenék ki az ismerősök pillanatnyi pénzzavarából? Úgy látszik azonban, hogy a zavar erre a nyárra tartósnak bizonyult. Talán ez sarkallta arra Mak­rait, hogy a szüleivel egy ud­varban lakó idős házaspár­hoz, Zachar Bertalanékhoz az ablakon bemásszon. Sejdíthet- te a pénzt, hiszen a két öreg szorgalmas ember hírében ál] Tereskén. A nyári napok ja­va részét a málnásban töltöt­ték, amit a gyümölcsért/kap­tak azt pedig szépen, gondo­san sorakoztatták egymás mellé ötszázasok formájában. Otthon egy papírdobozban, a szekrény tetején... Makrai Kázmér nem sokat keresgélt. Azonnal megtalál­ta az ötvenezer forintot, öt­venezret, csak úgy, a szek­rény tetején! Megesett vi­szont a szíve a szomszédokon, ezért csupán 46 e^.er forintot gyömöszölt a zsebébe: marad­jon valami a kifosztottaknak ről szóló énekekkel. Nagy sikert arattak a tánckar pro­dukciói — egyik-másiknál közben is felcsattant a taps. Talán a legkiugróbb, legnép­szerűbb a kaukázusi tánc volt — sodró lendület, szilaj rit­mus, vérbő humor ötvöződött a nívós koreográfiában. Ä műsor összeállítói gon­doltak a könnyű műfaj ked­velőire is: operettrészletet és tánczenét egyaránt hallhat­tunk. A hagyományos virág­kosárral és az öblösüveggyár mesterien csiszolt vázájával egy szép, színes műsort kö­szöntek meg Salgótarján MSZBT-tagcsoportjai nevé­ben. ' j is. Mi több, dutyiba dugása­kor ő maga vallott ennyit, hiszen a házaspár nem tudta pontosan, mennyit is kupor- gattak addig össze! Mindez persze csöppet sem hatotta meg a Rétsági Járásbíróságon dr. Szabó Jó­zsef tanácsát. A nyomozók ugyanis hamarosan ráakadtak a jószívű tolvajra és rövid úton rács mögé dugták. Mind­össze 1500 forintot találtak nála. A többi? Köddé vált a vendéglőkben, szállodákban, barátaira és magára költötte a munkát nem kedvelő kis­iparos. Ha a kárvallott idős férfi és asszony nem a szek­rény tetején gyűjtögette vol­na forintjait, hanem a taka­rékban, akkor ma nem ké­ne sopánkodniuk azon, mi­kor is kapják vajon vissza ne­hezen szerzett vagyonkájukat. Makrai Kázmér nem taga­dott semmit. Tettéért egy esztendőt kapott — már tölti Is a börtönben —, ezenkívül a közügyek gyakorlásától két évre eltiltották. — h —

Next

/
Thumbnails
Contents