Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-15 / 293. szám

Á lengyel szükségállapot visszhangja Ülésezett a Nógrád megyei Tanács JUGOSZLÁVIA A jugoszláv tömegtájékoz­tató eszközök vezető helyen, kiemelt eseményként foglal­koznak a lengyelországi szük­ségállapot bevezetésével, ön­álló állásfoglalást, kommentárt azonban eddig nem közöltek. A hétfő reggeli napilapok első oldalait a varsói jelenté­sek töltötték ki. A belgrádi Politika négy egész oldalon ismertette Wojciech Jaruzels­ki rádióbeszédét, a nemzeti megmentés katonai tanácsa kiáltványát, a foganatosí­tott intézkedéseket, s a történé' sek nemzetközi — köztük bu- esti — visszhangját. A belgrádi Politika varsói tudósítója „A városban nyu­galom van” című rövid be­számolójában kiemelte, hogy Varsóban a vasárnapi nap nyugodtan telt el. JAPÁN Mijazava Kiicsi japán ka­binetfőnök, a tokiói kormány hivatalos szóvivője hétfőn ki­jelentette, hogy a lengyelor­szági válság az ország bel- ügye és semmi nem utal ar­ra, hogy a legújabb intézke­déseket „külső nyomásra” tet­ték volna. Japán — mondot­ta — konzultált, értesüléseket cserélt a nyugati országokkal,, de nem határozott el akciót Lengyelország ügyében. Szuzuki Zenko kormányfő sajtóértekezletén ugyanak­kor idézte Jaruzelski lengyel miniszterelnöknek azt a be­jelentését, amely szerint Len­gyelország önerőre támasz­kodva kívánja megoldani problémáit. Szuzuki utalt ar­ra, hogy kabinetje továbbra is kapcsolatban marad más nyugati államokkal, hogy olyan, megfelelő akciókról döntsenek, amelyek „mente­sek a tévedéstől”. OLASZORSZÁG A hétfőn megjelenő olasz lapok az első vélemények erősen szubjektív beállítottsá­gát tükrözik Lengyelország­ról, de így is kénytelenek a realitás felé hajlani következ­tetéseik levonásához. A legtekintélyesebb polgá­ri lan, a Corriere Della Sera például vezércikkében meg­állapítja, hogy az események bekövetkezéséhez egyaránt hozzájárult a mind súlyosab­bá váló gazdasági válság és a Szolidaritáson belüli új irány­zat szerepe. Az n Tempo sze­rint, amit ma el lehet mon­dani, az még csak annyi, hogy ha Jaruzelskinek sikerül hely­reállítani a rendet Lengyelor­szágban, az olyan új elemet jelent, amely alaposan módo­sítja a kontinens biztonságá­ról alkotott elképzeléseket és ez a módosítás a Nyugat szá­mára hátrányokkal jár. Luciano Lama, az általá­nos szakszervezeti szövetség (CGTL) főtitkára hétfő regge­li rádióinterjúiában azt mond­ta. hogy a szükségállapot ki­hirdetése nem tekinthető vá­ratlan eseménynek. Közismert volt — és nemcsak Lengyel - országban —, hogy napról napra rosszabbodott a hely­zet. Arra a kérdésre, hogy hibáztatható-e a Szolidaritás, Lama azt felelte, hogy min­denki követ el hibát, de a „Szolidaritás” szélsőségesei hozzájárultak ahhoz, hogy a szükségállapot kihirdetésére sor kerüljön. EGYESÜLT ÁLLAMOK Amerikai kormánykörök­ben vasárnap viszonylag tar­tózkodóan kommentálták a lengyelországi fejleménye­ket, bár a „szovjet beavatko­zás” esetére vonatkozó figyel­meztetések nem maradtak el. Haig külügyminiszter lemond­ta közel-keleti és ázsiai kör­útját és visszatér Washing­tonba. Az amerikai hírszer­zést „készültségbe helyezték”. A Fehér Házban vasárnap délután és este megbeszélé­sek folytak az ABC televíziós­hálózat fehér házi főtudósító­ja szerint más döntés nem született, minthogy minden, ami Varsóban történt, „a len­gyelek problémája, amelyet maguknak kell megoldani”. Reagan elnök először szom­baton éjszaka értesült a len­gyelországi fejleményekről, de csak a tervezett időpontban, vasárnap délután tért vissza Camp David-i nyaralójából a Fehér Házba. A varsói hírek­hez csak annyi megjegyzést fűzött, hogy „azt hiszem, min­denki komolyan veszi ezt a fejleményt”. Ugyancsak higgadtan nyi­latkozott vasárnap délután az Andrews légitámaszponton a Londonból hazatérő Weinber­ger hadügyminiszter: „azt hi­szem, mindenkit aggaszt a vál" tozás, valójában nem áll ren­delkezésünkre elegendő tény ahhoz, hogy értékelhetnénk a fejleményeket, vagy döntése­ket hozhatnánk”. Az egyetlen washingtoni „intézkedés”, amelyről a Fe­hér Ház szóvivője vasárnap este tett hivatalos bejelentést, „az amerikai hírszerző közös­ség készültségi állapotba he­lyezése” volt. Ez esetben sem „technikai készültségről” van szó a titkosszolgálatoknál, vagy a hadseregnél, csupán arról, hogy „a hírszerző szol­gálatok igen nagy figyelem­mel kísérik a fejleményeket”. Charles Percy szenátor, a szenátus külügyi bizottságá­nak elnöke mérsékelt hangot ütött meg a lengyelországi események kapcsán. Az ABC televízió vasárnapi interjúmű­sorában a Lengyelországnak nyújtott segélyek további fo­lyósítása mellett foglalt ál­lást. A kongresszus Percy vé­leménye szerint rendkívüli segélyeket is támogatna. A szükségállapot kihirdeté­séről a republikánus törvény­hozónak az a véleménye volt, hogy a lengyel kormány „túl­reagálta” a Szolidaritás akci­óit. Közvetve azonban azt is elismerte Percy, hogy a Szoli­daritás tűrhetetlenül messzire ment követeléseiben. SZOVJETUNIÓ A TASZSZ szovjet hírügy­nökség az alábbi közleményt hozta nyilvánosságra: a Len­gyel Népköztársaságban fon­tos események zajlottak le. A lengyel államtanács az alkot­mány értelmében szükségál­lapotot hirdetett ki az ország egész területére. Wojciech Ja­ruzelski hadseregtábomok vezetésével létrehozták a nemzeti megmentés katonai tanácsát. Jaruzelski kijelen­tette: az intézkedések arra irányultak, hogy megteremt­sék azokat a feltételeket, amelyekkel Lengyelországot kivezethetik válságos helyze­téből, megvédjék a törvé­nyességet és helyreállítsák a társadalmi rendet. A Lengyelországban tett lépések természetszerűleg az ország belügyét jelentik. Az események minden más ma­gyarázását — amelyet bizo­nyos nyugati körök szorgal­maznak — nem értékelhetjük másként, mint a lengyelek belügyeibe való beavatkozási kísérletnek. Senki előtt nem titok, hogy a szocializmus ellenségei Len­gyelországban, a társadalmi rend megdöntését rnaguk elé tűzve, az országban kialakult válságot szándékosan elmé­lyítve és a gazdaságot bom­lasztva. veszélyes helyzetbe sodorták a Lengyel Népköz- társaságot. Ezek az erők minden esz­közzel megpróbálták a len­gyel és a szovjet nép közötti testvéri barátságot aláásni, azt a barátságot, amely a fa­sizmus ellen vívott közös harcban alakult ki és sokol­dalúan fejlődött az elmúlt év­tizedekben. Szocialistaelle­nes, ellenforradalmi progra­mot kidolgozva, tevékenysé­gükkel közvetlenül veszélyez­tették Lengyelországnak 1 a Varsói Szerződésben vállalt szövetségesi kötelezettségei teljesítését, ami közvetlenül sértette a Varsói Szerződés minden tagállamának érde­két. Nem véletlen, hogy a független, szocialista Lengyel- ország belső ellenségei tá­mogatásra találtak a Nyugat egyes köreiben. A TASZSZ hírügynökséget felhatalmazták annak közlé­sére, hogy a szovjet vezetés és a szovjet emberek figyel­mesen követik a Lengyelor­szágban és körülötte zajló eseményeket. Megelégedéssel veszik Jaruzelski bejelenté­sét, miszerint a lengyel— szovjet szövetség a lengyel állami érdekek sarkköve, a lengyel államhatárok sért­hetetlenségének garanciája, és az is marad. Lengyelország a Varsói Szerződés és a szo­cialista közösség kiszakítha- tatlan láncszeme és az is ma­rad. A szovjet nép azt kívánja a testvéri lengyel népnek, hogy sikeresen oldja meg az ország előtt álló nehéz, a lengyel ál­lam sorsának alakulása szempontjából történelmi je­lentőségű feladatokat és biz­tosítsa a Lengyel Népköztársa­ság fejlődését a szocializmus és a béke útján. NDK-NSZK Sikeres csúcstalálkozó A „német kérdés” ma már — szerencsére — nem fenye­geti Európa békéjét, de nem kétséges, hogy a két német ál­lam viszonya változatlanul komoly hatással van kontinen­sünk politikai légkörére. Ezért aztán természetes, hogy az NDK és az' NSZK kapcsolatai­nak alakulására sokfelé figyel, nek a világon. Tudjuk, hogy manapság nehéz időket élünk: már több mint két esztendeje súlyos kór gyötri a hetvenes évek történelmi jelentőségű vívmányát, az enyhülést. S ha visszaemlékezünk, rögtön fel- idéződik, hogy e kedvező-biz­tató világpolitikai áramlat születésében és fejlődésében éppen a két német állam jó­zan közeledése játszott döntő szerepét. Nem csoda hát, ha most, egy nemzetközi viták, nézeteltéré­sek sorától terhelt esztendő vé­gén szívderítő fejleménynek tekintjük a „német csúcstalál­kozó” tényét. Már magát a tényét is, függetlenül annak eredményétől, hiszen ha egy­általán találkoznak, tárgyal­nak, az már javuló viszonyt jelez, s ekként némi gyógyírt jelent az enyhülés sebeire. Annál is inkább, mert lassan tizenkét esztendeje, hogy nem találkozott német földön a két német állam legmagasabb rangú vezetője. Akkor, 1970 tavaszán, az enyhülés korszakának elején az erfurti, majd a kasseli csúcstalálkozók az első sors­döntő lépéseket jelentették az NDK és az NSZK kapcsolatai­nak normalizálása felé. Az azó­ta eltelt több mint egy évti­zedben kétségkívül sokat fej­lődtek e kapcsolatok, de saj­nos, vitathatatlanul több prob­léma is terhelte — terheli — azokat. Az utóbbiak miatt az­tán az enyhülés fénykorában sem iöhetett létre újabb csúcs, szintű megbeszélés — német területen, előre. hivatalosan megszervezve. Honecker és Schmidt azonban már talál­koztak. mégpedig —, s ez is szimbolikus jelentőségű —. éppen Helsinkiben, az Európa számára oly fontos biztonsági értekezleten. (Majd tavaly még egyszer: Tito temetésén.) E”v „igazi” nem más alkalom szülte találkozóra azonban már igen nagy szükség volt. Nemcsak a két német állam, hanem a világpolitika szem­pontjából is, hiszen tavaly már kétszer is elhalasztották a tervezett csúcstalálkozót más eseményekre hivatkozva. Nem vitás hát, hogy a tava­lyi év végéhez képest jobb irányba fordult a világ. Ezt olyan rendkívüli fontosságú, s esztendeje alig elképzelhető események bizonyítják, mint Leonyid Brezsnyev bonni útja, vagy a genfi szovjet—ameri­kai rakétatárgyalások bein­dulása. Ezek mellé méltó hely­re sorakozott most fel a Ho­necker—Schmidt találkozó, amelv ismét egyértelműen bi­zonyította: a békés egymás mellett élés, az enyhülés való­ban az egyetlen értelmes és biztonságos létezési mód mai világunkban. Hiszen csak ezek alánján lehet a nagyon is el­térő nézetek dacára nem üt­köztetni. hanem összeegyez­tetni az érdekeket. Csak így 'ehet. amint arra a csúcstalál­kozó közleménye is utal. ..a nézeteltérések fennmaradása NÓGRÁD — 1931. december 15., kedd 'Folvta'áf íz 1 oldalról) ellátásával kapcsolatban le­szögezte, hogy társadalompo­litikai céljainkkal összhang­ban megkülönböztetett fel­adat volt a fiatal házasok la­káshoz juttatása, s bár az új otthont kapott fiatalok ará­nya nagyobb az országos át­lagnál, a lakásigénylő fiata­lok száma a városokban és nagyobb településeken nő. Szólt azokról az erőfeszíté­sekről, amelyeket a tanácsok a diákétkeztetés javítása ér­dekében kifejtettek, majd az ifjúság azon részéről beszélt, akiknek társadalmi beillesz­kedése nem zavartalan. — A beilleszkedést zavaró okok és tényezők feltárása, megszüntetése a gyermek- és ifjúságvédelem, a bűnüldözés és igazságszolgáltatás mellett ifjúságpolitikai feladat is — mondotta a megyei tanácsel­nökhelyettese, s főként a veszélyeztetett környezetben élő, a családi gondoskodást nélkülöző fiatalok helyzetén való változtatást szorgalmaz­ta. A továbbiakban elmondta, hogy a sport és közművelő­dés intézményhálózata sze­rény mértékben bővült. Több ifjúsági klub, sportlétesít­mény szo'gálja a fiatalok sza­bad ideiének hasznos eltöl­tését. Nőtt a turisztikai ked­vezményben részesülő fiata­lok száma, de gond a megle­vő létesítmények hasznosítá­sa. A fiatalok közéleti tevé­kenységével kapcsolatban ki­fejtette, hogy a most zajló if­júsági parlamentek jól illesz­kednek a szocialista demok­rácia fórumrendszerébe. Az ifjúság megbecsülését jelzi, hogy az 1980. évi tanácsi vá­lasztások alkalmával a ko­rábbi 22,7 százalékról 25,2 százalékra nőtt a harminc éven aluli tanácstagok száma. — Ifjúságunk ma művel­tebb, képzettebb, mint a ko­rábbi évek ifjúsága volt. Ugyanakkor kevesebb a törté­nelmi tapasztalata. Az utób­bi években jelentkező nehéz­ségek szokatlanok számukra. Hibát követnénk el, ha ezt nem ismernénk fel, nem ven­nénk észre, hogy megnőtt if­júságunk érdeklődése a tör­ténelmi ismeretek iránt. Fele­letet várnak az élet által fel­vetett kérdésekre. Ezért is fontos, hogy a nevelő mun­kában, iskolában és iskolán kívül nagy hangsúlyt kapjon a világnézeti-erkölcsi nevelés és a történelmi tudat fejlesz­tése — hangsúlyozta Berki Mihály. Elmondotta, hogy az okta­tási rendszerünk fejlesztésé­nek elsődleges feladata a nö­vekvő tanulólétszám alapvető oktatási feltételeinek megte­remtésével egyidejűleg a meg­levő, indokolatlan különbsé­gek fokozatos mérséklése. Fel­hívta a figyelmet a pályairá­nyítás! munka hatékonyabbá tételére, a hátrányos helyze­tű diákok felzárkóztatására, megyei építőtáborok szerve­zésére. A megyei tanács elnökhe­lyettese elmondta, hogy meg­különböztetett figyelem kíséri a pályakezdőket, akiket nem mindig képzettségüknek meg­felelően foglalkoztatnak, s ese­tenként díjazásuk is elmarad végzett munkájuktól. Szólt a szakigazgatási szervek fel­adatairól, a társadalmi és gazdasági szervekkel való együttműködés szükségéről a leszerelő fiatalok és a gyes­ről visszatérő kismamák beil­leszkedésének segítésében. Vé­gezetül a jelenlegi ifjúsági parlamentek néhány főbb ta­pasztalatát összegezte. A napirend feletti vitában felszólalt Lendvay Józsefné, A PFSZ aki a pásztói járási tapaszta­latokat elemezte. Egyebek kö­zött elismeréssel szólt a járá­si székhelyen a szabad idő hasznos eltöltése érdekében szervezett programokról. Vin- cze Zoltán határőr ezredes a fegyveres erőknek az ifjúság nevelésében betöltött szerepét hangsúlyozta, s a VI. ötéves terv tanácsi ifjúságpolitikai feladatainak végrehajtására készült intézkedési terv ki­egészítését javasolta a leszere­lő fiatalok érdekeinek védel­mében. Ozsvát Sándor a szak­munkásképzésben meglevő gondokról beszélt, amelyek jórészt abból származnak, hogy az általános iskolákban he­lyenként alacsonyak a köve­telmények. Felvetette a tanu­lói ösztöndíjak mértékének felülvizsgálatát, s a világné­zeti nevelés fontosságára hív­ta fel a figyelmet. Dr. Révész Péter az Állami Ifjúsági Bi­zottság osztályvezetője elis­meréssel beszélt az ifjúságpo­litikai feladatok Nógrád me­gyei végrehajtásáról, szólt az ÁIB tennivalóiról, a folyamat­ban levő intézkedésekről. Szomszéd Istvánná, a megye- székhely ifjúságának helyze­tét, élet- és munkakörülmé­nyeit vázolta fel, hangsúlyoz­ta, hogy a fiatalok lakáshoz való juttatásában valameny- nyi lakásépítési forma lehe­tőségét ki kell használni. Skoda Ferenc, a megyei párt- bizottság titkára felszólalásá­ban többek között kifejtette, hogy a megyében jól érvénye­sül a párt ifjúságpolitikája, ami kifejeződik az ifjúsági tör­vény végrehajtásában is. A társadalmi felelősség, meg­nyilvánul a fiatalok nevelésé­ben, s a fiatalok is felelősség- teljesen munkálkodnak az élet minden területén. A felnőtt nemzedék bizton számíthat a fiatalokra, akik éretten tevé­kenykednek. s nyilvánítanak véleményt. Elismeréssel szólt az ifjúság élet- és munkakö­rülményei javítása érdekében született döntésekről, az ezzel összefüggő tanácsi intézkedé­sekről. Arra is felhívta a fi­gyelmet. hogy nem mindenütt foglalkoznak még eléggé a fiatalokat foglalkoztató kér­désekkel, egves tanácsokon a téma tárgyalása kapcsán meg­elégszenek az ifjúsági alapok képzésével, az iskolaigazgató beszámoltatásával. A különbö­ző szerveivel való együttmű­ködésnek még számos tartalé­ka akad. Az oktató-nevelő munkával kapcsolatban el­mondta, hogy a tárgyi feltéte­lek biztosítása mellett a szín­vonalon is szükséges javítani, hangsúlyozta a marxista vi­lágnézetre való nevelést, a történelmi szemlélet alakítá­sát a fiatalok körében. Fel­hívta a figyelmet a pályára való irányítás fontosságára a foglalkoztatási lehetőségek számbavételével, s a fiatalok munkahelyi beilleszkedésének segítésére. Fontosnak ítélte a családalapítók támogatását, otthonhoz jutását, s végezetül kifejtette, hogy az ifjúságpoli­tikából származó feladatok megvalósítása valamennyiünk jól felfogott érdeke. Kapás Bálint, a salgótarjáni járási tapasztalatokról szólt, Varga Katalin a fiatalon fon­tos tisztséget betöltők felelős­ségét hangsúlyozta. A vitát Berki Mihály foglalta össze, maid a megyei tanács elfo­gadta az előterjesztést és a feladattervet. Ezt követően tá­jékoztató hangzott el a FIM Romthányi Építési Kerámia - gyár dolgozói érdekében hozott egészségügvi, szociális intéz­kedések végrehajtásáról, maid a Nógrád megyei Tanács egyéb témákat tárgyalt. M. Szabó Gyula elismerése FRANCIAORSZÁG Pierre Mauroy francia mi­niszterelnök vasárnap este nyilatkozott a televízióban a lengyelországi eseményekről és kijelentette, hogy azok „sú­lyos nyugtalansággal töltik ei a francia kormányt”. Hozzátet­te, hogy a kormány megítélése szerint ezek az események „a lengyel szuverenitás keretei között mozognak” és „a fran­cia kormány természetesen tartózkodik minden beavatko­zástól”. Georges Marchais, az FKP főtitkára vasárnap este ki­adott nyilatkozatában hang­súlyozta: az FKP most is, mint eddig, amellett foglal állást, hogy a lengyelek maguk talál­janak megoldást problémáik­ra, megvalósítva azokat a gaz­dasági, társadalmi és demokra. tikus reformokat, amelyek szükségesek a szocializmus elő­rehaladásához országukban. Az FKP a jelen helyzetben hű marad irányvonalához és tar­tózkodik minden olyan kez­deményezéstől, amely zavar­hatná a válság békés megol­dását. Semmi olyat nem sza­bad tenni, ami előmozdíthat­ná a belső összeütközést, vagy a külső beavatkozást. A CGT szakszervezeti szö­vetség vezetősége nyilatkoza­tában azt az óhaját fejezte ki, hogy pozitív módon oldódjék meg a lengyel válság, biztosít­va a szocialista Lengyelország demokratikus fejlődését, a szakszervezeti jogok tisztelet- bentartását és fejlődését. Len­gyelország igazi barátainak most tanúságot kell tenniök felelősségérzetükről — hang­súlyozza a nyilatkozat. ANGLIA A brit külügyminisztérium hétfőn délben az alábbi állás- foglalást tette közzé Lengyel- országról : „A helyzet továbbra sem vi­lágos, változatlanul a részle­teket próbáljuk rögzíteni ar­ról, mi történik. Nagykövet­ségünk december 13-án fel­vette a kapcsolatot a varsói külügyminisztériummal és bi­zonyos részletek birtokába ju­tott. Eszerint a lengyel ható­ságok korlátozták a diploma­ták és általában a külföldiek mozgását, ugyancsak korlá­tozták a hajó- és a légiforgal­mat. Természetesen a legna­gyobb figyelemmel kísérjük az eseményeket és tanácskozunk szövetségeseinkkel. Reméljük, hogy a helyzet mihamarabb normalizálódik. Politikánk a szigorú be nem avatkozás és ugyanezt várjuk el a helsinki záróokmány valamennyi alá­írójától”. t Hétfőn délután a brit kor­mány is nyilatkozatot adott ki a lengyelországi helyzetről. A külügyminisztérium tájé­koztatóján háttérinformáció­ként elhangzott, hogy a brit kormány nem tanácsolja a Lengyelországban tartózkodó mintegy 400 brit állampolgár­nak az ország elhagyását és nincsenek olyan tervei sem, hogy ezeket az állampolgáro­kat kimenekíti. (MTI) ellenére fejleszteni a korrekt, jószomszédi kapcsolatokat”, s együttműködni abban, ami mindenkinek fontos: „a béke és a biztonság megvédésében”. Honecker és Schmidt mos­tani megbeszéléseinek utolsó pillanatai fényesen igazolták ezt a tételt. Már túl voltak a két német állam számára leg­fontosabb kérdéseken. Meg­vitatták a leszerelés, az enyhü­lés, az európai biztonság prob­lémáit, egyet értve abban, hogy országaiknak változatla­nul fontos szerepük van a nemzetközi béke biztosításá­ban. Hosszan elemezték a két­oldalú kapcsolatokat, igye­kezve megérteni a másik állás­pontját. És akkor jött a hír: Lengyelországban az államta­nács kénytelen volt bevezetni a rendkívüli állapotot. Az eny­hülés ádáz ellenfelei, így pél­dául a nyugatnémet ellenzék vezére. Strauss szerint ebben a helyzetben. „Schmidtnek vissza kellett volna fordulnia”. Ehelyett maradt, s a két politi­kus alaposan megtárgyalta a helyzetet, képes volt megérteni egymást ebben az igen kényes kérdésben is. Oly annyira, hogv az egyetértés tényét a sajtó útján a világ tudomásá­ra is hozták Avar Károly Görögország szocialista­párti kormánya afelé vett irányt, hogy de jure elismer­je a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet — vélik jól érte­sült görög források azt az ebédet követően, amelyet Andreasz Papandreu minisz­terelnök adott Jasszer Arafat- nak, a PFSZ vb elnökének tiszteletére. A görög kormány szóvivője „különösen szívélyesnek” ne­vezte a találkozót. Ugyanak­kor kijelentette, hogy a PFSZ athéni irodájának új státusa Jasszer Arafat és a görög kormányfő esti eszmecseréjé­nek a témája lesz és döntés csak a kedd reggelre terve­zett újabb találkozót követő­en várható. Megfigyelők szinte biztosra veszik, hogy a várható meg­állapodás a diplomáciai kép­viselet rangjára emeli a PFSZ 1980 óta működő athé­ni irodáját. Mint már jelentettük, Ara­fat — Faruk Kadduminak, a PFSZ politikai osztálya veze­tőjének és más palesztin sze­mélyiségek kíséretében —. hétfőn érkezett a görög fővé* rosban. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents