Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-02 / 282. szám
Öblösüveggyár! ördöngősök — Minden embernek, ha akarja, ha nem, van valamihez alapadottsága — vélekedik Varga Antal, a salgótarjáni öblc^jüveggyár földolgozóüzemének vezetője. — Kinek a villanyszereléshez, kinek az esztergáláshoz és így tovább. Aki üvegfestő, énrak feltétlenül szükséges, hegy kézügyessége az átlag feet ti legyen... Fontos fontok! Az ügyesség az úgynevezett „emberi tényező” eleme, kifejlesztése és kihasználása a mai viszonyok közt honunk gazdaságában fölöttébb fontos. Ez az értékes tulajdonság a termelés számtalan területén megnyilvánulhat, jobb esetben valóban így is van. Egyik látványos színtereként az öblösüveggyár festödéje kínálkozik, ahol poharak, kely- hek, vázák, csillárok kapnak mintás bevonatot, a külső vizsgálódó szemében ördöngős piktorkezek által. A formás üvegtárgy korántsem mindig lesz szebb a rákent festéktől. De a piac értékítélete —, mint tudjuk — nem mindig esztétikai mércéhez igazodik. Így hát az ügyes kezek fölötte meg- sokasítják az üvegárukért járó forintokat, dollárokat, fontokat, márkákat... — Nagy fájdalmamra a festőszakma iskolai oktatása több éve megszűnt — csóválja a fejét az üzemvezető. — Csak betanított munkásból válhat valaki szakképzett üvegfestővé. Ennek ellenére azért most jól állunk, nincs okom panaszra, egyelőre... A „jó üvegfestő” fogalma nem egészen kijegecesedett kategória. Egyikük ilyen, másikuk amolyan minta festésében „profi”; többnyire ehhez igazodván kapják föladataikat. Egyazon ember teljesítménye is — lényegében alkotómunkáról lévén szó — széles skálán változik. — Hogy is fogalmazzák tudományosan __ — tűnődik V arga Antal. — Megvan: Mohul lámzás. Maga is biztos van úgy, hogy nem kerekedik ki a cikk egykönnyen. Máskor meg hamar megy. Nálunk előfordul az is, hogy a festő szempontjából egyhangú, unalmas a munka. Olyannyira, hogy fizikailag is elfáradnak a szellemi kimerültség mellett. .. Csak buta jószág? — Azt kell elérnünk — állítja Gyüre Nándor, a festők brigádvezetője —, hogy tetszen a doktornak is, meg Mari néninek is... — De hát ez lehetetlen! — Nem mondanám. Én _ némelyik doktornál olyat látok, Új laboratóriumi állat ' Ázsiában négy és fél év ezredes múltra tekinthet visz- sza a selyemhernyó, mint „gazdasági állat”. Tenyésztésének titkát a kínaiak i.e. 200- ig szigorúan őrizték. Később azonban tért hódított a selyemhernyó-tenyésztés Japánban, majd egyes európai országokban is. Miért figyel fel most a tudomány erre a háziállatra? Azért, mert a selyemhernyó ma laboratóriumi állat, amely a molekuláris biológiai kutatásban segíti a kutatókat. Rendkívül érdekes ugyanis a selyemhernyó mirigyeinek működése. amilyet nekem eszembe se jutna megvenni. — így már más. A festőmester éppen üvegtálakra ecsetel fehér virágszirmokat. A továbbadott tálra kolléganője „pöttyenti” rá a sárga virágbibét, s húzogatja rá a hosszúkás zöld leveleket. — Hogy valaki ebben jó szakember legyen, ahhoz belső indíttatás kell. Ilyen ember — mondja a brigádvezető — éjjel álmából felkeltve is jól meg tudja oldani a feladatokat. De nem az „ügyes keze” miatt, ahogy a kívülállók gondolják. Mi azt szoktuk mondani, hogy a kéz: csali „buta jószág”. Az az ügyes, ami viszi. .. Később azért elismeri a szakember, hogy lehet valaki tehetséges festő, de ha lusta, semmit se használ a talentuma. — Hogy lehet elérni, hogy az ilyen ember ritkán legyen lusta? — Érezze, hogy odafigyelnek arra, mit csinál. S ha jól végzi dolgát, jutalmazzák meg. Nem fontos mindig pénzzel. Sokszor a jó szó többet ér. Gyüre Nándorról az járja: ő nem fukarkodik a dicsérő szóval, ha valakit megillet. S elismerésének rangja van. Ezt úgy érte el — üzemvezetője: Varga Antal szerint —, hogy .szakmailag beosztottjai fölött áll. így nemcsak beosztása, hanem tudása is megalapozza presztízsét. — Jó hatással lehet a festőkre a kitüntetés is. De csak akikor — emeli föl az ujját a brigádvezető —, ha nem járatják le. Tehát, ha nem „ki nem kapott még?”-alapon osztogatják! Két kisgyerek Gyesről egy hónapja jött vissza Kovács Tiborné üvegfestő. Egyébként tizenhat esztendeje van a szakmában. — ön igényli-e, hogy ha jól teszi dolgát, észrevegyék? — Engem ez nem érint — rázza fejét a fiatalasszony. — Meg van szabva, hogy ha valaki egy évben 30 napnál tovább marad betegállományban, az nem kaphat jutalmat. Nekem két kisgyerekem van.. Tehát nagyon valószínű, hogy velük több mint harminc napon át kényszerülök táppénzre. Ebbe bele is nyugodtam. Kovácsné így anyagilag —, hasonló cipőben járó társaival együtt — „csak” az átlagos teljesítményben érdekelt. Ezen fölül a brigádmozgalom üdvös hatására teljesíthet. — ön szerint meg van-e fizetve itt az átlagnál nagyobb kézügyesség? — Ami engem illet, nincs okom panaszra. Egy műszakban havi négyezer forintot keresek. De ez egy férfinak nem hiszem, hogy elég — mondja a fiatalasszony, s állítása ellen senki sem tiltakozik. Molnár Pál Kongresszusi küldőnek mondták Nincs szükség köldöknéző vezetőkre — Mi foglalkoztatja a legtöbbet mostanában? — Az, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet csak olyan feszültséget okozzon, amely még alkotóerővé válik. EGY NEHÉZSÉGRE TÖBB ÖTLET A diskurzus, amelyet Gergely Sándorral, a karancs- lapujtői termelőszövetkezet elnökével folytatunk, bepillantást enged egy mezőgazda- sági nagyüzem, vezetőjének mindennapi teendőibe, gondjaiba, örömeibe. — A nehézségiek ellenére, — mert ilyenek is vannak — olyan kedvező politikai légkör vesz minket körül, amely a még jobb munkára inspirál. Azt is el kell mondani, hogy olyan információkkal rendelkezünk amelyekkel azelőtt soha, s így ha módunk van egy nehézségre 3—4 ötlettel válaszolni. A karancslapujtői termelőszövetkezet és főként annak vezetői nem tartoznak az öt- lettelen emberek közé. Ezt jól bizonyltja az AGROFA-tár- sulás, annak fejlődése, bővülése, amely nógrádi mércével mérve kiemelkedő. — Mi ennek a titka, és mi annak az oka, hogy kevés ilyen kezdeményezés lát napvilágot megyénkben? — A kérdés első felére a válasz; már az ötlet csírázásakor le kell csapni a lehetőségre. Nem kell addig óvatoskodni, várakozni, amíg minden együtt van. A végrehajtást minél előbb, de körültekintően meg kell kezdeni. Hogy ez mégsem általános, annak oka: többségünkben szal- malángemberek vagyunk, akik csodálatosan tudunk lelkesedni, de kevés felelősséggel és rövid ideig. Az alkotó- készség a mai gazdasági munkában elsőrendű feladat, de a folyamatot végig is kell vinni. FÉKEZÖK TÖBBSÉGBEN — És vannak akik, amik ezt nem segítik. Egy menedzsertípusú vezető, mint ön gyakran ütközhet falakba. Vagy nem? — Sajnos, igen. Mondanék erre egy példát. Nemrégiben járt nálunk üzleti ügyben egy csaknem milliárdos nagy- vállalat főmérnöke és kérdi: mennyi a kő ára. Én meg mondom, nem tudom, azt az ipari ágazatvezető határozza meg, tekintve, hogy ebben ő az érdekelt. Az illető vezető teljesen „kiakadt” a megrökönyödéstől. Attól, hogy itt ilyen önállóság van. Énsze-' rintem az a baj, hogy akadnak — szép számmal — akik ezen csodálkozhatnak. Menynyire képes egy ilyen vezető önállóan irányítani, dönteni, ha meg van kötve keze-lába? Napjainkban még mindig több a fékező, mint a mozdonyvezető és a forgalmista, s ezt elsősorban a vállalkozóbb kedvű vezetők tapasztalhatják. Nemegyszer a saját bőrükön. — Említette az alkotókészséget. Véleménye szerint mennyire kell egy mai termelőszövetkezeti elnöknek kreatívnak lenni? — Szerintem a kreatív vezetők tevékenységét az élet igazolja. Ök azok akik előrelátnak, ezért ki tudják dolgozni a gazdaság stratégiáját. Emberileg, műszakilag egyaránt fogékonyak, szinte vonzzák magukhoz a hosonló képességekkel rendelkező szakembereket. Ezért az ilyen vezetők által irányított nagyüzemek lépnek előbbre évről évre. Éppen ezért nem cserélném el tíz másik szakemberre sem Fodor Ivánt, Dudás Lászlót, Barta Béla Edét, Csernyánszki Istvánt, de a többit sem. —■ A szövetkezet tagsága hogyan viszonyul az ilyen jellegű vezetéshez? — Szerencsére már régen túl vagyunk azon, hogy a demokráciát kiskanállal adagoljuk, vagy könyvből tanítsuk. A legtöbb termelőegységben ma már a létezés egyformája. S ez a fejlődés magával hozta azt is, hogy a tagság ma már nem vesz részt látszatdöntésekben. Ebben közrejátszik, a személyes kapcsolattól kezdve az egymástól tanulásig sokminden. Állítom, nagyon sokat lehet tanulni a jó traktorosoktól, kőbányászoktól, esztergályosoktól, faiparosoktól. Tőlük muníciót is lehet gyűjteni, ehhez azonban az kell, hogy meg is merjék mondani, ha valamit elrontottunk, mi vezetők. — Meg merik mondani? — Meg! S ezzel már magunk mellé is állítottuk őket, és ők akik már segítettek az elképzeléseket kialakítani, úgy küzdenek a tervek eredményes megvalósításáért, mint a sajátjukért. GYORSAN NÖVÖ FA, AZ AGROFA? — Miben segíthetnének az újat akaróknak a felsőbb irányító szervek? — Sokmindenben. Bár akad olyan is, amit önerőből meg lehet gyorsan oldani. Például a nedvesen történő terménytárolás. Tipikusan az a kérdés, amit gyorsan, határozottan és önállóan kell megoldani, mert százezreket, milliókat lehet energiából megtakarítani. Ugyanakkor a nagyobb beruházásoknál szükség lenne olyan irodákra, amelyek regisztrálják a felmerülő igényeket, megtervezik a megoldást, és végül felelősséggel irányítják. — Evezzünk hazai vizekrel Az AGROFA — ha jól tudom — jelentősen bővül tagjainak számát és szolgáltatásait is tekintve? — Év elején öten voltunk. A következő évet, ha igaz, már tizenöten kezdjük. Előbbrelépni mindenekelőtt a szolgáltatás körének bővítésével lehet. Jövőre péládul komplex fakitermelésre is vállalkozunk. Kívánságra „házhoz I megyünk”, kivágjuk a fákat, elszállítjuk (ha kell) feldolgozzuk, ha el akarják adni megvesszük, de ha igénylik segítünk más vevőt keresni. Ezenkívül szaktanácsokat adunk, szögezést vállalunk, és néhány más apróbb tevékenységgel segítünk. — Nem lesz ez túl sok? — Ezt a kérdést mások is feltették, s azt válaszoltam rá, valamennyi a fával függ ösz- sze, ez a szakmánk, ehhez értünk. Se űrhajót nem akarunk építeni, se atomreaktort, akkor miért ne tegyük? Az egyik oldalon adottak az igények, a másikon a lehetőségek. A siker csak azon múlik, mennyire tudjuk kihasználni. Zilahy Tamás Litvánia szállodái A Vilnius! repülőtéren (Litván SZSZK) kényelmes szálloda nyílt: a „Poljot”. A város új központjában hatalmas szállodakomplexum épül, a középkori negyedek egyikében pedig második fiatalságát éli Vilnius legrégebbi szállodája, az „Astoria”, amelyet alapos rekonstrukciónak vetettek alá. Űj szállodák épülnek Kaunusban, Klaipedaban és Panevezysben is; a területi központok egész sorában. Az ötéves terv időszakában Litvániában összesen másfélszeresére nőtt az utazóvendégeket váró 1 szálláshelyek száma. Hegelőzik a betegségeket Tádzsikisztán fővárosában — Dusanbéban egészségügyi ellenőrző központ kezdte meg munkáját, amely az ipari és mezőgazdasági üzemek orvosi szolgálatait irányítja majd. A köztársaság különleges éghajlati viszonyai között (nagy forróság, magashegyi ritkább levegő) kialakuló foglalkozási ártalmak megelőzése adja ' a legtöbb munkát a helyi ipari üzemek orvosainak. Tanácsukra például légkondicionáló berendezésekkel szerelték fel a tehergépkocsik, toronydaruk és más építőipari gépek kabinjait. Dinamikusan emelkedett az év első háromnegyed évében a Ealassagyarmati Fémipari Vállalat többlettermelése, mely eredmény az alumíniumból készült készáruk iránti igény növekedésének is köszönhető. Évek óta a sikertermékek közé tartozik az alumínium bányatám, a különféle konténer. Mostanában az aluradiátorok gyártásához szükséges feltételek megteremtésén fáradoznak. Ebben az évben 290 millió 300 ezer forint árbevételt terveztek. Ezt az összeget — várhatóan — 314 millió 680 ezer forintra emelik. Képünk a bá- nyatámokat készítő üzemben készült. Naprakész tájékozottság A gyors javulással nem kecsegtető külgazdasági környezetben társadalmi fejlődésünk következetes megvalósításához olyan nemzeti egységre és olyan új típusú tulajdonosi szemléletre van szükség, amely megköveteli, hogy mindinkább a képviseleti rendszeren keresztül érvényesülő önigazgatás vegye át az állami irányítás egyre nagyobb részét. Ebben a helyzetben a szocialista demokrácia fejlesztése csak szólam marad, ha a választott testületek tagjainak felkészültsége nem bővül, tudása nem gyarapodik. A társadalmi és tömegszervezetek választott Vezetőivel szemben — éppen az általános műveltség szintjének emelkedése miatt — mind magasabb igényeket támasztanak a választóik. Napjaink realitása, hogy megbecsülést, tekintélyt és elismerést csak felkészültséggel, jól végzett munkával vívhat ki magának a vezető, a választott képviselő. Egyszersmind a választók bizalmát is csak átlagon felüli teljesítménnyel lehet megszerezni és megtartani. A választók számára a legtöbb helyen megbízható garanciát jelent a népfront ajánlása. Tartalmas munkával kivívott bizalom ez és olyan eredmény, amelyre méltán büszkék lehetünk. Megnyugvásra, vagy a szintentartásra azért nem gondolhatunk mégsem, mert a bizalom légkörét megteremtve még nem tettünk meg mindent azért, hogy ezzel a bizalommal okosan éljünk. Elsősorban minőségében magasabb szintű tevékenységre van szükség ahhoz, hogy tovább erősödhessék hazánkban a szocialista demokrácia. A minőségi fejlődés tartalma nem az ügyrendi kérdések további fejlesztését követeli, hanem elsősorban a választott képviselők, a tanácstagok, a társadalmi, tömegszervezeti, és mozgalmi vezetők hozzáértésének bővítését. Ha gyakorlati példát keresünk erre az önépítő tevékenységre, akkor érdemes felidéznünk az országgyűlési képviselőcsoportok munka- és tájékozódási formáit, módszereit, amelyekkel a naprakész tájékozottság mellett egyes speciális, gyakorta a képviselők személyes ismereteit meghaladó kérdéscsoportok elemzését végzik, s a megismert valóságos helyzetben kidolgozzák a cselekvés lehetőségeit. Azokat a lehetőségeket, amelyek közül válogathat a törvényhozó testület. A továbblépés érdekében a fenti példához hasonló módszereket kellene alkalmazni a helyi tanácsok választott testületéiben is. Az együtt-tervezés, együttgondolkodás szintjéről — amelyet többnyire már elértünk — el kell jutnunk az együttfejlődés szintjére, mégpedig nemcsak abban az értelemben, hogy közösségben kell képeznünk magunkat, hanem abban is, hogy alapvető kötelességünk együtt fejlődni növekvő feladatainkkal. A lépéstartás és a további fejlődés alapvető feltételeként kell felfogni a választott testületek tagjainak továbbképzését. Ennek egyik formája lehet az önképzés is, de a holnapi követelményekkel is számolva ez nem elégséges. Lehetetlen, hogy valamennyi képviselőnk olyan polihisztorrá képezze magát, aki valamennyi kérdésben — a városfejlesztésben, a gazdaságszervezésben, az egészségügyben, a jogban és így tovább — naprakész tudással rendelkezik. Az viszont lehetséges, sőt szükséges, hogy szervezett formában az éppen időszerű kérdések legjobb értői — akár testületen kívüli, erre felkért szakemberek — informálják, s készítsék fel a választottakat. Ezzel egyúttal szélesedik a döntéselőkészítésben részt vevők köre, s tartalmában is gazdagodik a szocialista demokrácia. L. G. NÓCRÁD — 1981. december 2., szerda
