Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)
1981-11-29 / 280. szám
A palotási művelődési ház a település kulturális központja, melynek kisugárzó hatása van a környék községeire is. Sokan keresik fel a szomszédos helyekről a rendezvényeket, a klubfoglalkozások jó példát mutatnak másoknak. A szabadpolcos könyvtárban fiatalok és idősebbek találnak hasznos időtöltésükhöz szépirodalmi és ismeretterjesztő köteteket. Paróczai Gergelyre emlékezünk Irodalmi est és kiállítás Salgótarjánban Igazolt „Összefogás" Munka- és művelődési a Salgótarjáni Kohászati HOGYAN JAVÍTHATÓ AZ EMLÉKEZET? A Szovjet Tudományos Akadémia biofizikai intézetének tudósai úgy vélik, hogy az egyre növekvő iníormációözön következtében fellépő túlfára- dási jelenségek elleni küzdelemben segítséget nyújthat az elektromos altatás. Az agyra ható gyenge elektromos impulzusok által kiváltott alvás gyógyító hatása régóta ismeretes. De vajon miképpen hat ez az alvás az emlékezetre? Ennek a kérdésnek a megválaszolása céliából a tudósok kísérletet végeztek, amelynek az volt a lényege, hogy alvás előtt és után a 35—55 éves páciensekből összeállított csoport tagjainak hallás alapján tucatnyi szót kellett emlékezetükbe vésniük. Az elektromos altatást különböző frekvenciájú — másodpercenként 5—90 — áramimpulzusokkal végezték. Alvás előtt a kísérlet résztvevői többségének a legjobb esetben is 10 szó közül csupán ötöt sikerült megjegyezniük. Néhány altatás után azonban már az emlékezetben megőrzött szavak száma észrevehetően megnövekedett A kísérlet valamennyi résztvevőjének emlékezete sokat javult. Paróczai Gergelyre emlékezünk címmel irodalmi estet és kiállítást rendeznek hétfőn délután öt órakor Salgótarjánban, a Nógrádi Sándor Múzeumban, a Balassi Bálint megyei Könyvtár, valamint a Palócföld szerkesztőségével közösen. Megemlékezést tart Papp Lajos, a Miskolcon megjelenő Napjaink főszerkesztője és Czinke Ferenc grafikus- művész. Közreműködik Peva Ibolya, Kulcsár Imre, a miskolci Nemzeti Színház művésze s Guthy Éva művésztanár. Paróczai Gergely 1936. július 1-én született a Békés megyei Endrődön, pedagóguscsaládból. Az általános iskolát szülőfalujában, a gimnáziumot Szeghalmon végezte. Később a szegedi pedagógiai főiskola magyar—történelem szakos hallgatója lett. Aktív tagjává vált a tudományegyetem bölcsészkarán 1958 őszén megalakult irodalmi alkotókörnek. Egy évvel később megjelent a „Szegedi Fiatalok” című antológiában több verse. Nógrád megyében 1961-től élt, Salgótarjánban tanított, majd pedig a Nógrád megyei Tanács művelődési osztályán dolgozott, művészeti főelőadóként. Munkája elismeréséül 1965-ben Madách-emlékérmet kapott. Paróczai Gergely verseit a nógrádi közönség ismerte, folyamatosan publikált. Számos verse látott napvilágot a NÖGRÁD-ban és a Palócföldben. Ez utóbbi szerkesztő bizottságának is tagja volt. 1965 szeptemberében a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium órakedvezményes költőtanára lett. Ez volt utolsó munkahelye. Tanítványai szerették, munkatársai kedvelték. 1966. június 14-én halt meg. Költői pályája derékba- tört, munkásságára azonban az irodalomkedvelő közönség mindmáig emlékezik. Az irodalmi est és a kiállítás emlékét idézi. IinSHIUHIIIIIIIHll Mint arról lapunkban is beszámoltunk, a Magyar Népművelők Egyesületének közelmúltban tartott II. vándor- gyűlésén hirdették ki „A nép művelők tevékenysége” című pályázat eredményét. A külön díjat az „összefogás” című pályamunkának ítélte a zsűri. Szerzője: Bolyós Lászlóné, a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ igazgatója. — A pályázati felhívás kipróbált, de általánosságban még nem elterjedt közművelődési módszerek tapasztalatainak leírását kérte a népművelőktől. .. ön, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben 1976-tól folyamatosan zajló „Munka és művelődés hónapja” rendezvénysorozat tapasztalatait összegezte. Kiknek az „összefogása” nyomán valósult meg a kezdeményezés?. — Ha csak egy-két ember aktivitása hozta volna létre a „Munka és művelődés” hónapok sorozatát, akkor bizonyára nem ezt a címet adtam volna pályamunkámnak. Ez esetben jóval szélesebb körű összefogásról van szó. Mindenekelőtt az SKÜ politikai, társadalmi és gazdasági veztőinek hozzáállása, és nem utolsósorban a gyár szakszervezeti bizottságának együttműködési, inspiráló készsége találkozott a művelődési központ munkatársainak szándékával. Kétségtelen, hogy a kezdeti lépésekhez lendületet adott az 1974-es párthatározat is. De ennek a művelődési formának a sikeréhez nem csak a kezdeteknél volt szükség a gyár vezetőinek segítségére, hiszen állandó együttműködés élteti a „Munka és művelődés hónapokat”. Másrészt a „Munka és művelődés hónapok” komplex művelődési alkalmak, tehát a művelődési központ tevékenységének egészét magában foglalják, ha úgy tetszik „összefogják”. — Kérem, ismertesse közelebbről a „Munka és művelődés hónapok” lényeget! — A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben több — viszonylag önálló — egység, gyárrészleg található. Minden hónapban egy-egy gyárrészleg művelődési alkalmai kerülnek reflektorfénybe. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy az adott gyárrészleg vezetőivel leülünk, és megbeszéljük, hogy az intézmény milyen rendkívüli lehetőségeket tud biztosítani az elkövetkezendő hónapra. (Mert, hogy el ne feledjem,; a „Munka és művelődés” hónapok programjai a művelődési központ hagyományos rendezvényei mellett bonyolódnak.) A gyárrészleg vezetői pedig kéréseiket tolmácsolják, „melyeket igyekszünk teljesíteni. Tulajdonképpen igényfelmérés, pontosabban tervegyeztetés történik ekkor. A rendezvénysorozat megnyitóját mindig a gyárban, az üzemi „Vörössarokban” tartjuk^ melyen a gyárrészlegvezetői is mindig jelen vannak, csakúgy, mint a „Munka és művelődés” hónap záróünnepségén, értékelésén, melynek viszont minden esetben a művelődési központ ad otthont. Természetesen mindkét ünnepi aktust összekapcsoljuk más programokkal — kiállításmegnyitóval, irodalmi műsorral stb. A záró- ünnepségein már hagyomány, hogy a művelődési központ öntevékeny művészeti csoportjai tartanak bemutatót, utána pedig zártkörű bálon vesznek részt a gyárrészleg dolgozói — családostul. A hónap során hoi a művelődési központban, hol agyárrészlegben tartjuk alkalmainkat. Érdekességképp jegyzem meg, hogy a munkavégzéssel kapcsolatos programok (munkavédelmi vetélkedő, ismeretterjesztő előadások, munkahelyi fórumok) színhelye általában a művelődési központ, míg a kiállításokat, író-olvasó találkozókat, kisebb pódiumműsorokat többnyire az üzemi „Vö- rössarkok”-ban rendezzük meg. Ezzel is igyekszünk tudatosítani, hogy a munka és a művelődés nem választható szét mereven, ahogyan azt korábban tévesen gondolták. hónapok m m Üzemekben — A „Munka és művelődés* hónapok 1976 őszén kezdődtek. A pályázat megírásakor, melyek voltak a négy év legfontosabb tapasztalatai? — Ma már olyannyira számon tartják a „Munka és művelődés” hónapokat a gyár- részlegek, hogy — nem hivatalosan — nemes versengés is kialakult közöttük, igyekeznek túllicitálni egymást.' Az egyik legfőbb eredmény azonban az, hogy minden rendezvény felett az adott gyár- részleg egy-egy brigádja vállal „védnökséget”, ők a házigazdái. Tehát a rendezvény- sorozat nem csak passzív befogadásra, hanem aktivitásra is késztet. Ráadásul a be-' járó és a nem brigádokban dolgozókat is bevonja a munkahelyi művelődésbe. Másrészt a művelődési köz-' pont amatőr csoportjai • számára is rendszeres bemutatkozási lehetőséget biztosi-' tunk ezáltal — méghozzá „saját közönségük” előtt. De, hogy a kedvezőtlen taJ pasztalatokat se hallgassam el, előfordult már, hogy egy- egy brigád vagy gyárrészleg úgy vélte, ezzel a hónappal „le is tudta” kulturális vállalásait. .. — Hány embert érintenek a „hónapok”? — A munka és művelődés hónapjait hét gyárrészlegünkben rendezzük meg. Gyár- részlegként 500—800 dolgozót lehet számítani. — 'Az „összefogás” eredményességét, és értelmét a Magyar Népművelők Egyesületének különdíja is igazolja. Van-e tudomása arról; hogy a sikeres módszert másutt is alkalmazzák? — Erről nem tudok. A pályamunkát éppen azért küldtem el, mert úgy vélem, másutt is alkalmazható ez a művelődési forma. A Magyar Népművelők Egyesületének remélhetőleg arra is lesz gondja, hogy eljussanak a tapasztalatok a népművelőkhöz. Miskolcról már az eredmény- hirdetés után kaptam egy levelet Talán a megyén belül is lesznek érdeklődők..; Pintér Károly • Egyszer csak, akkor már esti szürkületbe fordult a vidék, óvatoskodó cincogás hallatszott a nagypince ablaka alól kívülről, hegedűcincogás, de csak olyan vékony vonóhúzogató hangoncskák, mint a torokköszörülés. Semmi biztos, semmi határozott nem volt abban. Sőt, "inkább az hallatszott ki belőle: „maradhatunk is, mehetünk is...” A fogadj - isten szerűit A banda őszidőben sorra járta a pincék tájékát, s ahol mozgást, világot látott, odaállt az ablak alá. Bent elhalkult a zsivaj, a népes társaság kifelé hallgatózott, aztán valaki felállt a faragott asztal mellől és kilépett a szőlőbe. Perc sem telt el már, ott volt mind a három zenész. Kezdetnek, ünnepi köszöntőnek egy K.u.K. időkből megmaradt marsot húzott. Erre aztán mindenkinek inni kellett. xxxxxxxxxx A borkapitány meg úgy születik, hogy egy igen hosz- szú és igen körülményes procedúrát kell vállalnia, amelyben nagy szerep jut a borbíró képességeknek, azon túl az ügyességnek, a bódult fej mellett is megőrzött összpontosításnak, mert nem csak szigorúan előírt sorrendű mondókát kell szinte végnélkül sorolni („Borkapiiány iszik, először... másodszor, harmadszor” stb,), hanem hozzá jobbal-ballal, kézzel-láb- bal, pohár aljával, fülbúzoga- tással és mindig eggyel többet kell a mondókát követni, és éppen annyi kortyot is inÚ t o n j á r ó M © ni, hogy a pohárból minden kör után kifogyjon a bor, amit azonnal ú.iratölt a szigorú zsűri. Egyszerre csak egy kapitányjelölt versenyezhet, s ha az összekeverte valamelyik részletét a dolognak, megjegyzik meddig jutott el, s ha valaki túllicitálja mindazzal, amiről szó van — nos, akkor ő az „örök időkre kinevezett” borkapitány. Amíg egy másik még azon este lekörözi, bár erre kevés esélye van már akkor bárkinek is, hiszen a versenyt többnyire a nagy ivá- szat végefelé kezdeményezi valamelyik ravasz nagyivó, régebbi borkapitány, vagy éppen olyan, aki maga soha nem jutott el az előléptetésig. És akkor már jócskán félreáll a szája mindenkinek. Azon az estén alig játszottak a cigányok, mert nagy versenybe csöppentek bele, s kontrázni közben semmi1-' i nem lehetett. Hát elakadtak már a kezdő marsnál, s csak a szünetekben húzhattak el egy-egy keserves nótát... Hárman próbálkoztak. Az első kettő közül az egyik nő volt, mert a szabályok nem tiltják a nők versengését sem,, de mindketten hamar összekeverték a sorrendet, s vagy a fülhúzogatás számával, vagy a lébdobbantás sorrendjével volt valami baj. Harmagváltott ív ások kuldus is visszafordult a régi időkben) italboltjában ködiknak a munkahelyi kompánia legfiatalabb tagja kapott bele a dologba, előtte evett nyöklünk bűnös is egy keveset, jó formában kapható olvadt volt, elég az hozzá, hogy a legtovább jutott. Elment vagy hétig, ami abban az évben rekordnak számított a nagypincében. Utána eltáncolt még ahová való, és rögtön kér rá egy verbunkot, mivelhogy ré- egy sört aztán újra elölről az gebben népi táncos lett volmajszólva, amikor bejön a gyerek, alig múlhatott tizennyolc, és kemény hangon pá mint az üres poharat, kiszorítva belőle a levegőt. Pedig módon ott a levegő jó, anélkül élni nem csokoládét lehet. Az okokat kellene megkeresni, azokat megmutatni, De úgy, hogy elsősorban azok értsenek belőle, akikről szól linkát rendel. Azt lehajítja, a példa, a statisztika, az elrettentő riport, meg az ilyenolyan felmérés arról, mennyit na, aztán kifordult a szőlőbe, hallgatta még egy darabig a benti zsivajt. Öt ünnepelték valamennyien, méltatva érdemeit az ivásban, a munkájáról, tehetségéről nem esett szó. Nem volt itt az ideje. A borkapitány letántorgott a dombról... XXXXXXXXXX egészet. Talán az idegenekre költ ivásra, mennyire arányvaló tekintettel azt mondja talanul sokat, s mennyibe kerül mindez a családnak, a munkahelynek, az államnak, amikor már gyógyítani kell a nagyivót Mert a szokások jócskán . , változtak. Az élet legfőbb terei inkább kedveznének a apja nem volt ötven józai.ságnak, mint az ellen- amikor meghalt, olyan kezőjének. A kompániák persze újraszületnek a hosszú, az italmérő: Minek iszol Imre töményét? Igyál sört. Az nem is kprül annyiba... — De a gyerek elszánt, rendel, iszik, megy. A munkaidő akkor hág a delelőjére, amikor kifordul a kocsma ajtaján. „Az sem, volt, mint az ujjam a végefelé, de soha nem ivott mást, mint pálinkát” — mondja az italos asszony. szén ma már polgárjogot kapott indok a nem ivásra, ha az akit hiába kínálnak a gépkocsira, vagy a gyógyszerre hivatkozik! Vagyis a régi nagy ivásokkal megválthatja magát az ember az újabbaktól csupán azáltal, ha megromlott egészségéi-e hivatkozik. Ez is olyasmi, amin elmerenghet az ember, a régi borkapitány, tíz vagy húsz év távlatából, miközben a máját tapogatja. XXXXXXXXXX Megátalkodott magyar ember már talán nincs is! Nem is olyan régen vérre menő sértésnek számított, ha valaki eltolta magától a ven- dégporharat. Na, ha a gazdában több volt a kelleténél — akár a tetleges inzultálásig is elment az ügy. Mégis felmegy az ivási görbe. Nem lefelé, olyan hirtelen változással, ami egy nép életében csak az utóbbi negyed- századot tekintve, időben keAbból a társaságból jő ré- hányam elmentek idő előtt örökre. Aki maradt, mostanra nagyon megszelídült, kerüli orvosi rendeletre is a kihajtott, hajnalig húzódó szép, nagy ivászatokat, nem is bírná már úgy, mint régen, de nem az, mennyit? az ivások is megváltoztak va- isznak, nem az lahogy. A hagyományos fröcs- csözések persze ma is oda- vonzák a férfinépet a falusi ivókba, ma 'sem megy ez másként mint régen. Talán, csak a fiatalabbja lett dacosabb. A kis he sváig tti község (út végén fekszik, onnan a időtlen időket járó vonato- v^?’ változásban, életkörül kon, a családtól távoli szállá- menyekben annál több! Éven , - ' TA CA I/“ "fi 1 1 - — : . _ 1 XXXXXXXXXX Minek iszol? Miért iszol? Alighanem ez a jó kérdés, és Az okok emberek, de az okra senki sem kíváncsi, vagy nem eléggé. Aki azt mondja, — nem tudja, miért sokon, a lezüllesztett vendéglátóhelyeken. A statisztika riasztó, mégsem retten el e^rnyí tőle az, aki inni akar. mert te sok tízezer új kocsi, sok tízezer új gyógyszerszedő, sok- olyan vállalás, ami egesz embert kíván, ami taúgy 'érzi, csak így tud élni, !®n ic^ sem 'Sen hagy az dolgozni, hajtani, erőt kifejte- irogatásra. A görbe mégis dolgozni, hajtani, erőt kifejte ni, kapcsolatot teremteni társakkal, nőkkel, férfiakkal. A számok riogatnak, de nem felfelé kapaszkodik. Honnan, miből táplálkozik az utánpótlás? Hogyan születnek az csökkennek, hiába emelkedik W borkapitányok? De leg- hiába változott- 10t[pppen miért szüléta szesz ara. iszik, nem hazudik talán. De meg csupán az életmóddal sok nek?! éppúgy nem tudja azt sem, mivégre van itt a földön, ezt a hiányt meg legjobban szeszszel lehet kitölteni, éppúgy, törzsökös magyar szokás, hiT. Pataki László NÓGRÁD - 1931. november 29., vasárnap jf
